Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-12 / 241. szám

OflMIGYRRORSZflG 4 KEDD. 1954 OKTÓBER IS. Népgazdaságunk lielyzeíe és feladatai A Magyar Dolgosok Páríja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége október 1—2—3-án iilcst tartott. A Központi Vezetőség megtárgyalta a Politikai Bizottság beszámolóját népgazdaságunk helyzetéről és feladatairól. A beszámolót Szalal Béia elvtárs terjesztette elő. Az illés napirendjének 2. pontja a Központi Vezetőség kollektív munkájával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Ennek előadója Farkas Mihály elvtárs volt. A Központi Vezetőség többnapos beható vita után egyhangúlag jóváhagyta a beszámolót és megfelelő határozatokat hozott. A Politikai Bi sottság beszámolója A Politikai Bizottság beszámolója, melyet Szalai Béla elvtárs terjesztett a Központi Vezetőség elé; bevezetőben rámutatott azokra az eredményekre, amelyek meggyőzően bizonyítják az új szakasz politikájának helyességét. Mezőgazdaságiink biztató fejlődése A mezőgazdaság fejlesztése terén a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat alapján az 1953 —1954-es gazdasági évben számottevő kezdeti eredményeket értünk el. A parasztság termelési érdekeltségének növelésére vonatkozó intézkedések hatására a parasztság termelési kedve lényegesen megnőtt. A termelési bizottságok 130 000 tagjának aktív közreműködésével az elmúlt év őszén és ez év tavaszán elismerésreméltó lépések történtek a föld termőerejének növelése érdekében. A parasztság termelési kedve növekedésének számos egyéb mutatója van; a tartrlékföldek bérbevétele, évelő kultúrák iránti megnövekedett érdek lődés, növekvő gyümölcs- ós szőlőtelepítés (70 százalékkal több szőlői telepítettek, mint az elmúlt évben) stb. A növénytermesztés terén jelentős eredmény, hogy az elmúlt gazdasági évben nagy mértékben sikerült kiterjeszteni az öntözéses gazdálkodást. A kukorica vetésterülete jóval nagyobb a tervezettnél. Nőtt zöldságtermelésünk is. Különösen jelentős eredmények vannak a hagyma- és a paprikatermesztés fejlődésében. A szarvasmarhatenyésztés kivételével lényeges javulás van az állattenyésztés terén is. 1933—54. gazdasági évben javult a munka a mezőgazdaság szocialista szektorában is. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a javulás nem ál] arányban államunk meszszemenő támogatásával. A termelőszövetkezetek zöme megerősödött a multévi kilépések után. Javult a Központi Vezetőség mult év júniusi határozata nyomán a mezőgazdaság műszakianyagi ellátása. A beszámoló ezután megállapította, hogy begyűjtési rendszerünk helyesnek bizonyult, ismertette a begyűjtés eredményeit, majd rátért az ipar kérdéseire. Az ipar elé a Központi Vezetőség 1953 Júniusi határozata és pártunk III. kongresszusa fő feladatként a mezőgazdaság korszerű gépekkel és egyéb termelőeszközökkel való jó ellátását, közszükségleti cikkek termelésének jelentós növelését állította. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta eltelt egy és negyed év alatt történt előrehaladás a fenti célkitűzések megvalósításában. Késéssel, huzavonával ugyan, de megkezdődött és már hozott is kezdeti eredményeket az ipari termelés átcsoportosítása. A közszükségleti cikkek termelése 1954 első 8 hónapjában 12.4 százalékkal volt magasabb, mint 1953 megfelelő időszakában. Az új kormányprogramm bejelentése óta eltelt 15 hónap alatt mind a munkások és alkalmazottak, mind a parasztság életszínvonala igen jelentős mértékben emelkedett, 1954. I. félévében a munkások és alkalmazottak jövedelme 15.0 százalékkal volt több, mint 1953 I. félévébon, ugyanakkor a fogyasztói árak 8.3 százalékkal csökkentek. 1954 I. félévének kiskereskedelmi áruforgalma 26 százalékkal magasabb volt az elmúlt év I. félévének áruforgalmánál. Különösen nagv mértékben emelkedett a ruházati kiskereskedelmi forgalom. A pártnak a széles néptömegek számára vonzó politikája az új szakaszban, különösen pedig az életszínvonal gyors emelkedése 1953 második felében, megnövelte a dolgozókban a párt iránti bizalmat. Megszilárdult a párt és a munkásosztály közötti kapcsolat. Megerősödött a munkás-paraszt szövetség. Közelebb került a párt a széles néptömegekhez. Milyen hiányosságok fékezik a párt helyes politikájának cégrehajtását? Az elért jelentős eredmények mellett súlyos hiányosságok tapasztalhatók népgazdaságunk területén: V 1. A mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. Ennek sem a műszaki-anyagi ellátás, sem egyik oka, hogy a mezőgazdaság a káderekkel való ellátás terén nem kapja meg időben azt, amit a különböző párt- é.. kormányhatározatok számára előírtak. Az állami gazdaságok fejlődése lassú. Igen laza a fegyelem. Nagy méreteket ölt a pazarlás, sok a mezei lopás. A gazdaságokban nagyban gátolja a helyi lehetőségek kihasználását a túlzott centralizmus és a tervezés bürokratikus módszere. Az állami gazdaságok és gépállomások döntő többsége roszszul használja ki az állam által rendelkezésre bocsátolt gépeket és egyéb anyagi eszközöket. 2. Az ipar nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nemcsak azért, mert a mezőgazdaság számára nagy késéssel szállítja a szükséges gépeket és felszereléseket, hanem többek között azért sem, mert a közszükségleti cikkek termelése túlságosan lassan növekszik. A Politikai Bizottság beszámolója ezután rámutatott arra, hogy a termelés mennyiségi fejlődése túlzottan lelassult, az alapanyagtermelés viszonylagos elmaradása fokozódott. Mivel a szocialista Iparosítás továbbra is a szocializmus építésének fl íegszéEescbb nemzeli összefogás jegyében ünnepelte Szeged dolgozó népe a város felszabadulásának 10. évfordulóját (Folytatás a harmadik oldalról) Tombácz Imre elvtárs ezután javaslatot tett a Hazafias Népfront országos kongresszusa szegedi küldötteinek megválasztására. A megjelentek kózíelemslóssel, nagy lelkesedéssel és helyesléssel válaszíolták meg a küldötteket, elsőnek Fr.rkas Mihály elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, a Központi Vezetőség titkárát. Rajta kívül Szeged népét Ábrahám Antal elvtárs, rz MDP megyei bizottságának titkára, Barsi Béla Kossuth-díjas jzínművész, dr. Bóiya Lajos megyei ügyészhelyettes és dr. Buza J árzló akadémikus, a Szegedi Tuc mányegyetem jogi karának taréra, Búzó Bcláné. a Szegedi Kenriérfonógyár munkásnője, Horváth lm rí né, a Szegedi Jutaárug.vár szt 'hánovistája, a könnyűipar ki!ó dolgozója, Kecskés József, a f -gedi Textilművek művezetője. ' r ncz Ferenc kiskereskedő és dr. •"'öcsi Antal, a csanádegyházmegyei püspöki helynök képviselik. Dr. Buza László zárószavai után a nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Az ünnepség résztvevői ezután a Széchenyi-téren lévő szovjet hősi emlékművekhez vonultak, hogy lerójják hálájukat, kegyeletüket a szovjet hősök emléke előtt, akik életüket áldozták a város szabadságáért. Jelen volt a koszorúzás! ünnepségen N. N. Szikacsov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára is. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után a Városi Pártbizottság, a Hazafias Népfront szegedi bizottsága, a Városi Tanács, a fegyveres alakulatok, valamint az üzemek, hivatalok. intézmények képviselői helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatára. Az Internacionálé hangjai után a megjelentek a Dugonics temetőbe mentek, ahol elhelyezték a megemlékezés virágait a szovjet hősök sírjain és megkoszorúzták a temetőben a szovjet hősök emlékművét. fő eszköze és az ipari termelés emelése a nemzeti jövedelem növelésének fő forrása, további előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az ipari termelés egy hely bentopogásának megszüntetése. 3. Tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. Pártunk III. kongresszusa nép gazdaságunk fejlesztésének, az életszínvonal emelésének döntő előfeltételeként a termelés állandó emelését és az önköltség csökkentését jelölte meg. Sajnos, meg kell állapítani, hogy azt a fordulatot, amelyet a kongresszus e téren megkövetelt, gazdasági vezetőink egyelőre nem haj tották végre. » Az iparban az év első felében egymilliárddal több anyagot és munkabért használ tak fel, mint amennyit tervünk előírtMelyek az okai az önköltség tűrhetetlen alakulásának? Mindenekelőtt az. hogy a termelékenység nem emelkedik, hanem csökken. A béralaptiíllépéseWhez és az önköltség emelkedéséhez hozzájárul a túlzottan magas alkalmazotti létszám lg. Az önköltségcsökkentés terén tapasztalható lemaradás másik fő tényezője az nnvagpazarlás. Nem sok történt a kongresszus óta annak érdekében, hogy fokozzuk a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelékenység emelése, az, önköltség csökkentése érdekében. Márpedig világos, hogy enélkül előbbre nem jutunk. Gyökeres változtatósokra van szükség: helyenként az ár- és bérrendszer hibái következtében a munkások többet keresnek, ha az anyagot pazarolják, mintha azzal takarékoskodnak. A pártnak és a kormánynak kemény kézzel sürgősen változtatni kell a helyzeten. 4. Nemcsak a termelésben van nagyfokú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túl magasak. Túlzottan magas a fogyasztáson belül az. úgynevezett közületi fogyasztás. más szóval a nemzeti jövedelemnek túlságosan nagy részét fordítjuk a költségvetési kiadások fedezetére lényegesen gyorsabb volt az elmúlt években a költségvetési kiadások emelkedése, mint a nemzeti' jövedelem növekedése. Ez.t n nagyarányú ugrást nem indokolják a szocialista állam jellegéből és tevékenységéből adódó új feladatok. Államapparátusunk létszáma nagyobb, mint amit a tényleges szükséglet megkövetel. Az állami költségvetésből 1954ben sporttámogatásra fordított kiadások több mint ötszörösét teszik ki az 1949. évinek. 1954-ben több mint 1400 tanfolyamot finanszírozunk az állami költségvetésből. Az ösztöndíjakban részesülők száma az 1950—1951-es tanév óta az összes hallgatók 64 százalékáról az elmúlt tanévben 90 százalékára emelkedett. A Politikai Bizottság beszámolója ezután a beruházások csökkentésével kapcsolatban — többek között — rámutatott egyes nagyberuházások leállításának okaira. A kormány elhatározta több nagyberuházás leállítását és a felszabaduló anyagot, valamint munkaerőt nagyrészt a mezőgazdaság beruházásaihoz csoportosltjuk át,' Helytelen azonban azt gondolni hogy a beruházások leállítása örök időkre szól, vagy hogy a nagyberuházások ideje lejárt Magyarországon, amint azt az ellenrég híreszteli. A leállított beruházásokat gondosan egyenként felülvizsgáljuk és egv résziét néhánv év múlva az eredeti célra felépítjük, másik részét ugyancsak felépítjük, de nem az eredeti célra, hanem az új szükségleteknek megfelelően, harmadik részét oedig a mai állapotában használjuk fel. A jövőben nem lehet a készből élni, az életszínvonal emelésének állandó forrósaiból lehet csak meríteni, ezért elengedhetetlen a termelés fokozott emelése és az önköltség csökkentése. Nem folyt kielégítő harc az új szakasz célkitűzéseinek megvalósításáért Az, elmondottakból kitűnik hogy gazdasági életünkben jelenleg bizonyos átmeneti nehézségek mutatkoznak. Joggal veiik fel népünk széles kürtiben a kérdést: miben gyökereznek ezek a nehézségek, nem lehetett voiiva-e megelőzni ezeket. Gazdasági nehézségeinknek n.igyré«z» 1953 június elő.ti időkből származó okaj vannak. Nehézségeinket elsősorban a túlzott ütemű Iparosítás politikájának káros következményei okozzák: a mezűguzdaság elhanyagolj állapota, gazdasági adottságainknak nem megfelelő ipari szerkezet, alacsony anyagkészletek ós tartalékok, termolőberendezések rossz karbantartása ós hiányos felújítása stb. Az elmondottakon túl mai nehézségeink oka abban keresendő, hogy mirtdflzideig nem folyt kielégítő harc uz i'ij szakasz politikájának megvalósításáért. Az ipari átcsoportosítás 1953— 1954. évi iiterno az egyes elért eredmények ellcnéro egyáltaiá.i nem tokinthető kielégítőnek. Az 1953 júniusi határozatok már felvetették és a kongresszus határozatai megerősítették, hogy a népgazdaságunkban mutatkozó aránytalanságokat csak úgy tudjuk felszámolni, nz arányos fejlődés törvényének követelményeit csak úgy tudjuk érvényrejuttatni, ha termelőerőinket é8 anyagi eszközeinket átcsoportosítjuk. Jelentős részükot a termelési ogzközök termeléséről fogyasztási cikkek termelésére és a mezőgazdaság fejlesztésére kell átirányítani. Ez a szempont azonban jelenleg sem érvényesül kellő mértékben. Az átcsoportosítás erélyes végrehajtására egyetlen területen sem filyik kemény munka. Az átcsoportosításnak ez az erélytolensége és vonlatottsága gátolja a mezőgazdaság fejlesztésének és n fogyasztási cikkek termelésinek, kibővítésének tervszerű gyors megvalósítását. Az utóbb! időbon egyes gardasági D eh óz súgóink alapvető okát abban látták, hogy az életszínvonal emelése terén túl nag.v lépést tettünk előre. A nehézségek e „magyarázata" teljesen helytelen, ellentétben ál) pártunk politikájával, és pártunk ezért a leghatározottabban elutasítja azt. Az igaz. hogy pártiunk és kormányunk új politikája szellemében komoly előrehaladást tettünk az életszínvonal emelése terén de cz nem növelte, hanem ellenkezőleg, csökkentette a politikai és gazdasági nehézségeket. A nézetek és nz akarat egysége tette pártunkat képessé döntő jelentőségű győzelmek kivívására; erre a harcos egységre van szükségünk ahhoz is, hogy nz új szakasz politikáját győzelmesen megvalósítsuk. Ezért következetesen, harcosan fel kell számolnunk pártunk sornibnu minden határozatlanságot kétkedést és ingadozást az új szakasz politikájának végrehajtása terűn. Komoly szerepet ját* szik átmeneti gazdasági nehézségeinkben az a helytelen felfogás is, amely az új azukuszban kizárólag az életszínvonal emelését látja, figyelmen kívül hagyva, hogy az életszínvonal tartós emelésének alapvető feltétele a termelés emelése és az önköltség leszállítása. Fúrtunk soraiban is sokan, úgy értelmezték és értelmezik a gyakorlatban ina is az új szakaszt, hogy az feleslegessé teszi az erőfeszítéseket a termelés növolésóro, az önköltség leszállítására; sokszor a tömegekkel való kapcsolat megszilárdítására hivatkozva lemondanak arról, hogy szigorúan érvényt szerezzenek az állampolgári és a munkafegyelemnek. Az úí szakasznak ez a helytelen kispolgári liberális felfogása, amit pártunk III. kongresszusa élesen elitélt, erősen hozzájárul a termelési kérdések elhanyagolásához, az állampolgári és a tcrvfcgycleim lazulásához. az önköltség tűrhetetlen alakulásához ós a pazarlások eilinrapódzúsához. Gazdasági nehézségeinkhez erősen hozzájárulnak még a vezetés helytelen módszerei, n bürokratizmus, amely továbbra is erősen érvényesül a legfőbb állami és gazdasági Vezetésben Is. Mindez mutatja hogy gazdasági nehézségeink nem nz új szakasz politikájában gyökereznek, hanem abban, hogy nz új szakasz politikájával szembeni ellenállás ég emellett a lazaság, fegyelmezetlenség, elvtelen engedékenység, valamint a vezetésben mutatkozó határozatlanság és bürokratikus mód» szerek akadályozzák az új szakasz politikájának következetes, maradéktnlnn megvalósításét. Mindenekelőtt ls kell szögezni, hogy népgazdaságunk alapjában ég egészében egészsége*, ég olyan nagy erőforrásokkal rendelkezik, mint még soha gazdasági fejlődésünk során. A nehézségek leküzdésére egyetlen helyes mód van: termelésünk emelése, a termelőerőknek a közszükségleti és exportcikkekre való határozott és gyors átállítása, az ünküLtMég rendszeres leszorítása. Előrehaladásunknak nélkülözhetetlen feltétele a mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó határozatok következetes végrehajtása. mellett az Ipari termelés egyhe'ybentopogásának megszüntetése. Az 19BS-ÖS népgazdasági terv irányelvei Ezeknek a • követelményeknek kell mindenekelőtt érvényt szerezni gazdasági életünkben, ezekkel a követelményekkel összhangban kell kidolgozni jövőévi, 1955-ös népgazdasági tervünket, amelynek irányelveit a Politikai Bizottság ez év júliusában ennek megfelelően állapította meg. Felszámoljuk a mezőgazdaság elmaradását Nehézségeink leküzdése, a szocializmus eredményes építése szempontjából dötő jelentősége van a mezőgazdaság elmaradása következetes felszámolásának, a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének. Az előtt a feladat előtt állunk, hogy megoldjuk a mezőgazdaság olyan súlyos problémáját, mint amilyen a kenyérgabona kérdése. Nem lehet a rossz termést kizárólag a kedvezőtlen időjárással magyarázni. A fő hiba abban van, hogy dolgozó parasztságunk, valamint a termelőszövetkezetek a kenyérgabonát nem szívesen termelik. Amikor a párt meg akarja olduni a kenyérgabona-kérdést, elsősorban a munkásosztály érdekét képviseli, piert a kenyérgabonakérdés megoldásának célja a munkásosztály és az egész dolgozó nép állandó és zavartalan kenyérellátásának biztosítása. Ezt a kérdést pedig máskép megoldani nem lehet, mint úgy, hogy fokozzuk a parasztság érdekeltségét a kenyérgabona termelésében. Ugyanilyen lehetőség áll fenn egyes ipari növényekkel és egyes más mezőgazdasági cikkekkel kapcsolatban, amelyek a múltban a világpiacon igen keresettek voltak és az ország külkereskedelmében nagy helyet foglaltak el, amelyek termelése azonban az utolsó évek folyamán nagyon visszaesett (libamáj, pulyka, aprópnagvak stb.) Nem kétséges, ennek egyik fő oka, hogy a mezőgazdasági termények és termékek árai között az arányok nem minden esetben megfelelőek. Mindezekben a kérdésekben érvényesítenünk kell a munkásosztály és az egész népgazdaság érdekében a pártnak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló politikájának alaptételét: az egyéni érdekeltség fokozását a termelésben. A mezőgazdasági termelés fejlesztése akkor lesz sikeres, ha az állam messzemenő anyagi, technL kai, pénzügyi és szakmai segítségét egybekapcsoljuk a termelői érdekeltséggel. A paraszti életszínvonal csökkentése, vagy emelkedésének megakadályozása nem a mezőgazdaság fejlesztési programmjának végrehajtásához vezet, hanem áruhiányt,' drágaságot, reálbércsökkenést és életszínvonalromlást vonna maga után. A termelési érdekeltség fokozása a falusi vásárlóerő növekedését is jelenti. Ettől azonban nem kell félni. A növekvő vásárlóerő ösztönzi a parasztot a termelés további fokozására. Ha helyesen folytatjuk a szabadpiaci kapcsolatok kiszélesítésének, az anyagi érdekeltség növelésének politikáját, úgy ez jelentős mezőgazdasági többtermelésre és ennek kihatásaként — a parasztság vásárlóerejének csökkenése nélkül — a szabadpiaci árak csökkenésére fog vezetni, ami az egész népgazdaság és különösen a munkásosztály javára szolgál. A pazarlás megszüntetése A nehézségek leküzdésében fontos szerepe van a gazdasági és állami élet minden területén mutatkozó pazarlás kiküszöbölésének, az állami és gazdasági apparátus bürokratikus kinövései megszüntetésének, Elég széles körben elterjedt az a helytelen felfogás, amely a pazarlás elleni intézkedéseket és a nempyoduktív munkakört betöltők létszámának csökkentését szembeállítja a dolgozók életszínvonala (Folytatás a harmadik oldalon)