Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

fVLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 256. SZAM PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 20. MAI SZAMUNKBÓL: RADNÓTI-EMLÉKÜNNEPÉLY SZEGEDEN (3. oldal) TANÁCSTAGOT JELÖLTEK A BELVÁROS 17-ES KÖRZETÉBEN (3. oldal) MIÉRT MARADT EL A JELÖLÖGYÜLÉS A 8-AS KÖRZETBEN? (3. oldal) ARA: 50 FILLÉR Alkotó szo Végetért a Hazafias Nírfront Országos Kongresszusa és annak eseményei, az egész t -skozás hangulata az útjára induló hazafias tömegmozgalom r. jövőjének ígérete. Megyei küldöttségünk tagjai úgy beszélnek a kongresszusról, mint életük nagy élményéről. Látták a népi egység impozáns megnyilvánulását és résztvettek az ország és a nép jövőjéért felelősséget érzők közösakaratú tanácskozásán. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a tanácskozás csupán a küldöttekre volt ilyen hatással. Nem! Az ott felvetett eszmék és a hazafias erők összefogásának ténye meggyőzte a hitetlenkedőket is. Láthatták a népfrontösszefogás politikájának életrevalóságában kételkedők, hogy a Hazafias Népfront alkalmas az ország valamennyi dolgozó rétegének egyesítésére és a tömegekben rejlő alkotó készség kibontakoztatására. Ezért fordult a kongresszus tanácskozása végén felhívással a társadalomhoz — megyénk hazafias érzelmű lakosaihoz is! Miről szól ez a felhívás? , Bevezetőjében összefoglalja s értékeli a felszabadulas utam tíz év eredményeit. Kétségtelen tény, hogy a dolgozó nép egysegevcl erejével érhettük el azokat az eredményeket, melyek községeinkben, városainkban fellelhetők. * ... ma független, szabad országban élünk,... ma életerős, fejlődő, jövőjében bízó nemzet el a Duna-Tisza partján« — állapítja meg a felhívás. E szavakban ott találhatjuk az elmúlt esztendők derűs és harcos napjait, nehéz erőfeszítéseit. Azt az időt, amikor éhezve, fázva, fizetség nélkül, de a jövőben bizakodva dolgoztak a gyárak, a kózlekedesi utak és hidak helyreállításán a munkások. E rövid korszak történetéhez tartozik a parasztok földfoglalása, önálló gazdálkodásuk megkezdése, majd egyrészüknek a közös gazdálkodás útjára lépése, továbbá a gyárak első versenymozgalmai. Az alkotó, a teremtő munka korszaka ez! Tudjuk azonban azt is, hogy mindez nem ment simán. Voltak hibák, sőt súlyos hibák is. Elveszett látókörünkből a helyes arányok törvénye s az 1950—51—52-es években nem emelkedett, hanem csökkent a dolgozók életszínvonala. De itt az új szakasz, itt a kormányprogramm, melynek megvalósítása azt célozza, hogy hasonló hibákat ne kövessünk el, az ország anyagi erejével jobban gazdálkodjunk és a munkás, a paraszt, az értelmiségi, egyszóval minden dolgozó életszínvonala emelkedjék. Ezért hangsúlyozza a felhívás is, hogy * ... a költő szavaival élve. nem mondhatjuk még, hogy -megálljunk, mert itt van már a Kánaáni* Sok mindent el kell még végeznünk népünk jólétének emelésére, hazánk felvirágoztatására. Az elért eredményekre építve a szocializmus felépítésének új szakasza kezdődött el országunkban ...« A hangsúly tehát a soronkövetkező tennivalókon van — vagyis a kormányprogramm megvalósításán. *A kormányprogramm: a jólét programmja, dolgozó népünk anyagi, szociális, kulturális életviszonyai gyors megjavításának programmja.. .* — hangzik a felhívás másik kitétele, majd így folytatódik: *E mellé kell odaállania, teljes szívvel és lelkesedéssel, ennek a megvalósításán kell dolgoznia kemény erőfeszítéssel minden jó hazafinak, minden állampolgárnak, aki jobb mai napokat, s még vígabb esztendőket akar«. A mezőgazdaság termelésének növelése, hogy több kenyér, zsír, hús és más élelmi cikk kerüljön a városba és a faluba; a mezőgazdasági gépipar, a könnyűipar fejlesztése, hogy több termelési segítséget kaphasson a földművelő és több iparcikket a fizetésből élő és a paraszt — ez a cél, ez a legközvetlenebb tennivaló. Ezen kell munkálkodnia megyénk minden becsületes hazafiának. A felhívásból az is kiolvasható, hogy az életszínvonal emelése, a népjólét megteremtése nem megy önmagától. *A jólét legfőbb alkotója: maga a nép* — állapítja meg a Hazafias Népfront felhívásában. Igen, a népnek a tetterejére, alkotó kezdemenyezesére van nagy-nagy szükség. Megyénk számos dolgozója megértette ezt. — munkájuk, tevékenységük nagyszerűen igazolja. Munkásosztályunk élenjáró tagjai ott vannak a munka első soraiban. A vásárhelyi Mérleggyár egyik szerszámkészítőjét, Molnár Esztert a város dolgozói beválasztották a Hazafias Népfront helyi bizottságába. Szeretik az üzemben, mert munkájában kiváló. Selejtet nem csinál, századmillimértenyi pontossággal készíti el az új szerszámokat. A csanyteleki Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága pedig már befejezte az ősziek vetését. Búzából nyolc holddal többet vetett, mint terve volt. öszi árpából pedig 150 százalékra teljesítette tervét. Sőt a rozsot, melyből 12 hold van, keresztsorosan vetette el. Senki előtt sem vitás az, hogy ennek jövő évi eredményeit elsősorban a termelőszövetkezet tagsága érzi — nekik terem több búzájuk, takarmányuk. De ha gazdagabb a szövetkezet, gazdagabb az állam is, hiszen a sok-sok szövetkezet apróbb-nagyobb gazdasága része a népgazdaságnak is. Jól jár tehát a korai vetéssel és a több hold kenyér- és takarmánygabonával a szövetkezet, de jól jár maga az állam is. Minél több Molnár Eszterre és olyan termelőszövetkezeti tagra, egyéni parasztra van szükség, akik mindennapos munkájukkal egyet akarnak, azt, hogy jobban éljenek s javuljon az egész nép élete is. Megyénk értelmiségi dolgozói, tudósok, művészek, pedagógusok, műszaki dolgozók. mezőgazdászok sokat tehetnek a mezőgazdaságunk fellendítéséért, iparunk eredményeinek növeléséért. Sokai tehetnek a nép kulturális színvonalának emeléséért, az új nemzedék műveltségéért. Pedagógusaink százai, akik a falusi népfront-bizottságokban önzetlenül, tudásuk legjavának felhasználásával tevékenykednek — a népfrontösszefogás lelkes hívei és az alkotó munka képviselői. Igen fontos kitétele a felhívásnak, hogy *... olyan közszellemet kell teremtenünk, amelyben gazdagon kibontakozhat népünk teremtő kedve, tehetsége, lebírhatatlan életereje*. Ezt az útmutatást kell követniük megyénk népfront-bizottságainak is. Ha a népfrontban szabadon beszélnek az emberek, elmondják bajaikat s ott orvoslást találnak arra; elmondják javaslataikat s azokat meghallgatják, akkor szívvel-lélekkel résztvesznek a helyi programm megvalósításában. A Hazafias Népfront megyénkben is csak akkor tudja hivatását betölteni, ha valóban minden hazafit soraiba tömörít .és mozgalma lesz az alkotó munkának is. Egyetemi ifjúságunk helyzete és felsőoktatásunk feladatai Egyetemi aktívaütés Budapesten A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tudományos és kulturális oszlálya, a Budapesti Pártbizottság, valamint az egyetemi pártszervezetek csütörtökön délután egyetemi aktívaülést rendeztek az építők „Rózsa Ferenc" kultúrotthonában. Az aktívaülés elnökségében helyet foglalt Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Kovács István, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter etsö helyettese és Berei Andor, a Központi Vezetőség tagjai, Kónya Albert, a Központi Vezetőség póttagja, Gosztonyi János és Hollós Ervin, a DISZ Központi vezetőségének titkárai Kovács Antal, a DISZ budapesti bizottságának első titkára. Cholnoky Tibor, az Építőipari Műszaki Egyetem rektora, Fogarasi Béla, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetenk rektora. Gillemot László, a ' budiu pesti Műszaki Egyetem rektor^ Páter Károly, az Agrártudományi Egyetem rektora. Tamás Lajos, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora Gegesi-Kiss Pál, a budapesti Orvostudományi * Egyetem dékánja, valamint az egyetemi ifjúság számos képviselője. Az aklívaülést Kovács István nyitotta meg. majd Farkas Mihály emelkedett szólásra Farkas Mihály elvtárs beszéde — Tisztelt Elvtársak! — Csak üdvözölni lehet, liogy egyetemi ifjúságunk mind fokozottabb érdeklődést tanúsít mindaz iránt, ami hazánk politikai, gazdasági és kulturális életében történik. E növekvő érdeklődés mutatja: egyetemi hallgatóink mind jobban felismerik, hogy szabad népünk fiatalsága nem lehet közömbös az ország és népünk fejlődésének egyetlen fontos kérdésével szemben sem. — Ifjúságunk joggal teszi fel a kérdések sorozatát, mi miért történik, látni akarja az összefüggéseket, meg akarja érteni a különböző párt- és kormányhatározatok szerepét, értelmét, tisztán akarja látni nemcsak a ma kérdéseit de a jövőt is, — Sajnos, egyetemi ifjúságunk kérdéseire eddig nem adtunk kielégítő választ, ami megnehezítette a tájékozottságát és elhomályosította világos látását. Ezen feltétlenül változlátni kell! Ha valakinek joga van kérdéseket feltenni, a különböző eseményekről felvilágosítást, magyarázatot kérni, az a fiatalság! A párt- és DISZ-szervezetek, de a párt és az állam vezptői is kötelességüknek kell, hogy tartsák választ adni a fiatalság kérdéseire, mert ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy tudást-szomjazó és a fejlődés összefüggéseinek megértését kereső fiataljaink helyesen lássanak. — Mai egyetemi hallgatóinkat az épülő szocialista társadalom neveli már. Persze hazánk még az átmenet — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet — korszakában él. tehát forradalmi korszakot él út. Ez az átmeneti korszak rányomja a bélyegét egyetemi hallgatóink gondolkodására is. A régi és az új, a születő és az elhaló az egyetem falai között is szemben ál! ós harcol egymással. — A régi, a kapitalista — reakciós erők nem adták fel a harcot és az egyetemi hallgatók között is igyekeznek kiépíteni hadállásaikat. Azon, hogy ezt az osztályellenség megkísérli, nincs mit csodálkozni. Ez az osztályharc logikája. Ebben a harcban a mi egyetemi ifjúságunknak helye természetszerűen az új mellett, a munkásosztály, a dolgozó nép oldalán van. Nemcsak azért, mert a mi főiskolai hallgatóink túlnyomó többsége ma már a dolgozó nép fiaiból és lányaiból kerül ki. hanem azért is, mert a mi új értelmiségünknek, a mi jövendőbeli mérnökeinknek és orvosainknak tudósainknak és művészeinknek csak a szocialista Magyarország felépítése ad nagy, lelkesítő perspektívát. Az egyetemen dolgozó kommunistáknak, a pártszervezeteknek. a DJSZ-szervezeteknek nagy feladata, hogy a fiatalság dicsőséges forradalmi tradícióit ébrentarlva necsak meggyőzően tudatosítsák a hallgatók között a népi demokrácia rendjének, a szocializmus építésének történelmi szükségszerűségét és egyedüli helyességét hanem az is, hogy az egyetemek és faiskolák diákjait megnyerjék a mi nagy építőmunkánk aktív támogatásának. az abban való cselekvő résztvétolnek, a szocialista Magyarország ügyéért való harcos kiállásnak. Az egyetemi párt- és DISZszervezetek ebben a munkájukban elértek egyes olyan eredményeket, amelyekre méltán lehetnek büszkék. Nem fér kétség ahhoz, hogy a mi egyetemeink és főiskoláink ifjúsága a népi demokráciát magáénak érzi, azzal elválaszthatatlanul öszszeforr. Ennek ellenére nem lennék őszinte és nem cselekednék a kommunista bírálat és önbírálat szellemében, ha nem mondanám meg itt nyíltan, hogy az új és rég között folyó harc egyetemi frontján, a főiskolákon is folyó osztályharcban vannak kedvezőtlen, egyáltalán nem kívánatos és nem is természetszerű jelenségek. Az ellenséges régi, elhaló ideológiai áramlatok, nézetek sokszor behatolnak a mi főiskoláinkba, anélkül, hogy kellő ellenállásra találnának, sőt, mi több, a „demokráciára" hivatkozva bizonyos szabadsághoz is jut az ellenséges nézetek terjesztése a sokszor gyanútlan, tapasztalatlan munkás-paraszt származású hallga, lók között is. Ez mutatja, hogy az egyetemeken és főiskolákon dolgozó kommunisták, a párt. és a DISZ-szervezetek ezideig még nem tudták úgy megvalósítani az ifjúság kommunista szellemben való newlésct, ahogy azt tőlük elvárja a párt, ahogy azt megkívánja a nípi demokrácia érdeke. Már pedig a kommunista elvi szilárdság és harcosság új értelmiségi ifjúságunk helyes nevelésének alapvető követelménye az egyetemeken. Az elvhűség, a harcos helytállás, a céltudatos optimizmus mindig is az élenjáró fiatalság legszebb erényeihez tartoztak és a tapasztalat azt mutatja, hogy nincs semmi ok annak feltételezésre, hogy ezek a,: erények kivesztek volna a mi egyetemeink és főiskoláink fiatal kommunistáiból. Mivel magyará-. hatjuk mégis, hogy a kommunis.a és diszista egyetemi hallgatók között sajnos, eléggé gyakran talál* kozhatunk az elvi gyengeség, a nem kielégítő harcosrág, a sötét pesszimizmus jeleivel? Azt hiszem, hogy ezeknek a gyengeségeknek a két legfontosabb forrása: egyrészt az elmúlt tíz év hatalmas eredményeinek lebecsü* lése, másrészt a mi népi demokra. tikus életünkben mutatkozó nehézségek, hiányosságok és hibák rm-g nem értése, helytelen felfogása, ami megtalálható nemcsak a főiskolai diákság széles köreiben, ha* nem gyakran a kommunista egye temi hallgatók között is. " . A Központi Vezetőség biztosította pártunk új politikájának ingadozás nélküli végrehajtását Farkas elvtárs ezután a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő eredményeiről beszélt, majd a következőket mondotta: Népünk tízéves harca és hatalmas építőmunkája eredményeinek értékelésénél sokakat megtéveszt az, hogy új életünk építésében átmeneti nehézségek és néha elég komoly nehézségek is vannak, hogy hazánk és népünk felfelé való ívelésében visszaesések is mutatkoznak, hogy népünk életében bizony még számos hiányosság, megoldatlan probléma van. Egyesek megtorpannak annak láttára, hogy nagy pártunk politikájába is becsúsztak hibák. Az új nemzedék tíz év alatt mind lel kesebben követte pártunkat, mert joggal látta és látja benne azt az erőt, amely minden helyzetben helyesen lát, helyesen határozza meg a tennivalókat. Pártunk politikájának helyességéről népünk és fiatalságunk vitathatatlan eredmények és sikerek alapján győződött meg. Mindez növelre hitét és bizalmát a párt iránt. És ime, most hibákat is látunk a párt politikájában és néha, különösen a fiatalok az egye. temi hallgatók egy része tanácstalanul áll ezekkel a hibákkal szemben. — „Hogyan — mondják egyesek —, a mi pártunk is követhet el hibákat?" Egyetemi hallgatóink egy részének gondolkodását zavarja az is, hogy az ellenség eltorzítja, felnagyítja a hibákat azért, hogy bizalmatlanná tegye egyetemi 'hall litikája iránt. Sajnos, itt-ott egye* sek az ellenség befolyása alá is ke* rülnek. — Mindenekelőtt meg kell érteni, hogy a mi pártunkat, a munkásosztály forradalmi pártját nem az különbözteti meg a polgári pártoktól, hogy nem követhet cl hibákat, noha éppen azért, mert pártunk te* vékenységét a marxizmus-leniniz* mus határozza meg, a hibák elkö* vetésének a lehetősége kisebb a ml pártunkban. A mi pártunkat nem utolsósorban az különbözteti meg a polgári pártoktól, hogy ha hibát követ el, azt nyíltan beismeri, an. nak okait felfedi és népünkre tá* maszkodva mindent megtesz a hi* bák gyors megszüntetése érdeké* ben. _ | A mi pártunk politikájában csak ideig óráig mutatkozhatnak helyte+ len nézetek és módszerek. Ezeknek a megszüntetése és felszámolási csak erősíti a pártot, növeli harc* készségét, megszilárdítja politikai egységét. j így van ez most is — elvtársak —, amikor pártunk a legutóbbi KVÍ ülésen felszámolta a helytelen né* zeteket és módszereket, biztosítva! ezzel pártunk új politikájának és az új kormányprogrammnak inga* dozás nélküli végrehajtását. gatóinkat a. párt és a kormány po- —- . . -- o. , ÍF oly! a láz g 2, oldalon)