Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

OElMHGYORORSZAG PÉNTEK, T954 OKTÓBER 89. Egyetemi ifjúságunk helyzete és felsőoktatásunk feladatai "(Folytatás az első otdalrótj Az egyetemi képzés színvonala és helyes arányai Farkas elvtárs ezután pártunk új politikájáról és a Központi Vezetőség ülésének jelentőségéről beszélt, majd ezeket mondotta: Uj politikánkkal kapcsolatban bizonyos perspektívátlanság ütötte fel a fejét egyetemi hallgatóink, sőt ml több itt-ott egyetemi tanáraink között ls. Van-e valami komoly alap a perspektívállanságra? — Állítom, hogy nincs. Azt hiszem, hogy ez az úgynevezett perspektívátlanság, vagy másszóval az a nézet, hogy most kevesebb mérnökre, kevesebb tanárra, tudósra, szakemberre lesz szüksége épülő szocialista társadalmunknak, azért merülhetett fel, mert egyetemi hallgatóink — és bocsánat, talán részben egyetemi tanáraink — sem mélyültek el eléggé új politikánk tanulmányozásába és ezért Jutottak ilyen következtetésre. Épülő szocialista társadalmunknak nem kevesebb, hanem mind több egyetemi szakképzettséggel rendelkező fiatalság„ ra lesz szüksége. Persze, a népgazdaság átcsoportosítása bizonyos átcsoportosítást von maga után a szakemberek képzésében is. Hiba volt az, hogy túlméreteztük egyes értelmiségi szakmák mennyiségi fejlesztését, mint ahogy hiba volt egyes népgazdasági ágak túlzott fejlesztése. De ha mi most a helyes arányokat helyreállítjuk, mennyiben jelenti ez az értelmiségi munka lebecsüléséti! Az új szakasz követelményeinek megfelelően azokat az iparágakat kell egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberekkel ellátni, amelyek fejlesztése most sorra kerül. Egyes területeken kevesebb, más területeken több egyetemi végzettségű szakemberre van szükség. Ezen a téren is biztosítani kell az arányokat. A gyengeáramú Ipar fejlesztését elhanyagoltuk. Feltétlenül szükségessé válik annak továbbfejlesztése. Tehát ezen a téren több mérnökre van szükség Fejleszteni kívánjuk a könnyű- és élelmiszeripart; itt is több egyetemi végzettségű szakemberre van szükség. Hatalmas méretekben fejleszteni kell a mezőgazdaságot, de ehhez kiváló szakemberekre, egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberek egész seregére van szükség. Amint látják, szó sincs arról, hogy az új szakasz politikája csökkenti az értelmiségi képzést. A szocializmust nem lehet növekvő számú értelmiségi szakemberek nélkül felépíteni. De ezen a téren sem szabad előreszaladni, hanem lépést kell tartani a fejlődés ütemével. Lehet, hogy egyeseket megtéveszt az a tény, hogy ebben az évben 15.500 érettségizett tanuló kérte felvételét az egyetemekre a gimnáziumokból, technikumokból, ugyanakkor ezekből csak 0380 tanulót vehettek fel. A múltban — elvtársak — valljuk be. bizonyos nyomást gyakoroltunk, hogy az érettségizett tanulók egyetemre iratkozzanak be, tekintet nélkül arra, hogy alkalmasak voltak-e arra, vagy sem. Helyes volt ez a módszer? Azt hiszem, alig lehet ennek a helyességét elismerni. Az egyetemi hallgatók számának túlzott magasra való srófolásával csökkentettük a tanulmányi színvonalat, komolyan lazítottuk a tanulási fegyelmet. A felvételi keretszámok csökkentése lehetővé tette a minőségi szempontok fokozottabb érvényesítését. Ebben a tanévben olyan fiatalok kerüllek be az egyetemekre és főiskolákra akik megfelelnek a nagyobb tanulmányi követelményeknek. Ugyanakkor a kevesebb felvett egyetemi hallgató jobban megbecsüli azt, hogy egyetemre vagy főiskolára kerülhetett. A létszám csökkentése elősegíti a képzés színvonalának emelését azáltal, hogy jobb oktatási feltételeket teremt, mert a legjobb egyetemi oktatók többet és jobban foglalkozhalnak a kevesebb hallgatóval. Az igazság kedvéért meg kell azt is állapítani, hogy egyetemi oktatóink — nkiknek jelentékeny része már azelőtt is komoly aggállyal látta éppen az oktatás színvonalának szempontjából a hallgatói létszám túlzott felduzzaszlágát — megértették és örömmel fogadták nz egyetemi hallgatók létszámának csökkentését. Tehát szó sincs az egyetemi szakemberek képzésének mesterséges visszaszorításáról. Ellenkezőleg. az egyetemi képzés színvonalának emeléséről és az egyetemi képzésen belül az egyes ágazatok közötti helyes arányok biztosításáról van sző. Lehet, különböző félreértések abból is származhat tnk, hogy egyesek az új szakasz politikáját — persze helyteloniil — úgy értelmezik hogy az az ipar visszafejlesztését célozza. Erről szó sincs! Az iparosítás a szocializmus építésének továbbra is fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének elkerülhetetlen tényezője. Az ipar átcsoportosítása nein nzt jelenti, hogy azt visBza kell fejleszteni. Nem '• Lesznek iparáguk, amelyek fejlesztését le kell állítani, mert előreszaladtunk és lesznek iparágak, amelyeket tovább kell fejleszteni, mert a nehézipar túlgyors fejlesztése miatt erősen lemaradtak. Tehát, amint láthatják, szép perspektívája van nálunk továbbra is az iparnak és semmi ok sincs különösen a műszaki egyetemen a pesszimizmusra, a perspektívátlanságra. Népgazdaságunk arányos fejlődésének helyreállításával, miután a mezőgazdaság behozza lemaradását és megszűnik az ipar egyes ágazatai között az aránytalanság, nagyobb ütemben fogjuk az egész ipart fejleszteni és akkor nagyobb méreteket ölt majd minden területen az egyetemi képzés is. — Úgyhogy — kedves elvtársak — semmi ok a nyugtalanságra. Tanuljanak csak nyugodtan, — és ami a legfontosabb — jeles eredménynyel! Egyetemi tanulmányaik befejezésével tudásuknak és képesítésüknek megfelelő posztra kerülnek majd. meg az ösztöndíj nagyságát. Minél jobban tanulsz, annál nagyobb ösztöndíjat kapsz, és minél kevésbbé tanulsz jól, annál kisebb az ösztöndíj, vagy ha rosszul tanulsz, akkor nincs ösztöndíj. Helyes ez az elv? Csak a rossz előmenetelő egyetemi hallgatók emelhetnek ez ellen kifogást, de szerencsére azok mindinkább kisebbségben vannak, — ezért az egyetemi hallgatók nagy része bizonyos, hogy az ösztöndíjrendszernek ezt az elvi alapját helyeselni fogja. Mi azt hisszük, hogy az az elv is helyes, hogy a szülők, különösen az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkező szülők is gondoskodjanak gyermekük egyetemi tanulmányainak anyagi biztosításáról. A tervezet szerint előreláthatólag az összhallgatók 71 százaléka, a nem szakérettek 69.8 százaléka, a szakérettek 75.6 százaléka részesülne ösztöndíjban. Amint ezekből a számokból is láthatják, elég szerény ösztöndíjreformról van szó. Mindenesetre lépést jelent előre. Ennek alapján rátérünk arra az útra, hogy emeljük a tanulmányi fegyelmet és ösztönözzük, előnyben részesítjük a jól tanuló egyetemi hallgatókat. Ami a szakérettségi* tett egyetemi hallgatókat illeti, megnyugtathatom őket, hogy az új ösztöndíjrendszer nem arra az elvre épül, hogy már nincs rájuk szükség, hanem ellenkezőleg. pénzben is kifejezi azt, hogy igenis, továbbra is szükség van rájuk. Az új ösztöndíjrendszer olyan lesz, hogy a jeles, jó egyetemi hallgatók számára, bizonyos mértékig még a közepesek számára is lehetővé teszi a nagyobb gondok nélküli tanulást. Amint látják, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a kormányprogramul rosszabb helyzetet teremt az egyetemi hallgatók számára. A különbség nz. hogy nem a tanulmányi eredményektől független fizetést, hanem ösztöndíjat kapnak a tanulmányi eredmény színvonalának megfelelően. A kormányprogramm, pártunk új politikája mindenütt fokozottabban segíti ott, ahol többet, jobbat termelnek, ahol jobban tanul nak. Ez az alapelv jut^kifejezésre a tervezet új ösztöndíjrendszerben is (taps). Az egyeleitii Ifjúság nevelésének kérdései Az egyelem! ösztöndíjak reformja Nagy vitát váltott ki egyetemi hallgatóink között az ösztöndíj csökkentése. Kezdetben, mivel a kommunisták és diszisták nem magyarázták meg ennek az Intézkedésnek a célszerűségét és helyességét, sokan helytelenül magyarázták az ösztöndíj csökkentését. Lehct-e premizálni a rossz tanulást? Világos, elvtársak, hogy nem lehet. Ha ez helyes lenne, akkor be kellene az üzemekben is vezetni azt a rendszert, hogy prémiumot kap az a munkás is, ald csökkenti a selejtet, de az is, aki növeli a selejtet. Helyes lenne az ilyen prémium rendszer? Világos, hogy nem! Nyíltan meg kell mondani, hogy a mult évben érvényben lévő ösztöndíj-rendszer nem volt helyes. Nem volt helyes azért, mert nem ösztönözte az egyetemi hallgatókat a jobb tanulásra, egyenlő értékűnek tekintette a jeles tanulást a rossz tanulással. A mult tanévben az egyetemi hallgatók 89—94 százaléka részesült ösztöndíjban. A hallgatók költségeinek túlnyomó részét az állam fedezte. Az ösztöndíj 111 forinttól 470 forintig terjedt és emellett még a diákotthon és a menza költségeinek egy részét is az állam viselte. Igy az egyetemi hallgatók jelentékeny része 676 forint ösztöndíjat kapott az államtól. Az oktatás egyéb költségeit is beleszámítva, egy-egy hallgató évi képzési költsége a végzők létszámára vonatkoztatva 15—16.000 forint volt. Amint látják, itt nem is ösztöndíjról, hanem havi fizetésről volt szó. Ennek tekintették a hallgatók, s a szülők is. Sokan úgy érezték, hogy szívességet tesznek az államnak, a népi demokráciának azzal, hogy egyetemre járnak és ezért őket fizetés Illeti meg az államtól, függetlenül attól, hogy tanulnak-e, vagy sem. Számos szülő ugyancsak úgy érezte, hogy az állam feladata az egyetemi hallgatók eltartása. Azt hiszem, nem tévedek, hogy ezt a félreértésből ösztöndíjnak nevezett rendszert tapasztalt egyetemi professzoraink sem helyeselték, mert saját tapasztalatik alapján győződtek meg arról, hogy ez az ösztöndíj-rendszer törvényerőre emelte a nem-tanulást! A Központi Vezetőségnek a közoktatás helyzetéről szóló határozata a magasabb tanulmányi színvonal emelését tűzi ki egyetemeink, főiskoláink feladatául. Nos, a most kidolgozás alatt álló új ösztöndíjrendszer is ezt a célt szolgálja. A tanulás eredménye szabja Az elmúlt évek során — mint láttuk — egcsz sor olyan intézkedés született amely hátrányosan befolyásolta az egyetemi ifjúság nevelését. Az, hogy sokszor egyenesen rábeszéltük az ifjakat arra, hogy járjanak egyetemre akkor is, ha erre nem sok hajlandóságot mutattak, a hibás ösztöndíjrendszer, a középiskolás módszerek túltengése az egyetemi oktatásban, nem kis szerepel játszottak abban, hogy ifjúságunk nem tanulta meg eléggé becsülni azokat a lehetőségeket, amelyeket népi demokráciánk nem kis áldozatok árán nyújt neki. Nem nevelődött rá az önálló munkára. Nem edződött meg eléggé a nehézségek leküzdésére. Nem egy tekintetben elszakadt a való élettől és az országunkban folyó nagy építő munkával, dolgozóink hősies erőfeszítéseivel szemben a tétlen szemlélő álláspontjára helyezkedik. Ugyanakkor mindezideig megbocsáthatatlan módon elhanyagoltuk egyetemi ifjúságunk átgondolt, céltudatos nevolését. Egyetemeinken csak elszórtan fordult elő, hogy egyes oktatóink — igaz, hogy a legjobbak — gondot fordítottak az ifjúság nevelésére is. Ezután Farkas elvtárs arról beszélt, milyen tartalmú legyen, milyen irányban haladjon egyetemeinken a nevelő munka! Ki kell alakítani ifjúságunkban a helyes közösségi magatartást — mondotta többek között. — Embertársaikhoz való viszonyukat a szocialista humanizmus hassa át. Ifjúságunkhoz méltatlan a cinikus magatartás a nőkkel, a tiszteletlenség az öregekkel, a segítőkészség hiánya az arra rászorulókkal szemben, az individualista, gőgös elkülönülés a bírálat és önbírálat visszautasítása. Nevelésüket szoros kapcsolatba kell hoznunk a szocializmus győzelméért folyó harcunkkal. Ifazánk, népünk forró szeretetére, a szocializmus ügyének önzetlen szolgálatára kell nevelnünk ifjúságunkat és ami ettől elválaszthatatlan, más népek megbecsülésére, a Szovjetunió iránti rendíthetetlen hűségre. Nem szabad, hogy ifjúságunk gondolkodását megmérgezze akár a sovinizmus, akár a cinikus kozmopolitizmus. Gyűlölje ifjúságunk az elnyomás és a kizsákmányolás minden fajtáját. Szálljon síkra az emberi haladásért, a társadalmi igazságért, a békéért. Tartsa szent kötelességének hazánk függetlenségének és szabadságának megvédését bármilyen támadással szemben. Az egyetemeken és főiskolákon az ifjúság nevelése mindenekelőtt a magasszínvonalú, tartalmában és módszerében helyes oktatáson keresztül történik. Mindebből következik az egyetemi oktatók nagy szerepe az egyetemi ifjúság nevelésében. Amellett a jó tanár nemcsak tudásával hat a hallgatóságra. Magatartásával ls: hivatásszeretetével munkafegyelmével, a köz önzetlen szolgálatával az ifjúság példaképévé válik, egész életre szóló, kitörölhetetlen nyomokat hagy a diákok lelkében. Nem tudom eléggé hangsúlyozni az egyetemi oktató, a jó tanár szerepének jelentőségét az ifjúság nevelése szempontjából. Ez azonban nem homályosíthatja el az ifjúság nevelése másik döntő tényezőjének: a közösségnek a jelentőségét. Ae egyetemi hallgatók iskolai és társadalmi szervezeteinek óriási a jelentősége a ne. velő munkában. Ahol a DISZ nem él szerves életet, ahol nem sikerül kialakítania olyan közszellemet, amely elitéli a fegyelmezetlenséget, a közönyt, a cinizmust — ott az oktatóknak és más egyetemi „felsőbhségnek" még olyan helyes rendelkezései sem fognak *;kert aratni. A marxizmns-leninízmii* tanulásáról — Amikor az egyetemi hallgatóság neveléséről van szó, nem lehet figyelmen kívül hagynunk a marxizmus-leninizmus tanulását, annál is inkább, mert sok egyetemi hallgató lebecsüli ezt a tantárgyat. A népnek nem olyan szakemberekre van szüksége, akik elzárkóznak a népet, a nemzetet foglalkoztató nagy kérdésektől, akik szemellenzővel, szűk szakmájukba begubózva járnak a világon, akiket nem érdekel munkájuk értelme, célja, az egész nép erőfeszítésével való összefüggése. De mi az, ami biztos iránytűül szolgál mindanynyiunk számára, hogy megtaláljuk a helyes feleletet ezekre a kérdésekre, ami megmutatja munkánk célját és értelmét, ami utat mutat nekünk egyéni és kollektív cselekvésünkben? Ez az iránytű s marxizmus-leninizmus tudományos világnézete, forradalmi társadalomszemlélete. Eizonyos mértékig persze meg lehet érteni azokat az egyetemistákat, akik nem szívesen tanulják a marxizmus-leninizmust. Meg kell állapítanunk, hogy az egyetemeken ezt a rendkívül izgalmas és eleven tárgyat sikerült valami Halott dogmává, élettelen és unalmas sémává változtatni. Ezen a helyzeten szívós harccal változtatni kell. Többek között a III. Kongresszus anyagának és pártunk történetének az oktatása is azt a célt szolgálja, hogy elevene' Lé, -"életszagúbbá* tegye a marxizmus-leninizmus oktatását az egyetemeken. Hivatástudat, kötelességérzet Meg kell állapítani elvtársak, I ezeknek az elvtársaknak, hogy az hogy nincs minden rendben az1 ország Budapestből és vidékből a egyetemisták hivatástudatával, kötelességérzetével sem. Mint hallom, évről-évre megismétlődik a végzős hallgatók elosztásánál, hogy sokan nem akarnak vidékre menni. Ezek az elvtársak nyilván azt gondolják, hogy az ország csak a fővárosból áll. Meg kell mondani vidéki városokból, falvakból, ta nyákból is áll, és hogy a jövőt nemcsak a fővárosban építjük (nagy taps). Népünk jövőjének, boldog életének a sorsa nem utolsó sorban a falun, a parasztság között dől el, és elsősorban itt kell még sokkal többet tenni, hogy cz a jövő közelebb kerüljön. Lehet-e szebb és lelkesftőbb fel* adat ott szolgálni a népet, a haza ügyét, a szocializmus építését, ahol a legtöbb a teendő, ahol a legtöbb a lehetőség a nép eredményes szolgálatára? Ennek a megmagyarázása, tudatosítása a hallgatókban szintén a nevelés feladata. Nem szabad megengednünk, hogy legszebb reménységünk, az ifjúság között lábrakapjon valamiféle kispolgári, filiszter elpuhultság, kényelmesség, a nehézségek elől való meghátrálás. Hová jutnánk, ha éppen az ifjúság hátrál meg a legnehezebb, de egyben a legszebb feladatok elől! A Hazafias Népfront bizottságok és az egyelem — Érthető — elvtársak —, hogy mindenki .arra törekszik most, hogy ne maradjon ki a Hazafias Népfrontból. Sokan és így az egyetemi hallgatók is felvetik a kérdést, hogyan vegyünk részt a Ha. zafias Népfront munkájában? — Már a kérdés feltevésében benne van az az egészséges szándék, hogy egyetemi hallgatóink tevékenyen be akarnak kapcsolódni a Hazafias Népfront munkájába. Ezzel kapcsolatosan hallottam olyan véleményt is, hogy talán célszerű lenne a Hazafias Népfront bizottságokat az egyetemeken is létrehozni. — Ez a vélemény megérdemli a figyelmet. Azt hiszem, hogy helytelein lenne, ha ezt a kérdést valahol fent döntenék el! — Döntsék el ezt maguk az egyetemi hallgatók, az egyetemi professzorok. 8 ha úgy döntenek, hogy célszerűnek tartják az egyetemeken la a Hazafias Népfront-bizottságok megalakítását, azt hiszem, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nem emelne ee ellen kifogást, — Másrészt Itt vannak a közel, gő tanácsválasztások, amelyek a Hazafias Népfront lászlaja alatt, a népi egység jegyében fognak lezajlani. Ne felejtsök el, hogy az új szakasz politikájának eredményes megvalósítása elsősorban attól függ, hogy milyen gyorsan nő azoknak a tömegeknek a száma, amelyek aktívan ás tudatosan résztvesznek építőmunkánkban. A közelgő tanácsválasztások jelentős állomást jelentenek népünk aktivitásának1 fellendülésében. És ha egyetemi ifjúságunk és oktatóink szívós és eredményes felvilágosító munkát fejtenek ki kerületükben, ha odaadóan és lelkesen küzdenek a népi egység erősítéséért, ha kitartóan, napról-napra magyarázzák pártunk politikáját és az abból adódó feladatokat, akkor nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy minél hamarabb leküzdjük átmeneti nehézségeinket és sokkal gyorsabbat* és határozottabban mehetünk előre az új szakasz politikájának megvalósításában. Egyetemi oktató, gárdánk és diákifjúságunk legyen a maga területén a népi-nemzeti egység élharcosa. — Pártunk és kormányunk bízik az egyetemi hallgatóit politikai érettségében, új épülő szocialista társadalmunk iránti hűségében, ezért meg vagyok győződve arról, hogy nagyobb lendülettel és szeretettel fognak tanulni és meg. tesznek mindent annak érdekében, hogy ha tanulmányaik sikeres befejezése után elhagyják az egyetemek kapuit és kilépnek az életbe, minden területen meg is állják a helyüket. — Ehhez kívánok Önöknek sok sikert! (Hosszantartó, ütemes taps.) Farlcas Mihály nagy tapssal fogadott beszéde után az aktívaülés résztvevői számos kérdést tettek fel az egyetemi oktatással kapcsolatban. A kérdésekre Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter válaszolt. A vita során elhangzott felszólalásokra Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyettese válaszolt. A zárszó ulán a résztvevők útéaeMJtói az IatecnafiiPiiaiits ^ <