Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-16 / 219. szám

T CSÜTÖRTÖK, 1954 SZEPT. 16. Levelezőink írják a tanácstarvény tervezetéről 3 DELMOGYÜRORSZAG Mélyül a kapcsolat a tanács és a dolgozó tömegek között a tanácstörvény tervezet vitáin. Egyre többen és világosabban látják üzemi és mezőgazdasági dolgozóink, hogy a tanács a dolgozó nép hatalmi szerve. Minden tevékenységében a dolgozó nép érdekeit képviseli és mint ilyen csak akkor tud jó munkát végezni, ha az államigazgatásban az ügyek intézésében segítséget kap. TAPODI GYULA röszkei levelezőnk, levelében arról írt, hogy a szeptember 8-án tartott tanácsülésen a község lakóinak közel 70 százaléka megjelent, mivei hallották, hogy a tanácsülési beszámoló után az új tanácstörvény tervezetéről is szó esik. A hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta végig Szűcs András vb. elnök ismertető előadását és ennek végeztével szép számban szóltak a törvénytervezethez. Többek között Forró László azt javasolta, hogy a jövőben a vb. üléseket két hetenként, a tanácsüléseket pedig kéthavonként tartsák. Továbbá azt javasolta, hogy a tanácsülésen rxcsak a tagok szólhassanak a tárgyhoz szólhassanak a vendégek is, természetesen szavazati jog nélkül. Frank Ferenc azt javasolta, hogy a helyi, községi tanácsokat ruházzák fel olyan önálló jogkörrel, hogy például mezei lopások esetén kiszabhasson mezőrendőri bírságot és ezt be is hajthassa, ne kelljen a járásbíróságnak foglalkoznia ilyen és hasonló apró ügyekkel. Döme András azt fejtegette, hogy a helyi tanácsoknak a pénzgazdálkodás terén nagyobb önállóságot kellene biztosítani, a jövőben ne fordulhasson elő, hogy a helyi utak, kutak stb. javítása a „kimerült keret" miatt ne legyen befejezve. A tanácstörvény tervezetét még külön kisgyűléseken is ismertetik. A dolgozó parasztok így először megismerik, imajd pedig javaslata ikkkal bővítik a törvénytervezetet — fejezte be levelét Tapodi Gyula. HORVÁTH GYÖRGY levelezőnk arról számol be, hogy a Béke telepen a legutóbbi tanácstagi beszámolón, amelyet Fogas Illésné tartott, a telep lakosságának csupán 10 százaléka jelent meg, pedig minden ilyen beszámoló alkal mat ad arra, hogy a dolgozók elmondják észrevételeiket, bírálataikat a tanács és az általuk választott tanácstag munkájáról. A tanács a dolgozó népé. De azt tartja egy közmondás: néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha kevesen jelenünk meg a tanácstagi beszámolókon — írja Horváth elvtárs — a tanács munkáját megnehezítjük, pedig tanácsainktól a törvénytervezet elfogadása után méltán várhatunk — de csak a dolgozó nép aktívabb részvételével — jo munkát. PARTELEI * Önköltségcsökkentés! ankétot tartottak a Szőrme- és Bőrruhákészitő Vállalatnál A Szegedi Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalat legjobb dolgozói, sztahánovistái, élenjáró dolgozók, a vállalat vezetősége, műszaki vezetők, adminisztratív dolgozók, pártós tümegszervezetek képviselői önköltségcsökkentési ankétra gyűltek össze, hogy megtárgyalják azokat a feladatokat, amelyeknek megvalósításával az üzem gyártmányainak önköltségét csökkenteni lehet. Wéber István, az üzem műszaki vezetője megnyitójában ismertette azokat a feladatokat, amelyek az ankét résztvevői előtt állanak. Majd Galotti Ferenc, az üzem igazgatója tartott előadást. Beszélt a párt III. kongresszusán meghatározott irányelvről az önköltségcsökkentésre vonatkozóan. Többek között elmondotta, hogy üzemük területén sok tennivaló van az anyagtakarékoskodásban. Az üzem szabászai még nincsenek teljes egészében tisztában az anyagtakarékosság jelentőségével, annak ellenére, hogy a megtakarított anyagért külön juttatást kapnak. Nem takarékoskodnak eléggé a tűk felhasználásával és a különböző kellékanyagokból is az utóbbi időben több fogy el, mint megelőzően. A beszámolót élénk vita követte. Csizmadia Sándor művezető javasolta, hogy a bélések anyagnormáját a vállalat vizsgálja felül, mert szerinte nem arányosak egyes cikkeknél. Az üzem MEO vezetője elmondotta, a gyártmányok minőségét mindenekelőtt szem előtt kell tartani. Ez viszont nem zátrja ki az anyagtakarékosságot. Nagy Sándor, az üzemi párttitkára hozzászólásában elmondotta, hogy az anyagtakarékosság és az önköltségcsökkentés nemzeti ügyünk, tehát nemcsak a műszakiak feladata csupán. Elmondotta, hogy az adminisztrációs területen is lehet és kell is az önköltséget csökkenteni az ügyvitelek egyszerűsítésével, az irodaszerek takarékosabb felhasználásával. A beszámolók után a határozati javaslat megvitatására került sor. A jelenlévők elfogadták a javaslatot, hogy az önköltségcsökkentő brigádok munkáját segíteni fogják munkájában. Határozatot hoztak arra, hogy az üzemben elfekvő tartalékanyagokat a vállalat vezetősége október l-ig felméri és a nem használható anyagokat, — mert ilyen is van — továbbítja a kszeknek. Az önköltségcsökkentő brigád tervet készít az önköltségcsökkentésre vonatkozóan, figyelemmel kíséri azokat a területeket, ahol hiba mutatkozik az anyagok felhasználásában és a szükséges intézkedéseket megteszi. Az ankét résztvevői azzal a tudattal távoztak, hogy minden cselekedettel, amit az önköltség csökkentése érdekében tesznek, a párt által elénk tűzött feladatokat valósítják meg, ami hozzájárul minden dolgozó életszínvonalának emeléséhez. SZEGEDI JEGYZETEK Sok sikert! Új érvek, új módszerek felhasználásával lehetjük meggyőzőbb erejűvé népnevelőink szavát A felszabadulás óta már igen sokszor nagy szerepe volt nép nevelőinknek pártunk, népi demokráciánk, dolgozó népünk győzelmeinek kivívásában. A párt katonái, a népnevelők már sokszor érdemelték ki pártunk és kormányunk elismerését. De nem azért győztünk sok csatán keresztül, nem azért vívták meg győzelmesen népnevelőink felvilágosító munkájukkal a harcok sokaságát, hogy a dicsőség fényében sütkérezve megpihenjenek babérjaikon. Nem új és nem ismeretlen az az igény, amelylvel munkások, dolgozó parasztok, orvosok, tanítók, az értelmiségiek fordulnak a párt felé, hogy: törődjön velük állandóan személy szerint is, küldje el hozzájuk a népnevelőikei. Figyelemreméltó, nem lebecsülendő jelenség ez. A párt politikájában, a párt és a kormány által megjelölt feladatok megvalósításában mindenkor jelentős szerepet játszott az agitáció. A főeszköz minden esetben a politikai agitáció volt, amivel a párt a munkásosztályt, a dolgozókat a feladatok végrehajtására mozgósította. Nem helyesen gondolkodnak éppen ezért azok az elvtársak, akik úgy gondolják, időközönkint szünetelhet a felvilágosító munka. Az ilyenek lebecsülik az agitációs munkát és nem értik annak jelentőségét. Erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát ez nem alkalmi feladat, hanem mindennapi pártmunka és különösen most, amikor a kormány programmja, a párt III. kongresszusa határozatainak megvalósításáért dolgozunk, egyetlen napot, egyetlen órát sem szabad elhanyagolni. Népnevelőinknek most az a fontos feladata, hogy a korábban szerzett gazdag agitációs tapasztalatokat felhasználják felvilágosító munkájukban, megjavítsák módszereiket, növeljék a felvilágosító munka meggyőző erejét. Igen sok esetben agitációnk egyoldalúan, csak a közvetlen tennivalók megvalósítására mozgósított és többször nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy a feladatok, jelszavak alapos megmagyarázásával tartós eredmények kiinduló pontjául szolgáljon. Látnunk kell — erre figyelmeztet számos, az agitáció terén elkövetett hiba — hogy a felvilágosító munka hatékonysága attól függ és eredményei akkor lesznek tartósak, ha minden üzemi dolgozó számára kézzelfoghatóvá, világossá tesszük, mit jelentenek a párt, a kormány jelszavai. Nem a jelszó unos-untalan való ismételgetése, hanem széleskörű kifejtése, bebizonyítása a gyakorlatban ez a biztos záloga az eredményes politikai munkának. Nem vezethet sikerre az a harc, amelyben a harcos nem látja világosan, hogy miért küzd, amelyben a harcost nem fűti kedv, győzriiakarás. Régi tapasztalataink bizonyítják, hogy üzemi dolgozók, termelőszövetkezeti tagok, dolgozó 'A színház öreg kőépülete hősiesen állja eC szeptemberi nap forró sugárnyilait. Kívülről úgy látszik, mintha nem is lenne élet benne, még mindig pihen. színházunk falai között. ötven éve mutatták be először Kacsóh Pongrác azóta is friss, minden daljátékunk kögát majd az előadásokon ismeri meg a közönség. Bartók Júlia elmosolyodik az oktalan kai, bókoló előtérben a pipacsokkal, faluvégi kis házikó és a patak. Itt született ezen a tájon rebbenésen, ahogy odébb Iluska és Kukorica Janzött legszebb és legma- állnánk elkerülni a ta- esi hűséges szerelme. gyarabb művét és ötCsak a tárt ablakokon ven év minden előadását kiáradó dallamok ál- a siker ragyogta be. litják meg néha az em- A nézőteret most bábért — ni csak már gyaiit félhomály uraidolgoznak színészeink, ja, a leeresztett bársonyEzt a művészbejárónál függöny mögül kopálálkozást. A boszorkány Nagyon szép a kép most „szolgálaton ki- az embert átitatja és elhelyezett padokon már csalhatatlanul megállapíthatjuk. Itt várakoznak művészeink a próbák előtt és a próbák szünetében is ide jönnek ki a friss levegőre beszélgetni vagy elszívni egy cigarettát. Csak ha belépünk a porta megkopott küszöbén, láthatjuk igazán. csolás hallatszik. A zenekar már. a helyén, hangolnak a zenészek fiatal karmesterükkel, Ujj Józseffel beszélgetve, akinek a János vitéz az első önálló zenei betanítása és vevül" van még és igy alig érti meg az ember, hogyan tud úgy megváltozni a rivalda fényében. Igen, ez a színész művészete! Közben elkészül a színpad, a Kecskemetlaimi ismeretlen, eddig nem érzett áhítat. Olt ül a nézőtéren Sándor Sándor is, a díszletek tervezője. Jó lenne most rögtön odasietni hozzá és megszorítani a kezét. De nem lehet. A legkiről Szegedre jött fiatal sebb mocorgás is felrendező. Dobai Vilmos hallatszik a színpadra és már olt ül a nézőtéren, zavarhatja a szereplőVéletlenül vagy szán- ket. dékosan van úgy, hogy ezt a gyönyörű, örökké fiatal daljátékot, a János vitézt fiatal művész rendezi, vezényli. zénylése. Ha „civil" ember, aki a színházat csak a nézőtérről ismeri, bejut ilyen nagy alkalhogy milyen nagy a ké- makkor, mint ez a mai fiatal művészek játsszák? sziilődés, hiszen szóm- is a kulisszák mögé. Akár egyik, akár mábaton este a János vi- nem leh-et csodálni, sík, — remek próbatétel, téz díszelőadása nyitja hogy a mesék világa- amely megérdemli a dimeg az idei színházi ba képzeli magát külö- adalt, a sikert, évet, amelytől színésze- nősen akkor, ha találink'is, a közönség is kőzik a daljáték mesesok újat, nagyszerűt hőseivel az öltözők fővár. örömmel köszöntjük lyosóin. Petőfi Sándor örökszép Itt jön Iluska moslomeséjét, a János vitézt hája, akinek gonoszsáAz idő soha nem ismer lustálkodást. Kérlelhetetlenül rohan most is. Búcsút kell vennünk a színháztól, a díszelő-. adásra lelkesen készülődő művészektől. Sok-sok sikert a János vitéz minden szereplőjének, Iluskának, Jancsinak, a Hirtelen elalszik a királylánynak. Bagófény a nézőtéren és nak, a mostohának és a máris előttünk áll ra- királynak is, — az előgyogva a meseszép alföl- adás mindéit szereplőjédi táj. Háttérben ara- nek. tásra váró búzatáblák- <— li —) parasztok egyaránt lelkesedésük, tudásuk javát adják a munkában, ha világosan felismerik és saját tapasztalataik nyomán győződtek meg arról, hogy tetteikkel hozzájárulnak életszínvonaluk szüntelen javításához, a kormányprogramm megvalósításához, egész népünk felemelkedéséhez. Pártszervezeteink, a népnevelök segítsék elő ezt a felismerést. Segítsék elő, hogy a párt, a kormány által kitűzött feladatok végrehajtásában aktívan résztvegyenek Szeged dolgozói is. Pártszervezeteinknek, népnevelőinknek ugyanakkor gondolniok kell arra is, hogy felvilágosító munkájukban egyre többet várnak tőlük a dolgozók. Szeged dolgozói is megszokták már, hogy nem elégszünk meg elért eredményeinkkel, ezért joggal várják el a tökéletesedést, a fejlődést a népnevelöktől is. Ezért meg kell keresnünk azokat a módszereket, érveket, avtelyekkel népnevelőink jobb, tökéletesebb felvilágosító munkát tudnak végezni, meg tudnak felelni a velük szemben támasztott magasabb igényeknek. Nem elegendő csak az, hogy egyszerűen felsorolják eredményeink közül a Sztálin Vasművet, a November 7. Erőművet, a Szegedi Textilműveket, amelyek egész országunk büszkeségei. Igaz, ezek alkotásaink legnagyobbjai, de nem szabad niegfeledkezni olyan helyi tényekről, mint a Szegedi Ruhagyár létesítése, a Vasöntöde, a Lemezgyár korszerűsítése. Nemcsak az új gyárakat, az új épületet kell keresni, mint az Egyetem Békeépülete, ahol korszerű laboratóriumok segítik az ifjúságot tudásuk alaposabb elmélyítésében, az egyetemi tanárainkat kutatómunkájukban, nemcsak a romokból újjáépített gyermekklinikát, hanem az olyan kisebb létesítményt is, mint a Kossuth Lajos-sugárúti gyermekpoliklinika, vagy az úttörő tábor létesítése Újszegeden, ahol két hónap alatt mintegy 400 gyermek üdülhetett. De túlnézhetünk Szeged határain. Elkísérhetjük gondolatban agitációs érveink gyüjiése közben kis úttörőinket, az üzemek munkásainak gyermekeit Csillebércre, a balatoni üdülőkbe. Sok szegedi szülőnek, gyermeknek szereztünk örömet a nyáron és varázsoltuk pirospozsgásabbá gyermekeink arcát, de az az élet, amely boldog mosolyra fakasztja gyermekeinket, örömei szerez szüleiknek, a lekor fénylik igaz nagyságában, ha összevetjük például Brazilia fővárosa gyermekeinek életével, Rio de Janeiroval, ahol 50 ezer elhagyatott gyermek van. Csak szűkebb hazánkban, itt Szegeden többszázezer forint beruházással bölcsődéket létesítettünk, ugyanakkor Angliában az egyik grófságban 42 óvodát 2000 férőhellyel szüntettek meg igen rövid idő alatt. A Jutafonógyár, a Kiskereskedelmi Vállalat és a többi üzemi bölcsődék és napközi otthonok mellett Szegeden a felszabadulás óta öt területi bölcsődét létesítettünk 190 férőhellyel és két idényböicsődét 40 férőhellyel. Nem volt a mi helyzetünk sem különb a kapitalista országokénál a felszabadulás előtt. Itt sem volt több két területi bölcsődénél, ami csak 59 gyermeknek adott helyet. Csak az üzemi bölcsődék 216 férőhellyel biztosítják, hogy a dolgozó édesanyák zavartalanul dolgozhassanak, ugyanakkor a nagyobb gyermekek részére 1953-ban 10 iskolai napközi otthon létesült, ahol 500 gyermek van felügyelet alatt és kap étkezést. Eredményeink, nehéz, áldozatos munkánk gyümölcsei. Nem mannaként hullottak és hullanak eredményeink. Megdolgoztunk értük és harcunkban sokszor hibát is követtünk el. Nem sima és egyenes úton haladtunk, bizony sokszor nemcsak zökkenőkön, hanem akadályokon keresztül. Ezért helyes, ha nemcsak az eredményekről, hanem a nehézségekről is beszélnek népnevelőink. Nevelni kell népnevelőinket harcosságra és helytállásra, hogy bátran, nyíltan beszéljenek h nehézségekről is. A (elvilágosító munka eredményességének az az egyik legfontosabb feltétele, hogy állandóan magyarázzuk és helyesen magyarázzuk az egyes kormányrendeleteket és jelentőségüket. Természetes, hogy főkén® azokat az intézkedéseket kell behatóan magyarázni és megvitatni, amelyek legközelebbről érintik a dolgozókat. Ezért kell népnevelőinknek törekedni arra, hogy a kormányintézkedéseket és azok hatásai® úgy mutassák meg, hogy azt a legszorosabban összekapcsolják a dolgozók életkörülményeivel. Sok szó esik az életszínvonal emeléséről és egyesek felvetik a racionalizálás problémáját. Itt szó sincs munkanélküliségről, hiszen például az építőiparban 25 ezer munkásra van szükség, hogy a kormányprogramm kitűzött feladatának megfelelhessen. Itt csupán arról van szó, hogy sok felesleges funkciót és közbeiktatott szervet eltörölnek. Tehát csak az erők helyes elosztásáról, átcsoportosításáról van szó. Életszínvonalunk grafikonja továbbra is felfelé halad s rajtunk függ, hogy milyen ütemben. A kormán y programi m óta szemléltető adatokkal tudjuk bizonyítani, Szegeden is életszínvonalunk emelkedését. Egyes vállalataink áruforgalmában, mint cseppben a tenger tükröződik életszínvonalunk emelkedése, A Bútorértékesítő Vállalat 1950-ben hálószobabútorból 120-at, 1953-ban pedig 250-et adott el. Kombinált szobabútorból míg 1950-ben 50 et, addig 1953-ban százat. Még inkább emelkedett a konyhabútorok vásárlása, amelyből 1950-ben 150-et vásároltak en; nél a vállalatnál, 1953-ban pedig 350-et. A Kiskereskedelmi Vállalatnál 1952-ben 724 ezer forint értékű rádiót vásároltak, 1953-ban pedig 1 millió 184 ezer forint értékűt. Kenyérből 1952-ben 407.8 vagont, 1953-ban pedig 883.9 vagon kenyeret adott el az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Az áruforgalom növekedésére szemléltető példa a Ruházati Bolt eladási forgalma. Konfekcióból 1951-ben egész évben 16 millió 504 ezer forint értékűt adtak el. Ezzel szemben 1954 első felében 12 millió 219 forint értékűt. Hasonlók az arányok a cipővásárlásban. Míg egé3z évben 1951-ben 11 millió 286 ezer forin, értékűt vásároltak, addig 1954 első félévében 8 millió 528 forint értékűt vettek a Ruházati Bolt üzleteiben. Ilyen és hasonló számadatokkal érveljenek egyéni agitációjuk, családlátogatásuk során népnevelőink. Do mindez nemcsak városunk, hanem egy-egy család életében is megmutatható. Az cfajta papíron ceruzával történő agitáció a meggyőzés egyik legjobb módszere. Régi tapasztalat: csak a konkrét érvelés teszi lehetővé, hogy népnevelőink felvilágosító munkájuk nyomán mélyrehatóbban magyarázhassák dolgozóinknak a párt és a kormány politikáját, amelynek az a célja, hogy a szocializmus építésével, egyidejűleg a dolgozók életszínvonalát is állandóan emeljük. Ennek kapcsán beszélhetik meg legjobban azt is, hogy dolgozóink saját, legközvetlenebb érdokükben mit kell tcnniök a kormányprogramm megvalósításáért. Emelkedett életszínvonalunk és további emelkedésének üteme elsősorban a termelékenység növekedésétől, az áruk minőségétől és önköltségétől függ. Ezért minden dolgozó legsajátosabb érdeke, hogy csökkenjen az önköltség, hogy takarékoskodjunk az anyaggal, teljesítsük terveinket. Nemkülönben fontos és saját érdekében való dolgozó parasztjainknak az őszi munkák időbeni elvégzése, az állampolgári kötelezettségek maradéktalan teljesítése. Igy lesznek még nagyobbak eredményeink. Nagy célkitűzéseink meg valósítása azonban azt megköveteli, hogy foglalkozzunk várouunk dolgozóinak egyéni problémáival, jogos panaszaik orvoslásával is. Nem ritkán merülnek fel olyan kérdések, amelyeket központi intézkedés nélkül ott helyben, a helyi lehetőségekkel élve gyorsan meg tudunk oldani. Népnevelőinknek amellett, hogy rendszeresen magyarázzák a párt politikáját. a belső és a nemzetközi kérdéseket, természetesen türelmesen meg kell hallgatniuk dolgozóink észrevételeit, javaslatait, panaszait és el kell azokat juttatni pártszervezeteikhez. A problémákat jelenteni nem minden, hanem elsősorban az a helyes, ha öntevékenyen harcol a népáovclö a helyes kezdeményezések gyors megvalósításáért, a jogos panaszok mielőbbi orvoslásáért. Igy töltik be igazi feladataikat népnevelőink, így érdemlik ki a dolgozók bizalmát, szeretetét, igy mondhatjuk majd el, nemcsak várják, nemcsak várták, hanem választ is kaptak kérdéseikre a dolgozók népnevelőinktől.