Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-02 / 207. szám

WtLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK # A MAI SZAMUNKBÓL) AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ^X-^^^^^^^M^^^^N^Sí^^l^^^^rot^M^Uí 1954 SZEPTEMBER 2, A tanácstörvény a néphatalom törvénye Előre ifjúság A tudomány és az ipar termékeny kapcsolata A Marosszög Űj olvasószolgálati renddel j nyit ma az Egyetemi Könyvtár • : Ismerkedés az élettel ARA: 50 FILLÉR Fejlesszük tovább az űjitómozgalmat A mult év júniusában megjelent kormányprogramra és az ezzel kapcsolatos rendelkezések egész sora a dolgozó nép életszínvonala emelésének szolgálatában áll. Mindennapi munkánk nyomán válik a kormányprogramm valósággá. Ahhoz tehát, hogy államunk több ruhát, cipőt, élelmet adhasson, üzemeinknek többet kell termelniök. Sokat, nagyon sokat beszélnek üzemeinkben a többtermelésről, a minőség javításának fontosságáról, az önköltségcsökkentésről. Nem keveset tesznek ezeknek megvalósulásáért, azonban nem eleget. Kimeríthetetlen erőforrásaink vannak, amelyeket nem használnak ki eléggé. Egyik ilyen erőforrás az újító mozgalom. Többéves múltra tekint vissza a szegedi üzemekben is az újító mozgalom, de még nem eresztett olyan erős gyökereket, mint azt joggal elvárhatnánk. Vannak számokkal is bizonyítható eredmények. Az idén az első negyedévben például 1510, a második negyedévben 1613 újítást nyújtottak be üzemeinkben. Ezek a számok, bár nem teljes egészében tükrözik az üzemekben lévő újítási mozgalmat, mégis eléggé reális képet mutatnak. Azt mutatják, hogy az első félévben 3123 olyan javaslatot nyújtottak be, melyek mind termelésünket akarták előbbrevinni, dolgozóink munkáját akarták biztonságosabbá tenni. A javasolt újításoknak azonban még felét sem fogadták el, sőt az elfogadott 1338 újítás közül is csak 1202-őt vezettek be. Több mint ezer elfogadott újítás porosodik tehát hónapok óta az íróasztalok fiókjában anélkül, hogy valaki is törődne megvalósításukkal. Pedig lehet, hogy ezeknek a fiókban porosodó újításoknak a megvalósításával többezer méter anyagot adhatnánk, több köbméter fát. dolgozhatnánk fel népgazdaságunk számára. Sok újítás megvalósításával bizonyára a balesetek számát csökkenthetnénk. , A Szegedi Lemezgyárban a második negyedévben 32 újítási javaslatot nyújtottak be. Ebből 14-et elfogadtak és 6302 forintot fizettek ki újítási díjért. Ez nem csekély összeg, de az elfogadott 14 újításból mindössze hét újítást vezettek be. Lehet, hogy a másik hét újítás még hónapokig hever, esetleg nem is kerül bevezetésre, annak ellenére, hogy az újítási díjakat már régen kifizették értük. Népgazdaságunkat ezzel sokszorosan megkárosítják, de megkárosítják az újítókat is, akiknek természetesen az ilyen és ehhez hasonló esetek elveszik a kedvüket újabb újítások elkészítésétől. Vezetőinknek, látniok kellene azt. hogy újítóink nemcsak a pénzért dolgoznak sok esetben hónapokig egy-egy újítás elkészítésén, hanem azért, hogy újításuk segítségével előbbre vigyek a termelést, a kormányprogramm megvalósítását. Természetes mindennek az ellenkezője is megvan. Előfordul elég gyakran olyan eset is, hogy elfogadják az újítást, bevezetik, de az újításért járó összeg kifizetését hónapokig halogatják. Sőt olyan eset is volt már, amikor az újítást, mint nem bevezethetőt elutasították és utána mégis bevezették, anélkül, hogy az újítónak járó összeget kifizették volna. Ilyen okok Is közrejátszanak abban, hogy egyes üzemekben az utolsó hónapokban visszaesés mutatkozik az újító mozgalomban. Az Erőmű dolgozói például áprilisban 34 újítást nyújtották be, májusban 20-at, júniusban pedig mindössze 14-et. Az utóbbi időben sok üzemben elhanyagolták az újító mozgalmat. Az újító felelősök nem egy helyeri magukra maradtak és egymaguk nem képesek megoldani a rájuk háruló feladatokat. Ezeken a helyeken a szakszervezeti vezetőktől, műszaki vezetőktől, a vállalat vezetőségétől nem kapják meg a szükséges segítséget, támogatást'az újító felelősök. Egyes vállalatvezetők nem tekintik szívügyüknek az újító mozgalom fejlesztését. Nem segítik elő az újítók munkáját, az újítások elkészítését. Nem biztosítják az elkészült újítástíc reális elbírálását. Egy-egy újítás elfogadásánál nem készítenék pontos előkalkulációt, csak látszólagos eredmények alapján szabják meg az újítási díjakat. Túl sok az eszmei díjazás, amely sok esetben hátráltatja az újítások elkészítését, ahelyett, hogy ösztönzően hatnának az újítóra. Súlyos hiba, hogy a bevezetett újításokkal már nem törődnek, nem kísérik figyelemmel, milyen eredmények születnek egy-egy újítás segítségével. Pedig nem sok fáradtsággal a műszaki vezetők hónapról-hónapra értékelhetnék, mennyi megtakarítást eredményezett, vagy mennyivel növelte a termelést az újítás bevezetése. Pedig ezeknek az adatoknak ismertetése ösztönzően hatna a dolgozókra, serkentené őket újabb újítások elkészítésére és ugyanakkor az újítók népszerűsítését is biztosítaná. Ezen a területen is van mit javítani. A dolgozók sok esetben pem is ismerik még a saját üzemük újítóit sem, nemhogy a többi üzemek újítóit ismernék. Pedig az újítási mozgalom fellendítése, kiszélesítése megköveteli azt, hogy ismerjék e mozgalom eredményeit, élenjáró dolgozóit. A havi rendszeres értékelés ugyanakkor biztosítaná azt .is, hogy az újítás bevezetésétől számított egy év leteltével az újító megkaphassa a neki járó összeget. Az általános gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a legtöbb esetben elmulasztják üzemeink és ezzel megkárosítják a dolgozókat és elveszik a kedvüket a további újítási munkáktól. Újító mozgalmunknak van még egy súlyos hiányossága. Alig hallunk női újítókról. Ez annál is feltűnőbb, mert Szegeden nagy textilüzemek vannak. Itt az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat, a Szegedi Kenderfonógyár, a Textilművek, a Jutafonógyár s ezekben az üzemekben többségében női dolgozók vannak. Találkozunk női művezetőkkel és most már női mérnökünk is van. És méfis" az újítók között nem hallani róluk. Nem a nemtörődömség az oka, hiszen asszonyaink ma már az első vonalban harcolnak a termelés növeléséért és pártolják az újat, ha meggyőződnek arról, hogy előbbre viszi termelésünket. Itt is a vezetők nemtörődömségére kell visszatérnünk. Súlyos mulasztás, hogy e mozgalomba nem vonták még be "a legkiválóbb női szakmunkásokat is Pedig fontos feladat, hogy az újító mozgalmat is széles tömegeket átfogó mozgalommá fejlesszük, amely egy állandó törzsgárdára támaszkodik. E törzsgárda a műszaki vezetékből kell, hogy összetevődjék. Hiszen műszaki vezetőink azok, akik képességüknél fogva legtöbbet tehetnek az újítások elkészítéséért. Szakmai tanácsaikkal, útmutatásaikkal segíthetik újítóinkat, növelhetik önbizalmukat. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy újító mozgalmunk tovább fejlődjék és kimeríthetetlen tartalékokat tár fel az előttünk álló termelési feladatok megvalósításához. A termelőszövetkezetek életéből ÚJ TAGOK A DÓZSA TSZ-BEN A szegedi Dózsa termelőszövetkezet tagjai jó kedvvel, magabiztosan végzik a soronlévő munkákat. Ezekben a napokban a rizs aratására is készülődnek. Szegeden még sohasem termesztettek rizst, ennek a Dózsa tsz tagjai az úttörői. Rizstelepükről bárom nappal előbb leeresztették a vizet, Mcgtetták az intézkedést az 5 holdnyi rizs vágására. A következő héten, hétfőn akarják kezdeni a rizsaratást. Jó termésre számítanak és holdanként egészen biztos, hogy meglesz a 20 mázsa. A tagság növelni kívánja a rizstelepet s jövőre jelentősen nagyobb területen akarják termeszteni. Most még szedik a krumplit, a napraforgót. Krumpliból is jó a termés és egy holdról 70—80 mázsa között szednek. A szeptember l-ig elért minden munkaegységre előlegként 1 kiló krumplit adtak. Ezenkívül minden munkaegységre — amelyet a burgonyatermeléssel kapcsolatos munkákban szereztek a tagok — 3—4 kiló között lesz a többtermelési prémium. Helyes, hogy a Dózsa tsz-ben úgy ahogy kell, a termelési terv túlteljesítéséért nyomban kiadják a prémiumot. A becsületes, szorgalmas munka, az elmúlt évinél helyesebb gazdálkodás következtében a Dózsa tsz tagjai kivétel nélkül terveket szőnek. Ki-ki elhatározza, hogyan és mit vásárol a jövedelemből. Börcsök József például elhatározta, hogy a tsz-ben kapott jövedelem egy részéből tehenet és konyhabútort vesz. Nem akármilyen tehenet szándékozik vásárolni. Meg is kérte Balogh Jenőt, a tsz tapasztalt agronómusát, aki különben kitűnően ért nz állattenyésztéshez is, hogy együtt vásárolják meg a tehenet. Természetesen Balogh Jenő szívesen tesz eleget ennek a keresnek és ő is segíf abban, hogy igazán jó és bőtejelő tehenet vásároljon Börcsök József. A tsz-tagok jövedelmét látva az elmúlt héten négy új tag lépett be a Dózsa termelőszövetkezetbe. Ezek: Medgyesi István, Nagy Imre és a felesége, aztán Körmöczi Márton. Medgyesi István már volt tsz-tag, de két évvel ezelőtt kilépett. Most újból visszatért a termelőszövetkezetbe. mert meggyőződött arról, hogy a becsületes munka után megleli ott jó sorát. Nem hagyják figyelmenkivül a tszeben. az őszi munkákat. A vetőszántást 18 holdon végezték cl. A nyári mélyszántás ezidáig 18 holdon kész. Azt a területet, amelyen a vetőszántás folyik mülrágyázzák, mert ez is elősegíti a jövőévi megfelelő termést. Hamarosan megkezdik a Dózsa termelőszövetkezetben új serlésfiadztató és baromfiól építését, mert ez is hozzátartozik atihoz. hogy fejleszteni tudják az állattenyésztést. Már most tesznek azért, hogy az állatok téli takarmánnyal való ellátását biztosítsák. (ílotgházakat építmtk a Júaladái tíz-ben. Az üjszegedi Haladás termelőszövetkezet az elmúlt év óta erősödött, továbbfejlődött. Jópár forinttal több lesz egységenként a pénzjárandóság is, mint 1953-ban. Többször adtak ezévben az egységekre pénzelőleget. Most a paradicsomot és a paprikát, aztán gyümölcsöskertjükbon a szilvát szedik. A Haladás tsz-nek igen fontos termelési ága a kertészkedés, ebből kapják legtöbb jövedelmüket. A kertészeti kultúra továbbfejlesztéséért három új üvegháza^ építenek. Az üvegházakban a korai palántákat kívánják majd nevelni. Tervezik azt is, hogy az üvegházak segítségével virágkertészetet is létrehoznak. Az üvegházak megépítésének előmunkálatai megkezdődtek. Vélik a rozst a zákányszékí Kossuth tsz-ben A zákányszékí Kossuth termelőszövetkezet tagjai — egy-kettő kivételével — becsülettel azon igyekeznek, hogy minden soronlévő munkát időben és jól végezzenek el. Egyro mélyül bennük annak felismerései jövedelmük a helyes gazdálkodástól, jó munkától függ. A tagok egy része most szedi a krumplit. Kedden délután pedig a jól előkészített főidbe, a borsó Jjelyére js megkezdték a rozsvetést. Nem késlekedtek evvel, mert gyakorlatból tudják, hogy a szeptember első felében elvetett és aztán kizöldült rozs bővebben fizet, mint a későbben vetett. A 20 hold rozs elvetését póntek délelőttre tervezik a termelőszövetkezetben. itik a tzUa, Ua{lik a ves&za,.. Színhely: a CsongrádEékésmegyei Borforgalmi Válla/lat pusztaszeri szőlősgazdasága... Süppedő homokban járunk Sajó Gyulával, a Borforgalmi Vállalat igazgatójával, aztán Szeri Istvánnal, a pusztaszeri szőlőgazdaság fiatal, vakító fehér ingű birgádvezetőjével és Oláh Jánossal, a főagronómussal. A homokon szép, dúslombú szőlőtőkék s rajtuk fürtök. Akad olyan is, amelyiket, ha megmérnénk, bizonyára lenne egy kiló. Gyomtól tisztán tartott, szőlősorok között haladunk. Szeri István egyszeresük leguggol egy dúslombú tőkéhez és kezébefogja a fürtöt. Nem birja szónélkül megállni, hiszen nagyon szereti szakmáját — a szőlővel való foglalkozást. — Itt van ni, tessék, hogyan mosolyog erről a tiirtről is az élet. Valóban szívet-lelket gyönyörködtető itt a szőlő. S amit nagy szakértelmű brigádvezető mondott, nagyon találó és kifejező. Sok a gond és a baj a szőlővel. Nem elég a termeléséhez, jó eredmények eléréséhez csupán a becsületes jószándék. Otthon kell lenni a termelés minden csínjábanbínjában. Mert különben megsínyli a szőlő. Jég is hullott erre a szőlősre is. A főagronómus meséli: éppen kint aludt a gazdaságban és arra virradt, hogy szinte egy tyúktojásnyi jég betörte az ablakot. Ahopv elvonultak a sötét fellegek, a jégverés után Nagy Sándor gazdaságvezetővel az élen azonnal permeteztek. így segítették, hogy a szőlőn a jég által okozott sebek begyógyuljanak, s ne legyenek fertőzési helyei a peronoszpórának. Időben és a legjobbkor kilencszer lombpermetezést és ötször pedig fürtpermetezést végeztek. A kapálással sem maradtak el. Most érés alá végeznek kapálást. Minden tőkénél, a homokban „tányérokat" képeztek. így jobban viszszaverődik a meleg, érhet a szőlő. Az igazgató, a főagronómus és a brigádvezető örömmel és mosolyogva mondja, hogy ebben a szőlősben bizony holdanként átlagosan 40— 50 mázsa termést várnak. Meghálálja a szőlő a gondoskodást, a szaktudást. Pusztaszeren és a környékén az egyéni földeken nem bő termést ád a vessző. Egyik oka abban keresendő: elvégezték ugyan az egyéni termelők a lombpermetezést, de a fürtpermetezést nem, Nem is kevesen úgy vélik az egyéni gazdák közül: „zöld rothadás" pusztította a szőlőt. Pedig nem az, hanem fürt peronoszpóra. Járjuk tovább a szőlősgazdaságot. A borszőlők táblájához érünk. Erik a muskotály, a rizling, a sárfehér, a nagyburgondi és a kövidinka is. Micsoda finom bor lesz abból! Már készülődnek a szüretre is. S ott helyben a szőlő feldolgozására. A borforgalmi vállalat két kádára: Seres János és Lakó Antal javítja az 50—70, meg o 80 hektós óriási hordókat. Most itt az ideje, hogy szétszedjék a herrdóKat. így is tettek. Es érdekes — amint a főagronómus meséli, s amint aztán később láthattuk is — hogy a kádárok minden donga közé egy szál gyékényt helyeznek. Teszik pedig ezt azért, hogy szorosan zárjanak a dongák egymás melleit. Az igazgató karjával távolabbra mutat. Arra a részre telepítenek majd ősszel új szőlőt. A talajt már elő is készítették. Az a tervük, hogy őszszel és aztán tavasszal 25 holdra telepítenek szőlőt. A telepítő anyagot saját maguk állítják elő. Úgynevezett gyökereztető eljárással is ültetnek vesszőt. A területet részben sima, részben pedig gyökereztetett vesszővel ültetik majd be. Az elkövetlzezendő évek során minőségi szőlővesszővel kívánnak majd a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák segítségére sietni. Hadd telepítsenek jófajta szőlősöket. Ebben a valóban viruló szőlőgazdaságban — a>mely az itt dolgozók jó munlcáját dicséri — nem is egy egyénileg dolgozó paraszt is megfordul. Ott belnbcn győződnek meg arról: valóban igaz-e az, hogy olyan jó termést adnak a vesszők. Kérdéseikre szívesen elmondják, hogyan állták útját a pusztító peronoszpórának, mi a titka, hogy a jégverés és rossz időjárás ellenére is bő lesz a szüret. Tóth Pál, Szarvas István, Kálmán Gyula, az öreg Nagy Ferenc és a fia is tett látogatást, amely kétségtelenül hasznos volt számukra. Tóth Pálék is bizony elhibázták a szőlőtermelést. A tőkék sorai közé burgonyát vetettek, pedig az is halálos ellensége a szőlőnek. A nyargaló nyárvégi szél egy nóta hangjait hozza felénk. Amott a szőlőszedő lányok énekelnek. Az örökvidám Gunics Erzsébet és Sipka Erzsi, meg a többiek. Régi dal már s szépen és vígan éneklik: „Erik a szőlő, hajlik a veszsző..." A pirossaszla és a fehérsaszla szőlőből exportra is megy. Azt is szedik a lányok. Természetesen az étkezési, csemegeszőlőből már jelentős mennyiséget vittek belföldi fogyasztásra, köztük a tiszaparti városba: Szegedre is. A szőlősben gyümölccsel roskadásig megrakott almafák is állnak. Finom, ízes gyümölcs a jonalhán, parmen s a többi almafajta. Almaszüret ideje van — szedik azt is. Visszakanyarodunk a gazdaság főépülete elé. homokos udvar egyik végében piros téglák ezrei virítanak. Építkezés folyik itt. Kultúrterem, ebédlő, munkáslakás és fürdő falait húzzák fel. Szeretnék nagyon, ha ezévben készen lenne. .... Lassan szürkülni kezd. Ds még szedik a szőlőt a lányok, A csavargó szél szárnyra kapja és messzire sodorja éneküket Morvay Sándor