Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-08 / 212. szám

0ELMIGYIR9RSZIG 2 SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 8. Az amerikai irányítás alatt állá délkelefázsiai szerződés — agresszív jellegű szövetség Az „Uj-Kina" híiiigynökség a SE^IO-tervezelről Manilában hétfőn megkezdődött a nyolc nemzet értekezlete az agresszív „délkeletázsiai szerződés" megvitatására. Sajtójelentések sze­rint az értekezlet az Egyesült Ál­lamok által javasolt szerződés-ter­vezetet vitatja meg, amelynek tel­jes szövegét a „Manila Bulletin" már leleplezte. Az egész világ és különösen Ázsia közvéleménye már ismétel­ten rámutatott, hogy az amerikai irányítású délke­letázsiai katonai tömb, amely­hez csupán három ázsiai or­szág hajlandó csatlakozni, tá­madó jellegű. Az amerikai agresszív csoport nyllvánvalóon előre látja, hogy ez az ágyú töltelékről gondoskodó intézkedés kétségtelenül a délkelet­ázsiai népek ellenállásába ütközik, a szerződés-tervezet ezért megszab­ja, hogy a szerződő felek tartoz­nak „együttesen" és hathatós köl­csönös segélynyújtás útján meg­akadályozni és leküzdeni a külön­böző országokban jelentkező úgy­nevezett felforgató tevékenységet. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gyarmattartó hatalmak, az Egyesült Államok közvetlen részvételével csorbítanák a délkeletázsiai országok szuve­r énitását. Amikor Eisenhower elnök hiva­talba lépett, kijelentette, hogy az Egyesült Államok gondoskodik pénzről és fegyverekről az ázsiai országok pedig állítsák fel a had­seregeket. A délkeletázsiai szerző- J dés-tervezet ezt most határozott formában fekteti le. Az amerikai terv nemcsak Ázsia békéjét fenyegető háborús tömböt akar szervezni, hanem alá akarja aknázni az ázsiai országok békés egymás mellett élését is. Az amerikai agresszív csoport ez­zel a tervezetével azt is kimutatta, hogy további délkeletázsiai orszá­gokat is be akar vonni a tömbbe és ki akarja terjeszteni az ellenőr­zése alá vont térségeket. H Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség 19. kongresszusának megnyitása Párizs (TASZSZ) Szeptembre 6­án megnyílt Párizsban a Nemzet­közi Szövetkezeti Szövetség 19. kongresszusa. A kongresszuson több mint 640 küldött vesz részt, a töb­bi között a Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Bulgária. Románia, Francia­ország, Anglia, az Egyesült Álla­mok képviselői. (A Nemzetközi Szövetkezeti Szövetséghez 35 ország szövetkezeti szervei tartoznak, ösz­szesen 170 millió taggal.) A szerződés-tervezetbői világo­san kitűnik, hogy az amerikai cél: az indokínai béke aláaknázása. A tervezet nyíltan a tömb „vé­delme" alá helyezi Laoszt, Kambodzsát és Dél-Vietnamot, ami a genfi értekezleten részt­vett hatalmak által Indokína békéjéért, valamint az indokí­nai államok egyesítéséért, füg­getlenségéért és szuverénitá­sáért vállalt egyetemleges sza­vatosság megszegését jelentené. Az amerikai terv nyilvánvalóan megmutatja, hogy ez a délkelet­ázsiai katonai tömb a kommunis­tákkal akar elbánni, mindenek­előtt a hatszáz milliós kínai néppel, ami világos jele a kínai nép ellen irányuló ellenséges szándékainak. Ez a szerződés szöges ellentétben áll az ázsiai oszágok és népek, va­lamint minden békeszerető nép ér­dekeivel. Kétségtelen, hogy Ázsia újjáéb­redt népei sohasem engedhetik meg, hogy sorsukat az ádáz ame­rikai gyarmattartók alakitsák. El­szántan szembeszállnak az ameri­kai gyártmányú kalonai tömbbel ós minden rendelkezésre álló esz­közzel meghiúsítják mindazokat a kísérleteket, amelyek szolgaságba akarják dönteni őket. Rövid külpolitikai hírek London (MTI). A londoni rádió jelentése szerint szerdán ülést lart az angol minisztertanács. Churchill és Eden még az ülés előtt tanács­kozik Wiley szenátorral, az ameri­kai szenátus külügyi bizottságának a brit fővárosban tartózkodó el­nökével. Wileiy, mint ismeretes — a napokban tárgyalt Adenauerrel. • Róma (MTI). Piccioni olasz kül­ügyminiszter hétfőn délelőtt fo­gadta az angol kormány megbí­zottját, aki átnyújtotta neki az angol kormány meghívását a ki­lenchatalmi értekezletre. Piccioni a meghívást elfogadta és megfe­lelőnek találta az értekezlet meg­kezdésének időpontját tí. Az angol javaslat szerint az értekezletot szeptember 14-én nyitnák meg. • Peking (Uj-Kína). A vietnami néphadsereg főparancsnoksága Észak- és Közép-Vietnamban szep­tember 4-ig befejezte a Francia Unió haderői összes fogságba esett emberének átadását. A hadifoglyok átadásának — mint a „Vietnami Tájékoztató Iroda" jelenti — szep­tember 2-án kellett volna véget­érnie, de az a súlyos esőzések és szállítóeszközök hiányában kése­delmet szenvedett. Hírügynökségi jelentések szerint az amerikai kormány kérte, hív­ják össze a Biztonsági Tanácsot az Osztrovnoj-fok térségében lezajlott repülőgép incidens ügyében. • Szófia (MTI). A felszabadulás ti­zedik évfordulójának előestéjén a bolgár dolgozók újabb nagy sikert értek el. Az építők éa szerelők be­fejezték az ország első penicilin­gyárán az utolsó simításokat is és a gyárat vasárnap ünnepélyes ke­retek között átadták rendeltetésé­nek. D. Pefcr Kolarov mondotta el iironepi beszédét, méltatva a gyár jelentőségét és a bolgár egészség­védelem fejlődését. A miniszter elmondatta, hogy 1939-ben több mint kétezer lakosra jutóit csak egy orvos, ma viszont minden nyolcszáz­hetven lakosrg, jut egy. Az állami költségvetésben ma több minit hatvanszor annyit irá­nyoznak elő egészségvédelmi cé­lokra. mint 1939-bon. Jelentős eredményeket értek el a bolgár dolgozók a gyógyszergyár­tás torcin is ós ebben nagy szerepet játszik a felavatásra kerülő peni­eilingyár. Edouard Herriot a Franciaországot fenyegető veszélyekről Párizs (MTI) Lyon városában most vasárnap ünnepelték meg a felszabadítás tizedik évfordulóját. Ez alkalomból nagyszabású emlék­ünnepség zajlott le, amelyen fel­szólalt Edouard Herriot, a nemzet­gyűlés tiszteletbeli elnöke, aki sok évtizede a város képviselője. Fel­szólalásában hangsúlyozta: Fran­ciaországot most ismét súlyos vál­ság fenyegeti, ezért minden igaz francia hazafinak, politikai nézetre és társadalmi helyzetre való tekin­tet nélkül, össze kell fognia, hogy Franciaország megőrizhesse helyét a nagy nemzetek sorában. Külpolitikai kránika Tizenöt év után Nemrégiben Bonnba érkeztek az ezután állandóan Nyugat­Németországban állomásozó amerikai katonai misszió tisztjei. A missziónak három részlege van: egy a földi, egy a tengerészeti és egy a légierők számára. „Kétségtelen, — írta a „Spiegel" című hamburgi fo­lyóirat, — hogy az Egyesült Államok bonni misszió­ja lesz a legnagyobb az Egyesült Államok más orszá­gokba küldött összes katonai missziói közül". Hírt adnak a misszió feladatköréről is. Ide tartozik: ellen­őrizni az amerikai katonai segítség, elsősorban a fegyverszállít­mányok elosztását, továbbá: megszervezni a német katonák és tisztek kiképzését az Egyesült Államokban és az Európában lévő amerikai támaszpontokon és végül: a volt német tiszteknek ta­nulmányozásra kiadni a koreai háborúban és az indokínai hábo­rúban szerzett amerikai tapasztaltokat. Mint látjuk, ez igen jól körvonalazott progrdmm! A nyugatnémet sajtó élénken foglalkozott az amerikai misz­szió megérkezésének hírével. A lapok megjegyezték, hogy az amerikai tanácsadók megjelenése Nyugat-Németország sürgős fel­fegyverzését hozza magával. Az ilyenféle missziók nem mennek újdonságszámba az ame­rikai gyakorlatban. Emlékezhetünk arra, hogy az Egyesült Álla­mok annakidején hasonló missziót küldött ki a „segély" felhasz­nálásának megfigyelésére" Koreába. Mint ismeretes, ez a misszió nem kis szerepet játszott^a koreai háború előkészítésében és ki­robbanásában. Hasonló misszió tevékenykedett az utóbbi időben O'Dániel tábornok vezetésével Indokínában. Igaz, hogy az ameri­kai tanácsadóknak ott nem volt szerencséjük, a háború végetért. Most Nyugat-Németországban vernek tanyát... Tizenöt évvel a második világháború kitörése után, nap­jainkban, amikor minden európai orszáz társadalma energikusan síkraszáll a német militarizmus feltámasztása ellen, az amerikai politikusok újból és újból megmutatják, hogy fel akarják állítani a hitleri Wehrmachtot, A kínai népi felszabadító hadsereg partvédelmi alakulatai megfutamították a csangkajsekista bandák támadó egységeit Peking (Uj-Kína). A Csang Kaj­Sck banditáknak Amoj ellen inté­zett zaklató támadásai során a kí­nai népi felszabadító hadsereg lég­védelmi egységei megrongáltak két Csang Kaj-Sek-féle repülőgé­pet. Szeptember 6-án 5 éra 15 perc­kor a Csang Kaj-Sek-féle hadi­tengerészet egy „P—4" típusú bom­bázó repülőgépe behatolt az Amoj­nál lévő Siuojton térségébe és ki­lenc bombáf dobott, amelyek közül a legtöbb a tengerbe esett. A lég­védelmi tüzérség azonnal tüzet nyi­tott ós megrongálta a repülőgépet, amely azután elrepült. Ugyancsak hétfőn 5 óra 23 perc­kor a Kvemoj-szigetén állomásozó Csang Kaj-Sek-féle csapatok tüzér­ségié lőni kezdte Amojt, Ezzel egy­idejűleg két Csang Kaj-Sek-féle hadihajó is bombázta a várost. A' kínai népi felszabadító hadsereg partvédelmi tüzérsége azonnal vi­szonozta a tüzelést ós a két Csang Kaj-Sek-féle hadihajó megfutamo­dott. Vasárnap 12 óra 13 perc és 18 óra 16 pere között Csang Kaj-Sek­féle „F—47" mintájú vadászrepülő­gép felderítést végzett Amoj és Kulanghszu felett. A légvédelmi tüzérség az egyik géjpet megron­gáltál Felelősségre vonják a pénzt saját céljaira felhasználó külterületi postást Hegedűs Péter 21 éves Hódmező­vásárhely külterületi postás a mult hónap elején Bagi Endrétől, az Er­zsébet-úti földművesszövetkezet boltkezelőjétől felvett 300 forintot azzal az ígérettel, hogy postán fel­adja és a csekkszelvényt másnap átadja Baginak. A pénzt azonban nem adta fel a postán, hanem sa­ját céljára használta fel. A rendőrség Hegedűs Pétert át­adta a vádhatóságnak. Nem tudok szebb ajándékot elképzelni, minti ezt a szép. sötétkék puha műbőr­kötésű, biblia-papírra nyomott, mutatós könyvet, amellyel könyvkiadásunk ezekben a napokban lepi meg a könyvszerető, vers­szerotő dolgozókat. Forradalmi költőink­nek, Petőfinek, Adynak és József Attilá­nak összes verseit egymás után egyforma, ízléses, kiváló tipográfiái megoldású köte­tekben adta ki a Szépirodalmi Könyvki­adó ebben az évben. Öröm kézbevenni, la­pozgatni bennük, bele-beleolvasni három forradalmi klasszikusunk örökszép ver­seibe. Jőzss! Attila — íme — halála után másfél évtizeddel nemzeti klasszikusunkká, sőt, a világirodalomban Majakovszkij mel­lett legnagyobb proletárklasszikussá nőtt. Halála óta egyre-másra jelennek meg ver­seinek folyton gazdagodó, teljesebbé váló kiadásai: 1952-ben, halála 15. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Aka­démia kiadásában két kötetben megjelent verseinek úgynevezett „kritikai" kiadása. Ez a két kötet az addig folyóiratokban, napilapok szétszórtan megjelent, kötetekbe áddig föl nem vett verseket, töredékeket Is összegyűjtötte, megmentette nz elfelo­déstől. e számos teljesen ismeretlen vers­sel is gazdagította irodalmi köztudatun­kat. Ám mi sem jellemzőbb eleven tudo­mányos kultatásunk eredményeire, hogy hamarosan újabb és újabb adatok, még mindig ismeretlen versok kerültek elő, amelyek még jobban kiegészítették József Attila költészetéről alkotott képünket, hoz­zájárultak a nagy költő életművének, köl­tői arculatának teljesebb, hívebb megis­meréséhez. A kezünkbem lévő, nem kifeje­zrlttien tudományos - eélú, hanem a dolgo­zók, József Attila-kedvelők széles rétegei­nek kezébe szánt mostani kiadás már fi­gyelembe vetto a kritikai kiadás óta el­tolt mintegy másfél esztendő alatt a Jó­zsef Attila-szövegkutatás terén elért újabb eredményeket is. „így József Attila ver­seinek ez a.z új kiadása — amint az utó­szóban a kötet szép munkát végző szer­kesztője. Szabolcsi Miklós írja — teljesebb cs pontosabb az akadémiainál; s a versek­le vonatkozó kutatások jelen állapotának József Attila költészete A költő összes verseinek új, bibliofil kiadása megfelelően, versei hiteles tudományos ki­adásának is tekintendő." A népszerű kiadás alapelvei azo­nosak a kritikai kiadásóval: a verseket on)\ek megtfelelően nem az egyes verskö­tetekben (Szépség koldusa, Nem én kiáltok. Nincsen apám, so anyám stb.) közölt sor­rendben, hanem keletkezésük időrendjé­ben közli. Az időrend megállapítása ver­senkinit bonyolult, sokszor vitára alkalmat r|dó elvi-gyakorlaiíi módszerekkel tör­t "I'c s a kritikai kiadást ért bírálatok nyomán pontosabbá — bár meg mindig iu in gnyugrantóan tökéletessé — vált vers-kronologia kétségtelen érdeme ennek a mostani, minden eddigi kiadásnál telje­sebb és pontosabb „összes versek"-neK'. Helyesen követi az akadémiai kiadást ez a kötet abban1 is, hogy a teljes versek után közli a töredékeket, rögtönzéseket, tréfás apróságokat, s így közli — ezt már nem helyeselhető módon — a kor.ai, fiatal­kori verseket, az úgynevezett „zsengéket" is. Kétségtelen, hogy a klasszikusok szö­vegkritikai kiadására vonatkozó akadémiai szabályzat első változata ezt még így kí­vánta. Do már a kritikai kiadás bírálatá­ban rámutattunk, s az Arany. János összes műveinek kritikai kiadását bírálva mások is hasonló megállapításra jutottak, hogy a zsengék éppúgy a költői fejlődés jellemző határkövei, mint a későbbi, érettebb ver­sek. tehát teljes joggal kerülhetnek a kö­tetek élére, beosztva a szabályos időrend­be. 8 azóta, a tapasztalatok nyomán az akadémia is megváltoztatta szabályzatát és most előírja: „Az író munkáinak idő­rendjébe beletartoznak a zsengék is... A füglgolékbe csak a terjedelmük vagy értékük szempontjából teljesen jelenték­telen törmelékeket tegyük". Ennek a kri­tikai kiadásokra vonatkozó szabálynak ér­telemszerű alkalmazásával a mostani kö­tetnek is így, az ifjúkori verseket a könyv elejére csoportosítva kellett volna közölnie. Á kötet másik hiányossága, ami e sorozat általános szerkesztői elvéből kö­vetkezhet, mert a Petőfi- ós az Ady-kö­tetlre is érvényes, a versdedikációk, aján­lások mellőzése, Igaz, a kritikai kiadások jegyzetanyagukban mindenütt közlik az ajánlások hiteles szövegét, s ezek a nép­szerű kiadások az egyes versek történe­tére, hátterére, magyarázatára vonatkozóan a kritikai kiadáshoz utalják az olvasót. Mégis azlt hisszük, az ajánlás más termé­szetű, sokkal jobban össze van kapcsolva a vers értelmével, mint a filológiai jegy­zet-anyag, így helye lőtt volna ezekben a népszerű kiadásokban is, akár a versek címei alatt, minit az első közlések alkal­mával, akár a kötet legvégére csoporto­sítva. néhány oldalas jegyzetként. Bár kétségtelen hiánya, de szinte természetes, hogy ez a költet 6em tartal­mazza a költő összes versét; néhány jelen­téktelen zsenge akarattal, s néhány még máig ismeretlen vers óhatatlanul is ki­maradt belőle. Csak a kötet sajtó alá ren­dezése, nyomása közben került elő például egy bizonyosan József Attila-Írta ismeret­len vers, s egy másik, ami ugyan nem autográf (azaz saját kézirású vagy kéz­jegyű), de formai okokból valószínűleg mégis hiteles, ugyancsak ismeretlen József Attila-kölltemény. S ilyenek még a jövő­ben is — bár egyro gyérebben — elő­bukkanhatnak. Ám mégis: most már bi­zonyos. hogy József Attila költészetének az a képe, amely e kötet alapján előttünk áll, lényegében a teljes, a hamisítatlan, az igazi József Attila-portrét tükrözi, amelyet lényegesen már új adat nem mó­dosíthat. Ez a József Attila-arc a mun­kásosztály és az egész nemzet nagy klasszikusának arca, annak a legnagyob­bak közül való magyar költőnek a képe, aki Petőfi és Ady forradalmi örökségét a a 20. század második negyedébein, a ki­bontakozó szocializmus ós a kapitalista ellenhatásként megszületett fasizmus ko­rában átveszi, és új keretek közt. a mun­kásosztály egyedül forradalmi mozgalmá­nak szolgálatába állítva továbbfejleszti. József Attila költészete: a magyar mun­kásosztály és forradalmi értelmiség, a munkássággal egy útra lépő szegénypa­rasztság költészete. József Attila költé­szete: a munkás-parasztszövetség köl­tészete. József Attila költészete: mindnyá­junk költészete, a nemzeti összefogás köl­télszote, a hazafias egység költészete. A tanácsválasztásokra készülődik, a tanácstörvényt vitatja az ország. Milyen érdekes most föllapozni a „Hazám" döb­benetes erejű versszakait, s olvasni benne a költő vágyát: „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezete" után a tanácsrendszer­ben valóravllt népuralom után. József Attila költészetében benne romeg a föl­szabadulás előtti magyar élet minden nyo­mora, szenvedése, de ott feszül a magyar munkás, paraszt és szellemi dolgozó rop­pant temiivágyása. új világot építő aka­rása is. Am József Attila nemcsak a tőke­elleni harcnak, de az egyszerű emberi bol­dogságnak. az életszépitő boldog szerelem­nek, a meleg családi érzésnek, a barát­ságnak, a tréfának — minden emberi szép­ségnek költője is! Teljes, igazán emberi, mélyen humanista poézis az övé, az a költészet, amelynek legnagyobb visszhang­ja — napjainkban harsanhat föl hamisí­tatlanul, szabadon. „Nagy életem még nő, ha meg­halok" — jövendölte egyik versében a költő. S most, amikor rövidesen •— félév múlva — születése ötvenedik évfordulóját ünnepli majd az ország, valóra válik jö­vendölése: nagy élete, gazdag életműve, tragikus sorsának mély tanulsága megnőtt „a proletár utókor", a szocializmusban új életformát talált magyarság szemében. Jó­zsef Attila költészete egyre jobban a szé­les tömegek szellemi táplálékává lesz. Ez a gyönyörű kiállítású, sajnos csupán 7500 példányban megjelent, majdnem 700 lapos kötet, vonzó külsejénél, viszonylag olcsó áránál fogva is hamarosan szétviszi kul­túrforradttlmunk pezsgő véráramaiba Jó­zsef Attila életművét, és hozzájárul ah­hoz, hogy ez a nagy költő ©gyre mélyeb­ben gyökerezzék bele költészetével népünk hálás szívébe. PETEB LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom