Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-04 / 209. szám

OELM9GYHRORSZAG Washingtoni saiióíelenlések szerint az amerikai igazsásügvminisztériu'n Egyelőre nsm a i Mraisük tömeges letartóztatást, hanem a szakszervezet elleni eljárásokat fűzte napirendre New York (MTI) A newyorkl • Daily Worker« írja: SZOMBAT, 1954 SZEPTEMBER 4. A washingtoni sajtó jelentések igazságügyminisztériumi forrásokra hivatkozva úgy tudják, hogy az új !954-es kommunistaellenes törvény keretében egyelőre nem lesznek tömeges letartóztatások a kommu­nisták körében. A hírek tudni vél­nek arról ls, hogy az igazságügy­minisztérium az új törvényt egy területen: a szakszervezetek ellen akarja érvényesíteni. Az említett törvény értelmében azok a szakszervezetek, amelyeket a "felforgató tevékenységet ellen­őrző bizottság" kommunista irányí­tás alatt lévőnek tart, elvesztenék jogukat a munkások képviseletére a munkáltatókkal szemben. Ugyanakkor — folytatja a lap — a legkülönbözőbb körök és la­pok tiltakoznak a kommunista párt törvényen kivül helyezésére vonat­kozó törvény ellen. A lapok kö­zött szerepel a "The Dlspatcher-, a tengerészek szakszervezetének lap­ja és a "New York World Tele­gramm and Sun». Ralph Powe, szakszervezett ügyész kijelentette, hogy a kom­munista párt betiltása "spanyolfal", amely mögött a munkások és szak­szervezeteik jogait akarják megti­zedelni. Ezt megelőzően más szak­szervezeti vezetők, köztük Frank Serri, Leonard Boudin és Nathan V/itt mutattak rá a törvény alkot­mányellensességére. Felemelte sza­vát az amerikai ügyvédek szövet­sége is. Ami a kommunista párt betiltá­sát célzó eljárásokat illeti, az igaz­sógügyminisztérium azt a "benyo­mást akarja kelteni", hogy meg­elégszik a kommunisták üldözésé­nek a régi módokon való folytatá­sával. Ami a kommunisták nyilvántar­tásba vételét illeti, az igazságügy­minisztérium őszintén kijelentette, hogy • ezidőszerint képtelen bármit tenni azok ellen a személyek el­len, akik nem jelentkeznek nyil­vántartásba vételre és hangsúlyoz­ta, hogy a kommunista párt tagjai ezen a téren nem esnek nagyobb kötelezettség alá, mint az 1950-es McCarran-törvény hatálya alatt. Adenauer politikai és katonai szövetséget készül szervezni Franciaország ellen Nehru Kínába utazik A londoni rádió közlés szerint Nehru bejelentette az indiai par­lamentben, hogy baráti látogatást tesz a szomszédos Kínát Népköz­társaságban. Uj-Delhiből származó értesülések szerint Nehru valószí­nűleg októberben utazik Kínába, hogy viszonozza Csou En-laj láto­gatását. Befejeződött az Interparlamentáris Unió kongresszusa 'MTI). Bécsi jelentés szerint csütörtökön befejeződött az Inter­parlamentáris Unió kongresszusa. A kongresszus záróülésén felszó­líiotta a világ parlamentjeit, uta­sítsák a kormányokat, hogy foly­tassanak tárgyalásokat a leszere­lésről, az atomfegyverek előállí­tásának és alkalmazásának elítélé­séről és az atomenergia ellenőrzé­séről. A kongresszus végül felszólította a nagyhatalmakat, állítsák hely­re Ausztria függetlenségét. Bonn (ADN). A „Dimitag" nyu­gatnémet hírügynökség egy csü­törtökön kiadott kommentárjából kitűnik, hogy Adenauer politikai és katonai szövetséget készül szervez­ni Franciaország ellen. A hírügy­nökség igen „figyelemreméltónak" tartja, hogy abban a közleményben, amelyet szerdán a Bühlerhöhen megtartott minisztertanácsot kö­vetően Adenauer „új" politikájáról kiadtak, csupán „az Egyesült Ál­lamokkal és Nagy-Britanniával megtartandó tárgyalásokról" van szó, de nincs szó Franciaországgal megtartandó tárgyalásokról. „Mit jelent Franciaország nevé­nek ez a tüntető mellőzése? — kér­di a „Dimitag". — Tévedés csupán vagy szándékosan történt? Aki a kancellárt ismeri, nem hiheti, hogy egy saját maga fogalmazta hivata­los közleményben tévedés történ­hetnék. Minden további nélkül megállapítható tehát, hogy Aden­auer pontosan tudja, mit csinál." A „Dimitag" örömmel üdvözli a bonni kancellárnak ezt a francia­ellenes politikáját és kommentár­jához azt a megjegyzést fűzi, hogy „Washingtonnal és Londonnal meg­tartandó tárgyalások révén tovább lehet jutni, mint az állandóan vál­tozó francia kormányokkal hosszú éveken át folyó szócséplés révén". Lemondott a francia hormány három EVK-párti minisztere Párizs. A francia miniszterta­nács pénteken a koradélutáni órák­ban ülést tartott. Az ülésen a kor­mány három EVK-párti tagja — Emilé Hugues igazságügyminiszter, Bourges-Maunoury ipar- és ke­reskedelemügyi miniszter és Clau­dius Petit munkaügyi miniszter — hivatalosan benyújtotta lemondá­sát. A három miniszter lemondása után eltávozott a minisztertanács üléséről. Az 1954. évi borbegyüjtés lebonyolítása A begyűjtési miniszter az élelmi­szeripari és a belkereskedelmi mi­niszterrel, valamint a SZOVObZ. Igazgatósága elnökével egyetértes­ben szabályozta az 1954. évi ber­begyüjtést. Eszerint a borbeadásra kötelezett termelők termésükből el­sősorban az állam iránti kötelezett­séget tartoznak teljesíteni. A beadási kötelezettségen fe­lüli termésükkel szabadon ren­delkeznek és azt bármikor ér­tékesíthetik. Részletesen felsorolja az utasítás, hogy milyen községekben kell bor­szőlővel, musttal vagy borral te­jesíteni a borbeadási kötelezettsé­get Csemegeszőlővel csak azok a termelők teljesíthetik a borbeadást, akik az utasításban felsorolt cse­megeszőlőfajtákat termelik. A borbeadási kötelezettséget a termelő saját termésű borsző­lővel, musttal vagy borral kö­teles teljesíteni. A beadást kötelezettség teljesítésé­re csak egészséges, tisztaízű, leg­alább 16 cukorfokos, erjedésmen­tes édesmustot, tíz malligand-fokos természetes, legfeljebb négy száza­Egv év alatt 152 kuosnintang­katona állt át a kínai népi felszabadító hadsereghez Fucsou (Üj Kína) A mult év jú­liusi Tungsan-szigeti csata óta ösz­szesen 152 csangkajsekista Katona kelt át a tengeren, hogy Fucsien partvidékén megadja magát a népi felszabadító hadseregnek. A népi felszabadító hadsereg egységei a kuomintang-katonakat megadásuk után jó bánásmódban részesítették és hozzásegítették, hogy visszatérhessenek családjuk­hoz és munkájukhoz, lék seprőt tartalmazó seprős újbert, legalább 10 malligand-fokos, leg­feljebb egy százalék lebegőseprőt tartalmazó egy szerfej tett újbort vagy seprőt nem tartalmazó két­szerfejtett bort kell beadni. A beadási könyvben előírt köte­lezettség 11.5 fokos borra vonatko­zik. Ünnepi fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövelségín Moszkva (TASZSZ). Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szeptember 2-án Vietnam függet­lensége kikiáltásának 9. évfordu­lója alkalmából fogadást adott. Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe és N. A. Bulgnnyin. a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese beszédet mondott. A fogadás szívélyes, baráti lég­körben folyt le. Középiskolát végzett szovjet fiatalok, akik a termelőmunkát választották A Német Szociáldemokrata Párt a szerdai Iroimánynyilatkozatról (MTI). A Német Szociáldemokra­ta Párt sajtószolgálata csütörtö­kön nyilatkozatot tett közzé a bon­ni kormány közismert szerdai nyi­latkozatáról. „A szövetségi kormánynak a Bühlerhőhén megfogalmazott nyi­latkozata — hangoztatja a Német Szociáldemokrata Párt — elretten­tő bizonyossággal mutatja meg, mennyire útját állja a szövetségi kancellár makacssága a német kül­politika teremtő újjáalakításának. A német szociáldemokraták nyi latkozata ezután óvatosabb han­got üt meg, amiből kicsendül an­nak rosszalása. hogy Adenauer nem vonja bele eléggé terveibe a Szociáldemokrata Pártot. A középiskolát végzett ukrajnai diákok közül sokan főiskolákra ke­rültek. Ugyancsak nagy azoknak a száma, akik a középiskola elvégzé­se után bele szeretnének kapcsolód­ni a termelőmunkába és most azon törik a fejüket, hogy milyen szak­mát válasszanak. Ezeknek a fiataloknak sietett se­gítségére a „Molodoj Ukraini" cí­mű lap. „Hív a gyár és a mező" című rovatában közölte azoknak az ifjaknak és leányoknak a levelét, akik — a középiskolát elvégezve — a gyárakba, a bányákba, a kolho­zokba és a gépállomásokra mentek dolgozni. Tatjana Cscrepova a középis­kola padjaiból egyenesen az «Ukrkabel" kievi gyárba ke­rült, ahol most mint ellen­őrző laboránsnő dolgozik. Cserepova elmondja, milyen szívé­lyesen fogadtik az üzemben. Se­gítségére voltak a szakma, kivá­lasztásában s támogatják abban, hogy mielőbb tökéletesen elláthas­sa új feladatát. Nyikolaj Mityerev, a kievi „Bol­sevik"-gyár esztergályos-tanulója a következőket írja: „Már korábban, jóval a vizsgák előtt, amikor a gyár személyzeti osztályának vezetője beszélgetett velünk, elhatároztam, hogy az üzembe megyek dolgozni... Be­léptem a gyárba ,,, Társaim türel­mesen; figyelmesen segítenek a szakma elsajátításában. Rövidesen esztergályos leszek s remélem, a jobbak közé küzdöm fel magam .. .­Munkámat egyre jobban megszere­tem". Viktor Szavint mint lakatosta­nulót a dnyepropetrovszki „Kari Liebknecht"-gyár elektromos mű­helyébe vették fel. Ivan Trofimo­vics Teszlja tapasztalt művezető patronálja. Az iskolában tanultak nagy se­gítségére voltak Szavinnak ab­ban, hogy mesterségét elsajá­títsa. Most havonta több mint ezer ru­belt keres. Fényképe már meg is jelent a dicsőségtáblán. Az elektromosműhely sok dol­gozója az energetikai főiskola le­velező tagozatán tanul. Viktor Sza­vin is azt tervezi, hogy a főiskola hallgatója lesz. Pavel Matvijenko bányamunkára jelentkezett. „A Donyec-medencében nőttem fel — írja levelében. — Már ak­kor megszerettem a bányászmester­séget amikor iskolába jártam. Ta­nulmányaim befejezéso után a „Csisztjakov-antracif'-tröszt 17. szá­mú bányájába mentem dolgozni. A bányában igazán van alkalom arra, hogy jól hasznosítsam a kö­zépiskolában tanultakat. Sok itt a kombájn, a villanymozdony, a kőzetrakodógép, a szállítószalag ós mindenfólo más gépezet. A bonyolult szerkezetű bánya­gépek szükségessé teszik, hogy a munkás szüntelenül tökélete­sítse szaktudását". Pavel Matvijenko arról ls ír, hogy már jól beleilleszkedett a bá­nyászok kollektívájába, sok jóba­rátja van és résztvesz a társadal­mi munkában. A tizedik osztály elvégzése után sok fiú és leány a kolho­zokba és a gépállomásokra ment dolgozni. Nyikolaj Sztyepanyenko, Jekatyeri­na Moroz és Anna Harcsenko a következőket írják: „Mi is elhatároztuk, hogy beol­vadunk a kolhozok nagy és ba­ráti családjába. A kolhozok fiatal tagjai azt is megemlítik, hogy saját szemükkel győződtek meg róla, milyen nagy szükség van a kolhozokban tanult fiatalokra. Öi ev öt év telt cl az­óta, hogy Rókuson először a Puskás- és a Szatymazi-utca sar­kán megalakult a bé­kebizottság. Azóta a békebizottság sokat erősödött. Ezt az erő­södést mutatta az a sok ember, aki szep­tember 2-án az ün­nepélyes gyűlés szín­helyére, a Puskás- és a Szatymazi-utca sar­ka felé tartott. Már jóval a gyűlés megkezdése előtt ze­nekar, a Szegedi Kendergyár zenekara érkezett a sarokra. Vidám indulókkal, pattogó csárdásokkal hívogattak a gyűlés­re. Kinyíltak a ka­puk és az emberek indultak a sarokra. Sokan jöttek, sok" kai többen, mint öt évvel ezelőtt az ala­kuló gyűlésre Lassan sötétedni is kezdett már, amikor megkez­dődött az ünnepélyes békegyűlés. A rókusl általános iskola III. A. osztályának négy tanulója, Xasnádi Mária, Bezdán Zsu­zsa, Mahajda Jiulit, Miklós Erzsébet rö­vid kultúrműsorral szórakoztatta a jelen­levőket. Ezután Nagy­majtényi László, a Süketnéma Intézet igazgatója rövid kül­politikai beszámolót tartott. A hozzászólá­sok során az egyik dolgozó azt ajánlot­ta, hogy küldjenek a békegyűlés résztvevői tiltakozó táviratot az Egyesült Államok kormányának a Kom­munista Párt betil­tása miatt. A gyűlés résztvevői egyhangú lelkesedéssel elfogad­ták az ajánlatát. A hozzászólások után filmvetítés kö­vetkezett. Nagy tet­szés mellett mutál­ták be a "7:l"-et, az angol-magyar labda­rugó mérkőzésről szóló filmet és a "Harc minden v.zcm gabonáért" című fil­met. Rókus dolgozói ün­nepelve, szórakozva emlékeztek meg bö­kebizottságuk meg­alakulásának ötödik évfordulójáról. AZ (13) Mondokéknál maguk­ra hagytam a két öre­get s nyargaltam az el­sőbéres háza felé. Juli­káéknál épp vendégek ricsajoztak. Hevesmegyei sommások asszo­nyai ' csiviteltek a kemencetáján, csengő ne­vetéssel. Hajnalra kenyérsütést tervezett Veron, s ezt megtudva, a hevesi menyecskék mindenáron be akartak könyörögni a ke­mencébe vagy öt kenyeret az övék közül. — Nem tér, sehogy se tér — kötődött velük Veron. Egy vastag matyó menyecske cérnavé­kony hangon feleselt vissza: — Ha nem tér, akkor tegye kl a napra! Ott is jobban megsül, mint ebbe a hitvány kemencébe! Sz' ez holnapra összedűl! S kacagtak hozzá mindhárman, szívből, édesen... Lám, — gondoltam, — az tud a legszebben nevetni, aki a legszegényebb, aki­nek a legkevesebb oka van rá! A szegény­ségben a nevetés abroncsolja össze a lelke­ket! Míg így bölcselkedtem hallgatagon; Ju­lika térült-fordult s egyszerre csalt a kezeim­be nyomott valami kis gomolyagfélét, újság­papírban. — Ládd-e! A te kenyered máris készen van! Kimentem az udvarra s az alkonyodás­ban hatalmas szemmeresztgetéssel bontottam ki a csomagot, hogy megnézhessem, miféle kenyerem van nékem. Csakugyan kiscipó volt! Julika dagasz­totta, s megsütötte nékem a „ler"-ben. Még a félvilágnál is láttam, hogy ez bizony olyan kenyér, mintha a homokban is meghenter­gette volna a gyártója, csalt hogy minél íze­sebbé tegye ... Nem valami „higiénikus" mű­helyben készülhetett, annyi szent, — viszont Julika csinálta! így hát boldog képet vágtam hozzá s nagyot haraptam bele, elis­merő fejbólogatással: , Ez igen; EISO PRO Irta: DER ENDRE — Ugye? — húzódott széjjel a Julika szívalakú szájacskája. Aztán megindultunk a vacsoracsillagpo­rával hintett ösvényen a fácánház felé s Ju­lika egyre a kezem kereste simogatva. Fül­ledt nyáreste volt s a homlokomon verejték gyöngyözött, annyira füstölgött a fejem a gondban: mi a jócsudát csináljak én most? Simogassam-e vissza Julikát, vagy mondjam meg nyíltan, hogy nekem „szeretőm" van a faluban? Becsületes dolog-e ezt elhallgatni, egy munkásember » 14 éves gyerekének, aki — Pali bácsi szavával — azért tanul, hogy tanítani tudhassa a munkástestvéreit s példát mutasson nekik? — Julika, nekem... — kezdtem akadozva, de nem tudtam folytatni. Szeretöm-e nekem csak­ugyan Bujdosó Etuca? Nem szeretnivalób'o-e Julika? Sütött-e nekem Etuca valaha is ke­nyeret? Soha! Ki akarta bekötözni Kincses bácsit, Etuca, vagy Julika?... Na, azért Tuca is igen rendes kislány! Bizonyosan megbánta már, hogy megsértett s hűségesen vár haza! Hogy' nézzek a szemébe holnap, a táncban? Nem lehet kétfelé sántikálni, ki kell nekem rukkolni becsületesen! — Jullkám! — kezdtem határozottan s megfogtam a kezét. Ebben a pillanatban ve­lőtrázó kiáltás hallatszott a fácánház felől. Rémülten kaptuk oda mindketten a fejün­ket. A csillagvilágnál tisztán láthattuk, hogy Pali bácsi a nyakánál fogva rázza Farkast, mint egy rongybábút. — Pusztulj a szemem elől, te alávaló! Többgyermekes családfenntartót tették örök­re nyomorékká, te vadállat! Farkas Lajos hörögve kapkodott a nya­ka felé s vicsorogva fenyegetőzött. — Eressze el a nyakam, mert nem fe­lelek magamért! • ­De nem mert sem­mit csinálni, mert egy­felől Kazár Lackó, más­felől a bátyám állt mellettük villogó szem­mel. Pali bácsi nagyot taszított rajta, úgy eresztette el: — Takarodj közülünk, ebben a percben! Farkas összekapkodta a szerszámait s morogva káromkodott, amint nekiszaladt az éjtsza kának. — Ezt megkeserülöd még Janota! —• ki­áltott vissza, öklét lóbálva, mielőtt beleve­szett volna a sötétségbe. — Megrágalmazni az ártatlan, becsületes embert! Majd én megtanítalak móresre! Jani és Lackó izgatottan nyomultak Pali bácsi felé. — Mi történt tulajdonképpen? — kér­dezte Jani. — Miért kergette el Pali bátyám ezt a farizeusi? — Azért, fiam, mert Kincses bácsi jól látta, hogy kettőtök közül ő piszmogott az állvánnyal utolsónak! Kilazította az ácskap­csokat s arra számított: téged ereszt az áll­ványra elsőnek, csakhogy a nyakad törhesse a felebaráti szeretet jegyében! A fiatalok elképedtek. Egymás szavába vágva hadonásztak Pali bácsi orra előtt: — Akkor hát miért eresztettük el?! Meg kellett volna kötözni a gazembert, s átadni a bíróságnak! Ez bűntény! — Fel fogjuk jelenteni, — felelte Pali bácsi, — de nem sok sikerrel, előre jelzem néktek: az ugrai örsparancsnok a tulajdon sógora Farkasnak! Ezektől vártok, építőmun­kás létetekre igazságot? akik elpusztítják a legjobbjainkat? Hát hiába magyarázok én nektek egy- s másról? Azzal nekiállt nyársat hegyezni az öreg. Nem gondolta, hogy mekkora csomó eleven szenet gyűjtött a tulajdon fejére ezen az estén. •.. . (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom