Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-25 / 227. szám

Tíz éve lépték át a felszabadító szovjet csapatok Csongrád megye határát WtLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK 9 A szovjef csapatok átlépték a ** magyar határt, 1944 szeptem­berét irtuk akkor. — egy évtized múlt el azóta. Rohanó kis folyó a Maros vize-­itt kapaszkodik bele Szeged fölött a Tiszába. A partja felöl ágyú­dörgés hallatszott egy szeptemberi napon, a háború borzalmainak har­zászlók lengtek a felszabadult község házainak ormán. Dorogin Szlavko akkor 12 évei volt. Ma. már a tanács dolgozója. — S tudják-e ki kínált meg cl ­kor csokoládévalt — kérdezi. Ma linovszki marsall! Útiját is róla ne veztünk el, liiszen ezen vonultak bc a szovjet csapatok. AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A Malinovszki-utca. Tíz évvel ezelőtt itt üdvözölték a megyében először hazánk felszabadítóit — a hős szovjet parancsnokról nevezték el az utcát a község dolgozói Békekölcsönt jegyeznek Szegei! és a szegedi járás dolgozói ,Sokszorosan visszalérülnek a kölcsönadóit forinfok" madik esztendejében. 'A dörgő hír­nök reményt keltett... A Maros partja mentén, a román határnál pedig vöröscsillagos katonák tör­tek előre. Rir érkezőit Nagylakra, Csanádra, Makóra: ,',Az oiosz csa­patok átlépték a magyar határt!" A Csanádiak soha nem felejtik el azt a napot, amikor a községbe be­vonultak a szovjet csapatok, örö­met oltottak a felszabadító csapa• így maradt meg Csanád dolgozó parasztjainak emlékezetében a hős szovjet parancsnok neve. Most ünnepelnek Csanádon, ün­nepelnek sorban az először felsza­badult községekben s pár nap múl­va Szeged is: a nagy ajándékot, sok-sok ezer hős szovjet harcos által kivívott szabadságunkat, tíz esztendős fejlődésünket. A Csaná­di fiatalok és öregek ropják a Keződdjk a tánc. Felszabadult életünk vidámsága, életöröme tükrö­ződik a csanádi művészegyüttes Jiárom boldog fiataljának arcán tok a szívekbe: vége lesz a hábo­rúnak, más világ lesz itten ... Szeptember 25-én, a mai napon felszabadult Csanád s aztán sorba a magyar községek, városok: fel­szabadult az egész ország. Van egy kis történet, amelyre a megye első felszabadult községé­ben jól emlékeznek... Nem sokkal az első csapatok után nagy fekete személyautó tünt fel. A község la­táncot. 'A Szegeden is ismert népi együttes — színes népviseletben örömet, lelkesedést, vidámságot kelt a nézőkben. Suhognak a szok­nyák, csillog a menyasszony fején a gyönyörű párta, a hajbakölütt színes masnik lobognak, S a Mali­novszki-úton, amelyen győzelme­sen vonultak be hazánkba a fel­szabadító szovjet csapatok, tsz-ta­gok. dolgozó parasztok, románok, Folyik a jegyzés a Szegedi Vas­öntődében. A jegyzőpárok szor­galmasan járnak az öntőcsarnok, a raktár és a kúpolókemencék mun­kásai között, akik közül sokan nem is várják be, mig hozzájuk érkez­nek. Már előre jelentkeznek jegy­zésre. A kis üzem dolgozói meg­értették, hogy pontos, lelkiismere­tes munkájukon kívül most az or­szág forintokat kér és nem hiába. Kunstár János ifjúmunkás az el­sők között írta alá a jegyzési ívet. A fiatal öntőformázó fizetése egyelőre nem tesz ki nagy össze­get. Havonta átlagosan 900 forin­tot visz haza, mégis 800 forintot jegyzett. Kunstár János felemelt fejjel, büszkén mondhatja, hogy hazafias kötelességének példamu­tatóan tett eleget, amikor a még előtte álló életre, a jövőre gondol­va odaírta a nevét megelégedett mosolygással a jegyzésgyüjtő ívre. Jó talajba hullott a fiatal öntőfor­mázó példája. Csipei Dezső és Bors Győző az idén szabadultak fel, most töltik gyakorló szakmunkás idejüket az üzemben és 18 évük ellenére komoly, férfimunkát vé­geznek: formázók. Életükben most jegyeztek először Békekölcsönt. Mind a ketten azt tartják, hogy a legjobb takarékba helyezték 250 forintjukat, mert a nép állama bőségesen kamatoztatja a kölcsön­adott forintokat. De nemcsak a DISZ-fiatalok igyekeztek kifeje­zésre juttatni hazaszeretetüket, ál­dozatkészségüket, nyomaikban fel­sorakoztak az idősebb munkások, munkásnők is. Péter Istvánné, aki a magkészítőknél dolgozik úgy, hogy mindenfelé elismerik jó mun­káját, 900 forintos keresete mel­lett 500 forintot ad: — hogy még szebb, még megelégedet tebb le­gyen az életünk. Titcz István öntödei segédmun­kás hat apró gyerek édesapja. A jegyzésgyüjtők fel sem keresték, mert ahogy mondták: — Kell Tit­czéknek az a 700 forint, amit az ember keres. Titcz István azonban nem nyugodott bele, hogy ő kima­rad a jegyzésből. Felkereste a szakszervezeti irodát és 200 forin­tot jegyzett. Lambert József, az tizem technológusa ugyancsak családos ember, 1300 forint kölcsönt aján­lott fel. Lambert József párttaghoz méltóan szép példát mutatott. j A Szegedi Vasöntödében egye­lőre a dolgozóknak közel a fele jegyzett A jegyzőpárok tovább folytatják munkájukat. Nem ered­ménytelenül. A dolgozók tudják, hogy államunk visszafizeti a most kölcsönadott forintokat, egyrészt a nyerményekben, másrészt az élet­színvonal emelésében. Akik példát mutatnaTc UOFFNER ISTVANNÉ 800 forintot keres minden hónap­han a Szegedi Kenderfonógyár elő­fonó osztályán. Ebből az összegből most négyszáz forintot jegyzett. Máskor is példát mutatott a jegy­zésben. Felvilágosító munkát is végzett. Elbeszélgetett munkatár­saival, akik fizetésükhöz mérten követték példáját a jegyzésben Ószenilván dolgozó paraszijaí befejezték a jegyzést A szegedi járásban lévő Ószent­iván községben kiváló munkát végeztek a kommunista és párton­kívüli népnevelők egyaránt. Kö­zülük Gulyás Lajos négyholdas. Molnár Jánosné, Gombos József dolgozó parasztok és a többiek elő­ször példamutatóan jegyeztek. Utána felkeresték dolgozó paraszt­társaika* s elbeszélgettek velük arról, hogy a most befizetett ösz­szegnek negyedrészét közvetlenül a község útjainak kövezésére, új kút építésére fordítják majd. Gulyás Lajos elmondotta. hogy azért adott most kölcsön készpénz­ben 200 forintot, mert közvetlenül is érzi az állam segítségét: négy hold földet kapott. A tavasszal műtrágyáztatta földjét és így csak újburgonyából 11.000 forint bevé­tele volt. így aztán az idén tehe­ne* is vásárolhatott. A kölcsön­adott összegből államunk további segítséget ad a dolgozó parasztság­nak a még jobb termés eléréséhez. A község dolgozó parasztjai örömmel követték a népnevelők pél­dáját s már valamennyien eleget tettek hazafias kötelességüknek. A tavalyinál 5000 forinttal több: 27.400 forint gyúlt össze a jegyzési íveken. A kölcsönj egyzés hazafias kötelesség Vidáman járják a táncot a csanádi fiatalok (Liebmann Béla felvételei. Fényk. Szöv.) hói oda siettek. Vagy háromszázan, Barátian beszélgettek. Dorogin Szlavko is odafurakodott — sze­rencséjére. Csokoládét kapott az ismeretlentől. — Miért fehér zászlót raknak a házakra — kérdezte a tiszt — in­kább olyan színűt, mint ennek a kislánynak a kötője — mutatóit egy kis szöszkére. Néhány óra múlva már vörös délszlávok, magyarok karbaöltve vonulnak: emlékeznek. Október 11-én Szeged népe is a szovjef hősök emlékműve elé vonul, hogy kegyelettel és hálával adóz­zon a felszabaditóknak, ünnep­lünk büszkén, önfeledten és kiált­juk az elmúlt tíz év eredményeit. Biztos, egyenes jövőnket nem veszi el most már tőlünk senki! M, T. A" békekölcsön-jegyzés elnö nap­ján történt a Szegedi Kenderfonó­gyárban. Foly*, a jegyzés, a felvi­lágosító szó s százezrekre rúgott már a gyár dolgozóinak kölcsön adott forintjai. A szárazfonó mun­kásai is sorban írták alá nevüket a jegyzésgyűjtő ívre, amikor For­gó Gáborné meghallotta, hogy Iván Ilonka, az a fiatal munkáslány nem akar jegyezni. — Dehát elvtársnő — mondták néki a jegyzésgyüjtők — miért nemi Fiatal, elég jól keres, segí­tettük itt a munkáját, lehetősé­gei vannak s most amikor ki kell állni, meg kell mutatni, hogy bé­kekölcsön jegyzéssel is segíteni akarja családját, az országot... — 100 forintot jegyzek — jelen­tette ki Iván Ilonka. Forgó Gáborné odament a fia­tal lányhoz és öregedő hangjával igyekezet* a gépek zaját keresztül­törni. — Én 61 évce vagyok. Negyven éve itt dolgozom a gyárban. Em­lékszem, amikor meg is pofoztak és filléres keresetért dolgoztunk na­pi 12 órát. 7 pengőt vittem haza egy héten. 11 fillér órabérem volt. Végig szenvedtem a múlt keser­veit és csak most élek emberi módon. A 40 éves munkámért nena­régen egy havi fizetéssel jutalmaz, tak. Jól tudom, hogy ily fiatal lányt, hogyan segítik az üzemben. Hisz pár hónapja van a gyárban és már gépnél dolgozik. 8 ha igyek­szik, jól kereshet. Én is becsülettel kiveszem a részem ebből a haza­fias cselekedetből és ez mindnyá­junknak kötelessége. Iván Ilonka gondolkodott az idős munkásasszony szavain és 300 fo­rintot jegyzett. Jegyeznek a Szegedi Tervező Iroda dolgozói Az ötödik Békekölcsön jegyzéssel kapcsolatosan irodánk dolgozói is megértették kormányunk felhívását. Mi foglalkozunk azoknak a na­gyobb beruházásoknak és létesít­ményeknek tervezésével, mint pél­dául a szegcdi 200 lakás, a kecs­keméti Kinizsi Konzervgyár, a tápéi kultúrház. Ezek a létesítmé­nyek is dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalának emelését szolgálják. A csütörtök reggeli röpgyűlések után elindultak a jeg;.eztetőpárok. A dolgozókhoz jutva megértésre találtak és ennek eredményeként délután 3 óráig irodánk dolgozói­nak 80 százaléka teljesítette haza­fias kötelességét. Az 1 főre eső át­lagkereset 1455 forint, a jegyzett összeg 885 forintot teszi ki, 1 főre eső átlagban. Dolgozóink átlagkeresetük 60.5 százalékát jegyeztek. A " jegyzés tovább folyik. Műszaki értelmisé­günk, valamint irodánk többi dol­gozói azt fejezik ki ezzel, hogy a szocializmus építésében részt ki vannak venni. Péter Szilveszterné VARGA LASZLÖNÉ, a Szegedi Szalámigyár munkásnő­je. A szalámikötő teremben a legjobb eredménnyel dolgozik. Sze­zon idején rendszerint másfél és két normát teljesít. A szalámisze­zon e hónapban kezdődött meg és ő már a kezdetben is 198 százalé­kos termelési eredménnyel dolgo­zik. Ifjúmunkás sztahanovista, a legjobb népnevelők egyike. Az V. Békekölcsön jegyzéskor a kötőte­remből elsőnek jegyzett. Ezer fo­rint a keresete s 500-at írt a jegy­zési ívre. Azután ő maga kereste fel az irodai munkásokat, akiket beosztottak hozzá, ök ís kivétel nélkül jegyeztek fizetésükhöz mérten Jltütlek a ii.tq.tdi üzemekből A Csongrádmegyei Nyomdaipari Vállalat népnevelői és jegyzésgyüj­tő párjai pénteken értékelték a bé­kekölcsönjegyzés eddigi eredményét és megállapították: a déli órákig az üzem dolgozóinak 68 százaléka jegyzett. Az egy főre eső átlag 530 forint. A jegyzésgyüjtő párok közül kitűnt Bálint Lajosné, Kender Ist­ván és Kassai Tibor elvtárs. G. J. Pénteken délutánig 126 dolgozó jegyzett békekölcsönt a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészitő üzem­ben. Amíg az első jegyzési napon 344 forint volt az átlag, ez az ösz­czeg tegnap 400 forintra emelke­dett. Meg kell említeni többek kö­zött Pap Bélát, Kispál Józsefet, AI­mási Lajosnát, Haris Lászlót, Szá­raz Nagy Gyulánét, Fcgarasi Fe­rencet, Kosa Gézánét, Szenesi Zol­tánt, akik örömmel és szívesen ad­ták kölcsön forintjaikat. Nagy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom