Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

QtlMRGYflRORSZAG SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 1. 9,Az Egyesült Államok súlyos vereséget szenvedeti" Nyugati lapvélemények ai „európai védelm; közösség" elvetésétől Eisenhower elnök uz „európai védelmi közösség" elvetéséi Dulles külügyminiszterrel folytatott tanácskozása közben tudta meg. James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára megszakította az elnök és a külügyminiszter tanácskozását és tudatta velük a párizsi hírt. Eisenhower elnök kijelentette: „Az európai védelmi közösségnek a francia nemzetgyűlésben történt elvetése hatalmas kudarc a nemzetközi kommunizmus elleni harcban". Az elnök hozzáfűzte: „Kudarcot Szonvcdtünk, de nem kell elcsüggednünk. Az Egyesült Államok sohasem fog lemondani egy olyan dologról. amely számára ós a világ számára egyaránt jó.. A „Reuter" beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésének hírét azonnal továbbították Churchill miniszterelnöknek és F.den külügyminiszternek. akik mindketten vidéken töltik szabadságukat. Az „AFP" franoia hírügynökség londoni jelentése beszámol a párizsi döntés brit körökbon keltett visszhangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni a párizsi szerződóst — mondja a jelontés. — Churchill és Anglia álláspontja ebben a kérdésben különbözik Eisenhowerélől és az Egyesült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudaroot az angol kormány számára, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikációját. Nagy-Britanniát a továbbjutás szükségessége most sokkal nehezebb helyzetbe fogja hozni, mint az Egyesült Államokat... Anglia most döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy Nyugat-Németország az atlanti szövetség új tagja legyen-e. vagy pedig jobb, ha egy szükebbhörü szövetségbe lép, amelynek Anglia is tagja lenne és amely átmeneti megoldást jelentene az EVK és a NATO között. Blücher nyugatnémet alkancellár a szabadságon lévő Adeyiauer helyett nyilatkozott az EVK elvetéséről. Blücher kijelentette, „csalódott és megdöbbent a szavazás eredménye hallatára". Az „AFP" beszámol a bonni véleményről. „Bonni politikai körökben nem jelentett meglepetést a francia nemzetgyűlés döntése, mert a brüsszeli értekezlet kudarca óta nem ringatták magukat illúziókban az EVK esélyeit illetően — mondja a jelentés.. Bonni politikai körökben hangsúlyozzák, hogy nem Nyugat-Németországnak kell alternatív megoldást javasolnia. Hangsúlyozzák továbbá, hogy Nyugat-Németország a maga részéről az utolsó pillanatig kitartott az EVK terve mellett". Az „AFP" jelentése utal arra is. hogy bonni politikai körökben a párizsi szerződés elvetése folyón „idejétmúltnak". tekintik a bonni szerződés bizonyos cikkelyeit. „Bonnban úgy vélik — mondja a jelentés —, hogy az EVK elutasítása most már nem jelentheti egyszerűen és simán a bonni egyezmények életbeléptetését, mert ezek szorosan kapcsolódtak a párizsi szerződéshez ós elavulttá váltak azáltal, hogy a francia parlament ezt a szerződóst elvetette. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a német szuverenitást olyan alapokon kellene megteremteni, amelyek jobban megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ezeknek az alapoknak a meghatározása a négy érdekelt állam részvételével a közeljövőben összehívandó értekezlet feladata lehetne". A londoni rádió jelentése szerint Rómában sajnálkozással fogadták a francia döntést. Scelba miniszterelnök megszakította szabadságát és viszszatért Rómába, hogy tanácskozzék a helyzetről, A miniszterelnök hazarendelte szabadságon lúvő minisztereit is és keddre összehívta a kabinet ülését. A washingtoni és newyorki lapok egészoldalas címben közölték az EVK elvetésének hírét. A Newyork Wordl Telegram címe: „A francia nemzetgyűlés megölte az európai védelmi közösséget". A New York Herald Tribüné, a Daily Mirror és több más lap hasonló címeket hozott. A Journal American kiemeli: „Ez a döntés olyan súlyos politikai válságot idéz elő, amelyet Európa a második világháború óta még nem látott". A Washington Post azt írja, hogy „Az EVK Franciaország által történt elvetése vitathatatlanul a Szovjetunió Európában aratott legnagyobb háború utáni győzelme". A lap hozzáfűzi: „Ez nem jelenti azt, hogy minden veszve van. Az Atlanti szövetség tagjainak nem szabad vesztegetniök az időt. El kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a német keretszerződést és sürgősen ratifikálni kell. Ez előzetes intézkedés lenne Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetség keretében való újrafelfegyverzése előtt." A lap szerint Mendes Francéban „jóindulatú partnert" fognak találni ezzel kapcsolatban. Szeged dolgozói tiltakoznak az amerikai Kommunista Párt betiltása ellen Röpgyűlések a Szegedi Gyufagyárban Max Reimann nyilathozata a „Freles Voik"-ban Düsseldorf (ADN) A -Frejes Volk«, a Német Kommunista Párt központi lapja hétfőn közölte Max Reimannak, a Német Kommunista Párt elnökének nyilatkozatát, amelyet a lap egyik munkatársának adott. Reimann a többi között hangsúlyozta: A szövetségi ügyészség vizsgálóbírója letartóztatási parancsot adott ki ellenem. Dr. Adenauernek a bonni és . párizsi szerződésekkel kapcsolatos politikája egyre inkább zsákutcába kerül. E politika kihatásai naprólnapra érezhetőbbé válnak a nyugatnémet lakosság, mindenekelőtt pedig a munkás osztály szempontjából. Éppen ezért a munkások és alkalmazottak milliói bér- és fizetésemeléseket követelnek. A Német Kommunista Párt szilárdan a munkások és alkalmazottak mellett áll és képviseli jogos bér- és fizetésemelési követeléseiket. Ez az egyik ok, amiért letartóztatják a Német Kommunista Párt funkcionáriusait. A nyugatnémet munkásosztálynak, népünk legnagyobb és legjobban szervezett osztályának — mondotta a továbbiakban — szilárdan össze kell fognia és bátor szolidaritással ki kell vívnia igazságos bérköveteléseinek teljesítését. Ezzel egyidejűleg tiltakoznia kell demokratikus sztrájk- és szakszervezeti jogainak mindennemű csökkentése ellen. A nyugatnémet lakosság egységes és eltökélt harca demokratikus jogainak és szabadságának fenntartásáért, harcot jelent a bonni és párizsi háborús szerződések ellen, amelyek a legnagyobb szerencsétlenséget jelentik nemzetünk számára. A minisztertanács határozata az általános- és középiskolák 1954—55 évi tanévének időtartamáról A minisztertanács határozatban, szabályozta az általános- és középiskolák 1954—55. évi tanévének időtartamával kapcsolatos kérdéseket. A határozat kimondja, hogy a tanév 1951. szeptember 1-én kezdődik és 1955. június 20-án ér véget. A téli szünet december 20-tól január 16-ig tart. A módosítás nem vonatkozik a dolgozók általános iskoláira, a szakérettségire előkészítő tanfolyamokra és a gyakorló gimnáziumokra. A tanulók megfelelő szüncti foglalkoetatása céljából az iskolai napközi otthonok, továbbá a szükséghez képest iskolánként egyegy tanterem fűtésit a téli szünet alatt is biztosítani kell. Szegedi mezőgazdasági kutatók kitüntetése A földművelésügyi minisztérium a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet két tudományos kutatóját: dr. Benedek Lászlót és Mohácsi Tivadart a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója" címimel és jelvénnyel tüntette ki. Mindketten 2—2 ezer forint pénzjutalomban is részesültek. Mohácsi Tivadar osztályvezető a len és kender termesztése, dr. Benedek László osztályvezető helyettes pedig a fűszerpaprika nemesítése terén elért kiváló eredményéért kapta a kitüntetést és pénzjutalmat. A Szegedi Gyufagyár üzemrészeiben ig tiitnkozó röpgyűléscket tartottak. A dolgozók megdöbbenéssel beszéltek az Egyesült Államok Kommunista Pártjának működését betiltó törvényről. Major László szálvágó felszólalásában elmondta, hogy az amerikai tőkések háborús törekvéseit a. Kommunista Párt állandóan leleplezte. A tőkések a párt betiltásával, a vezetők letartóztatásával ezt akarják megakadályozni. Az amerikai Kommunista Párt azonban nincs egyedül, mert a világ összos dolgozói, köztük a magyar dolgozók is, egyemberként tiltakoznak betiltása ellen. Szögi Imréné rámutatott arra, hogy a kapitalisták a Kommunista Párt betiltásával gyengíteni akarják a munkásság haroát. Lázár Kálmán hozzászólásában arról a nagy segítségről beszélt, amelyet az amerikai Kommunista Párt a szakszervezeteknek nyújtott a tőkések elleni harcban, a dolgozók bérköveteléseiben. A tőkésok ezzel meg akarják törni a munkásmozgalom erejét. A dolgozók egyhangúlag elfogadták a tiltakozó távirat szövegét, mely így hangzik: „Mi, a Szegedi Gyufagyár dolgozói legnagyobb felháborodással értesültünk arról, hogy az amerikai kormány betiltotta az Egyesült Államok Kommunista Pártját. ügy érezzük, hogy ez az intézkedés jogellenes és arculcsapása a demokratikus szabadság jogoknak, amelyet az Egyesült Államok kormánya állandóan hangsúlyoz. Követeljük a Kommunista Párt vezetőinek szabadon bocsátását és a fasiszta törvény hatálytalanítását. — A Szegcdi, Gyufagyár dolgozói". ínfűnk minden józan gondolkodású kafolikusf" «DÉLMAGYARORSZAG» SZERKESZTŐSÉGE, Szeged A szegedrókusi plébánián a Mária-szobor jogarához és a kis Jézus kezéhez kötött liliomszár az utóbbi napok esőzése és a párás éjtszakai levegő hatására 2—2 magtokot fejlesztett ki. A hiszékeny nép ezt csodának minősítette és csoportosan látogatta a kis parkban elhelyezett szobrot. A két liliomszárat egyetemi tanárokból álló bizottság megvizsgálta és hivatalosan megállapította, hogy ez a növényvilágban sűrűn előforduló jelenség, melynek semmi köze nincs a csodához. A katolikus egyház hisz a csodákban, de rendületlenül és következetesen kitart amellett, hogy csoda csak azon jelenségnél, gyógyulásnál történik, amit természetes módon megmagyarázni nem lehet. Márpedig a rókusi esetben a legkomolyabb szakértők félreérthetetlenül megmagyarázták a jelenség természetes voltát, tehát a katolikus egyház ősrégi tanításával helyezkedik szembe az, aki ezt csodának minősíti, aki a hiszékeny nép egy részét mellékgondolatok felhasználásával arra buzdítja, hogy görcsösen ragaszkodjék téveszméjéhez. Ezzel a magatartással sérti az egyházat és a Mária tiszteletet. Akinek komoly hite van, annak a végtelen Istenről is komoly fogalma van. Az ilyen ember éppen azért nem gondolkodhatik gyermekesen az Istenről, tehát nem láthat természetes jelenségben természetfeletti beavatkozást. Amikor a távollevő dr. Hamvas Endre megyésfőpásztor értesült a rókusi eseményekről, elitélőleg nyilatkozott a hiszékenyek megmozdulásáról és ezen az úton is arra kéri híveit, hogy nyugodtságukat, józal ítéletüket megőrizve maradjanak istenhívőknek, de ne tulajdonítsanak a természetben sűrűn előforduló, szabályszerűen lefolyó AZ (10) — Két helyen tört el a jobb karja ... S biztosan baj lesz a bordákkal is — fordult édesapámhoz suttogva. Apám nem felelt, hanem megfogta a vállam keményen. — Ugorj fel a gépre, kisfiam, fuss Nyékiékihez, hozzanak rongyot, kötésnek. Aztán szólj be az ispánhoz, hívjon azonnal orvost! — Fenét kell ide orvos! — hebegett Liptai úr! — bár elsápadt az arca néki is. — Ne cirkuszoljanak, az öreg egy kicsit megszédült: félóra múlva semmi baja! Apám nem felelt neki, hanem Intett kezével : — Csak eredj, fiam! Röpültem is a géppel, ahogy csak telt tőlem a göringyes dűlőúton, percek alatt riasztottam Nyékiéket. Veron lobogó szoknyával, tépést szorongatva futott a fácánház felé, én pedig továbbloholtam, az ispánhoz. Háromnegyed tíz lőhetett, de már evett az ispán. Hideg csirkesültet, ozsonnázott. Szőlővel futtatott tornácon habzsolt a nyesettbajúszú, szikár fekete ember, egymagában. Dülledt békaszemét mozdulatlanul meresztette rám, s miután eldadogtam a hírt. nyugodtan folytatta a csirkecsont leszopogatását. Mintha" ott se lettem volna. Szo nélkül csámcsogott. szuszogott pár percig, majd váratlanul ordítozni kezdett: — Marha vagyok én?! Mi lenne Itt, ha minden kis ganéségért az orvost abajgatnám" Fejembe tódult a vér. Nagy bátorság szállt meg hirtelen, s halkan, de folyákonyan és leplezetlen1 gyűlölettel feleltem: " — Elet-halálról van szó, ispán úr! _ Ne pofázz itt nekem, hordd el magad, ELSŐ PROE Irta: DER ENDRE míg a farodba nem rógok! Ebadta kölyke! Mefordultam s a kerékpárhoz futottam. Felugrottam rá s kétségbeesve hajtottam visszafelé. Mikor a fácánházhoz értem, viszszafordultam. Az , ispán akkor már porfelleget verve közeledett felénk. A szerencsétlenséget mégse vehette kutyába ... — Emberséges ember, lám, az ispán úr, — jegyezte meg Farkas Lajos. — Nem az embersége hozta — mondta szárazon Pali bácsi — hanem fél, hogy baja lesz ... meghogy megállt a munka ... Igaza volt: az ispán le se szállt jóformán a kordéról, máris ránkripakodott: — Miféle ácsorgás ez?*! így nem leszünk soha készen! — Ispán úr! Telefonált-e az orvosért? — kérdezte felelet helyett Kazár Laczkó. — Maga ne azzal törődjön, maga végezze a dolgát! Pali bácsi előrelépett. — Itt nem lesz addig munka, ispán úr, amíg az orvost nem hívatják! Emberélet forog kockán! — Ne heveskedjenek emberek, — szakí• totta félbe fölényes hangon az ispán. — Inkább a munkával törődnének. Ezért az ácsorgásért is fizet Liptai úr? Az öreget majd elkísértetem a húgáékhoz, s holnapra talpra áll! Pali bácsinak elsötétült az arca a vértódulástól: — Azonnal gondoskodjék.. szekérről, s rögtön hívassa az orvost! Értsen a szóbul: addig nem dolgozunk, amíg nem intézkedik! — Hogy beszél maga velem? Micsoda disznó hang ez?! Maga menjen az anyja kínjába, dögöljön éhen, ha nem akar dolgozni, a többi meg fogja a szerszámját, de ebben a percben! — Várj csak, várj csak, Sándorkám! — fogta vállon ijedten az ispánt Liptai. Félt, hogy Pali bácsi, a legtapasztaltabb kőmíves csakugyan otthagyja s ő nem képes a fácánházat a szerződésben megjelölt határidőre átadni az uradalomnak... Félreintette hát az ispánt s hevesen hadonászva magyarázott neki valamit. Az ispán hümmögve hallgatta olykor hevesen sújtott a levegőbe s vadul kapdosott alsó fogaival kefebajsza felé. Liptai az ispán kabátgombját babrálgatta s alázatos fejtartással hadarta a szót, mint a kelepelő. Jó tíz perc múlva fogtak kezet. Liptai hajlongva kísérte a kordéig barátját: az csattogó szandállal csusszant a hágcsóra, bólintott egyet Liptai felé s elporzott a táncoló lovával. Ránk se hederített! Mintha a szorongva várakozó kis csoport — levegő volna! Liptai visszafordult s azonnal megváltozott a testtartása. Hátravágta a fejét s peckes léptekkel rengette felénk tokáját. — Dologra, emberek! Mi moccanás nélkül meredtünk rá, parázsló szemmel, feszülő állkapcsokkal, mint valami marásrakész bátor farkasfalka. Kedvem lett volna elfujtani a „Farkasok dalát"; örömömben... (Folytatása,, következik} jelenségnek természetfeletti ha-1 tást, ne nézzék csodának azt, ami a növényvilágban mindennapos jelenség. Óva intünk azért minden józan gondolkodású katolikust, ne üljön fel azon híreszteléseknek, amelyek hit nélkül, üzleti vagy egyéb érdekeket szem előtt tartva, akarják kihasználni a természetes módon magyarázható rókusi jelenSZÉCSI ANTAL püspöki helytartó"-. Greguss Pál, a Szegedi Tudcn mányegyetem tanára, a Növénytani Intézet vezetője az egyházi vezetők jelenlétében megvizsgálta a liliomszálat, és a következőket állapította meg: Egyszerűen természeti törvényszerűséggel állunk szemben, ugyanis a legtöbb növény tovább akar élni és ezért minden erejét összeszedve, a magképződés felé hajtja még meglévő életnedvét. Ez történt itt is. A szár még zöld részéből szívta fel a magtok a nedvességet, hogy a kis magok, amelyek krajcárszerűen helyezkednek el abban. ki tudjanak fejlődni. Ebből a magtokból azonban virág sohasem fejlődhetett volna, mert rövidesen a tok fala elszáradásával a magok kihullnának. Virágképződésnek nincsenek meg az előfeltételei, mert hiányzik a sziromlevél és a porzók, amelyek a virág fejlődésének legfontosabb részei. A természetben ismételten tapasztalhatjuk iz ehhez hasonló jelenségeket. A Tiszán úsztatott tutajok fája is hajt ki zöld gallyakat, vagy a háztetőkön elszáradt moha, amint nedvesség éri, újból életre kap-. Hasonló példákkal alátámasztotta Greguss Pál megállapításait Kiss Lajos főiskolai tanszékvezető tanár. Akik ezt a «csodajárást- szervezték, minden alkalmat megragadnak, hogy szavakban, tettekben félrevezessék az embereket. Ezt tették most is. Spang Imre például, aki 1944-ben nyugatra menekült és csak másfél év muiva tért vissza, horthysta katonatiszt volt, jelenleg a Köztisztasági Vállalat alkalmazottja. Most ott ágált a szobor körül, hirdetve a csodát és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az közönséges ámítás, akkor is tüzelte a hiszékeny embereket. S lehet még több ilyen egyént felsorolni. Lapu Lajos, a -Nemzetvédelmi Kereszt* tulajdonosa, a szegedi Zálogház volt igazgatója, aki a felszabadulás előtt hatalmas értékekkel megszökött — most a villamos vasút alkalmazottja — ő is részese a félrevezetők csoportjának. Világos dolog, hogy azoknak, akik ebből a természetes jelenségből csodát akartak csinálni, az volt a céljuk, hogy Szegeden és környákén zavart keltsenek. Nem tűrjük, hogy ezek és a hasonló emberek a népi demokrácia nyújtotta lehetőséget, a kormányunk által tanúsított türelmességet zavartkellésre használják fel, visszaéljenek ez emberek h'szákenységável. Ne hagyjuk, hegy munkánkat megzavarják az ámítók, a képzelődök, a kalandorok félrevezető szaval!