Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-26 / 201. szám

CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 26 DELMBGYÜRORSZAG H ÉLÜZEM 1954" 1954 aUQUlZtlU 13. a Jutaárugyár történetében a legragyogóbb nap. Azt tartják a babonás emberek, ha péntek van is 13-a, jobb ki sem mozdulni hazulról, zárt ajtók mögött megvárni a nap leál* Öoztát. Miért van mégis, hogy a jutagyáriakat nem lehetett volna ezen a napon még erőszakkal sem távoltartani az üzemüktől? Mert ezen a napon kapta meg elsőízben a Szegedi Jutaárugyár az élüzem címet. így nem csoda, hogy mindenki ott akart lenni az ünnepélyen. Akik a délutáni műszakban dolgoztak, küldöttségileg keresték fel Krizsán elvtársat, az igazgatót. Zombori Mariska vitte a szót, az igazgatósági szobában, aki már egy negyedszázad óta dolgozik a gyárban. Jó ideje dolozom itt, de még ilyen 'ünnepélyre, ilyen nagy örömre nem emlékszem. Álljunk le igazgató elvtárs legalább egy rövid órára, mi is ott akarunk lenni, amikor átvesszük a vándorzászlót. Az igazgatónak, akit úgy szeretnek, hogy egy családfőt se jobban, ugyancsak össze kellett szednie az erejét, amíg megérttette a délutáni műszakban dolgozókkal, hogy megállni nem lehet, mert nem elég elnyerni a zászlót, meg is kell azt tartani, . f , Nagyon meg kellett dolgoznia a Juta'árugyárnak, amíg elérkezett a büszke élüzem cím elnyeréséig. Tíz év küzdelmes munkája, apró sikertelensége és sikerek kilométerkövei jelzik az eddig megtett utat. Lépésről lépésre kellett haladniok töretlen hűséggel az öreg gyár becsülete iránt és hogy így volt igazán, azt misem •bizonyítja ékesebben, mint az a két láncon. ' függő, fényes, ötágú csillag, felette a felírással: „Élüzem, 1954." cÁkamtianuL adódik (ti a gondolat az emberben, miközben járja a Jutaárugyár üzemrészeit, hogy működő falukutató csoportjaink mellett időszerű lépés lenne gyárkutató csoportokat is szervezni, amelyek a magyar nép nagy egészének legéletesebb sejtjeit, a gyárakat keresnék fel újfajta kutató, kereső szándékkal. Nem érné őket csalódás, mert ahogy megvannak falvaink, szétszórt tanyacsoportjaink régi és mostani életében az időrejtette kincsek, úgy ott rejtőznek egy-egy üzemünk volt és jelen életében Is. Keresni kell soha nem lankadó szenvedéllyel, megszabadítani a feledés burkától, ami számunkra felbecsülhetetlen értékű lehet. Nem térne meg egyetlen gyárkutató csoport sem üres kézzel, szívvel ha ellátogatna többször a Jutaárugyárba, vagy bármelyik kender gyárunkba. A költő szerint az ember fonál az idő szövetében. Valóban az és minden fonálnak külön története van. Nemes haragok keményítőjében edzett, közös szándékokban összetapadó szálak, a történelem összetevői, formálói. Hosszú az út a szándéktól a tettig, az elnyomástól a felszabadulásig, majd az egész népet boldogító gazdálkodásig, amikor az ember azt mond. hatja: — A mi üzemünk, a mi hazánk. Vagy azt mondhatja a közös kincsre: —• A jövőnk, ; - .; . . •,.. • ( A jutagyárlak tíz év leforgása alatt jól megtanulták ezeket az új ötvözetű szavakat, amelyek már valóban azt jelentik, amit az ember gondol, tud, érez. Augusztus 13-a nagy ünnep, mondhatni az első igazi pirosbetűs ünnep a Jutaárugyár kis történelmében. Fényét megsokszorozza az hogy mostanra esett ez az ünnep, Alkotmányunk születésének ötödik évfordulója előtt. A Jutaárugyár, amely legkisebbik kisöccse lehetne a két kenderfonógyárnak, megelőzte a nagyobbakat. Az Ujszegedi Kender-Lenszövő kénytelen volt megválni a vándorzászlótól, amelyre olyan büszke volt és átadni az érdem szerinti új győzteseknek, ^íjjtUuUíl fcáaúíiSteikUBlút: CKi Q&nd&lta Oűltta, hogy élüzem lesz a Jutaárugyár, amikor fordult az esztendő és átléptünk az 54-es évbe? A terv teljesítését gátló ezerféle és fajta, hol kisebb, hol nagyobb akadályok közepette volt-e aki jósolni merte? Aligha! A szándék azonban ott volt a szivekben, a szorgalmas kezek napi munkájában. A ház és a haza fogalma évszázadokon keresztül összekapcsolódott a nép tudatában. Amikor egy ember ember lett, házat akart építeni. Ez az akarás egészen új formában benne élt a jutagyáriakban is. Rádöbbentek idejében, hogy építeni kell a közös nagy házat, a hazát. De mindig közbejött valami baj. Hol ez, hol meg amaz hiányzott. A termelés építőköveiből nem tudtak eleget elkészíteni. Hol anyaghiány, hol huzamosabb ideig tartó áramszünet gátolta őket, hol meg az öreg gyár jelenre testált régi betegsége, a korszerűtlenség. A fonodában, ahol a nyári napok fojtott melegét csak növelték a dolgozó gépek, állandó gátlóként jelentkezett a szálszakadás. A munkát állandóan megállította. A kártolóban is jelentkezett a régi ellenség, a tüdőkre települő kender- és jutapor. Ma már az élüzem cím büszke tulajdonosai elmondhatják, hogy mind a múlté a fentebb említett kerékkötő jelenség. Az igaz, hogy sok viz elfolyt a Tiszán, nem volt könnyű dolog megszüntetni őket. De ki örülhet tiszta szívvel a mi világunkban a könnyű sikernek?! Ahogy emelkedett a munka termelékenysége olyan ütemben gazdagodott a gyár épült fel az új öltöző, fürdőhelyiség, szerelték be az üzemrészekbe az ország egyik legmodernebb porelszívó készülékét, a fonodába a légnedvesítő készülékeket, építettek új bölcsődét, — amely augusztus 20-án ünnepelte egyéves fennáijását, — új irodahelyiségeket, az üzemfenntartóknak új műhelyeket, vezették be az üzemrészekbe az ivóvizet s mindezt több mint félmillió forintért, . . iti. v c/t nttgjamdá munkakörülmények visszahatottak a termelésre. A jutaárugyár 2.5 százalékkal teljesítette túl önköltségcsökkentési tervét, három és fél vagon anyagot takarított meg, amelyből körülbelül 30 ezer darab gabonazsákot készített el. Az előírt 98.8 százalékos minőség helyett 99.1 százalékos elsőosztályú árut gyártott és a mennyiségi tervet 106.2 százalékra teljesítette. Forintértékben pedig 107.1 százalékra. Ezek az eredmények híven tükrözik a Jutaárugyár belső életét. Dolgos élet ez, méltó a legszebb kitüntetésre, Az üzem dolgozói az ünnepélyt kővető napon, szombaton külön megünnepelték Csányi Józsefnét, aki pénteken átvette a vándorzászlót az Ujszegedi Kender küldöttétől, aki arról fogadkozott, hogy most elhozta ugyan, de hamarosan visszajön érte. A zsúfolásig megtelt teremben mindenki visszafojtott lélekzettel figyelte a szóharcot, amelyet a két „zászlótartó" vívott. Csányi elvtársnő, aki a fonoda munkamódszerátadója, amikor visszaemlékezik, még most is ráncbafut a homloka. — Huszonhat éve dolgozom itt. Nagyon mérges lettem, hogy hozta, de már vinné is a zászlót. Hát megmondtam neki, hogy innen ugyan nem viszi, mert mindahányan vagyunk, mind a két kezünkkel erősen fogjuk az élüzem csillag láncát, meg a zászlót is. Az ünnepélyen robbanó lelkesedés, taps volt a dolgozó társaim válasza. Másnap is, meg aznap is mondták: •— Helyesen beszéltél, ml is így gondoltuk. Krizsán elvtárs, az igazgató azt mondja; > — Nem adjuk. Itt marad a zászló a harmadik tervnegyed kiértékelése után, de rajta leszünk, hogy mihamarabb mellé állíthassuk még a minisztertanács vándorzászlaját is, Honnan ez a nagy önbizalom? Biztos alapja van. Ott jár mindenütt, legelői a termelésben a két, alig egy éve alakult Péntek-brigád, az -idős-, meg a -fiatal-. Mind a két brigádban öt-öt sztahánovista szövőnő dolgozik. Egy év alatt még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a két brigád tagjai ne teljesítették volna heti tervüket már pénteken, c/L iuIaQ.ycLri.ak 15 jelvényes szta. hánovistával, hét okleveles sztahánovistával és nyolc olyan dolgozóval dicsekedhetnek, akik mostanában nyerték el a sztahánovista címet Jó talaja a Jutagyár a sztahánovista-mozgalom kiterjesztésének, növelésének. S aligha van még egy üzem, ahol anynyira összefonódva dolgoznának a fizikai dolgozók a műszakiakkal, adminisztratív dolgozókkal, ahol ennyire családi volna a hétköznapok hangulata. Nagygyörgy Imre nem öreg ember még, mégsem tud elmenni mellette senki, hogy rá ne köszönjön: — Jó reggelt, vagy jó napot Nagygyörgy elvtárs. Bíznak benne. Szeretik. Az alig egy nap óta sztahánovista, húszéves Tüskös Máriát így kérdezgette: •— Hát most boldog vagy-e kislány? Ragyogó arc volt a válasz, rábólintás a hangos szövőgép felett. — Biztasd meg a húgod Mari, hogy érjen utói, ha tud. Különös versenyszervezés, de jó. Az embernek valahogy melegséggel telik meg a szíve tőle, mert pár lépéssel arrébb Így beszél a 18 éves Tüskös Gizinek: — Lemaradtál csöppség, hát miért hagyod magad? Van még egy érdekes erénye adottsága a Jutaárugyámak. Akárcsak a bányavidékeken bányász apa, fiú, nagyapa, itt is családtagok öröklik egymástól a szövő, fonó, kártoló, varrógépeket. Itt vannak a Szabó Ábrahámok, Novakovok, Kaukálok és Zamboriak. Sokkal kisebb a vándorlás, mint más üzemeinkben. Ide gyökereztek az emberek 25—30 év eltéphetetlen köteléke fűzi őket ehhez a gyárhoz, a sokszor keserű mult emléke, a küzdelmes jelen, amely szülőanyja a jövőnek. Jó az, ha érzi az ember: — Ide tartozom. — És a jutagyáriak sokan érzik ezt. Az augusztus 13-i ünnepélyen közel hétezer forint jutalom került kiosztásra javarészt a jubilánsok, a 25 éve itt dolgozók kapták. De nem azért, nem a fizetségért hűségesek ők. Fontos számukra a gyár becsülete, a dicsőség, amire már az utóbb elpergett tíz esztendő is nagyon megváratta őket. Cseres Istvánná beszéli el, hogy milyen volt a gyár életében az első igazi nagy ünnep, a pénteki. — Az ünnepély után csapra vertük a söröshordókat. Ott volt az uram is, a fürgén mozgó csaposok között és úgy látszik, mindenkivel koccintott. Rászóltam egy alkalommal, de ő a nyakamba borult: Anyukám, hiszen a Jutagyárnak még ilyen ünnepe soha nem volt! . • . lÉTÍf;5' ' őltelt IQQ pár nap. Azóta minden műszakban azt csattogják a gépek, azt az álmot fonják, szövik bele a kendervászonba a szövőnők: — Lesz ilyen ünnep! A legközelebbi a harmadik tervnegyed végén, azután pedig egyre több! Mert nagy igazság, hogy aki egyszer megkóstolta az elsősig ízét, annak nem kell már a harmadik, negyedik hely. Páratlanul nemes emberi gyarlóság ez. László Ibolya Képek a Román Népköztársaság életéből ' A Román Népköztársaság a napokban ünnepelte a Szovjet Hadsereg által történt felszabadításának tízéves évfordulóját. Ezalatt az idő alatt az ország hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hatalmas és modern üzeni a botosam „Moldova" nevű textilgyár. Korszerűen berendezett munkatermeiben szovjet gépek teszik könnyebbé a termelést. SEii Úttörővasút a bukaresti ,Május 8." parkban. Az északmoldovai Botosani város kitűnően felszerelt gyermekklinikáján gondos vizsgálatban és kezelésben részesítik a kis pácienseket. Ankéton vitatták meg a Tanácsokról szóló Törvénylerveze tet A Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága egy héttel ezelőtt felhívással fordult az ország összes dolgozóihoz, hogy vitassák meg a törvénytervezetet, tegyék meg észrevételeiket és javaslataikat s így cselekvően, alkotó módon vegyenek részt új tanácstörvényünk létrehozáséban. A Közalkalmazottak Szakszervezete Területi Bizottsága ennek érdekében kedden délután a Vörösmarty-utcai Kultúrotthonukban ankétot rendezett, amelyet dr. Bolya Lajos megyei helyettes ügyész, Egyetemi Tanszékvezető vezetett. Bolya elvtárs méltatta a tanácsokról szóló j törvénytervezet jelentőségét, ele mezte az egyes részek, fejezetek és paragrafusok újszerűségét, amelyek mind a tanácsok — az államhatalom erősítését, demokratizmusát, feladatainak megnövekedését, hatáskörének kiszélesedését jelenti. A vitaindító előadáshoz számosan szóltak hozzá az ankéton megjelentek, ügyvédek, ügyészek, bírósági szakemberek, vállalati és tanácsi dolgozók. Többen elemezték a törvénytervezet egyes paragrafusait — helyeselték és megtették fiszrgvÉteleiket azokról » részekrój, i amelyeket nem egészen értenek, vagy nem tartják kielégítőnek, világosnak. Több javaslatot tettek a tervezet egyes pontjainak kibővítésére. A vitát dr. Bolya Lajos elvtárs foglalta össze, akinek a tanácsokról szóló törvénytervezet elemző beszámolóját későb közöljük lapunkban. Hasonlóképpen a vitában felszólalók egyes javaslatait, hozzászólásait. flz újszegedi fodrász szaküzletről A Délmagydrországban cikk jelent meg az újszegedi Fodrászszaküzletről, melyben dicsérik a munkájukat. Kérdésünk az, miért csak egy műszakban dolgoznak, miért nincs nyitva este 10 óráig. A Partfürdőn pihenő dolgozók is igénybevennék este 7 után, és a környékbeli faluk dolgozói is, ahonnan a legtöbb vendég jár a 4-es számú szaküzletbe. A szaküzlet dolgozói is szeretnének két műszakban dolgozni, miért nem lehet kérésüket teljesíteni? L. 1. Szőreg Jó termést várnak a borforgalmi vállalatok célgazdaságai A múlt év tavaszától a tartalék szőlőterületeken és az elhanyagolt, pusztulásnak indult szőlőkben célgazdaságokat alakítottak a boríorgalmi vállalatok. Nagy munka volt a szőlők megjavítása, de a jó agrotechnika, a kiadós trágyázás és műtrágyázás, sok helyen a tőkék renbehozása, főleg pedig a szőlő gyomtalanítása és a peronoszpóra elleni alapos védekezés meghozta eredményét. A legtöbb célgazdaságban máris komoly termésre számítana!:. A Csongrád-Békési Borforgalmi Vállalat pusztaszeri célgazdaságának egyes táblin 35—40, a Tokajhegyaljai Borforgalmi Vállalat tneszesi gazdaságában 20 mázsás szőlőtermést várnak. A célgazdaságok munkája jó példát adott a környék dolgozó parasztságának is, mert szemléltetően mutatta be a helyes .szőlőművelés jeleniőségétj ÍUJ,. Felavatták az Orvosegyetem Kuliúrotthonát (Levél) Az űj kultúrotthoní az OrvosEgészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége 30 ezer forintos segítségével hozták létre és adták át a dolgozóknak augusztus 20-án. Az ünnepi műsor kezdeteként Kuczka Péter: Alkotmányunk van című versét Kiss Mária szavalta, majd Totka Bálint elvtárs, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szakszervezeti Bizottságának titkára tartott ünnepi beszédet. A kultúrnevelési bizottság nevében Liliom Károly kultúrfeleíős vette át az otthont és ígéretet tett arra, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy új kultúrotthonukban rendszeresen, — a dolgozók Igényeinek megfelelő — műsorral szórakoztassák az érdeklő-i dőket. A megnyitást követő műsorban nagy sikerrel szerepelt Vajda Ilona aki Puccini: Tosca imáját; Wentzel Zoltán, aki Verdi: Traviata című operájából Germont áriáját énekelte. /Kiemelkedő műsorszám volt még Beethoven: F-dur románca, Szekszárdy Tamás és Dobó László előadásában. A jólsikerült koltúrotthon megnyitó ünnepség műsorát késő éjszakai órákig tartó tánc követte, ahol a dolgozók jólérezték magukat s kiválóan szórakoztak. dr. Pető István E héten is ülést tart a Szovjetunió legutóbbi jegyzékére adandó válaszról tanácskozó háromhatalmi bizottság London (MTI) Az angol külügyminisztérium szóvivője kedden bejelentette, hogy az a háromhatalmi bizottság, amely Londonban tanács\j kíizik a Szovjetunió legutóbbi jegy. teékére adandó válaszról, a hét folyamán újabb ülést tart. Áz angol főváros diplomáciai köreiben kijelentették s,> nem lehet azzal számolni, hogy a válaszjegy. zéket már a közeljövőben elküldik Moszkvának ... Mint e körökben megjegyzik ... a brüsszeli értekezlet kudarca új kérdések egész sorát vetette fel, amelyeket a válasz kidolgozásánál tekintetbe kell venni mj sg ii •M