Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-26 / 201. szám

DfLMHGYRRORSZBG - 4 _ Tudománnyal a népért 'A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat rovata A Szegedi Juhász Gyula Szabad Egyetem CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 28 műveltségét szilárdan megalapozza. A TTIT megyei titkársága össze­állította a Szabad Egyetem tantár. gyainak évi programmját, s rövi­desen tájékoztató füzet jelenik meg, amely ismerteti a tantárgyak tematika tervét, az előadók névso­rát stb. A plakátok és az eddig megjelent cikkek úgy tájékoztat­tak, hogy ebben az évben nyolc tantárgyból hirdetik meg az elő­adásokat, éspedig: magyar iroda­lomból, történelemből, csillagászat és földrajzból, fizika-kémia-mű­szakból, biológiai-egészségügyből és agronómiából. Több dolgozó ké­résére azonban még egy tantár­gyat, a művészettörténetet is be­iktattuk a programmba. A művé­szettörténet zenei és képzőművé­szeti előadásokból áll, melyeket zenebari, zongora és ének, ill. vetí­tettképes szemléltetéssel tesznek még élményszerűbbé. A különböző tárgyak programmja érdekes, változatos, félöleli az illető szaknak egész problematikáját, olyan mértékben, amennyire az nélkülözhetetlen a szilérd általános műveltséghez. így a magyar irodalmat a XIX. század végéig ismerik meg a hall­gatók (a XX. század magyar és világirodalom legjobbjaival a má­sodik év tananyagában találko­zunk); hazánk történelmét az első világháborúig; a zene fejlődését Mozartig; a képzőművészet törté­netét a nagy reneszánsz mestere­kig ismerjük meg. Nagy érdeklő­désre tarthatnak számot a bioló­giai és egészségügyi előadások, amelyeken az emberi test életét, az errü>er lelki működését, az élet fejlődeísét, valamint az orvostudo­mány mai állásáról számolnak be országos, sőt világhírű tudósok. Csillagászat és földrajzból a nap­rendszer és a föld kialakulásáról, meteorológiai ismeretekről lesz szó, — igen sok kísérletet is be­mutatnak, a hallgatók maguk is tehetnek majd meteorológiai és csillagászati megfigyeléseket. A fi­zika és kémiai előadásokon a tu­dománynak az anyag szerkezetére, az atomenergiára, a televízió, az ultrahang, a repülés stb.-re vonat­kozó legújabb eredményeit ismer­hetjük meg. Bizonyára igen nagy segítséget nyújtanak termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztjainknak, de más mezőgazdasági szakembe­reknek is az agronómiai előadá­sok, melynek témaköre az agrár­tudomány legújabb kutatásait öleli fel, különös tekintettel Cson­grád megye mezőgazdasági felada­taira és problémáira. A Szabad Egyetem előadói között a magyar tudomány leg­jobb harcosait üdvözölhetjük. Iro­dalomtörténetből Baróti Dezső egyetemi tanár, a bölcsészkar dé­kánja, a szegedi egyetem és főis­kola tanárai mellett Budapestről Sőtér István és Király István Kos­suth-díjas irodalomtörténészek tar­tanak előadásokat. Egészségügyből Batizfalvy János, Czoniczer Gábor, Hetényi Géza Kossuth-díjas, Iva­novics György Kossuth-díjas, Jáky Gyula, Kukán Ferenc és Láng Imre professzorok, más tantárgyak előadói sorában többek között Koch Sándor Kossuth-díjas, Sző­kefalvi-Nagy Béla kétszeres Kos­suth-díjas, Fodor Gábor kétszeres Kossuth-díjas, Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas, Wágner Richárd, Mérey Gyula egyetemi tanárokat üdvözölhetjük majd. Mire jogosít a Szabad Egyetem? Nem képesít erre vagy arra a pályára, aki elvégzi a Szabad Egyetemet nem lesz mérnök, orvos, vagy tanár, de bizonyítványt kap arról, hogy csillagászatból, vagy történelemből, vagy más tárgyból szakmai tudást jelentő általános műveltségre tett szert, s ezt termé­szetesen a jövőben fokozottabban figyelembe vesíik, az általános műveltséget igénylő állások betöl­tésénél. A szegedi Szabad Egyetem Ju­hász Gyula nevét viseli. Á Társu­lat megyei elnökségi értekezletén Kossuth-díjas egyetemi tanárok, világszerte elismert tudósok lelke­sen szavazták meg azt a javaslatot, hogy a Tudomány Egyetem mel­lett működő, a dolgozó nép tudo­mányos felvilágosítását szolgáló Szabad Egyetem, városunk nagy költőjének nevét viselje. Kossuth-díjas tudósaink, profesz­szoraink Juhász Gyula útját, az igazi, becsületes értelmiség hivatá­sát vállalják: a tudomány _ erős bástyájú várába, a világról és tár­sadalomról való tudományos isme­retek pompás rendjébe a hétköz­napok nagyszerű hőse: a gyárak­ban és a földeken dolgozó ember. A felszabadulásunk tizedik év­fordulóján meginduló Juhász Gyula Szabad Egyetem hirdesse a felszabadult magyar nép nemzeti egységét, a munkásság, parasztság és értelmiség összefogásának nagy erejét, Osváth Béla, a TTIT csongrádmegyei titkába Réti Ervint Háború a banánok löld'én ,Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot Qlj aiLág, Sándorfalva felé igyekezvén, lépteimet lassítom a tónál, melynek egén és nádasa mélyén tenger madárféle röpköd, kószál. — Embervédte helye békességnek ünnepadta nyugalommal nézlek.., ,., futó szellő megpöccinti csöppet tavirózsák szirmát és a nádat. Szitakötő, mely felriadt-röppent, ; napozóhelyére visszaszállhat, ,, szél sóhajtott, nem volt veszedelmes, r— a csendesség körben ismét teljes.«« Dj zaj támad! — egy-, meg százhatárból földperemig érő öleléssel árad a nép tsz-ből, tanyáról, megyen, halad kocsin, lovon, géppel, nem, hogy jogát követelje-kérje, r— győztes joga megünneplésére! \ A tó csendje, s népek vigassága töményerős érzéssé gyúl bennenir s minden szesznél forrósítóbb lázba, égőbb tűzbe sodorja a lelkem, felmagasít; — látom falum arcát, Nagyútcáján ezrek vonulását!.., I" Távolabbra, mint a szív a testben, ver, dobog a nyughatatlan város! Kéményekből győztesen lihegve kohók erős lélekzete szálldos, csak tüzük ég, a gépek pihennek! uraik ma jogot ünnepelnek! '' Rossz tegnapok kinzott-vérzett hadja, „rongyos prolik", „büdös pórok" tesznek tanúságot arról, ha akarja, hazájában úr a nép, a nemzet! Ha most földrefekve hallgatóznék, országnyi szív muzsikálna onnét.., De így, talponállva, csend kerít be, érdekes csend, mennydörgő a hangja, belevág a mozdulatlan légbe, millió életté felkavarja, város, falu kedve idevágtat tavat borzol s megrázza a fákat!.,. Durrogjatok fonott karikásoki Dörögj a Szobornál tűzijáték, vigadj hazám! Legyen vigasságod izzó, mely a kősziklán is átég! Húsa-vére az emberiségnek új világban ősi jussod éled! Dj Rezső A szegedi muiiUásszínpad 50 éves történetéről Az osztalytársadalmakban E kultúra kiváltságos osztá­lyok monopóliuma. Azok a milliók, akik véres-verejtékes munkájukkal biztosítják a társadalom létét és fejlődését, nem részesülhetnek a tudomány és a művészet áldásai­ban. A tudomány történetének legkiválóbbjai bármennyire is azon fáradoztak, hogy az egész emberi­ség sorsát, életkörülményeit meg­változtassák, bármennyire is a dolgozó milliók, a nép életén, bajain akartak segíteni, fáradozá­saiknak nem a nép látta hasznát. Az osztálytársadalom lényegre mu­tatott rá nemzeti irodalmunk egyik büszkesége, Vörösmarty Mihály, amikor az akkori tudomány ered­ményeiből ezt a rettentő tanulságot vonta le. „Hogy míg nyomorra milliók születnek, néhány ezernek jutna üdv a földön .. A milliók üdvére csak szabad országban tud dolgozni a tudo­mány. Ott. ahol a nén az úr. a nép az élet gazdája, s amely a tudomány eredményeit valóban az egész em­beriség, az élet javára használja. A magyar dolgozó nép számára a felszabadulás tette lehetővé, hogy a tudomány és művészet eredmé­nyeinek megérdemelt birtokosává vál.iék. Munkásosztályunk és dol­gozó parasztságunk, amelyek előtt az ország haszonleső naplopó urai gondosan elzárták a tudomány ka­puját. egyre nagyobb mohósággal szívja magába az emberi művelő­dés nagy eredménveit. Nemcsak az irodalom és a mű­Vészetek tettek szeri eddig soha nem remélt népszerűségre, hanem a társadalom- és természettudo­mánvok különböző ágai iránti ér­deklődés ts ugrásszerűen fokozó­dik. A tudományt* ismeretterjesztő könyvek ma már több tízezres pét­dírvszámhan jelenrek meg. a mű­velődési intézmények, múzeumok könyvtárak, kiállítások látogatói­tok sz*"-""1 sokszorosa a felszaba­d'öás előttinek. A tudományok, a műveltség iránti igényt és érdeklődést meg­változott társadalmi berendezkedé­sünk váltotta ki, az a körülmény, hogy dolgozó népünk felszabadult a tőke nyomása alól. • A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa leszögezve, hogy bár az új kormányprogramm óta ko­moly eredményeket értünk el az életszínvonal emelése terén, még további lépéseket kell tennünk dol­gozó népünk anyagi és kulturális igényeinek kielégítése útján. A Népművelési Minisztérium és a Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat a tudományos ismeretek iránt egyre szélesebb rétegekben mutatkozó igényt kívánja maximálisan kielégí­teni, amikor az ország legnagyobb városaiban: Budapesten. Szegeden. Debrecenben és Pécsett Szabad Egyetemet állít fel. A Szabad Egvetem iránt meg­nyilvánuló érdeklődés azt bizo­nyítja. hogy a Minisztérium és a Társulat kezdeményezése helyes, a tudományos Ismeretterjesztésnek ez az úí. legmagasabb fokú. egye­temi színvonalú formáia alkalmas arra, hogy a dolgozók általános f A magyar-román közös könyvkiadási egyezmény keretében Jelent meg Asz­talos István „Vád és panasz" című kötete, mely a román állami díjjal jutalmazott kiváló erdélyi író 1933­1943 között írt novelláit tartalmazza. Ebből a kötetből közöljük az alábbi novellát: . Tél volt, nagy, december, úgy este felé. Ködösödött a hideg, po­rosodott a hó. A száraz patakme­der szélén fűzfa meredezett. Rajta mozdulatlan varjú gubbasztott borzas-feketén. A fűzfától nem messze, hóba taposott ösvény hú­1 zódott keresztül a patakon. Az er­dőből tekeredett odáig, át a ku­koricáson, ahol fel-felkukkant a hóból egy-egy magasabban vágott kukoricakóró csonkja. _ A varjú megrebbent, csőrét for­gatni kezdte erra-arra, megbil­lent, aztán elvetette magát az ágtól s lomhán, feketén lebbent az erdő felé. Egy ember jövögetett. Meggör­bülve taposta az ösvényt, ágakat húzott nekifeszülve a villafának. Az ágak gürüzdölve hersegtették a havat. Az ember erőlködve iz­zadt a kucsma alatt. A kucsma vedlett volt, az ember is az, Az Országos Béketanács legújabb külpolitikai kiadványa Guatemala népének küzdelmes életét, sorsát tárja elénk. Réti Ervin irása be­mutatja azt az áldozatos harcot, amelyet a szabadságszerető guate­malai nép az amerikai imperialis­ták meg-megújUió kísérteiéivel szemben demokratikus vívmányai­nak védelméért, függetlenségének A fűzfánál megállt. A villafá­nak támasztva az ágkötést, kibújt alóla. Kifújta orrából a hideget, bajuszát csavargatta, i jéggé fa­gyott azon a lehelet. Aztán észre sem vette, a keze már a dohányos dózni után matatott. Elővette, cigarettapapírt sze­dett ki belőle. Fukarin, lassan mérte, bele a dohány minden szá­lat latolgatva, hogy vacsora után­ra is maradjon. Már készre nyálaszta, mikor eszébe jutott, hogy gyufája nincs. Na, a jóisténit! — nézett körül 'ta­nácstalanul. De gyufa csak nem akadt. Elévette hát újra a do­bozt s visszatette nagy gondosan a megcsinált szivarát. — A fene­franc álljon belé! — dünnyögte nagy mérgesen. Aztán csak állt nagy ingerülten. Szeme ide-oda lebbent. De esze mind csak a gyu­fán járt. — Egy gyufája nincs az embernek! ... rándult meg dühösen. A kötéshez hajolt. Ro­pogtak az ágak, mikor megemel­te. Ingerülten igazgatta ide-oda, . de sehogy nem akart úgy állani, l mint az elébb. Nyomta a vállát. megőrzéséért folytatott. A számos é.dekes képpel tarkított fűzét fel­tárja az amerikai imperialisták bű­nös szerepét Guatemala ellen fegy­veres támadásban és megmutatja1 hogyan küzdenek a viiág békesze­rető emberei együtt a Guatemala népével, e kis ország függetlensé­gének visszaszerzéséért. Nagy Dezső múzeológus hosszú és fáradságos munkával összegyűj­tötte az adatokat a szegedi mun­kásszínpad 50 éves történetéről. Az adatok egyrészét a múzeumban ta­lálható korabeli nyomtatványokból, műsor, plakát, a "Munka-* című napilap, Színháziujság és más na­pilapokból, valamint az élő volt szereplők emlékezetéből gyűjtötte össze. Ismertetését kétrészre osztotta. 1890—1920 és 1920—1945. Mind a két rész az abban az időben köz­reműködő volt szereplőkkel ismer­tette és ellenőrizte. Részben abból a célból, hogy megfelelnek-e a va­lóságnak, részben pedig azért, hogy az emlékek felidézésével érdemle­ges történelmi adatokat pótlólag belevehessen, mielőtt nyomtatás­ban megjelenne. A második részt 1920—1945.-ig ismertetését az elmúlt vasárnap tartotta meg Nagy elvtárs a Szege­di Móra Ferenc Múzeumban. A megjelentek figyelmesen végighall­gatták a történet ismertetését és a végén Varga János, Nagygyörgy Mária, Schwartz Lipótné, Bányász Ilona, Cseh Imre és Waltner Mi­hály elvtársak értékes hozzászólá­saikkal egészítették ki a második rész történetét. Az eddigi terv ®erint a Sze­ged Városi Tanács és a Társada­lom és Természettudomány Isme­retterjesztő Társulat közreműködé­sével Nagy Dezső elvtárs az ősz folyamán előadást tart a szegedi Munkásszínpad történetéről. He­lyes lenne, ha ezen az előadáson minél több szegedi kultúresoport tag megjelenné, Waltner Mihály A legény megnézte s ment to­vább. — Te, nincs gyufád? — kérde­zett utána hirtelen. — Nekem aztán van, — állt meg s tért vissza melléje a legény. — Köszönöm, — gyújtott rá. —> Hát meddig fütyürészel ilyenkor, hé? — Az erdő sarkáig, — tette zseb­re gyufáját a legény. — Levágtam, egy szép kicsi fenyőt, de még dél­ben, tudja karácsonyfának. — Na, tán te is angyalozol? — Vagy igen a franc. A jegyző úré, aztán nem akarta, hogy a kölykei lássák. .. Na, megyek. — Hát menjél. — Adjonisten! — Neked is! A legény elfütyürészett. Az ember szívta a füstöt s hall­gatta a füttyszót, amíg csak elenyé­szett. Aztán a .szivar is elfogyott. A végét ledobta s rátaposott. Aztán megigazította a kucsmát, vállára emelte a kötést, s elindult a falu felé. A gyümölcsösre már rá sem né­zett s a fagyos porhó kétfelé om­lott a húzódó ágak nyomán, cAiztalei Qitfíán : EGY SZAL GYUFA egy ág meg a nyakát dörzsölte mind erősebben. — Jaj, hogy a jóisten!... — szitkozódott. Végül elindult mérgesen. Lebotorkált a lankás mederbe, vállát verdeste, rángatta a kötés. Hirtelen egy kiálló gyökérbe akadt, azután se előre, se hátra. Rángatta, taszigálta, de sehogyse mozdult. Végül is akkorát rántott rajta, hogy a gyökér kiroppant, ő meglódulva térdre bukott a hóba. Káromkodva állt fel aztán erőlköd­ve, szinte futva indult neki a part­nak. Fel is jutott nehezen. Fáradt volt, de nem állt meg, vonszolta az ágakat tovább a falu felé. Valami érthetetlen harag mind­jobban belepte. A kucsma alatt gyöngyözött a homloka, lába alól kicsuszkált az ösvény, nyakát mind erősebben horzsolta az ág. Ugy érezte, nem birja, de konokul ci­pelte tovább a kötést. — Másnak erdeje van, nekem gyufám sincs! — szorította össze száját a harag. Aztán arra gondolt, de sok fát kell még cipelnie a té­len ... Ez a gondolat, a dohány utáni vágy s a nyakát horzsoló ág mind jobban ingerelte. A grófi gyümöl­csösig ért, melynek fagy ellen szal­mával becsavart fái szép rendben sorakoztak széltében, hosszában, egészef, a faluig^ ^ tl Nem birta tovább. Káromkodva f dobta le magáról a kötést, amely | ropogva huppant végig a havon. Az este már belepte kéken a vi­déket, csak a hó fehérlett csillogó fagyosan. Az ember állt, oldalt görbülve. Megnyomott vállát most már va­lahogy könnyűnek érezte. Károm­kodva vetette le fejéről a kucsmát, gőzölgött párolgott a feje a hideg­ben. Nézte a gyümölcsöst, s feszeget­te a harag. — Másnak mindene van nekem még gyufám sincs! •— csikorgatta fogát. Hirtelen furcsát gondolt. — Meg kéne pocsékolni azokat a fákat!..-. összeszorított szájjal a kötésre né­zett, ahol bedugva rejtőzött a fej­sze. Onnan újra a gyümölcsösre. Fejére tette a kucsmát, aztán le­hajolt, s matatni kezdte a kötést. Hirtelen fütyürészést hallott. Megrezzent. Felegyenesedett s nyelt vagy kettőt s a falu felé fi­gyelt. Végül lassan feltámasztotta az ágcsomót. A fütyülés elhallgatott, egy le­gény, aki jött, odaért. — J'estét! — köszönt rá, ahogy látta állani. — Neked is! — dünnyögte visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom