Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-26 / 201. szám

DÍLMDGYSR0RSZG6 CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 26 A tunis%i kérdés a francia parlament előtt Világszerte nagy feltűnést keltett, amikor Mendés­France francia mi­niszterelnök és külügyminiszter július 31-én várat­lanul • Tuniszba utazptt, ahol fel­kereste a bejt, Tu­nisz uralkodoját és nyilatkozatában — többek között — kijelentette, hogy „Franciaország hajlandó minden fenntartás nélkül teljes belpolitikai önkormányzatot adni Tunisznak-. Meglepetés volt Mendés-France útja azért, mert a genfi megegyezés után nemzetközi politikai körökben azt várták, hogy az új francia mi­niszterelnök erőit Franciaország gaz­dasági problémái­nak megoldására és európai hely­zetének rendezésére fogja összpon­tosítani. Franciaország északafrikai — és különösen a tuniszi — hely­zete azonban szükségessé tette, hogy Mendés-France gazdasági és az európai védelmi közösséggel kapcsolatos elgondolásainak végre­hajtása etött — a tizenkettedik órá­ban — Tuniszba érkezzék és ígé­retet tegyen az önkormányzat biz­tosítására. „Kétségtelenül — frja egy Tu­niszból nemrégen hazatért francia kereskedő — még nincs polgárhá­ború Tuniszban és a repülőgépből kiszállva sem észleltem semmi kü­lönöset Tanisz városában. De ami kor ki akartam mozdulni a város­ból, hogy Bizertába menjek, — meglepetés ért. — Lehetetlen mondották nekem — a fellahok (arab parasztok) miatt. Az útvonal nincs biztonságban éjjel, az elő­vigyázatosabbak nappal is csak csoportosan mernek útrakelni." — „Ugy éreztem — írja levelének to­vábbi részében a francia kereskedő — mintha ismét abba a bizonyta­lan légkörbe csöppennék, amely Franciaországot jellemezte a meg­szállás évei alatt. Arra a kérdéseim­re, hogy hol vannak a fellahok, azt a választ kaptam: mindenütt. Tegnap megöltek két katonát Tu­niszban. Egyébként ön is találkozik velük állandóan az utcákon, anél­kül, hogy észrevenné őket. Semmi­ben sem különböznek első pilla­natban a rendes tunisziaktól. Majdnem minden bennszülött cin­kostársuk és élelmezik őket. Szá­muk nőttön-nő. A sajtó is hangot ad ennek. Kezdetben mégcsak „maroknyi terroristákról" beszélt, azután már egész bandákat emle­getett és ma már komoly összetű­zésekről ad hírt a fellahok és a biztonsági erők között". A francia kereskedő tehát egy­szerűen és tárgyilagosan le­irta azt, amit látott és azt, ami mindennél jobban jellemzi a mai tuniszi helyzetet, önkéntelenül is Vietnam jut eszünkbe: ott is így kezdődött. Franciáknak az est be­állta után nem volt tanácsos akár­csak sétálni sem a vietnami város, vagy falu utcáin. Bizonyos tehát, hogy ha a francia kormány nem szánta volna rá magát a rögtöni cselekvésre és ha nem helyezte vol­na kilátásba a tuniszi önkormány­zat mielőbbi biztosítását, úgy a legsúlyosabb következményekkel — akár az indokínaihoz hasonló 'há­borúval is — kellett volna számol­nia. íi.ii , taIs • Pedig a franciáknak — mint ezt már annyi francia politikus meg­állapította — életbevágóan szüksé­gük van Tuniszra. „Tunisz — mon­dotta Voizard, nemrég leváltott tu­niszi francia főbiztos — Franciaor­szág pajzsa a Földközi-tengeren". Valóban: Tunisz földrajzi, de gaz­ul sági jelentőségénél fogva is nagy­fontosságú terület a Francia Unió saárnára. Uralkodó helyet foglal el a Földközi-tenger nyugati meden­r; lében: szemben fekszik Szicília szigetével és nagyszerű támaszpont — innen indultak el az angol-ame­rikai csapatok 1643-bnn, hogy ki­űzzék a németeket Olaszországból — a Földközi-tenger egyik legfon­tosabb szorosa, a Sziciliai-szoros mentén. Területe nem nagy. Mind­össze 125 ezer négyzetkilométer nagyságú: a legkisebb állam Észak­Afrikában. Mivel azonban déli ré­sze már a Szahara-sivatagba nyú­lik. a gazdasági szempontból is szá­mit.tóba vehető terület csupán 90— ; 19 ezer négyzetkilométer, akkora ' hát, mint Magyarország. Lr.kói nak száma uzenban csak 3 és egy­negyed millió, egyharmada csupán Magyarország lakosságának. Ez a száim azonban északafrikai vi­szonylatban mégis jelentős, mert Tunisz a legsűrűbben lakott észak­afrikai állam. rp unisz területe emberemléke­zet óta fontos kulturális és gazdasági jelentőséggel bír. Karthá­gó, Róma nagy ókori vetélytársa is a már akkor is létező Tunisz vá­ros mellett állt fenn, pontosabban Tunisz mai kikötője, La Goulette helyén. A rómaiak, után a bizán­ciak, majd arab hódítók következ­tek, akik elarabosították az orszá­got. Rövid spanyol, majd hosszabb kértolója. A Tuniszban török uralom alá került és csak az 1800-as esztendők közepe táján lett arinyira-amennyire független, éppen akkor, amikor az európai hatalmak között nagy verseny kez­dődött a minél nagyobb gyarmati területek meghódításáért, A fran­cia- és másnemzetiségű tőkések először hitelek nyújtásával tették adóssá a tuniszi fejedelmet, majd 1869-ben a „nemzetközi pénzügyi bizottságon" keresztül szüntették meg Tunisz pénzügyi függetlensé­gét. 1881-ben azután a franciák — azzal az ürüggyel, hogy elhárítsák egy tuniszi néptörzs algiri terület­re történt betörését — a rivális angolok és olaszok orra előtt meg­szállták Tuniszt és a bardói egyez­ményben — amely szerint „a meg­szállás végetér, ha a francia kato­nai és a tuniszi hatóságok közös megegyezésben nyilvánítják ki, hogy a helyi közigazgatás képes a rend fenntartását biztosítani" — protektorátussá nyilvánították. így lett a tuniszi szuverénitás semmi­vé: Tunisz külügyeit és pénzügyeit azóta is Franciaországban intézik, belügyeiben pedig a francia főbiz­tos mondja ki az utolsó szót, aki — mint az 1883-i marsai „megálla­podás" lerögzíti — a francia kor­mány nevében jóváhagyja Tunisz helytartóságban őfelsége, a bég rendeleteinek kihirdetését és vég­rehajtását". . T> öviden: azóta nincs béke és nyugalom Tuniszban. Egyik felkelés a másikat érte, egyik tel­jesítetlen francia ígéret a másikat követte, majd két évvel ezelőtt, 1952 március 24-én államcsínnyel a franciák eltávolították a Senik-kor manyt, a „tárgyalások kormányát1', amely tizenhéthónapi tárgyalás után sem tudta elérni, hogy a fran­ciák akárcsak a legelemibb szabad­ságjogokat is biztosítsák a tuniszi nép számára. Amikor ezt követően a tuniszi kérdés az ENSZ elé ke­rült, az-akkori francia kormány az­zal utasította el az ezzel kapcsola­tos vitában való részvételt, hogy a tuniszi kérdés teljesen a francia kormány belügye és ezért az ENSZ-nek nincs joga arra, hogy beavatkozzék ebbe a kérdésbe... Et­től az időtől kezdve pattanásig fe­szült a helyzet Tuniszban. Tunisz gazdasági élete mindennél jobban érthetővé teszi, miért ra­gaszkodik Franciaország annyira tuniszi pozícióihoz. A franciák a megszállás éveitől kezdve hatalmas összegeket fektettek be Tunisz gaz­dasági kifosztásába. Úgyszól­ván valamennyi bánya francia részvénytársaságok birtokában van, ugyanígy az olajfeldolgozó ipar és a vasút, valamint a legtöbb köny­nyüipari üzem is. A Tuniszban élő franciák számára külön törvények biztosítják azokat az előjogokat, amelyek birtokában gazdasági és politikai vonalon egyaránt megkü­lönböztető elbánásra tarthatnak igényt. Közülük 2—3000 a nagybir­tokosok, nagykereskedők és a gyá­rosok száma. Ők azok, akik a leg­féltékenyebben őrzik kiváltságos jogaikat és ádáz ellenségei a re­formoknak. A l'Humanité című francia lap ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy ezek a francia telepe­sek nam fogják elmulasztani, hogy a tárgyalások során érvényesítsék monopolisztikus igényeiket. Az úgynevezett középosztályhoz — amelyet kisbirtokosok, kereskedők, kisebb ipari vállalkozók; tisztvise­lők és szabadfoglalkozásúak alkot­nak —' 35—40 ezer francia tartozik és legtöbbjük a nagyburzsoázja sze­fogialkoz­tatott francia munkások száma mintegy 35 ezer, akik döntő több­ségükben szakmunkások és lénye­gesen előnyösebb helyzetben van­nak, mint a jobbára képzetlen tu­niszi munkások. Tunisz politikai életét a mun­kásság jelentős részét egyesítő Tu­niszi Kommunista Párton kívül a bennszülött burzsoáziára épült Uj­Desztur Párt irányítja. Ez a párt, amelynek falun és városon egy­aránt nagy a népszerűsége és mint­egy 500 ezer követője van, a Desz­tur-Pártból vált ki 1934-ben, mi­után a Desztur Párt elvei túlságo­san konzervatívnak tünstek a fiatal tuniszi burzsoák előtt. Az Uj-Desz­tur Párt lényegében kiszolgálja a franciákat és csak mérsékelt ellen­állást tanúsít az elnyomó intézke­désekkel szemben. Ez is elég volt azonban arra, hogy vezetőit depor­tálják. így került franciaországi száműzetésbe Habib Burgiba, a párt elnöke, több más vezetőjét pe­dig Tunisz távolabbfekvő vidékein helyezték őrizet alá. / ,, A tuniszi kérdést különösen idő­szerűvé teszi az, hogy a francia nemzetgyűlés ma kezdi meg ezzel kapcsolatos vitáját. Nemzetközi politikai körökben érthető várako­zással tekintenek a francia parla­ment tuniszi vitája elé, miután a francia kormánynak alkalma van bizonyságot tenni arról, hogy mennyire komoly a tuniszi önkor­mányzat mielőbbi életbeléptetésére tett ígérete, továbbá arról is, hogy mennyit tanult Vietnam esetéből és hogy képes-e nagyvonalú és be­csületesebb politika folytatására Észak-Afrikában. Petrovics István Néhány nap múlva befejeződik a begyűjtési verseny Az elmúlt két napban ismét újabb járósok és községek jelentették, hogy befejezték a cséplést és telje­sítették gabonabeadási kötelezett­ségüket. Eddig mintegy kilencszázezer termelő, csaknem kétszáz köz­ség és ezer termelőszövetkezet, valamint nyolc járás és hét vá­ros fejezte be a cséplést. Eze­ken a helyeken a dolgozó pa­rasztok és a tsz-ek maradékta-, lanul eleget tettek beadási kö-i telezettségüknek. A gabonabegyűjtési verseny ha­'árideje rövidesen lejár. A hátra­lévő néhány nap alatt kettős a fel­adat: egyrészt meggyorsítani a csép­lés ütemét, jól kihasználni minden cséplőgép kapacitását és biztosítani a cséplőgéptől történő beadást, másrészt mindenütt számbavennl, kik azok, akik még mindig adósok és felszámolni a hátralékot. A begyűjtési minisztérium augusztus 25-i értékelése szerint a gabonabegyűjtési verseny állása a következő: 1. Pest. 2. Fejér, 3. Komárom, 4 Szolnok, 8. Békés, 9. Bács, 10. Nóg­rád, 11. Zala, 12. Heves, 13. Bara­nya, 14. Csongrád, 15. Tolna, 16. Veszprém, 17. Borsod, 18. Vas, .19. Győr. A legutóbbi értékelés szerint az állat és állati termék begyűjtési versenyben a megyék sorrendje. a következő: 1. Zala, 2. Vas, 3. Békés, 4. Ko­márom, 5. Szolnok, 6. Baranya, 7. Győr, 8. Nógrád, 9. Somogy, 10. Csongrád, 11. Fejér, 12. Hajdú, 13. Veszprém, 14. Pest, 15. Heves, 16. Tolna, 17. Borsod, 18. Szabolcs, 19. Bács. Hajdú, 5. Szabolcs, 6. Somogy,. 7, sziás volt, Megholt az egyik lesivér a kanadai öfös'krek közül PARTZS. (MTi) Immár húsz éve annak, hogy szétfutott a hír a vi­lágban: egy kanadai asszony ötös. ikreket hozott a világra. M.nt a francia lapok jelentik, az öt leány közül az egyik néhány napja hírte­len meghalt. Az orvosi boncolás kimutatta, hogy a leány epilep­A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ) Mint a sajtó régebben jelentette, ez év január­jában eltűnt J. A. Rasztvorov, a tokiói szovjet képviselet diplomá­ciai munkatársa. A japán és az amerikai sajtó már akkor közölte, hogy Rasztvorov az amerikai kém­szervezet kezében van. Az Egyesült Államok kormánya hat hónapon át nem válaszolt a szovjet kormánynak Rasztvorovot illető megkeresésére és csak au­gusztus 13-án közölte, hogy Raszt­vorovnak „politikai menedékjogot" nyújtottak az-Egyesült Államokban. Augusztus 23-án a wasningtoni szovjet nagykövetség az alábbi jegyzéket intézte az Egyesült Álla­mok külügyminisztériumához: „Azzal kapcsolatban, hogy az Amerikai Egyesült Államok L954. augusztus 13-án jegyzékben közöl­te, hogy „politikai menedékjogot" nyújtottak az Egyesült Államok­ban J. A. Rasztvorovnak, a tokiói szovjet képviselet diplomáciai munkatársának, a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A szovjet kormány még ez év február 15-én hivatalos előterjesz­tést tett az Egyesült Államok kor­mányánál J. A. Rasztvorowai kap­csolatban. Az előterjesztés rámu­tátott arra, hogy Rasztvorov ez év január 24-én mielőtt Tokióból a Szovjetunió­ba utazott volna, eltűnt és az amerikai hírszerző szervek ke­zében van. Az ezt követő időszakban a szov­jet kormány többször meglti-*—s­sel fordult az Egyesült Államok kormányához Rasztvorov tartózko­dási helyét illetően. Az a tény, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya csak hat hónap multán tudott válaszolni a szovjet kormánynak ez év február 15-i előterjesztésére, azt bizonyítja, hogy az amerikai szervek, amelyek Rasztvorovot elhurcolták Ja­pánból, nem egészen hét hónap alatt kicsikarták Rasztvorovtíl, hogy megtagadja a hazatérést. A szovjet kormány ezt, a szov­jet diplomatával szemben elköve­tett erőszakos cselekményt a nem­zetközi jog általánosan elismert jogszabályainak az amerikai szer­vek részéről történt megszegésének tekinti fl francia kormány nem veli fel a bizalmi kérdést az „eurépai védelmi közösség" ratifikálásával kapcsolatban Párizs (MTI). A francia minisz­tertanács ülése kedden este huszon­négy órakor ért véget. A miniszter­tanácson a miniszterelnök beszá­molt a brüsszeli értekezlet lefolyá­sáról, valamint Churchillel és Eden­nel folytatott megbeszéléséről, to­vábbá arról a tanácskozásról is, amelyet kedden délelőtt Dillon amerikai nagykövettel folytatott. A minisztertanács befejeztével Mendes-France kijelentette: „Mér­leget vontunk aközött, amit Fran­ciaország kért Brüsszelben és a partnereink által előterjesztett ja­vaslatok között, s összehasonlítot­tuk őket. Minisztertársaim osztották csalódásomat, tekintettel arra a nagy különbségre, amely a Franciaország által előterjesz­tett kérelmek és a Franciaor­szágnak tett javaslatok között fennáll". „A kormány úgy véli — mondot­ta ezután Mendes-France —, hogy ez a helyzet mindazonáltal nem akadályozhatja az augusztus 28-ra kitűzött parlamenti vita megkezdé­sét. Már ismeretes okokból feltét­lenül szükséges ennek az évek óta függőben lévő problémának ren­dezése. így tehát a kormány fenntart­ja a vita augusztus 28-án való megkezdésére vonatkozó dönté­sét és ha javaslatot tennének a vita elhalasztására, a kor­mány ellenezné ezt, feltétlenül szükség van a dolgok gyors tisztázására". Mendes-France ezután kijelentet­te, hogy a nemzetgyűlés a Jules Moch által előterjesztett jelentés alapján kezdi majd meg a vitát, (mint ismeretes, ez a jelentés ha­tározottan ellenzi az „európai vé­delmi közösséget"), majd bejelen­tette, hogy a kormány nem veti fel a bizalmi kérdést. Kétségtelenül felvetette volna a bizalmi kérdést, ha Brüsszel­ben elfogadták volna javasla­tait, vagy legalább is azok nagyrészét, de mivel a brüsszeli értekezleten résztvett másik öt tárgyalófél nem fogadta el a francia kormány ja­vaslatait, a kormány nem gyako­rolhat olyan nyomást a képviselők­re, amilyet a bizalmi kérdés fel­vetése jelentene. Mendes-France ezután emlékez­tetett arra, hogy szerdán beszámol majd a nemzetgyűlés külügyi-, hadügy, valamint a tengerentúli ügyekkel foglalkozó bizottsága előtt és ott részletesen ismerteti szándé­kait Előzetes tárgyalások a magyar árvízkárosultak számára felajánlott amerikai segélyről A Magyar Vöröskereszt tárgya­lásokat folytatott a Nemzetközi Vöröskereszt Társaságok Ligájának képviselőivel, dr. Hans Haug és Marianne Joehl küldöttekkel az amerikai kormány által felajánlott segélyről. A segély szétosztásának módjá­ról és lebonyolításáról szóló tárgya­lások megegyezésre vezettek. A liga képviselői a Magyar Vö­röskereszt vezetőivel együtt megte­kintették az árvízsújtotta területet. A Magyar Vöröskereszt átnyújtotta az árvízkárosultak szükségleteinek listáját. Emerikaellenes liinietések Braziliában Lemondott a braxll kormány (MTI) Vargas braziliai elnök ön­gyilkosságának nyilvánosságra ju­tása után Brazilia számos helyén zavargások törtek ki. A tüntetések azután törtek ki, hogy közzétették Vargas elnök búcsúlevelét. A levélben az elnök közölte, hogy „külföldi gazdasági érde­keltségek zsákmányolják ki Braziliát és óriási hasznot húz­nak." A „Reuter" jelentése szerint Rio De Janeiroban a tüntetők megro­hamozták azoknak az újságoknak a szerkesztőségeit, amelyek az el­múlt napokban Vargas lemondását követelték. A szerkesztőségeket fel. gyújtották. Rio De Janc!roban kedden este a tüntetők betörték az ameri­kai nagykövetség ablakait. Amerika-ellenes tüntetések voltak a vidéki városokban is, ahol a tün. tetők ugyancsak amerikai épülete­ket támadtak meg. A brazil rádió hírt közölt arról, hogy a kormány valamennyi tag­ja benyújtotta lemondását Cafe Filhó új elnöknek. Emerikai-délkoreai megegyszís a délkoreai haderő neveléséről (MTI) Szon Von Ir tengernagy, délkoreai hadügyminiszter kedden Washingtonban bejelentette, hogy megegyezésre jutott Wilson ameri­kai hadügyminiszterrel. A megegyezés értelmében az Egyesült Államok segítségével növelik Dél-Kor-^ fegyveres erőinek létszámát. A megegyezés — mondta a ten­gernagy — vonatkozik mind a se­gélyprogramm alapelveire, mind a végrehajtás módszereire, Q Német Demokratikus Köztársaság nrteofolóoiai szo qáhta tudományos dolgozóinak nyila kozaia Berlin (MTI). A Német Demokra­tikus Köztársaság meteorológiai és hydrológiai szolgálatának tudomá­nyos dolgozói nyilatkozatban közölték, hogy a japán tu­dósok felh'vását teljesítve fo­kozott éberséggel figyelik és el­lenőrzik majd a légkor rádióaktív bes7üremléseit. valamint a rendkí. vüli időjárási jelenségeket, amelyek összefüggésben állhatnak az ame­rikai hidrogénbomba-robbantások­kal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom