Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-23 / 198. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 198. SZAM I HÉTFŐ, 1954 AUGUSZTUS 23. ARA: 50 FILLÉR 4M*««««« \ MAI SZAMUNKBÓL: Él üzemavató ünnepségek Szegeden Az öt esztendős Táncsics tsz Szép győzelmet aratott a Haladás és a Petőfi labda­rugó csapata Beszámoló az ünnepi sporteseményekről Az Angol Munkáspárt főtit­kára a párt küldöttségének moszkvai utazásáról Többszázezer forint értékű árut adtak el a Hódmezővá­sárhelyi Ünnepi Vásáron a Sze­gedi Kiskereskedelmi Vállala­tok A román nép szabadságának 10. évfordulója Alkotmányunk évfordulóján Szegeden és a szegedi járásban is szorosabbra kovácsolódott a munkások és a dolgozó parasztok szövetsége jt Ikotmányunk születésének ötéves évforduló­ját ünnepelte az ország — benne Szeged 'és a szegedi járás népe is. A szegedi ipari mun­kások és a iághatárú vidék dolgozó parasztjai ba­ráti találkozóikon kicserélték gondolataikat; ürí­tették poharukat a széttéphetetlen és egyre erö­tfidö szövetségükre. „Város a faluért, falu a vá­rosért — együtt a nép jólétének emeléséért" — e gondolat jegyében ünnepeltek Szeged ipari mun­kásai ég a járás dolgozó parasztjai. Munkások mentek a falvakba, a falvakból dolgozó parasztok jöttek a városba, a jólvégzett munka után. Desz­ken és Szőregen is a magyar és délszláv dolgozó parasztok együtt ülték meg a nagy napot a mun­kásokkal. S az alkotmány évfordulójának napján szorosabbra kovácsolódott a két testvéri, baráti osztály: a munkások és dolgozó parasztok szövet­sége. Szeged és a szegedi járás termelőszövetkezeti tagjai közül is számos férfinak és asszonynak tűz­ték mellére az alkotmány napján az aranyláan csil­logó „Kiváló termelőszövetkezeti tag" jelvényt. A munka elismerése és megbecsülése jeleként szép ünnepség keretében „Mintagazda" jelvénnyel tün­tettek ki egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat. Jutalmat kaptak a munkában élenjáró ipari munká­sok, — új élüzem avatások voltak a tiszaparti vá­rosban. Nagyszerű és felejthetetlen volt az ünnep. Most újjult erővel folyik a munka a gyárakban, földeken és az irodákban, A párt útmutatásával a még meglévő bajok megszüntetéséért, a népjólét rendszeres emeléséért munkálkodik az ország. Szatymaziak, Sándorfalviak és a Szegedi Vágóhíd dolgozóinak baráti találkozója r Kis időkülönbséggel egymás után érkeztek a vágóhíd dolgozói­nak meghívására baráti beszélge­tésre a szatymazi Szabadság, a sán­dorfalvi Rózsa Ferenc és a szegedi Táncsics termelőszövetkezet tagjai­nak képviselői, hogy az üzem dol­gozóival együtt a fejlődő barátsá­got erősítve ünnepeljék az Alkot­mány születésének ötéves évfor­dulóját. Az üzem dolgozói baráti kézszorítással fogadták vendégei­ket s az ismerkedés után, amikor mind együtt voltak, akiket vártak, végigsétáltak az üzem munkater­mein s figyelmesen hallgatták a munkafolyamatok ismertetését. Vé­gignézték, hogy az általuk hizlalt és a városi dolgozók ellátására be­adott sertés, marha és más lábas­jószág húsa a vágás után milyen utat tesz meg mielőtt a tárolóhely­te, a hűtőbe kerül s onnan a házi asszonyok lábasába. A hűtő megte­kintése után fázósan sietett ki min­denki az augusztusi napra. ... Jóízű nevetés, meggyőző biz­tatás váltották egymást a baráti találkozó beszélgetései során. Volt szó a csoport, az üzem, a község, a város életéről, családi dolgokról, egyéni érzésekről és gondolatok­ról... — Én most mér úgy érzem, biztos a jövőm. Nem cserélném soromat azokkal, akik tavaly kiléptek tő­lünk — mondja a vele beszélgetők­nek Gémes Ferenc, a szatymazi Szabadság tsz tagja. •—>> Tavaly még én is úgy gondótam, hogy ki­lépek, mert sok fegyelmezetlen tag vót, akik nem dógoztak, de köve­telőztek. Aztán ezeket a tagság ki­zárta én vártam egy évet, hiszen 49 óta tag vagyok a csoportban. Bent dolgozik egyik családom is, időkint az asszonyom ls — eljött ő is erre a találkozóra. ... — Más ez, mint égyedül és kevesebb így a gond. Évről-évre ja­vul a csoportbéliek helyzete. Igaz, hogy sokat dógozunk, mert keve­sen vagyunk a többszáz hód fődre, amiből közel 40 a szőlő, de mun­kánk kifizetődik... Elmondja azt is, hogy gabonájuk a rossz időjárás ellenére a várako­záson felül termett. Igaz, hogy ta­vasszal amit tudtak, megtettek a gabona fejlődésének elősegítésére. Nem lebecsülendő a tsz állatállo­mánya sem. Harminc darab süldőt már hízásra fogtak... A beadásnál az állat és állati termékekben van elmaradásuk, de neim sokáig lesz... A község fejlődése is szembetűnő, a ezért ők nem akarnak hálátlanok lenni, de az egyéni gazdák sem. Mások ls elmondták, mennyire örülnek a villanynak, ami a leg­szebb ajándék ezen a napon, amit kaphattak a városi dolgozóktól. Nem lesznek most már sötétek az utcák, nem kell a büdös, füstös petróleumlámpa, szól majd a rádió és zúgnak a motorok majd a tsz­ben,.. Italbolt is most nyílt a községben ... Mindezért tudják, hogy nekik is adni keli .., Bizony így dolgozik egymásért és ad egymásnak a munkás és a pa^ raszt. A szatymaziak is elvárják, hogy jóminőségű iparcikket kap­janak a várostól, de a város is el várja, hogy elegendő nyersanyagot és élelmiszert kapjon a falutól, hogy még több viszont segítséget adhasson. Szívből tapsoltak a szatymaziak, sándorfalviak és a Táncsics tsz-beliek, amikor üdvöz, lő beszédében Horváth elvtárs, a pártszervezet titkára emelt hangon mondotta: — Munkások és parasztok pár­tunk vezetésével kemény harcot vívnak azért, hogy újabb sikerek­kel tetézzék szabadságunk tíz éve alatt elért eredményeinket, hogy falun és városon egyaránt tovább növekedjék a jólét, tovább javul­jon a dolgozók anyagi helyzete, hogy hazánkban egyre szebbé és tartalmasabbá váljék az élet. Megértették ebből a jelenlévők valamennyien, hogy egymás segít­sége nélkül nem tudnak meglenni és előrehaladni, hogy a falu és a város még szorosabb összefogása s kölcsönös megértése szükséges céljaink valóraváltására. Megértet­ték, hogy ezzel a gondolattal kell végezni munkájukat s ezzel a gon­dolattal kell egymást segíteniök. Szőregen és Deszken ... Szőregen magyar és délszláv nemzetiségű dolgozó parasztok él­nék. Tizedik éve már, hogy nem villan a csendőrszurony; magyar és délszláv testvéri megértéssel jobb sorsát formálja. Az alkotmány ünnepét magyar és délszláv dolgozó parasztok együtt ülték meg a szegedi munkásokkal. Ott voltak közöttük a Ruhagyár és az egyes számú Téglagyár mun­kásainak képviselői. A Tolbuchin park jegenyefái elatt adták át a -Kiváló termelő­szövetkezeti tag- jelvényeket. A Petőfi tsz-ből 28, a Micsurin tsz­ből 15, a Vörös Rózsa tsz-ből ugyancsak 15 tag kapott kitünte­tést. Bálint Pál és Hegyközi Ferenc egyénileg gazdálkodó dolgozó Ba­rasztok munkájuk elismerése és megbecsüléseként -Mintagazda­jelvényt kaptak. A szép -Kiváló termelőszövetke­zeti tag- jelvény felkerült a dél­szláv nemzetiségű Sztrain Mátyás, a Petőfi tsz tagja mellére is. Nem lehet megilletődöttség nélkül be­szélni a féllábú Makra -János, a Petőfi tsz tagja kitüntetéséről. A múltban zsellér volt, most egyik gazdája egy szép, közös gazdaság­nak. Műlába van S mikor a tsz gabonáját csépelték, etető volt a cséplőn. A Vörös Rózsa tsz-ből az őszhajú Germán Illésné ls -Kiváló termelőszövetkezeti tag* jelvényt kapott. A Tolbuchin-parki ünnepség után a Petőfi, a Micsurin, a Vörös Ró­zsa termelőszövetkezetekben ízletes paprikás, jó bor és zeneszó várta a tsz-tagokat, a szegedi munkásokat és a meghívott egyéni gazdákat. A parasztok és a munkások el­beszélgettek egymással. A Micsurin tsz -Kiváló termelő­szövetkezeti tag- jelvénnyel ki­tüntetett állatgondozója és takar­mányosa: Király István Dávid Já­nossal, a Szegedi Ruhagyár szta­hánovista szalagvezetőjével beszél­getett. Elmondta, hogy a múltban cseléd volt s most házat szeretne venni. Most adódik majd lehető­ség, hogy ezt a régi tervét valóra­váltsa. Beszélt arról is Király Ist­ván, hogy ő télen-nyáron egyaránt dolgozik s így munkaegységeinek száma több mint ötszáz. Egyesek nem jó szemmel nézik a sok mun­kaegységét, a rájáró jövedelmet — ez bántja Király Istvánt. A sztahá­novista megnyugtatta őt: a becsü­letesen megdolgozott munkaegysé­gekre meg kell adni a pénzt és a természetbeni járandóságot. Mert aki jobban dolgozik, többet érde­mel. ... A három szőregi tsz központi házában sokáig tartott a vigasság. A Petőfi tsz-ben is táncraperdült öreg és fiatal — dolgozó parasztos munkás. Szőregtől néhány kilométerre, Deszken a kultúrházban adták át a Kossuth tsz tagjainak a -Kiváló termelőszövetkezeti tag« jelvénye­ket. A kultúrházban rendezett ün­nepségen többszáz dolgozó paraszt vett részt. A deszki délszláv kul­túresoport is műsort adott. A Kossuth tsz központi házának udvarán baráti találkozó volt. A Szegedi Gyufagyár, a helyi gépál­lomás dolgozóinak képviselői, az egyéni gazdák részvételével. A sze­gedi munkások: Ábrahám Ferenc­né kormánykitüntetett kétszeres sztahánovista, Széli József sztahá­novista és a többiek elbeszélgettek a dolgozó parasztokkal. Az idős Kovács Mihály bácsi, akinek hófehér ingén ott csillo­gott a -Kiváló termelőszövet­kezeti tag- jelvény, feleségé­vel finom túróslepénnyel kí­nálta a kedves munkás vendé­geket. Aztán később, a tisztaősz bajuszú Kovács bácsi az ősi délszláv hang­szer: a tamburica hangjára tánc­rakérte feleségét, a munkásnőket és persze a tsz-ben dolgozó asszo­nyokat is. Meg kell hagyni, Kovács bácsi mind a táncban, mind a munkában megállja a helyét. Ott szórakozott a fiatal Németh András is. Még húsz éves sincs, de ott csillogott Ingén a -Kiváló ter­meiszövetkezeti tag* jelvény. Édes­apja — aki természetesen tsz-tag — szintén kapott kitüntetést. Ada­mov Mihály bácsi 1948-ban, ami­kor még egyénileg gazdálkodott, -Mintagazda- jelvényt kapott. Most ott csillogott ünneplő kabát­ja hajtókáján a -Kiváló termelő­szövetkezeti tag« jelvény, A 63 esz­tendős Pósa Lajos is méltán kapta meg a -Kiváló termelőszövetkezeti tag* jelvényt. 1950-ben középpa­rasztként állt a tsz-be. Megbecsü­lik szaktudását s tagja is a tsz ve­zetőségének. A Kossuth tsz tagjai közül különben húszan kaptak ki­tüntetést. Ott ünnepelt, szórakozott Acs János és Dudás János is. Hó­napokkal ezelőtt megírták ki­lépési nyilatkozatukat, de az­után úgy döntöttek, hogy tsz­tagok maradnak továbbra Is. Rusz Szvetozár az elmúlt év végén kilépett a szövetkezetből. Ez év ta­vaszán újból visszatért. Természe­tesen jól szórakozott ő is. A munkások és a parasztok egy­más egészségére, a jó munkára ürítették poharukat. * Szőregről és Deszkről a dolgozó parasztok képviselői Szegeden vol­tak. A Ruhagyár, az 1. számú Tég­lagyár és a Gyufagyár munkásai látták őket szeretettel vendégül. Ismerik összefogásuk jelentőségét Augusztus 20-án a pihenő gé­pek szomszédságában ugyancsak eleven volt az élet a Textilművek­ben is. Amíg az előcsarnokban gyülekezett a messziről jött ven­dégsereg, csorvai, sándorfalvi és és Hattyas-telepi parasztok, az üzemi konyhán Veszely Béla, az előfonó művezetője, aki ezen a na­pon a szakács tisztjét töltötte be, hat szorgoskezű asszony segítségé­vel főzte a munkás-paraszt talál­kozó ünnepi ebédjét. A hűvös elő­csarnokban beszélgető csoportok alakultak, ismerkedtek a vendé­gek a szíves vendéglátókkal. Az őszhajú Erős Istvánnét Hattyas­telepi egyéni parasztok ülték kö­rül, Kószó István, Szekeres István, Csiszár János s Kotogány József, akiket ugyancsak meghívtak. Ar­ról folyt a beszéd, milyen most a paraszti élet, milyen a termés, majd pedig arról, hogy egy ilyen üzemben, mint a Textilművek, C3ak öröm lehet dolgozni. A csorvaiak érkezése után Nagy­Sándor elvtárs, a Textilművek fő­mérnöke meleg szavakkal köszön, tötte a vendégeket, később el­mondta az üzem történetét, eddigi eredményeiket. Rövid ismerletés után felkerekedtek a vendégek és vendéglátók, hogy megtekintsék nz tizemet, amelynek bölcsődéjéről, kor­szerű gépeiről már eddig is sok szépet hallottak. Sokáig Időztek a vendégek a ragyogóan tiszta bölcsödében, amely ezen a napon üresen állott. A sándorfalviak ve­zetője, amikor ismét az udvaron halad? a csoport, elgondolkodó arc­cal jegyezte meg: — Nekünk is elkelne már egy bölcsőde és talán két-három év mulva sort ls kerít­hetünk a felépítésére. A gazda jogo* büszkeségével mu­tatták meg a vendéglátók a mo­dern öltözőket, az üzem karbantar­tó műhelyeit, az orvosi rendelőt, a gyapotraktárakat, majd pedig azt, hogy a tisztító gépektől mi­lyen utat tesz meg a hószínű anyag, amíg eljut a gyűrűsfonón keresztül a készárú raktárba. Biacsi Jenőné, a sándorfalvl gépállomás bérelszámolója nem győzi csodálkozással az üzem szép­ségeit. Kicsit szomorkásán jegyzi meg: — Ha én ezt előbb megláthattam volna, nem „savanyodtam" volna negyven évig a tinta mellett. Gyö­nyörű munka ez. Az üzemlátogatás nfán teritett asztal vártti a vendégeket- és még a bőséges ebéd előtt rövid kultúr­műsor, melye? a Textilmüvek jó­hírü kultúrgárdája szolgáltatott. Ezután vidám zeneszó mellett kö­vetkezett az ünnepi ebéd, majd ebéd után tánc, nótázás, baráti be­szélgetés. Nagy derültséget váltott ki, amikor a zenekar nótát kül­dött a „legszebb szakácsnőnek-' a remek ebedért. Akkor derült ki igazán, hogy milyen nagyszerűen sikerült a föld munkásainak és az üzem dolgozói­nak első baráti találkozója, ami­kor már a búcsúzásra került sor. Egymás után hangzottak cl viszont meghívások annak bizonyítására, hogy a mostani vendéglátók és vendégek ismerik összefogásuk je­lentőségeit és azt meg szorosabbra akarják fűzni az elkövetkező idő­ben. Sohasem szakadhat meg ez a kapcsolat „Város a faluért, falu a vá­rosért — együtt a népjólét emelke­déséért!" — ezen gondolat jegyé­ben ünnepelték a Ruhagyár dolgo­zói alkotmányunk ünnepét a sző­regi Petőfi tsz, a tápéi Ady Endre tsz, és a mórahalmi Vörös Október tsz dolgozó parasztjaival együtt. A nap már magasan járt az égén, délfelé közelgett az idő, ami­kor a gyár kapuja előtt autó fé­kezett. Megérkeztek a kedves ven­dégek. Az üzem udvarának zöld­lombos fái alatt, terített asztalok mellett foglaltak helyet és a népi zenekar vidám szórakoztatása köz­ben beszélgettek, ismerkedtek az üzem dolgozói és a napbarnított ar­cú dolgozó parasztok. A friss csár­dás hallatára táncraperdültek a fiatalok és idősek, poharak koc­cantak: éljen a munkás-paraszt szövetség! — hangzott minden fe­löl. Ebéd után nagy érdeklődéssel szemlélték meg az üzem különböző munkatermeit. Péter János elvtárs, az üzem párttitkára, büszkén mu­togatta a gyár korszerű berendezé­seit, a bölcsődét és napközi ott­hont, amit gyönyörködve néztek a vendégek. A tépái Ady Endre tsz fiataljai — Tasi Laci, Számfira Jancsi, Zakar Jani, Révész Miska, Ilia Rózsi, Tasi Anna és még so­kan mások — jól szórakoztak. A vén fák ágaihoz erősített hintán kacagva repültek, a lombok ár­nyékában felállított pingpong­asztalok felett vidáman pattogott a fehér labda ..., szállt a zene s az ünneplő dolgozók magyar nótákat énekeltek. Szeretettel ölelték egy­mást a kérgeskező dolgozó parasz­tok s a Ruhagyár egyszerű dolgo­zói. Sokan már régóta ismerték egymást, sűrűn megfordulnak a ru­hagyáriak is a tápéi tsz-ben. Be­szélgettek a régi életről is, olykor­olykor elborult arccal, — hiszen mindenkinek maradt valami bána­ta a tíz év előtti kegyetlen időkből — de amikor a mai boldog éle­tünkről szóltak, kisimultak a rán­cok, barátságosan kezetszorítottak, érezték azt, hogy sohasem szakad' hat meg ez a kapcsolat, a munkás' paraszt szövetség szilárd összefő? gása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom