Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-23 / 198. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 198. SZAM I HÉTFŐ, 1954 AUGUSZTUS 23. ARA: 50 FILLÉR 4M*««««« \ MAI SZAMUNKBÓL: Él üzemavató ünnepségek Szegeden Az öt esztendős Táncsics tsz Szép győzelmet aratott a Haladás és a Petőfi labdarugó csapata Beszámoló az ünnepi sporteseményekről Az Angol Munkáspárt főtitkára a párt küldöttségének moszkvai utazásáról Többszázezer forint értékű árut adtak el a Hódmezővásárhelyi Ünnepi Vásáron a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalatok A román nép szabadságának 10. évfordulója Alkotmányunk évfordulóján Szegeden és a szegedi járásban is szorosabbra kovácsolódott a munkások és a dolgozó parasztok szövetsége jt Ikotmányunk születésének ötéves évfordulóját ünnepelte az ország — benne Szeged 'és a szegedi járás népe is. A szegedi ipari munkások és a iághatárú vidék dolgozó parasztjai baráti találkozóikon kicserélték gondolataikat; ürítették poharukat a széttéphetetlen és egyre erötfidö szövetségükre. „Város a faluért, falu a városért — együtt a nép jólétének emeléséért" — e gondolat jegyében ünnepeltek Szeged ipari munkásai ég a járás dolgozó parasztjai. Munkások mentek a falvakba, a falvakból dolgozó parasztok jöttek a városba, a jólvégzett munka után. Deszken és Szőregen is a magyar és délszláv dolgozó parasztok együtt ülték meg a nagy napot a munkásokkal. S az alkotmány évfordulójának napján szorosabbra kovácsolódott a két testvéri, baráti osztály: a munkások és dolgozó parasztok szövetsége. Szeged és a szegedi járás termelőszövetkezeti tagjai közül is számos férfinak és asszonynak tűzték mellére az alkotmány napján az aranyláan csillogó „Kiváló termelőszövetkezeti tag" jelvényt. A munka elismerése és megbecsülése jeleként szép ünnepség keretében „Mintagazda" jelvénnyel tüntettek ki egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat. Jutalmat kaptak a munkában élenjáró ipari munkások, — új élüzem avatások voltak a tiszaparti városban. Nagyszerű és felejthetetlen volt az ünnep. Most újjult erővel folyik a munka a gyárakban, földeken és az irodákban, A párt útmutatásával a még meglévő bajok megszüntetéséért, a népjólét rendszeres emeléséért munkálkodik az ország. Szatymaziak, Sándorfalviak és a Szegedi Vágóhíd dolgozóinak baráti találkozója r Kis időkülönbséggel egymás után érkeztek a vágóhíd dolgozóinak meghívására baráti beszélgetésre a szatymazi Szabadság, a sándorfalvi Rózsa Ferenc és a szegedi Táncsics termelőszövetkezet tagjainak képviselői, hogy az üzem dolgozóival együtt a fejlődő barátságot erősítve ünnepeljék az Alkotmány születésének ötéves évfordulóját. Az üzem dolgozói baráti kézszorítással fogadták vendégeiket s az ismerkedés után, amikor mind együtt voltak, akiket vártak, végigsétáltak az üzem munkatermein s figyelmesen hallgatták a munkafolyamatok ismertetését. Végignézték, hogy az általuk hizlalt és a városi dolgozók ellátására beadott sertés, marha és más lábasjószág húsa a vágás után milyen utat tesz meg mielőtt a tárolóhelyte, a hűtőbe kerül s onnan a házi asszonyok lábasába. A hűtő megtekintése után fázósan sietett ki mindenki az augusztusi napra. ... Jóízű nevetés, meggyőző biztatás váltották egymást a baráti találkozó beszélgetései során. Volt szó a csoport, az üzem, a község, a város életéről, családi dolgokról, egyéni érzésekről és gondolatokról... — Én most mér úgy érzem, biztos a jövőm. Nem cserélném soromat azokkal, akik tavaly kiléptek tőlünk — mondja a vele beszélgetőknek Gémes Ferenc, a szatymazi Szabadság tsz tagja. •—>> Tavaly még én is úgy gondótam, hogy kilépek, mert sok fegyelmezetlen tag vót, akik nem dógoztak, de követelőztek. Aztán ezeket a tagság kizárta én vártam egy évet, hiszen 49 óta tag vagyok a csoportban. Bent dolgozik egyik családom is, időkint az asszonyom ls — eljött ő is erre a találkozóra. ... — Más ez, mint égyedül és kevesebb így a gond. Évről-évre javul a csoportbéliek helyzete. Igaz, hogy sokat dógozunk, mert kevesen vagyunk a többszáz hód fődre, amiből közel 40 a szőlő, de munkánk kifizetődik... Elmondja azt is, hogy gabonájuk a rossz időjárás ellenére a várakozáson felül termett. Igaz, hogy tavasszal amit tudtak, megtettek a gabona fejlődésének elősegítésére. Nem lebecsülendő a tsz állatállománya sem. Harminc darab süldőt már hízásra fogtak... A beadásnál az állat és állati termékekben van elmaradásuk, de neim sokáig lesz... A község fejlődése is szembetűnő, a ezért ők nem akarnak hálátlanok lenni, de az egyéni gazdák sem. Mások ls elmondták, mennyire örülnek a villanynak, ami a legszebb ajándék ezen a napon, amit kaphattak a városi dolgozóktól. Nem lesznek most már sötétek az utcák, nem kell a büdös, füstös petróleumlámpa, szól majd a rádió és zúgnak a motorok majd a tszben,.. Italbolt is most nyílt a községben ... Mindezért tudják, hogy nekik is adni keli .., Bizony így dolgozik egymásért és ad egymásnak a munkás és a pa^ raszt. A szatymaziak is elvárják, hogy jóminőségű iparcikket kapjanak a várostól, de a város is el várja, hogy elegendő nyersanyagot és élelmiszert kapjon a falutól, hogy még több viszont segítséget adhasson. Szívből tapsoltak a szatymaziak, sándorfalviak és a Táncsics tsz-beliek, amikor üdvöz, lő beszédében Horváth elvtárs, a pártszervezet titkára emelt hangon mondotta: — Munkások és parasztok pártunk vezetésével kemény harcot vívnak azért, hogy újabb sikerekkel tetézzék szabadságunk tíz éve alatt elért eredményeinket, hogy falun és városon egyaránt tovább növekedjék a jólét, tovább javuljon a dolgozók anyagi helyzete, hogy hazánkban egyre szebbé és tartalmasabbá váljék az élet. Megértették ebből a jelenlévők valamennyien, hogy egymás segítsége nélkül nem tudnak meglenni és előrehaladni, hogy a falu és a város még szorosabb összefogása s kölcsönös megértése szükséges céljaink valóraváltására. Megértették, hogy ezzel a gondolattal kell végezni munkájukat s ezzel a gondolattal kell egymást segíteniök. Szőregen és Deszken ... Szőregen magyar és délszláv nemzetiségű dolgozó parasztok élnék. Tizedik éve már, hogy nem villan a csendőrszurony; magyar és délszláv testvéri megértéssel jobb sorsát formálja. Az alkotmány ünnepét magyar és délszláv dolgozó parasztok együtt ülték meg a szegedi munkásokkal. Ott voltak közöttük a Ruhagyár és az egyes számú Téglagyár munkásainak képviselői. A Tolbuchin park jegenyefái elatt adták át a -Kiváló termelőszövetkezeti tag- jelvényeket. A Petőfi tsz-ből 28, a Micsurin tszből 15, a Vörös Rózsa tsz-ből ugyancsak 15 tag kapott kitüntetést. Bálint Pál és Hegyközi Ferenc egyénileg gazdálkodó dolgozó Barasztok munkájuk elismerése és megbecsüléseként -Mintagazdajelvényt kaptak. A szép -Kiváló termelőszövetkezeti tag- jelvény felkerült a délszláv nemzetiségű Sztrain Mátyás, a Petőfi tsz tagja mellére is. Nem lehet megilletődöttség nélkül beszélni a féllábú Makra -János, a Petőfi tsz tagja kitüntetéséről. A múltban zsellér volt, most egyik gazdája egy szép, közös gazdaságnak. Műlába van S mikor a tsz gabonáját csépelték, etető volt a cséplőn. A Vörös Rózsa tsz-ből az őszhajú Germán Illésné ls -Kiváló termelőszövetkezeti tag* jelvényt kapott. A Tolbuchin-parki ünnepség után a Petőfi, a Micsurin, a Vörös Rózsa termelőszövetkezetekben ízletes paprikás, jó bor és zeneszó várta a tsz-tagokat, a szegedi munkásokat és a meghívott egyéni gazdákat. A parasztok és a munkások elbeszélgettek egymással. A Micsurin tsz -Kiváló termelőszövetkezeti tag- jelvénnyel kitüntetett állatgondozója és takarmányosa: Király István Dávid Jánossal, a Szegedi Ruhagyár sztahánovista szalagvezetőjével beszélgetett. Elmondta, hogy a múltban cseléd volt s most házat szeretne venni. Most adódik majd lehetőség, hogy ezt a régi tervét valóraváltsa. Beszélt arról is Király István, hogy ő télen-nyáron egyaránt dolgozik s így munkaegységeinek száma több mint ötszáz. Egyesek nem jó szemmel nézik a sok munkaegységét, a rájáró jövedelmet — ez bántja Király Istvánt. A sztahánovista megnyugtatta őt: a becsületesen megdolgozott munkaegységekre meg kell adni a pénzt és a természetbeni járandóságot. Mert aki jobban dolgozik, többet érdemel. ... A három szőregi tsz központi házában sokáig tartott a vigasság. A Petőfi tsz-ben is táncraperdült öreg és fiatal — dolgozó parasztos munkás. Szőregtől néhány kilométerre, Deszken a kultúrházban adták át a Kossuth tsz tagjainak a -Kiváló termelőszövetkezeti tag« jelvényeket. A kultúrházban rendezett ünnepségen többszáz dolgozó paraszt vett részt. A deszki délszláv kultúresoport is műsort adott. A Kossuth tsz központi házának udvarán baráti találkozó volt. A Szegedi Gyufagyár, a helyi gépállomás dolgozóinak képviselői, az egyéni gazdák részvételével. A szegedi munkások: Ábrahám Ferencné kormánykitüntetett kétszeres sztahánovista, Széli József sztahánovista és a többiek elbeszélgettek a dolgozó parasztokkal. Az idős Kovács Mihály bácsi, akinek hófehér ingén ott csillogott a -Kiváló termelőszövetkezeti tag- jelvény, feleségével finom túróslepénnyel kínálta a kedves munkás vendégeket. Aztán később, a tisztaősz bajuszú Kovács bácsi az ősi délszláv hangszer: a tamburica hangjára táncrakérte feleségét, a munkásnőket és persze a tsz-ben dolgozó asszonyokat is. Meg kell hagyni, Kovács bácsi mind a táncban, mind a munkában megállja a helyét. Ott szórakozott a fiatal Németh András is. Még húsz éves sincs, de ott csillogott Ingén a -Kiváló termeiszövetkezeti tag* jelvény. Édesapja — aki természetesen tsz-tag — szintén kapott kitüntetést. Adamov Mihály bácsi 1948-ban, amikor még egyénileg gazdálkodott, -Mintagazda- jelvényt kapott. Most ott csillogott ünneplő kabátja hajtókáján a -Kiváló termelőszövetkezeti tag« jelvény, A 63 esztendős Pósa Lajos is méltán kapta meg a -Kiváló termelőszövetkezeti tag* jelvényt. 1950-ben középparasztként állt a tsz-be. Megbecsülik szaktudását s tagja is a tsz vezetőségének. A Kossuth tsz tagjai közül különben húszan kaptak kitüntetést. Ott ünnepelt, szórakozott Acs János és Dudás János is. Hónapokkal ezelőtt megírták kilépési nyilatkozatukat, de azután úgy döntöttek, hogy tsztagok maradnak továbbra Is. Rusz Szvetozár az elmúlt év végén kilépett a szövetkezetből. Ez év tavaszán újból visszatért. Természetesen jól szórakozott ő is. A munkások és a parasztok egymás egészségére, a jó munkára ürítették poharukat. * Szőregről és Deszkről a dolgozó parasztok képviselői Szegeden voltak. A Ruhagyár, az 1. számú Téglagyár és a Gyufagyár munkásai látták őket szeretettel vendégül. Ismerik összefogásuk jelentőségét Augusztus 20-án a pihenő gépek szomszédságában ugyancsak eleven volt az élet a Textilművekben is. Amíg az előcsarnokban gyülekezett a messziről jött vendégsereg, csorvai, sándorfalvi és és Hattyas-telepi parasztok, az üzemi konyhán Veszely Béla, az előfonó művezetője, aki ezen a napon a szakács tisztjét töltötte be, hat szorgoskezű asszony segítségével főzte a munkás-paraszt találkozó ünnepi ebédjét. A hűvös előcsarnokban beszélgető csoportok alakultak, ismerkedtek a vendégek a szíves vendéglátókkal. Az őszhajú Erős Istvánnét Hattyastelepi egyéni parasztok ülték körül, Kószó István, Szekeres István, Csiszár János s Kotogány József, akiket ugyancsak meghívtak. Arról folyt a beszéd, milyen most a paraszti élet, milyen a termés, majd pedig arról, hogy egy ilyen üzemben, mint a Textilművek, C3ak öröm lehet dolgozni. A csorvaiak érkezése után NagySándor elvtárs, a Textilművek főmérnöke meleg szavakkal köszön, tötte a vendégeket, később elmondta az üzem történetét, eddigi eredményeiket. Rövid ismerletés után felkerekedtek a vendégek és vendéglátók, hogy megtekintsék nz tizemet, amelynek bölcsődéjéről, korszerű gépeiről már eddig is sok szépet hallottak. Sokáig Időztek a vendégek a ragyogóan tiszta bölcsödében, amely ezen a napon üresen állott. A sándorfalviak vezetője, amikor ismét az udvaron halad? a csoport, elgondolkodó arccal jegyezte meg: — Nekünk is elkelne már egy bölcsőde és talán két-három év mulva sort ls keríthetünk a felépítésére. A gazda jogo* büszkeségével mutatták meg a vendéglátók a modern öltözőket, az üzem karbantartó műhelyeit, az orvosi rendelőt, a gyapotraktárakat, majd pedig azt, hogy a tisztító gépektől milyen utat tesz meg a hószínű anyag, amíg eljut a gyűrűsfonón keresztül a készárú raktárba. Biacsi Jenőné, a sándorfalvl gépállomás bérelszámolója nem győzi csodálkozással az üzem szépségeit. Kicsit szomorkásán jegyzi meg: — Ha én ezt előbb megláthattam volna, nem „savanyodtam" volna negyven évig a tinta mellett. Gyönyörű munka ez. Az üzemlátogatás nfán teritett asztal vártti a vendégeket- és még a bőséges ebéd előtt rövid kultúrműsor, melye? a Textilmüvek jóhírü kultúrgárdája szolgáltatott. Ezután vidám zeneszó mellett következett az ünnepi ebéd, majd ebéd után tánc, nótázás, baráti beszélgetés. Nagy derültséget váltott ki, amikor a zenekar nótát küldött a „legszebb szakácsnőnek-' a remek ebedért. Akkor derült ki igazán, hogy milyen nagyszerűen sikerült a föld munkásainak és az üzem dolgozóinak első baráti találkozója, amikor már a búcsúzásra került sor. Egymás után hangzottak cl viszont meghívások annak bizonyítására, hogy a mostani vendéglátók és vendégek ismerik összefogásuk jelentőségeit és azt meg szorosabbra akarják fűzni az elkövetkező időben. Sohasem szakadhat meg ez a kapcsolat „Város a faluért, falu a városért — együtt a népjólét emelkedéséért!" — ezen gondolat jegyében ünnepelték a Ruhagyár dolgozói alkotmányunk ünnepét a szőregi Petőfi tsz, a tápéi Ady Endre tsz, és a mórahalmi Vörös Október tsz dolgozó parasztjaival együtt. A nap már magasan járt az égén, délfelé közelgett az idő, amikor a gyár kapuja előtt autó fékezett. Megérkeztek a kedves vendégek. Az üzem udvarának zöldlombos fái alatt, terített asztalok mellett foglaltak helyet és a népi zenekar vidám szórakoztatása közben beszélgettek, ismerkedtek az üzem dolgozói és a napbarnított arcú dolgozó parasztok. A friss csárdás hallatára táncraperdültek a fiatalok és idősek, poharak koccantak: éljen a munkás-paraszt szövetség! — hangzott minden felöl. Ebéd után nagy érdeklődéssel szemlélték meg az üzem különböző munkatermeit. Péter János elvtárs, az üzem párttitkára, büszkén mutogatta a gyár korszerű berendezéseit, a bölcsődét és napközi otthont, amit gyönyörködve néztek a vendégek. A tépái Ady Endre tsz fiataljai — Tasi Laci, Számfira Jancsi, Zakar Jani, Révész Miska, Ilia Rózsi, Tasi Anna és még sokan mások — jól szórakoztak. A vén fák ágaihoz erősített hintán kacagva repültek, a lombok árnyékában felállított pingpongasztalok felett vidáman pattogott a fehér labda ..., szállt a zene s az ünneplő dolgozók magyar nótákat énekeltek. Szeretettel ölelték egymást a kérgeskező dolgozó parasztok s a Ruhagyár egyszerű dolgozói. Sokan már régóta ismerték egymást, sűrűn megfordulnak a ruhagyáriak is a tápéi tsz-ben. Beszélgettek a régi életről is, olykorolykor elborult arccal, — hiszen mindenkinek maradt valami bánata a tíz év előtti kegyetlen időkből — de amikor a mai boldog életünkről szóltak, kisimultak a ráncok, barátságosan kezetszorítottak, érezték azt, hogy sohasem szakad' hat meg ez a kapcsolat, a munkás' paraszt szövetség szilárd összefő? gása.