Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

PÉNTEK, 1954 AUGUSZTUS 20. DÉLIM GYGRORSZRG LEVELEZŐINK ÍRJÁK A Szegedi Textil művek dolgozói az ünnepi verseny során minden nap túlteljesítenék tervüket ' Szegedi Textilművek dolgozói Al­kotmányunk ünnepének tiszteletére tartott munkaversenyben jól meg­állják a helyüket. Már több éves hagyomány náluk, hogy erre a nagy ünnepre dolgozóink felajánlásokat tesznek többtermelésre, kifogásta­lan minőségi munkára, önköltség csökkentésre és anyagtakarékos­ságra. S hogy erősítsük, szebbé te­gyük Alkotmúnyunk-védte óletünk­ket, üzemünk dolgozói versenyre hívták ki Csongrád megye összes üzemeit. Üzemünk versenykihívása és kezdeményezése azt mutatja, hogy dolgozóink a munka lendüle­tének fokozásával akarják erősí­teni hazánkat és végrehajtani azo. kat a nagyszerű feladatokat, ame­lyeket pártunk III. kongresszusa számunkra megjelölt. Dolgozóink a versenykihívás után igyekeztek helytállni adott szavuk, ' állalá-aik teljesítésével. Műszaki vezetőink, technikusaink és műve­zetőink a legjobb műszaki előfelté­telt biztosították és jelentős segít­séget adtak a dolgozóknak felaján­lásaik teljesítéséhez. Tervünket mindennap jelentősen túlteljesítet­tük. Hulladék csökkentési vállalá­sunkat is túlteljesítettük és jómi­nőségű anyagot adtunk népgazda­ságunknak. Foinónőink párosver. senyre hívták ki egymást az ön­költségcsökketése érdekében és eb­ben igen sokan jó eredményeket értek el. Gyűrűsfonódában különösen ki­tűnt Nagyiván Erzsébet, Papp Vik­tória, Szűcs Vera, Horváth Ilona, Németh Andrásné, Jójárt Anna, Gulyás Rózsa. Az előfonó dolgozói szintén lelkesedéssel vették ki ré­szüket a verseny sikeréből, felaján­lását különösen szépen teljesítette Apjok MIhályné, Kristóf Lajosné, Jenei Júlia, Faragó Júlia, Ocskó Mária és Dudás Franciska. Lánccsévélő üzemrészünk dolgo­zói egymással vetélkedve igyekez­tek normájukat túlteljesíteni. A sok jó eredmény közül is kiemel­kedik Bácsi Józsefné, Komáromi Erzsébet, Herencsényi Józsefné, Berta Anna, Kiri Piri teljesítmé­nye. A gyűrűsfonódai brigádok közül kiemelkedett Miklós Rozália, Né­met Hona, Majlát Mária, Ábrahám Pálné és Kocsó Rózsa leszedó. csoportja. A javítóműhely dolgozói vállalá­sukhoz híven elősegítették fono­dánk tervteljesítését. Különösen szorgalmasan végezte munkálat Harangozd László, Kovács Zoltán. R.affai Miklós, Borsos Mihály, Ré­vész József. Kimagasló eredményt értek el a szállítócsoport dolgozói is. azonkí­vül a láda-szegező brigád. a kar­bantartó csoportok dolgozói, a ge­nerálozók. a villanyszerelő műhely dolgozói és a bőrözóműhely dolgo­zói is, VáraiU István Szegedi Textilművek DISZ fiatalok védnöksége a% áruk minősége felett Minőségi ankét a Szegedi Kenderfonógyárban Köszöntjük Szeged élüzemeinek munkásait alkotmányunk ünnepén Alig mult el féléve, hogy a Sze­gedi Konderfonógyárban minőségi ankétra gyülekeztek a kenderfel­dolgozó üzemek képviselői. Azt tárgyalták, hogy a Szegedi Kender­gy&r által készített fonal nem felel meg a minőségi követelményeknek: csomós, egyenlőtlen, nehezen fel­dolgozható. Az ankéton elhangzot­tak sok segítséget adtak a minő­ségi munka javulásához, és most bátran elmondhatják a Szegedi Kenderfonógyárban, hogy jobb az általuk készített fonal minősége. „Még mindig van mit javítani" jelszó jegyében zajlott le a keddi napon megtartott minőségi ankét. Ez kitűnt az előadásból, de a hoz­zászólásokból is. Ezért határozta ai az üzem DISZ szervezete már korábban, hogy minőségi brigádo­kat alakít, amelyek őrjárato; tar­tanak és felderítik, miből adódnak j a minőségi hibák. Közvetlenül is szállít exportot az iizerm. Külföldön jó híre van a kiszállított áruknak és ezt gazda­gítani akarják a kenderfonó dol­gozói. Ebben segít a DISZ szerve­zet a műszáki vezetésnek. A Rá­kospalotai Kötöttárugyár fiataljai­nak kezdeményezését követve ala­kították meg a minőségi brigádo­kat. A Kötöttárugyárban pirtmegbizatásként kapta a DISZ azt, hogy vállaljon védnökséget nz áruk minősége felett. El is „indul­tak az ifi őrsök a kötöttárugyár­ban rendszeres időközben, és ala­X Szeged 2-es Posta dolgozót szorgalmasan végzik egésznapi munkájukat. Nagy gondot fordíta­nak a küldeményele gyors továbbí­tására. Különösen nagyon vigyáz­nak az express csomagok gyors és pontos kézbesítésére. Az eddigi eredmények igen jók. Legjobb eredményt ért el eddig Csányi Já­nos, Kucsora Pétemé, Bubozi Já­nos, Dohány János és Nagyi Ist­ván. De lehetne sorolni még sok­kal több nevet is, akik szorosan egymésmögött felzárkózva harcol­tak azért, hogy alkotmányunk ün­népére jó munkát végezzenek. Ter­mészetesen ez az igyekezet nem szűnik meg augusztus 20-a után sem, mert igyekszünk továbbra is helytállni minden munkában. Szeged Posta dolgozóit lelkesíti az a tudat, hogy a dolgozó parasz­tokkal részesei annak a szép ered­ményeknek, amelyeket az üzeme­ink elértek az elmúlt félévben. És köszöntjük Szeged élüzemeinek munkásait, köszöntik az élenjáró­kat, példamutatókat alkotmányunk ünnepén, [':! Kovács Mihály 2-es Posta Csütörtökön 37 dolgozónak adták át a sztahánovista jelvényt a Szegedi Ruhagyárban Tegnap délután 37 dolgozónak adták át a sztahánovista jelvényt a Szegedi Ruhagyárban. Büszkén ra­gyognak az ötágú csillagok a ká­bátokon, mintegy bizonyítékául an­nak, hogy gazdájuk becsülettel megállta a helyét a munka front­ján, A 37 új sztahánovista kiváló eredményeket ért el az Alkotmány ünnepére tett versenyfelajánlások teljesítésében is. Például Frits Fe­renc köszörűs, Nátli Dezsőné gépes és Simon János esztergályos, akik felajánlásukat jóval túlteljesítet­ték. Példáik nyomán sokan mások is szép eredményeket értek eL " A kiváló eredményeket elért dolgozókat a *kis postás* na­ponta köszöntötte és értékes aján­dékokat is nyújtott át nekik. (­Aratják a kendert Csongrád megyében A megyében megkezdték a mint­egy négyezer holdnyi kender ara­tását A szerződés értelmében ka­pott minőségi vetőmagból csaknem mindenütt jó, közepes termés vár­ható. Az ambrózfalvi Dimitrov terme­lőszövetkezetben tíz holdon vetet­tek az idén kendert, s ötven má­zsás átlagtermésre számítanak. A makói Táncsicsban az idén ez a rostnövény a legfőbb jövedelmi forrás: a jelentős összegű prémium­mal együtt több mint hétszázezer forint bevételük lesz belőle. Emel­lett igen jelentős az a kedvezmény is, hogy 375 holdjuk mentesül a be­adási kötelezettségtől. A tsz tagjainak az idén jóval ke­vesebb munkát jelent a kenderter­melés, mert — amíg tavaly kézzel arattak — most három aratógépet kaptak, «S a. Jftunkára,. A Ruhagyár dolgozói ma együtt ünnepelnek a szőregi Petőfi tsz, a tápéi Ady Endre tsz és a móra­halmi Vörös Október tsz dolgozó parasztjaival, akiket vendégül lát­nak az üzemben. Ugyanakkor az üzem dolgozói közül is ellátogat­nak a három tsz-be, hogy velük együtt ünnepeljék a munkás-pa­raszt szövetséget és alkotmányunk ötödik évfordulóját. posan körülnéztek minden munka­helyen. Ahol hibát észleltek, üze­netet hagytak hátra. Igy tudatták a művezetővel, hogy mi a teendő a minőség javulására vonatkozólag. Mindenütt a legmegfelelőbb mód­szert keresték a hiba kijavítására. Lett is eredménye. Egyre johban emelkedett az elsőosztályú áruk minősége. A Szegedi Kendorfonógyárban a disze3ekből alakult brigádok tet­tek már néhányszor körutat az üzemben. Lncsány István brigádja észrevette, hogy hanyagul kezelik az anyagot a raktározásnál. A fi­nomítóból lekerült kender pedig gubnneolódik. Jobban kellene vi­gyázni az előfonó szálasanyagrak­tárában is az anyag kezelésére. Itt azt a módszert alkalmazták az őr­járat tagjai, amit a rákospalotaiak. Egy levelet hagytak hátra az il­letékeseknek. A Szénási-brigád el­lenőrzése is sikerrel járt. Szalag­híjas fonalra akadtak. A párt és a szakszervezet" örömmel nézto a díszeseik igyekezetét és a keddi na­pon megtartott ankét céljául azt. tűzte. hogy az ifi brigádoknak megadja a kellő segítséget további munkájukhoz. Sok hasznos tan&cso; kaptak a díszesek a minőségi ankéton, ame­lyek azt mutatják, hogy a gyár fizikai és műszaki dolgozói nem hagyják magukra az ifjúságot és idősebb, tapasztaltabb szakmunkás­ként segítik őket. Jól megjegyezték maguknak a fiatalok, hogy a mű­szakiaknak nyújtanak segítséget, ha egy-egy őrjáraton alapos szem­lét tartanak. Az üzem főmérnöke, Tömörkény László adott sok hasz­nos tanácsot. Felhívta a figyel* met, hogy a filhéez áruban nehezebb ézzrevenni a hibát, mint a készben, de ezért ne csüg­gedjenek, ha első időkben nem koronázza siker munkájukat. Ha bármiben nehézségük van, fordul­janak mindenkor a műszakiakhoz. Gölz Gyuláné előfonós szavaiból megtudhatták a diszesek, hogy egyik legfontosabb feladatuk: a fiatalokat példamutató minőségi munkára nevelni, mert legtöbb csomós fonalat azok készítik. A mi­nőségi őrjára; tagjainak pedig olyanoknak kell lenni, akik a leg­jobb minőségi munkások. Többen arra figyelmeztették az ifiket, hogy a kártolón kell körülnézni, mert innen indul el a kender és ha kez­detben hiba van, as végig vonul az összes munkafolyamatokon. Sok dolga lesz a minőségi őrsök­nek. Különösen a gépfonóknál, mert itt az anyaghordók gyakran' összekeverik a különböző minőségű fonalat. Nem lesz könnyű munká­juk a DISZ szervezet tagjainak, kettős feladatot kell végezniük, felfedni a hibákat ée nevelni a dolgozókat. Lelkesednek eziránt a munka irárag az ifjak. Ezt megmutatta a kísér-i letképpen végzett őrjárat eredmé­nye. Neim szabad, hogy szalma* lángszerü legyen felbuzdulásuk. Következetesnek kell lenni, mert csak igy mutatnak példát a többi üzemek ifjúmunkásainak és így léphetnek a rákospalotai díszesei; nyomdokába. Tíz perc beszélgetés Zöldi Imréné tanácstaggal NEM TALÁLKOZTAM véle egy éve. Akkor írtain róla az újságbán, hogyan végzi munkáját, mint ta­nácstag — dicsértük érte, példaként említettük. Most hogy ismét össze­találkoztunk, telve volt gondolatok­kal, problémákkal — dolgozók ügyes-bajos kérdéseit intézte a Ta­nácsházán. — Ó, még odahaza a lakásomon is felkeresnek — újságolta — per­sze el is intézek éin mindent, amire csak megkérnek. Valóban így van. Most is úgy kellett kísérni az egyik osztályról a másikra: mindenhol nyugodt hang­ján dolgozókat érintő problémák­ról tárgyalt, kérdezett, kért, ellen­őrizte, hogy elintézték e már, amit a múltkor mondott, s mily boldog­ság töltötte el, amikor meghallotta, hogy Engi Gézáné, a Szegedi Ken­derfonógyár külső gyári munkása is megkapta végre a kért lakást —'­Feltámadás-u. 28. szám alatt a há­zigazda megrongált egy lakást, hogy ne igényeljék ki, rájöttek a turpisságra és most egy lakáspro­blémával kevesebb van Szegeden. — Tudja az elvtárs —- magyaráz­ta nagy odaadással — olyan sok probléma van, amit el kell intézni és nem megy minden simán. Most ígéretet tett a tanács arra, hogy a Gutenberg-utcáhan a járdát is meg fogják csináltatni, ez így rendben is volna. De például már hányan mondták, hogy állítsanak fel Sze­geden egy népbüffét, — nem birunk zöldágra vergődni ebben a Kérdés­ben, pedig nagyon kellene. Arról is panaszkodnak, hogy fehér cér­nát sem lehét kapni, ezért is szól­tam már, hát segítsenek már mi­hamarabb rajta, i SZENVEDÉLYES asszony Zöldi Imréné. Három gyereke van neki is, mind iskolások. Meg van a maga problémája, de tanácstag — ezt büszkén vallja — se bizalomnak megfelelően, szívvel, lélekkel fárad­hatatlanul dolgozik. Azt is megtud­tam tőle, hogy most már a gyár­ban is tart fogadóórákat — nem ré­giben vezették be, hogy nagyobb üzemekben tanácstagok a munka­helyűkön is tartsanak fogadóórá­kat. i— Most nemrégen tartottam att első fogadóórát — mondotta — 13 panaszos volt nálam, úgy csináltam, hogy már, 1 órakor megkezdtem, hogy a délután dolgozók is bejöhes* senek és aztán 2 óra után jöttek a délelőttösök. Egyébként meg kell je* gyeznem, hogy az üzemi pártbizott'* ság is segíti a munkánkat. Most a íoJ gadóóra előtt felhívták a figyelmet, hogy mikor tartom, még a hangod híradó is bemondta többször, — És sikerül a panaszokat el HM tézni? ( EGY PILLANATIG gondolko* dott, aztán így válaszolt. •— Általában igen. Ha nem id mindig úgy, hogy azonnal orvosol* hatjuk, de választ adok nékik, el* mondom mit intéztem, mikor ren­deződik kérése, hogy áll az ügye és ez megnyugtatja az embereket, Ügy érzem, hogy bíznak bennem, Ez által közelebb kerülnek a ta­nácshoz. Már sietett, el is búcsúztunk, Ment tovább folytatni fontos meg* bízatását, (Markovits) EZT EL KELL MONDANI... Első sajátkézzel irt levelét a pártsajtónak küldte Balla István, az Erőmű dolgozója SOK LEVÉL ÉRKEZIK szerkesz­tőségünkbe nehézkes írású üzemi munkások, dolgozó parasztok, köny­nyed írású tanárok, professzorok, egyetemisták, diákok írnál:. Leve­leikben beszámolnak a munkában elért sikerükről, hibákról, írnak megváltozott életükről, örömükről, bánatukról. De nemcsak a felnőt­tek keresik fel leveleikkel szerkesz­tőségünket, hanem a legfiatalab­bak, az úttörők is. Ha az ember alaposan megnéz egy levelet, nem is kell, hogy el­olvassa, a betű formáiról meg­mondhatja ki az írója: fiatal, öreg, diák, munkás. A mult héten gon­dosan írt kisdiákos levél érkezett. Nagy kerek megrajzolt betűk mo­solyogtak a levélpapírról. Ezt a levelet. Balla István írta. Balla István 50 év körüli ember, olyan mint a többi hozzá hasonló korú ember, de eddig ez csak a lát­szat volt, hogy olyan. Balla elvtárs így beszél magáról. — 1906 július 26-án születtem, ötéves voltam, amikor szüleim meghaltak. Nehéz élet várt ram. A szegény árva gyermekek szo­morú élete. Idősebb testvéreim ne­veltek, de nekik is nehéz volt az élet. Igy már korán el kellett mennem dolgozni. Kanászkodtam, alkalmi munkákat végeztem. Nem is tudom, hogy nőttem fel. Dolgoz­tam látástól vakulásig. Elvesztem a munkában. Nem is gondolkoztam. Senki nem törődött velem. Amikor eljött az iskoláskor senki nem íra­tott iskolába, én meg nem is tud­tam, hogy van iskola. Igy lettem félember. Felnőttem, de nem tud­tam írni, olvasni. 1926-ban csapos lettem a Tisza Étteremben, nagyon rossz volt. Nem tartottam magam egyenjogú embernek, hiszen még a nevem sem tudtam leírni. Nem voltak ba­rátaim, nagyon egyedül éreztem magam. Amikor megnősültem és gyermekeink születtek, elhatároz­tam, hogy gyermekeimet iskolázta­tom, ők egész emberek legyenek. — Sajnos, nagyon kevés volt a fizetésem, azután meg nem is ta­láltak megfelelő csaposnak, házfel­ügyelő lettem. Mostoha életem volt. Alig tudtam a családomat tiszte­ségesen ellátni. A házfelügyelőség mellett elmentem dolgozni a Szege­di Kendergyárba. — 1945. FELSZABADULTUNK. A Szegedi Erőműhöz kerültem. Az­óta ott dolgozom. Salakkihordó va­gyok. Bizcny elég nehéz munka, de szaretem. Más munkabeosztást ad­tak egyízben, de én kértem, he­lyezzenek vissza a salakkihordás­hoz. Sokat dolgozom, de most ér­zem, hogy emberibb életet élek és megbecsülnek. Lányom gyors-gép­író iskolába járt, majd férjhezment, egy hadnagy vette el. Kimondha­tatlanul boldog voltam, amikor lát­tam, hogy gyermekem boldog és gondtalan. Taggyűlésen, üzemi gyűlése­ken gyakran hallottam, hogy ma mindenki tanulhat és azt, hogy párttagnak kötelessége is tanulni. Sokat, gondolkoztam ezen, de őszin­tén szólva nem volt semmi ked­vem tanulni. Felnőttem anélkül, hogy nem tudtam írni, olvasni, hát ezután is megélik így. — De nagyon sokat gondoltam a tanulásra. Ahogy toltam a gyárból ki az utcára a salakos csilléket, úgy hallottam, hogy azt zakatolja: „ta­nulni, tanulni"; nem tudtam szaba­dulni a gondolattól. Az egyik szabad délutánon a Mérei-utcai iskola előtt elsétálva láttam, hogy sok idős ember megy be az iskola kapuján. Bementem, érdeklődtem, hogy mit tanulnak, hegy tanulnak. Nagyon kedvesen fogadtak. S hogy, hegy nem én is beiratkoztam az első osztályba. — Tanítóim nagyon kedvesek voltak. S igazán nem találtam ne­héznek a tanulást. Szorgalmasan jártam iskolába. Boldog voltam, amikor egyik betű után megismer­hettem a másikat. Számolni is ta­nultam. Ha egy évvel ezelőtt va­laki megkérdezte volna tőlem, hogy húszban hányszor van meg a kettő, nem tudtam volna meg­mondani— mondja Balla elvtárs és két nagy könnycsepp hull ki szeméből. SZORGALMAS TANULÁSNAK nem maradt el az eredménye. Ezév június 14-én. Balla István büszkén, vette át kitűnő bizonyítványát. Le* írhatatlanul boldog volt, amikor saját iskolai bizonyítványát olvas* ta. Sokáig nézte, gyönyörködött a sok ötös jegyben. Most nyári szünet van, nem kell Iskolába járni, nem kell házi fel­adatot csinálni, mégis Balla elv­társ az egyik délután nagy ív vo­nalas papirt, ceruzát vett elő, írni kezdett. Az első levelét irta. Az el­ső levelét a pártsajtónak. Nehezen engedelmeskedett a ceruza, de Bal­lá elvtárs erősen, biztosan vezet'.o, s a következőket írta: „Ez; el kell mondani... — kezdte levelét — tanulók tovább, 48 éves üze:ui dolgozó vagyok. Egy évvel ezelőtt még nevem helyett jelet írtam alá­írásnak. Ma már büszkén írom le a nevemet, tudok olvasni, tudom, hogy élek és ember vagyok, A Mé­rei-utcai általános iskola dolgozók Iskolájában esténként tanultam meg írni olvasni, számolni. N<"pi demokráciánknak pártunknak kö­szönhetem, hogy megtanulhattam — a legna gyobb kincset a tudo­mány alapját, — tudok írni, ol­vasni, számolni. Dc ezzel nem e'.vg­sz.em meg, tovább akarok tanulni." Balla István és még nagyon sok hozzá hasonló elvtárs ezen a na­pon nagy szeretettel gondol alkot­mányunkra, a Magyar Népköztár­saság Alkotmányára, amely bizto­sítja a dolgozóknak a művelődés­heg yaló jogát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom