Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-12 / 190. szám

DELMOGYORORSZAG CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 12. A Társadalom és Természettudományi Ismerelterjeszió Társulat rovata A gyújtóeszközök történetéből A gyufa napjainkban is a legfontosabb gyűjtőeszköz es a sokirányú kísérletek ellenére mindennapi életünkben nem nélkülözhetjük. Talán éppen azért, mert a gyufa használatát annyira megszoktuk — keletkezésének vagy gyártásának kérdése érdeklődésünk hatterében szokott maradni. Pedig a gyufának is — mint sok más ipari terméknek is — érdekes története van. A szerény kis -doboz után ítélve, alig sejthetjük a sok munkaműveletet és rendkívül pontos munkát, mely előállításához szükséges. Bizonyosan meglepő az a tény is, hagy a gyufagyárakban gépek végzik el az összes munkaműveleteket. Emberi munka csak a gépek ellenőrzéséhez és anyaggal való ellátásához kell. Gyufagyárainkban a gépesítés tehát meglehetősen magas fokot ért el, minthogy iparfejlesztésünk általában arra törekszik, hogy a gépesítést minden i párágban emeije és tökéletesítse. Régebben a gyufagyártás érthető okokból nem lehetett olyan tökéletes és az előállított gyufák sem voltak annyira praktikusak, mint rnoBt. A gyártási folyamatok tökéletesítése azonban aránylag gyors volt, ha figyelembe vesszük, hogy a gyufaipar mindössze 120' éves múltra tekinthet vissza. A gyufa feltalálása előtt nem volt olyan egyszerű tűzhöz jutni. A túzcslnálás legrégibb módszerének Hz-t a műveletet tartjuk, mikor az ember a súrlódásnál keletkező meleget használta, vagyis két darab fát addig dörzsölt egymáshoz, míg lángra nem lobbant. Meglehetősen fárásztó és hosszadalmas művelet volt ez, mégis évezredeken keresztül nem ismertek más eszközt. Nem lehet ezért csodálkozni, ha a fejlődés kezdetén álló ember a tüzet szent helyeken őrzi, vagy egyenesen istenségnek nézi. Noha ehhez a felfogáshoz biztosan hozzájárult a tűztől' való félelem is, melyet a tűz elemi ereje, villámlás, vagy erdőtűz formájában váltott ki benne. Hogy az embcr'sóg mikor kezdte használni a tüzet, tetn tudjuk, de fejlődése szorosan összefügg a tűz célszerű alkalmazásával, mivel a tűzhelynek az eszközök és fegyverek készítésénél igen fontos szerepe volt. Például a cserépedények készítése vagy a fémek kezdetleges olvasztása egyúttal új fejlődési lehetőségeket nyitott az emberi társadalom számára. Jóval fejlettebb már az emberi társadalom, mikor a tűzgyújtást kovakő, acél és tapló segítségével megtanulja. Ekkor már a vas olvasztása és kezelése lehetőséget nyújt tökéletesebb munkaeszközök elkészítéséhez is. A teljesség kedvéért említeni kell a régi görögök és rómaiak tűzgyújtási módját is. Ok a napsugarakat görbe tükör segítségével egy pontban egyesítették és az így keletkező igen magas hővel a könnyen gyulladó anyagokat lángralobbantották. A görögök ezt a módszert állítólag a syracusi csatéban is használták, óriási tükörrel felgyújtva a rómaiak hadihajóit. Feltehető, hogy mindezek a tűzgyújtó eszközök véletlen Megfigyelt jelentések céltudatos megismétlése és alkalmazása. Mert az égési folyamatot akkor még nem értették meg az emberek. A középkorban tevékenykedő alkimisták szerint például minden éghető anyag magában foglalja a tűzanyagot. az úgynevezett -flogisztont*. Erről az volt a. feltevés, hegy az égési folyamat előrehaladása mértékében elhagyja az égő tárgyat. Válte2Úst hozott ezen á területen a tudományos kutatás, amely egyedül foglalkozik rendszeresen az anyaggal. A tudományos •kutatómunka abban különbözik az ókor tudományától, hogy az nnyngckat vizsgálja és ezek szétbontása által lépésről-lépésre halad tovább a jelenségek felismerésében. Nem igyekszik e jelenségeket csupán spekulatív elméleti módon megérteni és megmagyarázni. Természetes, hogy kutatómunkát végezni csak akkor lehetett, mikor a körülmények, a tudományos eszközök eléggé kifejlődtek. Ilyen munkát sem az egyiptomiak, de még a rómaiak sem végezhettek. Az oxigén feltalálása és elkülönítése a levegőtől és az oxigén hatása más anyagokra, tisztázta az égési folyamatot. Ez a felismerés képezi az alapot a későbbiekben kialakuló vegyi tűzgyújtó eszközöknek. Feltalálásuk a 19. század első felébe esik és Irinyi János munkájával nem kis mértékben hozzájárult. a gyűjtőeszközök tökéletesítéséhez. A gyufák gyártásánál a fehérfoszfor is igen fontos szerepet játszik. Ezt az anyagot még az alkimisták találták fel. Csodaanyag veit ez számukra, mert a sötétben halványzöld fénnyel világít és a levegőn lángra lobban. Az első kísérletek, valamint az első használatba kerülő Vegyi tűzgyújtók az olasz gyertyagyújtók. Persze nem a mai nap is ismert olasz gyertyagyufákról van szó, melyeknél a gyufaszál paraffinozott vékony pamutbéllel van helyettesítve, hanem üvegcsőbe öntött gyertyákról. Az üvegcső csukott végében foszforral ismpregnált gyertyakanóc van elhelyezve. Használatkor az üvegcsövet széttörték, a levegőtől a foszfor meggyulladt és ezáltal a gyertyakanóc tüzet fogott. Ilyen gyújtószerek kezelése meglehetősen körülményes. Következő lépésként megjelennek az első gyújtópálcikák, melyeknek az egyik vége előzőleg olvadó kénbe van mártva (lángátadás miatt), és egy foszforból, káliúmklorétból, kötőanyagból és festékből álló fejjel vannak ellátva. Az így gyártott gyufa már lényegesen jobb, mert minden döizsfelüieten gyújtható. Hátránya, hogy a feje gyújtáskor erősen szikrázik és szétfröccsen. Irinyi érdeme volt. hogy a klorátot enyhébben ható ólomperoxiddal helyettesítette. Ezt a fajta gyufát évtizedeken keresztül gyártották. A foszforos gyufa feltalálása egybeesik a kaDitalizmus keletkezésével, a 19 század elején. A foszloros gyulák gyártását mérges voltuk miatt végül be kellelt szüntetni, mert például három gyújtófejben levő foszformennyiség elegendő volt ahhoz, hogy halálos mérgezést okozhasson egy embernek. Érdekessége a foszfornak az is, hogy az emberi testben, főképpen a csontvázban nagyobb mennyiségű foszforvegyületeket találunk. Ezek természetesen közömbös foszforsók és mérgező hatásuk nincsen, de mennyiségük mégis elegendő volna 10 ezer doboz gyufa előállításéhoz. Régi gyufagyárakban a lassú foszformérgezések elég gyakoriak voltak, részben azért, mert a dolgozók szálláshiány miatt nagyszámban éjjelre a gyárban maradtak. Ezek az állapotok végre arra vezettek, hogy a foszforos gyufák gyártását be kellett szüntetni. Közben már előtérbe lépett egy újfajta gyufa, a mai biztonsági gyújtó, melynek lényege az, hogy a mérgező hatású fehér-foszfor helyébe a levegőn magától nem gyulladó és nem mérges vörös foszfor kerül. A biztonsági gyufa még abban is különbözik a régi foszforos gyufától, hogy a vörös foszfor nem a gyújtófejben, hanem a doboz oldalén elhelyezett dörzsfelületen van. Használata ezért biztonságo. sabb, mert általában csak a hozzávaló dörzsfelületen lehet meggyújtani. Szállítása és raktározása sem olyan veszélyes tehét, mint a régi foszforos gyufáé. Csallner Albert A Szabad Ifjúság terjesztésének júliusi eredménye Lfclkésen folyik a verseny DTSZfiataljaink kőzött a Szabad Ifjúság terjesztésének sikeres végrehajtásáért. Megyénk fiataljai versenyeznek, hogy melyik városban, járásban szerveznek több előfizetőt a fiatalok között a Szalíad Ifjúságnak. Július hónapi eredményes terjesztő munkájukért aCsongrádmegvei DISZ Bizottság vándorzászlaját a Makó Városi DISZ Bizot;ság nyerte el. Mögötte halad a Csongrád Járást és Szeged Járási DISZ Bizótteág. A további sorrend szerint a negyedik Hódmezővásárhely, Városi, ötödik Szeged Városi, hatodik Szentes Városi, hetedik Makó Járási és a nyolcadik Szentes Járási DISZ Bizottság. Az esti levélfeladás keservei 'A napokban este negyed 11 felé expressz levelet akartam feladni a postán a Széchenyi-téren. Az egyel len szolgálatos ablaknál hosszú sor állt. Alit a szó szoros értelmében ós egy tapodtat, sem haladt előre. Ilyenkor hozzák ugyanis befizetni a tizlg nyitvatartott cukrászdákból, italboltokból, stb. a napi bevételt. A befizetendő összegek azonban több tízezer forintok. Ezeknek leszámolása, átszámolása, felvétele hosszú időbe telik. A szolgálatot teljesítő postás — el kell ismernünk, — szorgalmasan és a lehetőségekhez képest gyorsan végzi munkáját, de még így is sokszor negyed óra eltelik, amíg egy-egy nagyobb pénzösszeget sikerül pontosan felvennie. így történt az említett este is. Mit lehet ilyenkor tenni? Sorhanállni először, hogy legalább levelezőlapot kapjak, utána ismét sorbanállni, hogy expressz ajánlottan feladhassam. Ez testvérek közölt is legalább 1 óra. A postának viszont minél jobban szolgálni kell a dolgozók érdekeit, hogy ne töltsön el este a levelet feladó ilyen sok időt: állítsanak fel sürgősen még egy pénzfelvevőt az esti időpontra. Egyikük a pénzt vegye fel, másikuk értél,í;lkk árusítással és levél felvétellel foglalkozzék. D. Molnár László Anya és gyermeke Kduz&ntq.if paprika ja néii Itt pompázik előttem a dobozban. Színes ruhájukban olyanok, mint a tarka virágok. A nyakfodor, a hegyes sapka és a rózsaszín arc a hímzett szemekkel mind mintha mosolyogna. Szinte sugározzák magukból a szeretetet, amellyel készültek. Egy idősebb asszony hozta őket. fíu hája bizony kopottas, de tiszta, rendes. Az idős néni szemüvege mögül mosolyog. Szeretettel szorítja magához a négy év körüli kislányát, — Marikának hívják. Az asszony elmondja: olvasta az újságból, hogy mindenki segít at árvízkárosultakon. — ö is segíteni akar. Kis Paprikajancsikat készít otthon, amit a piacon három forintért árusít. Pénzt nem tud adni, de szívesen készíteti az árvízsujtotta gyerekek részére babákat, — anyaggal a Kölesei utcában lévő Női Szabó Kisipari Szövetkezet dolgozói siettek segítségére. Es most itt van a SÍ Jancsibaba. Szépek, kedvesek, mindenkit mosolyra derítenek, aki rájuk tekint; Pár nap múlva már ott lesznek, ahol nemrég még harc folyt az dr ellen, olt ahol a megvadult, őrjöngő Duna feldúlta a kis otthonokat, elvitte a játékszereket. ott, ahol n gyerekek és felnőttek egy rövid időre elfelejtettek nevelni. Az apró Paprikajancsik bizonyára ott örömet, szereznek, mosolyt fakasztanak újra. Sz. G. — A Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat Szakszervezeti Bizottsága ez évben négy dolgozót küld teljesen ingyen üdülni a Balaton partján lévő Vasutas Üdülőbe. Két dolgozó már elment, ezenkivül nyolc gyermek üdült Kőszegen teljesen ingyen, Legdrágább kincsünk: a gyermek. Mindenki jól ismeri ezt a már szinte közmondássá vált igazságot és sajátmaga. gyermekei életében is tapasztalhatja azt a szerető, féltő gondoskodást, mellyel államunk fordult a legifjabb nemzedék, a gyermekek felé. Ez a szeretet és gondoskodás természetesen érii.tl az anyát is, sőt megtisztelő elismerésben részesítjük a társadalom tagjai sorában a sokgyermekes anyákat, az élet, a gyermekek iránti szeretet hős katonáit. Társadalmunk elemi, de annál elevenebben ható és munkálkodó egysége a család. Kereteiben történik sok olyan esemény, cselekedet, a gyermekre való fizikai és lélektani ráhatás, mely a későbbiek során döntően rányomhatja bélyegét a lassan felnövő, izmosodó fiatal egész életére. Ezért államunk nagy gondot fordít a család jogainak védelmére is. A büntető rendelkezések egész sora biztosítja a család ellen vétők felelősségrevonását és megbüntetését s másiK oldalról: rengeteg kedvezmény, adott lehetőség segíti elő a családi élet zavartalanságát, nyugalmát és biztonságát. | , Az első lépéseket próbálgató gyermek a család szerves egységének új elemeként, alkotórészeként indul életútjára, természetesen beleilleszkedve és lassan hozzáidomulva az őt körülvevő környezethez. Nevelésében, a világról, a körülötte élő dolgokról alkotott első fogalmainak, kezdeti rendszerező véleményének, jelleme alapvető vonásainak kialakításában a szülői nevelésnek ma, napjainkban is, rendkívül nagy a jelentősége. A fejlődő kis emberpalánta első tapogatodzó lépései fokozott felelősséget rónak a szülőre: a gyerek nevelésében való eleven résztvétel nagy-nagy felelősségét. Már ezekben a kezdeti időkben is sok olyan hatás éri a gyermeket, mely későbbi fejlődésében, az adott lehetőség szerint jó vagy rossz irányban befolyásolhatja jellemének alakulását. A gyermeki lélek formálható anyag, s a nevelőszülőn, az édesanyán igen sok múlik, hogy igazzá, vagy embertelenné formálja a gyermeki lelket s értelmet. Az anyai szeretet a legjobb tanácsadó — szokták hangoztatni s e kijelentésnek meg is van a maga nem lebecsülendő igazsága. De nem elég csak az anyai szeretet, szakismeret, — egészséges, felvilágosult gondolkodás is kell még, meg sok türelem, emberség és jóakarat. Én azonban most inkább annál a bizonyos sokat emlegetett anyai szeretetnél szeretnék időzni néhány mondat erejéig. Illetve: a rosszul értelmezett anyai szeretetnél, melyet — meg kell mondanunk nyiltan és őszintén — egyes megnyilvánulásaiban már alig-alig választ cl valami az embertelenségtől... Ne értse félre senki az előbbi mondatot: nem vonja senki kétségbe a szülőanya szeretetét önnön teste gyermekével szemben. Csupán egyes, de nem elszigetelt megnyilvánulásokról van itten szó — elhamarkodott szavakról s meggondolatlan cselekedetekről. Egy pillanat műve talán néha az egész, de a gyermek a pillanat terhét hordozhatja egész életében, megtörheti, elvadíthatja szülőtől s embertársaitól egyaránt, s haláláig torz, beteg lelkű, vagy éppen csalódott ember maradhat. A szülő talán máiéi is felejtette a meggondolatlanságot, hiszen sokszor az első percnek meggondolatlan hevületében sem akart komoly jelentőséget tulajdonítani néki, de a gyermeki lélek kaptárában ott marad a keserű méz is. A seb, melyet a sietve kimondott szidás üt a gyermeki lélek sértetlen tükrén, nagyon nehezen gyógyul, s néha örökre megmarad, s fáj, s mindig eszébejut, hogy megszomorítsa életét. íme, itt a szülő gyermeke életéért való hatalmas felelőssége! S erre szeretném figyelmeztetni az anyákat egy apró történet elmesélésével, akik — az élet lüktető iramában — sokszor nem is rosszindulatból, vagy embertelenségből, de megfeledkeznek erről a felelősségről. Nemrég történi. Az anya a fodrászszövetkezetben volt, kislánya a nagymamával várta az utcán sétálva. Beszélgettek. Hallgattam egy ideig a párbeszédet, a gyerekész meglepő kíváncsiságait, s már éppen továbbsiettem volna, mikor a másik oldalon az üzlet ajtajában, új frizurával megjelent a mama, A gyerek csak akkor vette észre, mikor lelépett már az ajtólépcsőről az úttestre, s másik oldal felé indult. A kislány pufók arcán kivirágzott az öröm, amikor megpillantotta és kitépve magát a nagymama reszketős kezéből, kitárt karral az asszony felé futott: — Édesanya, édesanya! — kiáltotta közben. Ám — délben eső volt — s a parányi cipellő megcsúszott a kikopott aszfalton. A kis test bizony belebukott a legközelebbi tócsába. Nagyobb baj nem történt, csak egy kis ijedtség. De az anya nem így fordult feléje: nekitámadt, szidta, hogy bepiszkolta ruháját, s azonnyomban elfenekelte a kislányt, aki a gyerek kedves szeretetével futott a tán egy óra óta nem látott édesanya felé. Hát szidás és verés volt a szeretet, az öröm jutalma! — ez sem volt meggondolt, emberi cselekedet. Ez sem mutatta az anya gyermekszeretetét. S hány ilyen történetet tudnánk említeni napjaink rohanó eseményei közül — s hány gyermek-életét keserítik, nyomorítják el ezek a felelőtlen, meggondolatlan cselekedetek! Gondoljanak máskor erre is az édesanyák, hogy gyermekük éle* téről van szó azokban a bizonyos meggondolatlan pillanatokban is, s érezzék a felelősséget, ne csak magukkal, de az egész dolgozó társadalommal, a magyar néppel szemben is. Papp Zoltán Jtlltmwb Uis-iáúa Így hit, urak-=» mondta beszéde befejezéséül a masszív íróasztalnál ülő hájas tisztviselő. — az úgynevezett háborús bűnösökkel való bánásmód terén állandóan gondolnunk kell arra, amit szövetségi köztársaságunk és drága füh ... azaz a mi drága kancellárunk, Adenauer ür kíván tőlünk! Mehetnek uraim. A kölni városigazgatás tisztviselői, miután tiszteletteljesen végighallgatták osztályvezetőjük kijelentését. a kijárat felé indultak. Alig csukódott be az ajtó a legutolsó mögött, amikor a titkárnő jelentette: valami jólöltözött ismeretlen makacsul hangoztatja, hogv kihallgatást kér „teljesen bizalmas jellegű, fontos és sürgős ügyben". A jólöltözött ismeretlen bejövet mindenekelőtt figyelmesen körülnézett és félhangon azt kérdezte: — Senki sem hall bennünket? Az igenlő válasz után határozottabban kezdett beszélni: — Valóban sürgős és bizalmas ügyben jöttem önhöz. Nevem Krüger. Doktor Ludwig Krüger, szolgálatára. Látom, hogy itt nyíltan beszélhetek ... Tiszt voltam, sőt hivatalos kifejezéssel élve, háborús bűnös. 1945-ben Franciaországban halálra ítéltek, majd az ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták. Nemrégiben sikerült megszöknöm és most újra itt vagyok. Nem akarok tétlenül ülni. Ugye megért engem? Segítségért jöttem önhöz. Iratokra, pénzre és ajánló sorokra van szükségem, hogy az első időben be tudjak rendezkedni. Az ismeretlen tömör és meggyőző beszédmódja megtette hatását. Néhány bizalmas telefonbeszélgetés után a kölni városigazgatás óriási bürokratikus gépezete megszerzett minden szükséges dolgot. Elkészültek az iratok dr. Ludwig Krüger nevére, 300 márka készpénzt és vasúti menetjegyet adtak neki. a lehető legszebb ajánlással a „Friedland" katonai tábor vezetőségéhez, ahol az említett dr. Krüger biztos menedéket találhat az első időkbon. Az ismeretlen elégedett mosollyal hagyta el Köln vendégszerető városát. A .,Friedland" táborban tárt karokkal fogadták és először is újabb 300 márka készpénzt adtak neki. A bonni állam jól megbecsüli a hitlerista tiszteket, akik „haditapasztalatokat szereztek Franciaországban"! . A tábor vezetősége sietve jelentést tett a megfelelő hatóságoknak az új jelentkezőről. De ugyanakkor, amikor e hatóságok nagy lelkesedéssel beszélgettek Krüger érdemeiről, a nap hőse, — mint mondják, — „kámforrá vált". Váratlanul kiderültek ugyanis a „doktor" valódi életrajzának egyes részletei. Kiderült róla, hogy nem volt tiszt, és nem háborús bűnös, sőt lehet, hogy nem is Krüger, hanem közönséges szélhámos Ezt a történetet megtudhatjuk a kölni rendőrség néhánysoros újságközleményéből, amelynek végen felhívják az öszszes különítményeket, hogy vegyenek részt, az ismeretlen, magát dr. iírügernek nevező személy felkutatásában. Nagyon jellemző história! Az egész bonni köztársaság minden zugát felkutatják a bűnügyi rendőrség tisztviselői, hogy megtaláljanak és letartóztassanak egy kis szélhámost azért, mert nem nagy háborús bűnös. G. Psenyicin