Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-12 / 190. szám

CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 12. DElMIGYKRORSZflG JEGYZETEK könyvekről Szabó Pál: Nyugtalan élet. Gyermekkor önéletrajzának ebben az első ré­szében gyermekkorának emlékeit idézgeti vissza az író. Rendkívül őszinte, bensőségesen lírai hangú visszaemlékezés — részletek köve­tik egymást ebben a kötetben. Ezek nyomán egyre határozottabban, egyre kézzelfoghatóbban jelenik meg előttünk Szabó Pál gyerekko­rának faluja, a szülők és nagyszü­lők alakja, a rokonok és pajtá­sok köre, valamint a még gyer­meksorban lévő író, amint egyre és egyre tágul körülötte a megismert világ. Ez a világ igen kevés örö­met, sok igazságtalanságot tartoga­gutott számára. Az első bántalmak szülei, különösen az apa részéről éi ik, akiknek az életben semmi sem sikerült s kit a sok sikertelenség barátságtalan, zord emberré tett. Később az iskolában kell tapasz­talnia, hogy az egyébként derék tanító, a postamester fiát előnyben részesíti vele szemben, pedig az nem tud annyit, mint ő. Az iskola elvégzése után a pa­rasztgyerekek nehéz sorsa jut osz­tályrészéül: arat kapál, csépel, cir­kot vág az uradalomban félnap­számért. S körülötte a sorstársak: fiatalabb és öregebb parasztok cso­dálatos életszerűséggel ábrázolt so­kasága. Ahány ember, ahány ese­mény az életben, annyi kis törté­net pereg le az emlékezés rokká­ján s a történetnek színes fonalai színpompás gazdag szőttesé ala­kulnak az író kezei között. Vala­mennyi emlékezés-részlet az írótól megszokott elevenséggel állítja elénk a gyerekkor egy-egy epizód­ját, a gyermekkorára emlékező 60 éves író meleg, líraiságtól átfűtött hangján. Egyes részei megindítóan őszinték, szívbemarkolóan szépek. Sándor András: A nyugialan ember A Sztálinvárosban élő Sándor András könyvében riportok, port­rék, novellák, útleírások és jegy­zetek váltogatják egymást. Az élet, a valóság szakadatlan áradása adja műfaji tekintet nélkül, szinte va­lamennyi írásának ázt a sodrást és feszültséget, ami magával ragadja a: olvasót odaviszi Sztálinvárosba, megismerteti az ott élő emberek­kel, az épitkezés, az átalakulás él­ményének részesévé teszi. Látja az állványok, tornyok, kohók, a félig kész épületek rengetegét, érzi a friss vakolatszagot, a különböző munkafolyamatok szédítő kavargá­sát, dagasztja a sarat, s elámul *a Mezőföldbe harapó gépek, trakto­rok földgyaluk, exkavátorok had­s regén. De a kép mélyebb: első­sorban azokról az emberekről szól, akik mindezt létrehozzák, akik az építkezés gondolatának valóságos megszállottjai, akik megtestesítik magukban sokszor időszerűtlen, vad, zabolátlan kilengésekkel is a felszabadult nép energiáit, vágyait, torveit. Nem díszletek között moz­gunk, a gépek, az állványok, a ku­bikostalicskák, a téglahegyek en­nek a folyamatnak, ennek a lázas emberi tevékenységnek természetes velejárói. • l»"'1 ' Az írások sorrendjükben az épít­kezés, Sztálinváros „történelmé­nek" sorrendjéhez igazodnak s így azt a fejlődést is visszatükrözik, ami a város építkezése során vég­bement. Az új írások — Vándor­cukor, Tavasz Pentelén, Tizen­három szoknya, Ki a magyar? — szerencsésen gazdagítják ezt a fej­lődési képet. A „Vándorcukor" egy önkéntes DISZ-brigád életéről és áldozatvállalásáról szól az első idő­ben. A Tavasz Pentelén és a sza­tirikus Tizenhárom szoknya meg­mutatja hogy a szocializmus leg­nagyobb építkezése nemcsak a Ma­tolákat és a Vihar Ferkókat von­zotta Pentelére, hanem a szocia­lista társadalomból lassan kiszo­ruló salakot is, a jampeceket, a prostituáltakát, a szélhámosokat, a karrieristákat stb. De ezek az írá­sok is megmutatják Sztálin város kialakuló új társadalmi erejét, (amely végül is könyörtelenül ki­I söpri magából ezeket a selejtes I elemeket. Nyeresége a kötetnek a Pentelei csizmadia c. történeti elbeszélés, melyben felelevenedik ennek a tájnak meghatóan szép népi ha­gyománya, Szórái Márton pentelei csizmadia emléke, aki 1936-ban felgyalogolt Pestre, hogy törvény­könyvet szerezzen s a törvény igazával fellázította a népet az ura­ságok ellen. Az elátkozott szamár. Régi és új h'sláriák a tudatlanság vámszedőiről ' Az antológia, mint az alcíme . is jelzi, a tudatlanságot, a babonát,, a kuruzslást leplezi le, illetve a ba­bonák világában élő emberek lel­kének sötét mélységeit tárja fel. Tehát az emberi felvilágosodásért harcol: meggyőzően mutatja be, hogy a babonáktól fertőzött sze­gény emberek milyen kiszolgálta­tottaké válnak a papokkal, kuruzs­lókkal szemben, de a betegségek­kel, természeti csapásokkal szem­ben is. Nemcsak a könyv célkitű­zése, szándéka helyes, hanem a vá­logatás is jó, igényes munka. Az antológiában novellák, nép­mesék, elbeszélőköltemények, sőt kis színdarab is szerepel: A leg­jobb írók ilyentárgyú munkái Arany Jánostól napjainkig. Köz­tük olyan remekművek, mint Arany: A bajusz, vagy Tömörkény: Csata a katonával c. novellája. Megrázó elbeszélés Thury Zoltán Orvosságok c. elbeszélése is. flz ősszel megrendezésre kerülő Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár érdekességeiből Szeptember 11-én nyitja meg kapuit Budapesten az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A kiállítás a mezőgazdaság teljes 1 őrületét s ezzel együtt a mezőgaz­( ósággal összefüggő ipari vállala­ti kat, intézményeket is felöleli. A kiállításon számos érdekesség­I hen lesz majd része a látogatók­i ak. A kiállítás keretein belül í íegrendezik a nemzetközi gépkon­j -esszust, a kilenc tapasztalatcsere j tipot, a növénytermelési és állat­1 nyésztési kongresszusokat is. A u pasztalatcsere napokat mezőgaz­'é hágunk legkiválóbb tudósai, i ik emberei vezetik. A látogatók részére külön tanu­' si és szórakozási lehetőségek 1 ;zriek majd. Nagyszabású lovas­t inspélyek tarkítják a naponta megismétlődő gazdag műsort. Ex­,y rt ugrólovak versenyszerű bemu­tríása a külföldi vásárlók előtt kü­lön élmény lesz. A több mint 200 'jóval bemutatott változatos műsor a lovat, mint az ember segítőtár­sát mutatja be a mezőgazdaság, a honvédelem, a sport és a közleke­dés vonatkozásában. Egyik érde­kessége lesz a kiállításnak a köz­lekedés fejlesztése: az első kocsitól a postakocsiig és az omnibuszon keresztül napjaink modern kocsi­jáig. Korhű jelmezekben elevenedik meg a római kocsiverseny. A vég­vári vitézek párviadalát, az akkori idők ruhaviseletében mutatják be. A lóhátról történő lovas sólyomva­dászatot is láthatják majd a láto­gatók. Szivet, lelket gyönyörköd­tető látnivaló lesz egy-egy jelenet­ben, korhű jelmezeikben, szerszá­mokkal, harci eszközökkel felvo­nuló honfoglalás-korabeli magyar harcosok csoportja, Rákóczi Ferenc kuruclovasai, az 1848-as szabadság­harc honvédéi és a néphadsereg huszárjai. Országos sík-, gát- és fogatversenyek is lesznek. Á szövetkezeti demokrácia megsértése a szőregi Micsurin tsz-ben Eisenhower Adenauerhez inlézett levelében a háború alatt lefoglalt náci vagyon feloldásáról volt szó Berlin (MTI) A bonni kormány sodik világháború idején az hivatalos közleményt adott ki ar- Egyesült Államokban lefoglalt íól a levélről, amelyet Eisenh'-wer náci vagyon teljes feloldása ér­r merikai elnök Adenauer kancel- dekeben. 1 irhoz intézett. A bonni hivatalos közlemény A hivatalos közlés szerint Eisen- hangsúlyozza, hogy a náci vagyon 1 wer értesítette Adenauert, hogy visszaadása az eredeti tulajdono­a washingtoni kormány min- soknak tovább erősítené a nyugat­den tőle telhetőt megtesz a má- német-amerikai ^barátságot*, A szőregi Micsurin termelőszö­vetkezetben hibák mutatkoztak a munkaegység beírásoknál, illetve munkaegység -hígítások* fordultak elő. Történt ez úgy is, nogy .egyik-másik tagnak több mun­kaegységet írlak a javára, mint amennyit a végzett munka után érdemelt volna. Beszélnek arról, hogy az egyik tagnak 140 négyszögöl cukorrépa felszedéséért 7 munkaegységet ír­tak a javára. Vagy az aratás ide­jén 1870 négyszögöl gabona leara­tásáért egy tagnak 5 munkaegysé­get jegyeztek be. Nyilvánvaló, a munkaegység *hí­gítás- kárára van az egész szövet­kezetnek. Azt is eredményezi, hogy keve sebb jut a valóban, ténylege­sen megdolgozott munkaegységek­re. Persze azoknak, akiknek jogta­lanul több munkaegységet írtak, ez kedvező, de végeredményben a szövetkezet egész tagságát tekintve káros kihatását ők is érzik. A szövetkezet elnöke: Temes­vári elvtárs a könyvelővel gondolt egyet cs a munkaegy­ség-könyvekből kiradírozták a beírt egységek számát, helyette kevesebb munkaegységet írtak be. Ügy vélték, így majd megszüntetik a hibát. Mindenesetre az a törek­vés helyes volt, amely arra irá­nyult, hogy rendet teremtsen a munkaegységek körül. A mód azonban, ahogyan csinálták, a szö­vetkezeti demokrácia semmibeve­vése volt. Ezek után — ilyen helytelen munka következtében — zűrzavar keletkezett a termelőszövetkezet­ben. Voltak — meglehet, még van­nak ma is — olyan vélemények —, hogy nem kell rendet teremteni a munkaegység »hígítás« terén. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik szö­vetkezeti tagok vélekedtek így. Adamovics elvtárs, a tsz pártszer­vezetének titkára sem állt elég szi­lárdan ebben a kérdésben a tal­pán. Szorgalmas, tehetséges emberek a Micsurin tsz tagjai. Előttük is a gazdagodás, a több jövedelem le­hetősége. Ha megbeszélik velük, a munkaegységgel kapcsolatos kérdé­seket, akkor bizonyára nem támad munkát gátló zűrzavar. Az ellenőrző bizottságnak fel­adata lett volna a munkaegy­ségek felülvizsgálása, majd a jelentés megtevése a közgyű­lésnek. Ezután a közgyűlés megbeszélte volna ezt s meg­hozzák a határozatot. Nagy baj volt, hogy a termelőszö-' vetkezet vezetői, az ellenőrző bi­zottság, maga a tsz pártszervezete rendszeresen, vagy időközönkint nem ügyelt a munkaegység kérdé­sére. Arra, a végzett munka után hogyan írják az egységet. Baj az is, ha valakinek nem írnak a ja­vára olyan munkaegységet, ame­lyet megérdemel. Éppen ilyen ,baj az is, ha valakinek jogtalanul ír­nak a javára munkaegységet —; a szövetkezet és tagjai kárára. A bajt csak tetézte, hogy az el­nök és a könyvelő önkényesen hajtotta végre a munkaegység­könyvekben a javítást. A ceruzá­val beírt számokat — mint már ír­tuk — kiradírozták s helyébe más számot írtak be. Igy sem lehet el­járni, mert a hibás számokat át kellett volna húzni s úgy beírni a helyeset. A tagság, a közgyűlés — a ter­melőszövetkezet legfelsőbb fóruma — teremtsen rendet házatáján a munkaegység ügyében. Igazságosan és helyesen kell cselekedniök. Se­gítsék ebben a termelőszövetkeze­tet az illetékes felsőbb szervek is! Magyar diáklány az odesszai orvosegyetemen Beszélgetés egy szegedi ösztöndíjassal Tea ott állt az asztal előtt. A SZIT titkár jött b© az ajtón. Ami­kor a fiatal lányt meglátta, moso­lyogva, de komolyan kérdezte. — örülsz Lacsán elvtársnő? — Minek? — csodálkozott a kér­désre. — Hát nein tudod? — Mit, mondd már! Nem tudom... —• Javasoltunk a Szovjetunióba ösztöndíjasnak. * 'Akkor a DISZ első kongresszu­sára készültünk. Az ifjúmunkás, diák, egyetemi és úttörő tánc-, ének- és színjátszó csoportok egy­mással versenyeztek szabadtéri elő­adásokon. Lacsán Ica is részt vett ebben a munkában: kultúrfelelőse volt a Belváros I. SZIT szervezet­nek. — Na a kultúrmunkának is bú­csút mondasz — jósoltam néki. ö csak mosolygott. Ez volt az utolsó beszélgetésünk. Es mos; találkoztam vele, pár nappal ezelőtt Szegeden, az utcán. — Ezer év© nem láttalaki — Azért annyi még nincs — fi­gyelmeztetett — Hány éve? — Négy. — Azóta a Szovjetunióban vagy? — Igen, ott tanulok. De nya­rankint hazajövök. Irigyelő ós megtisztelő szemmel néztem reá. — Hát mondj már valamit, mit láttál? —- Ezt kérdezi mindenki, akivel csak találkozom. Napokig tudnék beszélni a tapasztalataimról. * A' Keleti pályaudvaron búcsúzó­ul virágcsokrokat nyújtottak át a kis csoportnak, aztán robogott a vonat: Csap, Záhony ... Amikor a Tiszán haladtak át a hídon, fel­ugráltak: magyar földről szovjet földre léptek. Szovjet katonák szálltak fel a vonatra, üdvözölték a magyar fiúkat és a lányokat, ők pedig a pályaudvarokon kapott virággal kedveskedtek nékik. Volt aki énekelt, volt, aki elérzékenyült és még el is pityerodett — aztán irány Moszkva. Moszkva. Egyszerre akartak mindent lát­ni. amit eddig csak hallomásból ismertek. S az első út — Lenin elvtárs mauzóleumához vezetett. Mintegy ezer ember állt kettes sor­ban a Vörös-téren. Még az egyik kis utcába is betorkollott a vára­kozók türelmes, csendes serege. Mielőtt beosztották volna őket a különböző egyetemekre mégegy­szer megkérdezték, milyen életpá­lyát választanak. — En orvos akarok lenni — válaszolta határozottan a kérdésre Ica. Igy került az odesszai orvos­egyetemre. Jóformán semmit sem tudott oroszul. Tanulnia kellett a nyelvet, még az étkezésnél is nehezen tud­ta magát megértetni, folyton a ma­gyar-orosz szótárt bújta — nohezek voltak az első lépések. S ekkor érezte szivének egész melegével milyen a szovjet em­ber. Lidia Alekszeevna ma is a legkedvesebb tanára, egy másik hallgató segítségével ma­igyarázott Icának, érdeklődött mi­lyen problémái vannak, segített a tanulásban. Lacsán Ica nagyon megszerette. — Azért teszem mindezt, hogy segítsek rajtad: jó orvos legyen belőled — mondta a tanárnő. Év végén kémiából is kitűnően vizsgázott — ezzel köszönte meg a segítséget. Azóta újévkor, s a tanárnő névnapja alkalmából mindig felkeresi Lidia Alekszeev­nát., i __ " • 1 ' Rózsa bácsi nagyon beteg lett. Hetven év hosszú idő. Rózsa bácsit fiatal korában — a forradalom után — Horthyék halálra ítélték. A Szovjetunióba menekült — Odesz­szában él ma is. Lacsán Ica men­tette meg az életnek. Két hétig olt ült az ágya mellett s habár még elsőéves medika volt, de végtelen Türelemmel, gyors intézkedésekkel Rózsa Sámuelt megtartotta család­jának. Rózsa bácsi két fia mérnök, lánya férjhezment egy mérnökhöz. Az öreg most is dolgozik: négy órát naponta — egy cipőgyároan aszta­los. Megkapja a legmagasabb nyűg" díjat. Rózsa bácsi megmentése volt La­csán Ica első önálló orvosi tevé­kenysége, • — S azóta? — Azóta? Sokat tanultam. A táj­anatómiai tanszékben dolgozom tudományos munkán: a veseátülte­tés problémáján. Most kezdtem az elmúlt évben. Már fontos előadá­sokat is tartottam a Pirogov-féle csontplasztikáról és az idegsérülé­sek plasztikai módon való gyógyí­tásáról. — Persze, a kultúrmunkának vége. — Dehogy vége, most is csiná­lom! Sűrűn járck az odesszai ope­rába, mely a világ egyik legszebb színházépülete. Minden operát lát­tam, a Toscát, a Pillangókisasz­szonyt, a Traviatát, a Carment, a Hovanscsinát... A Gorkij Könyv­1"», L_I >!7 tárból minden irodalmat megka­punk, tanulhatunk... Ez is kultúr­munka. És alakítottunk egy 30 tagú kórust az ott tanuló magyar diá­kokból. Már sokat szerepeltünk Odesszában. Mielőtt hazajöttem, megkértek az odesszai konzervató­riumban, hogy majd az ősszel tart­sak egy előadást a magyar népze­néről. Erre készülök most itthon Szeghy Endre elvtárs, a Pedagógiai Főiskola tanára és Erdős János tanársegéd elvtárs segítenek a fel­készülésben. — Mikor operálsz majd önál­lóan? — Már operáltam. Golaja-Prisztány akkora község Herszony melletf, mint Kiskundo­rozsma. Van egy százágyas kór­háza. Ide került el a negyedik év végén gyakorlati munkára. Előző este hozták be a kórházba a kis Ju­rát, a 16 éves fhit, a közeli gépál­lomás traktoristáját. Vakbélműté­tet kellett rajta végrehajtani — Lacsán Icát bízták meg vele. Elő­ször életében állt önállóan a mű­tőasztalhoz bemosakodva, arcán maszkkal. Saját maga is meglepő­dött azon, hogy mennyire nyugod­tan, biztos mozdulatokkal, pontosan dolgozott, s közben beszélt Jurá­val: — Meglátod, hogy vezeted még a traktorokat. Mielőtt eljött, a kis Jura már a kertben sétált. — Csak így tovább — mondta néki. — Két nap mulva már sza­ladni fogsz. * S pár nap mulva Herszonyon keresztül repülőgéppel Kievbe, majd onnan vonattal Szegedre jött, nyári vakációra. Szovjet professzo­rok, tanárok tanítják, s két év mulva mint kész orvos érkezik vissza hazájába, hogy gyógyítson, beteg emberek százait mentse meg az életnek, Markovits Tibor Rövid külpolitikai hírek Teherán (TASZSZ) Az iraki la­pok jelentése szerint Nuri Szaid, az új miniszterelnök megalakította kormányát, amelyben a hadügymi­niszteri tárcát is magának tartotta meg. Nuri Szaid a királyhoz intézett levelében kifejtette Irak bel- és külpolitikáiét és követelte a jú­niusban választott képviselőház fel­oszlatását. Nuri Szaid eljárását az ellenzéki pártok élesen bírálják. A Nemzeti Demokrata Párt és az Iraki Isztik­Ial Párt kijelentette, hogy Nuri Szaid az alkotmányt lábbal taposva feloszlatta a képviselőházat azért, hogy eltávolítsa az ellenzéki kép­viselőket. akik felléptek az ellen, hogy Irak belépjen a török-pakisz­táni szövetségbe és ellenezték az amerikai „segélyt". Tel-Aviv (TASZSZ) A. N. Abra­mov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete au­gusztus 10-én átnyújtotta megbízó­levelét Ben Cvinek, Izrael állam elnökénekj A megbízólevél átnyújtása után az elnök és a nagykövet beszélge­tést folytatott, amelyben résztvett Saret. Izrael miniszterelnöke és külügyminisztere. Peking (Uj Kína) A „Vietnami Tájékoztató Iroda" jelenti, hogy a Vietnami Egységes Nemzeti Arc­vonal szaigoni szervezete üzenetet intézett Ho Si Minh elnökhöz, amelyben elmondja, hogy azok kö­zül ^ vietnamiak közül, akiket az ország északi részéből délre hurcol­tak, sokakat kényszermunkásként délvietnami gumiültetvényeken dol­goztatnak. Az üzenet a továbbiakban kifej­ti, hogy Szaigon vietnami lakossá­ga milyen örömmel és lelkesedés­sel fogadta az indokínai fegyver­szüneti egyezmények aláírását. Az üzenet végül hangsúlyozza, az ország déli részének vietnami la­kossága követeli a francia kor­mánytól, hogy lelkiismeretesen tartsa be a fegyverszüneti egyez­mény rendelkezéieit,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom