Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

VASARNAP, 1954 AUGUSZTUS 29. Soproni jegyzetei(—szegedi tanulságokkal Szeged és Sopron: az ősi magyar városok két, egymástól eltérő, jellegzetes típusa. A magyar Alföld mezővárosa az egyik, városképében nélkülözve a törökdúlás által kitörölt jeleket; a Dunántúl legnyugatibb polgárvárosa. a másik, amelyben minden kő híven őrzi történelme valamennyi mozzanatsít. Viszonylag szerencsés sorsú város, amelyet kikerült a török, kiméit a történelem annyi romboló szele, s amely — bár emberéletben, műkincsben egyaránt sokat vesztett most tízesztendeje a háború bomhazáporal közepette, azonban, a lebombázott házak alól még régebbi műemlékek bontakoztak ki. Szeged és Sopron kétfajta városképe mégis egyazon tanulságokra int. 1937-ben a soproni levéltáros. Házi Jenő gzt irta „Sopron a régi magyar irodalomban" című könyvecskéje előszavában: „Szeged város példája állott szemünk előtt." A szegedi irodalmi múlt emlékeinek megbecsülése állott akkor mintául a soproniak előtt. Most mi látogassunk el a soproni kultúra világába: nincs-e követendő példa ott számunkra? ^ t ir Sopron: a ciklámen, a műemlékek, az emléktáblák és az iskolák városa. Az elsőről és utolsóról nincs sokat mondani: ilyenkor augusztusban, mikor kíváncsira ságom odavetett, ez a különös, ibolyához hasonló kis vadvirág hozza be a városba a soproni erdők, alpesi jellegű hegyek, kedves völgyek üde lehelletét. Az iskolák, amelyek Sopront „a magyar Gráceá" teszik, majd csak a most következő napokban formálják meg a város arculatát: szeptember elején népesülnek be a szúk soproni útcák, meg műegyetem környéke könyveket, jegyzeteket lóbázó, fiatalokkal . . . De a műemlékek, a város élő múzeumában, a belváros ódon levegőt árasztó, artisztikusan kiegyensúlyozott, középkorias utcácskáiban most is várják a városban üdülő dolgozók ezreit. Éppen ezekben a napokban nagyszerű kalauzt is kapnak kezükbe a látogatók: most jelent meg a város Kossuth-díjas múzeumigazgatójának, Csatkai Endrének gyönyörűen illusztrált könyve Sopron műemlékeiről Szerzője az idén ugyané könyv nagyobb, teljes tudományos apparátusú változatáért kapta a Kossuth-dijat. Egy élet munkássága öltött testet abban a hatalmas műben, amely összefoglalja e műemlékekben leggazdagabb vidéki magyar város kincseit, A mű mindkétfajta kiadása egy-egy sorozat kezdő kötete: az egyik teljes tudományos igénnyel, a másik népszerűsítő célzattal sorra ismerteti majd hazánk műemlékeit. Szegednek is elkészült 1951-ben városképi és műemléki vizsgálata, de csupán vázlatosan. Nekünk nincs Csatkai Endrérik, aki évtizedek szorgos munkájával, levéltári és hírlapi források alapos ismeretével megírta volna műemlékeink történetét, amint azt Csatkai Endre tette, aki mintegy másfélezer hírlapi cikkben, több tucat folyóiratbell tanulmányban szinte minden soproni műemléknek, minden régi soproni famíliának megírta törtenetét. Pedig nálunk is lenne mit írni: ha nincs is annyi, s olyan régi műkincsünk, nincs okunk szégyenkezni. Szeged középkori kövei a Demeter-torony, a kőbárány: a törökdúlta alföld viszonylatában Váratlanul ritka műemlékek, s a Víz előtti házak legszebbjei is műtörténeti ér* tékű építészeti alkotások, sokuk pedig történelmi vagy irodalmi jelentőségüknél fogva érdemelnének fokozottabb figyelmet De ismeri-e városunk népe a szegedi örökség e látható emlékeit, tisztában van-e szépségük, értékük jelentőségével? Nem követhetné-e Szeged is Sopron példáját, gondoskodhatna arról, hogy műemlékei, művészeti, történeti, irodalmi nevezetessége szépen illusztrált kötetben lássanak napvilágot, önismeretül a szegediek, vendégszerető invitálásul a városban megforduló látogatók számára? • * Folyik a városban néhány) műemlék restaurálása, eredeti formában való helyreállítása is. A Szent Mihály-utcai „két Mór"-házat tavaly hozták rendbe, az Üju. 16. sz. középkori gótikus ház restaurálása a közeljövőben fejeződik be. Persze Sopronban többszáz műemlék lévén, s ai erős háborús pusztítás után még sok a tennivaló; a városnézőt még ma is elkeseríti a műemlékek sajnálatos elhanyagoltsága. De Szegedre ís sok föladat vár. örvendetes, hogy egyre-másra tűnnek elő a kapitalista reklám által üzleti portálokkal elcsúfított épületek eredeti, művészi formái, de szükséges lenne ezt a munkát — legalább is néhány, különlegesen indokolt épületnél — meggyorsítani. Akkor nem fordult volna például elő. hogy a Balázs Béla szegedi lakóhelyét jelző emléktáblát elhanyagolt külsejű, portálokkal, s üzlethelységenkmt más színre festett műemlék falára kellett helyeznil , ,..u, > ....... i r f Az emléktáblák városa. A városban sétálva megelevenedik mellettünk a magyar történelem, a hazai irodalom. A grófi, hercegi épületek szinte árasztják magukból a főúri barokk levegőjét, de az ódon házak falán itt is, ott is a város haemléktáblák. A Storno-házon, amely egyébként egy különös műpártoló família csudálatosan gazdag magángyűjteményét őrzi ott az emléktábla: 1482 telén itt szállt meg Hunyadi Mátyás! Három helyen őrzi márványtábla Petőfi soproni tartózkodásának emlékét: itt, egy iskola falán, hol egykor kaszárnya állott, tábla jelzi, hogy 1839—40. telén ott katonáskodott a költő; amott egy másik, a régi postaház helyén álló újabb épületen: ott silbakolt a versében is megénekelt faköpönyeo mellett az ifjú költő. A harmadik tábla a líceumi barátok diáktanyáját jelöli meg, ahol baráti körben talált enyhülést a fiatal Petőfi a fárasztó napi szolgálat után. A Széchenyi-palotán „a legnagyobb magyar" látogatásának, másutt a költő Zrínyi Miklós, ismét máshol a zeneszerző Lehár Ferenc soproni tartózko* dúsának, egy iskolaépületen Liszt Ferenc 1840-es soproni hangversenyének emléke került megörökítésre. Tábla hirdeti Kossuth lelkes hívének, a reformkor nagy írójának, a Petőfit elsőként arannyal honoráló szerkesztőségnek, a soproni Frankenburg Adolfnak emlékét; dombormű a Sopronban meghúzódó és éhező nyelvtudós, a jeles Révai Miklós érdemeit. A gimnázium falán elhelyezett két bronzdomborművű márványtábla az intézet két neves tanítványának, Berzsenyt Dánielnek és az őt fölfedező, buzdító, verseit kiadó író-barátnak. Kis Jánosnak emlékét örökíti meg. De ki győzné fölsorolni is valamennyit? Sopron büszke fiaira. S nemcsak a legnagyobbakra, az országos mércével mérhetőkre, de azokra a helyi nagyságokra is, akik csupán a város történelmébe, kulturális erőfeszítéseinek krónikájába írták be nevüket. Nem sajnálták az emléktáblát a város középkori polgármesterétől, Sopron helyi történetének derék fiától, Lackner Kristóftól. Fényi Gyulától a jeles csillagásztól, Kurzweil Ferenctől, a helyi zeneegylet megalapítójától, Csányi Jánostól, a város krónikásától, Kolbenheyer Mórictól, a korában neves költőtől és műfordítótól sem. S hogy Sopron a maga hagyományos, jellegzetes módján vigyáz a közelmúlt tanulságaira is, szép bizonyság a városi tanácsházban a legutóbb elhelyezett emléktábla, amelyet az 1944. okóber 15-én „magyarságukért vértanúhalált szenvedett Tanács László és Kőfaragó László városi alkaVmazttak hősi szellemének megörökítésére" helyezett el a város. Régi és új hagyományok így fonódnak egységes egésszé a soproni emléktáblák megörökítette helyi történelemben, a soproniak szeretettel ápolt történelmi tudatában, * Szegednek történelmi és irodalmi hagyományai még gazdagabbak Sopronénál: nagyobbak tehát a föladatai is. Nemcsak helyi mértékkel, de országosan is jelentős, sőt néhány világirodalmi nagyság is termett szegedi földön. Juhász Gyulának, mint a közelmúltban értesültünk, készül végre a méltó szobra, de nem illenék-e lakóházait is megjelölni? örzi-e tábla Vedres Istvánnak, a város multszázadi nagynevű mérnökének; Kovács Jánosnak, Szeged néprajza megírójának; Reizner Jánosnak, a város historikusának; Móra Ferencnek; Nyilassy Sándornak; Károlyi Lajosnak: a szintén városunk szülötte neves sakkozójának, Maróczy Gézának lakóházát? Nem érdemelne-e pár szavas emléktáblát a szegedi kultúra egykori műhelye, a Grünn-nyomda, a Mikszáthkorabeli Szegedi Napló háza, vagy az írók és újságírók századfordulókori otthona, az (Jroszlán-kávéház, ugyancsak Mikszáth szegedi tanyázóhelye? Nem lenne-e tanulságos, ha a városban sétálókat itt is, ott is arra intené egy-egy tábla, hogy olyan nagyok lábanyomában jár, mint a táblát hordozó házakban hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó nagy magyarok: Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Babits, Móricz, József Attila, Radnóti Miklós . . . Sokszor nem is sejtik még városunk lakói sem, hogy történelmi helyeken járnak: az egyik házban Damjanics tábornok, a másikban maga Kossuth szállt meg 49-ben; a harmadikban, a Kárászházban ülésezett ugyanakkor a miniszter* tanács; a Zsótér-ház az országgyűlés színhelye volt a szabadságharc szegedi kormányának napjaiban, s így vendégül látta a román forradalmár vezért, Balcseszkut is! Ugyanitt, 1917-ben, Ady tartott előadást a kevéssel előbb elhunyt Tömörkény Istvánról. A Somogyi-utca sarkán álló „fekete-ház" 1918—19-ben a munkásság otthona volt; a Kossuth Lajos-sugárúti volt Alföldi-szállóban alakult meg 1918. december 30-án, Rákost Mátyás jelenlétében, a Kommunisták Magyarországi Pártja; a Madách-utcai iskolában gyilkolta meg az ellenforradalom a szegedi munkásság forradalmi vezetőit; a Hétvezér-utcai munkásotthon adott legális hajlékot a Horthy-rendszer alatt a szegedi munkásmozgalomnak, a munkáskultúrának, s ott sokszor megfordult Juhász Gyula is . . . Nem kellene mindezt kőbe vésetten megörökíteni, intő tanulságul jelennek, jövőnek? Azt hisszük, Sopron öntudatos helyi büszkeségétől e téren van a legtöbb tanulnivalónk. " -Jr Lehetetlen egy ilyen írás keretein belül mégcsak hozzávetőlegesen is képet |Í2l a soproni látnivalókrólt mégoly rövid, csupán kétnapos tartózkodás alatt látottakról. Részletesen kellene szólni a Liszt Ferencről elnevezett múzeum gazdag anyagáról; régi módszerű, kissé zsúfolt, de a bőség érzetét keltő régészeti, várostörténeti, bútortörténeti, ipartörténeti, néprajzi, képzőművészeti kiállításairól; a már említett, egészen különleges, jellegzetesen soproni Storno-gyűjteményröl; az országban páratlanul gazdag levéltár érdekességeiről, köztük a legrégibb, 1162-ből való oklevélről, a 15. század elejéről származó Soproni Szójegyzékről, s a híres, mert legrégibb 1490. tájáról való Soproni Virágénekről. De mindezek helyett mostmár csak egyet: a soproniak példás városszeretetét említsük. Csatkai Endre igazgatói szobájában hatalmas könyvszekrény őrzi a Sopronra vonatkozó szinte teljes irodalmat. Monográfiák, gyűjteményes művek hatalmas, vaskos kötetei mellett vékony kis füzetek, folyóirat-különnyomatok, újságcikk-kivágatokat tartalmazó albumok sorakoznak: ezekben van fölhalmozva évtizedek szorgos kutatómunkája, mindaz, amit lelkes soproni tudósok, tanárok, literánus értelmiségiek írásba rögzítettek szeretett városuk múltjából. A helytörténeti kutatás legszebb eredményeit a magyar városok között Sopron alkotta: egyetlen magyar város sem tett annyit múltja, emlékei tudományos föltárására, mint ez a város. Most is, a közelmúltban vagy húsz soproni Kossuth-díjas tudós, műegyetemi tanár memorandumot terjesztett a népművelési miniszter elé: tegye lehetővé, hogy a helytörténeti kutatás nagymultú folyóirata, az 1937-től nyolc évfolyamot megért Soproni Szemle újból megindulhasson, ismét szolgálhassa a szülőváros szeretetét tápláló tudományos önismeret, a helyi haladó hagyományok kutatásának szép ügyét. Ez megint olyan kezdeményezés, amely követendő példa lehet Szeged, a szegedi egyetem, a város tollforgatót, pedagógusai előtt. Mi sem jellemzőbb arra, mennyire tudatos gonddal vigyázták a soproniak városuk műemlékeit, a városkép megőrzését, egészséges fejlesztését, minthogy Városszépítő Egyesületük is volt. Szeged ilyet nem ismert; a városfejlesztés, a városképi szépség érdekeit a hivatalos város megfelelő szervei intézték jól-rosszul, s intézik ma is. Az új tanácstörvény — amint nemrég közzétett javaslatából kitűnik — lehetővé teszi a városi tanács mellett különféle bizottságok létesítését is. Egy „városszépítő" bizottság kezébe vehetné Szegeden is a műemlékek, szobrok, emléktáblák gondozásának, tervszerű helyreállításának, illetőleg fejlesztésének ma kissé gazdátlan ügyét! ^.pja; • < * ' Sopronról többezenméter hosszúságú zei nés film készült. A „Soproni Szimfónia" címmel több kisebb részből egyesített egész estét betöltő film a nézőket a város nevezetességeivel kényelmes és kellemes körülmények közt, élményt szerzően ismerteti meg. Ez is jellemzően soproni valami: itt igazán szeretik az emberek szülővárosukat, büszkék múltjuk, jelenük minden szépségére, értékére. Tanulhatnánk ebből is: fölszabadulásunk ' 10. évfordulója alkalmat nyújthatna arra, hogy filmgyártó vállalataink valamelyikét rávegyük egy szegedi film elkészítésére. Az is jellegzetesen soproni dolog, hogy az Ismeretterjesztő Társulat előadásaira, különösen ha Sopronrol szólnak, nem férnek be a hallgatók, mert a rendelkezésre álló terem 800-nál több férőhelylyel nem rendelkezik. Erről a számról ma Szegeden álmodni sem merünk! Pedig bizonyos, hogy nemcsak a soproni munkásokat érdekli városuk dicső múltja, őseik sorsa, a jelenük megértését szolgáló minden történeti előzmény, de r. szegedieket is. Sokkal több olyan előadást kellene rendeznünk, amely a szegedi élet, irodalom művészet, ipar törénetáröl, helyi nagyjainkról szól! Vájjon „múltba fordulás", a múlt túlzott eszményítése a hagyományok ápolása? Rosszindulatú, hibás „proletkultos nézet ez. Mi a hagyományokat nem önmagukér, hanem a jelen megszépítésére, a jövő szolgálatára elevenítjük föl; a művészeti emlékekből kultúrált ízlés; a nagy emberek élete példájából öntudatot, helytállást; a dicsőséges vagy szörnyűséges történelmi eseményekből világnézeti tanulságot nyerünk. Helyi haladó hagyományaink gazdag eredményeit szervesen építjük be napjaink kulturális életébe, fölhasználjuk dolgozóink demokratikus, hazafias és szocialista nevelésére. A Soproni Fésűsfonó dolgozói nemcsak a múzeum kiállításainak szorgalmas látogatói, nemcsak az Ismeretterjesztő Társulat előadásainak lelkes hallgatói és kérdezősködő fölszólalói — hanem a szocialista munka hétköznapjainak is harcosai. Már eljöttem Spronból, amikor olvastam a Szabad Népben: az alkotmány tiszteletére indított verseny során a könnyűiparban a Soproni Fésüsfonó — a régi soproni szövőipar hagyományának méltó örököse — az első lett. Ez is követendő példa! Eéi&í LÁSiiá J tííicU a baíáti &iszág.M6t Gyorsan növekszik a munka termelékenysége az Ansani Fémkohászati Kombinátban Az Ansani Fémkohászati Kombinát öntödéjében gyorsan nő a munka termelékenysége. Az olvasztárok munkájának, termelékenysége 1954. első évnegyedében 38 százalékkal nagyobb volt, mint a múlt év megfelelő időszakában és áprilisban ismét 0.8 százalékkal emelkedett az első negyed havi átlagos termelékenységéhez képest. Az ansani kohókombinátban idén márciusban az olvasztárolt munkájának termelékenysége az 1950. évi átlagos havi termelékenységhez képest 183 százalékos volt. A munkásbiztosítás fejlődése Észak-Kínában Az utóbbi időben az észak-kínai iparvállalatokban hatalmasan fellendült a munkásbiztosítás. Eszak-Kínában jelenleg több mint 200 szanatórium és üdülő áll a munkások rendelkezésére. Ezek 6.000 férőhelyét 1953-ban felváltva 17.000 munkás és alkalmazott vette igénybe. Idén az öreg munkások számára 12 szanatóriumot és üdülőt építenek 2030 férőhellyel. A szanatóriumokban és üdülőkben pihenő munkások munkahelyükre visszatérve új erővel vesznek részt a termelésben és új munkahőstettekkel válaszolnak az áilam gondoskodására. így például Liu Csen-csi, a pekingi Csenhua nyomda munkása üdülése után visszatérve fokozott kedvvel látott munkához és számos észszerűsítési javaslatot tett, amelyek évi 23 millió jüan megtakarítást jelentenek az államnak. Iskolákat építenek a kolhozok Az Ashabad-környéki -Kommunyiszt* kolhoz tagjai nemrég egy tízosztályos iskola építéséhez kezdtek. Az épület ez év végére elkészül. A kolhoz könyveket vásárol az iskolai könyvtár részére, szemléltető eszközöket szereznek be, berendezik a tanulószobákat. Az iskola mellett kísérleti telepet létesítenek, ahol a tanulók szakemberek vezetésével tanulmányozzák majd a mezőgazdasági gépeket és .az agrotechnikát. A »Kommunyiszt"-kolhoz tagjainak kezdeményezése óriási visszhangra talált a köztársaságban: harmincnyolc gyapottermelő kolhozban kezdték meg új iskolák építését. Legtöbbjük már az új tanév kezdetére elkészüli , 4 Távolkeleti tengerparton Többezer dolgozó üdül jelenleg Vlagyivosztok környékén, a festői szépségű amuri öbölben. Idén több mint tízmillió rubelt fordítanak a helyi üdülőhálózat fejlesztésére. Szadgorod, az egyik legszebb üdülőhely közvetlenül a tenger mellett terül el. Itt is, csakúgy, mint a többi helybeli szanatóriumban, eredményesen alkalmazzák a gyógviszapkezelés új módszerét. Idén mar eddig több mint háromezer embert gyógyítottak az üdülőkben. Sokan távoli területekről érkeztek, hogy itt tölthessék nyarukat. Tarszkih például a Jakut ASZSZKból utazott ide. Szavai azonban elárulják hogy nem bánta meg az utazást: — Repülőgépen, hajón és vonaton utaztam. míg ideérkeztem. De megérte! Nagyszerűen érzem magam! A betegségemről már teljesen megfeledkeztem. Mikor idejöttem. még bottal jártam. Ma már akár táncolhatok is, Nagy sportstadion épül Varsóban Mint ismeretes, az V. VIT-et 1955. nyarán a lengyel fővárosban tartják meg, Varsóban rövidesen megkezdődik egy 70.000 nézőt befogadó sportstadion építése, ahol sor kerül majd az V. VIT sporteseményeire. A sportstadion építésénél meszszemenően felhasználják a budapesti Népstadion építésének tapasztalatait. A lengyel ifjúság önkéntes munkával kíván résztvenni a hatalmas békelétesítmény építésében. (Zycie Warszawy aug. 19.) Bulgáriában eredményesen harcolnék a malária ellen Bulgáriában a felszabadulás utáni években hatalmas küzdelem indult meg a malária ellen. A burgaszi körzetben régen a lakosság több mint 90 százaléka maláriás volt. A -Csernomore- bánya dolgozói is minden évben megbetegedtek. Az 1939— 40-es években az egész ország lakosainak 36.9 százalékán mutatkoztak maláriás tünetek. 1942—43-ban pedig minden ötödik ember maláriában szenvedett. A bolgár kormány ezért különös gondot fordít a burgaszi körzet egészségvédelmére. Jó munkájának eredményeként 1953-ban a körzetben mindössze 103 fő kapta> meg a maláriát. A -Csemomore* bánya területén pedig teljesen leküzdötték ezt a betegséget. Eredményüket elősegítette az, hogy a maláriaterjesztő mocsarakat és tavakat