Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

TASARNAP, 1954 AUGUSZTUS 29. DELMR6YIR0RSZa& Egy félév munkája Űaemelnk feladatai a tervek teljesítésében | A kormányprogramm megjelenése óta több mint egy év telt el. Ez az év új feladatokat, tennivalókat hozott a szegedi üzemekben is. Itt is voltak átcsoportosítások, elsősorban az élelmiszer- és a faiparban. Míg a kohó- és gépipar termelése 11.8 százalékkal csökkent, az élelmiszeripar 9.6, a faipar 4.9 százalékkal emelte termelését. A szegedi textilüzemekre és a többi üzemekre is fokozott feladatok hárulnak a kormányprogramm megvalósításában; számot kell tehát vetnünk az elmúlt félév munkájával, ellenőriznünk kell, megtettünk-e mindent, ami tőlünk telik a nagy célok érdekében. Vannak szép eredményeink is. Tíz üzemünk büszkélkedhetik az élüzem címmel. Exporttervünket 100 százalékig teljesítettük. A kongresszusi versenyben több üzemünk törlesztette első negyedévi súlyos lemaradását; első negyedévi tervünket ugyanis 92.5 százalékra, félévi tervünket 95.4 százalékra teljesítettük. Minisztériumi üzemeink első negyedévi 12.3 százalékos lemaradásukat hat százalékra csökentették; , ez a lemaradás azonban még mindig megdöbbentően sok: 30 millió forintot jelent. Súlyosbbítja a helyzetet, hogy a lemaradás elsősorban élelmiszeriparunkban mutatkozik. A Paprikafeldolgozó' Vállalat 26.9, a Szegedi Konzervgyár 5.5 százalékkal maradt le a tervteljesítésben. A ruházati cikkeket gyártó iparágakban is van lemaradás. A bőrcipőből 3.3, a kenderszövetből 5.1, a pamutfonálból 1.1 százalékkal gyártottunk kevesebbet. A lemaradások természetesen hátráltatják dolgozóink jobb és változatosabb- árucikkekkel való ellátását. Ezek a számok figyelmeztetők kell, hogy legyenek minden műszaki vezető, minden dolgozó számára. Életszínvonalunk állandó emelésének alapja a tervteljesítés, a tervek túlteljesítése. Világosan kell látnunk, hogy minden elmaradás súlyos összegeket jelent, azt jelenti, hogy népgazdaságunk kevesebbet tud fordítani a lakosság jólétének emelésére. Éppen ezért nem engedhető meg az a liberalizmus, amely megmutatkozott és még ma is megmutatkozik egyes párt- és gazdasági funkcionáriusnál a munkafegyelem lazulásával, a selejtgyártás, pazarlás, norma- és bérlazítással szemben. Magas még mindig a hiányzók és az elkésők száma. Sok helyen nem megfelelő a munkaerő kihasználása. Ez a termelékenység csökkenésére, az önköltség növekedésére vezetett. Hozzájárult ehhez az egyes üzemekben tapasztalható normavisszatartás is. Megmutatkozott ez a Szegedi Cipőgyárban is az új modellek beállításakor. A Szegedi Bútorgyárban a dolgozóknak mindössze 30 százaléka dolgozik műszaki normában. A sok időbérben elszámolt munka is hozzájárult az önköltség növeléséhez. Ennek következménye, •hogy a szegedi üzemekben egy év óta 19.8 százalékkal csökkent a termelékenység. Ez a szám még elrettentöbb a ruházati iparban, ahol 25.90 százalékos csökkenés van. Ezzel egyidőben jelentősen növekedett az önköltség. Ennek egyik oka a béralap túllépés. Legtöbb üzemben a béralaptúllépés abból adódik, hogy helytelenül gazdálkodnak a munkaerővel, bujtatott és felesleges improduktív munkásokkal növelik a létszámot. Az első félévben több mint 6 millió forintot fizettünk ki beralaptúllépés miatt. Jelentős béralaptúllépés van a Konzervgyárban, a Ruhagyárban, bár június hónapban már tapasztalható volt némi javulás. Ezt a javulást tovább kell fejleszteni, főleg az improduktív munkavállalók számának csökkentésével és a munkaerőgazdálkodás megjavításával. ' Akad tennivaló üzemeinkben a termelés egyenletessé tételében is. Még mindig sok helyen tapasztalható a hónap elejei "munkanélküliség* és a hóvégi rohammunka. Egyes üzemek nem fordítanak elég gondot az ütemes tervteljesitésre. A Gyufagyárban például június hónapban 16.5 százalékkal termeltek kevesebbet, mint májusban. Mutatkoznak hiányosságok a technológiai fegyelem megtartásánál Ls. A Bútorgyárban a szallagi csiszolásnál műveletet hagytak ki. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál minden száz méter le-: gyártott anyag után állítani kell a gépen. Ez minőségi szempontból elengedhetetlen. A valóságban azonban ennek a követelménynek a megtartását elhanyagolják. A technológiai fegyelem elhanyagolásából minden esetben a gyártmányok minőségének romlása következik. A minőség megjavítása érdekében, tehát ezen a területen is fokozottabb, rendszeresebb ellenőrzést kell megvalósítani. Az anyagfelhasználás sem kielégítő egyes üzemeinkben. Jelentősen megnöveli az előállítási költséget, hogy sok esetben nincs üzemeink részére megfelelő nyersanyag. Sokszor olcsóbb nyersanyag helyett jóval drágább nyersanyagot kell felhasznáLniok. Persze, ez megtalálható fordított esetben is. Gyakori, hogy nem tartják be az anyagnormákat, mint például a Kéziszerszámgyárban és a Délrostnál. Még mindig sok tennivalónk van a selejt elleni harc és az anyagtakarékossági mozgalom kiszélesítésében. Takarékosságról nem sokat beszélhetünk egyébként sem: a második negyedévben több mint tízmillió forinttal többet költöttek egyéb kiadásokra üzemeinkben, mint a megelőző negyedévben. Elszaporodtak a felesleges utazások. Sok pénzt emésztett fel a.szervezetlenségből adódó felesleges anyagmozgatás is. A 651. Építőipari Vállalatnál részben ezért is közel kétmillió forint a veszteség, mellyel a vállalat a második negyedévet zárta. A Csongrádmegyei Téglagyári ES 5.8 százalékkal, a Szegedi Konzervgyár 13 százalékkal növelte a különböző kiadásokra fordított költségeket. Mindez természetesen azt eredményezi, hogy növekszik gyártmányaink önköltségi ára. Az elért eredmények azt mutatják, hogy alaposabb körültekintéssel, jobb munkaszervezéssel vállalataink nagymértékben felszámolhatják a meglévő hiányosságokat. A kezdeti lépések már meg is történtek a kongresszusi verseny időszakában. Most azonban némi visszaesés tapasztalható. Ez megmutatkozott már az augusztus 20-i versenyszervezés idején is. Vezetőinknek most az a feladata, hogy a harmadik negyedévi terv, az évi terv teljesítéséért minden meglévő erőt mozgósítsanak, mert csak így válik lehetővé, hogy a még hátralévő tartozásukat is letörlesszék, és, hogy büszkén jelenthessék: teljesítettük a kormányprogramm megvalósításából ránk háruló feladatokat. ŐRJÁRAT a Szegedi Gőzfűrészben Tápé felé menet sokakat megállított már az a gyönyörű látvány, amelyet a Szegedi Gőzfűrész rönktere nyújt egy-egy áruérkezés után, amikor a hatalmas ^zálfák törzsei egymás hegyén, hátán ágaskodva valóságos hegyeket alkotnak. A látvány — kicsiben — a fakitermelő vidékek kepét idézi; még a levegője is hasonlatos. Az alföldi nyárutó enyhén poros, fülledt levegőjébe belesimul a tölgy, a bükk, a nyár fanyar és a fenyők gyanta illataOlyan levegő ez, hogyha az ember nagyot szippant belőle, képzeletében, — mint valami rejtett filmvásznon — megelevenedik a távoli erdős, hegyes vidék, önkéntelenül gondol arra, milyen hosszú utat tesz meg a fa, amíg elérkezik ide. Mert hosszú utat tesz meg a faanyag, amíg a megmunkálókhoz elkerül. Ha a megérkezést látjuk, az elindulásra is gondolunk; arra, hogy nemrég még zúgó, suttogó lomb koronázta a sudár törzseket. De más volna a Szegedi Gőzfűrész helyzete, ha nem ilyen meszsziről jött anyaggal dolgozna. Mostanában gyakran megesik, hogy késlekedik az áru, a gőzhajtású gatterok, — a keretfűrészek — és a körfűrészek kénytelenségből lassítják a munka ütemét, nem egyszer meg is állnak. Pedig faiparunkra száz százalékos tervszerűséget ró a népgazdaság. Lehetetlen dolog a száz százalékos tervszerűség betartása? Távolról sem az, hiszen a Szegedi Gőzfűrész három ízben volt már élüzem és egyízben az elmúlt évben elnyerte a Csongrád megyei Párt-végrehajtóbizottság vándorzászlaját is. De akikoriban — ahogy beszélik a Gőzfűrész dolgozói — jobb volt az anyagellátásuk, rendszeresen érkezett a faáru és minden nehézség áthidalása a városszerte hirneves gatterosokon, rönktéri dolgozók erején, találékonyságán múlott. Ment is a munka rendjén, nem volt baj a tervszerűséggel. Nem úgy, mint most, a harmadik tervnegyedben, amikor a Gőzfűrész tervét július hónapban 108 százalékra teljesítette ugyan, de a megrendelt fenyőfagömb hiányában a tervszerűséget csak 76.8 százalékra tudott betartani. Mást termeltek a megrendelt áru helyett és amikor az utolsó dekádban megérkezett az irányvonattal a gömbfa, már nem tudták behozni a lemaradást. Az utóbbi hónapok erősen próbára tették a Szegedi Gőzfűrészt, nemcsak hogy nem tudtak úgy dolgozni, ahogy azt elvárta tőlük a népgazdaság, de elmaradt az anynyira áhított élüzem cím is. Sok szó esett mostanában a termelési értekezleteken és párttaggyűléseken a szállító vállalatok munkájáról, ami rendes körülmények között alapjául szolgál a feldolgozó üzemek munkájának. Sok gondot adtak mostanában a váratlanul érkező — 40—50 vagon faanyagot szállító — irányvonatok a gőzfűrész dolgozóinak. Nemcsak a vendéget, az anyagot is fogadni kell és az irányvonatokkal érkező áru fogadására nem tudlak megfelelő számú embert biztosítani. Igy történhetett meg, hogy a Tisza-pályaudvar közelében lévő külső rönktérre rendezetlenül került esetenkint az áru és a műszaki vezetőség nem tudta számbavenni, milyen faanyag van és miből szenvednek tényleges hiányt. Igy fordulhatott elő, hogy a főművezető, Árendt Andor távollétében állítólagos dongafa hiány miatt két gatter leállt a termeléssel, és kezelőik szabadságra mentek, holott, ha az áru folyamatosan érkezik, rendezése nem vesz a megengedettnél több munkaerőt igénybe, a vastagabb rönkökből szedhettek volna ki anynyi faanyagot, hogy az üzem a dongatervet is teljesíteni tudja. Ha az ember valamilyen okból nem tudja fogadni a vendégét, bocsánatot kér. Az irányvonatok nemíogadásának súlyos ára van. Ha érkezés után nem rakják ki kellő időben az árut, az államvasút jogosan lép fel fekbérköveteléssel, mint ahogy ezt meg is tette. A Szegedi Gőzfűrész ez évben július hó végéig kSzel 48 ezer forint fekbért tizetelt kl, ami az önköltséget nem hogy nem csökkenti, erősen megnöveli. A külső bajok természetes következményeiként belső bajok is jelentkeztek. A sorozatos hóvégi megfeszített munka mellett elhanyagolták az emberekkel való foglalkozást, elgyengült az üzem pártszervezete és a szakszervezet is. Ezért történhetett meg, hogy a külső rönktéri áru kirakásával rendszerezésével meghízott Babarczi Gyula vezette brigád néhány tagja a vezetővel együtt a munka kellős közepén otthagyta a rönkteret azért, mert fizetésüket nem hetenként kapják. Ha a vezetőség nem az utolsó pillanatban nyúlt volna a meggyőzés, a nevelés fegyveréhez — eső után köpönyeg — ha az első naptól kezdve szemmel tartotta volna Babarcziékat, akkor az izgága brigádvezető nem jelenthette volna ki fennhangon, hogy: „Rám nem vonatkoznak ilyen törvények, vagy fizetnek hetenkint, vagy megyek". Annál is inkább terheli a felelősség a vezetőket, mert tudták már a szerződés megkötésekor is, hogy Babarczi és az az 5—6 ember, aki vele távozott, eddig alkalmi munkával kereste a kenyerét, hogy lestek a vonatérkezéseket és mindig ott jelentkeztek munkára, ahol a nagymennyiségű áru kirakása, esetileg elszállítása gondot okozott. Ilyen alkalmakkor a pénzt három-négy óra munkájáért azonnal SZEGEDI JEGYZETEK Világító szúnyogok Sötét, viharfelhők gyülekeztek Szeged felett. A Fehértón a Termélódott nem viszgál- szájú üveget készített elő szúnyog, amelynek pothatták meg élve. De így és figyelt a sötétbe. Egy- rohája tele volt paraziis igen érdekes, eddig szer csak egy falevélen ' " szetvédelmi Tanács ku- még ezen a vidéken, de több kis apró világító tató házában heten tar- másutt sem a szentjános pontocskát észlelt, Övabogáron kívül nem is- tosan aláhelyezte az üvebiológiai mertek más bogarat, get, a másik kezével rátudományok kandidátu- amely világított volna, szorította a világító pon- zitáktói kapta a szúnyog sa, és hat fiatalember — Igaz mondták az éjjel tokát a levéllel együtt az a fénykisugárzást. A akik ide- járó halőrök, hogy lát- üvegre. Tovább figyelt, szentjánosbogárnak az tak ők néha a sötétben A világító pontok mo- idegekkel kapcsolatban a leveleken, ágakon csiL zogtak, lekerültek az lógni valamit, dehát Be- üveg aljára. Az odaszoreczk Péter is úgy gon- rult gallyat sikerült eltózkodtak: Bereczk ter főorvos, a tákkal, atkával — kis élősdiekkel, vo\t amelyiken egyáltalán nem talált semmit. Tehát nem ezektől a kis paraegyetemisták, jöttek ki nyári gyakorlatra, 1953. júliusát írtuk akkor. A nádas zúgott a fokozódó szélben, teljes sötétség borult a Fehér- dolta; valószínűleg szenttórra. Viharos este volt. — Nézzük már meg mi jános bogarak lehettek. De most itt van ez a lesz — mondta Bereczk csöpp bogár világított, Péter a hallgatóknak s saját szemével látta... kilépett a kisház tornácára. Távolról villámlott, dörgött és a világosról kilépők csak koromsötétet láttak maguk körül. — Nézd, ott valami világit — vett észre Bereczk Péter gyakorlott szeme (ki ne ismerné a gyönyörű „Fehértó állítás" alkotóját) Akkor nem találtak többet. Hiába virrasztottak éjtszaka az új jelenség nyitjára nem tudtak rájönni. „Hátha a jövő júliusban..." — gondolta Bereczk Péter, Eltelt egy év. A főorvosnak nagy az elki- foglaltsága — csak szomegy hatonként tudott kilévő kis készüléke van — ennek a szúnyognak nem volt. Akkőr mi világít? Gondos kísérlet után rájött, hogy a szúnyognak vízben oldódó szövetnedve sugározza a fényt. S ez a nedv honnan kapja ezt a világikis ágon valami apró fé- menni a Fehértóra, ahol nyességet — hozzatok csak egy villany lámpát. Odavilágítottak: egy szúnyog volt. Furcsa jelenség. — Fogd csak meg, ez érdekes, megvizsgáljuk. Az egyik hallgató nem tó állatvilágában. Sok új is gondolva arra, hogy állatfajtára bukkant és most nagyon fontos dolgot csinál, nem volt elég óvatos, nagyon erősen fogta meg a csöpp bogarat és az megroncsotávolítania: vagy hat világító szúnyogot megfogott, Igaz több elszállt s olyan látvány volt, mintha apró, izzó pernyét a szél elkap — a szúnyogok élénk zöld fényben izzottak. Mint- tóképességét? egy két méterről is lát- Még sok a kérdés, hatók voltak — az üveg- amely eldöntetlen. Vőben lévőket még 10—15 lószínűleg egy új faj ez méterről is láthatta. a világító szúnyog. Megkezdődött a kuta- amelyre még nincs irotás. Ujfajta-e ez a szú- dalom, de még gondos, nyog, miért világít, hon- türelmes, hosszadalmas nan szerzi ezt a tulaj- kutatásokra van szükség, donságot. Egy-kettőt a hogy a világító szúnyog már hosszú évtizedeken kezén eldörzsölt, az titkát felderítsék. Lehet, keresztül annyi sok ér- egész tenyere foszforesz- hogy csak a Fehértón tékes, a tudományos vi- kált. A csöpp állat mi- van ilyen bogár, lehet, lág számára felbecsülne- kroszkóp alá került. A hogy másutt is. Maga a tetlen értékű megfigye- kisugárzott fény miatt felfedezés azonban naalig láthatta a test kör- gyon érdekes és minden vonalait — még elpusz- bizonnyal új eredmétulása után is órákon nyekkéi gazdagítja Bekeresztül fokozatosan, reczk Péter állatvilágban lassan halványult el a eddig végzett kutatását és a szegedi Fehértó jeleseket, zett — kutatást végeredményesen a most ez az egy évvel ezelőtti jelenség izgatta, fénye. Egy hónappal ezelőtt, jú- Milyen szúnyog ez? lius 22-én a Fehértón A him is, a nőstény is lentőségét. töltötte az éjjelt. Széles- foszforeszkál. Volt olyan Markovits Tibor kézhez kapták és hamar koccintgathattak a könnyen megszerzett fizetség örömére. Amíg a külső rönktéren Babarczi és társai, akiknek sehogysem fűlt a foguk a rendszeres munkához azon vitatkoztak, hogy nem hajlandók dolgozni normára és heti fizetés nélkül, az üzem még a meglévő anyagra is várni vol't kénytelen. De jolentös kiesést okozott az a szíves gesztus is, amclylyel a raktáron lévő fűrészlapokból kisegítették Barcs, Eszakmagyarország és Budapest gőzfürésztelepeit abban reménykedve, hogy az üzemben lévők mé|g jók, miro felmondják a szolgálatot majd megérkeznek a jelzett új fűrészlapok. Nem érkeztek meg, emiatt peidig a gépidő kihasználás 147 óra veszteséggel dicsekedhet, ami annyit jelent, hogy egy gatiter a hónap háromnegyedére kiesett a termelésből. Augusztus hónap első dekád értékelése szerint a íóhlrfl Szegedi Gfizlűrész adósa maradt népgazdaságunknak. tervét 85.6 százalékra teljesítette. A második dekádot 115.2 százalékra* do még ez az eredmény is visszacsúszott 100 százalékra az augusztus 20 tiszteletére indított műnkaverseny idejében. A harmadik dekád nap-nap után gyenge eredményeket mutat fel, egy teljes napi lemaradást, amit a hátralévő péhány nap alatt már nem tudnak felszámolni még emberfeletti munka mellett sem a Szegcdi Gőzfűrész dolgozói. Pedig öreg famunkások dolgoznak itt, olyanok, akik 15—20—25 év alatt nagyon megismerték a fa leikért, a famunka minden csinját-binját és akik nem cserélnének mesterséget 6cnkivel. Az üzem vezetősége majd minden hónaipban 2—3 dolgozónak ad 25 éves it? töltött munkaidőért hűségjutalmat Összeforrt, kipróbált munkásgárdája van a Szegedi Gőzfűrésznek. — Ezt beszélik róla nemcsak vároe-, országszerte. Igaz is ez. Mégsem lett élüzem, pedig, nagyon szerették volna a dolgozók. Addig csak régi dicsőségként emlegethetik az élüzem címet, amíg az üzem vezetősége lehetőséget nem talál akár a belső rönktér tágítására, akár a külső rendezésére és az újonnan idekerülő emberek nevelésére. Mert pusztán a nevelésen, a párt- és a tömegszervezetek jó nevelési munkáján múlik, hogy a dolgozó, aki még délelőtt makkegészséges volt és bejött fahajért, az délután nem jön dolgozni. Nem az öregebb munkások engednek meg maguknak ilyen igazolatlan távolmaradásokat, hanem az újak. Pedig Minden monkiskéz számit ott, ahol a tervszerűség száz százalékot követel. Mindjárt lelassul, megbomlik a termelés dinamikája, ha akárcsak egy ember is hiányzik, megérzi az üzem, kárát szenvedik a lelkiismeretes, pontosan dolgozók is. Nemcsak az egyén hibája, ha nem lelkiismereti kérdés nála a munka, a közösségé is, különösen pedig az üzem kommunistáinak, népnevelőinek hibája, felelőssége. A szállító vállalatokkal karöltve hamarosan megoldást kell keresnie a rendszeres áruellátásban a Szegedi Gőzfűrésznek. Az irányvonatok könnyebbséget szerezhetnek a szállítóknak, jó pontok az államvasutaknak, de a megmunkáló üzemeknek a kellettnél sokkal nagyobb gondot, zavart a termelés menetében. Sokkal jobb a helyzet a vízin Ion érkező anyagnál, amely az átvétel után ott ring békésen a Tisza vizén, míg sor nem kerül a feldolgozására. De víziúton nem minden érkezhet. A pécsi erdőgazdaságból például a képtelenséggel határos gondolat lenne víziúton küldeni a rönköket. Sürgősen rendezésre váI ró feladat, hogy a szállítókkal és a vasúttal megkeresse a Szegedi Gőzfűrész vezetősége a rendszeres ellátás lehetőségeit, mert pillanatnyilag ez okozza a legnagyobb felfordulást a külső rönktéren —> amint kicsit kesernyés humorral a dolgozók elnevezték rönktemetőnek — és ez hozza felszínre a belső bajokat is az üzemen belül. A jelenlegi körülmények között pedig csak nagyon távoli gondolatként vetődhet fel, hogy: — Szeretnénk újra megszerezni az élüzem címet. László Ibolya ~