Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I A MAI SZÁMCNKBÖLi AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 173. SZAM I PÉNTEK, 1954 JÜLIUS 23. Szeged dolgozói segítik az árvízsujtotta területek lakosságát Őrjárat a szegedi szérűkSn Mendes-France rádióbeszéde és Eden nyilatkozata az indo­kínai fegyverszünettel Kapcso­latban Szegedi gyerekek Szátokon Az árvízvédelmi kormánybiz- ; tosság jelentése Nyár a szegedi mozikban Nem csökkent a mozik látoga­tottsága: a sok jó film vonzza a közönséget ARA: 50 FILLÉR } Tárgyalások után — megegyezés (P. I.) A legtöbb ember, amikor valaminek nagyon örül, nem talál szavakat arra, hogy érzéseit, boldogságát akárcsak kö­rülbelül is kifejezze. Ha most megkérdeznénk a vietnami harcoso­kat, vagy a francia anyákat, hogy mit éreznek az indokínai fegy­verszünet aláírásakor, minden bizonnyal széles, boldog mosoly, né­hány, öröm-okozta könnycsepp és egy-két, hirtelen eszükbe jutó szó lenne a válasz. És ez természetes is. Nehéz azt szavakkal el­mondani, hogy mit jelent csaknem nyolcévi, leírhatatlan szenve­désekkel teli harcok után eljutni a békés, biztonságos élethez. Ugyanilyen nehéz a távoli őserdők mélyén folyó csatákba induló fiatal katona távozása, sebesülése, eltűnése, vagy fogságba esése miatt érzett fájdalmak után kifejezni azt a midennél nagyobb boldogságot, amit a közeli viszontlátás tudata ébreszt az annyit aggódó anyai szívben, örülnek tehát Indokínában és Franciaor­szágban, de örülnek más ázsiai és európai államban, örülnek min­denütt a világon, ahol becsületes és békeszerető emberek élnek. Pedig — és mostmár el lehet mondani — a hosszúra nyúlt genfi értekezlet alatt sokszor éreztük úgy, hogy nem fog meg­egyezés születni. A nagy érdeklődés, amely az értekezlet első pár napját kísérte, fokozatosan közönnyé alakult át a kezdetben kép­mutató, a későbbiek során pedig mindinkább teljes valóságában megmutatkozó bidaulti és dullesi politika és magatartás következ­tében. Az értekezletnek ezt a — nagyobbik — szakaszát a mind­két fél számára előnyös megoldást biztosító, Molotov, Csou En-laj, Nam Ir és Fam Van Dong által beterjesztett javaslatok, Bidault virágnyelven elmondott, a korábbi statusquo-hoz mereven ragasz­kodó beszédei és elfogadhatatlan feltételei, no meg Dulles szenve­délyes hangú kirohanásai jellemezték. A legkevesebb türelme Dulles-nak volt: egy hét múlva — sikertelensége felett érzett el­keseredésében — hazautazott. Nem sokkal volt több a türelme a francia nemzetgyűlésnek sem: még június első felében végleg be­telt Bidault szemfényvesztésre épült, a francia nagyhatalmi hely­zet teljes lejáratását eredményező politikájával és a Laniel-kor­mány megbuktatásán keresztül végetvetett Bidault csaknem egy­évtizedes külügyminiszterségének. Az, hogy a genfi értekezlet e nehézségek ellenére is továbbfolytatta munkáját, az Molotov elv­társ és Csou En-laj elvtárs érdeme, kik türelmükkel, következe­tességükkel és kezdeményezőkészségükkel újra, meg újra megte­remtették a további tárgyalások lehetőségeit és alapjait. Az érte­kezlet e szakaszának befejező részében az egyes részletkérdések tanulmányozására és a megfelelő javaslatok kidolgozására albizott­ságokat alakítottak* ^ . ' 1 - -« Az értekezlet mfiéodik, döntő szakasza a javaslatok elkészü­lése után az időközben hazájukba távozó külügyminiszterek visz­szatérésével kezdődött. Franciaországot ekkor már Mendes-France, az új francia miniszterelnök és külügyminiszter képviselte, aki az indokinai háború július 20-i befejezésére tett ígéretével nyerte el beiktatásához a francia nemzetgyűlés bizalmát. Az értekezlet ezen szakaszában is Molotov szovjet külügyminiszteré az érdem, aki javasolta, hogy a teljes bizottságok ülése helyett a küldöttségve­zető külügyminiszterek folytassanak egymásközötti bizalmas meg­beszéléseket és kíséreljék meg a véleménykülönbségek kiküszöbö­lését. Ez a magyarázata annak, hogy amíg az értekezlet első felé­ben alig történt előrehaladás, addig az utolsó 12 napban minden akadályt sikerült elhárítani a megegyezés útjából. Természetesen ehhez a nagyszerű eredményhez megfelelő javaslatokra is szükség volt, amelyek legnagyobb részét szintén a Szovjetunió külügymi­nisztere terjesztette elő. Megkönnyítette a megegyezést az a reá­lis politikai elképzelés is, amelyről az új francia miniszterelnök a tanácskozások során tanúbizonyságot tett. Nem képzelt hatalmi helyzetből való diktálásra törekedett, hanem az érdekelt ténye­zőkkel való közvetlen tárgyalásokon keresztül a tényleges hely­zetből kiindulva járult hozzá ahhoz, hogy létrejöjjön a megegyezés. Szóval: ismét igazuk lett azoknak, akik a "tárgyalni, tár­gyalni és tárgyalni* gyakorlat hívei. Egy esztendővel ezelőtt, 1953 július 27-én írták alá a koreai fegyverszüneti szerződést és most ismét újabb fegyvernyugvás következik: a koreai háború után be­fejeződik a nyolcadik éve tartó indokínai "melegháború« is. Aligha szükséges tehát annak bizonyítása, hogy napjaink nemzet­közi kérdései csakis türelmes, egymás érdekeinek kölcsönös tisz­teletbentartására alapozott tárgyalások útján oldhatók meg, illetve rendezhetők elfogadhatóan. .,.' , ,< ~ _ ^ A j Rövidesen tehát Indokínában is elhallgatnak a fegyverek, hogy azután teljes mértékben a diplomáciai térre terelődjék át a még függőben lévő problémák megoldásáért folyó erőfeszítés. Sok, nagyon sok feladat vár megoldásra. Meg kell teremteni Korea bé­kés úton történő egyesítésének lehetőségét, amely — mint ismere­tes — a genfi értekezlet során a koreai intervencióban résztvett 16 állam elfogadhatatlan feltételei következtében nem jöhetett létre. Meg kell valósítani a Szovjetunió által korábban javasolt kollektív európai biztonsági szerződést, Németország békés úton történő egyesitését, a Kelet és Nyugat közötti, mind közvetlenebb gazdasági kapcsolatok kiépítését, szóval mindazt, ami eddig meg­oldhatatlannak, vagy kevés sikerrel kecsegtetőnek látszott, de amelyek — mint a genfi értekezlet eredményei bebizonyították — megoldhatók. Az indokínai fegyverszünet aláírásának ténye nagy öröm. A békeszerető emberiség, amikor hálát és megbecsülést érez a meg­egyezés létrehozásáért a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság bé­kepolitikája iránt, egyúttal arra is gondol, hogy a megegyezés még nem jelenti magát a békét és arra is, hogy az "erő politikája* és a "dinamikus külpolitika* néven ismert amerikai hatalmi tö­rekvések a jövőben is megkísérlik, hogy célhoz érjenek. A genfi értekezlet tanulságai azonban meggyőzően bizonyítják, hogy Ang­lia és Franciaország nem az amerikai politika feltételnélküli ki­szolgálói többé éshogy érdekeik egyre több ponton azonosak a bé-» ketábor érdekeivel. Ez egyik alapja a további tárgyalások politi­kájának, az újabb megegyezések létrejöttének. A genfi értekezlet az első nagy nemzetközi tanácskozás, amelyen a Kínai Népköztársaság mint az öt nagyhatalom egyike vett részt. Az elért megegyezésből következik, hogy a még függő­ben lévő nagyjelentőségű nemzetközi kérdések megoldása csak az öt nagyhatalom együttműködésén keresztül képzelhető el. A NÉP JÓLÉTÉÉRT t • > • Késsülünk a vasutas napra flz auguszlus 20-i verseny az Úiszegedi Néhány hét múlva ünnepeljük a IV. magyar vasútasnapot. Három kemény harccal teli év per­gett le azóta, amióta pártunk javaslatára a kor­mány törvénybe iktatta a vasútasnap megtartását. Három év megfeszítet} termelési feladatainak nagy­szerű elvégzése van mögöttünk. A vasútas dolgozók egysége e három esztendő alatt megszilárdult,' mé­lyült a dolgozók párt iránti szeretete ée harcosabb vasótas dolgozók indulnak most munkára, mint ezelőtt három évvel. A vasútasnap minden esztendőben közvetlen az alkotmány ünnepe előtt zajlik le. Ez a körül­mény aláhúzza számunkra a vasútasnap fontossá­gát. Nem nehéz kapcsolatot keresni e két ünnep között. Az alkotmány, moly dolgozó népünk szá­mára jogokat ós kötelességeket biztosít, lehetővé tette a munka megbecsülésének olyan fokát, amely számunkra többek között a vasútasnap rendszere­sítésében is megnyilvánul. A vasútasnap nemcsak az ünneplés napja hanem a munka napja is, mert ekkor indul meg hazánkban az idei őszi forgalom. Mi, vasútas dol­gozók kötelezzük magunkat arra, hogy pártunk po­litikájának, a kormány új, nagyszerű programm­jának megvalósítása érdekében helylállunk e nagy feladat megoldásában. Mi, műhelyi dolgozók arra gondolunk, ami­kor a IV. vasútasnap méltó megünneplésére ké­szülünk, hogy minél }öbb gépet, kocsit, pályamesteri hajtókát, pályakocsit és sorompót adjunk a for­galom számára, amellyel bizonyítjuk a zavartalan forgalmat. A mi üzemünk, a MÁV Felépítményi Vas­anyagjavító Vállalat dolgozói eddig még mindenkor teljesítet tél: és a jövőben is teljesíteni, túlteljesíteni akarják vállalásaikat. Teljesítményeik szép eredmé­nyét igazolja, hogy az 1954. I. felévi tervünket 110 százalékra teljesítettük ós biztosítottuk a III. ne­gyedévre való zökkenőmentes átmenetet. Dolgozóink versenylendülete }Ovább fokozódik. A hó elején megtartott termelési értekezleten vál­lalták dolgozóink — a IV. vasútasnap tiszteletére — júliusi termelési tervünknek a határidő előtt két nappal való teljesítését. Műszaki vezetőink a munkához szükséges fel­tételek biztosítását vállalták, ezzel segítik elő dol­gozóink vállalásainak teljesítését. Ezekben a napokban népnevelőink minden dolgozóval beszélgetnek, megmagyarázzák becsüle­tes munkánk egész népünk elismerését vonja maga után. Ez az elismerés pedig arra buzdítja üzemünk valamennyi dolgozóját, hogy a vasútasnapot hősi helytállással, példamutató termelési eredményekkel tegyék emlékezetessé. . I ! jXl-ÉL. 1 * Katona Lajos Kender-Lenszövft Vállalatnál Üzemünkben a III. negyedévre a munkaver­seny szervezése a Szegedi Textilművek augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére tett felhívása után indult meg. A vállalatvezetőség a pártbizottsággal együtt megbeszélte a feladatokat és felbontotta azokat az egyes műhelyekig. Ezután az osztályvezetők össze­hívták a művezetőket és közösen beszélték m^g az egyes munkaterületek hiányosságait, a hibák kija­vításának módját. Ezzel egyidöben a komplex-brigád is meg­kezdte működését. Legfontosabb feladatuknak te­kintették a harmadik negyedévi önköltségcsökken­tés biztosítását. E cél érdekében előadásokat tar­tottak, s részletesen ismertették az önköltség- és a termelékenység alakulásának problémáit. Ezenki­vül megbeszéléseket tartottak az anyag- és mun­kabértakarékosságról is. Az üzemek között a verseny főleg az önkölt­ségcsökkentés, a termelékenység emelése érdeké­ben folyik. A verseny lendületét fokozza az igaz­gatóság által kitűzött önköltségcsökkentési cél ju­talom és az önköltségcsökkentésben élenjáró osz­tály feliratú vándorzászló. A dolgozók szinte egy emberként tették meg vállalásukat alkotmányunk méltó megünneplésére. Kelin László szövő ifjúmunkás vállalta, 100 száza­lékos minőségi munkájával és termelése állandó emelésével segíti az üzem tervteljesítését. Legutóbbi termelési átlaga 142 százalék volt és három hónapi jó termelési eredménye jutalmául megkapta a szta­hánovista oklevelet. Dékány Józsefné szövőnő na­ponkinti fokozatos termelésemelésével tűnt ki. 121, 135, majd 148 százalékos átlagteljesítményt ért el. Hozzá hasonló eredményekkel dicsekedhet Kiss Pálné is, aki 127, 128, majd 142 százalékos átlagot ért el. Minőségi munkájának javításával tűnt ki Csá­nyi Jánosné szövő, aki 95 százalékról 100 száza­lékra javította munkája minőségét, Fazekas Erzsé­bet 99, Katona Piroska 100 százalékos minőséget ért el az utóbbi hetekben. Jó munkát értek el az utóbbi időben Gulyás Ilona cérnázó ifjúmunkás, Lehotai Józsefné, a kopszoló dolgozója is. A műve­zetők közül Molnár Endre szövő művezető tűnt; ki vállalásával. Megfogadta, augusztus 20-ra a parti­tervét 100 százalékról 102 százalékra emeli, a mi­nőséget pedig 97 százalékról 98 százalékra javítja. Július első dekádjában 107.3 százalékos termelési átlag mellett száz százalékos minőségi munkát vé­geztek. Barna Istvánná Kitüntetett fiatalok között Egy hete, hogy a mü­szakváltás után ünnepé­lyes keretek között át­vették a Textilművek ifjúmunkásai a DISZ Központi Vezetőségének vándorzászlaját. A nehéz vörös selyem­zászlót a fiatalok ott he­lyezték el az üzem elő­csarnokában, hogy min­denki, aki belép a Tex­tilművekbe, láthassa. Az új birtokosok büszkék a Szolnoki Cipőgyár Dísz­eseitől elnyert zászlóra. Azonban nemcsak a jo­gos büszkeség jele ez a zászló, hanem egyúttal figyelmeztetés is. Napon­ként köszönti az üzembe belépő fiatalokat, figyel­mezteti őket, hogy a kö­vetkező félévben ugyan­csak meg kell állniok a helyüket, ha azt akar­ják, hogy sokáig náluk legyen. A nagy közös kitünte­tés mellett tíz fiatal ka­pott dicsérő oklevelet a Könnyűipari Miniszté­rium Pamutipari Igazga­tóságától. Egy nappal az ünnepség után ezek az ifjúmunkások az eddigi­nél is nagyobb lelkese­déssel álltak gépeik mel­lett. Emlékezetükben még nagyon sokáig ott fog élni az oklevelek át­adásának örömteli izgal­ma és sokáig ad erőt na­pi munkájuk elvégzésé­hez az az elhatározás, mondhatni fogadalom, amit ott tettek kipirult arccal a vándorzászló alatt: még többet terme­lünk, még jobban dolgo­zunk. Az oklevéllel kitünte­tettek közül ketten, Tóth Istvánné és Bakacsi Jú­lia a délutáni C műszak­ban dolgoznak. Tóth Mi­hályné 29 éves fiatal asszony. Azt mondja: — Két nagy gyerekem van. — Elő is veszi egy ne­velőszemű kilenc év kö­rüli kislány és egy hét év körüli kisfiú arcké­pét, mint valami igazol­ványt. Mindig vele vannak ezek a képek. Talán az­ért is dolgozik példamu­tatóan, a gyerekek miatt, hogy nekik jó legyen. Két éve van csak a Tex­tilművekben, a nyújtó­nál. — Eleinte — mond­ja — nem szerettem itt. Szokatlan volt az állan­dó gépzaj és amíg meg nem ismertem a gyapot­tal való munka szépsé­geit, bizony nem nagy lelkesedéssel álltam na­ponta a gép mellé. A fizetésemen is meglát­szott az oktalan idegen­kedés. Nem tudnám én már megmondani mikor, de azután megszerettem a munkámat. Öröm sugárzik az ar­cán, amikor a teljesít­ménye iránt érdeklő­dünk. — Ha még négy hó­napig tudom tartani a 106—109 százalékos át­lagot, sztahánovista le­szek. A hengerekről lassan lefogy az anyag. Búcsú­zásképpen még azt kí­vánjuk, sikerüljön tarta­nia az elért szintet Néhány géppel arébb, a szalagnyujtón dolgozik a C műszak másik okle­véllel kitüntetett fiatal­ja, Bakacsi Júlia. Ö már „öregebb" munkás az üzemben. 1951-ben ke­rült ide és az elmúlt hetekben Balatonszépla­kon üdült jó munkája jutalmául. Amig a mun­kája felől kérdezőskö­dünk szótlan, csak eny­nyit mond: — Egysze­rűen megy ez, csak ki­csit szeretni kell a gé­pet. Akkor lesz csak be­szédesebb, amikor a ba­latoni napokról szeret­nénk megtudni valamit. Egészen közel hajol: rrr. JÓ volt, szép volt, de a második hét elején már nagyon jöttem vol­na haza. Megszoktam, megszerettem az üze­met, hiányzott. Beszélgetés közben ki­kigyullad a szalagegyesítő jelző lámpácskája. Ilyen­kor gyors kezekkel cse­réli a hengert, a meg­telt helyébe újat tesz fel. Érzékeny vendég meg is sértődne tán, ha a házi gazdája többet gondolna munkájára, mint rá. Mi természetes­nek találjuk, hogy akkor áll csak meg velünk be­szélgetni, ha már megy a gép. Drága az idő és hogy Bakacsi Júlia jól kihasználja ezt az időt, arról tanúskodik a gép homlokzatán elhelyezett kis fekete tábla: 120 szá­zalék Nyolc kitüntetettet nem látogathatunk meg, mi­vel javarészük éjszakai műszakban dolgozik. Tóth Istvánné és Baka­csi Júlia egyszerű sze­rény szavain keresztül azonban ők is ismerőse­inkké váltak. Méghozzá olyan közeli ismerősök­ké, okikét becsülünk és szeretünk is. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom