Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-08 / 160. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JÜLIüS 8. DELMBGYBRORSZAG Bureweszínyik mozgalom a Szegedi Texlilművekben f 'A SAovjjatunióban széles körben elterjedt al Burevesztnytik-mozgalom a számvitel'i dolgozók között. A mozgalom át'élja, hogysminden dolgozót mozfctt>sítson azj önköltségi feladatok teljesítésére,; túlteljesítésére. A mozgalom a Lenin-renddel kitüntetett Burevjeeztnyik Cipőgyárban indvlt meg, tahol a munkaverseny új formája' bontakozott ki. Az ere,dmény: munka termelékenységéinek emelkedése és az önköltség jeloutűs csökkentése :volt. } Népi demokráciáSnkbamj a szocializmus építése során; állandó figyelmet fordítunk a ' takarókosságra és az önköítséjr csökkentésére. Kormányunk programmjának fő célkitáizé«ét:| a lakosság életszínvonalának állanó'ó emelését csak akkor tudjuk végrehajtani, ha fokozottan takarékoskodunk és biztosítjuk a termékek ^önköltségének csökkenését. A mozgalom eredményies bevezetésének és továbbiejlesztéiséoek legfontosabb feltétele, hogy minden dolgozóval ismertessük, t melyek azok a konkrét költségek. íamelyeknek alakulására a dolgozó közvetlen befolyást gyakorolhat. A dolgozó csak ennek tudatában érti meg világosan 6aját szerepűt az önköltség csökkentéséért folyó harcban. A mozgalom lényege abban áll, hogy az egyes dolgozók feladatait is megmulatja az önköltség csökkentésében ós általában liárom kérdést kapcsol össze: i 1. Á termelékenység alakulása; I 2. nyersanyagkihasználás; 4 ; I 3. minőségi munka. \ / Természetesen az önköltségcsökkentés terén egyéb kérdések is fontosak. Ilyenek: a segédanyaggal való takarékosságért, a szerszámok használati idejének meghosszabbításáért, a munkagépek legjobb karbantartásáért és a javítási időpontok kitolásáért vívott harc stb. Ezek természetesen mind igen fontos tényezői az .önköltségcsökkentésnek, de egyes dolgozókra „bontva" nem Lehetséiges az értékelésük. Ez a helyzet például la segédanyagfelhasználásnál, ahol az ellenőrzés és az értékelés nagyobb egységekre terjed ki. üzemíészekre, esetleg egyes anyagoknál műszakokra. Ezen a téren iiziemünkben, a Szegedi Textilmű•vekben 1953 április elsején bevehetett limit-rendszer meg is hozta az eredményt: a bevezetése óta eltelt egy év alatt 19 százalékos megtakarítást értünk el az előző időszakhoz viszonyítva. J 1. Termelékenység Le kell azonban szögezni az elvitathatatlan tételt: az önköltséget elsősorban a munka termelékenységével lehet csökkenteni. Ennek révén meggyorsul a termelési ciklus, emelkedik a termelés és csökken az egységre eső általános költségek aránya. Ennek értelmében a gyűrüsfonó üzemrészben már bevezetett Burevesztnyik-mozgalom mindenekelőtt a termelékenység kérdését ragadja meg. Ez képezi a névszerint vezetett és a gépeken elhelyezett kartonokon is feltüntetett egyéni megtakarítás alapját. 2. Nyersanyagkihasználás Ez a kérdés a hulladékcsökkentéshez vezet. Nyilvánvaló, hogy az a fonónő, aki kevesebb hulladékot termel, olcsóbban állítja elő a fonalat és így szükségképpen jobb önköltséggel dolgozik. 3. Minőség Igen fontos az önköltség alakulása szempontjából a minőség. Nem elég egyszerűen csak a munka termelékenységét fokozni, hanem igen nagy figyelmet kell fordítani a munka minőségére is. Ezt ezideig forintokban kifejezni még nem tudtuk és ez a kérdés a továbbiakban megoldásra vár. Mihelyt azonban a minőség egyénenkint kimutatható lesz, úgy természetesen forintokban is kifejezhetjük. Addig is személyenként feltüntetjük a selejtszázalékot. a Zscdely-niozgalom keretén belül elért minőségi osztályt, a kötözési minősítést és a kötözési időt. Meg kell említenünk, hogy a legutóbbi értéikelés alapján a gyűrűs üzemrósz három műszakja között Erdész Antalnó elvtársnő műszakja érte el az önköltségcsökkentésében a legjobb eredményt. Száz kilogramm termelésre vetítve 6 forint 20 fillér megtakarítást tudott elérni és így átlagosan egy forinttal jobb műszakja önköltségi eredménye a másik kettőjével szemben. A megtakarítás a hulladékcsökkentés alapján jelentkezik. A fonónők közül száz kilogrammra eső megtakarítás Majláth Máriánál 13 forint 80 fillér, Bogos Zóltánnónál 14 forint 98 fillér, II. Horváth Ilonánál 14 forint 48 fillért mutat. A gyürüsgépeken elhelyezett kartonok alapján minden fonónő megállapíthatja hogy az önköltség csökkentésében milyen munkát vcigzett. Hónapról-hónapra figyelemmel kísérheti, hogy munkájával mennyiben járult hozzá ahhoz a harchoz, amelynek célja a többtermclés, a takarékos gazdálkodás, a termelés jövedelmezőségének és a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. I 1 «- - Jónás Antal Szegedi Textilművek Megkezdődött a Magyar írók Szövetségének közgyűlése Szerdán reggel 9 óra után a budapesti városi tanács váci-utcai üléstermében megkezdődött a Magyar írók Szövetségének közgyűlése, A közgyűlés megnyitásán megjelent Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Darvas József népművelési miniszter, Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, valamint a magyar irodalom számos kiválósága, a kulturális élet képviselői. A közgyűlés elnökségének megválasztása után Veres Péter Kossuth-díjas, a Magyar írók Szövetségének elnöke mondott megnyitóbeszédet. Ezután Darvas József népművelési miniszter mondott beszámolót irodalmunk mai helyzetéről. Bevezetőben hangsúlyozta: a mi Irodalmunk legfőbb feladata, hogy a pártunk vezette nagy nemzetépítő munkának — amely példa nélkül áll történelmünkben — a szocialista építésnek, a magasabbrendü egységes szocialista nemzet kiformálásának cselekvő részese legyen. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a III. kongresszus Íróinkban is növelte a párt iránti bizalmat és szeretetet. Azzal a politikai irányvonallal, amelyet a kongresszus lefektetett, minden becsületes, népét szerető, népét szolgálni akaró kommunista ós nem kommunista író mélyen egyetért. Ez olyan politika, amely éppen azért, mert az egész dolgozó nép, az egész nemzet ügyét szolgálja, alapja új irodalmuuk kialakulóban lévő egységének, az írók cselekvő alkotó összefogásának. Ezt a politikát, ezt a nemzetépítő programmot szolgálni, támogatni! az irodalom erejével, — nem ada tott még nagyobb, nemesebb hivatás írónemzedék számára. Megvan rá a lehetőség, hogy ezt az írói szolgálatot az eddiginél még jobban végezzük. — A Szabad Nép március 15-i cikkének egyik legfontosabb tótele a nagyobb írói szabadság, írói önállóság, s egyben a nagyobb írói felelősség hangsúlyozása — folytatta. — A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs is beszélt erről. Ha azt nézzük — folytatta Darvas József —, hogy a júniusi párthatározat óta kibontakozott szabadabb alkotói légkörben hogyan, merre felé fejlődött irodalmunk, sok olyan eredményről számolhatunk be, amelyek a Szabad Nép márciusi cikkének, s Rákosi telvtárs beszéde idevonatkozó részének alapvető helyességét bizonyítják. — Megnőtt íróink alkotókedve, bátorsága. Irodalmunk egy sor területén határozott fejlődés , . bontakozott ki. Drámairodalmunkat említhetem itt legelsőként. A most lezajlott „Magyar dráma hete", amely számbavette az elmúlt évad színpadi termését, meggyőző bizonyítéka volt a fejlődésnek. — Bátran beszélhetünk irodalmunk tematikai szélességéről. a problémák írói fölvetésének gazdagodásáról, s mindezen keresztül irodalmunk színesedéséről, elevenebbé válásáról is, — mondotta. Uj műfajok jelentek meg, illetve fejlődtek tovább, mindenekelőtt a szatira. Darvas miniszter az eredmények felsorolás után az „élei igazsága" és a konfliktus-problémák kérdéséről szólt. Egyre több mü bizonyítja azt — hangsúlyozta —, hogy csak az ólej teljes bonyolultságát megmutatni bátor irodalom tud újat, eredetit, valóban életszerűt, igazat mondani az életről, s nevelő értékű élményt adni az olvasónak, a nézőnek. Ezután új irodalmunk nemzeti jellegéről beszélt Darvas József, majd irodalmi életünk egészséges fejlődésének néhány káros mellékhajtásáról beszélt. Ezzel kapcsolatban részletesen elemezte költészetünk helyzetét, amelyben — mint mondotta — kétirányú eltorzulást látunk: erős elcsúszást egyrészt az öncélúság, másrészt a naturalizmus felé. — Most az a feladatunk, hogy — leküzdve mindenféle helytelen nézetet s komolyan szembeszállva azok irodalmi megnyilvánulásaival — föfigyelmünkct arra fordítsuk, hogyan mehetünk még gyorsabban előre népi demokratikus rendszerünk, szocialista építésünk írói szolgálatában! ;,A gazda szemével...": nagyon sokszor elhangzott ez a meghatározás a kongresszuson, a felszólalók szájáról is. A gazda szeme, persze észreveszi a gazt, a dudvát is, de figyelme s gondossága elsősorban mégis a csírázó mag, a növő vetés felé irányul. íróink figyelme, gondossága is irányuljon elsősorban a pozitívumok felé. Ábrázolják azt, ami életünkben szép és példamutató. Senki nem kívánia tőlük, hogy a bairól. a rosszról hallgassanak s „kilakkozott" műveket* alkossanak — de aki azt hiszi, hogy ma a forradalmi írói magatartást a baikeresés. az ellenzékieskedés jelenti, az súlvosan téved. Tanulmányozzák íróink pártunk, kormányunk politikáját, tanulmányozzák a marxizmus-leninizmust, mert ez segít meglátni a teljes valóságot. Népünknek szüksége van az optimizmust sugárzó, nagy nevelő hatású müvekre, szüksége van a példamutató hősöket ábrázoló írásokra. Az cletábrázolás döntő kérdése, hogy a régi és az új harcát megmutatva, az író szenvedélyesen állást foglaljon az új mellett. írjanak íróink a pártról! Valóban nincsen szükségünk a „deus machina" szerepét betöltő sematikus párttitkárra — de szükségünk van melegszívű, talpig ember kommunisták írói ábrázolására. A régi sémát már nem használják íróink — de az igazi kommunista hőst, aki úgy hős, hogy emberi ember, még alig alig „fedezték" fel. Pedig ezrével, tízezrével vannak ilyenek. Ezután a kritikáról beszélt Darvas József. Halaszthatatlan dolgunk — hangsúlyozta —, hogy sürgős intézkedéseket tegyünk kritikai életünk erősítésére, mert enélkül nem biztosíthatjuk irodalmi életünk egészséges fejlődését! A továbbiakban az új magyar irodalom egységéről beszélt Darvas miniszter. Hangsúlyozta: pártunk politikája a legszélesebb nemzeti egység politikája. Senki előtt nincs zárva az út, aki a nép becsületes írói szolgálatára jelentkezik. összefoglalva én úgy látom — mondotta végezetül — minden lehetőségünk megvan rá, hogy pártunk politikája alapján, a nemzeti egység szellemében új irodalmunk további nagy fejlődést érjen el. Ha valamikor, most igazán rajtunk múlik, a mi felelősségünk elsősorban. hogv beteljesítjük-e népünk várakozását. Közeledik hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója. A nagy ünnephez méltó alkotásokkal készüljünk e nagy ünnepre. Támaszkodva a szabad évek nagy eredményeire, pártunk állandó útmutató segítségére s a testvéri szovjet irodalom gazdag tapasztalataira, szüntelenül munkálkodjunk. hogy a mi irodalmunk is — méltóan nagy elődeinkhez — megörökítse korunk valóságát. nemzeti életünk mai s jövő dicsőségét* A beszámoló után szünet következet, majd megkezdődött a vita a beszámoló felett. — Ma délután 3 órakor a Városi Tanács épületében a 102. számú teremben a népművelési osztály az üzemek, intézmények, tömegszervezetek kultúrfelelősei részére értekezletet tart. Megbeszélik a nyári kultúragitációs munka feladatait és az augusztus 20. ünnepség előkészületeit. — Az idős köz- és alkalmi segélyesek között új férfi és női ruhákat, új cipőket osztott ki a Városi Tanács szociális csoportja. Mészáros Ferencet, Csuka-utca 39. szám alatti lakost például, aki idős, rokkant ember, egy öltözet szép ruhával és egy új cipővel lepték meg. KEGYETLEN ESZTENDŐK Egy hétköznapi reggel 1941-ben a Csillagbörtönben II| l TTorváth Imre jön hozzánk. Arcán hideg közömbösség, mint máskor. Most •nindannyian érezzük, hogy ez csak álarc. Mögötte minden viharzik és háborog. Fojtottan beszél: — Nyugalom elvtársak, nyugalom. Egykét óra múlva, de lehet, hogy néhány perc mulva a fasizmus áldozatainak száma kettővel növekszik. Gyilkosság készül, hideg kérlelhetetlenséggel végrehajtott gyilkosság. Minket többek között arra is elítéltek, hogy mindezt szótlanul, összeszorított fogakkal, tétlenül viseljük el. Legyünk hát ezúttal is erősek és fegyelmezettek. Takó súgja: — Tenni kellene valamit:: J 1 — Mit? — kérdi Misi halkan. — Nem tudom. Akármit, de cselekedni kellene, — mondja Takó — csak nem ülhetünk, mint a sirató vénasszonyok, ölhetett kezekkel, mialatt odakint az udvaron kötelet dobnak két elvtárs nyakába. Ki kellene törnünk innen és foggal, körömmel viaskodni értük, hogyha már megmenteni nem is tudjuk őket, legalább lássák, hogy nem halnak meg hiába, itt is vannak harcos társaik, akik a helyükbe állnak. Könnyebb lenne a halál.;. — Te, Takó. — oktatja Dömötör Feri — hűért beszél belőled mindig az indulat és sohase a józan megfontoltság? Ha a helyükbe akarsz állni, akkor nemcsak fogra és körömre van szükséged, hanem először is hideg, józan ítélőképességre. Számolj a lehetőségekkel. Rajtuk nem segítenél, magunkat kiszolgáltatnád. Erőnk próbaköve éppen a higgadtság. Az adott helyzetben ez a legnehezebb ..: D

ömötör elhallgat. Klima testvér megv el mellettünk. A fasiszta tömeggyilkosok mintapéldánya. Pár éve a Kárpátalján járt a szabadcsapatokkal, a folyosó végén lakik, néhány más nyilas haramiával. Szakállt növesztett, hogy elrettentőbb legyen a külseje. Viselt dolgairól gyakran mesél dicsekedve társainak és tudják róla. hogy nem nagyjol azt. amiről beszáL. téntífifi. véghezvitte, Most, ahogy elmegy mellettünk s mi elhallgatunk, gonosz, gúnyos vonás jelenik meg a szája sarkában. A káröröm torz vigyorgása. Fogunkat vicsorítjuk kínunkban. Nem kaphatjuk el a torkát ennek a gonosztevőnek, aki társaink halálának örül. Nem verhetjük ki a fogait és nem törölhetjük le hülye képéről a gúnymosolyt. A folyosó végéről halljuk néhány perc mulva a hangját: — Hazaárulókat kötnek fel.: j :;: ők ketten most a siralomházban ülnek. A nyilasok szemében hazaárulók. A mi szemünkben és az utókor számára a hős mártírok, a szabadság vértanúi. Hazafiak, akik életüket áldozták a nácik és magyar kiszolgálóik ellen folyó küzdelemben. Földi úr egyre szembetűnőbb izgatottsággal jár-kel a folyosón. Fürkészve nézeget bennünket. Néhányszor elmegy mellettünk és szólogat bennünket: — Munkálkodjanak emberek, mert minden percben itt lehetnek a minisztériumi urak. — A hóhér, — mondja halkan Jenő — nem a minisztériumi urak. Különben, mi a különbség — teszi hozzá és legyint kezével. "Toldi fegyőr elmegy a folyosó végére és a fűtőtestre felkapaszkodva kinéz az ablakon. Aztán megint fel-lejár a folyosón és húzogatja hátul a kabátját, mintha azt akarná, hogy a magas látogató elégedett legyen öltözékével. — Falaz. — mondja Laci — meg akar téveszteni bennünket. Takó megállítja a gépét. Lábával eltolja magától egy félméternyire, aztán feláll és lerázza kötényét. Megszokott mozdulat ez nálunk, amikor a munkát befejezzük. Aztán visszaül a helyére és hallgat. Egyszerre hárem, aztán négy. majd öt rokka csúszik előre a folyosó Lővén sikongva, csikorogva. Ugyanazok a mozdulatok, mint az előbb Takóé. Már újból ülünk mindannyian a helyeinken, csak éppen, hogy mozdulatlanul. Az őr ijedten kapja hátra a fejét, amikor meghallja a gépek lármáját. Megáll és csodálkozó arcot vág. — Na, mi van emberek:-.-. — megállottunk? — kérdezi zavartan. — Megállottunk, — mondja Fock Jenő — ma délelőtt már nem is dolgozunk. — Aztán miért? — kérdi Földi úr, de a zavara elárulja, hogy jól tudja, miért. — Azért, mondja Dömötör Feri csendesen — mert ha az embernek meghal valakije, akkor meggyászolja. Ugy gyászolja meg, ahogy tudja. Ha módja van rá, fekete ruhával, ha nincs, altkor..; magába száll és arra gondol, aki elment tőle és akit szeretett. Hát ezért... Érti ezt maga Földi úr? ..: — Értem — mondja az ör és fejét csóválja. — De hát ugye mit csinálhatunk. Ezt már az urak intézik, nem mi. Aztán.:-, ismerik talán őket? A kérdés válasz nélkül marad. — Nohát, üljenek csak akkor — mondja az őr bizonytalanul és elindul a folyosó másik vége felé. Egyszer-kétszer visszanéz, aztán leül maga is egy lócára és hallgatagon mered maga elé. Odakint akasztanak. (~)tt áll az embergyűrű közepén a bitófa, a szegedi Csillagbörtön udvarán. Két sápadtarcú fiatal embert kísérnek szuronyos őrök a gyilkosság színhelye felé. Egv 27 éves férfit és egy szőkehajú diáklányt, alig 18 esztendőst. A világban dúl a háború ..: Horváthtól megtudjuk, hogy azt, aki most elmegy közülünk, Kiss Ernőnek hívják. Kárpitossegéd volt Zomborban, az ottani magyar kommunisták egyik vezetője. Lobogó fekete haja és kicsi bajúsza volt Társai Petőfinek hívták, mert nagyon hasonlított a szabadság költőjére. — A tizenhárom ai •• di vértanú között is volt egy tábornok, — mondja Horváth — akit Kiss Ernőnek hívtak. Érdekes, hogy az is éppen ezen a tájon harcolt a szabadság lobogói alatt. Korok és emberek változnak, de az eszme örök. A szűzmáriás lobogók alatt is a szabadságért harcoltak elődeink.:: A leánynak nem tudjuk a nevét. Akik a sétákon látták, azt mondják, olyan a haja, mint az érett búzakalász és kék a szeme. Állítólag — úgy beszélik — tűzcsóvát vetett az érett búzatáblába, hogy ne tudják azt learatni a gyilkosok. Állnak az udvaron az akasztófa körül. Fegyveres börtönőrök, bírák, ügyészek, urak és bundás úriasszonyok. Megigazítják hajukat az úriasszonyok, és kerek tükörben vizsgálják, jól áll-e a szájukon a pirosító. Lélek Gábor plébános úr, hasán öszszekulcsolt kezében tartja a keresztet és ráncos arcán kegyes mosoly ül. Sztálin elvtárs mondotta: — Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbehagyta rártk, hogy legyünk hívek a Kommunista Internacionálé elveihez. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogv életünket sem kímélve, erősíteni és fejleszteni fogjuk a világ dolgozóinak szövetségét, a Kommunista Internacionálét. "tTiss Ernő magyar kommunista teljesítette a maga életében a nagy Lenin kívánságát. Megszületett, mostoha viszonyok között felnőtt, végigszenvedte az inaséveket, öntudatos, kemény munkás vált belőle. Harcolt a többi munkásokért, egy emberibb életért. Most meghal. A párt hős katonája volt. Megőrzik emlékét a dolgozók. Ülünk, mint gyászolók a ravatal körül. Kezeink ökölbe szorulnak: a szívünkben nincs belenyugvás. Vad háborgással van teli a szívünk, kicsordulni akaró tehetetlen fájdalommal és engesztelhetetlen, iszonyú gyűlölettel elnyomóink iránt. (Folytatjuk) , • . VADASZ FJERENC I