Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

OELMFLGYRRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1554 JtHüS 1. DIMITROV BESZÉL... A zeneiskolák tanévzáró ünnepsége Részlet Georgi Karaszlarov bolgár író „Két beszéd" című írásából H

a valaki akárcsak egyszer is hallotta Georgi Dimitrovot, nem tudta elfelejteni. Minden hallgatójának lelkében kitörölhetetlen nyomot hagytak szavai. Mintha ugyanabban az időben nem is ezer hallgatóhoz beszélt volna, hanem külön-külön mindenkivel baráti melegséggel fűtött szívélyes beszélgetést folytatott volna. Mindazok számára, akik hallgatták, Dimitrov ezemélyes ismerőssé vált, olyan emberré, akit minden hallgatójához .eltéphetetlen szálak fűztek. 1945 november 6-án a szófiai Nemzeti Színház nézőterén azzal az érzéssel foglaltunk helyet, hogy viszontlátjuk és ismét beszélni halljuk egyik igen közeli barátunkéit. Várakoztunk: elterjedt a hír, hogy Dimitrov már visszatért hazájába. És minden pillantás azokra a helyekre szegeződött, ahol megjelenhetett Dimitrov megjelent a miniszterek páholyában és igyekezett észrevétlenül maradni, nehogy megzavarja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett ünnepség műsorát. Viszsza lehet-e azonban tartani a nép lelkesedését? Úgy robbant ki a lelkesedés, mint egy vulkán kitörése! Alig, hogy megpillantották, máris mindenki talpon állt: ••Dimitrov! Dimitrov!* A taps a földszint első soraiban kezdődött, aztán felcsattant az <:lső emeleti páholyokban, majd igazi viharként töltötte be a ragyogóan megvilágított hatalmas nézőteret. Dimitrov felállt, könnyedén meghajtotta magát és mivel a taps most már szűnni nem akaró mennydörgéssé növekedett, kezével köszöntötte a jelenlevőket. Zúgott az egész nagy terem. Semmi sem volt képes megállítani a leírhatatlan örömet, a viharos lelkesedést ebben a pillanatban, amikor számkivetésének hoszszú évei után találkoztunk dicső vezetőnkkel, tanítónkkal és elvtársunkkal. Ez a nagy ember, a lipcsei hős, a nép lángelméjű és hűséges fia, az 1923 szeptemberi és az 1944 szeptemberi felkelések szervezője és vezetője, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, a kommunista párt főtitkára visszatért szeretett hazájába. Dimitrov felemelt kezével hiába igyekezett csitítani a lelkesedés kitörését, hogy az emlékünnepség műsorát folytathassák. A taps és az éljenzések minden mozdulatára erősödött. — Beszéljen Dimitrov! — kiáltott fel valaki. Ezt a kiáltást mindenki átvette és hatalmas ' erővel visszhangzott a folyosókon, benyomult messze a színfalak mögé. Minden jelenlévő talpon állt, fellelkesítette az öröm. Mindenki hallani akarta annak az embernek a hangját, aki erkölcsi győzelmet aratott a vad hitlerizmus ellen akkor, amikor ez hatalmának fénypontján volt, mindenki hallani akarta azt az embert, aki száz és százmilliók szivébe öntött hitet és bátorságot. Deszéljen Dimitrov! — kiáltotta mindenki kórusban. Dimitrov, aki egyenest a repülőtérről jött a színházba, igen fáradt volt, de nem tudott ellenállni a viharzó embertengernek. Lement a színpadra. 23 viharos esztendő után ismét hallottuk hangját, közvetlen közelről láthattuk. Milyen változásokat hoztak ezek az évek és a hitleristák fogságában elszenvedett kínzások! Egykor sötét és sűrű haja most már ritkás volt és ezüstös szálak vegyültek bele. Testalkata, bár még mindig egyenes és tekintélytkeltő volt, elvesztette rugalmasságát. Hangszíne mélyebbé és rekedtté vált, szavai, amelyeknek még nagyobb súlyt adott a sok bölcseség, szaggatottak voltak. Csak a szeme maradt a régi, az a szempár^ amely egykor az -újjászületés* színház szegényes színpadáról ölelt át bennünket, ez a melegen csillogd1 és nedves szempár, amely az őz szemére emlékeztetett. Kézmozdulataiban már nem volt meg ugyanaz az energia, de szavai, amelyekből a nép iránti szeretet áradt, és amelyeket kézmozdulataival kisért, most még mélyebben behatoltak hallgatóságának lelkébe. i Mert Dimitrov szava a nép szava, volt. Vasárnap délelőtt a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében Kollár Pálné igazgató szép ünnepség keretében zárta le az 1953—54-es tanévet. Beszédében vázolta a tanév fontosabb eseményeit és összefoglaló képet nyújtott az intézet pedagógiai és művészeti munkájásól. A statisztikai adatok a szakiskola fejlődésének újabb bizonyítékai. Az igazgatói beszámoló után került sor a tanári oklevelei: és végbizonyítványok kiosztására. A művészi kiállítású diplomákat Sebők György Lisztdíjas zongoraművész, a tanárképesítő bizottság elnöke adta át az új tanároknak. Ezután Simon Béláné, a szülői munkaközösség elnöke, majd Pap Sándor DlSZ-titkár tartotta meg beszámolóját. A kotta- és könyvjutalmak szétosztása után színvonalas növendékhangverseny zárta be az ünnepséget. Vasárnap délután az Állami Zeneiskola tanévzáróján Zucker Hilda igazgató ismertette az iskola egyéves munkásságát. A két éve fennálló zeneiskola, miniszteri értékelés szerint az ország 38 zeneiskolájának élére került, ami elsősorban a kiváló tanári kar munkájának köszönhető. A zenetanulási igény állandó emelkedése bizonyítja, hogy kormányzatunk mennyire helyesen cselekedett, amikor a Szakiskola mellett az állami Zeneiskolát állította fel. Az igazgatói beszámoló hangsúlyozta a két iskola harmonikus összműködését és felsorolta azokat a hallgatókat, akik a következő tanévben már a Szakiskolába kerülnek magasabb képzésre. A solfége-verseny jutalmainak kiosztása után kitűnően sikerült tanári hangverseny zárta be az ünnepélyt. Vivaldi kéthegedűs versenyművét Csonka Miklósné és Perényi Pál tolmácsolta a stílus hibátlan érvényrejutásával, megragadó tónussal és pompás technikai precizitással. Chopin két zongorára írt C-dúr Rondeau-ját Nagyné Varjú Irma és Bachiné Káldor Vera mutatta be a mű romantikus tartalmának kiaknázásával, gazdag színskálával és lendületes virtuózitással. , Szatmári Géza Anyakönyvi hírek (Qwda heg edűi Balettvizsga a színházban JÚNIUS, A VIZSGÁK HONAPJA, az ifjúság számára sok izgalmat és örömöt, de néha bánatot is jelent. Az a vizsga, melyet vasárnap délelőtt a Nemzeti Színházban láttunk, azt hiszem, az összes résztvevő, mind a nézők, mind a szereplők részére csak örömet és boldog izgalmat jelentett. Ezen a matinén a helybeli állami balettiskola növendékei mutatták be munkájuk eredményét nyilvános tanévzáró vizsga keretében. A zsúfolásig megtelt nézőtér — a sok kis húg, öccs, barát, barátnő — türelmetlenül várta a függöny felgördülését. Először a balettképzés legfontosabb mozzanatát, a rúdgyakorlatokat láttuk a különböző évfolyamok növendékeitől, majd a kargyakorlatok következtek. A gyakorlatokat a Vaganova-rendszer alapján fegyelmezetten és elég szabályosan csinálták a növendékek. Persze, akadt itt-rott egy-egy hanyagabb kéz-, vagy lábtartás, de a szabályos mozgás beidegződése hosszabb időt igényel. A gyakorlatok után úttörő-tábor elevenedett meg előttünk. A kispajtások szórakoztatására a szomszédos táborból népi táncosok érkeznek; lendületes polka után ügyes és kedves hollandi táncot járnak el nagy sikerrel, majd humoros tiroli tánc következik. Leánykarikázó után a Krumplicskával zárják műsorukat a népi táncosok. A tábori jelenet után spanyol táncot adott elő Aranyossy Ernő, majd Csajkovszkij Virágkeringőjére szép pas de deux-t táncolt Lakatos Károly és Csongor Klára. A SZÜNET UTAN következett a bemutató fénypontja, a Csodahegedűs című gyermekbalett három felvonásban. A királyi palotában nagy napra készülnek. A kis szobalány (Szabó Kati) gondosan törölgeti a port, miközben az inas (Pataki Tibor) legyeskedik körülötte. De jön az udvarmester (Aradi Imre), szétnézni, hogy minden rendben van-e. Azután a nevelőnőnek (Tranger Sári) kezd udvarolni. Kettősüket a királyi pár (Rádi Ferenc és Török Kata) érkezése zavarja meg. A felségek méltóságteljes menüettet járnál: el, majd mint egy megelevenedett porcellánfigura, bejön a bűbájos kis hercegnő (Halász Eszter) s helyetfoglal szülei lábainál a trón szélén. Kezdődik a nagy esemény. Jönnek a kérők, de a kis hercegnő elutasítja a gazdag lovagokat, akik leverten távoznak. Ezután bejönnek a hercegnő barátnői, hogy tánccal, labdajátékkal szórakoztassák őt. Egyszerre azonban andalító hegedűszó hallatszik kintről. A hercegnő és barátnői könyörgésükkel megtörik a király ellenállását és behívatják a csodahegedűst (Nagy Erzsébet). A hercegnő és a hegedűs kölcsönösen megszeretik egymást, kedves pas de deux-t táncolnak, majd a fiú megkéri a leány kezét. A király ezen a merészségen felháborodik és kidobatja azúj kérőt. A hercegnő vigasztalhatatlan. A csodahegedűs azonban viszszalopakodik s játékával elaltatja az e^ész udvart. Az elaltatottak előtt álmukban vásári jelenet elevenedik meg, ahol egy mecklenburgi csoport táncol, különböző mutatványosok jönnek, Polichinellok (Lukácsi Olga, Révész András és Tóth Bea), kik ügyes akrobatatánccal szórakoztatják a közönséget. A kötéltáncosnő (Rubinstein Jutka) kifejező mozgásával szinte elhiteti, hogy valóban kötélen táncol. Majd egy vándor cigánycsoport vetődik a vásárba, a tüzesszemű cigánylány (Érdi Ildikó) fürge táncot jár. A vándorcigányokkal megérkezik cigányruhában a csodahegedűs a kis hercegnővel. Bemutatott táncuk után a kislány adományokat gyűjt s éppen ekkor érkeznek meg a királyi szülők, kik gyermekükért tűvétették már a félvilágot. A királyné, meglátva kéregető lányát, ájultan esik össze. Ezzel vége az álomnak, felébrednek. A király az álom hatésára visszahívja a csodahegedűst s nekiadja a kishercegnőt. A három különböző korú csoport által eljárt történeti társastáncok, a vőlegény és menyasszony boldog duettje után ünnepélyes esküvői tánccal vonul el a násznép. A BOGA ARANKA tervezésében készült rokokó- és más szép jelmezekben táncoló ügyes kis szereplők teljesítményén meglátszott az előző idők fegyelmezett munkája. De nemcsak a tánc, hanem — ami a baletthez még nagyon fontos — a színpadi játék terén is láttunk néhány megnyilvánulást, mint például a királyi pár, aki méltóságát mozgásban és~ arcjátékban végig megtartotta, vagy a kis hercegnő, amint öntudatos határozottsággal utasítja el kérőit, akik leverten, távoznak. A fáradhatatlan és lelkes/oktató, Till Elza, nagy feladatra vállalkozott, amikor a 80 tagú különböző korosztályokból összetevődő (4—14 évig) gyermekgárda tudását ilyen nagyszabású műsor keretében mutatta be. Tánckultúránk fejlődését és az oktató szakszerű, gondos munkáját dicséri ez a nagysikerű vizsgaelőadás. , , a í B. Egey Klára Csütörtökön kezdik meg a nyeremények kifizetését A Harmadik Békekölcsön második sorsolásán 187.850 Harmadik Békekölcsönkötvényt sorsoltak ki 59 millió 613.400 forint nyereménynyel. A nyeremények kifizetését csütörtökön reggel kaadik meg az Országos Takarékpénztár valamennyi fiókjában, kifizetőhelyen és az ország összes postahivatalában. Több, mint háromezer helyen válthatják majd be a nyerők kihúzott kötvényeiket. Született: Szabi Mihály-J ikli Zsófiának István. Tólh József—Judik Máriának Katalin, Kónya Imre—Nngy Evanak Lajos, Tari István—Molnár Juliannának István, I.nczö Pál—Rédal Etelkának András, Soós Pál—Molnár Máriának Ilona, Vörös Ferenc—Csínyt Emíliának Mária, Varga Endre—Szatmári Erzsébetnek labor, Kiss György—Szűcs Ilonának Ilona. Kiss Iinre —Galiba Rozáliának Eva. Kopasz Sándor —Péter Irénnek Zoltán, Dr. Blalió György —Szabó Klárának Ágnes, Németh Gábor— Wenner Etelkának Gabriella, Tólh Kálmán - Kozma Ilonának Éva, Ord'ig Laios— Jancsó Irénnek Ágnes, Te;hes Mihály— Fogas Annának Mihály. I.acri IstvánMiklós Jusztinának István. Csikós Díván — Gclegonya Máriának István, Faragó Pál —Ilekler Amáliának Sándor, Berta AntalHegedűs Piroskának Mária, R,Vz JózsefSzekeres Rozáliának Zoltán, Boroskocsonyi István—Molnár Saroltának István. Dr. Elek Ferenc—Buda Gizellának Ákos. Szöllosl András—Imre Rozáliának Rozália, Notheisz János—Márki Ilonának Antal, Mészáros ,Mihály—Mihaleczkl Katalinnak Edit. Balogh Imre—Brnck Emíliának Katalin. Öveges József—Gros.in Juditnak Judit, Mák Ernő—Körösi Teréziának Károly. Ambrus Gáspár—Patkó Máriának Karoly, Ökrös József—ökrös Erzsébetnek Tibor. Sebestyén Béla—Bugyi Annának Magdolna, Hammermüller Nándor—Homol.va Ilonának Gertrúd, Dr. Herteletjdy Géza—Vata Emilinonk Géza. Szalma Pál —Hálál Máriának József, Borbélv Ferenc —Greger Ilonának Judit, Horváth József —Vaszll Ilonának József, Dr. Pleskó Béla—Bauernfeld Máriának Mária, Siklósi libor—Erdélyi Katalinnak Tibor, Márki Antal—Géczl Annának Mária, Rekeezki Károly—Ludász Elvirának Attila, Buda Ferenc—Vőneki Irénnek Eva. Deb'eczeny Zsombor—Sztriha Emiliának Mária. Jankovlcs Fajos—Márki Jolánnak Ferenc. Bodó Zoltán—Szögi Ilonának Gyula. Bodrogközy Tamás—Gajó Ilonának László, Dara József—Temesvári Margitnak Ferenc. Hmváth József—Gáli Erzsébetnek István, Gyuris János—Ráez Etelkának Erzsébet, Fuchsz József—Röhman Máriának Mária, Hanák Lajos—'Tóth Margitnak Margil Kiss Pál—Frankó Etelkáink Zsuzsanna, Szilágyi Lajos—Halál Máriának Lnjor, Nagy I.ászló—Szuhamelll Erzséhetne-: Miklós, Birling József—Molnár Margitnak József, Virgoncz János—Kéri Máriának László, Ábrahám András—Tót'i Máriának Mária, Varga János—l.ázir Gizellának Gizela nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: Seres Sándor—Soós Julianna. Temesvári László—Orris Irén. Fehér István—Harmos Ilona, Vajda Fábián—Pandúr Piroska, Mészáros Mihály— Nagy Rozália. Szabó Péter -tlrge Anna. Kárpáll Zoltán—Jantó Erzsébet. Répás Géza—Berta Rozália, Hégert Róbert- -Világ Anna. Elhaltak: Juhász Vince Bálint Mihály GS, Hódi Istvánná, Ábrahám Küdinón Julianna ®S. Csúcs Mi'iályné Misénk i Mária 02. Szőke Istvánné Alfól.li Sára 71. Józsa I.ászló 20. Bagits Anfnlní Dékány Julianna 80. Vágl Eerenr 1 hónapos, Vlncze L.iszlóné Kocsis Rozália 75. Dr. Sátor Józsefné F.ürdögh Olga 77, Jojilrt Feren,-.-1 né Csiszár Veronika 83, Csenid Katalin 38, Szentgyörgyi Ferenc 80, - Ttparf István 22. Varga Antalné Tóth Mária 62. Bakó Sándorné Puskás Julianna Z1, Szokolai István 4 hónapos, és Filzcssérv Zolién Lajosné Csorba Erzsébet 49 éves korában. Az amerikai katonai repülőgépek durván megsértik a nyílttengeri hajózás szabadságát Vlagyivosztok (TASZSZ) Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti erői Tajvan Iszigete körzetében lefoglalták a í»Tuapsze« szovjet tartályhajót, Vlagyivosztokban felhívják a figyelmet arra, hogy ' amerikai katonai repülőgépek hosszú idő óta rendszeresen átrepülnek a távolkeleti tengerek és a Csendes-óceán vizein és főként a Tajvan szigetének körzetében haladó szovjet kereskedelmi hajók felett. Ezek a repülőgépek alacsony repülésben, a szovjet hajókhoz veszélyes közelségben tűnnek fel, néhány kört írnak le a hajó felett, néha pedig egy óra hosszat is köröznek felettük. E repülőgépek ilyenfajta cselekményei nyugtalanítják a szovjet kereskedelmi hajók utasait és legénységét. E cselekmények durván sértik a nyílttengeri hajózás szabadságát és azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai teljességgel semmibe veszik a nemzetközi jog általánosan elfogadott alapelveit. 129. — Elvtársaim! Én el* megyek Budapestre — jelentette ki a szónok. Érezhető volt: a beszéd végén jár. — Onnan sugárzik az eszme szerteszét RZ ipari és a mezei munkások tömegébe. Velem jön innen egy legény, Vasas Imre, Ismerjük őt még Aradról, amikor az dpitősztrájkban résztvett. 0 lesz az összekötő. Majd hazajár, s elbeszéli idehaza, mi történik Budapesten? Odafönt meg tájékoztatja a pesti munkásságot az alföldi szegénység helyzetéről. Ugye eljo3sz, Imre öcsém? — Mosolyogva hunyorgott a fiúra és várakozott egy percig. — El — csattant a legény hangja. „Tehát elmegy. Faképnél hagy. Háromszorosan árva lesz az életem ... Nincsen szíve a csavargó gazembernek. Eddig is csak hitegetett ..." — Maca visszafojtotta a könnyeit. A fájdalmán úrrá lett a szemérem, s a büszkeség. Az aradi mestcrlegény befejezőül mondott még néhány szót és félreállt. Megtapsolták. Imre körülpillantott. Száz és száz szem nézett rá barátságosan. Ugy érezte, a taps neki is szól, nemosak Kelemennek, l'ár perc múlva, mikor Körmendi szónokolt s azt mondta, hogy nagyon jó lesz, ha rendszeres tájékoztatást kapnak a budapesti elvtársaktól, utazása még sokkalta fontosabbnak tünt előtte. A lefelé haladó nap sárgáspirosra színezte a nyugati égboltot. Megindult a szél is a nádas fölött. Maca nem figyelt semmire. Még arra se, hog.v már Vasas Tamás beszél. És a hűvös szellőre se. Számára végétért süaden. KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE Tamás keze szakadatlanul csapkodott jobbra-balra, A kopott szűr, mint két szárny, úgy lengedezett nagy robosztus alakján. Arról beszélt; a két öklét, meg a börtönben ráragadt kevés szocialista tudományt igaz szívvel ajánlja föl. ö megteszi, amit tud, hu jónak látják maguk közé fogadni az elvtársak. Mert mint a bűnt, gyűlöli a nép kiszípolyozóit. Az otthonában eltöltött két hét alatt kissé összeszedte magát. Arca simább, teltebb lett. Szcplői virítottak, a két szeme csillogott. Bördös, parasztos szava úgy hömpölygött, mintha az ég dörögne. A hallgatóság hátrább ülő csoportjai suttogva megvitatták, hogy ki az apja, kl nz anyja, merre lakik, s milyen embernek látszik. Beszédéből kitetszett, hogy nem oly tanult, mint az aradi kőműves, nem Is olyan megfontolt még, mint az öreg Körmendi; ö hajította az első féltéglát a városháza ablakába. Keresztüllőtték a combját; rá so rántott, Lebirhatatlnn erő van a testében. És okosan, szívből beszél. Mint mondja is, a Csillagban sokat tanult Kapás Kemény Jánostól. Meg lehet bízni benne. Mert az ilyen behemót fiatalember kaszával és kapával is nekimegy, ha kell, egy huszárezrednek is. — A feleségem is itt ül ni. — Tamás Zsőiira mutatott. —: ö. is azon a párton van, amin én. Nem vagyunk még öregek, de az élet megdögönyözött bennünket cudarmódon. Különösön szegény feleségemet ,i, i . r Az alkonyi fóny, s a boldogság Zsófi arcát kerekre varázsoÜa. A két kezét összefonva, szerelmesen, büszkéi! nézett az urára. Arra gondolt, már nem olyan nyersnyakas és hirtelen, mint amilyen volt. Hangja pontosan ugyanaz, mint amikor Hegedűs tanyáján megismerte, a szeme viszont megfontoltabb, gondolkozóbb. Lám, most, ahogy hátraint, a^ ködben úszó városi tornyok felé, lobognak a szemében a kék lángocskák. Ilyenkor nagyon mérges. Kcpes törni és zúzni. Máskor viszont, ha a feleségéro néz, amikor a jövőről, a gye- , rekekről beszélgetnek, végtelen nagy szeretet és gyöngédség ül a szemében, A szabadság, műveltség és jólét srent országát, amiről Tamás beszélt, Zsófi úgy k(pzelto el, hogy akkor majd nem mossa meg a kupeegazda lábát a szolgálólány. Egyáltalán nem lesz abban az országban szolgáló és tnnyásbércs. Mert vagyonok sem lesznek. Csak emberek és asszonyok, körülöltük vidámkedvü leányokknl, legényekkel és aok, kövér, pirosszájú, édes, apró kisgyerekkel. A nádas végtelenjében alámerült a vörö3 nap. A száz és száz amber, asszony mozdulatlanul hallgatta Vasas Tamást. Fejük fölött párosává! repültek a fészkükre a madarak. Berregtek és csivitíltek. Tnfnás pedig egyre mondta, ami a szivén feküdt. Keshedt szűre bronzvörösen szálldosott a toste körül, s nagydarabon eltakarta az eget, VÉGÉ