Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-18 / 143. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t ' A MAI SZAMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bidault visszatért Genfbe Végzik a növényápolást és készülnek az aratásra a Felszabadulás tsz tagjai Az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói átvették a Csongrádmegyci Pártbizottság oklevelét A kongresszus határozatainak megvalósításáért — Hírek a Szegedi Gőzfűrészből A Szegedi Városi Tanács a J6 begyűjtési eredményekért elnyerte a megyei tanács versenyzászlaját Szegedi jegyzetek: Röplabdapálya X. ÉVFOLYAM, 143 SZÁM IIW iWIIHMM PÉNTEK. 1954. JUNIUS 18. ARA: 50 FILLÉR A költségvetés tanúbizonysága annak, hogy államháztartásunk szilárd alapokon áll — mondotta felszólalásában Házi Árpád elvtárs A költségvetés az országgyűlés elölt Az országgyűlés csütörtöki ülésén folytatták az 1954. évi költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat, valamint az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés vitáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő. Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Acs Lajos és Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség titkárságának tagjai, Boldoczki János külügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Erdei Ferenc igazság ügyminiszter. Zsofinyec Mihály kohó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Bognár Hózsef bel- és külkereskedelmi miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. Házi Árpád elvtárs felszólalása Az ülést Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke emelkedett szólásra. — A pénzügyminisztérium jelentése, melyet az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról most az országgyűlés elé terjesztett, tanúbizonysága annak, hogy államháztartásunk szilárd alapokon áll — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta: a pénzügyminisztériumnak és a szakminisztériumoknak is még sokat kell tenniök, hogy költségvetési rendszerünk még jobban szolgálja népgazdaságunk nagy feladatainak pénzügyi lebonyolítását. — A szakminisztériumok vezetői nem tartották megfelelően szem előtt a termelési feladatok végrehajtásánál a gazdasági kihatásokat és nem vizsgálták, hogy az elért termelési eredmények milyen arányban állanak a ráfordított költségekkel. A vezetők nem gondoskodtak eléggé az egyenletes termelés, a termelékenység növekedése, az önköltségcsökkentés, a takarékosság szervezeti előfeltételeinek megteremtéséről és állandósításáról. Gátolta a gazdaságosság érvényesülését a vezetés túlzott központosítása, nz alsó szervek vezetői hatáskörének egészségtelen korlátozottsága is. — A' népgazdaságunkban az elért eredményeink mellett még fennálló hibák visszavezethetők arra is, — folytatta —, hogy nálunk az ellenőrzés még nem kielégítő, még sok helyen elszakad a vezetés ben, hanem a minőségében van a hiba. Igen sok az olyan felületes, látogatás jellegű ellenőrzés, amely nem nyújt segítséget, sőt nagymértékben elvonja a szerveket az érdemi munkától. Á továbbiakban a vállalatok gazdálkodásában mutatkozó hiányosságokkal foglalkozott ós elmondta, milyen hibák mutatkoznak az önköltség alakulásában, valamint a munka termelékenysége terén, A hibákat többi között a meglévő technika elégtelen felhasználása, az új létesítményeknek a tervhez képest késedelmes üzembehelyezéso és nem megfelelő kihasználása, a gyártás cs a termelés szervezésének hibái ós az élenjáró munkamódszerek elterjesztésének elhanyagolása okozta. < i — Egyes rövidlátó vezetők elhanyagolják a műszaki fejlesztés s a tervszerű megelőző karbantartás feladatait és az újítások kivitelezését csak azért, mert a rájuk fordított munka mellett közvetlen termelési értéket kimutatni nem lehet és emellett gyakran magas munkaigényüek. Ezután arról szólt, hogy a gazdasági vezetők elsősorban a menynyiségi eredmények kimutatására törekednek, s emellett mellékesnek tekintik a költségek csökkentésót ós az előállított terntókek minőségét. Az önköltség csökkentését akadályozzák a bérezési hibák is. A szénbányáknál alig ellenőrizték a normaidők, a munkaátvétel és a bérszámfejtés helyességét, s nem szigorították meg a létszámellenőrzést sem. Az önköltség emelkedésének legnagyobb tényezője azonban az anyagköltségek kedvezőtlen alakulása. Ez elsősorban az anyagnormák gyakori túllépésének következménye. A kohó. és gépiparban, az építőiparban és az élelmiszexiparban rendszeresen túllépik a tervezett anyaghányadot. — A népgazdasági termékek önköltségének kedvezőtlen alakulása a mezőgazdaságban, a begyűjtésben, a kereskedelemben is megmutatkozik. — A pénzügyminisztériumnak a költségvetés végrehajtásában kifejtett munkája a meglévő hiányosságok mellett is az előző évekhez képest jelentős fejlődóst mutat — folytatta. A zárszámadás adatai mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében megfelelnek a valóságnak és ezért javaslom a pénzügyminisztérium 1953. évi költségvetési jelentésének elfogadását. Emellett szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy állami szerveink vezetőinek olyan következtetéseket kell levonniok a mult évben elkövetett hibákból, amelyek módot nyújtanak arra, hogy 1954. évi gazdálkodásunkból a hibákat kiküszöböljük. Ennek érdekében komoly erőfeszítéseket kell tenni a vezetőmunka színvonalának megjavítására, a bürokratizmus felszámolására. Meg kell szüntetni a hatáskörök egészségtelen korlátozását, hogy teljes egészében érvényesüljön az alsó szervek vezetőinek felelőssége az általuk vezetett szervek- gazdálkodásáért. A vezetők ebben a munkájukban jobban támaszkodjanak arra a hatalmas segítségre, amit a dolgozók alulról jövő bírálata nyújt azzal, hogy leleplezi az ószszerütlen, bürokratikus intézkedéseket és egészségesen kezdeményezi az államapparátus megjavítását. Azok az eredmények, amelyeket az 1953. évi költségvetés végrehajtása során a hibák ellenére is elértünk, bizonyítják, hogy hatalmas tartalékokkal rendelkezünk. Az állami fegyelem szigorú betartásával, a vezetés és az ellenőrzés minden vonalon való megerősítésével, a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozottabb érvényesítésével mozgó, sítanunk kell e tartalékokat, jelentősen emelnünk kell népgazdasági termelésünk színvonalát — mondotta Házi Árpád. tői. Nem az ellenőrzés mennyiségéA mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése egész dolgozó népünk alapvető érdeke Dögei Imre az Országos Eöldművesszövetkezeti Tanács elnöke szólt hozzá a földművelésügyi tárca költségvetéséhez. A kormányprogramm végrehajtása során pártunk és kormányunk, a munkásosztály mind nagyobb segítséget nyújt a falunak a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a dolgozó parasztság életének szebbé és jobh:i tételéhez — mondotta. — Megállapíthatjuk, hogy a város egyre inkább a falu felé fordul. A továbbiakban azokkal a kormány intézkedésekkel foglalkozott, amelyek elősegítik a mezőgazdaság fellendítését, a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális életszínvonalának. biztonságérzetének és t-emelési kedvének további növeke. tlését. — A mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése egész dolgozó népünk alapvető érdeke, mert ennek a feladatnak a megvalósításától függ, hogy milyen gyorsan tudjuk emelni népünk jólétét és még szilárdabbá tenni népi demokratikus rendszerünk alapiát. a munkásparaszt szövetséget. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi költségvetése mintegy 20 siázalékkal, a beruházási kerete pedig mintegy 32 százalékkal haladja meg az előző évit. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi gépesítési beruházási terve mintegy 58 százalékkal, a gépállomások építési beruházási kerete 140 százalékkal, a gépesítési pedig mintegy 78 százalékkal haladja meg az előző évit. Ez músszóva] azt jelenti, hogy a mezőgazdaság 1954-ben mintegy 2800 G. 35-ös új traktort, 951 új cséplőgépet, 371 új kombájnt, mintegy 550 új aratőgépet, közel ezer univerzál traktort, mintegy 1500 kazalozót, 1831 fűkaszálót, 2000 vetőgépet, mintegy 480 egyetemes kultivátort és mintegy 1600 függő kultivátort és ezenkívül még sok más egyéb gépet és felszerelést: ekét, boronát, lókapát, permetezőgépet, ásót, kapát, vasvillát kapott, illetve fog kanni Ezeknek a gépeknek a megfelelő kihasználása lehetővé teszi a termésátlagok lényeges növelését. a termelési költségek csökkentését és jelentős mértékben megkönnyíti a dolgozó parasztok munkáját, így például a 371 kombájn 25 ezer, az 550 aratógép 14 ezer, az 1500 kazalozó hatezer, az 1831 fűkaszáló pedig 17 ezer ember munkáját végzi el egy-egy idényben. Az állattenyésztés fejlesztése döntően fontos feladat A mezőgazdaság gépesítése mellett az állattenyésztés fejlesztésére kell a legnagyobb gondot és figyelmet fordítani. Állattenyésztésünk elmaradottságának, alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a folyamatos'takarmányellátás, hogy nincs szilárd takarmányalapunk. A költségvetés igen helyesen a szilárd takarmányalap megteremtésének elősegítésére, a rétek és legelők megjavítására mintegy 2.6 millió forintot irányoz elő. Az állattenyésztés fejlesztését jelentős mértékben elősegíti az állam azzal is, hogy a fertőző betegségek leküzdésére a költségvetésben 28 millió forint értékű ingyenes oltóanyag juttatását irányozza elő. Joggal állapithatjuk meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére még soha nem volt olyan lehetőségünk, mint ma. Most tehát az a fontos, hogy a dolgozó parasztság éljen a lehetőséggel. Ezekben a napokban és az elkövetkező időkben a falun van az ország tekintete. A párt és a kormány, az egész ország azt várja most a falu dolgozóitól, hogy végezzék el becsülettel a tavaszi munkát, a növényápolást, hogy készüljenek fel az aratásra, a termés betakarítására, hogy jó munkájukkal biztosítsák a bőséges terméshozamot, hogy pontosan és maradéktalanul teljesítsék állampolgári kötelezettségeiket. A most beterjesztett költségvetés — hasonlóan a már korábban megtett intézkedésekhez — az egész mezőgazdaság fellendítését, tehát az egyéni gazdaságok fejlesztését is szolgálja. A legnagyobb segítséget azonban a termelőszövetkezeteknek nyújtja és ez így is van rendjén. Az állami gépállomásoknak a gépi munkával, az állami gazdaságoknak a nemesített vetőmaggal, tenyészállatokkal, a tudományos módszerek széleskörű elterjesztésével, az egész mezőgazdaság fejlesztését, köztük az egyéni gazdaságok fejlesztését is elő kell segíteni. A gépállomásoknak és az állami gazdaságoknak azonban a fő feladatuk a termelőszövetkezetek minden oldalról való támogatása, Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságok fejlesztése és támogatása nem jelenti azt, hogy pártunk és kormányunk lemond a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, mint ahogyan azt egyesek gondolják vagy esetleg szeretnék; Pártunk és kormányunk a jövőben mind fokozottabb mértékben támogatja a termelőszövetkezeteket abban, hogy szorgalmas munkájuk eredményeképen a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit jól kihasználva, termésátlaguk jóval magasabb, állatállományuk szebb és fejlettebb, a tagság évi jövedelme lényegesen magasabb legyen, mint egy jól gazdálkodó középparaszté. A termelőszövetkezetek tagjai biztosak lehetnek benne, hogy pártunk és kormányunk, a munkásosztály a termelőszövetkezeteket a? eddiginél még fokozottabb mértékben támogatja abban, hogy mindezt minél előbb elérhessék. Minél előbb fel kell számolni az állami szervekben meglévő nagyfokú bürokráciát. A fejlődés gyorsabb menetét még a bürokráciánál is nagyobb mértékben gátolja az, hogy az állami fegyelem terén a javulás ellenére még mindig komoly lazaságok vannak. Tekintettel arra, hogy a beterjesztett költségvetés hűen tükrözi pártunk és kormányunk alapvető célkitűzéseit és a legteljesebb mértékben megfelel a munkásosztály, a dolgozó parasztság, egész dolgozó népünk érdekének, ezért azt elfogadom •— mondotta befejezésül Dögei Imre. Mészöly Gyula, a Kecskeméti Kísérleti Gazdaság igazgatójának felszólalása után Cottner Sándor elvtárs, a nehézipari miniszter első helyettese szólalt fel. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a nehézipari minisztériumra jelentős feladatok hárulnak az új szakasz gazdaságpolitikájának megvalósítása során. A minisztérium 1954. évi termelési terve tíz százalékos fejlődést irányoz elő az 1953. évi termelési volumenhez viszonyítva. A Központi Vezetőség határozatának megfelelően a tárca 1954. évi költségvetése mintegy egymilliárd forinttal több beruházást irányoz elő, a fokozott termelési feladatok megvalósításához, mint az előző évben. Az előbbi időszakokban elért eredmények megszilárdítására a munkáslétszám viszonylag nagyobb mértékben emelkedik és ennek következtében a termelékenység színvonalának fejlődése alacsonyabb az előző évek átlagánál. A létszámemelkedés elsősorban a szénbányászatban és a villamosenergiaiparban jelentkezik; 1954 év folyamán összesen közel tízezer fővel több munkást foglalkoztatnak minisztériumaink iparágai, mint az előző évben. Az 1954. évi terv a tárca legfontosabb iparágainál az alábbi fejlesztési feladatokat írja elő. A szénbányászat 1954. év folyamán 22.65 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak. Ez 6.3 százalékos fejlődést jelent az előző évben kitermelt szénmennyiséghez viszonyítva. Az össz széntermelésen belül a feketeszén termelés 24 százalékkal emelkedik 1953-hoz viszonyítva, így azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ötéves tervünk első négy évében Komlón tettünk, ma már nagymértékben tudjuk realizálni és megteremtettük hazai kohókoksz gyártásunk feketeszén bázisát; A széntermelés további emelése, a termelékenység fokozása, a gépesítés továbbfejlesztése érdekében a költségvetés mintegy 850 millió forint beruházási keretet biz. tosít a szénbányászat részére. Szénbányászatunk fejlődése a szocialista iparosítás ütemének tál feszítése mellett az iparon belül elmaradt a fejlődésben és így aránytalanságok keletkeztek az egész ipar fejlesztésén belül is. Mig 1938-hoz viszonyítva villamosenergia fejlődésünk 1954-re 364 százalékos, kohó- és gépiparunk fejlődése 344 százalékos, építőanyagiparunké 347 százalékos, vegyiparunké 400 százalékos, addig szénbányászatunk fejlődése 1938-hoz viszonyítva csak 243 százalékos, tehát elmaradt a fő szénfelhasználó iparágunk fejlődése mögött. Áz új szakasz gazdaságpolitikájának megfelelően — folytatta — szénbányászatunk fejlesztésének üteme is lelassult, azonban hogy lemaradásunkat behozzuk — az egyenletes, ütemes, rohammunka és túlóramentes széntermelést biztosítani tudjuk — bányaüzemeink rekonstruálását és az új üzemek létesítését lassúbb ütemben, de tovább kell folytatnunk. A szénbányászat fejlődésének további elengedhetetlen feltétele a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaerőhnllámzás megszüntetése. A tervévben az átadandó Iaká* sok zömét a szénbányászat kapja, így pl. Komlón 1022, Várpalotán 166 lakást kapnak ez évben bányászaink. A kazincbarcikai városban 618 lakás készül el, melyet bányászaink, az új erőmű és vegyimü dolgozói kapnak. A költségvetés előirányozza ezen túlmenően a bányászok szakmai színvonalának emelését is. Villamosenergia termelésünk 8.5 százalékkal emelkedik az előző évhez viszonyítva. A költségvetés több mint félmilliárd forintot irányoz elő az energiatermelés és ellátás fejlesztésére, hogy kellő menynyiségű villamosenergiát bocsáthassunk az ipar és lakosság szükségleteinek kielégítésére. A vegyipar és gépipar jelentősége 'Áz ipar és mezőgazdaság, valamint a közlekedés fejlesztésének nélkülözhetetlen alapfeltétele kőolajtermelésünk és olajfeldolgozó iparunk termelésének további fokozása. Ennek érdekében kőolajtermelésünk 34.6 százalékkal emelkedik az 1953. évi tervteljesítéshez viszonyítva. Kőolajiparunk feladata, hogy a mezőgazdaság gépesítése érdekében a jelenleg ismert küolajkinesünkre támaszkodva növelje a feldolgozók kapacitását. Iparunk fejlesztésében egyre in. káhb nélkülözhetetlen színesfémiparunk is komoly fejlődést irányoz elő. Bauxitkinesiink további hasznosításával alumínium termelésünk 21 százalékkal emelkedik a multcvi fölé. A vegyipar területén a fejlődés évről-évre fokozódik. A mezőgazdaság fejlesztése érdekében nitrogénműtrágya termelésünket — az időközi tervmódosítás figyelemhevételével — 13.5 százalékkal, fosz_.!L i[Folytatás a második oldalonj