Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-18 / 143. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t ' A MAI SZAMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bidault visszatért Genfbe Végzik a növényápolást és ké­szülnek az aratásra a Felsza­badulás tsz tagjai Az Ujszegedi Kender-Lenszö­vő Vállalat dolgozói átvették a Csongrádmegyci Pártbizott­ság oklevelét A kongresszus határozatainak megvalósításáért — Hírek a Szegedi Gőzfűrészből A Szegedi Városi Tanács a J6 begyűjtési eredményekért el­nyerte a megyei tanács ver­senyzászlaját Szegedi jegyzetek: Röplabda­pálya X. ÉVFOLYAM, 143 SZÁM IIW iWIIHMM PÉNTEK. 1954. JUNIUS 18. ARA: 50 FILLÉR A költségvetés tanúbizonysága annak, hogy államháztartásunk szilárd alapokon áll — mondotta felszólalásában Házi Árpád elvtárs A költségvetés az országgyűlés elölt Az országgyűlés csütörtöki ülésén folytatták az 1954. évi költ­ségvetés, a költségvetési törvényjavaslat, valamint az 1953. évi költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentés vitáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő. Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Acs La­jos és Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjai, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség tit­kárságának tagjai, Boldoczki János külügyminiszter, Olt Károly pénz­ügyminiszter, Erdei Ferenc igazság ügyminiszter. Zsofinyec Mihály ko­hó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Bognár Hózsef bel- és külkereskedelmi miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Darvas József népművelési mi­niszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. Házi Árpád elvtárs felszólalása Az ülést Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd Házi Árpád, az Állami Ellen­őrző Központ elnöke emelkedett szólásra. — A pénzügyminisztérium je­lentése, melyet az 1953. évi költ­ségvetés végrehajtásáról most az országgyűlés elé terjesztett, tanú­bizonysága annak, hogy államház­tartásunk szilárd alapokon áll — kezdte beszédét, majd hangsúlyoz­ta: a pénzügyminisztériumnak és a szakminisztériumoknak is még so­kat kell tenniök, hogy költségvetési rendszerünk még jobban szolgálja népgazdaságunk nagy feladatainak pénzügyi lebonyolítását. — A szakminisztériumok vezetői nem tartották megfelelően szem előtt a termelési feladatok végre­hajtásánál a gazdasági kihatásokat és nem vizsgálták, hogy az elért termelési eredmények milyen arányban állanak a ráfordított költségekkel. A vezetők nem gondoskodtak eléggé az egyenletes termelés, a termelékenység növekedése, az ön­költségcsökkentés, a takarékosság szervezeti előfeltételeinek megte­remtéséről és állandósításáról. Gá­tolta a gazdaságosság érvényesü­lését a vezetés túlzott központosí­tása, nz alsó szervek vezetői hatás­körének egészségtelen korlátozottsá­ga is. — A' népgazdaságunkban az el­ért eredményeink mellett még fennálló hibák visszavezethetők ar­ra is, — folytatta —, hogy nálunk az ellenőrzés még nem kielégítő, még sok helyen elszakad a vezetés ben, hanem a minőségében van a hiba. Igen sok az olyan felületes, lá­togatás jellegű ellenőrzés, amely nem nyújt segítséget, sőt nagy­mértékben elvonja a szerveket az érdemi munkától. Á továbbiakban a vállalatok gaz­dálkodásában mutatkozó hiányos­ságokkal foglalkozott ós elmondta, milyen hibák mutatkoznak az ön­költség alakulásában, valamint a munka termelékenysége terén, A hibákat többi között a meglévő technika elégtelen felhasználása, az új létesítményeknek a tervhez képest késedelmes üzembehelyezéso és nem megfelelő kihasználása, a gyár­tás cs a termelés szervezésének hi­bái ós az élenjáró munkamódsze­rek elterjesztésének elhanyagolása okozta. < i — Egyes rövidlátó vezetők elha­nyagolják a műszaki fejlesztés s a tervszerű megelőző karbantartás feladatait és az újítások kivitele­zését csak azért, mert a rájuk for­dított munka mellett közvetlen termelési értéket kimutatni nem le­het és emellett gyakran magas munkaigényüek. Ezután arról szólt, hogy a gaz­dasági vezetők elsősorban a meny­nyiségi eredmények kimutatására törekednek, s emellett mellékesnek tekintik a költségek csökkentésót ós az előállított terntókek minő­ségét. Az önköltség csökkentését akadályozzák a bérezési hibák is. A szénbányáknál alig ellenőrizték a normaidők, a munkaátvétel és a bérszámfejtés helyességét, s nem szigorították meg a létszámellen­őrzést sem. Az önköltség emelke­désének legnagyobb tényezője azon­ban az anyagköltségek kedvezőtlen alakulása. Ez elsősorban az anyag­normák gyakori túllépésének kö­vetkezménye. A kohó. és gépipar­ban, az építőiparban és az élel­miszexiparban rendszeresen túl­lépik a tervezett anyaghányadot. — A népgazdasági termékek ön­költségének kedvezőtlen alaku­lása a mezőgazdaságban, a be­gyűjtésben, a kereskedelemben is megmutatkozik. — A pénzügyminisztériumnak a költségvetés végrehajtásában kifej­tett munkája a meglévő hiányossá­gok mellett is az előző évekhez képest jelentős fejlődóst mutat — folytatta. A zárszámadás adatai mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében megfelelnek a valóság­nak és ezért javaslom a pénzügy­minisztérium 1953. évi költségveté­si jelentésének elfogadását. Emel­lett szükségesnek tartom hangsú­lyozni, hogy állami szerveink vezetőinek olyan következtetéseket kell levonniok a mult évben elkö­vetett hibákból, amelyek módot nyújtanak arra, hogy 1954. évi gazdálkodásunkból a hibákat kiküszöböljük. Ennek érdekében komoly erőfe­szítéseket kell tenni a vezetőmunka színvonalának megjavítására, a bürokratizmus felszámolására. Meg kell szüntetni a hatáskörök egész­ségtelen korlátozását, hogy teljes egészében érvényesüljön az alsó szervek vezetőinek felelőssége az általuk vezetett szervek- gazdálko­dásáért. A vezetők ebben a mun­kájukban jobban támaszkodjanak arra a hatalmas segítségre, amit a dolgozók alulról jövő bírálata nyújt azzal, hogy leleplezi az ósz­szerütlen, bürokratikus intézkedé­seket és egészségesen kezdemé­nyezi az államapparátus megjaví­tását. Azok az eredmények, amelyeket az 1953. évi költségvetés végrehaj­tása során a hibák ellenére is elértünk, bizonyítják, hogy hatal­mas tartalékokkal rendelkezünk. Az állami fegyelem szigorú betartásá­val, a vezetés és az ellenőrzés min­den vonalon való megerősítésével, a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozottabb érvényesítésével mozgó, sítanunk kell e tartalékokat, jelen­tősen emelnünk kell népgazdasági termelésünk színvonalát — mon­dotta Házi Árpád. tői. Nem az ellenőrzés mennyiségé­A mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése egész dolgozó népünk alapvető érdeke Dögei Imre az Országos Eöldmű­vesszövetkezeti Tanács elnöke szólt hozzá a földművelésügyi tárca költ­ségvetéséhez. A kormányprogramm végrehaj­tása során pártunk és kormányunk, a munkásosztály mind nagyobb se­gítséget nyújt a falunak a mező­gazdaság fejlesztéséhez, a dolgozó parasztság életének szebbé és job­h:i tételéhez — mondotta. — Megál­lapíthatjuk, hogy a város egyre inkább a falu felé fordul. A továbbiakban azokkal a kor­mány intézkedésekkel foglalkozott, amelyek elősegítik a mezőgazdaság fellendítését, a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális életszín­vonalának. biztonságérzetének és t-emelési kedvének további növeke. tlését. — A mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése egész dolgozó népünk alapvető érde­ke, mert ennek a feladatnak a megvalósításától függ, hogy milyen gyorsan tudjuk emelni népünk jólétét és még szilár­dabbá tenni népi demokratikus rendszerünk alapiát. a munkás­paraszt szövetséget. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi költségvetése mintegy 20 siázalékkal, a beruházási kerete pedig mintegy 32 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi gépesítési beruházási ter­ve mintegy 58 százalékkal, a gép­állomások építési beruházási kere­te 140 százalékkal, a gépesítési pe­dig mintegy 78 százalékkal halad­ja meg az előző évit. Ez músszóva] azt jelenti, hogy a mezőgazdaság 1954-ben mintegy 2800 G. 35-ös új traktort, 951 új cséplőgépet, 371 új kombájnt, mintegy 550 új aratőgé­pet, közel ezer univerzál traktort, mintegy 1500 kazalozót, 1831 fű­kaszálót, 2000 vetőgépet, mintegy 480 egyetemes kultivátort és mint­egy 1600 függő kultivátort és ezenkívül még sok más egyéb gé­pet és felszerelést: ekét, boronát, lókapát, permetezőgépet, ásót, ka­pát, vasvillát kapott, illetve fog kanni Ezeknek a gépeknek a megfe­lelő kihasználása lehetővé teszi a termésátlagok lényeges növe­lését. a termelési költségek csökkentését és jelentős mér­tékben megkönnyíti a dolgozó parasztok munkáját, így például a 371 kombájn 25 ezer, az 550 aratógép 14 ezer, az 1500 kazalozó hatezer, az 1831 fűkaszáló pedig 17 ezer ember munkáját vég­zi el egy-egy idényben. Az állattenyésztés fejlesztése döntően fontos feladat A mezőgazdaság gépesítése mel­lett az állattenyésztés fejlesztésére kell a legnagyobb gondot és figyel­met fordítani. Állattenyésztésünk elmaradottsá­gának, alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a folya­matos'takarmányellátás, hogy nincs szilárd takarmányalapunk. A költ­ségvetés igen helyesen a szilárd ta­karmányalap megteremtésének elő­segítésére, a rétek és legelők meg­javítására mintegy 2.6 millió fo­rintot irányoz elő. Az állattenyésztés fejlesztését je­lentős mértékben elősegíti az ál­lam azzal is, hogy a fertőző beteg­ségek leküzdésére a költségvetés­ben 28 millió forint értékű ingye­nes oltóanyag juttatását irányozza elő. Joggal állapithatjuk meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére még soha nem volt olyan le­hetőségünk, mint ma. Most te­hát az a fontos, hogy a dolgozó parasztság éljen a lehetőséggel. Ezekben a napokban és az elkö­vetkező időkben a falun van az or­szág tekintete. A párt és a kor­mány, az egész ország azt várja most a falu dolgozóitól, hogy vé­gezzék el becsülettel a tavaszi munkát, a növényápolást, hogy ké­szüljenek fel az aratásra, a termés betakarítására, hogy jó munkájuk­kal biztosítsák a bőséges termés­hozamot, hogy pontosan és mara­déktalanul teljesítsék állampolgári kötelezettségeiket. A most beterjesztett költségvetés — hasonlóan a már korábban meg­tett intézkedésekhez — az egész mezőgazdaság fellendítését, tehát az egyéni gazdaságok fejlesztését is szolgálja. A legnagyobb segítsé­get azonban a termelőszövetkeze­teknek nyújtja és ez így is van rendjén. Az állami gépállomások­nak a gépi munkával, az állami gazdaságoknak a nemesített vető­maggal, tenyészállatokkal, a tudo­mányos módszerek széleskörű el­terjesztésével, az egész mezőgazda­ság fejlesztését, köztük az egyéni gazdaságok fejlesztését is elő kell segíteni. A gépállomásoknak és az állami gazdaságoknak azonban a fő fel­adatuk a termelőszövetkezetek min­den oldalról való támogatása, Az egyéni kis- és középparaszti gaz­daságok fejlesztése és támogatása nem jelenti azt, hogy pártunk és kormányunk lemond a mezőgazda­ság szocialista átalakításáról, mint ahogyan azt egyesek gondolják vagy esetleg szeretnék; Pártunk és kormányunk a jö­vőben mind fokozottabb mér­tékben támogatja a termelőszö­vetkezeteket abban, hogy szor­galmas munkájuk eredménye­képen a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit jól kihasználva, ter­mésátlaguk jóval magasabb, ál­latállományuk szebb és fejlet­tebb, a tagság évi jövedelme lényegesen magasabb legyen, mint egy jól gazdálkodó közép­paraszté. A termelőszövetkezetek tagjai biz­tosak lehetnek benne, hogy pár­tunk és kormányunk, a munkásosz­tály a termelőszövetkezeteket a? eddiginél még fokozottabb mérték­ben támogatja abban, hogy mind­ezt minél előbb elérhessék. Minél előbb fel kell számolni az állami szervekben meglévő nagy­fokú bürokráciát. A fejlődés gyorsabb menetét még a bürokráciánál is nagyobb mértékben gátolja az, hogy az ál­lami fegyelem terén a javulás el­lenére még mindig komoly lazasá­gok vannak. Tekintettel arra, hogy a beter­jesztett költségvetés hűen tükrözi pártunk és kormányunk alapvető célkitűzéseit és a legteljesebb mér­tékben megfelel a munkásosztály, a dolgozó parasztság, egész dolgozó népünk érdekének, ezért azt elfo­gadom •— mondotta befejezésül Dögei Imre. Mészöly Gyula, a Kecskeméti Kí­sérleti Gazdaság igazgatójának fel­szólalása után Cottner Sándor elv­társ, a nehézipari miniszter első helyettese szólalt fel. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a nehézipari mi­nisztériumra jelentős feladatok há­rulnak az új szakasz gazdaságpoli­tikájának megvalósítása során. A minisztérium 1954. évi terme­lési terve tíz százalékos fejlődést irányoz elő az 1953. évi termelési volumenhez viszonyítva. A Központi Vezetőség határoza­tának megfelelően a tárca 1954. évi költségvetése mintegy egymilliárd forinttal több beruházást irá­nyoz elő, a fokozott termelési fel­adatok megvalósításához, mint az előző évben. Az előbbi időszakokban elért eredmények megszilárdítására a munkáslétszám viszonylag nagyobb mértékben emelkedik és ennek kö­vetkeztében a termelékenység szín­vonalának fejlődése alacsonyabb az előző évek átlagánál. A létszám­emelkedés elsősorban a szénbányá­szatban és a villamosenergiaipar­ban jelentkezik; 1954 év folyamán összesen közel tízezer fővel több munkást foglal­koztatnak minisztériumaink ipar­ágai, mint az előző évben. Az 1954. évi terv a tárca legfon­tosabb iparágainál az alábbi fej­lesztési feladatokat írja elő. A szénbányászat 1954. év folya­mán 22.65 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak. Ez 6.3 százalékos fejlődést jelent az előző évben kitermelt szén­mennyiséghez viszonyítva. Az össz széntermelésen belül a fe­keteszén termelés 24 százalékkal emelkedik 1953-hoz viszonyítva, így azokat az erőfeszítéseket, ame­lyeket ötéves tervünk első négy évében Komlón tettünk, ma már nagymértékben tudjuk realizálni és megteremtettük hazai kohókoksz gyártásunk feketeszén bázisát; A széntermelés további emelése, a termelékenység fokozása, a gé­pesítés továbbfejlesztése érdeké­ben a költségvetés mintegy 850 millió forint beruházási keretet biz. tosít a szénbányászat részére. Szénbányászatunk fejlődése a szocialista iparosítás ütemének tál feszítése mellett az iparon be­lül elmaradt a fejlődésben és így aránytalanságok keletkeztek az egész ipar fejlesztésén belül is. Mig 1938-hoz viszonyítva villa­mosenergia fejlődésünk 1954-re 364 százalékos, kohó- és gép­iparunk fejlődése 344 százalé­kos, építőanyagiparunké 347 százalékos, vegyiparunké 400 százalékos, addig szénbányásza­tunk fejlődése 1938-hoz viszo­nyítva csak 243 százalékos, te­hát elmaradt a fő szénfelhasz­náló iparágunk fejlődése mö­gött. Áz új szakasz gazdaságpolitiká­jának megfelelően — folytatta — szénbányászatunk fejlesztésének üteme is lelassult, azonban hogy lemaradásunkat behozzuk — az egyenletes, ütemes, rohammunka és túlóramentes széntermelést biztosí­tani tudjuk — bányaüzemeink re­konstruálását és az új üzemek lé­tesítését lassúbb ütemben, de to­vább kell folytatnunk. A szénbá­nyászat fejlődésének további elen­gedhetetlen feltétele a munkafe­gyelem megszilárdítása, a munka­erőhnllámzás megszüntetése. A tervévben az átadandó Iaká* sok zömét a szénbányászat kapja, így pl. Komlón 1022, Várpalotán 166 lakást kapnak ez évben bá­nyászaink. A kazincbarcikai vá­rosban 618 lakás készül el, melyet bányászaink, az új erőmű és vegyi­mü dolgozói kapnak. A költségve­tés előirányozza ezen túlmenően a bányászok szakmai színvonalának emelését is. Villamosenergia termelésünk 8.5 százalékkal emelkedik az előző év­hez viszonyítva. A költségvetés több mint fél­milliárd forintot irányoz elő az energiatermelés és ellátás fejlesztésére, hogy kellő meny­nyiségű villamosenergiát bo­csáthassunk az ipar és lakosság szükségleteinek kielégítésére. A vegyipar és gépipar jelentősége 'Áz ipar és mezőgazdaság, vala­mint a közlekedés fejlesztésének nélkülözhetetlen alapfeltétele kő­olajtermelésünk és olajfeldolgozó iparunk termelésének további foko­zása. Ennek érdekében kőolajter­melésünk 34.6 százalékkal emel­kedik az 1953. évi tervteljesítéshez viszonyítva. Kőolajiparunk fel­adata, hogy a mezőgazdaság gépe­sítése érdekében a jelenleg ismert küolajkinesünkre támaszkodva nö­velje a feldolgozók kapacitását. Iparunk fejlesztésében egyre in. káhb nélkülözhetetlen színesfém­iparunk is komoly fejlődést irányoz elő. Bauxitkinesiink további hasz­nosításával alumínium termelésünk 21 százalékkal emelkedik a mult­cvi fölé. A vegyipar területén a fejlődés évről-évre fokozódik. A mezőgaz­daság fejlesztése érdekében nitro­génműtrágya termelésünket — az időközi tervmódosítás figyelemhe­vételével — 13.5 százalékkal, fosz­_.!L i[Folytatás a második oldalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom