Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-03 / 130. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954 JÚNIUS 3. OElMtiGYftRORSZÜG MAKVIRAGOK A szegedi Nemzeti Színház előadása 1880 januAr 23 emlékezetes este J.OOU marad a Nemzeti Színház történetében. Valami rendkívüli dolog történt ekkor, pedig az esemény, amelyről szó lesz, gyakori, szinte naptári pontossággal visszatérő ünnep a színházi hétköznapok szürkeségében. A bemutatót sok vita előzte meg. Sokan, még a főszereplők is, az olyan tapasztalt művészek, mint Újházi Ede, Prielle Kornélia is a bukástól féltek. A közönség fészkelődve ült le a kényelmes plüss székekbe, az újságírók gyanakodva tekingettek a függöny felé. Azt mondják, Prielle Kornélia délelőtt kijelentette, nem játssza el estére Szedervári Kamilla szerepét, mert úgyis'megbukik a darab. Az előjelek nem sok jóval biztattak. Aztán jött az előadás. Mindjárt az első jelenetben olyasmire lett figyelmes a közönség, amitől alaposan elszokott az utóbbi időben: az őszinte hangra, a való élet képeire, a mindennapi életből jól ismert alakokra. Más volt ez, mint Tóth Ede és Csepregi népszínművei, Rákosi Jenő és Dóczi Lajos újromantikus színmüvei. A SIKER ÓRIÁSI volt. A nézők és a ** kritika nagyobb része ünnepelt, s az új, a való élet hiteles drámai ábrázolása egészen bűvkörébe ejtette a közönséget. Drámája címéül Csiky Gergely ezt a szót adta: proletárok. A darab címe azonban — ezt már a korabeli kritika is észrevette — nem felel meg a mű eszmei mondanivalójának. Csiky, aki a római irodalom nagy ismerője volt, abban az értelemben használja a szót, ahogy a császárkori Rómában használták. Az ókori Rómában a proletáriátus a munka nélkül, egzisztencia nélkül a társadalmon élősködő embert jelentette. így tehát ma ez a cím megtévesztő és ezóct indokolt a darab címének átkeresztelése. A múlton és a jelenen élősködő társadalom képviselőit bemutató darab címét találóan változtatta át a szegedi Nemzeti Színház Mákvirágokra, a cím megfelel a drámájában ábrázplt lecsúszó nemesi társadalom jellemének. A Mákvirágok a kiegyezéstől a milléneum felé haladó magyar társadalom széles, átfogó rajza. Joggal mondhatjuk ezt, mert nemcsak azokat a típusokat mutatja meg, akikben a továbbélő, de már pusztuló régi testesül meg, hanem a "hűbériségbe rekedt és mégis polgárosodó* születő új társadalom hírnökeit is: a rang- és pénznélküli értelmiséget, aki képzettsége, szakmai tudásával akarja szolgálni a társadalmat; sőt Borcsa szakácsné személyében az új etkölcsiség hordozóját, az egyre tisztábban látó, a maga igazáért kiálló népet is. /"•SINY FÉLREÉRTHETETLENÜL a ^ születő új pártján van, a Darvas Károly-féle életformát vallja a magáénak, aki az Irénnel való jeleneteiben az írónak az értelmiségről vallott felfogását fogalmazza meg. I : ! Csiky a valóság leleplezését hiteles drámai jellemek, társadalmi viszonyokat tükröző típusok létrehozásával éri el. A darab központi alakja Szedervári Kamilla, kitűnően koncentrált alak, sokszínű, egyéni s mégis jellemző arra az osztályra, amelyben él. Uralkodó jellemvonása a szélhámosság. Képtelen a munkára, így élete fenntartására nincs más módja — anyagi alap híján —, mint a szélhámosság. S ebben egész osztályára jellemző magatartást tanúsít. Osztályának, a birtokát elvesztett dzsentri osztálynak, minthogy nem tudott átlépni a polgári életformába, sőt kétségbeesett erőfeszítéseket tett, nehogy iesülylyedjen polgárrá, meg kellett találnia azt az életformát, amelyben a termelőeszközök tulajdona nélkül is dologtalanul élhet. S ez a Kamilla által is választott út a szélhámosság útja. Ezt az utat járják a dzsentrik ezrei, s ezeknek az alakoknak ( nem egy nagyszerű művészi tükröztetésével találkozunk Mikszáth vagy Móricz müveiben is. Szedervári Kamilla egy szabadságharcban vértanú halált halt ezredes özvegycL .. k LONTAY MARGIT nek adja ki magát. Igaz, az ezredes sohasem élt, Kamillát is egészen más szálak fűzik 1848-hoz: a szabadságharc idején osztrák kém volt. A 48 emlékével szélhámoskodó nagyasszony rendkívül aktuális tipus ebben az időben. Mint köztudomású, se szeri, se száma az ál-Petőfiknek, vagy az olyanoknak, akik itt és itt találkoztak Petőfivel. Nem egy olyan közéletű férfiút találunk, aki 48 emlékét lovagolja meg, hogy pályáján emelkedhessék. A típus aktualitását bizonyítja, hogy Csiky mellett Jókai az Üj földesúrban (Straff), Mikszáth a Két választás Magyarországban (Katánghy Menyhért) mutat be hasonló szélhámost. Csiky nagyon aláhúzza Kamilla élősködő lényegét, mint az egész kiegyezés utáni új Magyarország jellemző vonását. Ezt a lényeget domborítja ki a negyvennyolccal való és állítólagos lányához, Irénhez való viszonya. Irén nem az ő lánya, a »porból« vette fel s mint "édesanya" nevelte fel. Irén is üzleti lehetőség a kezében. 1ZAMILLA TITKÁT AZ EZREDESRŐL és leányáról egyetlen ember ismeri csalc, Zátonyi Bence. Ő a dráma legjobban sikerült alakja, benne az egész birtokát vesztett és a társadalom kitartottjává lett középnemesi réteget leplezte le az író. A Zátonyi-féle típus ebben az időben, a kiegyezés után vált negatív alakká. Zátonyi Bence alakja, mint egy egész osztály lényegét megmutató típus a Noszty Feri-féle típus magasságáig nő, egyéniségében, egyedi sorsában is épolyan általános, az egész dzsentri osztályra jellemző gondolkodású és magatartású, mint Noszty Feri. Zátonyi Bence éppúgy, mint Mikszáth alakja s mint az egész osztály, amelyből való, megtanulják a pénzszerzésnek és az érvényesülésnek azokat a formáit, amelyek erkölcstelenek ugyan, de nem ütköznek bele a büntető törvénykönyv paragrafusaiba. Zátonyi Bence előre mutató alak, de persze negatív értelemben. Magatartása, életmódja már a kapitalizmus bomló korszakára is jellemző, arra a korszakra, amikor minden, még az érzelem is áruvá válik. Zátonyi Bence világában az érzelem vállalkozása helyett üzleti vállalkozássá züllik a házasság. Megtudja, hogy Timót Pál, ez a gazdag, de ostoba juhtenyésztő beleszeret Irénbe, hát megelőzi ennek házassági ajánlatát, Kamillát kényszeríti, hogy adja hozzá feleségül Irént. S közben már lépéseket tesz azért, hogy jó pénzért mint valami árucikket tovább adja Timótnak. Csiky típusteremtő művészetének két másik ragyogó dokumentuma Mosolygó Menyhért és Timót Pál. Timót Pál, ez a vidéki újgazdag a darab legproblematikusabb jelleme. Csiky kétségtelenül rokonszenvesnek ábrázolja. S ebben Csikynek a nemesi dzsentri életformával szembeni állásfoglalása nyilvánul meg. Timót Pál kétségtelenül torritott figura s ha az urakhoz való felkapaszkodásában van is valamilyen mollieri ízű nevetségesség, mégis azt mutatja meg — s ez a szándéka CsikyINKE LÁSZLÓ BARSY BÉLA MIKLÖSY GYÖRGY MIKLOSY GtORGY, AMBRUS LDIT, INKE LÁSZLÓ íLlcbmann Béla felvételei. Fény. Szövi, nek, hogy a polgár lehet faragatlan, ügyetlen figura is, de így is többet ér a legcsillogóbb úriembernél. P LEVEN, ÉLŐ ALAK Moso.ygó Meny•®_< hért is, aki irodalmunk egy egészen új stílusú típusa: a társadalom ilyen formájú kivetettje csakis a polgári városi életben jelenhetett meg. De tipikusságának újsága mellett is a régiben gyökerezik: a patriarchális vármegyei korrupció melegágyában. A nemesi társadalom természetesnek vette a prókátorok kisebb-nagyobb botlásait, az ilyen humoros, kedves emberek nem is kerühettek volna egy pár évtizeddel azelőtt olyan helyzetbe, hogy az uralkodó osztály kivesse magából. Hegedűs Géza Csiky tanulmányában helyesen mutat rá arra, hogy Csiky éles szemmel felismerte és ábrázolta, hogy a bontakozó polgári társadalom a nemesi bűnök egyrészét törvényesen bűncselekménynek nyilvánította. Ennek a hálójába kerül Mosolygó Menyhért. Kétségtelenül csirkefogó, de ez a szegény ördög, aki rajta-veszt csirkefogóságán, mégis becsületesebb, emberibb, mint a törvény buktatóit kikerülő fehérkesztyűs úri szélhámos. A főalakok mellett kitűnő mellékalakok egész sorában leplezi le az élősködő nemesi társadalmat, az áltudós mivoltában tetszelgő és ingyenélő Bankó Bénit, a •"költészetért lelkesedő" uzsorást, Klimoczi Endrét, a rongyotrázó Tulipán szabóékat, vagy az együgyű Mákonyékat. Sajnos, a darab pozitív figurái nem sikerültek ilyen jól, elég papiros ízűek, nem élik eléggé a maguk egyéni életét. Mi ennek az oka? Valószínűleg az, hogy nem látott elegendő és megfelelő alakokat magában az életben. Ez a világ még sajnos a Zátonyi Bencék és a Bankó Bénik világa volt. Abba a világba, ahol Darvas Károlynál is bátrabb, erősebb hősöket találhatott volna, még nem tudott eljutni Csiky. A pozitív alakok gyengesége okozza nem utolsósorban azt a hatást, hogy dramaturgiailag és lélektanilag is nem érezzük eléggé megokoltnak a dráma kibékítő megoldását. Irén és Károly nem maguk harcolják ki boldogságukat, eszmeileg és dramaturgiailag is elhibázott a negyedik felvonásban Mosolygó Menyhért kezébe adni a megoldás kulcsát. A darab megoldása (Irén és Károly egymásra találkozása) nem folyik eléggé a cselekményből, egészen más irányú, mint a komfliktus kibontása. A megoldás opportunizmusában, "hapy-end«-jében nemcsak Csiky megállása van benne, hanem az egész kor óvatossága, opportunizmusa kispolgári világnézete, amely ne szerette a nagy és tragikus megoldásokat. A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ helyesen választott, amikor az évad befejezéséül Csiky Gergely színművét tűzte műsorra. A Mákvirágok a magyar kritikai realista dráma kiteljesedése, drámairodalmunk leghaladóbb hagyományai közé tartozik. Mint színpadra való mű is hatásos, tele van úgynevezett hálás szerepekkel. S a szegedi színház művészei élnek is a szerepek adta lehetőségekkel. Szedervári Kamilla szerepében Lontay Margit művészi pályafutásának jelentős állomását éri el. Játéka sokszínű, szerepének megfelelően hol szentimentálisan ellágyul, majd durva és közönséges, hogy aztán könyelműen lebegjen és végül is kétségbeesetten harcoljon a maga koncáért. Helyes szerepének felfogása- különböző alakoskodásai nem takarják el a szerep jellegének a lényegét; a közönséges, lelkiismeretlen szélhámost. Inke László Zátonyi Bencéje felháborodást és megvetést keltő szélhámos, finoman és mégis jelentőségteljesen húzza alá szerepének fehérkesztyűs lényegét, azt, hegy ő igényt tart a közmegbecsülésre, az "úriember* névre. A nagyon tehetséges Miklósi György szerepeinek sorában újabb határkő Timót Pál, a félszeg és buta, a becsületére kényesen vigyázó kereskedő. Jellemző fejmozdulata — mintha az úri társaság jármába hajtaná a fejét — plasztikus és kifejező. A KÓssuth-díjas Barsy Béla Mosolygó Menyhértje emberi, meleg. Különösen a harmadik felvonásban emelkedik igen magas művészi fokra, amikor nz úri léhűtőkkel szemben büszkén hangaztatja a maga fölényét. Az első felvonásban azonban mintha egy kicsit lágyabbá szelídíthetné szerepet. Papp Teri életrevaló Borcsája friss szint, üde levegőt hozott a színpadra, részleteiben, de alakításának egész hangulatában is jól eltalálta a szerep derűs lényegét. Tulipán szabó szerepében egy nagyon tehetséges színész, Zádori István vonta magára a figyelmet, de dicsérettel kell megemlékeznünk Kátai Endre, Pálfi György, Váradi Árpád, Lászlóffy Katalin alakításáról, a Kiss Rácz Tiborról, valamint a legkevésbbé hálás feladatot kapó Ambrus Editről és Kovács Jánosról is. Az előadás nagy értéke, hogy a sok-sok egyéni színnel kidolgozott különböző szerepek játékstílusban harmóniává olvadnak össze s ez a rendező, Ádám Ottó munkáját dicséri. Ügyel a rendezés a darab eszmei mondanivalójának a kellő érvényesü_ AMBRUS EDIT, KOVÁCS JÁNOS lésére, nem alkalmaz egyetlen egy öncélú játékot sem, pusztán a hatáskeltés céljából — minden mozdulat a jellemek minél sokoldalúbb, alaposabb megmutatását célozza. Csak egy rendezési ötletet emelünk ki: Zátonyi Bence és Timót Pál kivonulását a harmadik felvonásban. Ádám Ottó rendezői művészetének nagy erénye, hogy amikor a részleteket dolgozza ki, akkor is az egészet látja maga előtt, s ügyesen alkalKATAY ENDRE, LÁSZLÓFFY KATALIN mazza a felvonások mondanivalóját összefoglaló tablókat az egyes felvonások végén. ^ MAKVIRAGOK JELENTŐS LÉPÉS a szegedi Nemzeti Színház színészgárdájának egységes, kollektív együttessé való kifejlődése útján, s joggal bízhatunk abban, hogy a nyári színházi fesztiválon sikerrel képviselik Szeged nagy múltra visszatekintő színházi kultúráját. v * Osválh Bcia r t