Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-18 / 116. szám

DtLMRGYBRORSZflG KEDD, 1954 MÁJUS 18. A genfi értekezlet e héten zárt ajtók mögött tanácskozik az indokínai kérdésről Hirek Genfből Genf (MTI). A genfi értekezlet e héten új szakaszába lépett; hétfőn délután megkezdték a zártkörű ta­nácskozásokat. A zárt üléseken csak a küldöttségek vezetői és leg­közelebbi munkatársaik vehetnek részt. Az első zártkörű ülésen, amelyen Eden elnökölt, az öt nagy­hatalom, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és a három indokinai bábállam képviselői az indokinai hadműveletek megszüntetésének és az indokinai béke helyreállításának kérdésével foglalkoztak; A „La S Suisse" című genfi lap megbízható forrásokra hivatkozva közli, hogy az Indokinával kapcso­latban tervezett amerikai-francia tárgyalások e napokban Washing­tonban már meg is kezdődtek. Maurice Schumann francia kül­ügyi államtitkár vasárnap Genfben tartózkodott és négy óráig tartó megbeszélést folytatott Bidault francia külügyminiszterrel. Értekezleti körökben a kiadott hivatalos jelentés tartalmával ellentétben biztosra veszik, hogy Schumann az indokinai kérdés zárt üléseken kezdődő tárgyalásával kapcsolatban a francia kormány új utasításait hozta el Genfbe Bidaultnak. A svájci sajtó közlése szerint Be­dell-Schmith külügyminiszterhe­lyettes, az Amerikai Egyesült Ál­lamok genfi küldöttségének veze­tője vasárnap a Genfi-tó déli part­ján fekvő Evian-ban bizalmas meg­beszélést folytatott Bao Daj-jal, a vietnami bábcsászárral. Bao Daj már szombaton Evian-ba érkezett, hogy ott találkozzék az Egyesült Államok képviselőjével; A megbe­szélés tárgyát titkolják; A Genfben részvevő nyugati kül­döttségek vezetői szombaton több tanácskozást tartottak. Délelőtt Be­dell-Schmith amerikai külügymi­niszterhelyettes a thaiföldi küldött­ség vezetőjét, majd Kambodzsa mi­niszterelnökét fogadta. Délben a három nyugati külügyminiszter tár­gyalt, ezt követően szakértőik ül­tek össze megbeszélésre. Késő dél­után Eclcn hosszabb ideig tartó lá­togatást tett Bedell-Sehmithnéb majd ez utóbbi Pjun Juna Taóval, a liszinmanista küldöttség képvi­selőjével tárgyalt. A jelentések egybehangzóan ki­Egy amerikai katona menedékjogot kért Csehszlovákiában Prága (TASZSZ). Május 15-én a „Csehszlovák Táv­irati Irodá"-ban tartott sajtóérte­kezleten hivatalosan bejelentették, hogy James F. Davis, a nyugatné­metországi amerikai megszálló csa­patok katonája május 14-én Nyu­gat-Németország felől átlépte Cseh­szlovákia államhatárát és politikai menedékjogot kért a csehszlovák hatóságoktól. A csehszlovák kormányhoz In­tézett levelében Davis kijelenti, hogy tiszthelyettes volt az ameri­kai hadseregben, amelyben 1942 óta szolgál. Két háborúban vett részt — és amint Davis kijelentette — 13 hónapig az „értelmetlen ko­reai háborúban", s kétszer megse­besült; „Miután Koreában megsebesül­tem — jelentette ki Davis — az Egyesült Államokba küldtek, és onnan Nyugat-Németország­ba, ahol felvetődött benne az a gondolat, hogy az Egyesült Államok politikája pusztító. Megértettem, hogy ez a politika pusztította el sok bajtársam életét, rombadöntötte a békés Koreát és engem olyan katoná­vá tett, akit gyűlölnek... Az amerikai hadseregben való 10 éves szolgálatom alatt megér­tettem. hogy ez a hadsereg nem az amerikai nép érdekeit védelmezi. Ely tábornok elindult Indokínáka Párizs (MTI) Ely tábornok, a francia vezérkari főnökök bizottsá­gának elnöke — Salan tábornok­nak, az expedíciós hadtest volt pa­rancsnokának és Pclissier tábor­noknak, a légierők vezérkara he­Ivettes főnökének kíséretében — vasárnap este elindult Indokínába. Párizsban valószínűnek tartják, hogy a nemzetvédelmi htzottr.ag csak Ely tábornoknak indokí­nai tapasztalatairól teendő je­lentése alapján hoz majd vég­leges döntéseket Indokínával kapcsolatban. emelik, hogy a 6zombati tárgyalá­sok közül Eden és Bedell-Schmith megbeszélése volt a legfontosabb. E megbeszélésről — mint Stanley Priddle, a „Reuter" genfi tudósító­ja jelenti — az angol küldöttség körében csak annyit közöltek, hogy „Eden külügyminiszter meg­látogatta Walter Bedell-Schmith amerikai külügyminiszterhelyet­test, és „teljes és őszinte" megbe­szélést folytatott vele azokról a saj­tójelentésekről, amelyek szerint francia-amerikai tárgyalások foly­nak „az Egyesült Államok indo­kinai beavatkozásának lehetőségé­ről'^ — Már ez a fogalmazás is megmutatja azonban — fűzi hozzá a fentiekhez a „Reuter" kommentárja — hogy Eden meny­nyire bosszankodott amiatt, hogy a franciák és az ameri­kaiak nem tájékoztatták Nagy­Britanniát legutóbbi washing­toni és párizsi tanácskozásaikról. Allary, az „AFP" genfi tudósító­ja az említett közléssel kapcsolat­ban azt hangoztatja, hogy az „őszinte" kifejezés diplomáciai nyelven azt jelenti, hogy „az an­golok inkább bírálják, mint helyes­lik a szóbanforgó tervet". Stanley Priddle idézett kommen­tárja a továbbiakban az angol ál­láspontot magyarázva a következő­ket mondja: „Eden főcélja az volt, hogy ne veszélyeztesse a Genfben folyó döntő fontosságú tárgyalások sikerét és ne idegenítse el Nagy­Britanniától a dél- és délkelet­ázsiai közvéleményt, amelytói az indokinai rendezés sikere vagy egy regionális védelmi szervezet felállítása alighanem nagy mértékben függ". Priddle a továbbiakban azon pa­naszkodik, hogy a kommunisták máris felhasználják az ázsiai pak­tum tervét „a szövetségesek elleni propagandában", és mint írja, „en­nek a propagandának Indiában, Ceylonban, Burmában és Indoné­ziában van a legnagyobb hatása, ahol leginkább gyanakodnak a nyugatiak ázsiai terveire". A „Reuter" tudósítója azzal zár­ja kommentárját: Anglia arra hajlandónak mu­tatkozott, hogy vezérkari tár­gyalásokat kezdjen Ameriká­val, Franciaországgal, Ausztrá­liával és Ujzélanddal arról, hogy „miképpen lehetne garan­tálni egy indokinai békerende­zést " Ezeket a megbeszéléseket a tudó­sító szerint valószínűleg Washing­tonban fogják tartani, A Varázsfuvola hangversenypódiumon Ulanova jövőre is fáncolni fog, de Laniel akkor már nem lesz miniszterelnök — írja Jean-Paul Sarfre a Liberaíion-ban Párizs (MTI). Jean-Paul Sartre, a megharagudhat és ilyen kalandba Libération-ban éles támadást intéz nem lehet két szavazatnyi több­a Laniel-kormány ellen a szovjet I séggel belebocsátkozni. De szeren­balettművészek párizsi fellépésé­nek megakadályozása miatt. Ki legyen a bűnös Dien Bien Phu elestéért — veti fel gúnyosan a kérdést Sartre. — Talán a kato­nák? Nem, hiszen ők tiltakozni fognak. Nem: A bűnösök a kom­munisták, akik elvesztették velük a háborút, vagyis a szovjet hatósá­gok, akik Moszkvából, a távolból a kommunista párt vezetőit irá­nyítják. De hogy a közvélemény ítéletét ellenük fordíthassák, meg kell győzni a közvéleményt, hogy őket nyilvánítsa bűnösöknek. Rendelkezésre állt a hitleri pél­da: amikor hiány van a kenyér­ben, felgyújtanak néhány zsinagó­gát és a németek meggyőződnek arról, hogy a zsidók eszik el előlük a kenyeret. De vájjon milyen in­tézkedést tegyenek? Talán üzen­jenek hadat a Szovjetuniónak? Valóban ez nem is lenne rossz do­log. De kormányunk vezetői in­kább az Egyesült Államoktól vár­ják az ilyen lépés megtételét. Vagy talán fel kellene oszlatni a kommu­nista pártot? De a munkásosztály cséré itt van Ulanova .: -. Öt kell sértegetni, őt kell elkergetni. Ezzel — minden komoly veszély nélkül — pótolni lehet a hadüzenetet, Sartre ezután rámutat arra, hogy a kormány ennek az otromba módszernek alkalmazásával azt akarta elérni, hogy a közvéle­mény figyelmét elterelje a Dien Phui katasztrófa igazi felelő­seiről, és a szovjet művészeket —. rajtuk keresztül pedig a Szovjetuniót — tegye bűnbakká. De ön kudarcot vallott Laniel úr! — írja a továbbiakban Sartre — Amikor Dien Bien Phu-ra gon­dalunk, nem Ulanova tiszta arca merül fel emlékezetünkben, hanem az ön arca s Bidault és Pleven arca. De ön nem tud megakadályozni bennünket abban, hogy a franciák százezrei nevében jó utat és mi­előbbi visszatérést kívánjunk a szovjet táncosoknak. Hiszen a jövő évben Ulanova még mindig tán­colni fog, de ön, Laniel úr, nem lesz már miniszterelnök. LELKES, FORRÓ hangulatú hangverseny zajlott 1® szombat dél után a Zeneművészeti Szakiskolá­ban. Mozart Varázsfuvoláját éne­kelték hangversenypódiumon. ami tnár magában érdekes vállalkozás. Színpad, díszletek és kosztümök nélkül vállalkozott az énektanszék ifjú gárdája arra, hogy ennek a klasszikus operának jelentős ré­szével Szeged dolgozóit megismer­tesse. A hallgatóság a teljes opera illúzióját kapta azáltal, hogy a cselekményt az énekszámok közti összekötő szöveg formájában is­mertetto Kutrucz Éva tanár, az előadás fáradhatatlan megszerve­zője és művészi irányítója, alapul véve Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudósunk mélyreható mese-ana. lizisét. A Varázsfuvola 1791-ből, Mozart halála évéből való, utolsó színpadi alkotása. Szövegkönyve igen bo­nyodalmas és zavaros, de Mozart üde, játékos finomságú, népdal­szerűen kecses zenéje remekművé avatta. Ez a német vígopera tu­lajdonképpen a német szellem első diadala az operaszínpadon, ahol addig az olasz opera egyeduralkodó volt. A bécsi közönség annak ide­jén a Varázsfuvolában megkapta azt a varázslatokkal teli meseope­rát, amelynek divatja Mozart szö­vegíró társát, Schikanedert is el­csábította. Ezeknek a meseoperák­nak tartalma többnyire hasonló: a szerelmeseket gonosz szellemek szét­választják és távoli vidékekre hur­colják. Onnan pedig titkos hatal­masságok és különböző csodasze­rek szabadítják ki és vezetik őket egymáshoz vissza. Ilyenmódon az élet és igazság diadalmaskodik az ármánykodások felett. A Varázs­fuvola az igazak szövetkezésében rejlő erőt példázza, amivel a sze­relmesek elérik napsugaras boldog­ságukat. HA A VARAZSFUVOLAT Mozart többi operájával hasonlítjuk üsz­sze, meg kell állapitanunk, hogy itt a könnyed dallamosság olasz elvét tökéletesen egybeolvasztotta az érzelmi kifejezés mélységével. A klasszikus nagymester a mese szerint két csoportba osztja sze­replőit és kétféle stílust alkalmaz Sarastro és papi körének, akik a jók és. igazak világát képviselik és velük szemben a gonosz mesterke­dés világából való Éj királynője és udvarhölgyeinek. Az igazi szín­padi szerző biztonságával jellem, zi a két csoporton belül az egyes .személyeket. A zenei feladatok igen igényesek és valóban elismerés il­leti Szathmáry Margit, T. Renyé Anna és Kutrucz Éva énektanáro­hogy az egyes számokat gon­Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa kiváló párt- és tetmegszerve­zeti funkcionáriusokat tüntetett ki. A kitüntetéseket hétfőn délután Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke adta át az Elnöki Tanács fogadótermében. A kitüntetések átadásán jelen vol­tak Ács Lajos, az MDP Politikai Bizottságának tagja, és Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, és Dara­bos Iván, az Elnöki Tanács titkára. Rózsa Andor, Roska István, Föl­des István, Győri Imre, Simó Ti­bor, Tóth Pál, Bence Gyula, Ka­szás Ferenc, Gyárfás János (Bor­sod m.), Putnoki László (Borsod m.), Koleszár István (Bcgsod m.), Beér János, Túróczi János, Goty­tyán Gyula, Szigeti István (Zala m.), Tóth Sándor, Holczer Ferenc (Vas m.). Vári Lajos (Szabolcs, m.), Száraz János (Szabolcs m.), Hor­nok István, Méhes Lajos, Hollós Ervin, Lapusnyik Andrásné, Földes György, Csatár Imre, Bányai Gyu­la, Velkei János, Nagy Pál (Cson­grád m.), Marton Károly a Munka Érdemrend, Tóth György, Ripp Géza, Hanák Gyula, Molnár Jenő, Maczej Má­tyás, Koller Jánosné, Boros Béla, Sebő László, Szabó Pál, Bartos Pál, Végh Tivadar, Pálkovács Miklósné, Erdődi József, Lipkovics Károly, Várhegyi Györgyné a Szocialista Munkáért Érdem­érem, Váczi Arpádné, Radványi Tiborné, Csonka János, Varga Mihály, Rakó Sándorné, Babcsák Istvánné, Hin­gyi Imréné, Kotra Gézáné, Kövics Jánosné a Munka Érdemérem kitüntetést kapták. kat. dosan betanították és minden ütem. nek megadták mozarti frissessé­gét. A mozarti kamarazenekart pó­tolta Papp Románné tanár, aki a zongora mellől karmesteri biztos­sággal irányította a sok szereplős darabot. A szereplők közül első helyen említjük Sarr.gtro metrKzeméjesítő­jét, Pap Sándort, aki komoly mél­tósággal n« mértéktartással éne­kelte szólamát. Fiatal kora elle­nére pompásan kiegyenlített, vivő­képes basszusa van, amely biztos operai jövővel kecsegtet. Két áriá­jában és az együttesekben fejlett muzikalitásról tett tanúbizonyságot és így a szakiskola bizalommal küldi őt a Zeneművészeti Főiskolá­ra. A teljesítmény harmóniája alapján Bartha Gábort kell ki­emelnünk, aki Papagénó szerepét élményszorüvé tette remek előadá­sával, a tréfás szövegek finom ki­hangsúlyozásával és nem utolsó sorban énekének őszinte átélésével. Kitűnő teljesítményt nyújtott Ró­zsa Tibor Tamino szerepében. Lágy csengésű lirai tenorja, tiszta szö­vegmondása és muzikális formá­lása mindannyi érték a jövő szín­padi énekese számára. A női sze­replők sorában első helyen említ­jük Fekete Amáliát, aki Pamina II. felvonásbeli g-moll áriájával és a szépséges tercettben igen finoman mintázta meg az egymásba kap­csolódó mozarti motívumokat. En­nek a finom lirai szopránnak is szinpadi jövőt jósolhatunk. Igen sikeresen oldotta meg Pamina szó­lamát az I. felvonásban Rosner Melánia, akinek szépszínű, csengő szopránja most van kibontakozó­ban. Az öreg pap szólamát éneklő Kiss Ernő melegí'ényű hangja és kifejező deklamációja az előadás egyik kiemelkedő mozzanata volt. Meszlényi László Monostatos szóla­mában különösen előadó-készségé­vel számít a jövő egyik ígéreté­nek. Kaposi Ilona Papagéna és Papagénó tréfás duettjével ara­tott sikert. Dicsérettel kell meg­említenünk a három ifjút; akik hibátlan zeneiséggel énekelték igényes szólamaikat. Az Éj ki­rálynője hangját csupán a II. fel­vonás fináléjában hallottuk, ahol udvarhölgyeivel együtt szintén hozzájárult a sikerhez. A két fel­vonást lezáró jelenetekben elis­meréssel kell szólanunk az ének­karról, amelyet Erdős János tanár tanított be. A HALLGATÓSÁG nem fukar­kodott az elismerő tapsokkal és a Szakiskola valóban büszke lehet arra, hogy ezen hangversenyén a teljesítmény felett Mozart szelle­me lebegett. SZ ATM ART GÉZA" Vasárnap délelőtt és hétfőn reggel a Táncsics tsz-ben Június 6-án fartiák az itíel pedagógus napot A pedagógusok szakszervezeté­nek kultúrotthonában hétfőn ér­tekezleten vettek részt a szakszer­vezet vezetői. Kovács József Kos­suth-díjas, a pedagógusok szak­szervezetének elnöke tartott be­számolót a pedagógus-napi előké­születekről. Elmondotta, hogy a központi pedagógus-napi ün­nepséget június 5-én tartják az Országházban, ahol az ország legjobb nevelői, tanítók, taná­rok megkapják a «Kiváló Ta­nító*. -"Kiváló Tanár* kitünte­tést és az ezzel járó pénzju­talmat. Megyeszékhelyeken ugyancsak június 5-én délután tartják az ünnepségeket az állami, a társa­dalmi szervek, a szülők részvételé­vel. A megyek jól dolgozó nevelői­nek itt adják át «Az oktatás­ügy kiváló dolgozója* kitün­tetést és a pénzjutalmakat. Június 6-án, vasárnap minden I olyan városban, községben, ahol helyi tanács van, tartanak pedagó­gus-napot. Legtöbb helyen egész napos ünnepségek lesznek. A szegedi Táncsics termelőszö­vetkezetben már vasárnap kezdő dött a kongresszusi hét. A törté­nete röviden, jelentésszerűen ez: az elmúlt héten, pénteken este megtartott közgyűlésen határozott a tagság. „A húsz holdnyi régi lu­cernát vasárnap délelőtt levágjuk, hogy azzal se legyen gondunk, s minden erővel végezhessük a növényápolást. Nem számít, hogy vasárnap van". Vasárnap reggel. Beállt a lucerna láblába a 23 férfi. Suhantak a kaszák. Az ezüstöshajú, elnök, Csúcs Mihály és Szóipál István, a párttitkár is vágta a rendet. Ott V°R Pataki Jó­zsefné, az édesanya és nagymama. Kaszált ő is. Birja, kedve is van hozzá, miért ne csináljál! S mi­lyen igaz: az egyes ember munká­ja vissza húzza, vagy előre viszi a jólét megvalósítását — tsz-ben, az egész országban. Vannak még, akik ezt elfeledik. A Táncsicsban a két párttag: Ró­zsa István és Dobó Mihály elv­társak ígérték, s megszavazták, hogy ott lesznek vasárnap a lu­cerna vágásnál. Nem voltak ott. Dékány Ferenc és Kéri János is hiányzott. Ez is mutatja, van ten­nivaló a Táncsicsban is azért, hogy mindenki ereje legjavát ad­ja az életszínvonal emeléséért. Kell, mint a kenyér a fokozottabb kommunista példa, a népnevelők felvilágosító szava, írjuk még ide: a lucernát délig levágták, s ezzel egyik pontját teljesítették a kongresszusi hétre tett vállalásnak. Hétfő reggel. Szemerkélt az eső, de ez nem állta útját a Táncsics öntudatos tagjainak. Varga Imre, a tsz fogatával vitte ki a központi tanyához a férfiakat, asszonyokat. Kicsivel később röpgyűlést tartot­tak. Az elnök és a párttitkár be­szélt. Keresetlen szavak hangzot­tak el. A 76 esztendős Rácz Antal bácsi, a 130 százalékot teljesítő Ványa Jánosné és a többi tsz-tag aroán látszott szavak nélkül is: úgy igyekszünk, hogy jó munkánk, kai méltóan köszöntsük a kon­gresszust. S tán az is eszükbe ju­tott, hogy a párt útmutatásával, az ö dolgos két kezük munkáján val hogyan erősödött a tsz-ük. De a jelen tennivalóira is gondoltak, — a jelen problémáira. Mert a még gondtalanabb élei felé vezető út nem sima, nem akadálytalan. Vajas Józsefné meg is jegyezte: „Lássunk munkához serényen. Gye­rünk, haladjunk, — a magunk ja­váért, a kongresszus méltó köszön­téséért". El is indultak a növény­termelők, a kertészek. Már ott vol­tak azok a tagok is, akik a reggeli eső miatt egyideig tétováztak, hogy kimenjenek e dolgozni. Délelőtt, úgy kilenc óra tájban újból szemerkélt az eső az ólomszi­nű felhőkből. A munka azonban tovább folyt a földön .,. Heghalt Clemens Krcjss karmester Bécs (MTI) Clemens Krauss főze­neigazgató, a híres osztrák karmes­ter vasárnap este Mexicó-Citybcn 61 éves korában szívroham követ­keztében meghalt. Clemens Krauss mint a mexikói szimfonikus zene­kar karmestere az utóbbi időben is több hangversenyt vezényelt, •

Next

/
Oldalképek
Tartalom