Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-18 / 116. szám

KEDD, 1954 MÁJUS 18. A szovjet életből Védnökség a szovhozok felett 3 délmügyarorszag Az akmolinszki területen 27 új gabonatermelő szovhoz alakul, a szovhozok 600 ezer hektár szüzföldet és régi tartaléktőidet művelnek majd meg. Az akmolinszki területen lévő Sztyepnyák város dolgozói értékes kezdeményezést tettek: elhatározták, hogy védnökséget vállalnak az egyik új szovhoz fölött és előmozdítják, hogy a szovhoz mintagazdasággá váljon. A kezdeményezést felkarolta az akmolinszki területi pártbizottság. Hamarosan sok szakmunkás jelentette be, hogy szeretne dolgozni az új szovhozban. A városban traktorista tanfolyamok indultak* A városi pártbizottsághoz egyre újabb javaslatok érkeztek. A gépjavítóés mechanikai gyár komszomolfiataljai például vállalták, hogy munkaidejükön túl öt kukoricaültető és öt földkockakészító gépet gyártanak az új szovhoz számára. A III. Internacionáléról elnevezett bánya ifjúmunkásai öt teljes lakatosszerszámkészlet elkészítését vállalták. A hajógyár dolgozói mozgó fürdő készítését vállalták. A vállalásokat rövid Idő alatt teljesítették, s megalakult az új szovhoz, amelyet „Bőség'-szovhoznak neveztek el. Sztyepnyák város kezdeményezése nagy visszhangra talált, s ma már számos akmolinszki üzem vállalt védnökséget az új szovhozok felett. Grúziában megkezdődött a tavaszi turistaévad A szuhumi túriskaközpontban a napokban megérkezet az első túristacsoport. A csoport tagjai leningrádi kohászok, bakui olajipari dolgozók, uráli és donyecmedencei bányászok. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának grúziai turisztikai központja az idei évadban 50 ezer túristát és mintegy 350 ezer kirándulót lát vendégül. A turistaközpontokat a Fekete-tenger partvidékének ésy a hegyvidék legfestőibb helyein létesítették. I leningrádi népi hangszergyár hárfái Leningrádban van a Szovjetunió egyik legnagyobb népi hangszerek gyára. Gitárt, balalajkát, mandolint, harmonikát és hárfát is gyárt a leningrádi népi hangszergyár. „Gyárunk különböző fajta hárfákat, szóló-, zenekari és tanulóhárfákat készít — mondja Mihail Szergejev igazgató: — A hárfák méretükben, kivitelezésben és hangminőségben különböznek egymástól." A hárfák szerkezetét szakadatlanul tökéletesítik. 1948 óta például 7-szer változtattak a hárfák szerkezetén* — Jelenleg — mondja Mihail Szergejev — sok nagytudású szakemberünk van* A hárfák iránt nagy a kereslet és mi igyekszünk ezt a keresletet maximálisan kielégíteni; Különösen az utóbbi évekljen fokozódott a hárfagyártás. 1953-ben kétszerannyi hangszert készítettünk, mint 1948-ban; A gyár jelenleg újabb hárfasorozat elkészítésén dolgozik. Az új hárfák szerkezete élesen eltér minden eddig gyártott hárfa szerkezetétől* Kisebbek az előzőeknél, akusztikai és játékbeli adottságaik jobbak; A leningrádi hárfák különleges szerkezetüknél fogva egyedülállóak a maguk nemében. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a hárfázó könnyen, külső segítség nélkül helyezhesse át a hangszert. Számos dícsérőlevél tanúsítja a leningrádi gyár hárfáinak kitűnő minőségét; Rjabcsuk, a lvovi filharmónia igazgatója a következőket írta: „A hárfa hangszínezete rendkívül kellemes, különösen a közép regiszterekben nagyszerűen zeng. Igen sikerült a hárfa mérete, kényelmes a kezelése." Az Országos Kereskedelmi Kamara legjobb közszükségleti cikkeket bemutató állandó pavillonjának bíráló bizottsága másodosztályú diplomával tüntette ki a leningrádi népi hangszergyárat. V. Vasziljenko i Százhúsz perc a Szegedi Ruhagyár l-es munkaterméten a kongresszusi hét első napján A sajtó munkatársainak és levelezőinek baráti találkozója A csongrádmegyei és a szegedi békebizottság mellett működő kulturális bizottság május 16-án, vasárnap Szegeden rendezte meg a Viharsarok, a Délmagyarország, a Viharsarok Népe, az MTI, valamint az üzemi lapok munkatársainak, tudósítóinak, levelezőinek és barátainak első béketalálkozóját. Vadász Ferenc elvtárs, a MUOSZ elnöke a békemozgalomról és a békeharcosokról szóló irások újságírói módszereiről tartott értékes előadást, míg Horváth Győző, az Országos Béketanács munkatársa ismertette a most kezdődő nagy békemozgalmi kampány fontosabb eseményeit A sajtó munkatársainak találkozója, meleg, baráti légkörben folyt le. SZEGEDI JEGYZETEK Gyárakba n és földekén .., Eső esett, szél fújt hétfőn reggel. Nem sütött a nap, de mégis a tegnap — hétfő — ragyogó nap volt. 'Az emberek tették azzá: gyárakban, földeken és az irodákban. Tegnap kezdődött a kongresszusi hét. — az ünnepi műszak. Még nem fújt a gyári kürt, még a szántókon sem mozogtak az emberek, de azért már együtt voltak. A kongreszszusi hét megkezdésére készültek: hétfőn reggel és napokkal előbb. A Szegedi . Textil mű vekben, ahol 5 halkan duruzsolnak a ) neonfényü teremben ; a gépek, vagy a téglagyári körkemencénél, ahol pirosan izzik a tűz, kint a Táncsics tsz szántóin — mindenütt Szegeden is — tervek, elhatározások születtek. Méltóan köszönteni a kongresszust, új eredményeket elérni. A párt vezeti a népet, mutatja számára az utat. S a nép, a történelem formálója, jólétének kovácsa azon a borongós hétfői napon új csatába indult. Reggel fél 6 volt, amikor érkezni kezdtek a Szegedi Textilművek munkásai, munkásnői. Az oszlopos előcsarnokban zeneszó fogadta őket. A lánccsévélöben minden gépen virág, leányok, asszonyok hozták. S a virágok azt mutatják: ünnepre készülnek gépeikkel, a munkájukkal. Bácsi Józsefné is virággal díszítette gépét. Három hónapon át átlagosan 125 százalékot ért el. Megkapja a sztahánovista oklevelet. Édesanya, s ott a halk morajú gépeknél gondolata olykor családján, jövőjén jár ... S a jövőt munkájával alakítja gondtalanabbá. Az Alkotmány tsz bölcsődéjébe a gyerekeiket vitték a szülök, úgy, mint máskor. Elkísérte három gyermekét Szabó Jánosné is. Reggel, munkakezdés előtt pedig valami leírhatatlanul szép érzés volt a szövetkezeti tagokban is. Kezdődött a kongresszusi hét! Reggel hatkor kezdődött a kongresszusi hét a szegedi gyárakban. s tán vele rgyidőben. vagy előbb vagy kicsit később a szegedi földeken. Napjainkban a hét- 1 köznapok új hősei születnek, akiket megbecsülés és szeretet övez. Üzemekben, termelőszövetkezetekben — és másutt — ne legyen olyan kommunista, aki nem jár a munka élén. Vagy olyan népnevelő, aki tetteivel, s igaz szóval nem buráit. Mert ez is fontos! •*, Munkából, a nehézségek leküzdéséből rakják össze a szegedi dolgozók is szeretetük, megbecsülésük csokrát a pártnak, — a pártkongresszusnak. Egyben saját jólétük növelését. is szolgálják. Bicsőség és tisztelet a kongresszusi héten szívvel-lélekkel dolgozó munkásoknak. parasztoknak, értelmiségieknek. Mennyit ér egy csipetnyi vatta, egy darab cérna, vagy egy centiméternyi anyag? Sok ilyen kérdést értelmetlennek találnak az emberek. Nincs igazuk. Nemcsak egy centiméter, hanem minden milliméter anyagnak értéke van, mint ahogy értékesek a munkaidőnek nemcsak a percei, hanem a másodpercei is. A Szegedi Ruhagyárban a kongresszusi hét első napja azt mutatja, a dolgozók egyre inkább megtanulják az időnek nemcsak a perceit, hanem másodperceit is számbavenni. Százhúsz perc — ez nem nagy idő, de míg az óramutató kétszer körülkúszik, sok minden történhet például az l-es teremben a Bakaity- és a Szécsiné-szalag munkájában. Ez a terem is olyan, mint a többi: szép, világos és ma különösen kellemes, hisz minden gépen virág. Látni, hogy ünnep van ebben a teremben is. A kongresszusi műszak ünnepe. Körül a fal teli táblákkal, rajzokkal, feliratokkal. Ez igen, itt adnak a versenynyilvánosságra — állapíthatja meg a terembe lépő, míg jobban szemügyre nem veszi a látnivalókat. Nagy fekete táblák, rajtuk elmosódott betűk, de annyira olvashatók, hogy fennen hirdessék: „Dekádteljesítmény 1954. január 10-től 20-ig". Szép dolog a multat megörökíteni, dé ha egy versenytábla örökíti és különösen a dicstelen multat, az szégyen. A Ruhagyár ugyanis az első negyedévben elmaradt terve teljesítésével és még ma is igen nagy számok hirdetik az adósságot, ami még ebből az időszakból maradt. Most igaz, a törlesztésen fáradoznak a műszakiak, a dolgozók, hozzátehetjük, nem is sikertelenül. Kár, hogy nem erről számolnak be a táblák. No de talán a másik, ott az ajtó melletti, amelynek ki lehet világítani számait. Erről már oly sok szépet írt a helyi lap, a „Délmagyarország" is. Ez sem a kongresszusi hét lelkes munkáját tolmácsolja. Porosan, vakon ásít. Emberi kéz már rég nyúlt hozzá. Ez volna hivatott az óránkinti teljesítményt szemléltetően mutatni. Amott a sarokban, ahol egy nagy óraszerű tárcsa mutatja a tervteljesítés százalékát. Ez igen! 160 százalék — adja tudtul, de csakhamar kiderül, hogy avatatlan kéz hajtotta rá a mutatót a 160 százalék teljesítésre. A szalag vezetője rá sem hederit. Ennyire rossz volna itt a szemléltető agitáció? Nem. mert mégis van egy tábla, amely hirdeti a szalagok teljesítményét: „Szécsiné-szalagja 11én 120 százalékot teljesitett. Minőségi munka 97.2 százalékos". Ezért érdemes megszorítani a munkások kezét: szép teljesítmény volt. Egy másik tábla arról számol be. hogy az egész műszak 87 százalékos teljesítményt ért el, de hogy mikor, erre még Szécsiné elvtársnő. a szalag vezetője sem tud választ adni. És a 11-i teljesítmény népszerűsítésének is megvan a magva, ugyanis 12-én a minisztériumból látogattak el a Ruhagyárba az akkor tartott nagy aktívaértekezletre. A dolgozók szerint ezen az egy napon az ő tájékoztatásukra írták ki mindenfelé a nap eseményeit. Mindez ellentmond annak a megállapításnak, hogy a Ruhagyár dolgozói egyre inkább megtanulják az időnek nemcsak a perceit, hanem a másodperceit is számbavenni. A dolgozók igen, de úgy látszik, azok, akiknek feladatuk volna a versenynyilvánosság biztosítása, megfeledkeztek erről. A kongresszusi hét, mint ahogy ezt előre tervezték — a Ruhagyárban — különb lesz a többinél. Áprilisban már törlesztettek az adósávból, de ezen a héten még többet akarnak leróni az l-es teremben is. Igen jellemző az itt dolgozók gondolkodására Ekő Piroska cselekedete. Vasárnap este volt, mikor nővére dorozsmai lakásukban arra invitálta, menjen velük szórakozni. Nézze meg velük a dorozsmai moziban „Az asszony állja szavát" című filmet. Moziba szeret járni, de azt mondja, „a lány is állja szavát" és ezért nem maradt ki késő éjszakára, ugyanis reggel korán kell indulnia Dorozsrnáról, hogy háromnegyed hatkor gépe mellett ülhessen. Álmosan pedig álmos a munka is, az pedig szégyen lenne rá a kongresszusi héten. No de mit csinál most Ekő Piroska? A Szécsinészalagjában a gallér felvarrás a feladata. A terem falán percmutatós óra tekint rá és sűrűn ő maga is az órára. Egy perc, 45 másodperc. Ennyi idő. szükséges neki egy gallér felvarrásához. Simán, gördülékenyen megy a munka, de mégis komoly, szinte mérges az arckifejezése. A látszat nem is csal: dühösen tör ki belőle a szó: — Itthagyom a egészet, ha nem adnak munkát! — No de miért? •— Nem adnak segítenivalót sem! A szalagvezetőt csak ritkán látni erre.Mintha végszóra várt volna Szécsiné elvtársnő, megjelenik a túlsó sornál és Piroska elé dob egy kabátot. Rajta éktelen fehér jel, a selejtnek a jele. Egy pillanatra talán villámokat s?ór két szeme, mint vércse a védtelen csibére, csap le a kabátra, és talán a harag magasabbra gerjed benne, amikor látja, hogy nem is az ő hibája, Ki is mondja a szót: — Nem az ^nyém! De a következő pillanatban már szelíd arccal nyúl a szomszéd gépre az ollóért és fejtegeti a rossz varrást. Megcsinálom, ráérünk, had baladjon ! Ezzel az egész szalag munkájára gondolt, mert ö bizony minden gallérvarrás között két percet várakozik, tehát van ideje. így használja ki a perceket, segít a lemaradóknak. Ö egyike azoknak, akik megtanulták, már nemcsak a perceket, hanem a másodperceket is számbavenni. Mögötte néhány géppel kockásruhás asszony hajol a gép fölé. Schuller Vincéné. Szeméből kicsordult a könny; így nyilvánítja ki keservét, de mikor megkérdezzük tőle, mi a baj, kitör belőle: „Lassú ez a gép! Nem haladok. Nem akarják elhinni nekem, pedig néhány napja milyen jó volt, és éppen ma romlott el". Joggal kesereg, ha ő elmarad, mások sem haladnak, de elsősorban maga keres kevesebbet és az pedig nem mindegy, hogy mennyi a fizetés, ö is többet akar keresni, mint Ekő Piroska, mint többi társai. Kiált is a segítségnek: „Műszerészt ide!" Ha nem is mindjárt, de jön a segítség. Bóka Sándor elvtárs, a műszerészcsoport vezetője jön elmaradhatatlan táskájával, benne a szerszámokkal. — Nézze már, segítsen már — kérleli. „Kevés a olaj" — mondja az egyik, „tág a szíj" — így a másik, öntenek olajat, meghúzzák a szíjat és most már gyorsabban pereg a gép. A komor redők elsimulnak Sehullerné arcán, megvigasztalódik ő is. Jobban megy a munka, mert gyorsabb a gép. Közben zenekar látogat el, köszönti az élenjárókat. Ekő Piroskáék már előbb beszéltek a zenekarról s azt remélték, eljátsszák az ő nótájukat is. Nem tudni, ki kérte meg erre a zenekar tagjait, de az indulók utón felhangzott az ismerős dallam: „Mikor eszembe jutsz, mintha tavasz lenne". Tapssal búcsúznak a zenekartól. Még el sem ül az öröm a teremben, ismét nyílik az ajtó. A napközi otthon lakói jöttek köszönteni. Köszöntik a kongresszusi hét első napja, első óráinak legjobbjait. Róluk beszél a hangoshiradó is, csak az a baj, olyan, gyenge a hangszóró a teremben, és nem hallani, csak a felhívó szót: „Egyes terem figyelem!" Ha leállnának a gépek, elülne a zaj, talán meg lehetne hallani, de ígv nem hallja például Klárafalvi Jánosné, hogy a kétóránkinti értékelés szerint 107, Gábori Józsefné pedig 111 százalékos teljesítményt ért el. A kihasznált percek, a megbecsült másodpercek, a jó, a lelkes munka eredménye. Az üzem vezetősége, elsősorban a helyi pártszervezet, a szakszervezet hasznos tevékenységét dicséri, hogy kétóránkint értékeli a versenyt és nyolc óra után, tíz óra után máimegjelentek az udvaron a hatalmas táblák, hirdették a legjobbak eredményét. De az pedig hibájuk, hogy nem hirdetik az igen ötletes versenytáblák ezeket a * szép teljesítményeket fenn a munkatermekben is. Igaz, időbe telik, mig a verseny eredményeit hirdető táblákra felírják, a jelző nyilakat is beállítják, de ez sem több egy percnél. Ez azonban nem elfecsérelt idő, busásan kamatozó. A dolkozók kíváncsiak, mennyit teljesítettek és el is várják, hogy tudassák velük. Tartsa meg továbbra is a Ruhagyár vezetősége a kétóránkénti értékelést és az első nap után, a másodikon és a többin, a kongresszusi héten és azután is tudassák a dolgozókkal teljesítményeiket a munkatermekben is. Segítsék ezzel is a dolgozók törekvését, a nagyobb kereset biztosítását, az adósság törlesztését, a Ruhagyár tervének túlteljesítését. Aliol elkéstek a kongresszusi hét megkezdésével Azzal az elhatározással mentem'el már kora reggel a Hajnóczi- és a Jósika-utca sarkára, hogy megírom: hogyan kezdődött a munka a kongresszusi hét első napján a lakásépítkezésen. Nem vártam, hogy az építkezés már az első látásra különbözne a többi hétköznapok munkájától — úgy gondoltam, hogy lelkesedéssel, egy-egy jó ötlet megvalósításával, a felmerülő akadályok legyőzésével s talán ma öt perccel, vagy esetleg egy órával hamarabb fejeznek be egy-egy munkát — ezzel fejezik ki a párt iránti szeretetüket a lakásépítők. Nem így történt. Tízesével írhatnám le nevüket azoknak a kőműves-segédmunkás brigádtagoknak, akiket láttam a tornyosuló falak között hajladozni a Marx-téren — igyekeztek a munkával, s hallottam mérgelődni a Jó, sika-utcában kékruhás munkásokat; ©Ott a nagyszerű vakológép. De nincs itt a kezelője, a gépnél dolgozókat mindig cserélgetik. Csak állunk és várunk©. Katona elvtárs, az építkezés művezetője hol Hajnóczi-, hol az Attila-utcában bukkant fel —: ő is mérgelődött: ©Alig tudom összeszedni az embereket, annyi a hiba, azt sem tudom, hol áll a fejem©. Csánk Elemér elvtárs, a vállalat kitüntetett főmérnöke látszólag nyugodtan hallgatta a problémákat. Aztán ennyit mondott: — Rossz a munkamorál. Ez látszott. A Terhes, a Kiss kőműves brigád s a többiek hiába igyekeztek a munkával, a nyolc hiányzó — zömben az A épülettől — hátráltatta az egész építkezés ütemét. Lerontotta a szorgalmasan dolgozók keresetét, és a sok ©lógós« láttára lohadt a munkakedv. A Hajnócziutca sarkán a daru fordítójánál szétvetett lábakkal állt egy fiú és hiába szóltak oda neki, hogy segítsen a ládát vinni, ©hogyne, én ide vagyok beosztva, még azt is?!« Közben állt a vakológép mellett, nem csinált semmit; várták a gép egyik kezelőjét. —• Itt nem kezdődött meg a kongresszusi hét elvtársak? — kérdeztem. — Majd holnap reggel tartunk brigádértekezletet — mondta Ábrahám elvtárs, az építkezés vezetője. — Holnap? — Igen, ma a műszaki előfeltételeket szervezzük meg * > • — Az egész ország készült az elmúlt hetekben erre az ünnepi hétre, a műszakiak biztosították az előfeltételeket, hogy ma reggel zavartalanul megkezdhessék a kongresszusi hetet, soha nem látott munkahőstettekkel üdvözöljék a párt kongresszusát, és itt?... Az építkezésen dolgozó kommunisták, pártonkivüliek együtt értéle el a több mint húsz napos tervelónyt a kongresszusi versenyben. Itt lettek sztahánovisták többen az elmúlt hónapokban. A dolgozók akarnak. De egyesek, a lógósok, a fegyelemsértők kedvét szegik a versenyzőknek* A verseny pedig nem megy magától, irányítani, szervezni, lendíteni kell. A pártszervezet és a szakszervezet, a műszakiak itt most nem törődtek ezzel — éppen a verseny finisében, amikor Szeged dolgozói az építőmunkások méltó hozzájárulását is várjók a párt kongresszusához. Az eredeti elgondolásomhoz híven, mégis megírtam, hogyan kezdődött a kongresszusi hét a lakásépítkezésen. Azt pedig, hogy hogyan folytatódik — írják meg tettükkel, szivükkel az elkövetkezendő napi libán a lakásépítők! Markovits Tibor