Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-14 / 113. szám

DELMGGYBRORSZaG PÉNTEK. 1954 MÁJUS 14. ittál Unak (eueUzáink — 111 '" Apró emberkék jogos kívánsága Az egyre melegedő, verőfényes napok vonzóereje nyomán mind népesebb lesz a Móra-park, a Sztá­lin-sétány, a Rooseivelt-tér. Az ed­dig szobákba zárt kisgyermekek örömujjongással, vidám kacagással köszöntik a tavaszt. A szülők bol­dogan, büszkén sétáltatják aprósá­gaikat, de csakhamar kiderül, hogy a kicsiknek kezd unalmassá válni a séta, emlékek gyúlnak piciny agyukban s a minderről mitsem sejtő felnőttek komoly beszélgeté­sét ilyesféle kérdések szakítják félbe: „Homokozni szeretnék, hin­tázni akarok"* A szülők elgondolkodnak, hol elé­gítsék ki a pöttömnyi apróságok jo­gos vágyait. Van a közelben vala­mi játszótér, ahol a felnőtt és gyer­mek egyaránt kellemesen töltheti a délutánját? Nincs. Van-e lehetőség arra, hogy különösebb anyagi ál­dozatok nélkül létesítsenek ilyene­ket, A Koosewelt-tcr közepén egy kis homok, néhány hinta felállítása el sem képzelhető örömet jelenténe a környék gyermekeinek. Sok-sok szülő és kisgyermek bi­zakodással várja az erre illetéke­sektől a játszótér-probléma megol­dását. Dr. Tiboldi Tibor II Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat igazgatóságához Nemrég tudomásunkra jutott, hogy a városi partfiirdő a fürdő­bérleti jegyek kiadását megkezdte. Azonnal érintkezésbe léptünk a vállalattal, hogy üzemünk dolgozói részére — hasonlóan az elmúlt esz. tendőkhöz — 200—300 darab idény­bérletet biztosítsunk. Legnagyobb meglepetésünkre azt közölték velünk, hogy az eddig érvényben lévő 15 forintos üzemi bérletjegyek megszűntek és he­lyettük 36 forintos bérletjegyek ke­rültek forgalomba. Teljesen érthetetlen előttünk ez az új ármegállapítás, mert kor­mányprogrammunk célkitűzésével merőben ellenkezik. A most 125 százalékos áremeléssel kibocsátott bérlet sem jogosít többre, mint az elmúlt idények 15 forintos bér­Jete. Ez Intézkedés igen érzékenyen érintette dolgozóinkat ós az a nagy lolkesedés, amellyel készültek az idei íürdőidélyre, nagymértékben csökkent. Nem kell külön hang­súlyozzuk. mit jelent dolgozóink egészségvédelme szempontjából ez a pihenési lehetőség. Reméljük, hogy az illetékesek nódot ée lehetőséget teremtenek a dolgozóknak arra, hogy olcsó jegy­gyei vehessék igénybe a partfürdöt. A Szegedi Kcnderponógyár dolgozói neveiben 12 aláírás • Mi, a Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalat dolgozói az Sdén ismét — a tavalyihoz hasonlóan — ki akar­tuk váltani a fürdő-bérieteket, s meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a felnőtteknek 36 forintot, a gyer­mekeknek 4—10 évig IS forintot kell fizetni és díjtalanul csak a négy éven aluli gyermekiek látogat­hatják a partfürdőt. A Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalattól — miután érdeklőd­tünk, hogy miért e magas ár, — azt a választ kaptuk, hogy szó eincs a bérletjegyek emelésiéről, csupán az történt, hogy a Küfcség­és Városgazdálkodási Minisztéri­um a szakszervezeti kedvezményes bérletjegyek kiadását betiltotta. Mi ezzel néma értünk egyet. Ne­héz megérteni azt, hogy miért kell egy négytagú családnaik az eddigi 46 forint, helyett a bérlet­jegyekért most 108 forintot fizet­ni! Molnár Gyula JNe hallgassanak a kulakokra teljesítsék kötelességüket a kisteleki dolgozó parasztok A szegedi járás községei közül Kistelek a begyűjtésben a sereghaj­tók között kullog. Esedékes beadási kötelezettségét tejből 33, sertésből 30, tojásból is csak alig 30 száza­lékra teljesítette s másból is szé­gyenletesen elmaradt. Pedig a kis­telekiek fel sem tudnák sorolni, mennyi mindent kaptak az állam­tól, amelynek most adósai. Napról­napra látják, érzik a nép államának segítségét. A tavaly létesült gépál­lomás csupán a tavasszal majdnem ezer holdat művelt meg az egyéni gazdáknak. Kevés olyan község van az országban, mint Kistelek. Az ősz­szel gimnázium nyitotta meg kapuit a faluban s rövidesen elkészül a tanácsházával szemben a földrnü­vesszövetkezeti áruház is, hogy több iparcikkel, bővebb választékkal lát­hassák el. a kistelekieket. Kistelek épül, fejlődik s a dolgo­zó parasztok egyre többet vásárol­nak. Nincs is olyan ember a köz­ségben, aki ne látná, ne érezné ezt a fejlődést. Mégis — miért húzzák­halogatják a kistelekiek hazafias kötelességük teljesítését? Sok dol­gozó paraszt erre azt mondja: nincs tojás, Kevés a tej, kevés a sertés, nincs miből beadni. Hogy azonban ez mennyire nem így van, azt ma­guk a dolgozó parasztok is tudják. Csak szét kell nézni egy-egy piacos napon a piactéren, ahol ilyenkor húsz-harmincezer darab tojást is meg lehet számolni a kosarakban, garabolyokban. Áprilisban, május­ban eső is volt bőségesen s az egész határban dúsan zöldéi a fű, amelytől jól tejelnek az állatok. A piacon nincs is hiány tejben, — csak éppen beadásra nincs Sertés pedig talán sosem volt any­nyi Kisteleken, mint most. A télen és tavasszal 2200-an kaptak vágási engedélyt. Az elmaradás valódi oka tehát nem ez, hanem az, hogy még a jóhiszemű dolgozó parasztok is felültek a kulákok híreszteléseinek. A kulákok széltében-hosszában sut­togják a faluban: „Ne adj be, úgyis elengedik." Ezt híresztelte Tóth Pál ötvenkét holdas kulák is. Nemcsak híresztelt, suttogott, hanem tevé­kenykedett is. Mivel nem tett ele­get beadási kötelezettségének, nem kapott vágási engedélyt. Tóth Pál azonban levágta feketén sertését s azon siránkozott, hogy nem tojnak a tyúkjai. A szoba sarkában a sub­lót azonban elárulta a kulákof: a sublótfiók több mint ezer tojást rej­tegetett. Ne hallgassanak a kisteleki dol­gozó parasztok a kulákokra s addig teljesítsék kötelességüket, ámig nem késő. Géczi Ferenc nyolcholdas dol­gozó paraszt egyetlen darab tojást s egyetlen kiló baromfit sem adott még be. Fekete Endre hétholdas dol­gozó paraszt csaknem ötszáz liter tejjel adós az államnak, Vigh Péter középparasztnak is tej, tojás, barom­fi sertésbeadási hátraléka van. Ezek a dolgozó parasztok és valamennyi hátralékos gondolja meg, hogy a traktorok, amelyek megkönnyítették munkájukat, az új gimnázium, amelynek első osztályában 40 gyer­mek tanul, az épülő áruház nvből szülelett, miből ép ült I Ezeket az állam adta a falunak, s méltán várja el a kistelekiektől, hogy ők is tudják kötelességüket. A hátralékosok gondoljanak arra, vájjon jól járnak-e, ha beadási kö­telezettségüket 10 százalékkal fe'.© emelik s milyen szégyen lesz a helyszíni elszámoltatás! A kisteleki községi tanács veze© tői — elsősorban Rovó Géza ta­nácselnök —, aki Baranya megyé­ből jött ide s nemrég került a ta© nács élére — foglalkozzék sokat n dolgozó parasztokkal. Ismerje meg őket s a szép, díszes — de sajnos üres — versenytáblára kerüljenek fel s sűrűn váltsák egymást az élenjárók nevei. A hangoshíradó pedig köszöntse nótával, dallal az olyan kötelességtudó gazdákat, mint Vörös Lajos, Katona Ferenc, idős Fekete István, akik tudják, mi a kötelességük az állammal szemben s a legtöbb cikkből egészévi beadá­sukat is teljesítették. <T. B.) Lakodalom Tápén Csendes Pálné elvtársnő, tápéi levelezőnk jelenti: Tápén ezévben is sok dolgozó pa­raszt fiatal kötött házasságot. Most kötött házasságot Sövényházi Jó­zsef egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, tanácstag, József nevű fia, és Török Márta, a szegedi Seprő­gyár munkásnője. A házasságkötés napján a két fészekrakó fiatal és a szülők, ro­konok, ismerősök menetét zeneszó kísérte. A legényesháztól a meny­asszony házáig szólt a rezesbanda. A házasságkötés után vígan, jó­kedvvel kísérték a fiatal párt a le­gényes házhoz. Az apa: id. Sövényházi József, aki 1950 óta lelkiismeretesen végzi munkáját úgy is mint tanácstag, minden jóval várta a fiatal párt, a meghívottakat. Több órán ke­resztül tartó ének és tánc köze­pette búcsúztatták a legényt és a lányt. Vígan voltak, összekoccantak a poharak. Házasságot kötött, fész­ket rakott Tápén ismét két fiatal. Új fürdői, ebédlői, legényszállási kapnak a Belsped dolgozói Most kerül átadásra üzemünkben az újonnan épített ebédlő, legény­szálló, hideg-melegvízzel ellátott fürdő és ezzel egyidejűleg megkez­dődött a központi műhely alapozási munkája. Az új helyiségek minta­szerűen tiszták. A Belsped dolgo­zói a munka végeztével a szép, nagy ablakos, tiszta hálóban pihen­hetik kf fáradalmaikat, amely de­rűt, vidámságot kölcsönöz min­denki részére. Sok dolgozó a fel­szabadulás előtt nádfedeles istálló­ban húzódott meg — pártunk és kormányünk a dolgozók szociális helyzetének minél nagyobb bizto­sításával gondoskodik a munkások kényelmes pihenéséről. Tiszai Ferenc A mihálytelekiek kétmillió csomó retket szállítottak, — 954.500 forintot kaptak érte Szeged-Mihálytelek. Friss a má­jusi reggel és még harmat csillog a mezőn. A köves úton a kora reg­gelben is szekerek zörögnek — a vasúti sinpárak felé. A vasúti pá­lyatest kitérője, a rakodó előtt hosz­szú sorokban állnak már a kocsik. Azt várják sokan, hogy a ládákba rakott száz és száz csomó retket átadják s aztán azon nyomban a vagonokba is rakják. A mihálytelekiek nemcsak a fűszerpaprika termeléséről ismer­tek. Országos hírnevet szerzett ne­kik a retektermelés is. Igaz, hogy a retek nevelése sok munkát igé­nyel addig, amíg csomózni tudják. De kifizető, s jó jövedelmet je­lent. A szegedi MEZŐKER eddig a miháíyteleki retektermelöknek 954.500 forintot fizetett ki. Napjainkig több mint 2 millió cso­mó retket raktak a vagonokba, szállítottak el: Szegedre és szép fő­városunkba, meg az ország más vidékeire. A feketekalapos, bársonyruhába öltözött Katona István egyéni gaz­da is kocsival vitte a ládákba ra­kott retket az állomási átvevő­helyre. Vele ment a lánya, Julian­na is, és segített mielőbb elintézni az átadást. — Aztán sokan foglalkoznak Mi­hályteleken retektermeléssel? A kérdésre jóízűt nevet Katona István. Azt mondja gyorsan: — Az egész falu termeli a retket, csak úgy, mint a fű­szerpaprikát. Csak ,ez a rossz, ravasz tavasz ne SZEGEDI JEGYZETEK Búcsúzó diákok lett volna.., Most a rossz időjá­rás miatt nem sikerült korán ki­rukkolni a retekkel. Kis időre elhallgat. Gondolkozik, majd hozzáteszi: — Na de azért így sem jártunk rosszul a retektermeléssel. Igaz, hogy máskor, amikor nem volt mostoha az időjárás, a mi­hálytelekiek az ország összes vidé­keit megelőzve küldték a retket Szegedre és szerte az országba. Most a rossz tavasz ebben egy ki­csit útjukat állta. " » Sorolja Katona István, neki ki­csi az udvara és így aránylag ke­vés retket termelt. Mert a kertben kell a hely a fűszerpaprikapalánták ágyainak is. — Mennyi jövedelmet hozott a retektermelés? — kérdezzük Kato­na Istvántól. — Hogy mennyit? — ismétli" a kérdést, s rövid számítgatás után válaszol. — Olyan ezer forint kö­rül, pontosan hirtelenében nem tu­dom. De van itt nem is egy olyan ember, aki jóval több retket ter­melt, mint én. Azok többezer forin­tot kaptak. Elhallgat és odaáll a vasúti pá­lyához. a vagon mellé — a rakodó­hoz. Gyorsan átveszik tőle ott már a retket. Indul is hazafelé. Köz­ben Julianna lánya kerékpárját is felteszi a kocsira. Mert a lánya ke­rékpárral jött, de most kocsival megy haza. Még mindig jönnek a retekkel megpakolt kocsik. Van olyan gazda is, aki a rakodótól nem messze la­kik és így talicskára pakolta fel a friss szedésü retket. így tett Varga József is. A körülményekhez képest eléggé gyors az átvétel. Innen is, onnan is azt hallani: érdemes szer­ződni, mert úgy nagyban, minden mennyiséget átvesznek különösebb zökkenő nélkül. Lovasék az Iskola-utcából, Gu­lyásék a Hajnal-közből, Szögiék a Felszabadulás-utcából több mint tízezer csomó retket vittek már a MEZŐKER átve­vő helyére. Persze sokan mások hozzájuk ha© sonlóan nagymennyiségű retket szállítottak. Az egyik átvevő nevet­ve meséli el, hogy Dinka Vendel, a Raktár-köz 10. szám alól, már ©jégcsapot© is hozott. ©Jégcsapnak© hívják a hosszú, fehérszínű retket. Újabb kocsikkal, talicskákkal jönnek: megpakolva retekkel. Az elkövetkezendő időben a miháíyte­leki szorgalmas dolgozó parasztok még többszázezer csomó retket szállítanak. (morvay) A MÉH zárójelentése a fémgyüjtő hónap eredményeiről Talán nem is maradt ní lrell... Talán, mert rokat. virág a szegedi kertek- itt, ez most az óra. ami- Sehol nincs hangos be. ben. A tulipántól az or- kor a gyermekkorból széd, mindenki elfogó­goruíig minden, amit réglegesen kilép az ed- dott egy kicsit. Legin­csak adhat a tavasz, az dig mén egyre kisfiú- kább az elsőosztályos fi­iskolákban szépíti ezen a ként becézett holnapi ük. Ok először részesei héten az új útra készülés érett fiatalember. ilyen búcsúünnepélynek, örömét, enyhíti az cl. Negyven fiú ballag át Nagyranyitott szemmel, válás ' elmaradhatatlan lassan az iskolán. Mind meghatódva nézik a ne­szomorúságát. virágot tart a karjában, gyedikeseket, akik az Különös az iskolától halkan énekelnek. Ott utolsó lépéseket teszik való búcsúzás órája. Ki- lépdel köztük a kitűnő- ™ost az úton, amelyre ők bogozhat attanná vará- rendű Matyszka Péter, a l"-ak ez idén léplek rá. zsolja az érzéseket a bú- legjobb diák, ott van a Arcukon szinte ott a rsúzókban, búcsúztatók- jelesrendű Homoky Ist- gondolat: — Egyszer ban egyaránt. Végül is ván és Nagy Jenő. majd mi is így búcsú­könnyek oldják fel azt, A negyven fiúból 25 ««»»/cf De soká lesz! amit szavakkal nem le- továbbtanul, 15 statiszti- Az „öregdiákok" «... het elmondani Könnyek kusként helyezkedik el. vendégektől és a többi biztató szavait komoly fi osztálytól kísérve a tor- gyelemmel hallgatják , a tanári kartól Okos, szép beszédében köszönet, hála és szeretet szólal meg. Valamennyi tanár elvtársról beszél, egy-egy kedves, néha mosolyt fa­kasztó emléket elevenít­ve fel az együtt töltött évekből. Beszéde végén társai hófehér hortenziát nyúj­tanak át Mohos Jenő igazgató elvtársnak és osztályfőnökeiknek. Az . igazgató elvtárs búcsúztatóját, utolsó kö­zösen hallgatott jótaná­csait, jövőjükbe mutató. csillognak az édesanyák Egynek sincs gondja a szemében, amikor éne- jövőre, nem is az aggo­kelve, kettős sorban dalom teszi komollyá, megindulnak a ríasági Technikum Sta- búcsú. A búcsú az isko­tisztikai Tagozatának látói, tanáraiktól, a ked­végzős nagyfiai, hogy ves, megszokott diákélet, mégegyszer végigjárják naterembe lépnek. Út­közben újra több lett a Közgaz- szomorúvá őket. Fáj a virág. A vendégek kö­zött fiatal lány is vára­kozott, selyempapírba fiúk. A búcsúzás nem ér vé­get a délelőtti ünnepély. lyel. Este mégegyszer összc­az osztályokat, elbúcsúz­zanak iskolatársaiktól. Pedig a legtöbb édes­anya boldog és büszke: élete első jelentős ál­tői, az ittmaradó tár­saktól. Múló és tulajdon. naoyobb örömet, a hirte­burkolt csokorral. Nem gyűltek a fiúk. Elindul lehet tudni, mi okozta a tak együtt és a csendes, képpen jóleső szomorú­ság ez, — így természe­tes. A feldíszített osztó­ién, lépés közben átadott csillagfényes tavaszi éjt­szakában sorra felkeres­vi rag, vagy a felragyogó, ték tanáraikat. Megáll­kedvesen komoly piUan- tak az ablakok alatt M lomásálioz most érkezett lyokban a lányok még el a fia. Milyen régen több virággal tetézik a várták már ezt a napot, már előzetesen ntvrc­S most mégis könnyez- szólóan elküldött .. nnn MMivr M — — "* tás, amely kísérte ... A tornateremben utol­jára együtt van min­denki. Forgács Albert csok- búcsúzik társai nevében meg egyszer a búcsúének: tásra... és felcsendült Viszontlá­s - a) A MÉH a fémgyüjtő hónap ered­ményeinek összesítéséről zárójelen­tést adott ki. A vállalat vasgyüj­tési tervét 105.9, fémgyüjtési ter­vét 109.4 százalékra teljesítette. A megyék sorrendjében Baranya me­gye az első. Győr megye a máso­dik helyezett. A harmadik helyre Borsod megye került. A városok versenyében a vasgyüjtésnél Sztá­linváros lett az első. A fémgyűjtés­ben Esztergom a győztes. Szombatén szerepel Szegeden a aUág.kíríí Skupa- bábkabari a hazánkban tartózkodó csehszlovák bábművészek forrósikerű budapesti szerepléseik után ellátogatnak egyik-másik vidéki városunkba. Vi­déki útjuk során Szegedre is el­jönnek, hogy a csehszlovák nép gazdag múltra visszatekintő báb­művészetének tolmácsolásával kel­lemes órákat ajándékozzanak a szegedi közönségnek. Szombaton délután 5 és este 8 órai kezdettel a Szabadság-filmszínházban mutatko­zik be a bábegyüttes. A budapesti szereplés alkalmával is igen sok tiszta gyönyörűséget nyújtottak a kicsik és felnőttek egyformán lel­kes, népes közönségének, sok új ba­rátot szereztek a bábjáték művé­szetének és ez valószínű így lesz Szegeden is. Bizonyára gazdagod­nak egy szép élménnyel azok. akik a világhírű Csehszlovák Állami BábegyUttes, Speibl és Hurvinek színházának bemutatkozó előadását látják. A bábegyüttes színes műso­rát úgy válogatta össze, hogy nyelv­ismeret nélkül megértsék a magyar nézők. Nevezhetnénk báb-esztrád műsornak is, ahogy az egyes szá­vezi. A műsorközlő szerepét a soha meg nem öregedő, úttörő ruhába öltöztetett Hurvinek látja el, aki eddigi szereplései során bájosan lámpalázas magyar beszédével egy­esapásra' meghódította a közönsé­get. A bábkabaré másik névadó híressége, Hurvinek papája, az esetlenségében tekintélyes Speibl úr, a maradi kispolgár. De szere­pel a műsorban a két világhíressé­gen kívül, akiket Prága legnép:z;­rűbb ©színészeiként© ismernek, a Speibl-család legkisebb tagja, a még óvodás Manecka. Két verset mond el. Az egyik Móricfc Zsig­mond meséje a törökről és a tehe­nekről — magyarul. A legutóbbi 25 év alatt a Hurvi­nek és Speibl bábegyüttes hazai és külföldi — párizsi, londoni és moszkvai előadásait mindenütt ra­gyogó siker kísérte. A magyaror­szági vendégjáték útját is forró sikerek jelzik. Az eredeti népi íz­lésekben bővelkedő sajátos báb­művészet megérdemli a legnagyobb elismerést. Várakozással tekintünk a Csehszlovák Állami Bábegyüttes mfune­mokat ismertető konferanszié^ i»e-szombati fellépése elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom