Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-11 / 110. szám

KEDD, 1954. MÁJUS 11. DELMÜGYSSRORSZAG (Folytatás az első oldalról.) Csupa jókedv ós vidámság kísérte szebbnél szebb műsorszámaikat. A közönség viharos tapssal köszöntötte őket. Megérdemelték az elhangzott dicséreteket. A sokféle színben tarkáló szoknyákban a kis tápéi lányok olyanoknak látszottak, mint egy nagy színes virágcsokor. A deszki délszláv népi együttes 5.képből álló lakodalmasával nagy sikerrel mutatkozott be. A műsor befejező részében az Orvosegyete•P mi Együttes szerepelt szintén szép sikerrel. Susula István citeraszólóját, a tánccsoport mechlenburgi párosát, valamint a citerazenekar pattogó magyar csárdásait a közönség hosszantartó tapssal jutalmazta. Az „Anya és leánya" című kedves balladát László Ilona adta elő. Az Ifjúsági Békenap szabadtéri színpadának műsora Molnár: Verbunk és csárdásával fejeződött be, amelyet szintén az Orvosegyetem Együttesének tánccsoportja adott elő megérdemelt sikerrel. Műsor a Széchenyi-téri sznpadon Az ifjúsági békenagygyűlés befejezése után a fiataloknak egyrésze maradt Újszegeden, másik részük a Széchenyi-téren felállított színpad műsorát nézte meg. Elsőnek a Szegedi Kendergyár kultúrcsoportja szerepelt. Tizenkét órakor a sokszámú néző helyet változtatott, a színpadtól a Lenin-utca folytatásához, a korzóhoz mentek, a motorkerékpárversenyt nézték meg. Két órakor a színpadon a Honvéd Zenekar jelent meg. Szebbnélszebb számmal szórakoztatták a közönséget. Nagy volt az öröm, amikor a színpad előtt megjelentek a külföldi fiatalok. Körülvették őket a magyar fiatalok, s miközben a fiatalok autógrammot kértek a külföldiektől, a Honvéd Zenekar a halhatatlan Verdi nagy operáinak részleteit játszotta. Azután a Tanítónőképző énekkara következett. Vidáman szállt az ének a tavaszi délutánon. Az ódon tanácsháza órája hármat ütött, A rövid szünetben a csendét énekés zeneszó törte meg. A csanádi kultúresoport közeledett a színpadhoz. Vidám leányok, legények, asszonyok jöttek, szépen sorban, egy-egy boros üveggel a kezükben, épekeltek. Ez a kedves, vidám hangulat nem tört meg a színpadon sem, itt is tartott a jókedv. Az aprócska lánykák szézszínű bő szoknyában, üveggel a fejükön, vidáman ropták a táncot. Műsoruk legsikerültebb száma az apátfalvi lakodalmas volt, a vidám zeneszóra az öreg nénik és bácsik is fürgén szedték lábaikat, fürgén libbentek a szoknyák.s> Jól mulatott • a közönség. Tűzijáték és tábortűz Lassan leszállt az est. A felhőtlen égen megjelentek az első csillagok. Gyönyörű csto volt. A nap nagyszerű eseményei ntén a fiatalok nem igyekeztek haza. Mindenki a Tisza pnrtján volt. Fiatalok. öregek, gyermekek. — végig, hosszan álltak a Sztálin-sétány felöl a Tisza-partján. Még csak nyolc óra volt. — de az emberek izgatottan várták a kilenc órakor kezdődő tűzijátékot és • lampionos csónakos felvonulást. Sötét volt. A tiszamentén álló villanylámpák hosszú fényoszlopot rajzoltak a víz tükrére. A hídon közlekedő villamosok óriási világító bogaraknak tűntek. - '••«!• Egyszerre motorzúgás hallatszott. A Szalámigyár felöl apró fénypontoeskék közeledtek a hídhoz. Színes világító gömbök úsztqk a víz színén: lámplonos csónakok. Kis szünet következett. A Tisza vize móg sötétebb lett. Egyszerre a® újszegedi part felől röpült is széit a színes fénycsóva. Gyönyörű volt. Az egyik rakéta fehér, a másik piros, — a szivárvány minden szinével festették meg a hidat, a mosolygó arcokat. I Közben meggyulladt a nap mtíRorát lezáró nagy tábortűz is. Az emberek sokáig álltak még a Tiszapartján a tűzijáték befejezése után, nézték a tábortűz fel-fellobbanó lángját és szívükbe zárták ezt a napot. 'Á Tanácsháza tornyában az óra kilencet ütött. A színes lámpionokkal megvilágított Széchenyi-téren vidám fiatalok szórakoztak az utcabálon. Kellemes májusi este volt. Katonák ée vasutasok, egyete Utcabál a Széchenyi-téren misták és dolgozó fiatalok táncoltak a bálon. Arcukon boldog öröm csillogott, ünnepelték az Ifjúsági Békenapot. Az óramutató fél tizenkettőt jelzett, amikor friss magyar csárdás sal végetért az utcabál. t De Castries tábornok vietnami fogságba esett (MTI) A „Reuter" megbízható forrásra hivatkozva jelenti, hogy De Castries tábornokot, a Dien Bien phui franda erőd parancsnokát foglyulejtette a vietnami néphadsereg. A jelentés szerint az elesett, vagy foglyulejtett francia tisztek között van 16 ezredes. Az elesett, megsebesült, vagy fogságbaesett csapategységek között van a francia erőd egész főparancsnoksága, a központi, déli és az északi alkörlet három parancsnoksága és az összes többi zászlóalj parancsnoksága — fűzte hozzá a „Reuter" jelentése? A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője nyolc pontból álló javaslatot terjesztett elő az indokínai kérdés megoldására Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője, sajtóértkezleten számolt be a genfi értekezlet hétfői üléséről. A hétfői ülésen felszólaltak: Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője, Bidault francia külügyminiszter, Laosz képviselője, Eden angol külügyminiszter, Bedell Smith. az EgyesUlt Államok külügyminiszterhelyettese, az amerikai küldöttség vezetője, Kambodzsa képviselője, valamint a Bao Daj-féle Vietnam küldötte. Az elnöklő Molotov szovjet külügyminiszter elsőnek Fam Van Dongnak, a Vietnami. Demokratikus Köztársaság képviselőjének adta meg a szót, aki nyilatkozatot tett a Dien Bien Phunál fogságba került sebesültek hazaszállításának kérdéséről. Genf (MTI). A genfi külügyminiszteri értekezlet hétfőn délután 3 órakor Molotov szovjet külügyminiszter elnöklésével folytatta munkáját. Folytatták az indokinai kérdés" szombaton megkezdett vitáját. Mint Hoang Van Hoan, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének szóvivője hétfői első sajtóértekezletén bejelentette, a hétfő délutáni ülés első szónoka Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője volt. Fam Van Dong mindenekelőtt nyilatkozatot olvasott fel a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának küldöttsége nevében. A nyilatkozat a Dien Bien Phu-i sebesültek kérdésére vonatkozik és a következőket tartalmazza: — A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya emberbaráti politikájától vezettetve, amelyet a háború során állandóan folytatott és különösen a sebesültek és foglyok irányában alkalmazott, kész lehetővé tenni a francia ex^ pediciós hadtest Dien Bien Phuban foglyul ejtett súlyo6 sebesültjelnek elszállítását.Ha a francia kormány kész e sebesültjeinek elszállítására, a két parancsnokság képviselői tegyenek a helyszínen gyakorlati intézkedéseket az elszállítás megvalósítása érdekében. Bidault kijelentette, hogy a nyilatkozatot elfogadja. Ezután Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője hosszú beszédében fejtette ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság álláspontját az indokínai kérdésben. Hangsúlyozta, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság népének és kormányának alapvető álláspontja a béke, a függetlenség, az egység és a demokrácia. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője hangsúlyozta, hogy a francia kormánynak és az Egyesült Államok kormányának agresszív politikája," amelynek célja az Indokínai háború kiterjesztése, ellenkezik Vietnam, Khmer és Patet Lao népeinek érdekeivel. Fam Van Dong hangsúlyozta, hogy az az álláspont, amelyet beszédében kifejt, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Khmer népének és ellenállási kormányának,. valamint Patet Lao népének és ellenállási kormányának közös álláspontja. Fam Van Dong ezután az indokínai béke helyreállítása érdekében a kővetkező javaslatot terjesztette elő: Az indokínai béke helyreállítása érdekében szükség van a következőkre: 1. Franciaország ismerje el Vietnam szuverenitását és függetlenségét Vietnam egész területén, valamint Khmer és Patet Lao szuverenitását és függetlenségét is. 2. Megegyezésre kell jutni arra vonatkozóan, hogy Vietnam. Khmer és Patet Lao területéről a harcoló felek megegyezésében megállapítandó határidő alatt kivonják az összes külföldi csapatokat. Fan Van Dong a továbbiak során a többi között a következőket javasolta: 3. Általános, szabad választásokat kell tartani Vietnamban, Khmerben és Patet Laoban. Vietnamban, Khmerben és Patet Laoban a két fél kormányainak képviselőiből konzultatív konferenciákat kell összehívni (a három államban külön-külön) olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják a hazafias pártok, csoportok és társadalmi szervezetek tevékenységének szabadságát az általános, szabad választások előkészítése és lefolytatása érdekében. E választások célja egységes kormány megteremtése mindhárom országban. 4. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége kijelenti, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kész megvizsgálni a Vietnami Demokratikus Köztársaság csatlakozásának kérdését a Francia Unióhoz az önkéntesség elve alapján és kész ennek a csatlakozásnak feltételeiről tárgyalni. Hasonló nyilatkozatokat tesznek Khmer és Patet Lao kormányai is; 5. A Vietnami Demokratikus ICöztársaság, valamint Khmer és Patet Lao elismeri, hogy Franciaországnak gazdasági és kulturális érdekei vannak ezekben az álla* mokban. Azután, hogy megalakulnak Vietnamban, Khmerben és Patet Laoban az egységes kormányok, ezeknek az államoknak Franciaországgal való gazdasági és kulturális kapcsolatait az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek tiszteletbentartásának elvei alapján kell rendezni. 6. A harcoló felek kötelezik ma* gukat, hogy nem üldözik azokat a személyeket, akik a háború idején a* ellenkező oldallal működtek együtt; 7. Kölcsönösen ki keli cserélni a hadifoglyokat; 8. Az 1—7. pontban körvonalazott intézkedések végrehajtását meg kell előznie az indokinai hadműveletek beszüntetésének és ennek érdekében Franciaország és a három állam mindegyike között megfelelő egyezményeket kell kötni, Ezek az egyezmények előírják a teljes és egyidejű tűzszünetet Indokina egész területén. Teljesen be kell szüntetni a szárazföldi, haditengerészeti és légi haderőhöz tartozó új egységek és személyzet Indokír/fja szállítását; mindennemű fegyver és hadianyag szállítását; ellenőrzést kell megvalósítani a hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek megtartása fölött és e célból mind a három államban vegyes bizottságokat kell alakítani a hadviselő felek képviselőiből; Fam Van Dong beszéde végén kitért Bidaultnak, a francia küldöttség vezetőjének szombaton elmondott beszédére és javaslatára is. Megjegyezte, hogy Bidault javaslata nem veszi figyelembe a íényeket, különötseii a katonai Jellegű tényeket (?s így nem lehet komoly alap; nak tekinteni az indokínai hadműveletek beszüntetése és az índokinai béke helyreállítására ""vonatkozó kérdés megoldása szempontjából. Egy ilyen megoldásnak — hangsúlyozta Fam Van Dong — fel kell ölelnie a katonai és politikai kérdéseket egyaránt. Bidault javaslatai viszont elavult imperialista gyarmatosító felfogásból indulnak kl, amely nem felel meg Indokina és az egész világ mai helyzetének? i g 71 fic évvel ezelőtt 1889. május 10-én halt meg a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa, a nagy orosz író, M. E. Szaltikov-Scsedrin. Azt a korszakot, melyben ő élt és működött — mint Lenin nevezte — a „feudális korból kinőt új burzsoázia Oroszországának a kezdetét" a legnagyobb erővel és lendülettel éppen Scsedrin ostorozta. „Még Nyekrászov és Szalktikov kezdte tanítani az orosz társadalmat arra, hogy a feudális földesurak műveltéségének sima és kifent külsőségei mögött felismerje a mohó érdeket, hogy gyűlölje az eféle típusok képmutatását és szívtelenségét" — írta Lenin. A legkegyetlenebb, megsemmisítő kritika tárgyává tette Scsedrin nemcsak a korabeli Oroszország államberendezését. hanem könyörtelenül fellibbentette a fátylat a kizsákmányoló társadalom alapjairól is. 1826-ban született a tverl kormányzóságban földesúri családból. Származása ellenére egyike lett azoknak a nagy harcosoknak, akik teljesen magukévá tették a nép törekvéseit és vágyait. Már gyermekkori benyomásai örökre eltaszították társadalmi osztályától. Anyjának, a kegyetlen és embertelen földbirtokosnőnek vérengzései messze ismeretesek voltak: a parasztok rettegtek ettől az embertől, aki a vagyon, a gazdagság utáni állandó hajszában semmi eszköztől nem riadt vissza. Hogy miképpen hatott ez a jobbágyok életére, erről Scsedrin mondja később: ..Ennek az évszázados függésnek az összes borzalmait én teljes meztelenségükben láttam". Legjobb műveiben („A Golovljov család", -;Régi világ Posehonyban", stb.) hatalmas általánosított képet rajzol később a földesurak és jobbágyok e szörnyű világáról? Scsedrin, a nagy orosz szatirikus M iutén elvégezte azt a liceumot, ahol egykor Puskin ls tanult, állami szolgálatba lépett. Azonban lelke az irodalom iránt vonzódott, különösen lebilincselte őt a nagy forradalmi-demokrata kritikus, Belinszkij lángelméje. Más neves írókkal (Dosztojevszkij, Sevcsenko, stb) együtt rövidesen bekapcsolódik a Petrasevszkij által vezetett körbe, ahol szenvedélyesen tanulmányozzák az utópisztikus szocialisták tanításait. Első elbeszélései, a 40-cs évek második felében megjelent „Ellentmondások" és „Bonyolult ügy" már feltárják a korabeli társadalom kiáltó szociális visszásságait, leleplezik az egyenlőtlenséget és igazságtalanságot cs merész hangon buzdítanak a forradalmi cselekvésre. Ezekre hamarosan felfigyel a hirhedt „harmadik ügyosztály", IMiklós titkosrendőrsége és 1848-bun, a kör többi tagjaival együtt Sescd. rint letartóztatják. Kegyetlen 1 leszámolás kezdődik: az „államellenes felforgatókra" a várbörtönök, a sorkatonaság. » száműzetés vár. Scsedrint ugyanabba a Vjátka városába száműzik, ahová tizenhárom évvel ezelőtt a fiatal Herzent. A 7 évi száműzetés azonban jelentős iskolává vált Scsedrin számára: közvetlen közelről megismerhette a vidéki önkényt, a bürokrácia teljhatalmát, a korrupt hivutalnokok kegyetlenkedéseit a néppel. Nagyrészt vjátkai tapasztalatait örökítette meg első nagy ciklusában, a „Kormányzósági karcolatokéban, mely egyszerre neves Íróvá tette. Jettől kezdve kerül Scsedrin az ^ elnyomott orosz nép igazáért i küzdő harcosok első soraiba. Elbeszélés-ciklusai — „A taskenti uraságok", „Kormányhü beszédek" stb. — mind újabb és újabb jóiirányzott csapást mérnek a jobbúgyrendszer, a cárizmus, a bürokrácia cs a, liberális szószátyrtroh táborára. 1860-ban az orosz forradalmi demokraták harcos szócsövének, a „Kortárs"-nak egyik vezető munkatársa lesz. Cscrnisevszkij száműzetése és Dobroijnbov halála után pedig n nagy forradalmi költővel, Nyckrászovval együtt Sosedrin válik a leikévé ennek a törhetetlen lapnak, melytől csak akkor válik meg, amikor többszöri figyelmeztetés után azt a reakciós kormány 1866-ban betiltja. Be két év múlva ismét megszólal Scsedrin hangja; hallják ezt a száműzetésben lévő nagy demokraták: Cscrnisevszkij Szibériában. Herzen Európában és hallják a. széles néptömegek. 16 éven keresztül szerkeszti u „Hazat jegyzeteket" ée a „Kortárs" után a XIX. századnak legjelentősebb orosz folyóiratává teszi. Es csak 1884-ben tudják öt megfosztani ettől a fontos szószékétől, melyről másfél évtizeden keresztül harsogott nemes hangja és nevelte a fiatal orosz forradalmi nemzedéket. „Most már mindent elvettek tőlem ... Lehet-e elképzelni valamit, ami kegyetlenebb, megalázóbb és szégyenteljesebb lenne!" — irta ekkor. Élete utolsó 20 évében hozza létre legnagyobb műveit, 1870-ben jelenik* meg az „Egy város története" — cz a felülmúlhatatlan szatirikus urcképesarnok, melyben Scsedrin óriási tehetsége teljes nagyságában mutatkozik meg. A polgármesterek változatos és még. is egybehangzó portréjai a szatirikus felnagyítás, a groteszk ábrázolás segítségével, a lelketlen, értelmetlen és kegyetlen önkényuralom tipikus kor- ég kórképét adják, A fenyegető scsedrini nevetés egyben megsemmisítő ítélet is a pusztulásra ítélt cári rendszer felett. A 70 es években írja nagyszabású regény-krónikáját, a „Golovljov csalúd"-ot. Benne a leghűbben kifejezte azt, hogy az orosz uralkodó osztályok a történelem menete által elkerülhetetlen pusztulásra vannak Ítélve, A regény főhőse, a „vérszopó", képmutató és hitszegő Golovljov Juduska olyan hatalmas általánosító erővel létrehozott típus, hogy Lenin hoszszú időn keresztül felhasználta a proletáriátus különböző ellenségeinek (kadétok, mensevikek, Troelsij, stb.) leleplezésére. Scsedrinnek többször volt alkalma közelről megismerkedni a nyugati knpitalista „renddel". Szatirikus ciklusa a „Külföldön" ma is aktuális, nagy fegyvert jelent kezünkben abban a harcunkban, melyet a velejéig rothadt. népellenes burzsoá rendszerrel és kozmopolita kultúrával vívunk. A 80-as években, egyre fokozódó súlyos betegsége ellenérc, Scsedrin fáradhatatlan alkotó erővel dolgozik. Nagyrészt ekkor írja „Mo séit", melyekben mint hattyú-dalúban, még ogy utolsó csapást mér kora elnyomó társadalmára, a burzsoá liberalizmusra, a narodnylklzmus talajtalan idealista álmodozásaira és megjósolja az orosz nép jobb jövőjét. Ccsedrin halálának híre raeg^ rázta az ogész haladó Oroszországot. özvegye a részvéttáviratok. levelek sokaságát kapta a legkülönbözőbb társadalmi rétegek szervezeteitől. A felemelkedő diadalmas új osztály, az oroszországi proletáriátus érzéseit nagyszerűen kifejezték a tifliszi munkások, akik ezt írták a levelükben: „Az ő személyében Oroszország nz igazság es szabadság legjobb, igaz és erélyes védelmezőjét vesztette el... Nem halljuk már többé az ő jóságos, bátor szavát, de szcllemo mindig közöttünk fog élni halhatatlan müveiben: lelkesíteni fog bennünket r. közös ügyért, a gonoszság és elnyomás ellen vívott harcunkban, nz Igazsúg és világosság keresésére..." Scsedrin szatirájánnk jelentőségéről írta Gorkij, hogy óriási nemcsak azért, mert világos, hnnein azért is. mivel ő szinte prófétai előrelátássá] megérezte azt az utat. melyen nz orosz társadalomnak baladnia kellett n 60-as évektől egészen napjainkig. Scsedrin megér tette, hogy a társadalmi fejlődés szükségszerűsége tűzte napirendre a régi Oroszország lerombolását és újjászületését a forradalom tüzében — és tollát élete utolsó percéig ezen eszmo szenvedélyes terjesztésének szentelte. Cznltikov-Scsodrin életmüve nagy iskola a nini irodalom számára. Az SZKP XIX. kongroszszusának emelvényéről hangzottak el e szavak: „Nekünk új Gogolyok és Scsedrinek kellenek". Az új magyar irodalom ls, mely előtt csak a felszabadulással nyílt meg Scsedrin, sokat tanul a nugy orosz írótól, megtanulja, hogyan kell kíméletlenül és állandóan ostorozni, a szatíra tüzével kiégetni minden maradit, rothadtat, — harcolni az új társadalmi rend, a szocialista jövő nevében, i Fenyvesi István