Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-11 / 110. szám

DÉLMAGYARORSZAG ittál Unak Uudez'áittk A jó munka jutalma az ingyenes üdülés KEDD, 1954. MÁJUS 11. Idősobb Kolezmayer János a fel-1 felajánlását is 58 szabadulás után került a Szegedi. teljesítette. Ezzel Erőműhöz dolgozni. Először por­tás. később az egyik kirakodó bri­gád vezetője lett. 55 éves ís in­kább a termelőmunkában szere­tett volna résztvenni. Egy szép napon kívánsága teljesült: a Vál­lalat vezetősége megadta neki azt a lehetőséget, hogy ő is résztve­hessen a termelőmunkában. így került az egyik legnehezebb mun­karészleghez, a vagonkirakodó­brigádba. Rövid i,dö alatt odaadó és lelkiismeretes munkája nyomán a vele egy műszakban dolgozó tár­sai megválasztották brigádvezető­nek. ^funkateljesítménye így még fokozódott. A kongresszusi verseny. százalékkal túl a túlteljesítéssel meghaladta az előirányzott 180 százalékos sztahánovista szintet. A jó munkának eredményeképpen nemcsak a büszke sztahanovista eim birtokosa lett, hanem, az üze­mi szakszervezet két hetes ingye­nes üdültetésben is részesítette. Az óta már sztahánovistánk boldog örömmel tölti napjait Balatonfüre­den. Minden meggyőződésünk meg van arra, hogy a Balaton-partján eltöltött két hét után visszatérve munkahelyére még fokozottabb eredményeket ér el a kongresszusi versenyben. Misán György Jobban védjük városunk szépségét 'A" Város Tanácsa az idén úgy­látszik nagy gondot fordít a Szé­chenyi-térre, hogy az minden te­kintetben a közönség ízlését és kényelmét kielégítse. Igen szóp székeket raktak ki a sétány hosz­szában, melyekét díjtalanul lehet használni. A pázsit kopott részeit, — ahol a játszadozó gyermekek a füvet kitaposták — felásták és kiegyengették, meg fűmaggal vetet­ték be. Parkőröket is alkalmaz a város, akik most nagy szorgalom­mal vigyáznak, hogy a gyermekek át ne lépjenek a rácson és le ne tapossák a füvet és az újonnan gyepesített parkrészeket. Kétség­telen, hogy a parkőrök jól vég­zik á dolgukat. Éjjel azonban sok felnőtt nyu­godtan gázolhatja a füvet. Hogy miért teszik, mi örömük telik a pusztításban, nem tudom, de úgy gondolom, hogy jobban kell védeni városunk szépségét, csinosságát.. Ligeti Jenő Miért nincs ülőhely a Sztálin sétányon Mióta kitavaszodott, estefelé, munka után sokan keresik fel a Sztálin-sétány árnyas útjait, de méginkább a padokat, ahol kipi­henhetnék napi fáradalmaikat. Pad van bőven a Sztálin-sétányon, de az ülőhely nagyon kevés. A padokról ugyanis a tél folyamán „lefagytak" az ülésdeszkák. Nem akarunk most efölött keseregni, de azt szeretnénk, ha a város minél gyorsabban pótolná azokat, eset­leg szaporíthatná az ülőhelyeket, mivel a Sztálin-sétány úgyszólván — és sajnos! — az egyetlen hely a városban, ahol a gyermekek ját­szadozhatnak a szülők felügyelete mellett. t ). Befejeződött a Korányi Sándor vándorgyűlés Vasárnap befejezte Szegeden munkáját az V. Korányi Sándor vándorgyűlés. Az utolsó napi elő­adók között voltak a szovjet ven­dégek is. P. J. Lukomszkij professzor, a Szovjetunió egészségügyi minisz­tériumának főbelgyógyásza gaz dag kísérleti anyagából fontos következtetéseket vont le az idült szívburok gyulladás műtéti meg­oldási lehetőségei ós a műtét he­lyes időpontját illetően. Előadá­sát élénk vita követte, mert ez a kérdés a magyar klinikai gyakorlatban is igen fontos szerepet tölt be. A. I. Makaricsev professzor a fehérje bevitel és a magasabb ide­gi müködéses összefüggéseit ismer­tette. Az előadás és a vita során kialakult az a vélemény, hogy nemcsak a csökkentett fehérje be­vitelnek, hanem a túlzott fehérje­ndagolásnak is bizonyos káros kö­vetkezményei vannak a félsőbb, magasabb idegi működésre. A' négy napos vándorgyűlés Géza akadémikus méltatta zársza vóban. Korányi Sándornak nemcsak az arcképe volt itt a kongresszuson — mondotta —. Tárgyalásaink közel állta); Korányi elgondolásaihoz, gondolkodási módjához. Egy ér­zem, ha Korányi Sándor itt ülne közöttünk, ő is elégedett lenne munkánkkal, mert amiért ő életé­vel harcolt és iskolájának átadott, amelyet röviden funkcionális szem­léletnek nevezünk, abban a kon­gresszus sokaj adott. — Nagyon eredményes volt, hogy a legkülönbözőbb klinikai és elmé­leti szakmákban dolgozó orvosok, kutatók számoltak be munkájuk­ról. így jutunk majd egyre köze­lebb ahhoz a helyes szemlélethez, hogy egyes orvosok nemcsak szűk szakmájuknak legyenek kép­viselői, hanem az egész orvos­tudományban otthon érezzék magukat. örvendetes tényként állapította meg Hetényi professzor azt, hogy alatt több mint negyven előadás számos előadás hangzott el az or­hangzott el az orvostudomány kü­lönféle szakágaiból. A kongresszus munkáját annak elnöke, Hetényi vostudomány olyan szakterületei ről, amelyek eddig hazánkban hát- j fejlődésnek indul, térbe szorultak. I Köszönetet mondott a külföldi vendégeknek részvételükért, előadá. saikért, hozzászólásaikért, ame­lyekkel nagyban növelték a kon­gresszus munkájának értékét. A külföldi vendégek nevében P. J. Lukomszkij professzor bú­csúzott ol a vándorgyűléstől. Kö­szönetét fejezte ki a* meleg, baráti vendéglátásért, majd ezeket mon­dotta: — A Korányi Sándor emléké­nek sf.entett vándorgyűlés igazol­ta azt, hogy , mennyire ébrentartják azt a szellemet, amelyet Korányi képviselt. Nagyon nemes benyomást tett ránk, külföldiekre a kongresszus nagy­számú résztvevője, az élénk viták. Különös örömmel tölt el bennün­ket az, hogy sok fiatal orvos tar­tott előadást. Ez arról tanúskodik, liogy a magyar nemzet új, fiatal, célszerűségre törekedő orvosnem­zedéket nevel. Ez biztos záloga annak, hogy a Magyar Népköztár­saságban az orvostudomány nagy B. M.-né Szépülnek a külvárosok lakóházai Megjutalmazták a kongresszusi versenyben élenjáró szegedi tsz tagokat X szegedi termelőszövetkezetek­ben a kongresszusi vállalást jól teljesítők legjobbjait, a munka­versenyben élenjárókat a tanács megjutalmazta. Szép cigaretta tár­cát kapott jutalmul V'etró István, a Felszabadulás tsz tagja- Vetró István bácsi, akit szeretnek és tisztelnek, túljár már a hetven éven, de azért szemüveg nélkül ol­vas ós felveszi a versenyt nem egy fiatallal. Egyik kongresszusi vál­lalásaként ő maga javította ki szép takarosan a lószerszámokat, s ezzel kétezer forintot takarított meg a tsz-nek. A Felszabadulás tsz másik tag­ja: Seress Pál munkája elismeré­seként egy szépirodalmi művet, könyvet kapott. Dimitrov Miklós, a Táncsics tsz tagja, jntalmul díszes öngyújtót kapott. Révész Pélné, — ugyancsak a Táncsics tsz tagja — három éven keresztül egyike azoknak az asszonyoknak, akik a legtöbb munkaegységet teljesítet­ték. Jutalmul egy szép fejkendőt kapott. Komáromi János, az Alkotmány tsz sortéstenyiésztője meglepetés­ként jutalmul egy fém dohánytar­Ijó szelencét és egy könyvet ka­pott. Az Ötéves Terv tsz tehenésze: Balla János, a kongresszusi ver­senyben jelentősen növelte a tehe­nek naponkénti tejhozamát. Balla Jánost a szeretet és megbecsülés jeleként könyvvel ajándékozták meg. A tervezett hárommillió forint helyett ötmilliót fordítottak eddig a város lakóházainak tatarozására, csinosítására. A kemény tél miatt a szegedi építőipari tröszt dolgozói nem tudták határidőre befejezni ezeket a munkálatokat. így a mult évben a tiszaparti épületek mellett a Lenin-utcán, a Deák Ferenc-ut­cán és környékén lévő épületeket varázsolták újjá, a többire ez év tavaszán került sor. Ezek között vannak például, a Bécsi-körúti lakóházak, amelyek­nél május elsejére teljesen elké­szültek a javítással. Itt már csak az azelőtt elhanyagolt fásszineket bontják le s építenek újakat he­lyettük. A házak lakói egyébként már szép, tiszta, egészséges lakások­ban ünnepelték május elsejét, a szorgalmas építők itt még a télen is dolgoztak a szigetelési munkálatokon, hogy a lakások nedvességét meg­szüntessék. Befejezéshez közelednek a Kele­men-utcai épületek kőműves mun­kái is, s már megkezdték az utcai homlokzat festését. Ugyanígy meg­szépítenek, kijavítanak több Szé­chenyi-téri, Április 4-utcai és Köl­csey-utcai lakóházat is. Ezzel egyidőben további négy­millió forintos költséggel folynak a külvárosok lakóházainak tatarozási munkái is. A Tatarozó Vállalat mintegy száz kőművessel, áccsal, festővel és más szakemberrel lá­tott hozzá március hónapban en­nek a feladatnak a végrehajtásá­hoz. • Elsőnek a város egykor legelha­nyagoltabb munkásnegyedében, Móravárosban kezdtek munkához. A váfosrész csatornázása, a gyö­nyörű Faragó-utcai munkásbérhá­zak felépítése után most a többi épületek kijavításával, átfestésével is szebbé teszik az itteni dolgozók életét. Ebben az elhanyagolt lakóne­gyedben is a Cserepes-sori munká­sok laktak a legmostohább körül­mények között. Itt most több mint egymillió kétszázezer forintot költenek a tizenhat ház hatvannégy laká­sának rend behozására. Néhány hét óta az építkezés, az építőmunkások zajától hangos az utca. A kőműves-, ács-, lakatos- és asztalos-brigádok egymással ver­sengenek, hogy minél előbb átad­hassák a megszépített otthonokat. A vállalat dolgozói megfogadták a kongresszus tiszteletére, hogy augusztus helyett már júlitisra be­fejezik a munkálatokat. A vállalást eddig Kendrusz Ferenc kőműves­brigádja hozta legközelebb a meg­valósuláshoz. A nyolctagú brigád lendületes munkával, s még na­gyobb szeretettel végzi feladatát. Átlagosan 200 százalékra teljesítik normájukat. A nődolgozók szivéhez különö­— Jön a hajó, Pista, oda­nézz! Sétahajó! — így lel­kendezett egy fiatal leány, amint a hídról lenézek a Tiszára, s erősen megszorí­totta a fiú karját. Azután olyan kedvesen nézett Pis­tára, hogy az ha kőből lett volna, sem tudta volna megtagadni a legszebben Villantó szemek kérését. Jgy hát frissen leszaladtak a lépcsőn s a hajóállomás félé igyekeztek. A hajó méltóságteljesen úszott lefelé a megáradt folyón, akár egy tavi-haty­tyú. Orra élesen hasította a fényes vizet, mögötte daga­dó hullámok kergették egymást a part felé. Lágy fények pocskolták a habo­kat s csodálatos kéken mo­solygott az ég. A május minden gyönyörűsége ott ragyogott ennek a tiszai va­sárnapnak az arcán. — Sétahajó! — ismétel­tem magamban a szót, me­lyet a lány oly nagy áhí­tattal mondott ki a hídon, s bennem is megszületett az elhatározás. Hogyne szü­l lett volna meg, mikor ne­kem fenntartott helyem van a „Délibáb"-on: hála a liajós rokonságnak. Tizenöt perc múlva már a fedélzeten ültem a ke­rék állás mellett. Kellemes hűvösség cirógatott. Tápé felől üdítő vízszagot hozott u szél. Nekidültem a kor­látnak, élveztem a friss ti­szai levegőt, s miután tel­jes kényelembe helyeztem magam, nézelődni kezdtem A két matrózlány éppen ak­kor lazította meg a kötelet, s a hajókürt hosszas búgá­sa után lentről motorzúgás cA leiLélzeteji csapott föl. Pozsár Ferenc kormányos dudorászva pör­gette a kormánykereket, s hamarosan a folyó közepén libegett a „Délibáb". F. I. hajóvezető fordított néhá­nyat a lattogó irányváltón s a két motor teljes erővel belekapaszkodott az árba. A hajó faránál fehéren ör­vény let a víz nagy buboré­kok táncoltak a felkavart hullámfodrokon, s hajónk sebesen haladt fölfelé. Az utasok mindnyájan feljöt­tek a fedélzetre. A két utasterem kongott az üres­ségtől, s ákinek a fedélze­ten nem jutott hely, a kor­látnak támaszkodva nézte a vizet meg az elfutó tá­jat. A hajó orrában falusi fiatalok ütöttek tanyát. Az egyiknek eszébe jutott, hogy a nagy jövés-menés­ben még az evés is elma­radt s bontogatni kezdte a fehér szalvétát. Sikerült el­oldani a csomót, s ropogós cipó, meg piros hónapos re­tek bukott elő a finom só­zott szalonna mellől. A zsebből előlcerült a kéknye­lű bicska, egyszer-kétszer végighúzta a nadrágszáron, s a fényes pengét neki­eresztette az omlós szalon­nának. Ez a többieknek is meghozta az étvágyat, — valamennyien nagy egyet­értésben falatoztak. Matrózruhás kisfiú for­golódott körülöttük, alir lehetett több öt esztendős­nél. Addig addig ravaszko­dott, míg egy óvatlan pil­leeresztett luftballont bö­kött az egyik fiú orra alá. — Fújd fel! A fiú megtörölte, be­csukta bicskáját, összecso­magolta a maradékot és felállt. Szájához emelte a a luftballont és- nekivörö­södve fújta, amíg csak telt a szuszból. Azután elkötöt­te, s csak ennyit szólt nagy büszkén: — No, ilyet viszek Juliskának! — Ju­liskának •— vetette közbe az egyik. — Hiszen itt lát­tam a hajón. — Az már nem igaz! — De bizony igaz! Kocsi­val jött a nénjével, meg Bacsó Piriékkel, most meg itt van a hajón. — Ilyet akkor is viszek neki. Közben a Maroshoz ér­tünk. A kis folyó szorult vize sebesen futott össze a nagy Tiszával, s csendes csacsogással ölelkeztek a hullámok. A meredek ho­mokpart fölött apró parti fecskék röpködtek, kerget­ték egymást önfeledten. Idősebb néni hangjára lettem figyelmes. — Nem ültem én még hajón lel­kem! Hogy is ültem volna, mikor alig voltam túl a porcsai határon. Most az­tán, hogy a lányomnak olyan jöhetnékje volt Sze­gedébe, addig addig kunco­gott, hogy engem is elcsalt. Itt meg aztán azt mondta: üljek fel velük a hajóra is. Ravasz egy lány. Ott ül társaival, meg a legényével olyan népi ruhában, mert lanatban közéjük lépett, s hát a gazdaságban dolgoz zik, eljár a tánccsoportba is, aztán kitalálták, hogy táncruhában jönnek erre a békeünnepre. Formás fiatalasszonynak magyarázott, aki egy pilla­natig sem késett a válasz­szal. — Ugy van az jól néni­kém! A mi lányaink is a legszebb táncruhában van­nak máma. A legények se különben! Délután meg szerepelnek is a szabadté­ren. Jól megtapsolja ám a konzervgyáriakat. — Ha szépek lesznek! — így a néni. S míg őket figyeltem, a „Délibáb" keresztül • for­dult a vízen. Lassan, de könnyen fordultunk, s ha­jónk most már visszafelé libeghetett velünk, pedig még szebb tájak csalogat­tak bennünket felfelé. De csalogatott a város is ezer örömével. A Tisza meg azt súgta: maradj! Még sem éreztünk semmi károsodást, mikor egyenesbe ért ha­jónk, hiszen igazán mind­egy ezen a gazdag tájon, hogy hol kóstolgatjuk az élet örömeit az Ifjúsági Békenapon. Egészen megfeledkeztem Pistáékról, akiknek tulaj­donképpen meg kellett volna köszönnöm, hogy akaratlanul is elcsábítottak erre a hajóútra, mikor megpillantottam őket a hátsó fedélzeten. Ott1 ültek egymás mellett két tábori széken. Hajukkal incsel­kedve játszott az enyhe szél, arcukon vidáman hem­peregtek a napsugarak. Halkan beszélgettek, néha összemosolyogtak, s meg­szorították egymás kezét. — Ugye, nem bántad meg. hogy eljöttünk? — kérdezte félénken a lány, s mélyen a fiú szemébe né­zett. , — Nem — felelt Pista. — Hisz olyan sokat voltunk már kettesben, még soha sem hajóztunk együtt. — Látod, nemcsak ket tesben szép az élet, pedig azt mondtad, hogy ott nem érzed-jól magad, ahol nagy nyüzsgés van. — Ez a nyüzsgés más, ez nem is nyüzsgés. — Akkor ugye átme­gyünk innen Újszegedre, a szabadtérire? Pista bólintással felelt, a lány pedig hozzásimította arcát, majd szőke fejét Pis­ta vállára hajtotta, gyöngén átölelte. , — Őszre mindenünk együtt lesz ... suttogta a fiú — és együtt járunk a gyárba. Aztán még valamit sú­gott, de már nem figyel­tem rájuk, mert egészen a híd elé értijmk. Fentről lel­kesen integettek fiúk, lá­nyok, s ahogy hajónk lej­jebb siklott, lila orgonák hullottak ránk. Néhány perc múlva kikötöttünk és kiszálltunk. Valamennyien Újszegedre igyekeztünk a frissen zöldelő ligetbe, ahol kedves élmények vártak ránk. Mire a hídra értünk, a hajó ismét fehéren úszott fölfelé, s a messzi kanyar­ból békésen integetett az árbocon lengő vörös zászló. Simon István sen közeláll ez a fajta munka, hi­szen talán ők érzik át legjobban, mit jelentenek a szép, tiszta la­kások. Prágai Ferencné 9 tagú női segédmunkás brigádja nem ismeri a norma* alatti teljesítést, de ezen a mnnkán még 140 százalékon alul sem adták. A dolgozók lelkesedése nem is maradt eredménytelen. A tizenhatból eddig tizenkét háznál fejezték be a vakolási, szigetelési munkákat. Ez utóbbi különösen fontos, mert ezekkel a házakkal azelőtt senki nem törődött, a falak átnedvesed­tek," a bútorok és egyéb holmik megpenészedtek, s az ittlakás mindinkább egészségtelenné vált. A szigetelés befejezése után sor kerül a többi belső munkára. Ki­cserélik a korhadt padozatot a szo­bákban parkettet, a konyhákban színes mozaiklapokat fáknak le. Ebben a hónapDan megkezdik a külső festési munkákat, ezenkiyül a melléképületek javítását, űj fás­színek építését. Ugyancsak még májusban kezde­nek hozzá több móravárosi utcában — legelőször a Móra-utcában — a lakóházak tatarozásához. Ebben az évben 85 szegedi épületet javítanak ki és festenek újjá. D. B. II győzelem napja Moszkvában M'bszkva (TASZSZ). A ssovjet főváros dolgozói lelkesen ünnepel­ték a győzelefai napját. Vasárnap gyönyörű tavaszi nap köszöntött Moszkvára. Már kora reggeltől­kezdve végeláthatatlan sorokban áradtak az emberek a központi kultúrpark felé. A park fasorait és tereit megtöltötték a népünne­pély résztvevői, zene- és dalfoszlá-. n.vokat hozott a szél. A Moszkvai Filharmónia, az állami táncegyüt­tes és számos ' zenekar szolgáltatott műsort. A fiatalok késő estig szórakoztak a táncteremben. Este tíz órakor eldördült a tü­zérségi díszsortűz a történelmi nap tiszteletére. A bársonyos tavaszi eget fényszórók sugarai és.a tűzi­játék ezerszínű szikrái világították be. A hitlerista Németország ellen ^vívott nagy Honvédő Háború dia­dalmas befejezésének 9. évfordu­lója alkalmából díszlövéseket ad­tak le a szövetséges köztársaságok fővárosában cs a hős városokban — Leningrádban, Sztálingrádban, Sze­vasztopolban és Odesszában is. H ÍREK — A Magyar Jegász Szövetség Szegedi Csoportja ©A magyar csa­ládi jog főbb kérdései© című. ta­nulmánygyűjteményről ma délután 6 órakor ankétot rendez az Ügy­védi Kamarában (Somogyi-utca 3.). Vitavezető Papp Tibor elvtárs. (Állam- és Jogtudományi Intézet). A rendezőség az érdeklődőket szí­vesen látja. — Az Építőipari Tudományos Egyesület Szegedi Csoportja május 12-én, szerdán délután 5 órai kez­dettel az MTESZ Horváth Mihálv­utca 3. szám alatti helyiségében ©Epületek védelme agresszív hatá­sok ellen© címmel Biczók Imre, a budapesti Talajvizsgáló Intézet igazgatója tart előadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom