Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
VASARNAP, 1954. MÁJUS 9. DÉLM9GYHR0RSZAG Fam Van Dong é§ Y. M. Molotov beszéde a genfi értekezlet szombati ülésén A genfi értekezlet szombati ülésén Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője nyilatkozatot tett. A többi között. a következőket mondotta: Khmer és Patet Lao népei éveken át a vietnami néppel szoros szövetségben sikeres harcot folytattak a békéért, függetlenségükért, egységükért és a demokráciáért. Khmer és Patet Lao népei e küzdelem során létrehozták Khmer ellenállási kormányát és Patet Lao ellenállási kormányát. Khmer ellenállási kormánya éppenúgy, mint Patet Lao ellenállási kormánya Khmer és Patet Lao népeinek többségét képviseli és e népek nemzeti vágyait juttatják kifejezésre. Ezért elengedhetetlenül szükséges hogy c kormányok hivatalos küldöttei résztvegyenck ezen az értekezleten, amelynek feladatai közé tartozik az indokinai hadműveletek megszüntetése és a béke problémájának megoldása. — Akárcsak a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe és kormánya, Khmer és Patet Lao népei és ellenállási kormányai is készek tárgyalásokat folytatni azzal a céllal. hogy véget vessenek a háborúnak és helyreállítsák a békét Indokinában, valamint azért, hogy érvényt szerezzenek nemzeti jogaiknak, kivívják nemzeti függetlenségüket, egységüket és a demokráciát. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége a következő határozati javaslatot terjeszti az értekezlet elé: — ©Figyelembe véve az indokínai országokban jelenleg uralkodó helyzetet, továbbá az indokínai hadműveletek és a béke helyreállítása kérdésének széleskörű és tárgyilagos megtárgyalása érdekében, az értekezlet szükségesnek tartja, hogy az indokínai béke helyreállítására irányuló tanácskozásaiba vonják be és hívják meg Khmer és Patet Lao ellenállási kormányainak képviselőit©. Ezután V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere emelkedett szólásra és a többi között a következőket mondotta: — Értekezletünk hozzálát az indokínai béke Helyreállítása kérdésének tárgyalásához. Magából e napirendi pont megfogalmazásából következik, hogy ertekezletünknek mind a három indokínai állam, Vietnam, Khmer és Patet Lao békéje helyreállításának kérdésével kell foglalkoznia. — Teljesen világos: értekezletünk munkájának eredményessége érdekében szükséges, hogy valamennyi érdekelt fél résztvegyen megbeszéléseinken. A Patet Laora és Khmerre vonatkozó kérdések tárgyalása ez országok demokratikus kormányainak küldöttei nélkül egyoldalú eljárás lenne, ami feltétlenül hátrányosan befolyásolná értekezletünk munkáját. Amennyiben a jelen értekezlet munkájában részt vesznek Patet Lao és Khmer kormányainak képviselői, ez lehetővé teszi, hogy alaposabban megismerjük és megértsük azokat az eseményeket, amelyek ezekben az országokban végbemennek és elősegíti, hogy megtaláljuk az utat Patet Lao és Khmer békéjének helyreállításához. A szovjet küldöttség az elmondottak alapján támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatát, hogy Patet Lao és Khmer demokratikus kormányainak képviselőit hívják meg a jelen értekezleten való részvételre. Dobi István és Nagy Imre elvtársak üdvözlő távirafai Csehszlovákia felszabadulásának 9. évfordulója alkalmából ANTONIN ZAPOTOCZKY ELVTÁRSNAK, A CSEHSZLOVÁK NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK Prága Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy a csehszlovák nemzeti ünnep alkalmából az egész magyar nép és a magam nevében forró üdvözletemet küldjem önnek és a baráti Csehszlovákia népének. A magyar népet örömmel töltik el a testvéri Csehszlovák Köztársaság által elért kiváló eredmények. Szívből kívánok további sikereket ahhoz az eredményes harchoz, amelyet a Csehszlovák Köztársaság széttéphetetlen barátságban a Szovjetunióval és a testvéri népi demokratikus országokkal a csehszlovák nép jólétéért és a béke megőrzéséért vív. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke. VILLIAM SIROKY ELVTÁRSNAK, A CSEHSZLOVÁK KÖZTARSASAG MINISZTERELNÖKÉNEK P r á.g a Csehszlovákia felszabadulásának 9. évfordulója alkalmából kérem, fogadja Miniszterelnök Elvtárs a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében legszívélyesebb jókívánságaimat. Ezen a napon a magyar nép a baráti csehszlovák néppel együtt ünnepli a szocializmus építésének vívmányait, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság közös felszabadítónk, a Szovjetunió támogatásával elért. Meggyőződésem, hogy népeink testvéri barátsága, mint eddig, a jövőben is nagyban hozzá fog járulni a két ország sikereihez, népeink jólétének emeléséhez és a béke megőrzéséhez. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minlsza tcrtanácsának Elnöke. Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Vaclar Dávid elvtársnak a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszterének küldött üdvözlőtáviratot. Churchill nyilatkozata kedvező visszhangot keltáit a Szovjetunió vezető köreiben A világsajtó élénken kommentálja az angol miniszterelnök kijelentéseit London (TASZSZ) Az angol sajtó már napok óta közli a visszhangokat Winston Churchillnek a ©Primrose League© nevű konzervatív szervezet ülésén elmondott felszólalásával kapcsolatban. A legkülönbözőbb irányzatú lapok figyelmét ebben az április 30-1 nyilatkozatban főként Churchillnek az angol-szovjet kapcsolatokról szóló következő kijelentése vonta magára. „Olyan kapcsolatófcat kellene I francia küldöttség halogatja az Indokinára vonatkozó tárgyalások megkezdését Hirek Genjböl A genfi értekezlet l körökben Mroinbaton delelőtt még nom tudták, hogy az indokínai probléma megoldására irányuló tárgyalások már szombaton délután vagy pedig csak hétfőn kezdödnek-c. A Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői a tanácskozások mielőbbi megkezdéséért szállnak sikra, míg a francia küldöttééig, amely a párizsi nemzetgyűlésben lefolyt bizalmi szavazás előtt taktikai okok ból a vita megindítását sürgette, valamint a többi nyugati küldöttéig most szcmmeüáthatóan halogatja az Indokinára vonatkozó tárgyalások megkezdését. Bedell-Smith, Eden és Bidault pénteken délután és este megbeszélést tartott Genfben. A „Journal do Geneve" közli, hogy n három nyugati hntnlom képviselői az indokinai kérdés vitája során tanúsítandó magatartásukról és a tárgyalásokon követendő taktikájukról tanácskoztak — írja a genfi lap. A Bao Daj-We Vietnam megbízottai után szombaton reggel a másik bét indokínai társállam, Laosz és Kambodzsa képviselői is megérkeztek Genfbe. A begyűjtési minisztérium versenyjelenlése — fokozni kell a begyűjtés ütemét A május 3-i értékelés szerint a megyék rangsora a következő: 1. Békés, 2. Somogy, 3. Komárom, 4. Zala, 5. Vas, (1. Győr, 7. Szolnok. 8. Veszprém, 9. Fejér, 10. Baranya. 11. Tolna, 12. I'ost, 13. Heves, 14 Nógrád, 15. Csongrád, 16. Hajdú, 17. Szabolcs, 18. Borsod, 19. Bács. Az élenjáró megyéik eredményeitől eltekintve nem kielégítő a tervteljesítés. Sokhelyütt még a tanácstagok között is vannak hátralékosok. Az elmaradás oka, hogy a kongresszusi versenyt, a vállalásokat nem értékelik rendszeresen, a hátralékosoktól nem követelik meg a beadás mielőbbi teljesítését és nem figyelnek fel nz ellenség Rzabotáló tevékenységére. A tanácsok felvilágosító munkával segítsek a begyűjtési szervek munkáját, teremteni Oroszországgal, amelyek minden izgatottság, aggály és ellentét ellenére meggyőzik az orosz népet és a szovjet kormányt arról, hogy békét, boldogságot és egyre növekvő virágzást, hatalmas országuk életének gazdagodását kívánjuk nekik, hogy büszke és ragyogó szerepel szánunk nekik az emberiség vezetésében." — mondotta felszólalásában többek között Churchill miniszterelnök. A „Yorkshire Post" május 1-i szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy Churchill olyan politikát fogalmazott meg, amelynek végső soron „Oroszországgal szemben az egyetlen lehetséges politikává" kell válnia, A „Daily Express" Churchill nyilatkozatát kommentálva ezt írta: „Ez a nyilatkozat arról tanúskodik, hogy a miniszterelnök kész szívósan folytatni a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megjavítására irányuló kísérletet. (Tj gesztusa Moszkva felé május el. seje előtt következett be. Mégpedig azután, hogy határozottan visszautasította az amerikaiak szempontjait Indokínát illetően". Az angol miniszterelnöknek ez a felszólalása — amint a TASZSZ ezzel kapcsolatos közleménye meg állapítja — kedvező visszhangot keltett a Szovjetunió vezető köreiben. Ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy szovjet kormány állandóan a dés és a kölcsönösen előnyös gaz daságí kapcsolatok kiszélesítéséne!! szükségességét a világ legtöbb országában egyre több államférfi ismeri el és támogatja. Ezt a nemzetközi politikát csak bizonyos országok azon uralkodó körei nem osztják, hanem ellenségesen fogadják, amelyek agresszív célokra törekednek és saját szűk önző érdekeiket fölébe helyezik a bóké érdekeinek és az emberiség felvirágzásának. Válságjelek Jugoszlávia gazdasági életében a kapcsolatok javítására és az együttműködés fejlesztésére törekszik minden országgal, amely a maga részéről készséget tanúsít erre. A különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműkö- Az amerikai kölcsönök természeA „Napred", a Jugoszláv Forradalmi Emigránsok Szófiában megjelenő lapja írja az amerikai kölcsönök Jugoszlávia gazdasági életére gyakorolt hatásáról: A „Borba" 1952 november 4-i számának beismerése szerint Jugoszlávia vezetői az 1950-től 1952-ig terjedő időszakban vagyis három év alatt 241.2 millió dollárt kapott „segélyképpen" az Egyesült Államoktól. A jugoszláv kormány a kölcsönöknek amerikai részről történő jóváhagyásakor kötelezte magát, hogy engedélyezi az amerikai monopolistáknak a jugoszláv természeti kincsek korlátlan kiaknázását, továbbá kifizeti Jugoszlávia háború előtti adósságait, kártalanítja a külföldi kapitalistákat Jugoszláviában államosított vagyonukért és gyors ütemben fegyverkezik. tesen nem bizonyultak elegendőknek a fegyverkezési hajsza megvalósításához. Ezért a külföldi kölcsönökön kívül milliárdokat költöttek katonai célokra az ország nemzeti jövedelméből is. A jugoszláv vezetők az utóbbi öt év alatt háro-©m,,,í*r1 millió dollárt fordítottak háborús előkészületekre, vagyis szor annyit, nvnt amennvit ebben az időszakban „segélyképpen" kaptak az amerikaiaktól. Jugoszlávia adósságai súlyos te- táre. (MTI). herként nehezednek az ország gazdasági életére. „A. nyugaterópai piacon kapott hitelek nem nagyon kedvezőek, mert a lefizetési határidő aránylag rövid, a kamat pedig meglehetősen magas. Jugoszláviának 1954-ben csupán a külföldi kölcsönök és más kötelezettségek kamataiért 32 milliárd dinárt kell fizetnie. Ezekhez a kiadásokhoz hozzájárulnak még azok a kötelezettségek* amelyekre a jugoszláv vezetők annakidején vállalkoztak. Mindezeket a kiadásokat egyre féktelenebb kivitellel igyekszik kiegyenlíteni a jugoszláv kormány* Ezt a tényt csak súlyosbítja az, hogy az amerikaiak nem folytatnak egyenlőségen alapuló kereskedelmet Jugoszláviával. Az amerikai kölcsönöknek és az amerikaiaknak Jugoszlávia gazdasági életére gyakorolt nyomásának: egyenes következménye a dinár elértéktelenedése. A külföldi monopolisták nyomááa és a rendkívül nagy katonai kiadások miatt súlyos válságba került Jugoszlávia közszükségleti cikkeket gyártó ipara is, amely az elmúlt évben kapacitásának mindöszsze 40—60 százalékát használta ki. Ennek következtében növekedett a munkanélküliség és nagymértékben csökkent a nemzeti jövedelem, Mindez rendkívül katasztrófálisan hatott az ország lakosságának élenemzetközi szemle Kél hét Genfben Az újságolvasó, aki alig három hónapja figyelemmel kísérte a berlini külügyminiszteri értekezlet napi eseményeit és most ugyancsak lesi a genfi híreket, sajátságos dolgot tapasztalhatott. Berlin idején a külügyminiszterek tanácskczásáról minden nap akadt olvasnivaló bőségesen. a sajtó hosszú szócsatákról, vitákról tudósított — és most Genf idején, noha ugyancsak naponkint közölnek az újságok tudósítást. mégis valahogy kevesebb az esemény. Vájjon azt jelenti-c ez, hogy Genf első két hetében kevesebb történt, mint Berlinben? Nem, ez csupán látszat. Ha összerakosgatjuk a naponkint történt eseményeket, kitűnik, hogy talán valamivel több is volt már Genfben, mint február első hetének végéig Németország fővárosában. Az első, amit szemügyre kell venni és amiről az újságolvasó is részletesen értesült: a nyugati hatalmak egységének problémája. Berlin után megállapíthattuk, hogy noha voltak ugyan ellentétek a három külügyminiszter — Dulles, Eden és Bidault — között, végeredményben az angol és a francia diplomácia Washington füttyérc táncolt és legalább látszatra sikerült fenntartani a nyugati tábor egységét. Genfben azonban — legalábbis eddig — lényegesen más a helyzet. Vissza lehetne menni mcszszire és sok mindent el lehetne mondani arról, hogy mi minden történt a tanácskozás megkezdése etótt és után Dulles elutazásáig. Röiden lényegéhen a kővetkezőkben lehet összefoglalni a történteket: r I;; Dulles tervet dolgozott ki a nyugati hatalmak indokínai beavatkozására és ehhez el akarta érni, hogy az angolok teljes mellel támogassák. Megrendezték a francia ©kérelmet© is: Laniel kormánya sürgős segítséget kért Washingtontól, hogy meginduljon a Dulles-féle terv gépezete. És most jött a pofon, ami ezúttal az ©rmerikai nagybácsi© arcán csattant: az angolok a genfi tanácskozás végeztéig nem voltak hajlandók semmit sem vállalni. Dulles tehát jelentékeny diplomáciai vereséget szenvedett. Anynyira jelentékenyt, hogy jobbnak látta elhagyni Genfet. A nyugati sajtó — és főként az angol — az Egyesült Államok tekintélyének rohamos csökkenéséről, önálló utak szükségességéről irt. A másik doiog, ami szembetűnő Genfben hogy igen kevés a teljes iilés. ugyanakkor mind több a küldöttségek közötti ©nem hivatalos jellegű© érintkezés. Molotov szovjet külügyminiszter több esetben tanácskozott Bidault-val, hármas ebéd volt, amelyen résztvett Molo tov, Csou En-laj és Eden — ezt a nyugati sajtó még most is sokat emlegeti. — Találkoztak egymással az angol és a kínai küldöttség tagjai — és sok mindent lehetne még felsorolni. Ezeknek a találkozásoknak nyilván megvan a maguk jelentősége, Hogy csak egyetlen dolgot említsünk meg. egy ilyen Molotov—Bidault találkozón jött létre a megegyezés arra vonatkozóan, hogy kik vegyenek részt az indokínai kérdés megoldásáról folytatandó vitában, Köztudcmású, hogy a genfi tanácskozás napirendjén két fő kérdés szerepel. Az egyik a koreai békés rendezés, a másik az indokinai háború felszámolásának problémája. Mi történt az első két héten e kérdések körül? A külügyminiszterek teljes ülései eddig még csupán Koreával foglalkoztak. Két álláspont került szembe egymással. Az észszerű, a béke érdekét szolgáló javaslatot Nam Ir északkoreai külügyminiszter terjesztette el5. Ez abban foglalható össze, hogy békés úton egyesítsék Koreát, vonják ki a külföldi csapatokat, tartsanak egész Koreában általános szabad választásokat, vagyis a koreai kérdés megoldását bízzák a legilletékesebbre, magára a koreai népre. Még a nyugati újságírók is rámutattak, hogy ezzel szemben mennyire szánalmas és semmitmondó a liszinmanisták Dulles támogatta úgynevezett javaslata, amely nem egyéb, mint provokáció: az amerikaiak maradjanak Koreában, választást pedig csak északon tartsanak, mert délen állítólag teljes a demokrácia. Nem kerii! nagy fáradságba megcáfolni ezt. Elég emlékeztetni Ghosnak, az AFP genfi tudósítójának kommentárjára. Ghos megjegyezte, Li Szin Man azért ragaszkodik ehhez a tervhez, mert helyzete Dél-Koreában ingatag, mindenki gyűlöli és attól fél, ha ott is választások lennének, a nép egyszerűen elsöpörné. Mostanában úgy hírlik, Li Szin Manék már hajlandók beleegyezni, hogy egész Koreában tartsanak választásokat, de az amerikai csapatok jelenlétéből nem engednek. Ez érthető is az AFP tudósító hírmagyarázatának fényében. Az indokinai kérdés még nem került megvitatás aiá. De esemény már ekörül is akadt bőségesen. Mindenekelőtt megérkezett Genfbe a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége. A Maison de la Presse-ben, a sajtó házában hosszú ideig ez volt a nagy szenzáció, mindenki a demokratikus Vietnam küldötteivel akart beszélgetni. Ma már túl vannak ezen a nyugati tudósítók. mert közeleg a vita megkezdésének időpont ja, lehet, mire e sorok megjelennek, már a genfi patkóalakú asztalnál Indokínáról is tárgyalnak. Közvetlenül a vita megkezdése előtt világjelentőségú esemény történt. Pénteken délután öt óra körül a nyugati hírügynökségek jelentették. hogy Dien Bien Phu erődje elesett s a franciák újabb nagyarányú veszteséget szenvedtek a hadszintéren. Most már aztán valóban elérkezett a pillanat, hogy Bidault külügyminiszter, Laniel miniszterelnök és az egész francia kormány eldöntse, valójában milyen politikát akar folytatni. Békct akar Indokínában, vagy a háború kiterjesztését amerikai részvétellel. Ha csak a franciák véleményét vesszük szemügyre — és ők a legilletékesebbek — a válasz egyértelmű. A francia nép a vérontás mielőbbi megszüntetését követeli és ezt a nézetet osztják a béke hívei szerte a világon. A távolkeleti kérdésekben meg keli egyezni. Ezért jött létre a genfi értekezlet. A megegyezésig azonban még hosszú az út. Sok harc, küzdelem vár még a béke táborának diplomatáira, de nem kevesebb a tömegekre sem. Határozottságuktól, fellépésüktől függ, hogy végső soron mi lesz Genf eredménye.;