Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

DtLMRGYflRORSZBG 2 CSÜTÖRTÖK, 1934. ÁPRILIS 15. Az „európai védelmi közösségiről Prlvinszkl tslv.ínnó elvtársad, a Szegedi Textilművek dolgozója a kártoló ,,R' -műszak brketitkára szcrkcszlöségUiikhöz irt leveliben kérte: Ismertessük az „európai védelmi közösség" lényegét. Az alábbiakban összefoglaljuk az „európai védelmi közösség'-gel kapcsolatos tudnivalókat Napjaink döntőjelentőségű nemzetközi kérdései közül az indo­kinai háború fejleményei mellett az „európai védelmi közösség" kérdé­se az, amelyről szinte a legtöbbet ír a világsajtó, ez az a téma, amely­ről legtöbbet beszélnek az embe­rek Európában és szerte a világon egyaránt. Az „európai védelmi kö­zösség"-ről mostanában különösen Franciaországgal kapcsolatban esik sok szó, de sokat vitatott téma volt a berlini külügyminiszteri értekez­let ülésein is. Mi tehát az „európai védelmi kö­zösség"? Hat nyugateurópai állam, éspedig: Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Né­metország és Olaszország között amerikai kezdeményezésre és irá­nyítással létrehozott szövetség, amely politikai, katonai és gazda­sági síkon egyaránt az Egyesült Államoknak a Szovjetunió és a bé­ketábor országai elleni tómadójel­legű célkitűzéseit hivatott támogat­ni és elősegíteni. Az „európai vé­delmi közösség" „nemzetek felett álló szerv" azért, mert a benne résztvevő hat állam kormánya le­mond bizonyos jogokról. Ennek kö­vetkeztében az „európai védelmi közösség" jogot nyer arra, hogy a résztvevő országok embertartalé­kaival és anyagi erőforrásaival ren­delkezzék. Az „európai védelmi kö­zösség" élén 9 tagból álló bizottság szerepel, amelyek közül Franciaor­szág, Olaszország és Nyugat-Né­metország 2—2, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1—1 tagot delegál. E bizottságon kívül minisztertanács is alakult, amelyben az egyes álla­mokat kormányaik tagjai képvise­lik. Az „európai védelmi közösség" legfőbb szerve az úgynevezett ülés­szak, amely egy évben egyszer, egy hónapig ülésezik. Az ülésszak a határozatok felett abszolút többsé­gű, illetve egyhangú szavazatok alapján dönt. Gyakorlatilag azon­ban a bizottság a hatalom birtoko­sa. Ezt a bizottságot a legfonto­sabb kérdésekben • ténylegeseit alá­rendelik az atlanti szövetség fegy­veres erői parancsnokának, jelenleg Alfréd. Gruenther amerikai tábor­noknak. E parancsnok jogai közé tartozik többek között a közösség tagjai közötti viták eldöntése, az egyes katonai alakulatoknak az egyik országból a másikba való át­vezénylése és rendelkezése alá tar­toznak a különböző nemzetekhez tartozó hadosztályokból összeállí­tott hadtestek* 4s „európai védelmi li ö s ősség* - ről szóló szerző­dést 1952. május 27-én írták alá Párizsban, ezért nevezik „párizsi szerződés"-neV; is. Ahhoz azonban, hogy az „európai védelmi közös­ség" megalakítását rögzítő párizsi szerződés létrejöjjön, szükség volt egy olyan megállapodás létesítésére is, amely lehetővé teszi Nyugat­Németország belcapcsolását az „eu­rópai védelmi közösség" szervete­lébe. így született meg az úgyneve­zett „bonni szerződés", vagy más­névvel „keretszerződés", amelyet 1952. május 26-án, tehát egy nap­pal a párizsi szerződés megkötése előtt Bonnban, Nyugat-Németor­szág fővárosában írtak alá. Ez a szerződés rögzíti a nyugati meg­szállók és Nyugat-Németország kö­zötti kapcsolatokat.- Eszerint Nyu­gat-Németország 50 évig a nyugati megszállók ellenőrzése alatt marad, továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy résztvesz az „európai védelmi közösség"-ben, hogy így — mint a bonni szerződés 4. cikkelye ki­mondja — „hozzájáruljon a szabad világ védelméhez". A párizsi és bonni szerződések tehát kiegészítik egymást* A ,,párizsi szerződés" meghatározta a nyugatnémet „hoz­zájárulás" mértékét: a nyugatné­met csapatoknak részt kell venniök az „európai védelmi közösség" ka­tonai szervében, az „európai had­sereg"-ben, amely a védelmi közös­ségben résztvevő államok fegyveres erőiből alakított 43 hadosztályból áll, és része az atlanti szövetség fegy­veres erőinek. Az „európai hadse­reg"-ben az első tervek szerint Nyugat-Németországot 12 hadosz­tály, vagyis 250 ezer főnyi katona­ság képviselné, de már arról foly­nak tárgyalások, hogy e csapatok létszámát 24' hadosztályraj vagyis 500 ezer főre emeljék. Ezek a szá­mok mindenki számára érthetővé teszik, miért tiltakoznak Európa népei oly hevesen a német katonai gépezet ismételt felállítása ellen. Ezekután nem lehet kétséges, hogy az '„európai hadsereg' egyedül a német militarizmus feltámasztását, s ezzel a nyugatnémet kormány ha­talmi céljainak megvalósítását hi­vatott szolgálni, hiszen Nyugat­Németországnak több katonája len­ne a kereten belül, mint a többi ál­lamnak együttvéve. Ámítás csupán az az indoklás, amellyel az ameri­kaiak vigasztalják az „európai vé­delmi közösség"-ben résztvevő töb­bi állam közvéleményét, hogy tud­niillik a német militarizmus „fel­szívódik" az európai védelmi kö­zösségiben. A tények ennek éppen az ellenkezőiét bizonyítják: az „európai védelmi közösség" kerül német befolyás, sőt esetleg német vezetés alá, mivel a német csapat­testek azon a címen, hogy „nemze­tek feletti szerv" katonai alakula­tai, Franciaország, vagy bármely más, a szerződésben résztvevő ál­lam területén állomásozhatnak, ahol korábban, mint a hitleri fa­sizmus fegyveres erői tették gyű­löltté a német militarizmust. Ilyen körülmények között aligha kíván­ható például a franciáktól, hogy annyi, a németek által okozott szenvedés után csatlakozzanak az „európai védelmi közösség"-hez. Az „európai védelmi közösség"­ről szóló párizsi szerződés csak akkor lép érvénybe, ha a benne résztvevő hat állam képviselő- és felsőháza elfogadja, vagyis ratifi­kálja az erről szóló megállapodást. Franciaország és Olaszország kor­mánya eddig még nem terjesztette a képviselőház elé a párizsi szerző­dés tervezetét. Anglia nem tagja az „európai védelmi közösség"-nek, hi­vatalos indok szerint azért, mert a dominiumok hozzájárulása nélkül nem léphet szövetségre más álla­mokkal. Ettől függetlenül azonban mindent elkövet, hogy Franciaor­szágot az „európai védelmi közös­ség"-be való belépésre bírja, még „garanciák" kilátásba helyezésé­vel is. Az úgynevezett „Schuman­terv", vagy másnéven az „európai szén- és acélközösség" nem más, mint az „európai védelmi közös­ség" gazdasági szerve. Az Egyesült Államok által kezdeményezett ter­vet Maurice Schuman korábbi fran­cia külügyminiszter, jelenleg kül­ügyi államtitkár valósította meg és innen az elnevezés is. Ez a szerv szintén „nemzetekfeletti" és felada­ta, hogy az „európai védelmi kö­zösség" hat államának szén- és acéltermelését szabályozza, illetve, hogy a szén- és acéltermelés fel­használásáról intézkedjék. Európa térképének rövid tanul­mányozása bárkit meggyőzhet ar­ról, hogy az „európai védelmi kö­zösség" elnevezés nem fedi a té­nyeket, ugyanis az „európai védel­mi közösség" államait semmiféle támadás nem fenyegeti, ellenkező­leg: az „európai védelmi közösség" maga az agresszív erők előretolt állása és helyesebb volna, ha ma­gát „európai támadó közösség"-nek nevezné. Európa védelmét valójá­ban csak az összes európai államok szövetsége szolgálhatja és biztosít­hatja. Ez a feladata a Szovjetunió által javasolt összeurópai kollektív biztonsági szerződésnek, amelyet egyre több európai állam tesz ma­gáévá. Nem vitás, hogy Európa és a világ tartós békéjének biztosítása egyedül csak ezen az alapon lehet­séges* Petrovics István Li Szín Man mesterkedése! a koreai kérdés genii rendezésének szabotálására Peking (Üj Kína) Amerikai tá­mogatással a Li Szin Man-batic!a egyre hangosabban hirdeti szembe­helyezkedését a koreai kérdés bé­kés genfi rendezésével. Szöuli jelentések szerint Li Szin Man sziinet nélkUl azon mesterkedik, hogy pa­rancsuralmát közvetlen ameri­kai támogatással egész Koreá­ra kiterjessze. Ennek a célnak elérése érdekében bármikor kész a koreai fegyver­szünet felborítására. Április 11-i Reuter jelentés szerint Li Szin Man »esetleg oiyan erőszakos lé­pésre vetemedik, amely az orszá­got egyszeriben ismét háborúba döntheti*. Az amerikai hatóságok a ko­reai fegyverszünet óta már négy újabb liszinmanista had­osztályt állítottak fel, Li Szin Man azonban nem elég­szik meg ezzel, hanem Eisenhower amerikai elnökhöz intézett leg­patainak 40 hadosztályra emelését, hogy megújíthassa támadásait Észak-Korea ellen. Li Szin Man ugyanakkor Korea "egyesítésére* vonatkozó képtelen tervével szabotálni akarja a koreai kérdés békés rendezésének genfi megvitatását. Li Szin Man a délkoreai hir­hedt külön "választások* min­tájára cszakkoreai "választá­sok* megtartását kívánja, hogy clcrje egész Korea népének beolvasztását cs rabságbadön­tését. Követeli ezenkívül a kínai népi ön­kéntesek, — de nem az amerikai csapatok — kivonását. Mindezeknek a fondorlatoknak az a céljuk, hogy megakadályoz­zák a megegyezést a koreai kérdés békés rendezésének genfi napi­rendje tekintetében. Li Szin Man-nak ez a mester­kedése teljesen beleillik Washing­tonak a genfi értekezlet elgáncso­Külpolitikai krónika Megváltozott idők A tehetős brit polgár valaha eldicsekedhetett azzal, hogy reggel nigériai kakaót iszik, s a hozzávaló sonkászsemlyében a sonka Vj-Zélandból való, a zsemlye pedig kanadai búza lisztjéből készült. Reggeli után finom ausztráliai gyapjúból készült öltöny­ben és elsőrendű délafrikai borból varrott cipőben a klubba, vagy kávéházba ment, ahol jamaicai rumot iszogatott, $ a ceyloni gyü­mölcsökből kóstolgatott. Egyszóval — a tiszteletreméltó gentleman a brit birodalom, s az angol gyárali termékeivel élt. Ma más idők járnak. Londoni újságíró körökben új jelen­séget figyelnek meg. Az angol embernek mindennapi életében állandóan amerikai cégek és angliai fiókvállalataik gyártmányai­val van dolga. Reggeli kétszersültjét szinte teljes bizonyosság­gal amerikai vállalatokkal szoros kapcsolatban tévő cégek ké­szítették, Borotvapengéje, feleségének varrógépe amerikai gyárt, mány. S bárhová megy, mindenhova elkíséri a Coca-cola reklám. Hivatalos adatok szerint Angliában az amerikai tőkebe. fektetések összege meghaladja az egymilliárd dollárt. E tőkebe­fektetések tényleges jelentősége azonban ennél sokkal nagyobb, mert az amerikai monopóllökések a részvények viszonylag kis szá­zalékával is ellenőrizni tudják az angol cégek tevékenységét, tekintettel arra. hogy a többi részvény a sok angol részvényes között szétforgácsolódik. Az amerikai tőke elsősorban azokba az iparágakba hatol be, amelyeknek jelentősége a technikai fejlődés folytán egyre nő. Az új angol olajfinomító üzemek jó részét a nagy amerikai olajvállalatok, például a Standard Oil és Socony Vacuum fiókvál­lalatai közvetlenül ellenőrzik. A görgős, és golyóscsapágy gyártás területén is uralkodó helyzete van az amerikai főkének. A bir­minghami. golyóscsapágygyártó vállalatok részvényeseinek 5i szá­zaléka például, az amerikai Timken Roller Bearing Co cég kezé­ben van. Az angol automobil-, varrógép-, mosógép., írógépgyár­tás és az élelmiszeripar jelentős részét az amerikai töke ellenőrzi. ...A kisebbik ba.i, hogy az angol ember amerikai kétszer­sültet eszik. A nagyobbik baj az, hogy az utcán, ahol most már amerikai cipőben jár, több amerikai katonával találkozik, mint angollal. Gyakorlatozó amerikai bombavetögépek zavarják nyugalmát. Felesége és lánya fél egyedül elmenni valahova, tekin­tettel arra, hogy Anglia óceánon/útról importált „védelmezőinek" katonai táborai a közelben vannak. Bizony más idők járnak Angliában. Az angolok most él­vezhetik a londoni vezető körök engedelmes amerikai-csatlós po­litikájának keserű gyümölcseit. Nasszer egyiptomi miniszterelnökhelyetles beszéde az Irakra gyakorolt nyomásról (MTI). Nasszer alezredes, Egyip­tom miniszterelnökhelyettese ked­den — mint a „Reuter" jelenti — beszédet mondott, s ebben kijelen­tette: Irakra nyomást gyakorolnak a török-pakisztáni szerződéshez való csatlakozás érdekében. Ha Irak csatlakozna egy ilyen szövetséghez — mondotta Nasszer — Egyiptom felülvizsgálná a ve­le és a nyugati hatalmakkal kap­csolatos álláspontját". A mini8zterclnökhelyettes ehhez még hozzáfűzte: „Minden olyan szövetséget, amely valamely mu­zulmán arab állam és a nyugati hatalmak között addig jön létre, amíg Egyiptom nem rendezte a Szuezi-csatorna kérdésében Angliá­val fennálló vitáját, olyannak tekintjük, mint amely a muzulmán-arab egység meg­bontására irányul". Csang Kaí-sek helyett a pekingi kormány! kellene elismerni Ab angol sajtó a Hullva és a brit hormány Uöaötti tárgyalásokról utóbbi levelében kérte zsoldoscsa- lását célzó tervébe. London (MTI). A szerda reggeli angol lapok részletesen kommentál­ják a Dulles és az angol kormány között folytatott tárgyalások ered­ményeit. Megjegyzéseket fűznek a tervbevett „csendesóceáni egyez­ményhez". A The Times helyesli az egyez­mény gondolatát, de hozzáfűzi, hogy a „csendesóceáni védelmi rend­szer lehetősége arra az esetre szól, ha a genfi értekezlet még­sem sikerül.'' A lap úgy vélekedik, hogy a szer­ződés létrehozása „nehézségekbe üt­köznék", miután nincs semmiféle természetes ha­tár, amelynek védelméről gon­doskodni lehetne s a nem kommunista országokon belül véleménykülönbségek vannak. E védelmi rendszerről .... köny­nyebb beszélni, mint" keresztül­vinni". RAJGYŰLÉS AZ V/á-BAN Nagy volt az izgalom a zászlólex-onáskor, né­hány nappal ezelőtt a Juhász Gyula általános iskola udvarán. Ünnepé­lyes rajgyűlésre kiszül­tek a imijtások. A gyű­léseken a Pedagógiai Főiskola másodéves hall­gat ói is résztvetlek. Zászlólevonás után szép rendben vonullak be osztálytermeikbe a jókadvű, vidám fiúk. Az V/á. osztály különösen nagy gonddal készült a gyűlésre. Hozzájuk még leányvendégek is érkeztek. A Tanítónőkép­ző gyakorló általános is­kolájának úttörői jöt­tek el. Az osztály tanulói szép rendben elfoglal­ták helyeiket. Három pajtás az őrsi zászlót tartva, feszes vigyáz, állásban állt. Lénárt Béla, a rajta­nács elnöke jelentést kért p Béke-, Petőfi- c's Honvéd-örs vezetőitől, majd engedélyt kért Bo­ros László últörő veze­tő tanártól a rajgyűlés megtartására. — A mai rajgyűlésün­kön a szovjet pionírok éleiéről beszélünk. — morulta nagyon kedves, bátor hangon. Majd szé­pen elmondta milyen könyveket olvasott a pi­onírok életéről. Timur­ról és csapata cimü könyvről is beszéli. Utána Kcrtai Miklós felállt és elmondta, mi­re tanította öt Timur. — Timur ék segítettek gyengébb társaikon, öreg néniken, bácsikon, mond­ta Kertai. En azt aján­lom-, hogy a jövő raj­gyűlésünkön számoljunk be, mi milyen „timurí munkát" végeztünk. Ezután Kószó István — nagyon kedvesen, szépesengésü hangon — elénekelte buzdításul Ti murák indulóját, majd. János verset szovjet út­Szépfalusi mondott a törőkről. v t~ Ahhoz, hogy mi példaképeinkhez, a szov­jet pionírokhoz hason, lóak legyünk, elsősorban jól kell tanulnunk, — mondta ezután a rajta­nács elnöke. A következő jelenet is a tanulás fontosságát mutatta be. Ncu György és Bóda Sándor a jele­net szereplői azt tolmá­csolták pajtásaiknak, hogy aki mérnöknek ké­szül, tanuljon meg jól számolni, mert külön­ben nem lesz jó a ház, a hid, amelyet épít. Ezután ismét Szépfa­lusi pajtás következett a szovjet úttörők életé­ről beszelt. Elmondta, hogy egyszer egy szov­jet úttörő-raj folyó mel­lett táborozott. A fiúk sok halat foglak, meg is sütötték őket, de a lá­nyoknak nem adtak be* löle. 'A lányok azonban megszégyenítették a fiú. kat, mert egy nagy tál illatos szamócát szedtek és azzal megkínálták a fiúkat is. Erre a fiúk nagyon szegyeitek ma­gukat, s attól kezdve mindig megkínálták a lányokat is haliul. Nagyon tetszett a kis történet a vendéglányok­nak is, s később, ami­kor a fiúk befejezték rajgyűlésüket, egy fürge, fekete kislány állt fel, — Nagyon örültünk, hogy részt vehettünk rajgyűlésteken — mon­dotta. — Engedjétek meg, hogy mi is bemu. tassunk egy népi tán­cot. A lánykák már körbe is álltak, vidáman éne­keltek, táncoltak. Végelért a rajgyülés, boldogok voltak a ven­dégek és vendéglátók egyaránt. (j. A Yorkshire Post azon a nézeten van, hogy e terv kidolgozása hasz­nosabb a fenyegetőzésnél. ..Ha sor kcriiJt volna a pekingi kormány ellen irányuló közös nyilatkozat kibocsátására — ír­ja a lap — ez csak felborította volna a genfi értekezletet, még mielőtt összeül. ,.Az amerikai külügyminiszter — a cikkíró szerint most „lemondott eredeti tervéről és így remélhető, hogy a genfi tanácskozások pozitív eredménnyel járnak." A Daily Herald felveti a népi Kí­na elismerésének szükségességét. Az Egyesült Államoknak — írja —• Csang Kaj-sek helyett a pekin­gi kommunista kormányt kelle­ne elismernie, inert különben a csendesóceáni szövetséget egy­szerűen Kína-ellenesnek fogják tekinteni." A Manchester Guardian fenntar­tás nélkül elítéli a csendesóceáni egyezmény tervét. A lap felhívja a figyelmet arra. hogy egv ilyen egyezmény a háborús konfliktusok kiszélesedéséhez vezethet. Fogadás a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisziériumában a Comédie Frsncaise művészeinek tiszte'etére Moszkva tTARZSZ). G. F. Alek­szandrov akadémikus, a Szovjet­unió kulturális ügyeinek minisz­tere április 13 án fogadást rendo­zett a Comédie Fr.mcaise francia nemzeti színház Szovjetunióban vendégszereplő művészeinek tiszte­letére. G. F. Alekszandrov miniszter íidvözlő beszédet intézett a fran­cia vendégekhez, amelyben kiemel­te, hogy a Comédie Francaise szí­nészeinek művészete mély hatás­sal volt a szovjet nézőkre. A fogadáson — mely meleg ba­ráti légkörben foiy lc, szovjet mű­vészek hangversenyt adtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom