Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-13 / 87. szám

ÜEL^GYIMSZUG KEDD, 1954. ÁPRILIS ti. PARtElEI • fl népneireíői mjntífcb^n e!s2!se'elik a kuiá' 0 a* Rsotthalmán AZ ASOTTHALMI SZABADSÁGHARCOS termelőszövetkezet megyénk egyik legnagyobb szövetkezete. Területe éppen megfelel munkaerejének. Persze csak akkor, hogyha valamennyi tagja hozzátartozójával együtt igazi szövetkezeti ember szorgalmával dolgozik. Ez annyit jelent, hogy a Szabadságharcos sorsa — mint minden szövetkezeté — tagságától függ. Nem mondhatnánk el, hogy ezt eléggé világosan látják a Bénák Antal elnök elvtárs által vezetett szövetkezetiek. Több mint félezren vannak s közülük néhányan mégsem bírnak a saját erejükben. Még most, a kormányprogramm után sem akarják elhinni ezek a talpig becsületes emberek, hogy 500-an többre képesek együtt, mint külön-külön az egyes ember. Forrása ennek az, hogy ebben az igen nagy gazdaságban jónéhány tag minden reakciós füttyentésnek, minden kulákhazugsógnak felül. S ezt látván a környékbeli ©gazduraimék© még úgysem férnek a bőrükben, mint eddig Napról-napra új hazugságokat agyainak ki. És az Amerika Hangjá-ban, vagy valamelyik sekrestyében megalkotott meséket a közelgő ©új kormanyprogrammról©, — amely vágyálmuk szerint természetesen nekik, a kulákoknak állit vissza mindent — észbontó szemtelenséggel híresztelik. Ez az első akadály a Szabadságharcos tsz fejlődése előtt. Másik akadály az, hogy az ásotthalml kulákok mindezt szabadon tehetik. Az illetékes szervek szinte tátott szájjal nézték mindeddig az ásotthalmi kulákok mesterkedéseit. Vájjon miért? Nem lenne mód arra, hogy megfékezzék a törvénytiprókat? Van erre mód. Erős kézzel meg kell büntetni a rémhírterjesztőket és a szövetkezeti tulajdon megsértőit, Pölyhe Mihályt, Papp Istvánt és a többi megbokrosodott kulákot. TERMÉSZETESEN van més mód is a kulákfurfang hatástalanítására: a szövetkezeti tagok politikai nevelése. Am a szövetkezet pártszervezete erről kissé megfeledkezett. Ennek tulajdonítható főleg az ls, hogy a kulákok túl merészek voltak az utóbbi időben. Kudarcuk csak a községi pártszervezet éberségének és annak köszönhető, hogy a község legfejlettebb népnevelői kellő pillanatban közbeléptek. A kulákok mesterkedéseire ugyanis a Szabadságharcos tsz egyik brigádjában nyugtalanság ütötte fel a fejét. A tanya- és földfoglalással fenyegetődző kulákok által félrevezetett szövetkezetiek felvilágosítására nyomban elindultak a község kommunistái. Példájukra az ásotthalml erdészeti szakiskola népnevelői is felajánlották segítségüket. Szécsi András községi párttitkár mellett ott volt Rácz József ásotthalmi alapszervi titkár, Tóth József erdészeti szakIskola igazgató, Hidvéghi László, az iskola politikai vezetője, Németh Ferenc tanácselnök, Bénák Antal tsz-elnök és még sokan. Pár nap múlva értekezletre gyűltek össze az ásotthalmi népnevelők s megállapították, hogy emberi hangú, következetes agitációjuk sikerre vezetett, mert a szövetkezet tagjai most már világosabban látnak és nagy szorgalommal dolgoznak. Egyre jobban megértik, hogy serény munkájukkal a nagyobb jövedelem alapjait rakosgatják. Elhatározták a népnevelök, hogy a szövetkezeti tagokkal rendszeresen beszélgetnek ezután ls. Igen értékes volt a népnevelőértekezlet, mert a népnevelők sok fontos dologról beszámoltak. Felföldi István arról beszélt, hogy a szövetkezet vezetősége törődjék sokkal jobban a tagok ügyeivel és az úgynevezett ©apró© dolgokkal is, mert például Mózes Istvánné tsztag arról panaszkodott, hogy a tsz-től kért, de nem kapott nádat háza tetejének a megjavításához. Pedig volt nád. — Súlyos hiba. ha az Ilyen aprócseprő problémákon nem segítünk — mondta a népnevelő •—, mert ezek is rontják a tsz-tagok kedvét. Rácz József népnevelő javasolta, hogy a tsz vezetősége tanítsa meg a brigádvezetőket az egységszámolásra, mert a tagság nem ismeri ennek módját és emiatt nem látja tisztán: mennyi munkáért mennyi egység jár. Többen rámutattak: nagyon fontos, hogy a szövetkezet vezetősége állandóan tanuljon és tudása alapján sokkal Jobban ellenőrizze a munkát Ez azért is fontos, mert egyesek megsértik a szövetkezeti demokráciát, embertelenül bánnak a tagokkal. Tűrhetetlen az, ahogyan Ábrahám Mihály, a Szabadságharcos tsz könyvelője, viselkedik. Az ő durvasága, basáskodása is akadályozza a tsz fejlődését A Francia Kommunista Párt közleménye (z VHumanité-Dimanche április 11-i számának elkobzásáról Párizs (MTI). A l'Humamité hétfői száma közli a Francia Kommunista Párt közleményét a l'Humanité-Dimanche április 11-i számának elkobzásáról. A párt a többi között ezeket mondja: A kormány minden törvényesség félrúgásával, ostromállapotot teremtett Párizsnak abban a negyedében, ahol a l'Humanitét nyomtatják. Martinaud-Deplat rendőrsége megakadályozta a l'HumanitéDimanche 240.000 példányának ' megjelenését, amelyek Párizsban és Párizs környékén kerültek volna elosztásra, vidéken pedig megkísérelte, hogy megakadályozza a már szétküldött 290.000 példány terjesztését. A l'Humanité-Dimanche e számának elkobzására azt az ürügyet hozták fel, hogy a lap „az Indokínában ontott vér árfolyama emelkedik a newyorki tőzsdén" címmel cikket közölt a Vietnamban kötendő béke érdekében. A l'Humanité-Dimanche ismét leleplezte a szennyes vietnami háborút, melynek beszüntetését a francia nép követeli. Könnyű felismerni, milyen indítóokok késztették a kormányt a lap elkobzására: John Foster Dulles úton van Franciaország felé s Laniel és társai nyilvánosan szolidaritást kívánnak vállalni az ázsiai háború folytatásával és Európa militarizásával. A konmány azt reméli, hogy önkényes intézkedéseivel eltántoríthatja a kevésbbé szilárd békeharcosokat. A kormány csapást akar mérni a „rHumanité"-re a munkásosztály, a francia nép lapjára* Ma kezdődik a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny második fordulója A Rákosi Mátyás tanulmányi verseny első fordulóját márciusban tartották meg. Az első fordulóban a továbbjutott diákok április 13-án folytatják a nemes versenyt. A második fordulót a fővárosban és a megyei székhelyeken tartják: a magyar irodalombői április 13-án, fizikából 14-én, történelemből 15-én, oroszból 16-án, földrajzból 17-én és matematikából április 18-án* Olvasd Táraaf!^ (niniíen számát Elmeiül fejlődésedet segíti cW A versenyző diákoknak írásbeli dolgozatot kell írni, a téma kidolgozásához öt óra áll rendelkezésükre. A Rákosi Mátyás tanulmányi verseny első helyzettje — minden tantárgyi versenyen — oklevelet és ezer forint pénzjutalmat, két második helyezett Oklevelet és 500—500 forint pénzjutalmat kap. Az országos döntőbe került többi tanuló közül az arra érdemesek könyvjutalomban részesülnek. Az Iskolák igazgatói az okleveleket, díjakat és könyvjutalmakat a tanévzáró ünnepélyen osztják ki a nyerteseknek, Somogyi Istvánnal együtt többen elmondták azt is, hogy a tagság kevésnek tartja a szövetkezet munkaerejét, de főleg azért, mert kevés a fiatal. Ebből adódik a szövetkezet pártszervezetének az a fontos feladata, hogy a szövetkezeti fiataloldcal többet törődjék, kedveltesse meg velük a kollektív életet. Ehhez és a szövetkezeti munka fellendítéséhez javasolta Tóth József elvtárs a munkaverseny mielőbbi megszervezését a szövetkezetben, és javasolta azt is: vezessék ott be a premizálást. A TSZ FEJLŐDÉSE ELŐL a jó politikai munka még nem hárított el minden akadályt. Nem ls háríthatott, hiszen ez a munka jobbára még most kezdődött. De van is olyan probléma, amit politikai munkával nem oldhatnak meg az ásotthalmiak. Nem segíti munkájukat megfelelően a szegedi járási tanács. Nem tudni, hogy miért nem intézte el például azt, hogy a szövetkezet meszet kapjon a permetezéshez. A tagság a szőlőből és a gyümölcsből várja a jövedelem nagyrészét s ezért különösen nagy hiba, ha a járási tanács felelőtlenül dolgozik. Az akadályokat minél gyorsabban el kell hárítani a Szabadságharcos tsz fejlődése elől, mert a szövetkezet tagjai azért dolgoznak, hogy szövetkezetük erősödjék, s hogy benne valamennyi tag jó megélhetést biztosító jövedelemben részesüljön munkájáért, (— Racmr —) A háború ellen a békéért Emlékezés Verescsagin, nagy orosz csalaképfesfő halólónak 50. évforduló iára ffz „Uj Kína" hírügvnükség tudósítójának Kommentárja a genfi értekezlet amerikai szabotálásáról Peking (Uj Kina). Kiang Nan, az Uj Kina hírügynökség különtudósító ja írja: A genfi értekezlet megnyitásának közeledtével az egész világ békeszerető népei sóvárogva remélik, hogy az öt nagyhatalomnak más érdekelt országok részvételével megtartott értekezletén megállapodás jön létre a koreai kérdés békés rendezéséről és az indokínai béke helyreállításáról. Ez enyhítené a feszültséget és megszilárdítaná a békét a Távol-Keleten és a világ többi részén. Az Egyesült Államok háborús üszítói azonban, akik rettegnek a tárgyalásoktól és békétől és zűrzavarba akarják dönteni a világot, háborús mesterkedések sorozatával lázasan Igyekeznek félelmet kelteni és felszítani a háborús hisztériát. Mindent elkövetnek az értekezlet szabotálására, hogy kiterjeszthessék az indokinai háborút és fokozzák agresszív tevékenységüket a Kinai Népköztársaság elleni Dulles külügyminiszter Washingtonból Londonba és Párizsba utazott, hogy megvitassa, az angol és a francia kormánnyal a genfi értekezlettel kapcsolatos kérdéseket. Sajtójelentések arra vallanak, hogy útjának célja az angol és a francia kormány rákényszerítése a „közös akció"-ról szóló együttes nyilatkozat kiadására még a genfi értekezlet előtt. így akarja megalakítani a „szilárd nyugati arcvonalat" az értekezleten és előkészíteni az intervenció kiterjesztésének útját Az „International News Service" április 6-i washingtoni távirata szerint- az Egyesült Államok már felkérte szövetségeseit, vállaljanak végleges kötelezettséget a katonai erő mennyisége tekintetében, amellyel az indokínai háborúhoz hozzájárulnak. A java 'at, amelyet Dulles NagyBritanniának, Franciaországnak, Ausztráliának, Uj-Zélandnak, Thaiföldnek és a Fülöpszigeteknek tett, nagyjából az, hogy az Egyesült Államoknak és az említett hat országnak lehetőleg mielőbb fel kell állítaniok a „hét nemzetből álló haditanács"-ot. A tanácsban minden résztvevő országnak „kötelezettséget kell vállalnia, hogy hozzájárul a nemzetközi katonai erőhöz, amely szárazföldi csapatokból, valamint légi es tengerészeti egységekből áll". Az Egyesült Államok vezető köreinek mindezek a hnngoskodásai és lépései nyilvánvalóan szembehelyezkednek a békeszerető népek akaratával. A jószándékú emberek azonban világszerte tudják, hogyan kell elbánni az Egyesült Államok vezető köreinek a béke útjának elzárására irányuló ilyen reménytelen mesterkedéseivel, p1 élszáz esztendővel ezelőtt, 1S04 forradalommal terhes tavaszán, az orosz-japán háború kitörésének éviében, a fölrobbant Potropavlovszk-hajón Port Artúr előtt halt hősi halált Vcrescsagin, a világhirü orosz osataképfestő, aki a háborút az emberiség legszörnyűbb szerencsétlenségének, s könyörtelenül igazsághű megvilágítását az ellene való küzdelem egyik leghatásosabb eszközének tartotta. Legvilágosabban P. M. Tretyakovnak, az ismert orosz műgyűjtőnek Írott levelében tett hitet életcélja mellett: „Mint művész, magam előtt látom a háborút és amenynyire erőmből telik lesújtok rá; az már más kérdés, tehetség kérdése, hogy csapásaim valóban erősek-e, de én teljes lendülettel, kíméletlenül mérem az ütéseket Tökéletesen egyetértünk Verescsaginnak azzal a jellemzésével, amelyet A- K. Lebogyev. a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának levelező tagja, a nagy festő életrajzírója, adott nemrégiben róla. Lebogyev Vorescsagint a zsarnokság, az erőszali, a barbárság esküdt ellenségének és a felvilágosodás eszméi szenvedélyes védelme, zöjének nevezi, akit az egyszerű nép sorsa iránti humanista érzés hatott át. Verescsagin lerántotta a leplet az önkényuralmi jobbágyrondseerről, a kapitalizmus véres gyarmati politikájáról és az egyház hamisságáról. Alkotásai ma is a kapitalista álcivilizáció elleni tiltakozást oltják az emberek millióiba. VT aseílij Vasziljovies Vereses a* gin 1842-ben, a Novgorod melletti Cserepovies helységben földbirtokos család gyermekekónt született. Környezete a művészi pályát „nemeisemberhez nem méltónak" tartotta. Szülei katonai karriert szántak Fiuknak, s rendkívüli szigorú Intézetbe, a Tengorészetl Kadettiskolába adták. Az Ifjú Verescsagin kitűnő eredménnyel végezte iskoláit és közben rajzolásra ls szakított időt magának. Ezalatt vonzalma a művészet Iránt oly erőssé vált, hogy szülei akaratával dacolva lemondott az előtte álló katonai sikerről. Leszerelt, hogy teljesen átadhassa magát a művészetnek, bár atyja mindenfajta anyagi támogatást megvont tőle. 1859-től több évig a Pétervári Képzőművészeti Akadémián növendék, majd váratlanul kisebb örökséghez jutva Franciaországba utazott és Gerome-nAl tanult Párizsban. A hatvanas évek végén Verescsagin már komoly rajztudás birtokában volt. Művészileg már fel volt vértezve, csak mlég azt nem tudta, hogyan használja fegyverét. Egy különös véletlen felszínre hozta azt, ami mér kialakult benne. 1867-ben ajánlatot kapott, hogy lépjen be egy éppen hadjáratra készülő oroez hadseregbe, mely a középázsiai rabszolgatartó kánok ellen indult. Verescsagin ekkor találta magát először azemtői-szembe a háborúval és annak minden borzalmával. Azok a rajzai és tanulmányai, amelyek ezon esztendők hadjáratainak benyomásait és élményeit tükrözik, két későbbi, Párizsban és Münchenben megszülető képsorozatnak képezik az alapját. „A halálos sebesült", „A trófeák megtekintése",a „Diadal-ünnep", a „Váratlan támadás", stb. című tur. kesztáni képcin szenvedélyesen és sokrétűen mutatja be a háború kegyetlen valóságát. Alkotásai dühödt támadásokat váltottak ki a magasrangú oári tisztekből, melyeiket egyes akadémiai körök csak fokoztak, s különösen akkor váltak élessé, amikor a művész az akadémikus! címet visszautasította. Verescsagin kérlelhetetlenül gyűlölte a hivatalos hazugságokat és azt a vak magasztaldst, amely századok óta megtölti a Horace Vernet-ek és a hozzájuk hasonlók képeit. j 0*7^1-bon indiai útra indult. A „Meseország" nem egzotikumával ragadta meg őt, bár számos kitűnő tanulmányt készített az indiai építészet elbűvölően szép emlékeiről. A nagy festő mindenek előtt a szenvedő embert, a hatalmas népet látta meg, mely a kizsákmányolók ós gyarmatosítók igája alatt az emberiség egyik legeredetibb kultúráját teremtette meg. Verescsagin először eltűnődött a dolgok felett, majd nekilátott újabb képsorozatának megfestéséhez, melynek egyik kimagasló alkotása: „A hindu felkelők kivégzése az angolok által". Az Indiai vázlataiból a művész egész történe'mi képsorozatot tervezett, azonban ennek legnagyobb részét nem tudta megvalósítani. A balkáni héború (1878—79) akadályozta meg Verescsagint, hogy iudiai tanulmányait kidolgozza. Verescsagin búcsút mondott családjának, az új és kényelmes műteremben megkezdett festményeknek és a frontra sietett. A hadjárat alatt ismét bebizonyította rendkívüli bátorságát, súlyos sebesülése előtt és felgyógyulása után is. Visszafojtott lélekzettel és szorongó szívvel vitte apró úti-vásznaira azokat a rettenetes jeleneteikot, amelyek előtte leperegtek. A háború borzalmait, a bestiális és vad küzdelmet a csatában, a vágóhídra küldött ártatlan, jólelkű és naiv áldozatok kifejezhetetlen ezen. védését olyan tűzzel, utánozhatatlan tökéllyel és olyan lelkesedéssel festette meg, amely csak egy megrendült Klek mélyéből eredhet. így születtok képei, amelyekhez foghatót senki som festett Európában — mondotta róla kortársa, V. V. Sztászov, a kiváló orosz műkritikus. Súlyosan téved, aki azt gondolja, hogy Verescsagin kizárólag „háborús" képek festője. Nemi Verescsagin katonái — ez pedig maga a nép — csak a háború tartama alatt hordanak mundért és fegyvert. A fegyverszünet aláírása után ^ Verescsagin gazdag anyaggal tért vissza Párizsba. A balkáni sorozat egyike a művész legerőteljesebb művelnek, amely a realista eszmiei általánosítás ragyogó példáit mutatja. Kíméletlen igazsággal különösen az „Ut a Plevnából", „Támadás előtt", „Támadás után", „Gyászszertartás", stb. bcpel megrázóaJk. Érthető, hogy ezek a mind tartalmukban, mind mesterségbeli kivitelezésükben szokatlan képek a közönség tömegeire hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt kivételes hatást gyakoroltak. Európa el volt kópedve. Verescsagin londoni, párizsi, bécsi, berlini, budapesti, stb. kiállítása olyan diadalmenot volt, amely nem sűrűn esik meg a művészetek történetiében. Munkások, parasztok, katonák tömegei, általában a dolgozó nép jelent meg pétervári és külföldi tárlatain. Verescsagin egyébként azt mondotta, hogy kU állításain szivesebben lát harmincezer parasztot, mint háromezer, grófnőt. És valóban: a nép kíváncsian sietett a kiváló művész húrború ellenes alkotásait megtekinteni. Verescsagin művészi tevékenysége utolsó időszakának legjelentősebb alkotása az a képsorozat, amelyen Napoleon 1812. évi oroszországi hadjáratát örökítette meg* A mester ezt a történelmi eseményt csodálatos erővel ábrázolta. Verescsagin előzőleg hatalmas tudományos kutatómunkát végzett, hogy önálló véleményt tudjon alkotni a szóbanforgó kor embereiről és eseményeiről. A nagy festő úgy ábrái zolta a napoleonl hadjáratot, a franciák vereségét, mint a nép han cát a támadók ellen. 1898-ban Ve-i rescsaginnak a Fülöp-szigeteken és Kubában volt újra alkalma közelről megfigyelni a háborús fenevadat. Négy évvel később Japánban járt s gazdag anyagot gyűjtött* amely az ország dolgozói iránti 1 élénk rokonszenvét bizonyítja. Ötven évvel ezelőtt, 1904-ben az orosz-japán háború ismét Keletre szólította őt, ahol utoljára találkozott a háború rémével. Ez a találkozás azonban már életébe került* A z átmeneti idők esztétái —• mondotta Tyihomirov elvtárs* Verescsaginról tartott budapesti emlékelőadásában — minden rendű és rangú formalisták, amennyire csak lehet kisebbíteni szerették volna Verescsagin művészetének jelentőségét és értékét, de a nép bírálata helyesebbnek és erősebbnek bizonyult. Verescsagin alkotásainak nemes eszmei irányzatossága, nagy mesterségbeli tudása, amely nélkül harca eredménytelen lett volna, születése után 100 és halála után 50 évvel újra széleskörű elismerésre talált a néptömegek, a szovjet nép körében, s mint A. A. Zsdanovnak a zenei szakemberek tanácskozásán elhangzott szavai bizonyítják, Verescsagin hagyományainak jelentőségét sikerült teljes mértékben helyreállítani. És ma már nem csak egyes művészek, hanerrf a világ haladó művészeinek százai és ezrei kapcsolódnak be tehetségük minden erejével a háború ellen a világbékéért folytatott harcba. Szelesi Zoltán, az MSZT Képzőművészeti Szakosztályának vezetője, a Csongrádmegyei Kulturális Bizottság tagja » L