Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-03 / 52. szám

DELMRGYRRORSZRG SZERDA, 1954. MÁRCIUS 3. Pá rtélet • ' —MMMM^mmmm^mamm^ Dolgozzék az alapszervezet vezetőségének minden tagja A Központi Vezetőség júniu­si határozata előtti időkben alap­szervezeteink vezetésében az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy egyedül a párttitkár intézte jól­rosszul, de többnyire rosszul a párt­ügyeket. Előfordult — különösen fa­lusi alapszervezeteinkben —, hogy a pártvezetőség többi tagja csak jegyzőkönyv szerint volt vezető, a valóságban alig vagy egyáltalán nem. Ilyen körülmények között szó sem lehetett kollektív vezetésről, ami a taggyűlés határozatainak leg­többször tökéletlen végrehajtását vonta maga után. A pártvezetőségi lagok tétlenségéhez jelentősen hoz­zájárult általában az a tény, hogy a pártvezctöségi üléseken nem hoztak határozatot minden egyes reszortfelelős feladatáról és esak egyedül a párttitkár inté­zett el valamit a pártépítés sok­oldalú és nem egy esetben bonyo­lult problémáiból. És mivel a párt­titkár sok esetben nem Is nagyon engedett beleszólást a pártügyekbe, a vezetőség többi tagja könnyen rá­hagyta, mondván: majd csinálja a párttitkár, ő a felelős mindenért. A párttitkár természetesen nem tud­ta, mert nem is tudhatta hibátlanul ellátni azt a feladatot, amely a ve­zetőség egészének, kollektívájának feladata lett volna. Ha a pártpro­paganda megjavítását tűzték napi­rendre, akkor szem elől tévesztet­ték a termelés emelkedésének kér­déseit, — ha a tag- és tagjelöltfel­vétellel foglalkoztak, akkor elakadt a tömegek közötti politikai felvilá­gosítás és így tovább. Ennélfogva nem erősödött sem a pártszervezet, sem a párt és a tömegek közötti kapcsolat; Meg kellett szüntetni az ilyen helytelen párt szervezet-veze lést. Ezért mondta ki a Központi Veze­tőség határozata a vezetőségválasz­tó taggyűlések előkészítéséről és a pártvezetőségek újjáválasztásáról: „El kell érni, hogy a pártvezetősé­gek újjáválasztása tovább fokozza a pártaktíva és a párttagság moz­gósítását a párt politikája és a kormányprogramm soronlévő fel­adatainak, elsősorban a termelési feladatoknak eredményesebb végre­hajtására. A pártvezetőségek és a pártszervek újjáválasztása során a politikai és szervezőmunka eredmé­nyeként alapvetően meg kell javí­tani a pártnak a tömegek közötti munkáját, és különösképpen az agi­tációs munkát mint a tömegek kö­zött végzett munka legfontosabb részét. A kongresszusig el kell érni, hogy a pártszervekben és a párt­szervezetekben az eddiginél jobban érvényesüljön a kollektív vezetés elve." Olyan fontos és sürgős feladatok ezek, amelyeknek végrehajtása az új vezetőségek jó munkájától függ elsősorban. A vezetőségválasztó taggyűléseken nem titkárt válasz­tott és választ a párttagság, hanem vezetőséget választott és választ a legjobb, legállhatatosabb kommu­nistákból; A pártvezetőségnek és nem a párttitkárnak kell végrehajta­nia a taggyűlésen hozott és a tagság által jóváhagyott hatá­rozati javaslat minden pontját. Nem a párttitkórtól, hanem a ve­zetőségtől kérik majd számon a kö­vetkező taggyűlések, hogy a párt­tagság bevonásával mennyiben haj­totta végre a taggyűlés döntését. Azt jelenti ez, hogy a pártszervezet, minden vezetőségi tagjának dolgoz­nia kell a pórtélet Ilyen vagy olyan területén; azt jelenti, hogy a párt­szervezet elnökének nemcsak a tag­gyűlések megnyitása és bezárása a feladata, az agit.-prop. felelős ten­nivalója nemcsak annyiból áll, hogy a taggyűlésen ő is az asztal mellé ül. hanem konkrét pártfeladatot kell elvégeznie minden vezetőségi tagnak. A Csongrádi Bútorgyár pártvezetősége már a legelső ülésén nemcsak elosztotta a reszortokat, hanem a vezetőségi tagok részére •! konkrét tennivalót is megszabta. Más csongrádi alapszervezetek ve­zetői már két héttel ezelőtt azon -'óigoztak, hogy a tag- és tngjelölt­r vétel megjavítása céljából szám­üaveszik a termelésben és begyüj­t • ben legpéldamutatóbb munkáso­két és dolgozó parasztokat; Soha nem volt még olyan nagy szükség erős pártszervezetek­re, a párt és a tömegek közötti szi­lárd kapcsolatra, mint éppen nap­jainkban. Ha dolgozó parasztsá­riunk most nem feszíti meg minden erejét, hogy megvesse alapjait a magas terméshozamnak, ha üzeme­ink munkásai nem teljesítik tervü­ket és kongresszusi felajánlásaikat, könnyen egy egész esztendőt elsza­! ijlhatunk a népjólét emelésének pi ogrammjából. Márpedig ezt senki nem akarja a mi mcgyéntjften sppig A siker javarészt attól függ, hogy a megválasztott pártve­zetőségek hogyan tudják mun­kába szólítani, példamutatásra serkenteni és mozgósítani a pártszervezeteket és a párt­szervezetek ezáltal hogyan tud­ják felsorakoztatni maguk mö­gé az egész üzemet, az egész falut. De ha csak egyedül a párttitkár vállalja magára a pártvezetést, a tanács munkájának és a község áruellátásának ellenőrzését, a dol­gozó emberek ügyes-bajos dolgai­nak orvoslását — előbb-utóbb rá­döbben, hogy nem képes erre. A pártonkívüli munkások és parasz­tok előtt pedig mihamarabb elvesz­ti tekintélyét és akarva-nemakarva újból falat emel pártunk és a nép közé. Ujszentivánon szereti és be­tsüli a lakosság Putnik Miklós párt­titkárt és rajta keresztül szereti a pártszervezetet, a pártot, De ha Putnik elvtárs nem osztja meg a munkát a vezetőség többi tagjával, akkor községében hamarább vagy később megreked a trágyázás, a ta­lajelőkészítés, a vetés, ami a dol­gozó parasztok bizalmát csökkente­né a pártszervezet iránt. Ellenben, ha az agit.-prop. felelős jól meg­szervezi és állandósítja az agitációt, ha a pártszervezet elnöke segíti és ellenőrzi a tömegszervezetek mun­káját, ha a gazdaságvezető nemcsak adminisztrál, hanem rendszeresen foglalkozik a pártbizalmiakkal, ha a párttitkár ellenőrzi a vezetőség tagjainak tevékenységét — akkor fokról-fokra megnövekszik bennük a felelősségérzet, kifejlődik bennük a kommunista munkastílus és szí­vesen követik őket a dolgozó töme­gek. A pártvozotősógok tagjain van most a kommunisták és pár­tonkívüliek szeme; ellenőrzik, hogy megfelelnek-e arra a bizalomra, amit a taggyűlés beléjük helyezett. Emellett szükséges azonban, hogy a városi és járási pártbizottságok il­letékes osztályvezetői személyesen többször is beszélgessenek a párt­vezetőségek tagjaival. Mondják meg nekik, hogy mit hogyan kell el­végezni, és menetközben nyújtsa­nak nekik segítséget. Minden pártvezetőségi tag le­gyen tudatában annak, hogy azon a poszton, ahová a párt­tagság állította, a dolgozó em­berek boldogulásáért, jobb, vi­dámabb életéért dolgozik. A legközelebbi taggyűlésekre már munkájuk tapasztalata alapján, közösen készítsék el a beszámolót, hogy lássa a párttagság: jól vá­'lasztott, amikor az új vezetőségre ladta szavazatát; Az első ötéves terv eredményeit és a második ötéves terv feladatait tárgyalta a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusának március 1-1 ülése Szófia (TASZSZ) Március else­jén a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa áttért a harmadik napirendi pont tárgyalására. Adél­előtti ülésen Georgi Csankov "A Bolgár Kommunista Párt VI. kon­gresszusának irányelvei a Bolgár Népköztársaság fejlesztését szol­gáló 1953—1957. évi második ötéves tervhez-* címmel tartott beszámo­lót. A második ötéves terv — mon­dotta Csankov —i előirányozza a szocializmus to­vábbi építését országunkban, biztosítja a még nagyobb fel­lendülést a népgazdaság legfon­tosabb ágainak fejlesztésében és a dolgozók jólétének nagy­arányú növelését. Georgij Csankov részletesen fog­lalkozott az első ötéves terv telje­sítésének eredményeivel. Hangsú­lyozta, hogy az elmúlt években megvalósították az ötéves terv fő­feladatát: az országban felépültek a szocialista társadalom alapjai. Csankov áttérve a második öt­éves terv alapvető feladatainak is­mertetésére, a következőket mon­dotta: ad első ötéves terv éveiben a szocializmus építése terén el­ért nagy sikerek lehetővé te­szik a pártnak cs a kormány­nak, hogy a második ötéves terv éveiben biztosítsa a nép­gazdaság további fejlesztését s ennek alapján nagymértékben növelje az ország dolgozóinak anyagi és kulturális jólétét. Az előadó elmondotta, hogy a második ötéves tervben a népgaz­dasági beruházások összege az első ötéves terv négy éve alatti beru­házásokhoz viszonyítva körülbelül kétszeresére emelkedik. Csankov részletesen — a nép­gazdaság minden ágára vonatko­zólag — ismertette a második öt­éves terv feladatait. Elmondta, hogy 1957-ben az ipari termelés színvonala az 1952-es évhez vi­szonyítva az előirányzat szerint 60 százalékkal lesz magasabb. Az ötéves terv végére az ipari termelés részaránya az összterme­lésben körülbelül 56.4 százalék lesz, a mezőgazdasági termelés részaránya pedig 26.6 százalék. Az ipar egyik alapvető feladata a vaskohászat és a színesfémkohá­szat fejlesztése. A bolgár gépgyártás a második ötéves tervben mezőgazdasági gé­pek, fémforgácsoló gépek, bá­nyaberendezés, erőműberendezés, építőipari gépek és a szükséges tartalékalkatrészek gyártására fog berendezkedni. Jelentősen megnövekszik a köny­nyú- és élelmiszeripar termelése. Igy az élelmiszeripar 1957-ben 50 százalékkal több terméket fog előállítani, mint 1952-ben. A mezőgazdasági termelés terü­letén rendkívüli jelentőségük van azoknak a feladatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy megszüntessük a mezőgazda­sági termelés elmaradottságát az ipar fejlettsége és az ország szükségletei mögött — hangsúlyozta Csankov. Iz angol munkásmozgalom megakadályozhatja ás meg is kell, hogy akadályozza a német militarizmus ujabb felfegyverzését London. Nagy-Britannia Kom­munista Pártja nyílt levelet inté­zett a munkáspárt, a szakszerveze­tek és a szövetkezeti mozgalom tag­jaihoz. A nyílt levél a többi között ezeket mondja: — Az angol munkásmozgalom megakadályozhatja, és meg is kell, hogy akadályozza a német militarizmus újabb felfegyver­zését. Bún lenne a béke és az angol nép ellen, ha ismét fegy­vert adnának azoknak a kezébe, akik két világháborúért voltak felelősek. De éppen ez az amerikai kormány és az angol tory-kormány célja, Keresztül akarják erőszakolni az „európai védelmi közösséget". Ez Nyugat-Németország felfegyverzé­sét jelenti. — Adenauer kormánya már ke­resztülerőszakolta a nyugatnémet parlamentben, a sorozási kötelezett­séget megengedő törvényt. Az angol nép törhetetlen, ha­talmas ellenállását a nyugatné­met felfegyverzéssel szemben a munkáspárt parlamenti csoport­jában és a munkáspárt orszá­gos végrehajtó bizottságában lezajlott viták is tükrözik. A jobboldali vezetők minden erő­feszítésük ellenére is csak a leg­csekélyebb többséget tudták meg­szerezni politikájuk számára a munkáspárt parlamenti csoportjá­ban; A levél a továbbiakban hangsú­lyozza, nem igaz, hogy a berlini értekezlet azt mutatta: nem lenne értelme további tárgyalásoknak a Szovjetunióval. Azért nem értek el Berlinben megegyezést, mert Eden szolga módjára nyomon követte Dtil­lest. A békés, egyesített Németország ügyének tárgyalás útján történő megoldása előtt a fő akadály az volt: a nyugati hatalmak nem vol­tak hajlandók lemondani arról a céljukról, hogy Nyugat-Németorszá­got felfegyverzik és bevonják a nyugati katonai tömbbe. — A Szovjetunió azt javasolta* hogy mialatt tovább folynak a tár­gyalások Németországról, készítsék el az európai biztonsági szerződést. Ez kiterjedne Európa valamennyi országára, nemcsak az „európai vé­delmi közösség" hat országára és valamennyit biztosítaná bármely oldalról kiinduló támadás ellen. Ezt a javaslatot komolyan meg kellett volna fontolnia főként Angliának, mert egyszersmin­denkorra végetvetne a német támadásnak és új lehetőségeket nyitna a békés fejlődés és ke­reskedelem előtt. — A Nyugat ezt vita nélkül visszautasította, de a munkáspárt­nak követelnie kell, hogy folytassa­nak tárgyalásokat a Szovjetuniónak erről a javaslatáról. Egyszersmind a berlini találkozónak azt a dönté­sét, hogy hívjanak össze Genfbe ér­tekezletet Korea és Indokina kérdé­sében, a lehető legerősebb népi nyomásnak kell követnie a koreai helyzet békés rendezése és az indo­kinai háború megszüntetése érde­kében. — A jelen pillanatban, amely oly sorsdöntő Anglia és a béke jövője szempontjából, a munkásmozgalom tagjainak kötelességük megbuktat­ni a tory-kormányt és érvényre jut­tatni a béke, a nemzeti független­ség és a társadalmi haladás politi­káját. Az Egyesült Államok nemcsak Indokínában, de Észak-Afrikában is semmibe veszi a francia érdekeket Bemard Lavergne professzor a francia-amerikai viszonyról Párizs (TASZSZ). A „La Tribüné des Nations" című folyóirat közöl­te Bemard Lavergne professzor cikkét a francia-amerikai viszony­ról. Bemard Lavergne megírja, hogy az Egyesült Államok nemcsak Indokínában, de Észak-Afriká­ban is semmibe veszi a fran­cia érdekeket. „Washington franciaellenes poli­tikájában odáig ment — írja La­vergne —, hogy mogengodto a mad­ridi kormánynak, vagy talán még bíztatta is arra —, hogy Tetuanban megszervezze o spa­nyol övezetben élő marokkói­ak megmozdulását Ben Arafa szultán ellen. Minthogy Washington katonai egyezményt irt alá Fanoo tábor­nokkal és milliószámra küldi neki a dollárokat, magától értetődik, hogy John Fostor Dulles egyctltn intésével megakadályozhatná, hogy Madrid, következésképpen, hogy a spanyol övezetben élő marokkói­ak nyugtalanságot és zavart kelt­senek a mi övezetünkben" ... „Kormányunk — folytatja La­vergne — már annyira hűbé­ressé alacsonyodon, hogy nem meri megmondani Washington­nak, hogy Franciaország nem hagyja magát többé az orrú­nál fogva vezetni, hanem, mini látjuk, felkérte Washingtont, hogy tegyen jó szolgálatokat" ... Washington nzonban mitsem válu­Bzolt. Végül is a következő hely­zet alakult ki: Indokínában az Egyesült Ál­lamok zsoldosai Irt'ii k < ét hogy gyalázatunk teljes legyen, Marokkóban és Tuniszban még rúgásokat kapunk az amerikai­aktól ... Lavergne követeli, hogy Frar.­claország minél előbb szüntesse meg a „becstelenség" politikájúi, azaz azt a politikát, amely aláren­doli a francia érdekeket a nyu­gatnémet követeléseknek. Bcrnurd Lavergno követek továbbá, hogy Washington úgy bánjék a fran­ciákkal, mint „szövetségesek­kel, ne pedig mint alárendel­tekkel, hogy ne is mondjuk mint szolgákkal, ahogy ez mos­tanában történik". 33. Az idő lassan', do biz­tosan ós dorüsen elhoz­ta a tavaszt. Egy májusi reggelen Károly hová gódott a legények kam­rájába és így szólt, el­nézve az Imre füle mellett, valahová a falra: — Fontos dolgod lesz, Imre. Más ezt nem is tudná megcsinálni helyetted. — Mi lesz nz? A hajnal fényo homályosan derengett a nyirkos kamra közepén. A sarkokban, az emeletes ágyak közt még áporodott sötét ftég volt. Imre egy ingben és gatyában ült az ágy szélén. — Majd meglátod. Siess, öltözz és gyere be a konyhába. Imre felkapkodta a ruháit, felhúzta a csizmáját, amit éppen a napokban talpalta­tott meg, s ment. Károly felugrott a konyhai asztal mel­lől, s magyarázott, de nem nézett egyszer so az Imro szeme közé: — Szép munka. Ilyet te már úgy is so­kat csináltál, hát biztosan kodvolod. Gyere 1 — Károly felrántotta a konyha üvegezett aj­tajút, az udvaron keresett egy rossz vödröt, meg egy lapátot, odaadta Imrének, s ment az árnyékszék felé. Jmre tétovázott, nem akarta követni, erre Károly hátraszólt: — Gycre-gyero! Mit állsz meg? — Megkerülte az árnyékszéket és azt mondta, komolyságot erőltetvo ronda ábrázatára: — Ki kell pu­colni! Imrében felfortyant a méreg. Látta, Ká­roly csúfondárosan nevet beesett két szemével. — Pucolja maga, a gazdája istenit. Én .magtem KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE és eldobta a lapátot. — Ráadásul pont ilyen Időben? Akinek eszo van, télen csinálja az ilyesmit! Nem lehet tudni, Károly gúnyolódik c, vagy őszintén beszél, do szépen kórlelto vá luszként a fiút: — Csináld meg, kiskomám, nem tart az sokáig. Hargitai úr parancsolta. — Igy könyörgött neki, de Imre hajthatatlan­nak látszott, Károly erre ígért neki ötven krajcárt. — Mindegy már nekem, az öi (Adaton . Iniro beadta a derekát, s doVíl^^, dör mögve emelte fel a lapátot. Az árnyékszéknek hátul nagy,dr0 _ Imro felszedte a palincsokat és unat^ got lapátolni kezdte kifelé. Károly nein nagy távolsági néztc a müveloíet, amig a gödörből M**®? _ cl nem lepte. Erre megfordult, elmegy Jmre utána kiáltott: . - Legalább ogy kis p ál Int Az ember bélo kifordul ettől a«dösBéB Mindjárt hozok, kiskoré1 — vigyo­rogta Károly, « bement a lenyelt kamra­jába. Imre lapátolt, lapútolt siive- a t0ll,™t dörrel szaoorán lépkedett a kertben us nagy lyuk felé, liogy mielőbt utána legjei ennek a sintérmunkának. Zuorgott a nanv ingertől a gyomra, s Károly várta a P kával, de az nem jött, egétz früstökig ne" jött. A laeáH*' feúaBPlt » B*** fenekén, mikor Károly mégis megjelent, szinte észrevétlenül. ^ — Hamarább is jöhe­tett volna — morogta Imre szemrehányóan. A lapátot bele­vágta a földbe, törülte a kezeit, nagyot kö­pött, hogy szájában tiszta helyet csináljon nz égető folyadéknak. Károly nyiltan Ingerelte Imrét. Tenye­rével zsebére csapott, s vigyorogva azt mondta: — Nem olyan olcsón adják ezt a kisüstit. Merd esak toli azt a vödröt még ogyszerl — Ne vacakoljon már, Károlyi — Addig podig nem adok. Imro némileg már hozzászokott a bűzhöz, mert mindent meg tud szokni nz ember, a vödör félig volt, veszekedni so volt kedve, odaállt hát a gödör legszélére, még le ls ku­corodott ogy kicsit, mert már csak úgy érte el a fenekét, s merítetto a lapátot. A gödörből leszedett vastag deszkák a háta mögött feküdtek, s Károly is a háta mögött állott. És Károlynak pokoli gondolata támadt. Az egyik palincsot, amelynek vége majd­hogynem az Imre csizmája sarkáig ért, teljes erejéből megrúgta, a palincs hátulról nekí­•ngódott Imre csizmájának, miro a legény lvesztette egyensúlyát, s lábal lecsúsztak a ödörb®. A lapátban támaszkodni igyekezett, pá\:l ködör feneke pulin, iszapos volt, a la­múi\ belemélyedt nz iszapba, Imre kapálódzott, do 3 a gödör szélében is kapaszkodott volna, szenYn8ú'ya lefelé húzta és belecsúszott egé­a gödörbe, vadul káromkodva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom