Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

VASARNAP, 1954. MÁRCIUS 7. DfLMAGYARORSZttG Egy munkásasszony kincsei NYOLC GYERMEK ÉDESANYJA Az íróasztal mélyében ku­tattam, sorba raktam a bro­súrákat, füzeteket. A sok pa­pír között találtam egy kis fe­hérfedelú brosúrát, amelyet még 1948-ban adtak a népne­velők kezébe. A fehér borító­lapot élmunkás-jelvény díszíti: a jelvény mellé ezt írták: "Akik élenjárnak a hároméves terv teljesítésében. A szegedi élmunkások és újítók kitűnnek p termelés frontján*, Lassan lapozgatni kezdtem a füzetet. Élmunkásoknak, újítóknak, a pionka élharcosainak fényké­peivel van tele. A fényképek mellett kis szöveg ismerteti, hogy a fényképen látható él­munkás hol dolgozik, mivel ér­demelte ki a mellére tűzött fényes ötágtí csillagot. Legtöbb köztük fiatal, do látni itt kö­zépkorú murikások és munkás­nők arcát is. Közkiik a legidő­sebb talán Csamángó Istvánné. 1948-ban Csamangó Istvánné él­munkás fényképe mellé ezt írták: „A Szegedi Gyufagyár élmunkása. Csamangó e tv társnő a gyufagyári normák megállapításánál hatalmas népnevelő munikát végzett. Amikor a normát megállapították, Csaman­gó elvtársnő, mlitit az üzemi bizott­ság elnöke, először szavakkal, majd később tettekkel is igazolta azt. hogy a normát helyesen álla­pították meg. 130 százalékot telje­sít és mennyiséigben, minőségi munkában élenjár ,a többi dolgozók előtt; Munkatársait oktatja és ma már valamennyien százszázalékon felül teljesítik a normát. Pártmun­káját példásan és kifogástalanul végzi". Sokáig néaem ennek az idos munkásasszonyinak képét. Arca sok melegséget multat, egy hosszú küz­delmes élet azonban a keménység, a határozottság vonalait rajzolta a szája köré. Kíváncsi vagyok erre a küzdelmes életre, de különösen arra. mi történt Csamangó István­néval 1948-óta; Dolgozik-e még, hogyan él most, amikor új életünk szépségei egyre több keserű ráncot törölnek le az arcokról., Megkeresem Csamangó István-* nét. Nem a gép mellett; a gyárban, hanem otthonában, a „Szikra" munkásházakban. Ott lakik leá­nyával, vejével és unokájával együtt; Tágas, tiszta konyhába lépek be. Az asztal melletti széken szőkeha­jú, kékszemű kisfiú térdel. Nagy buzgalommal figyeli nagymamáját, aki vele szemben ül és krumplit hámoz. A rádióban halk zene_ szól, beárasztja dallal a meleg konyhát. A békés kis képet megzavarja belépésem zaja; Az idős asszony feláll, felém fordul, kedvesen mo­solyogva. Én meg csak nézem őt, Csamangó Istvánnét, az 54 éves gyufagyári munkásasszonyt. Ösz haja hátul konytyba van kötve, de néhány ősz hajszál kócosan', ked­vesen keretezi arcát. Kedvesen fogad, székkel kínál. Leülök az asztal mellé, csak csen­desen szemlélődöm, nézem a szép iis unokát, figyelem az öreg kéz munkáját, azt, hogy a kVumplihéj hogyan csavarodik le az ujjai közt az asztalra. Ebédet készít. Ez­zel kezdem a szót is: — Mi lesz az ebéd? — Mákos nudli — feleli, majd hozzáteszi: — Ilyenkor, ha délutá­nos vagyok, igyekszem olyan ételt főzni, amely több munkát kíván. Lányom egész nap dolgozik, ő nem ér erre rá. Kíváncsian kérdem meg tőle: — Az elvtársnő még dolgozik a Gyufagyárban? A kis Géza, az unoka, aki eddig húzódozott az ismeretlen vendégtől, csak nézegetett, figyelte szavamat, most élénken közbeszól, nem enge­di nagymamáját felelni. — Nagymama két műszakban dolgozik. — Büszkén, határozottan mond­ja ezt, kis elsős osztályos tudásá­val. De aztán magyarázóan hozzá­teszi: — A gyárban és itthon; Vájjon hogyan állja meg a he­lyét Csamangó Istvánné ebben a „két műszakban"? Itt náluk rend van, tisztaság. Sokat segít leányá­nak a háztartási munkában. — Milyen eredményeket ért el eddig a gyárban? — kérdem tőle. Mosolyog a kérdésre, tesz-vesz áz ebéd körül, gondolkodik a fele­leten. A kis Géza azonban felug­rik, kinyitja a konyhaszekrény aj­taját és a széket a konyhaszekrény mellé állítja. Felmászik a székre, mert másként nem érné el a felső polcot. Piros dobozokat vesz ki. KftHfegében nem fér ei mincka bá­Jp mi f ©_, •• f H^HK +§31 h - tö ' rom doboz, elpotyognak le a földre, szétnyílva, rendetlenül.* Az egyik dobozból egy ötágú csillag esik ki, a gyerek gyorsan felszedi és gon­dosan a vöröspárnás dobozba he­lyezi. Aztán elém rakja sorban az asztalra a három dobozt. Újra a székre áll fel és három vörösfede­lű kis könyvet rak még a dobozok mellé. Nagyanyja szelíden dorgálja a gyereket: — Géza, Géza, mit csinálsz? A kis Géza azonban már újra a széken térdel az asztal mellett és várja, hogy megnézzem, mi van a dobozokban és mi a kis vörös könyvekben, ö már tudja, sokat nézegette, forgatta ezeket, gondo­san vigyázva rájuk. A kis köny­vekből egy élmunkás és két szta­hánovista igazolványból Csamangó Istvánné fényképe néz rám vissza. A dátum: 1948. október 17, 1952. április 4, 1952. augusztus 20. A kis Géza állandóan beszél, kérdez és nem is vár a kérdésekre, feletetet: — Nagymama, miért van erre ráírva, hogy igazolvány? Nézd mi­lyen szép ezen a címer és nem is papírból, hanem vasból van, A gyermek miért-jei ezek. A krumpli már a gáztűzhelyen van; Csamangóné leül az asztal mellé pihenni; Most már szívesen beszél: „Az élmunkás-jelvényt a normarendezéskor kaptam. Az űj normával 130 százalékot értem el; 1951* december 21-én néhány munkatársammal együtt két gépen kezdtünk dolgozni. Gondoltam, én már öreg vagyok, de azért bírom a munkát. A két gép közé álltam és mindkettőt el tudtam látni anyag­gal. Jó eredményeket értem el és ezért kaptam április 4-én a sztahá­novista-jelvényt. Augusztus 20-ra az üzem többi dolgozóit is megtaní­tottuk két gépen dolgozni. Most is 120—130 százalékra teljesítem a tervet, pedig most rosszabb minő­ségű anyaggal dolgozom; is Kifáradt a beszédben, hiszen közben állandóan figyelnie kell az eleven mozgású kis unokára. A kis Géza nem tu­dott nyugodtan ülni, míg nagymamája beszélt. A kony­haszekrény tetején álló kalit­kából kivette Mandit. a papa­gályt. A madár messze szállni nem tud, az asztal körül sza­ladgál, a gyermek pedig ka­cagva zavarja. Üjra elkapja most és a madár az ujjain sétálgat, a nyakába ugrik és a fülébe cseveg. Nagymamája szeretettel nézi a kis Gézát és eszébe jut, hogy­ha a gyárban ünnepség van és a kis unokát is elviszi magá­val, mindig megkérdezi: — Nagymama, újra csilla­got kapsz? A gyerek felfigyel a beszéd­re és ismét közbeszól: — Nemcsak csillagot, okle­velet is szokott kapni a nagy­mama. Igen, az oklevelek. A szobá­ban a szekrény mélyéből azok előkerülnek. Hat oklevél. Az elsőt a Magyar Kommunista Párt Nagyszegedi Végrehajtóbizott­sága adta Csamangónénak 1947-ben jó választási munkájáért. A leg­szebb oklevél bekeretezve a falon lóg, büszke dísze a kis szobának: „A szocializmus építésében végzett munkájával Csamangó Istvánné a szakma legjobb dolgozója címért folyó verseny 1952. november 7. — 1953. május l-ig terjedő szakában a szakma I. legjobb gyufaipari dol­gozója címet nyerte el." Sokan öreg korukra a fiatalkori kedves emlékeket dédelgetik így, mint ahogy Csamangó Istvánné ezeket az okleveleket, élmunkás és sztahánovista-jelvényeket, iga­zolványokat simogatja. Fiatalkori szép emlékek? 1914 óta dolgozik a Gyufagyárban. Már fiatal korában is résztvett a munkásmozgalomban és ezért ő volt az első munkás, akit elbocsátott a gyáros, ha kevés volt a munka. Aztán mert jól dol­gozott, értett a szakmához, vissza­hívták mindig, ha újra több mun­káskézre volt szüksége a gyáros­nak. És ő visszament, mert kellett a pénz, kellett a kereset a család­nak: Most itt vannak a kézzelfogható, megbecsülést jelentő kitüntetések, öreg fejjel kapta ezt meg. Most jó a gyárban dolgozni. A fiatalok, már a lánya, meg a veje ki akar­ták már régen venni a munkából, hiszen öreg korra a betegség is utolérte. De ő nem megy. Ott a gép mellett akarja megérni, mun­kával ünnepelni pártunk harma­dik kongresszusát; Mert a kék szemek tiszta tükrét ez a békés, megbecsült munka, a megelégedett, boldog család adta vissza, ez simítja lassan ki a szája köré gyúlt keserű ráncokat, ezek az oklevelek, amelyeket a párt adott, ez a csacsogó, okos, nagy jövőre váró unoka, aki már a párt vezetésével, a párt biztos gondos­kodásával nevelkedik fel és lép a munkás életbe. Ezek az 6 kincsei: (n. -m.) Pálfi Lajosné fia­tal asszony, senki sem mondaná meg róla, hogy 36 éves, főleg azt, hogy nyolc gyermek édesanyja. Pedig itt vannak kö­rülötte az apróságok, az egyik pici, a má­sik kicsi, rendetlen­kedve, lábatlankod­va forognak édesany­juk körül. A legnagyobb 12 éves, most iskolában van, a legkisebbek „a két csöppség", — aho­gyan édesanyjuk be­cézi őket, — az ágyon fekszenek egymás mellett szép, fehér pólyában. Ikrek. Alig múltak két hó­naposak, de máris értelmesen nézeget­nek szét maguk kö­rül. Palika fekete­hajú, barnaszemű, Klárika örökölte édes­anyja kék szemét és szőke haját. A csöpp­ségek mellett a szösz­ke ötéves Zolika áll és a szájukhoz tartja a tejjel telt cumis­üvegel. Segít édes­anyjának. Az asszony az ebéd­főzéssel igyekszik. Egy órakor munká­ba kell állnia a Juta­fonógyárban. Míg ő dolgozik, a nagyob­bak vigyáznak a gyermekekre. Most az a legnagyobb gondja, hogy mi is legyen az ebéd? Meg is kér­dezi a két nagyob­bacska fiától: — Fiaim, mit föz­zekt A kis feketeszemű Sanyi azt javasolja, hogy paprikás krump­lit, Zolika tészta'.c­vest szeretne ebédel­ni. Meg is van tehát az ebéd. A mamának nem kell sokáig tör­ni a fejét, a sok gyerek közül egy mindig elmondja a kedvenc éleiét, csak győzze hallgatni. rA pénzt jól be kell osz­tani, mert hol az egyik gyereknek kell cipő, hol a másiknak ruha. Férje az al­győi tangazdaságban, ö pedig a Jutafonó­gyárban igyekszik minél többet keresni. Ketten aztán úgy átlaiosan 1800 forin­tot hoznak haza, meg a 680 forint családi pó lékot. Igy jóval több jut a gyerekek• nek ruhára. fino­mabb falatra, A gondot ma már sokban megkönnyíti számukra kormá­nyunk gondoslcoflá­sa. Pálfi Lajosn* a múlt évben kitünte­tést kapott: az Anya­sági Érdemérem ne­gyedik fokozatát. Most a Nemzetközi Nőnap alkalmából pedig 2200 forint pénzjutalmat adnak át neki. A Nemzetközi Nőnap szegedi ünnepségei Minden évben március 8-át, a Nemzetközi Nőnapot megünneplik a világ haladó asszonyai. Szeged női dolgozói átérezve jelentőségét és azt a harcot, amelyet a nemzet­közi nőnapokon a világ nődolgozói folytatnak a béke megvédéséért, igen szép vállalásokat tettek a nő­nap tiszteletére. Szeged asszonyai ma, március 7-én, vasárnap délelőtt fél 11 óra­kor a Szabadság filmszínházban ünnepélyes Nemzetközi Nőnapot rendeznek. Az ünnepi beszédet Szilágyi Júlia elvtársnő, a megyei pártiskola igazgatója mondja. A kultúrműsorral egybekötött nőgyúlésen a Belügyminisztérium Csongrádmegyei Főosztályának ze­nekara is szerepel Szaniszló János karnagy vezetésével. Ezenkívül még az MTH szegedi táncsoportja szerepel. A Nemzetközi Nőnap keretében megjutalmazzák a sokgyermekes anyákat és a nőmozgalomban jól dolgozó MNDSZ aktívákat. A több és jobb híres szegedi paprikáért Készüljünk fel a paprikapalánták előnevelésére Az időjárás enyhülése most már lehetővé teszi, hogy sürgősen meg­kezdjük a fűszerpaprika palánta­neveléséhez szükséges langyoságyak felállítását. Szeged vidékén túl­nyomóan hidegágyakban nevelik a paprikapalántákat. Ennek követ­kezménye a késői kirakás, ami már a meleg és gyakran aszályos má­jusvégi, júniusi időszakra esik. Így egyrészt kihasználatlanul marad a május közepén gyakori esős, pá­rás, ültetésre legalkalmasabb idő­szak, másrészt a tenyészidő sincs jól kihasználva, későbbre tolódik a szedések ideje. Szakítanunk kell tehát az ed­digi szokással és a palánták egyrészét trágyaalapon készült langyoságyakban kell előnevel­nünk. Nincs különösebb akadálya, hogy évente legalább néhány kerettel többet állítsunk be e célra, mert kormányzatunk már ezévre is gon­doskodott kellő számú melegágy­keret biztosításáról a termelők ré­szére. A langyoságyi előnevelés részleges bevezetése még azzal az előnnyel is jár, hogy az ültetés 'Azt gondoltam, olyan asszonnyal találkozom, aki családja aggályai­val küzködvc fogott a társadalmi munkába. De tévedtem. S ekkor az jutott eszembe: nem jel­lemzőbb-e ez a mai Ma­gyarországra? Talán általánosabb, vagy kez­detben bizonnyal az volt, hogy nem szíve­sen vették otthon, ha társadalmi munkát vé­gez az asszony. Én azon­ban azt hiszem: ma már ez jellemzőbb, ez az eset és egyre általáno­sabb is lesz. Nemrég a „Nők lapja" vitát folytatott a női munkáról. Különböző érvek cs vélemények hangzottak el. Mégis, abból a vitából is ez látszott, ezt a követ­keztetést vonhattam le. De talán beszéljen ma­gáért annak az asz­szonynak az élete, aki­vel Ujszenlivánon ta­lálkoztam. Babuskor Szvetozárné a községi MNDSZ-titkáK. Nemrégiben választották meg. Éppen a kultúrház­ban találtam rá — a bál előtt. melyet, szer­vezetük rendezett. A iscnészek már hangot­tafe, a közönség is gyn­Ak assztotyatc doltya lekezett. 'Az ajtó mel­letti asztalon — ez volt a pénztár — a porcelán­tányérban megcsendül­tek az első forintosok. — A haszon hamar el is kél — mondta a tit­kárasszony. — Ajándé­kot veszünk a nőnap­ra, azoknak, akik leg­inkább megérdemlik... Csak ennyit mond, mert még titok a többi. Közben elsiet, hogy a ze­nészek idejében kapja­nak vacsorát. Mikor visszatér, folytatja: Most elég szépen megindult a munka. Csak akadá­lyok is vannak. Épp ennek a bálnak a szer­vezésénél: nem találtunk zenészeket. Kérdezték is a VB-ülésen: Hogyan lesz zenef — Még ha fésűt, fújunk, akkor is megtartjuk ezt az estetl — mondtam. Végül az­tán — nehezen — mégis rendeződött a zene-ügy. Mosolyogva, lelkesen beszél. Majd rátér an­nak a történetére, hogy miképpen is kezdett tár­sadalmi munkába. — Még itt, a faluban, az MNDSZ-ben kezdtem tMgorjm, Talár '(tégy vennyolcban. Jó, össze­tartó munkát végeztek az asszonyok. Volt ének­kar, színdarabot tanul­tak. Én szépnek talál­tam, amint így együtt dolgoznak, segíteni pró­bálnak az asszonyok ba­jain. Megszerettem ezt a munkát... Hogy aka­dályoztak volnál Nem, nem akadályoztak, hogy társadalmi munkába kezdjek... ötven-ötvenegyben pe­dig a szülői munkakö­zösségben dolgoztam. Itt valóban szép munkát végeztünk. Kémiai kis­laboratóriumot vettünk az iskolának. A vizsgák után kávédélutánt ad­tunk a gyerekeknek. Nyáron, meg egy cso­port fiút és lányt tiz­tiz napig nyaraltattunk Pécsett. Majd később a szőregi téglagyárba mentem dolgozni. Fel­vettek a pártba, később bizalmi lettem. Közben — ekkortájt — az MN­DSZ-ben széthúzások történtek, felbomlott a szervezetünk itt a falu­ban. Jószerivel csak a gazdasági felelős műkö­dött, de egyébként «c»j volt semmi élet itt. Most a tél derekán, végül visszatértem a gyári munkából, s ekkor újra hozzáláttunk, élesztget­ni kezdtük az életet. Míg most — nemrég — megválasztottak titkár­nak. Először nem akartam elfogadni. De épp az uram biztatott, hogy menjek... — Hát ha elkezdted, fejezzed is be, — meséli a férj. — Azt mondtam neki. — No, így aztán elfogadtam, — fejezi bc az asszony. — Hát ez az én munkám tör­ténete. — Most azt szeret­ném, ha szép munkát vé. gezhetnénk. Segítenek bennünket ehhez. Put­nik Miklós, a párttitkár elvtárs támogatja a szer­vezetet. — Jaj. csak ez az est sikerüljön! — Es — kicsit izgatot­tan — továbbsiet ren­dezkedni. Közben meg­nézi még a pénztárnál, milyen remény lehet a. nőnapi ajándékokra. Ekkor már szól a zene is, lassan keringőzve elindul egy táncoló pár... NÉMETH munkaerőszükséglete jobban meg­oszlik, mert ha langyoságyi palán­tánk is van, legalább két héttel előbb hozzáfoghatunk az ültetéshez, s így nincs munkatorlódás. Legjobban tartják a meleget « földbe süllyesztett ágyak, 30—40 centiméter vastag friss trágyaréteg­ből készült alappal. Erre rakjuk fel alapos letaposás után a deszkake­reteket, majd 10 centiméteres ros­tált, érett, aprótrágya réteget terí­tünk rá. Deszkakeretek hiányában a ha­barccsal készült téglakeretek is megfelelnek, melyekre az ablakokat és takarókat ugyanúgy felrakhatjuk. Üvegabla­kokkal biztosíthatjuk legjobban a korai és gyors palántafejlődést, de ha beszerezhető, úgy a ritkaszövésú molinóval készült ablakkeretek is jól beválnak. A magvetést csak a bemelegedés után 5—6 nappal kezdjük meg, mi­kor a gyomok kikeltek s azokat ge­reblyével kitakarítottuk. A bevetés után gyorsan kelő gyomokat cél­szerű a beöntözött takaróföldből pörköléssel kiirtani; erve legalkal­masabb a disznóperzselő készülék. A langyoságyak vetéséhez előcsíráz­tntás nélküli magot használjunk, így a kelés egyenletesebb. Az elő­csíráztatott mag inkább a hideg­ágyaknál válik be, de az előcsíráz­tatás, különösen nagyobb mag­mennyiségnél kénves dolog. Ehe­lyett sokkal megfelelőbb az újab­ban intézetünkben Posgay által ki­dolgozott módszerrel központilag jarovizált magot vetni. Áz ágyak bevetése kézzel, szórva történik. Hogy erőteljes, zömök pa­lántáink legyenek, négyzetméteren­ként 25—30 grammnál többet ne vessünk. A langyoságyi előnevelést első­sorban a hosszabb tenyészideül csí­pősségmentes fajtánál vezessük be. Szűcs Árpád, a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet dolgozója. KINEVEZÉSEK A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa Katona Zsigmondot a kertészeti és szőlészeti főiskola szőlőmúveléstani tanszékére, dr; Gyarmati Ernőt az állatorvostudo­mányi főiskola beldiagnosztika tan­székére és Nemecz Ernőt a vesz­prémi vegyipari egyetem dékánját az ásványtan tanszék tanszékvezető docensét ugyanerre a tanszékre tanszakvezető egyetemi tanárrá ki­nevezte.; (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom