Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

DELMÜGYARORSZAG VASÁRNAP, 1954. MÁRCIUS 1. Paríelei • . 1 A kulákság korlátozásának politikájáról A munkásosztály hatalmá nak' kivívása után pártunk javasla tára a kormány többféle rendeletet adott ki a kulákság korlátozására. Ezek az intézkedések kifejezték a dolgozó parasztság érdekeit és a középparasztság is helyesnek, igazságosnak tartotta őket. A kizsákmányoló kulákság jogainak megnyirbálása biztonságérzéssel töltötte el a falu dolgozó népét, hiszen a korlátozó intézkedések azt ls Jelentették, hogy a gőgös nagygazdák nem garázdálkodhattak szabadon. Nem tehették tönkre a párt által földhözjuttatottakat, nem csaphatták be lépten-nyomon a középparasztokat. Ennek eredményeképpen erősödött a rpunkás-paraszt szövetség, javult a város és a falu közötti összefogás. Ugyanakkor csökkent a kulákság gazdasági ereje és politikai befolyása is a dolgozó parasztságra. Pártunknak a kulákság korlátozására Irányuló politikája tehát amellett, hogy helyes volt, rögtön azután szükségszerűvé is vált, amikor megkezdtük a szocializmus alapjainak lerakását. Szükségessé vált azért, mert a kulák osztályhelyzeténél fogva halálos ellensége a népi államhatalomnak, a szocialista társadalmi rendnek. Mindenki emlékezhetik még, hogyan gyilkolták meg állati kegyetlenséggel a kulákok Kiss Imre lengyelkápolnai volt párttitkárt, hogyan próbálták szétzülleszteni az ő nevét viselő csorvai termelőszövetkezetet és hogyan gyújtották fel a székkutasi Petőfi tsz istállóját. Nem ok nélkül terjedt el már akkoriban a dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok közt az a meggyőződés, hogy „a kulákból csak a sárgaföld szívja ki a gazemberséget"? Megyénk dolgozó népe előtt is bebizonyosodott gyakorlatilag Lenin tanítása: „A kulákok — a legvadállatiasabb, legdurvább, legvadabb kizsákmányolók, kik a többi országok,ban a történelem során nem egyszer állították vissza a földesurak, cárok,, papok, kapitalisták hatalmát." Világos, hogy a magyar munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság sem élhetett és ma sem élhet békességben a szétvert kapitalistáknak e falun élő maradványaival? Ebben o kérdésben azonban az utóbbi években hibát követtünk el. Figyelmen kívül hagytuk azt a lenini-sztálini tanítást, hogy a kulákság elleni harcot két szakaszban kell megvívnunk, vagyis amíg a szocialista mezőgazdaság nem tudja elegendő terménnyel ellátni az országot, addig csak a korlátozás politikáját kell folytatnunk és nem a felszámolás politikáját. Hogyan történhetett ez? A párt politikájának gyakorlati végrehajtása közben falvaink többségében zavar volt abban a kérdésben; ki a kulák? Ez részben a korlátozásra irányuló rendeletek egyes hibái miatt is előfordult. A tanácsoknál „kuláklista" volt felfektetve, és akinek ezen a listán szerepelt a neve, azt hivatalosan kuláknak tekintették. Természetes, hogy ennek a gépies és kényelmes adminisztrációnak nem egy esetben a becsületes középparasztok Itták meg a levét. A minden hájjal megkent agyafúrt nagygazda (vagyis kulák) néha „kimosdott" a kuláikságból. Megtörtént, hogy a tanácsba beférkőzött csendőr vagy kupec-cimborája húzta ki nevét a listáról, helyette pedig — hogy a létszám meglegyen — közmegbecsült középparasztokat nyilvánítottak kuláknak. Ezek az elemek szándékosan kevergették a kulák és középparaszt fogalmát, hogy egyrészt az adózásnál és a begyűjtésnél kezére járjanak a kulákoknak, másrészt elégedetlenséget szítsanak a középparasztság körében és a kulákság oldalára kényszerítsék őket. Alávaló manőverezésük közben a pórtszervezetek munkáját is megzavarták. Ezért történt meg megyénkben is, hogy a „Ki a kulák?" meghatározásánál általában nem a kizsákmányolás tényét vették figyelembe elsősorban, hanem a rendeletekben megfogalmazott „kulákhatárt". Vagyis: akinek földterülete nem érte el a 25 katasztrális holdat és Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az ANVAG4DTOLGÁLTATÍS tam—s—s—ss a 350 aranykoronát, hiába élt világéletében mások munkájából — jóravaló, tisztességes gazdának könyvelték el. Ellenben olyan középparasztokra, akiknek földingatlana elérte vagy meghaladta a 25 holdat, ráhúzták a kulák-kaptafát még akkor is, ha szikes, rossz földje volt, és mindig maga művelte családjával. Annak, hogy a kulákság korlátozásáriak politikájáról mégis átcsúsztunk általában a kulákság likvidálásának politikájára, oka volt a kulákosodás veszélyének túlbecsülése. Olyan terheket raktunk a kulákokra, amelyek nemcsak kizsákmányoló tevékenységüket korlátozták, hanem több esetben termelésük folytatását is lehetetlenné tették. A sokszor indokolatlan adóterhek és büntetések a kulákgazdaságok lerombolásához járultak és ez sértette a dolgozó parasztok, különösen a középparasztok igazságérzetét. Sajnálni kezdték a kulákokat, ami gátolta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését, gyengítette a munkás-paraszt szövetséget, megingatta a párt politikájába vetett bizalmat. Ugyanakkor a szétzilált, alig, vagy egyáltalán nem termő kulákgazdaságok láttán számos falusi funkcionárius elbizakodottá vált, vakká tette őket a „siker" és lebecsülték az osztályellenség erejét. Az egész megyében, de különösen a szegedi járásban olyan vélemények hangzottak el sajátos kézlegyintés kíséretében, hogy a „kulákok nem ártanak már a légynek se", „Maholnap koldulni mennek" és így tovább. A Közponii Vezetőség júniusi határozata és a kormányprogramm megjelenése után azonban bemutatkoztak ezek az „ártalmatlan" nagygazdák. Mintha összebeszéltek volna, egyszeriben megnőtt a szarvuk és szemtelenül támadást indítottak termelőszövetkezeteink ellen? Tudatosan félremagyarázták a kormányprogrammot és a hiszékenyeket azzal akarták mepf^erplitenl, hogy pártunk őszinte és nyílt önbírálata a népi demokrácia gyengeségének jele. Különböző' fenyegetőzésekkel visszakövetelték a termelőszövetkezet részére törvényesen betagosított földeket, pert indítottak a lakásukba költöztetett dolgozók ellen stb. Az Újvárosi Állami Gazdaság érett búzatábláját aratni -kezdte egy kulák — így akarta elrabolni a nép munkájának gyümölcsét. Hozzájárult garázdálkodásukhoz az is, hogy funkcionáriusaink egyrészét bizonytalanná tette a kuláklista megszüntetése. Voltak, akik fejüket vesztve arról beszéltek, hogy mostmár megszűnt a kulák elleni harc. Nem látták, hogy pártunk és kormányunk a megkezdett intézkedésekkel csak az elkövetett hibákat hozza helyre és változatlanul továbbfolytatja — a hibákat kijavítva — a kulákság korlátozásának politikáját. Melyek azok az intézkedések, amelyeket pártunk javaslatára tett a kormány? A szőlő, kert és gyümölcsös felszorzását például mostmár nem lehet alkalmazni. A korlátozó rendszabályokat ezentúl csak azokkal a kulákokkal szemben kell érvényesíteni, akik jelenleg saját vagy bérelt földjükön — még ha a 350 aranykoronát együttesen nem ls éri el — állandó alkalmazottat tartanak. Korlátozzuk azokat a kulákokat is, akiknek jelenleg is megvan a 25 hold és 350 aranykorona értékű saját vagy bérelt földjük. Továbbá:' változatlanul osztályellenségnek tekintjük azokat a kulákokat is, akiknek az eddigi korlátozás vagy akár az elkövetett túlzások következtében már nincs 25 katasztrális hold földjük és bérmunkást sem alkalmaznak, mert változatlanul valljuk, hogy „kutyából nem lesz szalonna." A különbség annyi, hogy az ilyen „sorból kidőlt" kulákokkal szemben nem alkalmazzuk a korlátozó gazdasági intézkedéseket, rájuk birtokuk nagyságához mérten vonatkoznak a kormány rendeletei. Annyit jelent ez, hogy amennyiben pontosan betartják a népi demokrácia törvényeit, nyugodtan gazdálkodhatnak, termelhetnek. Folusi pdrisiervezeteinkn&k meg kell érteniök azonban, hogy a kulákságnak ezek a gazdasági korlátozás alá nem eső elemei is változatlanul esküdt ellenségei népünknek, boldogulásunknak. Ezért alkalmazniok kell velük szemben a politikai megkülönböztetést és éberen figyelniök kell minden tevékenységüket. Kíméletlenül leplezzék le őket, ha kártékonykodnak, ha rémhíreket terjesztenek, ha a termelőszövetkezetbe vagy a tanácsba stb. próbálnak befurakodni. De miközben kérlelhetetlen harcot folytatnak a kulák ellen, vigyázzanak, nehogy a középparasztot sújtsák. Ellenőrizzék a pártszervezetek és pártszervek, hogy a tanács azzal a középparasztal szemben se alkalmazzon semmiféle hátrányos megkülönböztetést, akit ezelőtt helytelenül kúláknak minősítettek. A kulákság elleni eredményes harchoz arra van szükség, hogy állandó politikai felvilágosítással megértessük a dolgozó parasztokkal: értelme, célja van ennek a harcnak, mert a kulákok gondolkodásmódja nem változott, és soha nem nyugodnak bele a mezőgazdaság felvirágoztatásába, a népjólét emelésébe. Éppen ezért a munkás-paraszt szövetség szakadatlan erősítése jegyében szembe kell fordulnia a kulákokkal minden középparasztnak és kisparasztnak, aki jó állampolgárnak vallja magát, és szereti, akarja a nyugodt, biztonságos, magasszínvonalú életet? N. I. SZEGEDI TÁRLAT IP" 3-3-^"" • n 6 |7 |b r-jiu u tol Pl E 113 • tol h_ ft fi 15 16 11 17 18 a 19 H M 21 H • Ug," m 23 23 i 26 27 m 28 HM IHiJU • EJ 32 |33 L_ M34 P »l r w r P m P •1" 40 L 41 42 44 r r Ifii" L • 31 47 s • m 52 48 !B49 50 • 31 •Ml M m 52 • m ibi53 54 1 55 m 1$"' 37 r ws "X L u JJ J _ -JJ J _J Ü VÍZSZINTES: 1? Dorogi Imre művészi egyéniségének jellemzése. 12. Induló vonatról jelentik. 13. i?? a képzőművészetre. 14. Utóvizsga rövidítése. 15. Szülő. 16. Király franciául. 17. Balkezes. 19. Nagyja ellentéte. 21. Női becenév. 22. EIO. 23. Ételt ízesít, 24. HU. 25. Beltenger. 26. Fajta. 28. Jövendőmondó. 30. Hamlet országának mássalhangzói. 31. Vissza: felfegyverzett, franciául fonetikusan. 32. A rúdugró is ez. 34. Ritka férfinév. 35. Női név. 136. Munka latinul. 38. 0 németül. 39. Vissza: folytonossági hiány? 41. Parancsol. 44. Ige társas ragozásban. 46. M-mel képzőművészeti díszítés eszköze. 47. EKA. 48. Bor idegen nyelven. 49. Ivadék. 50. Igekötő. 53. Magánhangzók. 54 Táncot jár. 56. Magánhangzók. 57. A nyelv művésze? fÜGGŐLEGEST 1? Tápaí Lajos festményeinek gyakori alakja. 2. ,Függőleges 28-as személy neve. 3. Ily fonetikusan. 4. Major Jenő ilyen című festményét vette meg az állam, 5, Zivatar szélei. 6. A szegedi Lenin—Sztálin szobor alkotója? 7? Körültekintő (ékezethibával). 8. Jód mássalhangzói. 9. Szegedi alakokból komponált színes temperák alkotó* ja. 10. Láz mássalhangzói. 11. Arra népiesen. 18. Vissza: sebessége csökken. 20. Jelző. 22. Meseszerű? finom zománcszineivel tűnik ki. 24? Csapadék. 27. Vissza: kötőszó. 28? Munkás kompozícióiról híres fes-i tőnk. 33. Betűsorunk eleje. 35. Menni latinul. 37. Nyúzó betűi, keverve? 38. Winkler László művészetében csodálhatjuk. 40. Vonaton megy. 42? Perzsa betűi keverve. 43? Halpete. 45. Skálahang. 46. OIN. 48. Kevert láva. 51. Gyulladás. 53. Oroszlán tudományos neve. 55. PR? 57? Gyógyszer költői nyelven, 58, Viszsza: rossz ellentéte? Beküldendő: Vízszintes f:? függőleges 1, 4, 6, 9, 28. és 2, 22, végül 38? 2. SZELVÉNY Mit kell tudni a gyermektelenek adójáról és a 65 évesek adókedvezményéről A megyei tanács pénzügyi osztályának közleménye Kormányzatunk a gyermekes családok szociális ellátása, továbbá szociális szükségleteink biztosítása érdekében bevezette a gyermektelenek adófizetési kötelezettségét. Gyermektelenek adóját köteles fizetni minden 22 életévét betöltött személy, akinek önálló keresete, vagy jövedelme van és nincs élő vérszerinti, vagy örökbefogadott gyermeke. A most folyó általános jövedelemadó kivetésével kapcsolatban felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy azok az általános jövedelemadó fizetésére köteles személyek, akik 1954. január hó l-én 22 életévüket már betöltötték és január hó X-én a családfenntartó férfi az 50 évét, vagy nő a 45 életévét még nem töltötte be, gyermektelenek adóját is tartozik fizetni. Kormányzatunk ez évben az idősebb mezőgazdasági dolgozók adófizetési kötelezettségén is kíván enyhíteni. Ezért 50 százalékos általános jövedelemadó kedvezményt biztosít azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak, akik a 63 életévüket 1954. január hó l-én már betöltötték és nincs olyan családtagjuk, akik a földet helyettük megművelik. A fentiek alapján felhívjuk a mezőgazdasági dolgozóink figyelmét arra, hogy az 50 százalékos kedvezmény elnyerése, valamint a gyermektelenek adójának fizetése alóli mentesítése bejelentési kötelezettséggel jár. A bejelentési nyomtatványok a városi tanácsok vb. pénzügyi osztályainál, községekben a tanácsoknál szerezhetők be. v 37. Az egész város arról beszélt, hogy az úrhatnám nagygazda leánya, akit Rába egy évi udvarlás után faképnél hagyott, a jogászbálon megtépázta Rába új szeretőjét, egy vagyonos kereskedő leányát. A kapitány zavart vigyorral bokázott, meghajolt és beleült a kerek asztal mellett álló négy hatalmas bőrfotelok egyikébe. — Eltúlozzák, méltóságos uram — mondta. — Kicsit összeszólalkoztak a folyosón, nem volt ott semmi affér... — No szépítse hoheheho. Ugy pirul' itt, mint egy szüzlány hehehe... De nem ezért kérettem én, kedves kapitány uram ... A bőrfotel nagy volt, széles volt. Rába az egyenruhába szorított derekát jobbrabalra himbálta az öblében, do most megmerevedett és a főispánra függesztette savószinszemét. — Parancsoljon velem, méltóságos uram. — A főügyész jelenti, újfent küldöttség zaklatta a munkás olvasókör alapszabályaiért — mondta komoran a főispán. S ez a hirtelen jött zordság az előbbi kedélyes csevegés után rosszul esett Rábának. — Nem elég, hogy az ablakom alatt ordítozik, üvöltőnk a csőcselék, még alapszabályt is akarnak. Lássa be, ez valóságos skandalum. Nem vagyok megelégedve magukkal, kapitány úr. Túlzott tolerancia. Kergettesse el őket a városháza falaitól. — Parancsára, méltóságos uram! — Alapszabályról meg no ls álmodjanak! Akinek nincs vagyona, dolgozzék és ne politizáljon! A főispán felfordított két pálinkás pohárkát ős töltött az üvegből. KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE — Egészségére! — mondta kissé megenyhülve. A kapitány keskeny képe nevetésre ráncosodott. Igy mutatta: helyesli a főispán úr akaratát. Mármint, hogy n felforgató csőcselék ne akarjon még politizálni is. — Köszönöm — nyúlt a pohár után. — Isten éltesse, méltóságos uram! Egyszerre hajtották fel a poharat. Rába Gáspár a szeszbarátok rutinjával és kéjével, a főispán pedig kissé fintorogva, mint, aki inkább csak illendőségből, udvariasságból iszik. — Aztán mondja, miért van ennyi naplopó itt az idén a placonl — kérdezte a főispán. — Több és több, mindig több! — Hangja szelíd és halk volt és úgy tűnt, hogy szégyenkezik emiatt a kérdés miatt. — Szaporodnak, méltóságos uram. Soknak nem jutott kereset tavaly nyáron. Ezek most itt lődörögnek a piacon. — Ki-ki maga szerencséje kovácsa — válaszolt a főispán és a hangja megint kiélesedett. Hogy ha Rába lélekbúvár lett volna, a főispán váltakozó hangulatán elgondolkozhatott volna. — Aki iparkodott, annak teli a kamrája. Ezek munkakerülők! Szocialista felforgatók 1 És Itt szervezkednek, agitá'nak a rendőrség szájában! A városháza tövében. — Holnap már nem, méltóságos uram! A ÍQispán rágyújtott. A munkáskérdésre gondolt és szokásától eltérően bőbeszédű eszmecserébe kezdett. — Nem akarok skandalumot ebhen a városban — mondta. — Elég bajunk van a bányászokkal, meg a pesti csőcselékkel. Azokat már megrontotta az agresszív külföldi szociális Izgatás. Egyik sztrájk a másikat éri. Preventiven meg kell akadályozni, hogy ez a veszedelem Ide is kiterjedjen. Le kell vágni a kígyó fejét, mielőtt meg kinőne a méregfogai Leleménnyel, flfikával! És ez a rendőrség dolga. — Csináltunk cgyet-mást, méltóságos uram .,. A főispánt feltüzelték az újságcikk és a saját gondolatai. Legyintett. — Az pipafüst! Az ablakom alatt agitálnak ... önök, ott lent csak pipáznak, kapitány úr. önök nem gondolták meg, milyen veszedelmes betegség a nép között ez a szoeialisztikus, utópisztikus, kommunisztikus idea. Ugy terjed, mint a ragály. Emlékszik, itt, az Alföldön is milyen skandalumokba vitte az értelmetlen szegény népet. Orosházán, Békéscsabán, Battonyán.., — Kisebbfajta zendülések. — Igen, kisebb parasztforradalmak, kedves k~p: ány uram. A tulajdon szentségét, az állam törvényes rendjét fenyegették! Felelősek vagyunk kapitány úr, felelősek a hazának és őfelsége a királynak, hogy ilyesmi meg no ismétlődjék.., — Rövid szünetet tartott. — Két év óta csend volt, A csendőrszurony, meg a puska, no meg a statárium észhez téritették őket. Do most megint olyat látok, ami fölött nem térhetek napirendre... Meg kell állítani az államrendet fenyegető szocialisztikus métely terjedését. Amíg nem késő... [Folytatjuk.)