Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

OÍLMAGYHRORSZAG VASÁRNAP, 1954. MÁRCIUS Még a genfi értekexlet előtt létre kell hozni Indokínában a tüzsxiinetet Vita az indokinai kérdésről a francia nemzetgyűlésben Párizs (MTI) A francia nemzet­gyűlésben pénteken délután kezdő­dött meg az indokínai kérdés vitája. A vitát nagy érdeklődés előzte meg, hiszen Franciaországban egyre szélesebb rétegek követe­lik az indokínai konfliktus bé­kés megoldását. Maurice Fabry, az AFP kommen­tátora már csütörtökön azt hangoz­tatta, hogy ©a hangulat igen kedvező a békés megoldásra, azt lehet mon­dani, hogy a közvélemény várja, követeli a békés rendezést*. A felszólalók valóban kifejezést adtak ennek a hangulatnak. Giovoni kommunista képviselő rámutatott arra, hogy a kormány retteg a békétől s hol azt hangoztatja, hogy azért nem lehet tanácskozásokat kez­' deni, mert «a hadműveleti hely­zet kedvezőtlen©, az expedíciós ' hadtest számára, hol pedig azt, hogy ©most lehetetlen tárgyal­ni, mivel a hadműveletek egy­helyben topognak©. Giovoni után Gilbert de Cham­brun haladó képviselő szólalt fel. Kijelentette, hogy még a genfi értekezlet előtt létre kell hozni Indokínában a tűzszünetet. Ezután Laniel miniszterelnök mondott beszédet. Laniel — bár igen óvatosan nyúlt a kérdéshez — a közvélemény nyomására kény­telen volt elismerni, hogy Indokí­nában elkerülhetetlenné vált a béke megkötése. Laniel bevallotta, hogy Jugoszlávia 1954. évi költségvetése — a háborús előkészületek költségvetése Most tárgyalták a jugoszláv szö­vetségi nemzetgyűlés költségvetési bizottságaiban az ezévi állami költ­ségvetés tervezetét, amelyet a szö­vetségi nemzetgyűlésnek kell elfo­gadnia. A jugoszláv kormány az előző évekhez hasonlóan az idén is óriási összegeket szándékozik nép­ellenes célokra fordítani. Tekintet nélkül arra, hogy az állam pénz­ügyi zavarokkal, évről-évre növek­vő költségvetési deficittel küzd, az idei költségvetés összegét 262 mil­liárd dinárban állapította meg. Az 1954 évi költségvetési deficit előre­láthatólag túl fogja szárnyalni az 50 milliárd dinárt. A 262 milliárd összegű költségve­tésből 164 milliárd dinárt szántak nyíltan katonai célokra, körülbelül 65 milliárdot „a gazdaság fejleszté­sére", 32 milliárd dinárt pedig az államapparátus fenntartására és az ország többi szükségletének fedezé­sére. Az állami költségvetésnek ez a szerkezete világosan bizonyítja, hogy a jugoszláv kormány továbbra is háborús előkészületeket akar folytatni. (MTI) ma már teljesen céltalan az in­dokínai konfliktus erőszakkal történő megoldására törekedni és közvetve beismerte, hogy a francia kormány effajta pró­bálkozásai kudarcot vallottak. A francia miniszterelnök ugyan­akkor — figyelmen kívül hagyva a katonai helyzetet és a reális erő­viszonyokat — már előzetesen messzemenő követelményeket tá­masztott a tűzszünettel kapcsolat­ban. A magánfogyasztásra kerülő sertés, marha, borjú és juh levágásának szabályozásáról Laniel után Daladier lépett a szónoki emelvényre s úgy nyilatko­zott, hogy a miniszterelnök szavai ©csalódást keltettek© benne. Dala­dier azonnali tárgyalásokat köve­telt a tűzszünet megkötése érdeké­ben. Daladier után Frédéric Dupont volt gaulleista képviselő szólalt fel, aki ismertette, milyen súlyos ka­tonai erőfeszítésekkel jár Francia­ország számára a vietnámi háború. flz olasz képviselőházban az ellenzék képviselői a sorozatos botrányok miatt támadják a kormányt Róma (MTI) Az olasz képviselő­házban folyó bizalmi vitában a kommunista és szocialista képvise­lők keményen bírálják a kor­mányt. Belpolitikai vonatkozásban kü­lönösen azokkal a botrányokkal kapcsolatban intéznek heves tá­madásokat a kormány ellen, amelyek az utóbbi napokban szinte megtöltik a lapokat. A botrányokban magasállású bur­zsoá politikusok neve is szerepel. Mint ismeretes, Gaspare Pisciot­ta sziciliai banditát egy hónappal ezelőtt a palermói börtönben meg­mérgezték. A napokban ugyanab­ban a börtönben szintén mérgezés áldozata lett Giuliano bandájának egy másik tagja, Angelo Russo is. A banda börtönben lévő hét másik tagját mérgezési tünetekkel kór­házba kellett szállítani. A Giuliano-banda tagjait nyil­ván azért tették el láb alól. ne­hogy vallomást tehessenek a banditák és a keresztény-demo­krata politikusok titkos kapcso­latairól. A kommunista képviselők a pa­lermói börtönben lejátszódott titok­zatos bűnesetekkel kapcsolatban interpellációt terjesztettek a kép­viselőház elé. A másik botrányos ügy az úgy­nevezett Montesi-eset. Az ügy tár­gyalása pénteken kezdődött. A Montesi-ügy iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a tárgyaló­termet a közönség zsúfolásig megtöltötte. A hatóságok a tárgyalást igyekez­tek a lehető legrövidebb úton le­folytatni. Annak az újságírónak a védőügyvédei, aki elsőnek bolygat­ta meg az ügy hátterét, kijelen­tették: elhagyják a tárgyalótermet, amennyiben tovább folytatód­nak a tárgyalás vezetésében ed­dig megmutatkozó szabálytalan­ságok. A Montesi-ügybe, mint ismeretes, bele vannak keveredve többen a ró­mai arisztokráciából, a jelenlegi kormány külügyminiszterének fiá­val, Piero Piccionival együtt. Külpolitikai vonatkozásban az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy Trieszttel kapcsolatban egyál­talában nem védelmezi Olasz­ország nemzeti érdekeit, viszont az imperialista háborús po­litika érdekében sürgősen ratifi­káltatni akarja az ©európai védel­mi közösségről* szóló szerződést, amivel ellentétbe kerül nemcsak a nép érdekeivel, hanem Pellának, Saragatnak, de még magának De Gasperinek is a június 7-ét követő időkben elhangzott bizonyos kije­lentéseivel, Választások Finnországban Helsinki (TASZSZ) Finnország­ban március 7-én és 8-án képvise­lőházi választás lesz. 1953 novem­berében Iuomioja kisebbségi kor­mányt, vagyis — mint ahogy Hel­sinkiben nevezik ©hivatalnok kormányt© alakí­tott, amely nem tükrözi vissza az igazi képviselőházi erőviszo­nyokat. Ezért a köztársasági elnök kitűz­te a képviselőházi választásokat. A választásokat élénk választási kampány előzte meg, amelyben a következő nagyobb pártok vettek részt: a Finn Nép Demokratikus Szövetsége, amely a , Kommunista Pártból és több más haladó-szerve­zetből áll, az Agrár Szövetség, a Koaliciós Párt, az úgynevezett Finn Néppárt és a Svéd Néppárt. A vá­lasztásokon 200 képviselői mandá­tum felett döntenek. A. burzsoá pártok frontjával szemben áll a Finn Nép Demokra­tikus Szövetsége. A Finn Nép Demokratikus Szövetsége síkraszál] az ellen, hogy még nagyobb mértékben súlyosbbítsák a dolgozók hely­zetét és gyarapítsák a tőkések jövedelmét — amire a burzsoá csoport törek­szik. A begyűjtés} miniszter rendeletet adott ki a magánfogyasztásra ke­rülő sertés, marha, borjú és juh le­vágásának szabályozásáról. A ren­delet szerint magánfogyasztás cél­jaira vágási engedély alapján ser­tést korlátlan mértékben vághat­nak azok az egyénileg gazdálkodó termelők, akik az arra a naptári évre megállapított sertésbeadási kötelezettségüket teljesítették, va­lamint a sertésbeadási kötelezett­ség alá nem eső állattartók, vagy vágatok. 'Az egyénileg gazdálkodó terme­lő beadásának teljesítése előtt egy hízottsertés levágására kaphat engedélyt, amennyiben a vágás idején sertésbeadási hátraléka nincsen. Hátralékos termelő nem kaphat vágási engedélyt. Társulás esetén, ha a beadás teljesítésére megálla­pított határidőt a sertésheadásért felelős termelő elmulasztja. vá­gási engedélyt a beadásra társult termelők részére sem szabad mindaddig kiadni, amíg a hátralék fennáll. Ha a termelők hátraléka 30 kilónál kisebb, egy sertés levá­gására az engedélyt ki kell adni, de ebben az esetben a hátralékot a termelőnek három napon belül sertészsírral kell teljesíteni. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagjai háztáji gazdasá­gukból származó sertések levá­gására korlátlan mértékben kap­hatnak engedélyt. Ugyanúgy kor­látlanul kaphatnak engedélyt a termelőszövetkezetek is a beadási kötelezettségük teljesítéséhez szük­séges mennyiségen felül hízóba állított sertésekre, amennyiben a vágás időpontjáig esedékes köte­lezettségüket teljesítették. Malacot, süldőt, magánfogyasz­tás céljára levágni nem szabad. Minden magánfogyasztásra le­vágott sertés ulán zsirbéadást kell teljesíteni. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagjai, nz egyénileg gaz­dálkodó termelök és a sertésbe­adási kötelezettség alá nem eső egyéni állattartók zslrbeadási kötelezettsége azonos a tavalyival. A rendeletben meghatározott zslrmennyiséget a vágást követő 5 napon belül kell beadni. A magánháztartásban kényszer­vágott minden olyan sertést, amelynek tulajdonosa, mint hátra­lékos, sertésvágási engedélyt nem kaphat, közfogyasztásra kell bocsá* tani. A magánháztartásban fel* használt kényszervágott sertés után ugyanolyan mennyiségű zsírt kell beadni, mint az egyébként levágott sertés után. A 80 kilón aluli súly* ban, hatósági állatorvosi igazolás alapján kényszervágott sertés után a zsírbeadást el lehet engedni. A termelőszövetkezetek, egyéni* leg gazdálkodó termelők és egyéni állattartók a kényszervágott szarvasmarhát és borjút, az állat* egészségügyi szabályok figyelembe* vételével, a földművesszövetkeze* tek útján közfogyasztásra kötelesek bocsátani. Tenyésztésre vagy to* vábbtartásra alkalmatlan selejtjuh* ra, valamint 3 őven felüli ürüre • juhtartó termelők, termelőszövet* kezetek, valamint a beadási köte* lezettség alá nem eső juhtartók korlátlanul kaphatnak vágási en* gedélyt. A beadásra kötelezett ter* melók részére a juhvágási enge* délyt az évi szabadválasztású hús­beadási kötelezettség teljesítésétől függetlenül ki kell adni. A vágási engedélyek kiadására jogosult a lakóhely szerint ille­tékes tanács végrehajtó bizott­sága. A vágatók vágási engedélyt csald akkor kapnak, ha marhalevél fel* mutatásával igazolják, hogy a vá* gásra ' szánt állat a tulajdonuk. A második és minden további sertés levágására engedély csak akkor adható, ha az előző vágások után előírt zsírbeadásnak a vágatók eleget tettek. A vágási engedély csak egy állat levágására jogosít és a kiállítástól számított 5 napig ér­vényes. A termelők és állattartók bár* milyen súlyú sertést, marhát és juhot eladhatnak és továbbtartásra, valamint tenyésztés céljából saját szükségletük mértékéig szabadon vásárolhatnak. Hfzottsertést levá­gás céljából az e rendeletben fel­sorolt személyek szabadon vásárol­hatnak. Sertést, szarvasmarhát és juhot az egész ország területén minden teherszállításra alkalmas közleke­dési eszközön, az állategészségügyi korlátozások szem előtt tartásával, szabadon lehet szállítani. Feketevágásért jogerősen elitélt, illetőleg a vele közös háztartásban élő hozzátartozója a feketevágás napjától számított egy évig nem kaphat vágási engedélyt. (MTI) A vietnami néphadsereg osztagai sikeres rajtaütéssel nagy károkat okoztak Hanoi egyik repülőterén Párizs (MTI). A vietnami nép­hadsereg osztagai a március 3-ról 4-re virradó éjjel Hanoi egyik kül­városának repülőterén sikeres raj­taütést hajtottak végre és a francia expedíciós hadtest több szállító re­pülőgépét elpusztították. A francia hatóságok becslése szerint az oko­zott kár kétmilliárd frankra tehető? A francia gyarmatosítók között nagy idegességet okozott ez a vá­ratlan rajtaütés. A városban nagy­szabású razziát tartottak és mint­egy kétszáz vietnamit letartóztat­tak. NEMZETKÖZI SZEMLE Az európai védelmi közösség sorsa forog kockán Dulles amerikai külügyminiszter és társai aggodalommal figyelik a „hidegháború" hőmérőjét. Ijedten látják, hogy a higanyszál a berlini értekezlet óta egyre magasabbra emelkedik, világszerte olvadozik az a jégpáncél, amelybe a békés tár­gyalások gondolatát akarták befa­gyasztani. s ezzel együtt mindin­kább meglazul a talaj az amerikai politika európai és ázsiai háborús építményei alatt. Dulles és nyugati csatlósai, ha a népek békeakaratának nyomására le Is ültek a berlini tárgyalóasztal­hoz, az értekezletet arra akarták felhasználni, ! hogy a tárgyalások meghiúsításával közelebb hozzák az „európai védelmi közösség"-ről szó­ló szerződés ratifikálásának idő­pontját. s bebizonyítsák, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a leg­tágabb teret kell biztosítani a hír­hedt „erő-politika" valóraváltásá­nak. Ezzel magyarázható a nyugati külügyminiszterek, elsősorban Dul­les makacs, elutasító magatartása minden szovjet javaslattal szemben. A berlini értekezlet lefolyása és eredményei az imperialista szándé­kok kudarcát jelentik: az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának közclebbhozása he­lyett — a ratifikálás bizonytalanná vált és mindenképpen távolabbi időpontra tolódott ki. Eisenhower az amerikai kongresszus márciusi ülésszaka elé már tarsolyában a ratifikált „védelmi közösséggel" akart lépni, — most azonban az el­lenkezőjét kell tudomásul vennie: Európában elmélyültek az ellenté­tek a ratifikálás és a nyugatnémet újrafclfegyverzés körül, s a mérleg nyelve az újrafclfegyverzés ellen­zőinek oldalára billent. Nagy-Britanniában az alsóházban lezajlott a külügyi vita, amelynek során napvilágra kerültek az Angliát megosztó mély ellentétek. A munkáspárt parlamenti csoport­ja kis különbséggel, 112 szavazattal 104 ellenében, szavazta csak meg a pártnak a német újrafelfegyver­zést helyeslő nyilatkozatát, s mint Attlee mondotta „ez, a munkáspár­ton belül jelentkező őszinte véle­ménykülönbség a német fegyverke­zéssel kapcsolatban egész Angliá­ban tapasztalható". Ez az ellentét nem korlátozódik a munkáspártra, hanem megosztja a konzervatívok sorait is. Ha pedig e pártok vezető­ségében ilyen a hangulat, világos, milyen ellenzéssel találkoznak az amerikai háborús tervek az egysze­rű angol dolgozók millióinak köré­ben. Franciaországban az jellemzi a helyzetet, hogy — bár Bidault kül­ügyminiszter szeretné sietve elérni I a ratifikálást —, a francia nemzet­gyűlés az erre vonatkozó vitát elő­reláthatóan a genfi értekezlet utáni időre fogja halasztani. Nos, erre üzembehelyezték az amerikai cscl­szövények szervezetét. Adenaucr — meglepő módon — haladéktalan tárgyalásokat javasolt e napokban a Saar-kérdcsről. A jelenleg fran­cia igazgatás alatt álló Saar-vidék gazdag iparvidék, amelynek kin­cseiért hosszú idő óta harc folyik a német és francia imperialisták kö­zött. A Saarvidélc szén- cs acél­termelése olyan tényező, amelynek birtoklása döntő módon befolyá­solná a két ország erőviszonyait. Mi áll Adenauer tárgyalási készsége mögött? A jobboldali „Le Figaro" helyesen tapint rá a lényegre, ami­kor azt írja, hogy Adenauer akció­jában „benne van Dulles keze". A lap emlékeztet arra. hogy „Dulles amerikai külügyminiszter a berlini négyhatalmi értekezletet követően a szövetségi kancellárral Kölnben folytatott megbeszélése során megvitatta az európai egy­ségíörekvések útjában álló nehézsé­geket. Ezek után a kancellár „szük­ségét látta annak, hogy gyorsan visszatérjen a Saar-kérdésrc s meg­kísérelje a francia ellenállás felszá­molását." Adenauer tárgyalási kész­sége tehát semmi mást nem rejt, mint a Saar-kérdésben adott várha­tó német engedményekkel port hin­teni a franciák szemébe, elérni a ..védelmi közösség ratifikálását — hiszen a nyugatnémet militaristák­nak mindez semmibe sem kerül: ha a ratifikálás után fegyverben áll maid a 12 német hadosztály. — úgyis ők diktálnak Nyugat-Eurépá­nak ... A szitán azonban keresztüllátnak a népek, s amint Berlinben, úgy ezután is diadalra vfszik az „erő po­litikájával" szemben a tárgyalások eszméjét. A „Reuter" iroda kom­montárja is úgy rajzolja meg a való helyzetet, hogy „az európai védelmi közösség tervének sorsa forog koc­kán", mert „a német újrafelfegy­verzés kérdésében felmerült ellen­tétek a jelek szerint elmélyültek a nyugateurópai országokban". A népek tárgyalásokat követel­nek és érvényt is szereznek a tár­gyalások gondolatának. Nem úgy az imperialisták, akik Bcrh'nben vere­séget szenvedtek a genfi értekezlet összehívásának kérdésében is. Az amerikai politikusok beszédei és irányított sajtójuk hangjai azt bizo­nyítják. hogy az Egyesült Államok agresszív körei továbbra is akadá­lyokat szándékoznak gördíteni a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek útjába. Ezért van az, hogy az amerikai reakciós kommentátorok szántszándékkal kétséget keltenek a genfi tanácskozás sikerét illetően. Waltor II. Judd amerikai szenátor például nyiltan kijelentette, hogy nem örül az értekezletnek és úgy véli, hogy az „lélektanilag rossz eredményt" fog hozni. Az „United Press" hírügynökség már a berlini értekezlet befejezése utáni napon igyekezett borúlátást kelteni és egy február 19-i tudósításában hangoz­tatta, hogy „a jelek egyáltalában nem mutatnak s'kcrre". Könnyen látható, hogy ezek a szavak azok­nak az amerikai köröknek a nevé­ben hangzanak el. amelyek félnek attól a lehetőségői, hogy Koreában a fegyverszünetet békeszerződés követi, és Indokínában megteremtik a békét. Minthogy azonban az impe­rialistáknak most már mindenkép­pen cl kell menniök a genfi érte­kezletre — a maguk amerikai mód­ján legalább is megkísérlik a genfi tanácskozás „előkészítését". Fokoz­zák a nyomást a közel- és középke­leti országokra. Pakisztánt szerző­désileg hozzáláncolják támadó tá­maszpont-sorozatukhoz, Vietnam­ba hadianyagot és embert külde­nek. Li Szin Man délkorcai bábcl­nökkel provokáló nyilatkozatokat tétetnek — egyszóval: előzetes mes­terkedésekkel kátyúba akarják szorítani a genfi értekezletet, még annak megnyitása előtt. Politiká­juk kudarcai azonban azt is bizo­nyítják, hogy a népek nem ameri­kai módra akarják megoldani a kér­déseket. Nehru indiai miniszterel­nök minapi nagyjelentőségű nyilat­kozata, amelyben elítélte a Pakisz­tánnak nyújtandó amerikai kato­nai segélyt és visszautasította az Indiának felaíánlntt ..segélvt". eb­ből a forrásból táplálkozott. Nehru az indiai nép követeléseinek tett eleget, a nép hangiának adott ki­fő íezést. „Az Egyesült Államok po­litikája — amint ezzel kapcsolatban írta a Daily Workcr — leplezetten imperialista készülődés amerikai támadásra ©s amerikai uralomra a Kelet felé. És ha helyes dolog, hogy Nehru elutasítja a szövetséget Ame­rikával Keleten, mennyivel helye­sebb lenne végetvetni az amerikai szövetségnek Nyugatén is..." Ezt követelik a népek, ilyen a népek akarata, amely az imperialistákat a berlini tárgyalóasztalhoz kénysze­ritette, s a zöld asztalhoz ültett őket Genfben is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom