Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-26 / 48. szám

OtlMlCYlRORSZAG 4 PÉNTEK. 1954. FEBRUÁR 26. Páriélei • Csak az a vezető állhat feladatainak magaslatán? aki á.landóan kénezi mását s eisa*áiitia a marxizmus-leninizmust la SZKP XVIII. kongresaauaán 1939-ben Sztálin elvtárs a pártpro­pagandáról szólva a következőket mondotta: „A fiatal káderek neve­lése és kialakítása nálunk rendsze­rint az egyes tudományok és tech­nikai ágak szerint, szakmák sze­rint történik. Ez szükséges és cél­szerű. Nincs szükség arra, hogy az orvosszakember egyúttal szakember legyen a fizikában, vagy a növény­tanban és fordítva. De van egy tu­domány, amelynek ismerete feltét­lenül kötelező minden tudományág bolsevikjai számára — ez a mar­xista-lenínista társadalomtudomány, a társadalom fejlődési törvényeiről, a proletárforradalom fejlődési tör­vényeiről, a szocialista építés fejlő­dési törvényeiről, a kommunizmus győzelméről szóló tudomány". Sztálin elvtárs e megállapításai különösen élességgel kell, hogy irá­nyítsák figyelmünket állami és gaz­dasági funkcionáriusaink marxista­leninista képzése felé. Szeged üze­meinek éléről a forradalom elsö­pörte a volt tőkéseket és azok hú kiszolgálóit, s dolgozó népünk bi­zalmából a proletáriátus soraiból kerültek kl a szegedi üzemek je­lenlegi vezetői és sok más felelős gazdasági és állami funkcionárius is. A proletariátus vezetésre hivatott­sagát és alkalmasságát becsületes, odaadó és eredményes munkájukkal igazolták és igazolják ezek az elv­társak. Nem kevés azoknak a vál­lalati igazgatóknak a száma, akik 4—6 éve állnak egyes üzemek kor­mánykerekeinél s vezetik a terme­lőmunkát, a szocializmus építéséért I öt hónap eltelt. Kovács Ferenc elv- Nagygyörgy Mária elvtársnő, a társ, a Sertéshizlaló Vállalat igaz- Szegedi Kenderfonógyár, Csiszár gatója, rendszertelenül és felkészü- Károly elvtárs, az ÜVEGÉRT, letlenül vesz részt a foglalkozaso- Faragó Imre elvtárs, az Üzemélel­kon. mezési Vállalat. Krizsán Feienc Sarnyai Vencel elvtárs, a Xl.szá- elvtárs, a Jutaárugyár igazgatója, mű Autójavító Vállalat igazgatója akik példamutatóan tanulnak e és más intézmények, hivatalok ve- gondos propagandamunkájukkal, zetöi szintén nem, vagy nem kielé- saJ'át képzettségük állandó nove­gítő módon tanulnak. Martonosi lésével egyre nagyobb és nagyobb István, a Városi Tanács ellenőrzési részt vállalnak magukra a szooia­csoportjának vezetője maga is elis- lizmus Bokoldalú feladatainak ne­merte, hogy akkor sem vett részt mes harcából. a politikai gazdaságtan I. évfolya- j Gondoljanak arra az oktatást mának konferenciáján, amikor mód- elhanyagoló elvtársak, hogy a szó­jában lett volna. Ezek az elvtársak [ cial izmus gazdasága lényegesen nemcsak, hogy maguk nem tanul­nak, hanem még azt sem érzik kö­telességüknek, hogy oktatómunkát végezzenek, pedig erre nagy szük­ség volna, mivel sok helyen előadó­nak alkalmas elvtárs hiányában senyved a propaganda munka. Vájjon miből táplálkozik ez a nézet és pártszerűtion gyakorlat. Tgon sok a munka, nem jut idő ta­nulásra? Nem, semmiesetro sem. A sok munka ugyan fent áll, do őzzel nem lehot mindent magya­rázni. Táplálkozik ez a nézet a kényelmességből, az engedékeny­ségből, „a könnyebb" megoldás el­fogadásából. Gondoljanak arra ezek az elv­társak, hogy a feladatok állandóan növekedni fognak, do a saját és környezetük nevelésének, oktatásá­nak elhanyagolásával megoldásuk egyTe nehezebb és nehezebb lesz. Vegyenek példát az emiitett elv­dolgozó elvtársaktól, akik ok! aló munkájukkal eredményesen osto­rozzák a kispolgári befolyást, har­colnak az újért, a dolgozók szo­cialista öntudatának kialakításá­ért. Ilyen fáradhatatlan munkása pártunknak Vincze Antal elvtárs, a Ládagyár igazgatója, aki rend­szeresen és jól tanul, a pártörténet­re oktatja hallgatóit és számtalan eset bon különböző kampányfelada­tok megoldásánál segíti előre vin­ni a szocializmus építésének ügyét. Kairó (MTI). A nyugati hírszol­gálati Irodák és rádiók egybehang­zó jelentése szerint Nagib, Egyiptom köztársasági elnöke csütörtökön lemondott valamennyi állami hivataláról. Csütörtökön korán reggel közölték Kairóban, hogy az egyiptomi úgy­nevezett forradalmi tanács elfo­gadta Nagib tábornok lemondását. A „Forradalmi Tanács" közle­ménye bejelenti, hogy „Nasszer ezredes vezetése alatt tovább gya­t'olyó harcot üzemeinkben. Eredmé- 11ársak hasonló, vagy esetenként nyes munkájukkal rászolgáltak és bonyolultabb körülmények között rászolgálnak a nép, a párt bizalmá­ra s egyre jobban formálódik ki bennük a bolsevik vezető ezernyi erénye. Ezt bizonyítják a tervek so­rozatos teljesítése és túlteljesítése, az „élüzem" megtisztelő cím több­szöri elnyerése, a takarékosság, az önköltségcsökkentés, a munkafe­gyelem terén elért eredmények. Ezek melett az eredmények mel­lett azonban fogyatékosságok is vannak a vállalati munka irányítá­sában, valamint a vállalat dolgozói­nak szocialista szellemben való ne­velésében. Ezek a fogyatékosságok gyakran a vezető elvtársaknak sa­ját politikai továbbképzésük elha­nyagolásából is adódnak. Nem ke­vés azoknak az igazgatóknak a szá­ma, akik amíg a nép bizalmából nem kerültek az üzemek élére, sokkal lelkesebben, odaadóbban ta­nultak, képezték magukat, — s töb­bek között azért is kerültek vezető funkcióba, — mint most, amikor az üzem vezetésének bonyolult felada­tai e munka fokozását követelik meg. Hogyan tudják vájjon meg­állni helyüket azok a vezetők a jövőben, akik nem képezik magu­kat s mint szűklátókörű prakticis­ták elvesztik a dolgozók bizalmát? A feleletet erre vonatkozóan Ma­lenkov elvtárs adta meg az SZKP XIX. kongresszusán mondott be­szédében. „Az, aki eszmei-politikai téren elmarad, aki betanult formu­lákból él s nincs érzéke az új iránt, nem tájékozódhatik helyesen a bel­és külpolitikai helyzetben, nem áll­hat a mozgalom élén, de nem is méltó rá, s az élet előbb-utóbb fél­relöki". Üzemeink mindegyikének fontos feladata van a szocializmus építésében, egy-egy kapcsot, lánc­szemet jelentenek népgazdaságunk­ban. Terveik teljesítésére számí­tunk, termékeiket az ipar és a me­zőgazdaság dolgozói mint vásárlók várják. Ezeknek a várakozásoknak pedig csak úgy tud minden üzem ma és méginkúbb a jövőben meg­felelni, ha vezetője új módon tudja üzemét irányítani. De képtelen új módon irányítani az a vezető, aki csak halványan látja meg az újat, s homályos elképzelései vannak a vezetés új módszeréről. Még herénké tudnak megfe­lelni azoknak a követelményeknek, melyet dolgozóik nevelésének fel­adata velük szemben támaszt. A jó vezető környezetének marxista ne­velője is, s ez elválaszthatatlan ré­sze a vezetésnek. Ezt azonban csak képzett s maeukat állandóan ké­pező vezetők oldhatják meg. Olyan „vezetők", akik saját magukat sem tudják öntudatos emberhez illően képezni, képtelenek másokat taní­tani és nevelni. Olyan nagykiterjedésű vállalat, mint a Délmagyarországi Közraktá­rak irányítása nehéz és bonyolult feladat. Ennek ellenére igazgatója, Dani János elvtárs, — aki egyéb­ként elvégezte a Vörös Akadémiát is — sehol nem tanul, senkit sem gyorsabb ütemben születik meg szemünk láttára és munkánk nyo­mán, mint a dolgozók szocialista öntudatának kialakulása, az em­berek tudatában lévő kapitalista, kispolgári gondolkodási mód fel­számolása. Ez nyilvánvalóan min­den funkcionáriust arra kötelez, hogy a saját tudatában meglévő ferde nézetek ellen harcolva amennyibon ideológiai műveltsé­ge alkalmassá teszi őt erre, végez­zen oktató munkát, segítsen kifor­málni a jövő öntudatos emberét. Különösen vonatkozik ©z a Vörös Akad'miát végzett elvtársakra, mint Balázs Teréz elvtársnő a Bankok igazgatója és mások, aki­kot az akadémiai végzettség egy­szersmind erre kötelez is. Legyen irányadó mindennapi életükben és munkáinkban Malenkov elv­társnak a XIX. kongresszuson mon­dott szavai: „Csak az a vezető dl'hat pártunk feladatainak mas­gasla án, aki állandóan képezi ma­gát, teremtő módon elsajátítja a marxi emus-leninizmust, kifejleszti és tökéletesíti magában a lenini­sztálini típusú vezető tulajdonsá• gaW. Minden gazdasági és hivatali funkcionárius tartsa pártkötelessé­gének az emberekkel való rend­szeres foglalkozást, tannsitsanak nagyobb megbecsülést és fejtsenek ki következetesebb munkát a párt­oktató munka színvonalának eme­lésében. Megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa Lemondott Nagib egyiptomi köztársasági elnök korolja hatalmi jogkörét, s a ta­nács Nasszer ozredest miniszter­elnökké nevezi ki". Nagib tábornok lemondásának híre későn éjjel érkezett meg Londonba és rendkívül nagy feltűnést keltett. Az angol lapok a lapzárta miatt már nem tudtak állást foglalni Nagib lemondásával kapcsolatban. Mindazonáltal — mint az „AFP" jelenti — Londonban nagyjelentő­ségű eseménynek tartják a tábor­nok lemondását. Szófia (TASZSZ). Február 25-én Szófiában megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa. A kongresszust a Bolgár Kommu­nista Párt nevében és annak meg­bízásából Georgi Damjanov, a Bol­gár Kommunista Párt központi bi­zottsága politikai irodájának tagja nyitotta meg. Damjanov javasolta, hogy felállva adózzanak Lenin ügye nagy folytatója J.V.Sztálin és Ge­orgi Dimitrov, a bolgár nép vezére és tanítója emlékének. A kongresz­szus ugyancsak felállva adózott Va­szil Kolarov, Vladimír Poptomov és a Bolgár Kommunista Párt más funkcionáriusai emlékének, akik a párt V. kongresszusa óta elhunytak. A kongresszus 24 tagú elnökséget választott. Az elnökség tagjává vá­lasztották Vlko Cservenkovot, Ge­orgi Csankovot, Rajkó Damjanovot, Georgi Damjanovot, Anton Jugovot, Mincso Nejcsevet, Todor Zsivkovot, Georgi Cankovot, Dimitr Dimovot, Dimitr Ganevet, Encso Sztajkovot és a Bolgár Kommunista Párt más neves funkcionáriusait. Ezután A kongresszuson résztvevő kül­döttek nagy lelkesedéssel választot­ták a díszelnökségbe a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottságát. A kongresszus a következő napi­rendet hagyta jóvá: 1. A Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának beszámoló jelentése — előadó: Vlko Cserven­kov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának főtitkára. 2. A központi revíziós bizottság beszámoló jelentése — előadó: Jor­dán Katrandzsiev. 3. Módosítások a Bolgár Kommu­nista Párt szervezeti szabályzatá­ban. Előadó Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt központi bi­zottságának titkára. 4. A Bolgár Kommunista Párt központi szerveinek megválasztása. A napirend jóváhagyása után Vlko Cservenkov kapott szót, hogy az első napirendi pont értelmében beterjessze a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának be­számoló jelentését. Vlko Cserven­kovot a kongresszusi küldöttek és megválasztották a kongresszus töb- I vendégek meleg fogadtatásban ré­bi szerveit. | szesítették. <* ffl németek hozzájárulása az ,eurápai véde'mi küzüsséfiez' ismét felé esziené a porosz mintájú német militarizmus! London (TASZSZ). Eden angol külügyminiszter február 24-én az alsóházban megnyitotta a berlini értekezlettel foglalkozó kétnapos vitát. Eden megismételte néhány nyu­gati propagandahősnek azt a téte­lét, hogy a berlini értekezlet „kiáb­rándultságot keltett". Ennek ellené­re — ismerte be Eden — az érte­kezlet némi haszonnal járt. Megegyezésre jutottak a genfi értekezlet összehívásában, amit Eden szavai szerint "szerény eredménynek* lehet tekinteni. Az értekezleten olykor megnyilvá­nuló keménység és élesség ellenére — folytatta Eden — az értekezlet nem vezetett a nemzetközi feszült­ség fokozódására. Eden beszédének jelentős részé­ben Angliának és a többi nyugati hatalomnak a német kérdésben el­foglalt álláspontját védelmezte. To­vábbra is védelmébe vette az „európai védelmi közösséget" és az északatlanti tömböt, hangoztatva, hogy ezek szavatolják „Európa biz­tonságát". Eden végzetül kijelentette, hogy a nyugati országoknak folytat­nlok kell katonai erőfeszítései­ket. Az angol alsóház szerdán meg­nyílt külügyi vitájában Eden kül­ügyminiszter után Herbert Morri­son, a volt munkáspárti kormány külügyminisztere, a munkáspárti ellenzék egyik vezetője mondott be­szédet. Kijelentette, hogy a berlini értekezletnek vannak pozitív moz­zanatai, bár a felszólalásokban „bi­zonyos élesség" volt tapasztalható. Gúnyos nevetés kísérte Morrison azon bejelentését, hogy igyekszik majd ismertetni az ellenzék állás­pontját. A parlament tagjai ugyan­is tudják, hogy Morrison — aki Németország "európai védelmi kö­zösségen belüli újrafelfegyverzésé­nek bajnoka* — alig tudott csekély többséget szerezni arra a határo­zatra, amely helyesli Németország­nak az európai "Védelemben* való részvételét. Az "AFP* jelentése szerint a határozatot 16 szavazat­tal 9 ellenében fogadta el a végre­hajtó bizottság, míg a munkáspárt parlamenti csoportjában ugyanez a határozat 113 szavazatot kapott 104 ellenében. "Hiába tagadnám —• mondotta Morrison —, hogy nézeteltérések állnak fenn pártunkban a német felfegyverzés ügyében. A munkás­párt parlamenti csoportjának ki­sebbsége (újabb gúnyos derültség) mély és őszinte meggyőződés alap­ján fél a kollektív biztonsághoz való német katonai hozzájárulás következményeitől és ezt a meg­győződését nagyon sokan osztják a parlamenten kívül. Ösztönszerűleg attól tartanak, hogy a német katonai hozzájá­rulás ismét feléleszti a porosz mintájú német militarizmust, amelyet nemzedékünk olyan jól ismert. Attól tartanak, hogy is­mét feltámad majd a német ve­zérkar. amely az állam fölött állónak is tartotta magát, amely fenyegette nemcsak a vi­lág békéjét, hanem a német nép szabadságát és jogait ls*. Morrison azzal az ájtatos kije­lentéssel folytatta beszédét, hogy felhívja a németeket, "bizonyítsák be saját magatartásukkal, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok* A munkáspárti szónok végül utalt az ellenzéknek arra a véle­ményére. hogy a genfi megbeszélések és a várható további megbeszélések megegyezéshez fognak vezetni. ü<ttökű, éltesebb oldalszekiUl bo­29 Egyenként vette szem­ügy ro az embereket. Kö­zönséges, egyszerű em­ber volt valamennyi. Egy-két perees nézkéiő­dés után mégis magára vonta figyelmét egy fekete férfi, akinek tömött fekete rította az arcát. Támlás deszkaszéken ült. Hallgatott, de valahogy másképpon, mint a többi ember. Söt'tfényfl szeméből ölelkező gondolat és törhetetlon erő sugárzott ki. Ka­pás Kemény János volt, az ismert banda­gazda. A kétkarú gondolkozó székbon egy nagy­orrú. keahedt ruhás, idősebb ember ült ós magyarázott, hol az asztal irányába, hol meg hátra, a kemence 03 vacok felé tekint­getve, mintha ellenőrizné, hogy kellő figye­lemmel hallgatják-o mindnyájan: — Áthaladtam ötven éven isten jóvoltá­ból, _ beszélte, — do azelőtt feles volt a kukorica. Most? Harmados is ritka ember­nek jut. Egy holdam volt tavaly nyáron, attól két napot robotoltam saját kenyeremen, s még kóciót is tettem. Do azért a gazda még haza se hordta. Sohse volt még ilyen nagy a megéihetetlenség. Mégis adót követelnek az élhetetlen napszámoson. Az öreg gyufát gyújtott, s szipákolva meggyújtotta füstös csercppipá-'út. A szót Kapás Kemény János vette át. Dörgő hargjn meghökkentette Tamást. Szava úgy kopogott, akár az ítélet: — A gazdák a Gazdasági Egyletben összebeszélnek, hogy ennyinél meg ennyinél többet ne adjanak. Se az aratásban, so a kukorica munkában, se napszámon. Szervez­tanít, pedig ebből a tanévből már!ködnek ellenünk. Ellenségünk minekünk KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE vagyonos osztály. A tanítás is ezt mondja, de magunk is láthatjuk. Pedig nálunk nélkül nem élhetnének meg. Ezért kell nekünk is szervezkednünk őellenük. — Ki kellene járni, hogy ne a nagybér­lőknek, hanem nekünk parcellázzák ki bér­letbe a városi birtokot — mondta Énekes. Hangja épp oly fakó volt, mint az arca, a homioka. — Azoktól várhatod — legyintett Kapás. Tamásnak úgy tűnt: Kapás Kemény ha­ragszik. Talán az urakra, talán Énekesre. — Disznót se ölhet mostanság a munkás­ember — szólt megint az előbbi öreg. — Egy öklömnyi kismalacot öltem le az idén, de hogy? Csak úgy, hogy a magam jó igye­kezetéből harmadévi kukoricám volt megta­kargatva. Az eleség így is kevés volt neki. Csak két újjnyi lett a szalonnája. Nem is füstöttiik föl, így se romlott ránk. Már csak a bödön fenekén van belőle egy pár kanál zsírozó. — Mi meg száraz kásán kornyadoznnk, mert nekünk még annyi sincs — sípolt köz­be egy as zony. — A szívem majd leszakad, mikor zsíroskenyérórt rimánkodnak azok az ártatlan kis neveletlen gyerekek. A boltból is csak akkor veszek fertálykilót, ha az uram hoz egy kis pénzt... — Az asszony, aki ezt mondta, elcsuklott és kötőjével a szemét törölgette. — Honnan hozna? — kérdezte, az asz­szony felé fordulva, ©gy nagybajuszú férfi­A homloka fehér volt, mint a fal, az arca azonban egész barna, mint olyan embernek, aki se télen, se nyá­ron nem jár soha hajadonfővel. — Ott lődörgünk a piacon mindnyájan. Kubik nincsen, mezei munka nincsen. — A munkásnép túlságosan el van sza­porodva. A kisbirtok a család fejét még cl tudná tartani, de a többi családtag leszorul miközénk. a munkásokat szaporítja — ma­gyarázta Gyevi Balog, rázogatva bajszos, ráncos, kun fejét. — Ezért kéne a nyolcórás munkaidő — csapott le rá Kapás Kemény. — Akkor az­tán ahol most hatan vagyunk, lennink ti­zenketten. Mindenkinek jutna a dologból. Vé­lekszel:, a sövényházi Tisza-gátnál míg 40—50 krajcárt adtak méterenként. Most? Jó, ha 19—12 krajcárt fizetnek. Sokan vrgyunk, ba az egyik nem vállalja ennyiért, elvállalja a másik. Vasas Tamás évi keresménye érintetlenül bent vo't a kamrában. S bár nem gondolt a teli zsákjaira, azok a teli zsá' ok mégis ott éltek a tudatában. A sok panasz, a rengeteg sopánkodás eleinte nem is ért el a lelkéig, idegen volt számára. De amint a kubikmun­kára teretődött a szó m ghökkent és tépelő­dött magában. Vájjon rá is munkán lkülirég, száraz kása. zsírozatlan káposzti'evcs vár? Egy ilyen erős, munkabiró ember e? Meg Zsófira is! Aztán a születendő gyerekei nem ehetnek zsíros kenyeret se? Nem értett meg irindent, amiről beszél­tek. Fészkelődött a vackon, egyik arcról a másikra sandított. (Folytatjuk.) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom