Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-26 / 48. szám

PÉNTFK, 1954. FEBRUÁR 26. 3 DELMUGYIROSISZOG cd III. ttát.tl/on0>>e<j<itu.ó tiatteCftéie Gyorsabban készü! a mssczsák a Kötél és HJégyárban „...A szél sodorja szerteszét gyeimét munkájára irányítja és szívünk dalát..." — hangzik a j nem tekintget se jobbra, se balra, rádió hangszórójából. A dalosked- j Szaporodnak is a szemek a há'ói. vűek is bekapcsolódnak és nem telik bele egy perc, — már az egész teremben visszhangzik az ének, A rádió, a vidám dal mellett a munka gyorsabb ütemet kap: szinte egyszerre emelkednek a levegőbe a hálókötő tűk és a hurkolóssal is hamarabb elkészülnek. Még Tóth Mihályné is dúdol — pedig ő nem igen szokott még beszélgetni sem, de munkatársainak jókedve most őt is magával ragadta. Azonban nincs megelégedve munkájával: egy mosózsákot ugyanis hét óra alatt köt meg és ezt sokalja. Mások már kevesebb idő alatt készítik el. — Az enyémben nincs nyitott szál, arányosak a szemek is és a csomók nem csúsznak szét — magyarázza Tóthnó, majd így folytatja: — Minden eszközt megragadok, hogy gyorsabban haladjon a munkám. Itt is el akarom érni azt a százalékot, amit a foltvarrásnál, de a mennyiség miatt a minőséget nem hanyagolhatom el. Erre tettünk felajánlást valamennyien a harmadik pártkongresszus tiszteletére. Tóth Mihálynéról tudni kell, hogy néhány hónapja a Szegedi Kötél- és Hálógyár foltvarróinak büszkesége volt. Most ebben az új munkában, a mosózsák készítésben is Csonka Sándornéval együtt törik az utat és igyekeznek megmutatni, hogy rövid idő alatt is elkészülhet egy-egy mosózsák. Követőjük is akad a szorgalmas munkában. Egyik közülük Kádár Margit ifjúmunkás. Bár ő azt tartja, hogy a nagyhálót jobban tudja szerelni — ebben nem is kételkedik senki, — de ismerik Kádár Margitot, a mindig jókedvű dorozsmai kislányt: a nagyháló szerelésnél 150 százaléknál alább nem igen adta, a mosózsáknál is csak egy kis gyakorlatra kell még szert tennie ós mindjárt könnyebb lesz munkája. Nem olyan nagyon messze van a 111 százalék a 150-hez. De meg kell néznie a kis fiatal Lovászi Piroskát, ö is minden fiBeszélgetés a berlini tanácskozásokról az Öthatom-utcában Ha így megy, rö.idesen túltesz Kádár Margiton — ha az hagyja magát. Hosszada'mas dolog a kézihálókö'.és. Ezt jól tudják a Szegedi Kötél- és Hálógyárban a vezetők is. Január eleje óta mindenkit az foglalkoztat a gyárban: hogyan lehetne gyorsabbá tenni a mosózsákok készítését, mert szűk ége , _ _, van rá a Patyolatnak és nagyobb j i*™™^11,, ^TL ^„f tételű megrendelést más vállalatok is kérnek. Gépen kötni nem lehet, ahhoz vastag és sodrott a fonal — magyarázzák a gyár vezetői. — Ennél a munkánál csak ez a jelszó érvényesül: „Gyakorlat teszi az embert mesterré" — hangsúlyozzák. Valóban: a dolgozók mar e'ég jól begyakorolták magukat ebbe a munkába. Jelenleg 7—8 óra alatt készül el egy zsák, de gyakorlattal, újabb munkamódszerek alkalmazásával rövidebb idő alatt is elkészíthetik. Csonka Sándorné sokat gondolkodott azon, hogyan dolgozhatna gyorsabban. „Újítottam a foltszámlálásnál, hát akkor itt is sikerül valamit kitalálnom" — tervezgetett magában. Az újítás úgy jutott eszébe, hegy a körülötte dolgozók panaszkodtak, s maga is észrevette, hogy sokat kell kézzel forgatnia a hálót. Ez fárasztó és főként sok idő telik ©1 vele. — Ha ©gy körnél csak kétszer kellene fordítani a hálót — könynyebb lenne, mert időmegtakarítást jelentene — javasolta Csonkáné, s már papírra is vetette újítását és benyújtotta az újítási bizottsághoz. A hálókötő-tűk is hosszúak. Ö három centimétert levágatott belőle, mert úgy gondolta, így jobb, gyorsabban lehet áthúzni a tűt a hálószemeken. Ezt a módszert már mások is alkalmazzák — sikerrel. A mosózsákok készítésének meggyorsításán többen fáradoznak az üzemben. Különböző formában igyekeznek rövidíteni a hálók kötésének idejét. A Kötél- és Hálógyérban készülnek a harmadik pártkongresszusra. A város peremén húzódó öthalom-utcába a közeli földekről befúj a hideg északi szál és a házak tövébe sodorja a reggel esett friss havat. Estek dik. Az utca üres. A házak lakói a jól végzett napi munka után most a kályhák me! lé húzódva beszé'getnek, ese leg olvasnak, vagy hallgatják a rádió műsorát. Hat óra felé azonban megélénkül az utca. Itt is, ott is nyílnak a kiskapuk és fejkendős nénik, kucsmás parasztemberek, fiatal lányok, fiúk lépnek ki rajla. Vndolgozó paraszt 54 szám alatti kie: íny háza felé igyekeznek, ahol ma békebeszélgetés lesz. Az udvaron gyorsan megnyugszik a mérges komondor, amikor meghallja gazdasszonya szavát, aki szívélyes szóval fogadja az érkező vendégeket. Jól fűtött, tisztára meszelt "kis konyhába lépnek a vendégek. Az ablakban zöldelő virág, a falvédő rajzán mezei-virágot szedő úttörők, a tűzhely előtt doromboló cirmoscica, mindenki úgy érzi magát, mintha otthon lenne. Az egymásután érkező szomszédok a napi eseményekről beszélgetnek, leülnek a székekre és a fal mellett lévő két hosszú lócára. Amikor már több mint húszan gyűlnek össze, az egyik vendég zsebéből az asztalra kerül a világ térképe. Többen érdeklődéssel hajolnak fölé. Domokos Józsefné a Távol-Kelet országait nézi: „Milyen messzi van Korea" — mondja csodálkozó arccal. Az asztal túlsó sarkán az egyik nagybajuszú bácsi Berlint keresi. Gyorsan megtalálják azt a kis pontot, amely a térképen a németek hatalmas fővárosát, azt a várost jelzi, ahol a külügyminiszterek a négyhatalmi értekezletet tartották. Erről az értekezletről folyik tovább a szó. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az értekezlet eredménytelenül végződött. Látszik szaülő kislányt. Édesanyja azonban, hogy az emberek milyen nagy érdeklődéssel kísérték az újságban és hallgatták a rádióban a Berlinből érkező híreket. Hamarosan tisztázódik, hogy jelentős eredményeket értek el Berlinben. Azt, hogy a koreai és általában az ázsiai nézeteltérések rendezésére egy újabb értekezletet hívnak össze, és a fegyverkezések csökkentésére is folytatják a diplomáciai tárgyalásokat, jelentős eredménye Molotov elvtárs és a szovjet kü'döttség harcának. A beszélgetésbe egyre többen bekapcsolódnak. Nem a közeli kályha melegétől, hanem a haragtól gyúl ki Unginé arca, amikor a megegyezést akadályozó nyugati külügyminiszterekről beszél. Lassan abbamarad a beszélgetés. A pirosruhás, 8 éves Domokos Etelka veszi át a nagyoktól a szót. Verset mond a hős szovjet katonáról, aki életét áldozta szabad, boldog életünkért. Mindenki érdeklődéssel figyeli a kis bókeharcos szavait. Szerető tekintetek kísérik a helyére viszféltő szerelettel simogatja fényes, fekete haját és az ő jövőjére gondol, amikor így szól: „A világ népei mindenütt békét, nyugodt életet, gyermekeiknek szép jövőt akarnak". Nem akar háborút a vietnámi paraszt, nem akar háborút a francia munkás és nem akar háborút a kályha mellett ülő öthalom-utcai Molnár Pálné sem, senkisem akarja felcserélni mással mostani nyugodt, békés életét. Ezért dolgoznak jobban, harcolnak a békéért, hogy soha többé vissza ne térjen ez az idő. Sokáig beszélgettek még a résztvevők megszépült életükről, arról, hogy gyermekeik középiskolába járnak, egyikük fia mérnök lett, hogy mindannyiuknak megvan a nyugodt megélhetése, színházba, moziba járnak. Csak amikor az óra mutatója már 8-at is elhaladta, indulnak lassan hazafelé. Mindannyiok érzését fejezi kl Szigeti Józsefné, aki távozóban igy szól: „Jól éreztem itt magam, hasznosan töltöttem a mai estém". (d. j.) Általános iskolai vizsga a Vakok Intézetében Ujífáss*! könyebben fűtjük a munkatermeket A Szőrme- és Bőrruhavállalat műhelyhelyiségeit hőlégfűtéssel fűtjük. A hőlégfűtéshez szükséges levegőt a kaloriferünk ezelőtt a szabadból kapta, ami igen nagy hőveszteséget okozott a helyiségek fűtésénél. Nagy Sándor elvtárs, üzemlakatos, pártszervezetünk titkára újítása révén a légcsövet a kazánhelyiségbe helyeztük át, ahonnan megfelelő gázmentesített levegőt most már felmelegítve tudunk a műhelyek számára biztosítani. Ezáltal a legnagyobb hidegben is a munkatermeink aránylag könnyen fűthetők és emellett jelentős mennyiségű szénmegtakarítást érünk el, Galotti Ferenc A dorozsmai föld művesszövetkezet testvéri segítsége a röszkei szövetkezetnek A röszkei földművesszövetkrzet az elmúlt évben veszteséggel dolgozott, ezért a közgyűlésen nem adhatott visszatérítést a tagoknak. A kiskundorozsmai földművesszövetkezet segítségére sietett a röszkei szövetkezetnek és ezer forint értékű különféle iparcikket vitt ajándékba a röszkei közgyűlésre, amelyeket kisorsoltak a tagok között. A röszkei földművesszövetkezeti közgyűlés alkalmával a kiskundorozsmai szövetkezet kultúrcsoportja műsort is mutatott be. • Somos László Kiskundorozsma Egy „beteges" diák története A története röviden a következő: négy esztendővel ezelőtt beiratkozott a középiskolába, az általános gimnáziumba, vagy a tanítóképzőbe — mindogy. Neki is mindegy volt. Ilogy miért is szánta rá magát erre a lépésre? Valószínűleg azért, hegy ne nevezzék naplcpónak. Meg különben is diáknak lenni igen vidám dolog. Négy éves iskolai pályafutása alatt nem történt vele semmi, különös. Néhány krónikus betegséget szerzett ez idő alatt, különböző gyógyíthatatlan betegségeket, me'yek sajnos, gyakran elvonják tanulmányaitól. Ö tudniillik a "beteges* diák. Amikor harmad-, negyednaponkint megjelenik az iskolában, kissé sápadtan és megtörten, sóhajtozva sántikál a helyére. Újabban tudniillik a lába fáj. Sajnos, az orvosok még nem tudták megállapítani, honnan is ered a baj, de már kilátásban helyeztek néhány heti klinikai kezelést, ö tehát szegény most vár. Vár és sóhajtozik. A mai napra természetesen nem készült. — Tanár úr kérem, tegnap hiányoztam — jelenti minden óra elején a fájdalom méla kifejezésével arcán. A következő nap ismét hiányzik. Családi okok miatt. Ez olyan érv, amelyet mindenki tiszteletben tart. Ki lenne olyan tolakodó, hogy megkérdezze tőle: »Szabad megismernem ezeket a családi okokat?* "Családi okok* — ez a két szó olyan hivatalosan hangzik, mint valami jogügyi paragrafus. Ki gondolná, mit is rejt magában? Hogy a "szegény beteges* diák a ti gnapi napon az előző nap iskolai fáradalmait pihente. Most három napig folyamatosan megjelenik az iskolában, nehogy a "lógás« gyanúja közelébe férkőzhessen. Kii'önben ís ez a három napos megerőltetés nem jár veszéllyel — éppen könnyű órák vannak. A tanárok, ezek a kellemetlenül kíváncsiskodó lényei a világnak, kihasználják az alkalmat és két hiányzása között megpróbálják kifaggatni a tanult anyagból. A "szegény, betegesdiák kiviszi a füzetét és megáll a tanárral szemben utánozhatatlan arckifejezéssel. Ö a tanárok kénye-kedvére kiszolgáltatott martalék, aki most egy hősi cselekedet küszöbén az elkövetkezőktől már előre meghatódva várja a rátörő vihart. A menyezet felé fordítja melankolikus tekintetét, kezét összekulcsolja a háta mögött. A tanár felteszi a kérdést. "Szegény beteges* diák beszélni kezd. Beszél, beszél feltartóztathatatlanul. Ö most felel, őt hagyják békiben, mert ö igenis készült, sőt elkészült a mai órára. A padban ülők különböző jelekkel értesítik egymást, hogy "szegény beteges* diák ma ismét "hasal* — Iskolai szaknyelven szólva. Ezalatt hősünk befejezi feleletét. Arcán kis piIOS tűzfoltok gyúlnak ki. A tanár rosszalóan rázza a fejét és lélektani fejtegetéseibe kezd. amelylyel szeretné bizonyítani, hogy a "szegény beteges* diák tájékozatlanságáról tökéletesen meggyőződött. Ö, az áldozat most szivetfájdítá könynyeket hullat az olajos padlóra. Miután megállapítja, hogy ezt mindenki észrevette, sírontúli hangon kezdi meg védőbeszédét, amelyben hivatkozik elsősorban gyógyíthatatlan betegségére, majd apró testvéreire, akiket neki kell ellátnia. Mindez azonban nem változtat a tanár elhatározásán az osztályzást illetően. Ekkor a "szegény beteges* diák egy mártír lépteivel a helyére vánszorog és padtársának tovább entja panaszait: — Hogy ővele mindenki kiszűr, amikor pedig ő tanul, de, hogy is érthetné meg az anyagot, mikor hiányzott a magyarázatnál. Az ezt követő napon természetesen újra hiányz'k. A felelés miatt megroppant idegeit kell ápolnia. FENAKEL JUDIT Néhány nappal ezelőtt a Vakok Állami Intézetében I8-an sikeresen vizsgáztak az általános iskola VIII. osztálya anyagából. A vakok oktatásának kezdete még az elmúlt év elejére nyúlik vissza. A Dózsa György általános iskola nevelőtestülete a Vakok Intézetének vezetőségével történt megbeszélés alapján elhatározta, hogy a IV—V—VI. elemit, vagy vakok osztályát végzett tagokat bevonja az általános iskolai oktatásba, hogy ezzel is megadja a kellő előképzettséget ahhoz, hogy üzemekben, távíró-telefonközpontokban, fonalmentő vállalatnál s egyéb munkahelyeken sikerrel dolgozhassanak. A Megyei Tanács Oktatási OszHilya kezdetben kissé idegenkedéssel fogadta az ötletet, de azután a dolgozók általános iskolájának megadta a működési engedélyt. A hallgatók 19-en voltak s az 1952—53. tanévben sikeresen elvégezték az V—VI. és a VII. osztályt. Időközben egy hallgatót elhelyeztek, de a megmaradt 18 nagy buzgalommal fogott a tanulásnak szeptemberben. Munkájuknak meg ls lett a Rjü mölcse. öten kitűnően, ketten jelesen, öten jó, öten közepes eredményt értek el és csak egy hallgató végzett elégséges rendúen. A vizsgaelnökök tapasztalták, hogy a hallgatók alapos felkészültséggel jöttek el vizsgázni, s széleskörű tárgyi ismerettel bírnak. Nagyszerűen megoldják fejben a bonyolult egyenleteket, s a nyelvtani szabályokkal éppen úgy tisztában vannak, mint bármelyik más tárggyal. Az öt kitűnően végzett és a két legnagyobb előrehaladást mutató hallgatót az intézet vezetősége a vizsga utáni ünnepségen készpénzjutalomban részesítette. A vizsgát a hallgatók tiszteletére rendezett díszvacsora követte, Kántor Margit hallgató búcsúzott el a tanári kartól. Sem a hallgatók, sem a tanárok szeme nem maradt szárazon. Valóban: valamennyien úgy éreztük, hogy fáj elszakadni növendékeinktől. Zinyl Andor Területi kullúrbemutatóf rendez Szegeden az MTH Délbeleimagyarországi Igazgatósága A Munkaerőtartalékok Hivatala a DISZ Központi Vezetőségével egyetértésben 1953—54-es tanévben megrendezi az iparitanulók II. Országos Kultúrversenyét. Az MTH Délkeletmagyarországi Igazgatósága a területéhez tartozó intézeteinek kultúresoportjai részére 1954. február 28-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a szegedi Nemzeti Színházban tartja meg a területi bemutatót. A most meginduló kultúrverseny célja, hogy elősegítse iparitanulóink tanulmányi színvonalának emelkedését és fegyelmének megszilárdítását. Célunk ezzel kapcsolatban a tanulók általános műveltségének fejlesztése, a kultúresoportok munkájának rendszeressé tétele és a fiatal tehetségek felkutatása. Kulturális nevelés, — a tanulók kultúrmunkája az oktatási időn belül. tal együttesen a szabadidő nevelő hatású, szórakoztató jellegű felhasználását célozza. Február 28-án fellép a makóf intézet 100 tagú énekkara, a szegedi intézetünk saját maga alkotta népi játékával, a „Gyapot-szüret"-teb Szinte valamennyi intézetünk regős brigádjai és tánccsoportjai teszik érdekessé a műsort. Természetesen egyéni szavalatok is lesznek. Ezen a bemutatón rr ég valamennyi csoport tovább jut a következő területi bemutatóra. Az Országos Kultúrverseny keretében szándékozik Igazgatóságunk megrendezni az intézeteinkben működő különböző szakkörök közötti versenyt is. Március hónap folyamán nagyszabású kiállítást rendezünk Szegeden a szakkörök eddig végzett munkáiból: Lévai András, MTH Délkeletmagyarországi Ignra tanulók szabadidejében történik. gatóság kulturális osztályának veés a mozgalmi munkával, a sport- | zetője £(/(/ fon a 144-e$ @iemege (Balt A vásárlók örömmel látogatják a 144-os Csemege Boltot, ahol március 6-án ünneplik az áruda egyéves fennállását. Ezalatt az idő alatt a bolt igen sokat fejlődött. Kirakataink és belső rendezvényeink állandó fejlődést mutatnak A rend, a tisztaság és az udvarias kiszolgálás a bolt dolgozóinak kollektív munkájáról tanúskodik. A kongresszusi versenyben két brigád versenyez egymással az árudában *boltunk jobb brigádja" címért. A budapesti központunk igazgatósága a győztes brigádnak zászlót ajánlott fel. A verseny eredményeinek értékelése tíznaponként történik. Mindkét brigád tagjai örömmel, egvmást lelkesítve, buzdítva dolgoznak, hogy kongresszusi felajánlásukat túlteljesítsék. A vásárlókkal udvariasan bánnak, készségesen szolgálják kl őket a bőséges árukból. Ez is hozzátartozik felajánlásuk tejesítéséhez. Drégely Józsefné Csehszlovák hazaárulókat íféi'ek el Prága (TASZSZ). Mint a „Csehszlovák Távirati Iroda" jelenti, a napokban a prágai katonai törvényszék „DAAK" fedőnevű illegális államellenes szervezet vezetőinek perét tárgyalta. A bíróság előtt állt Bohumil Kokrda, Miloslav Nóvák, Stanislnv Caba és még mások a „DAAK" iluz úgynevezett „harmadik ellenállási testvériség" államellenes csoport résztvevői. A két utóbbi csoport áruló tevékenységében szorosan együttműködött a „DAAK" szervezetével. A katonai törvényszék Bohumil Kokrdát és Miroslav Novákot életlegális államellenes szerv vezetői, fo3ytiglani börtönre, a többi vádlotvalamint Karol Novak es Frantisek1 , . . , . , , ' Ti-hy, a „Keresztény-Demokrata tat 5-15 evig terjedo b°"tonbuntePárt" nevű államellenes csoport I tésre, vagyonelkobzásra és polgári vezetői, Josef Peka, Jan Fara és I jogaik elvesztésére ítélte,