Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-11 / 35. szám

DÉLMEGYIRORSZIG 1 CSÜTÖRTÖK, 1954 FF.BRUÁR II. 6>tl/,ú>S>éÍfokh>ú> Spanyolország, Gibraltár és a marokkói kérdés Több olvasónk, üzemi és kerületi bökebjzott-üq fordul? az e'mulf na. pókban s/erkcstlöségünkhöz a következő kérdéssé]; Adjunk magyarázatot egy átfogó cikkben arról, mik az előzményei egyrészt o spanyol francia másrészt a Spanyo|.anqol ellentéteknek és ezek az ellentétek hogyan füqgnek össze az elmull évben kötött spanyo|.amerikai egyezménnyel A kér. désre az alábbiakban válaszolunk; A BERLINI ERTEKEZLETET megelőző napokban Spanyolország londoni nagykövete tiltakozást jelentett be az angol kormánynál Erzsébet angol királynő márciusra tervezett gibraltári látogatásával kapcsolatban. Ezen túlmenően Madridban és több más spanyol városban az elmúlt napokban éles angolellenes tüntetések zajlottak le és a spanyol sajtó ismét nagy kampányt kezdett Gibraltárnak Spanyolország részére történő átadása érdekében. Szinte ezzel egyidőben vált ismeretessé, hogy Franco kormánya támogatja az elmúlt év augusztusában a franciák által száműzött marokkói szultán visszahelyezését .és Marokkónak Franciaországtól való elszakadási törekvéseit. Franco, afnikor ezekre a lépé' sekre határozta el magát, abból az elgondolásból indult ki, hogy az elmúlt év szeptemberében megkötött spanyol-amerikai katonai, gazdasági és politikai egyezmény lehetővé teszi számára, hogy az Egyesült Államok segítségével érvényesítse korábbi, Hitler vereségével kielégítetlenül maradt területi követeléseit. A több mint két évi tárgyalások eredményeként létrejött spanyol-amerikai egyezményt nem hozták ugyan nyilvánosságra, azonban egy amerikai folyóirat tudósítójának Madridban „titkos" tényekről szerzett értesülései szerint az egyezmény keretén belül az Egyesült Államok katonai támaszpontokat, repülőtereket és kikötőberendezéseket vett igénybe spanyol területen. Az egyezmény alapján 8000- amerikai pilóta és tengerész állomásozik Spanyolországban. Franco —- az egyezmény értelmében —.. 1954 júniusáig 85 millió dollár értékű gazdasági'és 141 millió dollár katonai „segélyt" kap. A titkos égyékmény előírja továbbá, hogy Franco' még három éven át amerikai „segélyben" részesül, öszszesen mintegy 500 millió dollár értékben. Végül a titkos egyezmény egyik- cikkelyében az Egyesült Államok kötelezte magát, hogy támogatja „Spanyolország törvényes igényeit Gibraltárra", azzal a feltétellel, hogy „amerikai és spanyol tengerészek közösen használják majd a támaszpontot". Franco tiltakozása és követelése tehát — amely a „News Chronicle" című angol lap szerint „Franco legnagyobb diplomáciai szemtelensége volt" — ezzel az egyezménnyel magyarázható. GIBRALTÁRNAK óriási jelentősége van Anglia számára. Ez az 1704 óta angol kézben lévő haditengerészeti bázis és erődítmény uralja a Földközi-tenger bejáratán keresztül a Közel- és a Közép-Kelet országaiba, az angolok legértékesebb gyarmataihoz vezető utat. A spanyol felségterülettől két kilométer széles semleges övezettel elválasztott keskeny, kopár hegyfok szikláiba vágva erődök, ütegek, szén-, hadianyag- és nyersolajraktárak vannak beépítve. Az amerikaiak szerint a Gibraltár-CiprusMálta-háromszögre támaszkodó támaszpont-rendszer nen"i,.felel meg a modern hadászati követelményeknek, ezért arról igyekeznek meggyőzni az angolokat, hogy ha Gibraltárral szemben Ceutát erős amerikai támaszponttá építik ki, előbbutóbb ki lehet elégíteni a spanyolok „nemzeti becsvágyát" Gibraltárt illetően. — Ha Ceuta kiépül — hangzik tovább az amerikai érvelés — megszűnik Gibraltár további kulcshelyzete, s ha az angolok végre belátják, hogy Gibraltárról le kell mondaniok Franco javára, „már csak egy értéktelen, kopár sziklatömbről mondanának le". Az angolok azonban nem ilyen egyszerűen fogják fel a dolgot, mert Gibraltár birtoklása úgyszólván létkérdés számukra, különösen akkor, ha T- mint a jelen esetben is — tapasztalniok kell, hogy az Egyesült Államok vezetői most már figyelmen kívül hagyják az „angol érdekek kontinentális védelmének" korábban követett hagyományait. Franconak az angolokkal szemben követett magatartása másfelöl rámutat a katonai diktatúrák sajátos törekvéseire. E diktatúrák gyakrai}. azzal igyekeznek kárpótlást nyújtani alattvalóiknak szabadsákülpolitikába kezdenek. Ezt tette Napoleon, Hitler és Mussolini is. Franco tábornok azonban óvatos: tudja, hogy rendszere nem bírna ki ilyen kilengéseket, ezért „könynyeknélküli kalandokat" keres és Gibraltár esetét is ilyennek szánja, hogy lekösse az egyébként elégedetlenkedő, nélkülöző milliókat és hogy a belső nehézségekről kifelé terelje a figyelmet. FANCIAORSZAG és "Spanyolország között a marokkói kérdésben támadt ellentétek szintén a spanyol-amerikai egyezményre vezethetők vissza, Franco már 1940 októberében, Hitlerrel folytatott tárgyalásai során felvetette, hogy csak akkor indít támadást Gibraltár ellen, ha cserébe megkapja Francia-Marokkót. Most ugyanezt a célt amerikai támogatással szeretné elérni; Ezért fogadta nagy örömmel a spanyol-marokkói katonai főbiztos jelentését, aki arról számolt be, hogy Tetuanban, Spanyol-Marokkó fővárosában január 21-én a marokkói pasák, kaidok — magasrangú tisztségviselők — és ulemák — a muzulmán felsőpapság képviselői — a francoista főbiztosnak átnyújtott felhívásukban tiltakoztak Szidi Mohamed Ben Jusszef marokkói szultán trónfosztása ellen. Közölték továbbá, hogy nem ismerik el a Franciaország által a marokkóiakra erőszakolt jelenlegi szultánt és követelték, hogy az elmozdított szultánt tegyék meg régenssé és egész Marokkó legfőbb vallási vezetőjévé. Az egész dologban az érdekesség az, hogy a spanyol-marokkói pasák, kaidok és ulemák megmozdulását Francoék maguk szervezték meg, hogy vallási köntös alatt megvalósítsák régi tervüket. A volt marokkói szultánt az elmúlt év augusztusában."' aáéri. száműzték Korzika szigetére, mert az egyre erősödő (marokkói nemzeti függetlenségi mozgalom nyohnására állást foglalt a francia elnyomás és gyarmati politika ellen. A spanyolok kihasználják azt a Körülményt, hogy a franciák szénája meglehetősen rosszul áll Marolckóban — mint minden más gyarmatukon — és arra törekszenek, hogy uralmuk alatt egyesítsék Spanyoiés Francia-Marokkót. Mondani sem kell, hogy a marokkói nép éppen olyan kevéssé kívánja a spanyol fennhatóságot, mint a franciát, mert Marokkó valódi érdekeinek az ország egyesítése felel meg. NEM VÉLETLEN, hogy a spanyol-francia viszály közvetlenül a berlini értekezlet előtt robbant ki. Az amerikai kongresszus hadügyi albizottsága ugyanis éppen most készítette el — szintén nem véletlenül — és terjesztette be a bizottság plénuma elé mult évi, Spanyolországról készített jelentését és javaslatát. Az albizottság jelentésében azt ajánlja, hogy az amerikai haderők európai főhadiszállását a Párizs melletti Fontaineblauból helyezzék át Spanyolországba azért, mert — mint a jelentés hangsúlyozza — „Spanyolországban baráti fogadtatásban részesülnénk és nem lenne többé az az érzésünk, hogy egy olyan ország vendéglátását élvezzük, amelynek megvannak a maga súlyos belső problémái és amelyben a mi főhadiszállásunk jelenlétéről az a vélemény, hogy zavaró befolyással van a társadalom életére". E jelentésnek "a berlini értekezletet megelőzően a legszélesebb nyilvánosság számára történő publikálása nyomás illetékes francia politikai körökre, hogy mielőbb ratifikálják az európai védelmi közösségről szóló egyezményt. Igy fest tehát a nyugati hatalmait közötti „egység" és ilyen valóságban az Egyesült Államok .„szövetségi politikája". ' Mindenesetre az a tény, hogy a marokkói vizeken angol és francia csatahajók tartózkodnak, .arra engéd következtetni, hogy'A'riglla és Franciaország Francoval szembeni 'ellentéteiben még további fejleményekkel kell számolni. ' Petrovics István Első tanításon Kiss Jóska, foglald össze te Rab Ráby életét! — nyújtom kicsit a mondatot s az arcom tűzben ég. Első leckémből ő felel: „Rab Ráby..." — kezdi már, s utána mondom legbelül. Eddig jó, nem hibáz. Első leckém; a többi szem kettőnkre néz nagyon. — Melyik lesz, aki kinevet, ha nyílik alkalom? Kiss Jóska hol is, merre tart? — figyelmem elmaradt. Valaki tán most engemet rajzol a pad alatt. Már sorbanéztem mind. Melyik? De egyik sem vagyok. Szemük ölelve tart nagyon és mind felém ragyog, S közben Kiss Jóska elakad, úgy érzi, nincs kiút. Ki segít néki — kérdezem — közületek, fiúk? ' S egyszerre lendülnek felém magasba a karok, s könnyem benyelve gondolom: e kar mind én vagyok, És hátul az én emberem szólítom fel, — magam. Ö volnék ért, mély-fekete szeme és haja van. Valaki. Egy, kinek nem én vagyok az „esete" ... Hol ül? Hadd lám! Már kuncog is tömött szájába be. — gondolom — a szeme. Tizennégy éves kisfiú, — az éveim fele. Ennyi voltam, mikor a múlt Valaki? Melyik? Az sem 6 ott hátul, — úgy figyel. Hasonlít rá ... s téveszteném össze valakivel, ki egykor épp igy hátul ült, a mindig csintalan, kit a tanító ütlegelt: yfg^íí' keresem önmagam. Inasnak csapott el apám, de gondja nem fogyott. Nem nőttem neki kedvire, húzott a gaz, — robot, De hess, te varjú mult, hiszen mégis csak én vagyok, ki úgy felel Rab Ráby-ból, hogy jelest adhatok. LÖDI FERENC A jobb áruellátásért Az elmúlt hó 24-6n u 142-es számú boltunkat érintő cikk jelent meg a „Délmagyarors7,ág"-ban. A oikk kifogásolta, hogy a vágottbaromíit és a tojást a szabadpiaci árnál magasabb áron hozzuk forgalomba. Nekünk az a törekvésünk, hogy a termelőktől vásárolt szabadpiaci áron is biztosítsuk a dolgozók áruellátását. Bennünket az a szándék vezetett, mikor a szabadpiacon kialakult áron hoztunk forgalomba egyes cikkeket, hogy a gyárakból, üzemékből, a délutáni órákban kijövő dolgozók, akik már a piacon nem tudják beszerezni özeket az árukat, boltunkban a nap bármely órájában megkaphassák. A frissen vágott, kitisztított baromfit és a friss tojást a szabadpiaci árnál magasabban soha nem hoztuk és nem is hozhatjuk forgalomba. Ezt a városi tanács kereskedelmi osztálya is ellenőrzi. Szúnyog János 142-es Csemege Bolt A héi könyvei Illés Béla: Honfoglalás. 3. köt. Üj esztendő. Regény. 271 L (Szépirodalmi) 15.50. Kossuth-díjas írónk trilógiája második kötetében továbbszövi a első kötet eseményeit. A felszabadító Szovjet Hadsereg harcosai már átlépték a Kárpátokat és a hozzájuk csatlakozott magyar hadtestekkel elérnek Debrecenig. Megalakul az első magyar kormány. Izgalmas, érdekfeszítő cselekmény keretében mutatja be az író a magyar nép életét megnyomorító Horthy-rendszer vezetőinek, tábornokainak, vezérkari tisztjeinek korlátoltságát s a felszabadulás boldog napjait. Tardos Tibor: Izgalmas órák. (Mindenki Sajókútra!) Filmregény. 140 1. (Szépirodalmi) 8.50. A szuhakállói esetről készült ez az irodalmi filmforgatókönyv. Zelk Zoltán: Mint égő lelkiismeret. Válogatott és új versek. 1928— 1953. 371 I. (Szépirodalmi) 35.— Kossuth-díjas költőnk legművészibb, legkiforrottabb verseit tartalmazza ez a válogatás. Szilvás! Lajos: Középiskolások. Regény. 224 L (Ifjúsági) 12.— A felszabadulás utáni diákélet regénye. A történet az 1948/49-es tanévben játszódik egy balatonmenti kisvárosban. Egybefonódik benne egy diákszerelem töréneteés a diákszervezet életének kibontakozása. Kiélesedik a harc a Mindszenty-féle klerikális reakció képviselőivel. A regény ugyanakkor, amikor hű képet ad ennek az idő-1 sadalomban. szaknak diákéletéről, rokonszenves és felejthetetlen diákfigurákat is rajzol. Varcla: Jirge Calvo. Egy hős ifjú története. 112 l (Ifjúsági) 5.— A népszerű életrajz a fiatalon meggyilkolt Jorge Calvoról, az Argentin Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik vezetőjéről szól. Egy* úttal az 1942—50-es évek Argentínájának hű képét adja. A pipa és más elbeszélések. 1521* (Üj Magyar) 6 — A kötetben nyolc szovjet író kilenc novellája jelent meg. Ezek sokoldalúan világítják meg a szovjet életet, a szovjet emberek jellemét. A címadó elbeszélésben egy cigányember meséli el élete történetét. Azt példázza ez az írás, hogy a Szovjetunió felszabadult közössége hogyan változtatja meg a világszerte -letelepíthetetlennekkikiáltott embert, a cigányt. Vajszenberg: Hngocskám. Regény 545 1. 26 — A regény színhelye Baku és a mellette levő -Fekete város*, az olajtelepek központja. Cselekménye az első világháborútól a polgárháború győzelmes befejezéséig zajlik* Egy fiatal lány életén keresztül mutatja be Azerbajdzsán életét* egyik oldalon a henye jólétet, a másikon a dolgozók mérhetetlen nyomorúságát. A győzelmes forradalom után a lány tovább tanul és megtalálja helyét a szocialista táreuk clv.esztcsééct. hqfit kalemiflf; Jü wtoskncK. Nem is wkaett. 16. > — Jaj nekem. Miért csinálsz ilyeneket, kisfiáin 1 Boldogult apád is arra tanított, ne menj oda, ahol verekednek. — Nem is mentem ón odn. ük kötöttek belém — mondta Jancsi. — Csak nem hagyom magamat? — Nem volt ottan semmi hiba — bizonyította Imre, egy kissé hencegve. — Csak egy kicsit meglegycztük a gazdnlegényoket. Ennyi az egész. Maca ráhúzta a dunnát a fejére, úgy figyelte a szót. A két fiú vidám volt a verekedés örömétől, Í7,galmától, hevétől. Mosolyogtak, nevettok. Az anya úgy vélte, vnlóban nincs semmi nagyobb szerencsétlenség, s ebben megnyugodott, de tovább korholta őket: — Jobb lesz, ha vigyáztok magatokra. A gazdalegényekkel pláne nem S7.abad összerugaszkodnotok ... A legények alig várták, hogy megbeszéljék, amit Vinezóné előtt nem lehetett. Imre intett Jancsinak, bogy jöjjön ki a konyhába. — Aludjanak, édesanyám, mi odakint beszélgetünk — mondta Jancsi. A lámpát kivitték. — Hogy ke7,dődötf? — kérdezte csendes szóval Imre, hogy odabent ne hallják. Jnncsi area kigyúlt a haraglól: — Az a feketeképíi, akit leütöttél, letaknyosozott, leceámpásozott. — A fene a zsírját! — A7,t mondtam, gyere ki, ha hajód van. Kijött, de a barátai már kint várták. Ha nem jössz oda, rettentően elcsépelnek. Jó, hogy aztán egérutat nyertél. — Előbb megijedtem, hogy szétmegy a koponyája — mondta Imre és a fejét le-' sütötte. Pszt, csendesen! — Beleesett az árokba. Kiabáltak, fogják meg, gyilkos. Pe kemény fejük van a gazda KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE Ha nem Jösíz oda, re|lentien elcsépel nap .,. — Ebesont beforr. Evett az sok szalonnát, — Jancsi elmélázott egy percig. Vak Hegedűs sülttökkel bekevert gerincű ökrei villantak fel előtte, aztán Vasas Tamás alakja, amint veri befelé a pndláenjtót, majd a csendőrök, amint gőgösen lépkednok a köriilkasos kocsi felé. — Hanem tudod, Imre, milyen szerencsénk van? — kérdezte hangosan. — Ha elcsípnek bennünket, ellátják a bajunkat a csendőrök. Láttál te már csendőröket közelről? — Láttam egyszer. Azok is emberek, mint a többi. — Emberek ám. do akár a vadállatok, úgy megverték a bátyádat Vak Hegedűs tanyáján! Imre nagyot nézett. — Kicsodát? Az ón bátyámat? Tamás bátyámat? —: Azt, azt. Vasas Imro hitetlenül csóválta meg a fejét. Akár egy bivalyban, olyan erő van Tamásban, w — Az úgy volt... — és Jancsi elbeszélte, milyen zsugori volt Vak Hegedűs, mennyit éheztek, hogyan hozott Tamás szalonnát a padlásról, a Vak meg a csendőröket hozta a nyakára. Az újjuk tyoma még másnap is meglátszott, a Tair.áa képén. Az elbeszélés végén Juncsi kimondta a véleményét: — Megláttam én akkor, Imre komáin, hogy a csendőr ogyhúron pendül a gazdákkal. Jobban bánnak a kutyával, mint a szegényember gyerekével. — Elváltozott hangon fűzte hozzá, mint, aki tiogy elhatározásra jutott: — En nem is leszek gazduramék kapcarongya tovább! Kubikos leszek, azoknak (án mégis könnyebb. Cucilieta kubikos volt boldogult édesapám is. Imre gondolkozva bámult bele a sötétbe. ö nem tudott ilyen gyorsan határozni, már csak a szülei miatt se. — Anyád mit szól hozzá? — kérdezte. — Már beszéltem vele. Ugy gondolom, belenyugszik. Hárman vagyunk, majd megélünk valahogy. Imre megint hallgatott. Arra gondolt, mit R7*ólna az öreg Vasas, ha ö megtagadná a családi szokásokat, megtagadná a béroekedéet? Leckéztetné. Lemondaná mindenféle dologkerülőnek, csavargónak. Még tán ki is tagadná. — Könnyű neked, Jancsi, Csakhogy kubikmunka so nagyon van már. — Imro úgy mondta ezt, mintha önmagát is figyelmeztetni akarná. — Nem jó a helyzeit. En tuűom az, örogbéresiinktöl, hogy mióta elkészült a nagy Tisza-töltés, meg a vasutak, nemigen kapnak munkát a kubikosok. — Tamás bátyád se leez béres, mégis megél valahogy. Pedig meg i» nősiil majű. — Igaz ... Esi a Gajjas Péter alig ígérte meg a tavalyi béremet. Erről jut eszembe: tudod, hogy a gazdim fiát vágtam fejbe? (Folgtaijthc.f