Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-11 / 35. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 FEBRUÁR lí. DELMAGYBR0RSZI6 A MŰSZAKIAK NAGY FELADATA rift Az elmúlt év június 28-i párthatározat alapján született új kormányprogramm minden intéz­kedése a magyar dolgozó nép élet­színvonalának állandó emelkedését irányozza elő minden területen. Ipari vonatkozásban a programm végrehajtása reánk, szegedi mű­szaki dolgozókra is igen komoly, nehéz, de megtisztelő feladatot ró. Szeged a könnyűipar városa és fő­ként textilipari üzemei vannak, amelyek elsőrendű közszükségleti cikkeket állítanak elő. A kormány­programm végrehajtása érdekében az a feladatunk, hogy dolgozó né­pünket minőségileg kifogástalan ru­házattal, a mezőgazdaságot pedig kifogástalan minőségű ponyva és zsákanyagokkal lássuk el. E fel­adatok végrehajtására az egyes üzemek az elmúlt év utolsó negye­dében jól felkészültek és biztosí­tani tudták a zökkenőmentes át­menetet az új tervévre. Ha átme­neti nehézségek még mutatkoznak is egyes helyeken, de ha jól dolgo­zunk, ezek megszüntetése már csak rövid idő kérdése, mely után terveinket egyenletesen, minden vonatkozásban teljesíteni tudjuk. A Szegedi Textilműveknek az a feladat jutott, hogy a minőség megjavításával egyidejűleg fino­mítsa termeivényeit, .tehát véko­nyabb ruházati cikkek előállítására szolgáló fonalat fonjon. Az átszer­vezési munka megtörtént, a gépek bejáratása rövidesen befejeződik és néhány nap múlva teljes kapacitás­sal dolgozunk. A minőség megja­vításával kapcsolatos ezévi felada­tunk még, hogy fonalunk egyenle­tességét javítsuk. Ebben a munká­ban főképpen üzemünk technoló­gusai kapcsolódtak be és minden remény meg van arra, hogy tudo­mányos módszerekkel végzett kí­sérletezéseink sikerre vezetnek. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell a mezőgazdaság szükségleteit fedező ponyva anyagokat gyártaniok. Az átállítás ebben az üzemben is sikere­sen folyik, az eddigi könnyű szövő­székeken dolgozó szövők nehéz gé­pekre való betanítása már részben megtörtént és az új programmnak megfelelően, ebben az évben foko­zottabb mértékben kell nehéz gé­peik javítási és karbantartási mun­latait előirányozniok. Az üzemek műszaki dolgozói az elmúlt év utolsó negyedében hoz­zákezdtek új feladataiknak megfe­lelően a műszintervek elkészítésé­hez — most feladatuk az, hogy ezeket határidőre végre is hajtsák. A műszintervek készítésével kap­csolatosan a legnagyobb figyelmet a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére, a forgó­eszköz csökkentésére, a minőség megjavítására és a munkavédelmi intézkedésekre kell fordítanunk, mint olyan tényezőkre, amelyek egyrészt a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülését je­lentik, másrészt pedig az egyes üzemek gazdasági és szociális ered­ményeinek megjavítását célozzák. Minden erőnket terveink végrehajtásához szükséges előfel­tételek megteremtésére kell most fordítanunk. A műszaki dolgozókra igen sok irányú feladat hárul. A megtervezett intézkedéseken kívül igen sok módja mutatkozik még annak, hogy eredményeinket javít­hassuk, ha figyelembe vesszük mindazokat a lehetőségeket, ame­lyek a főfeladatok megoldásának alátámasztására szolgálnak. Első­sorban szükséges a műszinttervek időben való végrehajtása érdeké­ben, hogy a karbantartó és jaVltó műhelyeink kapacitásait alaposan felmérjük és a normális karban­tartási munkákhoz szükséges kapa­citáson felül ütemezzük be a kar­bantartó és javító műhelyek által elvégzendő feladatokat, például a tartalék alkatrész gyártással kap­csolatban is. Igen fontos, hogy a műszintervek végrehajtásához szükséges anyagokról már most gondoskodjunk, megrendeléseinket kellő időben adjuk fel, hogy azok a munkálatokhoz hiánytalanul ren­delkezésre álljanak. A termelékenység emelése érde­kében feltétlenül szükséges, hogy a tervszerű megelőző karbantartást tervszerint pontosan hajtsuk végre és a TMK munkáját minőségileg is ellenőrizzük. Igen. fontos az, hogy a tartalék alkatrészgyártást helye-: sen tervezzük meg és ne akkor kelljen alkatrészt készíteni, ami­kor már a törés, vagy a hibásodás megtörtént és ebből gépállás szár­mazik. Ezzel és egyéb rendszeresen végzett gyári munkákkal kapcsola­tosan feltétlenül szükséges, hogy nz alkatrészekből házi szabvány sze­rint^pontos méreteket készítsünk. Üzemeinkben maradéktalanul érvényt kell szerezni annak a jel­szónak, hogy a „legfőbb érték az ember.« Ennek érdekében fokoz­nunk kell a balesetelhárítási intéz­kedéseinket. Allandósn keresni és kutatni kell azokat a helyeket, ahol balesetek előfordulnak és azok le­hetőségeit meg kell szüntetni. A védőberendezések készítése, to­vábbá az erre vonatkozó nevelő és oktató munka állandó feladatunk kell, hogy legyen. Ugyancsak meg kell javítanunk tűzvédelmi mun­kánkat is egyrészt a tűzoltóeszkö­zök tervszerű megelőző karbantar­tásával, de legelsősorban a üizek keletkezéseinek okait kell megszün­tetnünk. Ugyancsak feladatunk a munka­fegyelem további megszilárdítása. A műszakiakra is jelentős mérték­ben hárul, hogy az igazolatlan hiányzások és késések megszűnje­nek. A műszakiak feladata igen sok­irányú, s hogy ezen követelmények­nek helyt tudjunk állani, minden műszakinak el kell sajátítania a legújabb technikát, hogy ezt üze. meinkben alkalmazhassuk. A mű­szakiak szakmai továbbképzését ré­szint az üzemekben kell elvégezni, másrészt pedig a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületben, ahol továbbképző tanfolyamokon szak­mai előadások meghallgatásával bővíthetik műszakiaink ismeretei­ket és megismerhetik a tudomány legújabb eredményeit. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy a Tudo­mányos Egyesületben való munkát és az abban való részvételt sok műszaki dolgozónk elhanyagolja és lebecsüli. Felvilágosító munkával el kell érnünk, hogy a tudományos egyesületi előadásokra nagyszámú műszaki dolgozó gyűljön össze és hozzászólásaikkal segítsenek meg­javítani a tudományos munkát és az abból származó gyakorlati ered­ményeket. Terveink minden vonatkozás­ban való teljesítése és eredmé­nyeink megjavítása érdekében el­kerülhetetlenül szükséges, hogy a Szovjetuniótól átvett és a magyar munkaverseny mozgalmat felka­roljuk és kiépítsük. Különösen most van erre nagy lehetőség a Minisztertanács és a SZOT új ha­tározata alapján, amely nyomán megnövekszik a dolgozók munka­kedve, hiszen sokkal nagyobb lehe­tőségek állanak előttünk a mun­kasikerek elérésben, mint eddig. Hasonlóképpen nekünk, műszaki értelmiségnek a magunk munkate­rületén szervezettebb munkával, a munkaversenyben való aktív rész­vétellel kell a versenyek tengelyébe állnunk és irányítanunk. Nem helyes az az álláspont, ha egyes üzemek a látszat kedvé­ért minden versenymozgalmat be akarnak vezetni, mert ez szétfor­gácsolja az erőket. De igenis kö­telességünk bevezetni azokat a mozgalmakat, amelyek egyes gyengébb munkaterületünk meg javítását elősegítik. Ugyancsak szükséges, hogy a műszakiak so­kat járjanak a dolgozók között, beszélgessenek el velük, vegyék fi­gyelembe javaslataikat, tanítsák a dolgozókat, de tanuljanak is tő­lük, fogadják el a dolgozók bírá­latait, ne utasítsák azokat ridegen vissza, mert csak a jó tapasztala­tok árán tudjuk munkánkat meg­javítani. A dolgozók tömegesen adtak be most a III .pártkongresz­szusra való készülődés során olyan javaslatokat, amelyek megvalósí­tásával a kongresszusi versenyben gyönyörű eredményeket érhetünk el. Nekünk műszakiaknak ezt a nagyszerű versenymozgalmat jó és alapos munkával kell elősegíte­nünk, hogy a vállalásokat, első ne­gyedéves tervünket maradéktala­nul teljesíthessük. Fontos, felelős­ségteljes munkaterületen dolgo­zunk és mi ebben a nagy és fel­emelő munkában teljes erőnkkel, minden tudásunkkal részt akarunk AZ EMBER akaratlanul . is megpillantja a szép fenyőfát az újszegedi Haladás termelőszövetke­zet központi épülete bejáratánál. Gyakran vet pillantást a fára Kő­dör Istvánná is — a könyvelőnő, — amikor reggel jön a munkába. Szereti a szépet; a fákat is. Hődörné egyszerű, szerény, kö­zéptermetű asszony, látszatra töré­keny. „Erős akaratú, lelkiismeretes és pontos* — így mondta ezt róla az elnök és aztán Mészáros And­rás is, a kertészeti brigád vezetője. Hődörné asztalán bársonyos fényű selyemzászló áll. Ez is jelzi, hogy ő — Hődörné — most Szeged leg­jobb termelőszövetkezeti könyve­lője. A vándorzászlót Nutter Erzsé­bettől, az Üj Élet tsz könyvelőjé­től nyerte el. Ilyen a verseny. Hő­dörné meg akarja tartani a zász­lót. Nutter Erzsébet vissza akarja szerezni. S a többi tsz-könyvelők is el akarják hódítani a zászlót. Fo­lyik ez a nemes vetélkedés, amely­nek végeredményben csak győzte­sei vannak. SZÉP ÉS SOKOLDALÚ egy ter­melőszövetkezeti könyvelő munká­ja. Benne él a közös nagy család­ban — öröme, bánata egy a többi tagokéval. A könyvelő — ez csak természetes — irodában dolgozik. De Hődörné is nagyon érdeklődik mindig a kinti munkákról; tud is róluk. Némi ízelítőt ad a tsz könyvelő sokoldalú munkájából Hődörné mosolyogva elmondott szava: — Még azt is könyvelni kell hogy hány tojást tojnak naponta a tyúkok... A könyvelőnő vezeti a pénztár­naplót, végzi a bank felé az elszá­molást, kezeli a raktárnyilvántar­tást, a kiadási naplót is, stb. Per­sze, a könyvelő munkája sem megy simán, zökkenő nélkül. Megtörté­nik, hogy a statisztika összeál­lításához — a statisztikát is a könyvelő vezeti — nem elég pon­tos adatokat adnak a munkacsa­patvezetők, brigád vezetők. De okoz bosszúságot a Nemzeti Bank sze­gedi fiókja is. Ott, néha vontatot­tan intézik az ügyeket és „cifráz­zák* a dolgot. Előfordult, hogy a bankból pénzt akartak kivenni. A bankban csak nehezen adtak a tsz­nek — a sajátjából. Nemrég a Ha­ladás tagjai egy tehenet adtak be és az érte járó pénzt a bankban tévesen a szegedi Alkotmány tsz számlájára írták. Kit ne bosszan­tana ez?! Igaza van abban Hődör Istvánnénak, hogy a bankban is „kevesebb bonyodalommal" intéz­zék az ügyeket. Nem az emberek vannak a bankért, hanem a bank az emberekért. NEM KIS MUNKA volt elkészí­teni a szövetkezet ezévi pénzügyi, növénytermelési, állattenyésztési Szövetkezeti emberek n. A köny velőnő tervét. Elnöknek, munkacsapatve­zetőknek, brigádvezetőknek, ta­goknak alapos megfontolással kel­lett végezni ezt a feladatot. S ter­mészetesen nem kevés volt a mun­kája etéren a könyvelőnek. Hődör­né egy keményfedelű füzetet la­poz fel és abból sorol el néhány adatot. Az évi terv szerint az 1954-es őszi jövedelemelosztáskora tagság készpénzjárandósága 22 fo­rint lesz. Ehhez jön még a termé­szetbeni járandóság: búzából, ku­koricából, gyümölcsből és más egyébből is. Ezévben is az egyik legfőbb jövedelemforrása a Hala­dás termelőszövetkezet tagjainak a húsz hold öntözéses kertészet. Ez 188 ezer forint hasznot hoz majd. A gyümölcsösükből 162 ezer forint jövedelmet várnak. Ezek a számok még csak tervezetek. De a szö­vetkezet tagjai jó gazda módján állították össze a tervet — azt vég­re is hajtják. A multévi zárszám­adás is meggyőzte a tagokat arról; hasznuk és jövedelmük saját mun­kájuktól függ. A könyvelőnő egy esztendeje lé­pett a szövetkezetbe. A közgyűlé­sen aztán a tagság megbízta őt a könyvelői teendők elvégzésével. Kezdetben új volt számára ez a munka, de erőt adott neki a többi szövetkezeti tag biztató szava. Az­tán segítette őt munkájában — szakmai téren — Rózsa József is, a Szegedi Városi Tanács mezőgaz­dasági osztályának tsz főkönyve­lője. Teltek a napok és elfolytak a hetek is. Hődörné megismerte a szövetkezeti könyvelés minden csinyját-binyját és pontos, lelkiisme­retes munkát végzett — s végez ma is. Igen megszerette a szövet­kezeti életet és az elmúlt ősszel, amikor többen a Haladás tsz-ben is azon gondolkodtak: kilépjenek-e, vagy bennmaradjanak. Hődörné is ismertette az igazságokat. Segített abban, hogy megszilárduljon a ter­melőszövetkezet. s az ingadozók ne vétsék el a lépést. A KÖNYVELŐ IS kap pénz- és természetbeni járandóságot. Hő­dörné havi jövedelme — a termé­szetbeni járandóságokat is pénzre átszámítva — mintegy 1100 forint volt. Ehhez jött még a háztáji gaz­daság sokszáz forintos jövedelme. Mert háztáji föld a könyvelőnek is jár — ő is csoporttag. A központi tanyaházban lévő irodában meleget ad a kályha. Az asztalnál Hődörné és több más termelőszövetkezeti tag ül. A ter­veikről beszélnek. Hődörné azt mondja félig tréfásan, félig komo­lyan Mészáros Andrásnak, a kerté­szeti brigád vezetőjének: Bandi bácsi, tavasszal me­gyek én is a kertészetbe dolgozni. Bandi bácsi végigsimítja szögha­ját, kicsit gondolkodik. Tudja ő is, milyen fontos a könyvelő munkája, s Hődörnének ott a helye, ahol van. Válaszában nevetve, tréfál­kozva jelenti ki: — A kertészeti brigádban csak 60 kilón felüli asszonyok dolgoz­hatnak. Nagy a nevetés, mert hiszen a középtermetű Hődörné persze, hogy nincs 60 kiló. De nem is ez a lényeg, Bandi bácsi a szavaival azt akarta kifejezni; Hődörné mun­kája a könyvelői beosztásban érté­kes, s a szövetkezetiek azon a poszton számítanak rá. A KÖZÖS ÉLET formálta Hődör Istvánnét. Nem is olyan régen ün­nepnap volt számára. Kis belső iz­galommal állt oda a Haladás tsz párttagjai elé a párttaggyűlésen és mondotta el az életét, s azt, hogy miért szeretne a párt tagjai sorába kerülni. Aztán a párttagság dön­tött. Hődörnét tagjelöltnek vették fel, mert kiérdemelte. A könyvelőnő édesanya is. Négy gyermeke van; Gizella nyolc éves, István hat éves, Éva négy éves, Zolika pedig két esztendős. Zolika a bölcsődében szokott addig lenni, amíg édesanyja, édesapja munká­ját végzi. Gizike, István és Éva pedig gyakran elmegy édesanyjá­val a tsz-irodába, ahol elmókáznak, játszanak vele, még az őszbecsava­rodott tsz-tagok is. Férjével sok vidám percet tölt Hődörné gyer­mekei között, esténként. Az egyik este Gizi azzal állt oda szülei elé, hogy ő bizony szeretne balettisko­lába járni. S ezeknél a szavaknál Hődörné eszébe jutott a saját gyer­mekkora is. „A mi gyermekeink más világban nőnek* — gondolta, S szeretettel simogatta végig Gi­zus haját. A HALADÁS TSZ tagjai közül hol ez, hol az jár színházba és mo­ziba. Természetesen jár szórakozni a könyvelőnő és a férje is. Ha olyan a film, vagy a darab a szín­házban, akkor viszik magukkal a gyerekeket is. ,.. Az irodában fróasztala mel­lett ül a könyvelő. Végzi megbe­csült, fontos munkáját. Morvay Sándor Orvosküldőtlség utazott a Szovjetunióba Dr. Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter vezetésével szerdán öt­tagú orvosküldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttség a szov­jet egészségügyi hálózat intézmé­nyeit, a gyógyító-megelőző ellátást, a közegészségügy-járványügy, az orvosképzés és orvostovábbképzés rendszerét és módszereit tanulmá­nyozza. A KARIKATÚRA MICHELANGELÓJA Emlékezés H. Daumier halálának 75. évfordulójára venni. NAGY SÁNDOR főmérnök A TÁRSADALMAT a mindennapi életet, az embereket alakító, ne­velő tényezők sorában fontos helyet foglal el a karikatúra, a íerdesé­gek művészi nagyítója és rögzítője. Egyrésziik tiszavirágéletű: eltűnik a múló idővel, amely létrehozta. Az értékes, a példává magasztosult művek azonban megma­radnak, hogy újból és újból termékenyítve em­lékeztessenek a múltra, tanítsanak és nevelje­nek, követésre buzdít­sanak. A kiemelkedő művek sorában is az el­ső hely illeti meg a múlt század nagy fran­cia művésze, Honoró Daumier alkotásait. Ha­lálának 75. esztendejé­ben emlékezzünk a hal­hatatlan mesterre, a „karikatúra Michelan­gelójára", aki sírkövének felirata szerint is „jó ember, nagy művész cs nagy hazafi" volt. Daumier-t Marseillo adta a világnak. Szü­letése után néhány év­vel a kis Honoró atyja, a titokban rimeket fara­gó üvegesmester, család­jával Párizsba költözik, remélve, hogy a Szajna­parti nagyvárosban el­ismerést arat. Téved. Honoré egy ügyvéd ki­futója lesz, majd egy könyvboltban tanonc —. s úgy mellékesen raj­tolni tanul, a litografá­lás műhelytitkaival is­merkedik. Egy-egy mun­káját eladja, így segít családján. Telnek az évek, s Honoré Daumi­er-ra felfigyel a kitű­nő rajzoló, majd szer­kesztő és kiadó: Jacques Philipon. 1830, a júliusi forra­dalom évo, X. Károlyt elsöpri és helyébe La­jos Fülöp lép, a „pol­gárkirály". Ez a jóltáp­lált zsarnok nyirbálni kezdi a sajtószabadsá­got, vérbefojt minden forradalmi megmozdu­lást. Az országban izzik az elkeseredés parazsa. A „polgárkirály" ural­mának első hónapjában Philipon megindítja po­litikai és irodalmi sza­tirikus hetilapját, a „La Caricature"-t, amely­nek munkatársai az ak­kori idők legkiválóbb grafikusai. A rákövet­kező évben már itt dol­gozik Homoré Daumier is. Hamarosan megízleli a börtönlakók kosztját: egyik rajzában mindent elnyelő molochnak ábrá­zolta Lajos Fülöpöt, s a bíróság ezt a „bűnt" hathónapi zárkával to­rolja meg. DAUMIER ÉLETMŰ­VE a kor társadalmá­nak nagy szatírája. Az élősdiek úgyszólván minden fajtáját bele­illeszti különös gyűjte­ményébe, s csaló ügy­védtől kezdve, a legna­gyobb csalóig, Lajos Fülöpig. Érzékeny sze­me persze nemcsak a durva, visszataszító el­lentmondásokat és hi­bákat fedezi fel, hanem az apró fonákságokat is, s rajzaiból mély ember­ismeret, nagy jellemző­erő, komoly élettapasz­talat árad. A képei megragadják a szemlé­lőt. Ha megszólalhatná­nak, körülbelül ezt mon­danák: „egy vagyok a sok közül, a tőkéstársa­dalom tragikomikus alakja. Jelszóm: a pénz­zel mindig célbajutsz, s mindegy, hogyan szer­zed meg; ez a cél szen­tesíti az eszközt!" A képzőművészet leg­harcosabb, legbátrabb, legszókimondóbb alak­jai közé tartozik Daumi­er. Művei a francia ural­kodóosztály képmutató, hazug magatartásának maró szatírái. Képeinek komikuma a mélyből fa­kad; jellemzőereje ala­pos emberismeretről ta­núskodik: az egyéni vo­násokban mindig meg­találja a tipikusát, a figurái igy nemcsak kon­krét egyéneket jellemez­nek, hanem egy-egy ré­teget, osztályt is. Mű­veiben vonalakban öl­töztette igazságszeretetét, harcos törekvéseit. AZ ELNYOMÓK KA­RIKATÚRÁI mellett megfestette és megraj­zolta az egyszerű embe­reket, a munkásokat, mosónőket is. Sok-sok szeretettel, együttérzés­sel, harcostársi szolida­ritással nyúl ezekhez a témákhoz. Az elnyomot. tak igazságába vetett hit, a nyomorba taszí­tott, s a sötétből a nap­fényre kívánkozó nép élete megragadó mű­vek alkotására ihlette őt. Igaz művész és ha­zafi volt. Kora képző­művészei közül talán a legvilágosabban ismerte fel a fejlődés irányát, törvényszerűségeit. Mű­vei mellett tettek is so­rakoznak. A becsület­rendet, az uralkodóosz­tály elismerését vissza­utasította. A párizsi kommün idején nem­csak képeivel állt a for­radalom ügye mellé, ha­nem egy múzeum veze­tését is elvállnlta. Honoré Daumier 1879­hen örökre lehunyta a szemét. Többezer művet, köztük mintegy 4000 kő­rajzot, 1000 fametszetet, számos festményt ha­gyott hátra. Gazdag örökség ez, amelyből tanulnak a haladó mű­vészek, a nép ügyének harcosai szerte a vilá­gon. Ütletgazdaság bá­tor és éles kritika, a ha­za a nép és a művészet lángoló szeretete, a kép­mutatás és hazugság tazó gyűlölete — Daumier szellemi hagya* téka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom