Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-11 / 35. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 FEBRUÁR 11. DELMRGYRRORSZlG lesz 12-én, Pénteken délután 5 órakor a Megyei Pártoktatók Házában Sinkó Antal elvtárs tart előadást r Az MDP Csongrádmegyei Bizotteága rendezésében előadás Hódmezővásárhelyen a Megyei Pártoktatók Házában február pénteken délután 5 órakor „A párt szerepe és jelentöségo a szocializmus építésében, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának szakadatlan növeléséért folytatott harcban". Előadó Sinkó Antal elvtárs, * Megyei Pártbizottság másodtitkára. Megnyílt- a II. számú Közkórház SzülészeH és Mőgyógyászati Osztálya A Városi Tanács II. számú Közkórházában a (volt Honvédkórházban) február 4-én kezdte meg működését a hatvan-ágyas Szülószetiós Nőgyógyászati Osztály. A kórház új osztályának megnyitásával tehermentesítve lett az Orvostudományi Egyetem Szülészeti- és Nőgyógyászati klinikája, ami nagyban hozzájárul a jobb betegellátás biztosításához. A Szülészeti, és Nőgyógyászati Osztály vezető főorvosa, Bódis Lajos, aki lelkiismeretes munkájával már az első napokban megnyert® a betegek szeretetét. Mindenkivel odaadóan foglalkozik. Az osztály megnyitásának első napján, fobruár 4-én éjfélkor verte fel a szülőosztály csendjét az első újszülött sírása. Csizmadia Bereike 4300 grammos, egészséges kisfiú elsőnek foglalt helyet a puha gyermekágyban az újszülött osztályon. Képünkön a pár órás Berciko látható édesanyjával és Bodó Irma osztályos orvosnővel. Takarékotkodjunk forintjainkkal Partéiéi • A Csongrádmegyei Pártbizottság felelősségre vonta pártunk politikájának tömörkényi megsértőit A dolgozó tömegek Csongrád megyében is megelégedéssel olvasták pártunk központi lapjának, a Szabad Népnek január 9-i vezércikkét, amely a termelőszövétkezetekből kilépett dolgozó parasztok ügyével foglalkozott. A cikk a többi között éles hangon bírálta megyénk párt- és állami szerveinek vezetőit is, amiért eltűrték, hogy egyes felelőtlen személyek durván megsértsék pártunk Központi Vezetőségének 1953 június 27—28-i határozatát és kormányunk programmját. Különösen Tömörkényen próbálták meg felháborító módon sárbatiporni a szocialista törvényességet és kicsúfolni a tsz-ből kilépett dolgozó parasztok jogait. A község vezetői — elsősorban Jaksa János, a párt szervezet titkára — megakadályozták, hogy azok a dolgozó parasztok, akik nem személyes meggyőződésből, nem az önkéntesség elve alapján léptek be a termelőszövetkezetekbe, törvényes jogukkal élve ismét visszatérhessenek az egyéni földműveléshez és ehhez meg is kapják a tsz-be általuk bevitt földterületet. Tömörkényen mindenekelőtt a községi pártszervezet titkárának, Jaksa Jánosnak lett volna a feladata, hogy kommunista következetességgel, bátran és határozottan érvényt szerezzen a párt és a kormány politikája maradéktalan megvalósításának. Rendszeresen ellenőriznie kellett volna Deák Ferenc tanácselnök munkáját, hogy, mint az állam közbizalommal megválasztott helyi képviselője, mennyiben biztosítja a dolgozó parasztok törvényes jogait és biztonságos gazdálkodását. Jaksa Jánosnak kellett volna legéberebben őrködnie azon, hogy a községben ne kaphasson lábra semmiféle álbaloldali okoskodás, ami gátat vet a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítésének és lejáratja a mély gyökeret vert és annyi tűzpróbát kiállott szövetkezeti mozgalom becsületét. De ehelyett mi történt? Jaksa János valósággal gúnyt űzve a • ' Mi, gozói zunk a Szegedi Postahivatal dolnagy lelkesedéssel csatlakoa dolgozók forint-takarékossági mozgalmához. Különösen kézbesítőink végeznek kitartó, népnevelőmunkát. Ennek eredményeként üzemünk "takarékossági munkahely* lett. Ezt hirdeti az előcsarnokban elhelyezett üvegtábla is, amely felhivja a postára érkező közönség figyelmét, de a munkahelyére siető dolgozót is, hogy forintjaival takarékoskodjon. A kézbesítők közül Szélpál Mi hály, Horváth István, Gémes László és Konsanszki Sándor elvtársak haladnak az élen a takarékossági versenyben. Mi, postás dolgozók hisszük, hogy a forint-takarékossággal is a béke nagy ügyét szolgáljuk és jó eredményeinkkel méltóképpen ünnepeljük pártunk III. kongresszusát. Lantos Ferenc ÜB-elnök Központi Vezetőség határozataiból, sajátmaga kezdte el lábbaltiporni a termelőszövetkezetekből kilépettek legelemibb jogait. Ahelyett, hogy földjük visszaadásáról intézkedett volna, a termelőszövetkezet elleni izgatóknak kezdte őket bélyegezni; ahelyett, hogy mindenestől kiirtotta volna, táplálta, sőt szította a jogtalanság gyűlöletes szellemét. A sorozatos visszaélések, vagyis a dolgozó parasztokon elkövetett brutális sérelmek joggal váltották ki a tömegek elégedetlenségét és felháborodását. A becsületes embereknek, a jóérzésű állampolgároknak Tömörkényen is az volt a vé leményük: tűrhetetlen, hogy a párt és a kormány helyes és általános megelégedéssel fogadott intézkedéseit egy vagy néhány helyi kiskirály semmibe vegye. Ma guk a termelőszövetkezeti tagok is úgy érezték, hogy a kilépettekkel szemben elkövetett alávaló bánásmód nem használ, hanem súlyosan árt a termelőszövetkezetek további erőteljes fejlődésének. Nyilvánvaló ez, hiszen azok a kilépő dolgozó parasztok, akiknek a földkiadás megtagadásával megkeserítették az életét, akiket mindenféle gyalázkodó szóval illettek csak azért, mert a tsz rossz gazdálkodása miatt jobbnak látták visszalépni a már egyszer otthagyott egyéni útra — nem fognak szeretettel gondolni a termelőszövetkezetre. Az is nyilvánvaló volt mindenki előtt, aki megértette szocialista építőmunkánk új szakaszának lényegét, hogy a kilépettek földjeinek, járandóságainak erőszakos visszatartása késlelteti a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtását. De mit törődött Jaksa János a község hangulatával, véleményével? Neki az volt a fontos, hogy hencegve megmutassa: ő az úr Tömörkényen. Természetes, hogy ezt a túrhetetlen helyzetet meg kellett szüntetni, A Szabod Néo jogos bírálata alapján a megyei pártbizottág sokkal aiaposabban foglalkozott a tömörkényi esettel. Megállapította, hogy a történtekért felelősek a csongrádi járási pártbizottság és a megyei pártbizottság egyes rkcionáriusai is, akik szemethúr.ytak és eltűrték Jaksa Jálé.'s túnös önkényeskedését. Ugyanakkor a megyei pártbizottság intézkedésére egy bizottság ment ki Tömörkényre, amelynek feladata, hogy biztosítsa a termelőszövetkezetekből kilépett valamennyi dolgozó paraszt törvényes jogainak helyreállítását és megkapják a nekik járó földterületet. Felelősségrevonta a megyei pártbizottság azokat a személyeket, akik Tömörkényen felrúgták a törvényes rendet, vagy bármilyen formában elősegítették pártunk politikájának megsértését. Jaksa Jánost, a községi pártszervezet titkárát, a Magyar Dolgozók Pártja tagjai sorából kizárta s ügyét az államügyészségnek adta át azzal, hogy a bírósági tárgyalást a helyszínen folytassa le. Pártunknak nem lehet tagja olyan személy, aki nem tartja magáranézve kötelezőnek a Központi Vezetőség határozatait, aki a párt és a kormány politikájával ellentétes intézkedéssel, durva önkényeskedéssel okoz kért és igyekszik éket verni a párt és a tömegek közé. A községi tanácselnököt, valamint a felelős járási és megyei pártfunkcionáriusokat is megfelelő pártbüntetéssel sújtotta a megyei pártbizottság. Legyen a tömörkényi eset és a belőle fakadó intézkedés eleven figyelmeztetés minden pártés állami vezető számára. Tudomásul kell vennie mindenkinek, aki a dolgozó tömegek bizalmából felelős funkciót tölt be, hogy ebben az országban törvényes rend van és nekik kötelességük vaskézzel érvényt szerezni a törvényességnek; Éreznie, tudnia kell megyénkben minden becsületes állampolgárnak, hogy pártunk megalkuvás nélkül és következetesen harcol a kormányprogramm végrehajtásáért, a nép jólétének megteremtéséért. A leningrádi tudósok csatlakoztak az üzemi terület és a gépi berendezés jobb kihasználásáért indított mozgalomhoz "vw— SZEGEDI JEGYZETEK Egy gyermek verset mond a békéről Először a, békebizottsági tagoK béketalálkozóján láttam. Odahúzódott édesapja mellé és izgatottan gyűrögette vörös úttörőnyalekendöiét. Amikor rá került a sor, felállt egy székre, hogy mindenki láthassa, ki az, aki Emi-Sziaó kínai költő „Fiamnak" című versét szavalja olyan messzirecsengő hangon. Amíg szavalt, kerek, fekete szemei csillogtak, kis kezét széttárta, azzal is magyarázta a verset. Egy apáról beszélt, aki amíg a haza védelmében áll őrt és az ország valamennyi gyermekére vigyáz cber gonddal, nem ér arra rá. hogy beteg gyermekének frissítőt adjon. Amikor a székre felállt, csak annyit tudtam róla, hogy ő Gombos Gizella, a Petőfi-telepi általános iskola negyedik osztályának tanulója. Szavalata után felszólaltak a békebizottsági tagok és titkárok. Az ő édesapja is beszélt a békéről, a háborúról. Akkor tudtam meg, hogy miért csillogtak a szemei, hogy miért tudott annyi érzéssel, olyan kemény hangon szavalni ez a kislány. Könnyek csillogtak a szemében. Édesapja mondta azt el helyette, hogy a második világháború négy gyermeke édesanyját, Gizike édesanyját is elrabolta. Beteggé tették az asszonyt a bombarobbanások, a sziréna kegyetlen, figyelmeztető szava. Meggyöngítette az édesanya szívét a gyermekeiért való aggódás. Mit ártott ez az ártatlan, bogárszemű gyermek a háborús gyujtogatóknak, hogy azok gyilkos módon az édesanyját rabolták el? Semmit, hiszen akkor még beszélni sem tudott, akkor még azt sem tudta megtenni, hogy a háború ellen, a béke mellett szóljon. Most már tud beszélni. Messzire tudja kiáltani a béke szavát. Nem lehet öt vörös nyakkendő nélkül látni, büszkén vallja ezzel a vörös nyakkendővel is úttörőnek, a pajtáscsalád tagjának magát. Megérdemli ezt a nyakkendőt: magaviseletével, kitűnő tanulással példát mutat tanulótársainak. Azok pedig tanulnak tőle, szeretik a vidám kedélyű csacsogó szájú Gombos Gizit. A háború elvette tőle legdrágább kincsét — a béke éretté, harcossá nevelte. Olyan gyermekké nevelte, aki kiáll a békebizottsági tagok elé és a békéről szaval. Olyan gyermekké, aki a paraszt béketalálkozó résztvevői előtt, ott a Iiungáriaszállú rózsaszín termében szavalattal tesz hitet a béke mellett. És tudta ez a gyermek, hogy joga van a békéhez szólni, tudta, hogy az ö szava is erősíti a százmilliók hangját, azért jelentkezett szólásra. Szavalata után azért mondta el gyermeki szavakkal, de harcosan: „A Petőfi-telepi általános iskola nevében üdvözlöm a paraszt béketalálkozó résztvevőit. Ha majd a békéről beszélnek, beszéljenek rólunk, gyermekekről is, mondják el, hogy mi valamennyien békét akarunk." (n. m.) LENINGRÁDBAN az „Elektroszila"-gyár példája nyomán egyre nagyobb lendületet vett az üzemi terület és a gépi berendezés jobb kihasználásáért indított munkaverseny. A verseny folyamán azonban sok olyan technikai nehézség merül fel, amelynek megoldása meghaladja az üzemi dolgozók szaktudását és lehetőségét. Épp ezért a leningrádi tudósok és üzemi dolgozók segítségére siettek. A Kalinyin Politechnikai Főiskola munkatársai például a „Sztálin" vasgyár dolgozóinak nyújtanak segítséget. A turbinaüzem munkásai ugyanis vállalták, hogy idén a meglévő üzemi területen 1953. évhez viszonyítva 1 millió rubellel növelik a termelést. Az üzemi terület egy négyzetméterére eső termelést a vízturbina üzemben az elmúlt évhez viszonyítva 62 százalékkal fokozzák, A közszükségleti cikkeket gyártó üzemrészekben 2.3-szorosára növelik a termelést. Azért, hogy az üzem dolgozói vállalásaikat maradéktalanul teljesíthessék, a politechnikai főiskola tudósai vállalták, hogy a gyár dolgozóival együttműködve gépesítik a vízturbina járólapátjainak megmunkálását. Bevezetik a gyártásnál az acélszerkezetek hegesztését és elkészítik a gépi berendezések átrendezési terveit. Az átrendezés folyamán megrövidül az alkatrészek útja egyik műhelyből a másikba. A tudósok felajánlották azt is, hogy a legfontosabb alkatrészek megmunkálására új, haladóbb technológiát dolgoznak ki. A KIROV TEXTILIPARI főiskola tudósai a Thalmann-textilkombinát dolgozói felett vállaltak védnökséget. Elhatározták, még ebben az évben módosítják a fonás, a szövés és a kikészítés munkafolyamatait. A szövőgyári munkások nagy örömmel fogadták ezt a támogatást és ezt figyelembevéve vállalták, hogy a rendelkezésükre álló üzemi területen 13 százalékkal több készárút gyártanak, mint 1953-ban. A rubelben kifejezett termelést 26 százalékkal növelik úgy, hogy egyre több kiváló minőségű textilneműt készítenek. Ezen belül 45 százalékkal több velúrt, 100 százalékkal több női felöltő szövetet készítenek. Elhatározták azt is, hogy az 1954. évi tervhez képest 1,200.000 rubellel csökkentik az önköltséget. A politechnikai és textilipari főiskola tudósainak kezdeményezése lelkes támogatásra talált a többi műszaki főiskolákon, a leningrádi tudományos kutatóintézetek kollektíváinál is. 7etyéd ctí üttetni tetüíei ífóéS ki&artmdid<uiéái indult munkaverseny A leningrádi tudósok vállalták, hogy segítséget nyújtanak az üzemek dolgozóinak a termelés növelésében az üzemi terület bővítése nélkül. Ez a hazafias kezdeményezés lelkes támogatásra talált Dnyepropetrovszk tudósai között is. A többi közt az öntöttvas zúzóhengereket készítő üzem kollektívája és a Sztálin kohászati főiskola öntödei gyártással foglalkozó karának munkatársai között szoros együttműködés alakult ki. Radnyickij és Belaj tudományos munkatárssal az öntöde két mérnöke érdekes munkát végzett. Űj technológiai folyamatot dolgoztai: ki, átrendezték a gépeket. A tudósok a leningtádiak példája nyomán vállalták, hogy segítenek 5 százalékkal megnövelni a termelést, az üzemi terület kibővítése nélkül. I • A Donyec-medence bányászai nagy helyesléssel fogadták az üzemi terület jobb kihasználásáért indított munkaverseny hírét. Az élenjáró bányák kollektívái levelet intéztek a sztálinoi terület bányáinak dolgozóihoz. A levélben ez áll; "Az élenjárók példáját követve, nekünk, bányászoknak az a kötelességünk, hogy a meglévő frontokból és munkahelyekről a rendelkezésre álló gépekkel és az eddigi munkaerővel még több szenet termeljünk. Ez csak úgy lehetséges, ha minden szenelő és előkészítő munkahelyen széles körben bevezetjük a munka ciklikus szervezését". A Lutugin-bánya dolgozói, akik a területen először tértek át minden frontban a ciklikus grafikon szerinti munkára, felemelték felajánlásaikat. Vállalták, hogy az évi terven felül tízezer tonna szenet bányásznak, meggyorsítják a frontok előrehaladását. * A leningrádi Sztálin-vasgyár a világ legtökéletesebb, leghatalmasabb turbináit készíti. Ebben a gyárban csupán az utolsó három év során két nagynyomású új turbinatípus gyártását kezdték meg. Elkészítették á 150 ezer kilowattteljesítményű turbinát. Az összes termelés 195S-ban több mint kétszeresével szárnyalta túl az 1950. évi színvonalat. A gyár dolgozói gyűlésen beszélték meg, hogyan tudnák fokozni a hatalmas turbinák gyártását a meglévő területen és gépekkel. A kollektíva vállalta, hogy 1954-ben ugyanazon az üzemi területen készíti a kujbisevi vízierőmű hét hatalmas vízturbináját, 54 százalékkal emeli a vízturbinagyártást a mult évhez viszonyítva. Az üzemi terület egy négyzetméterére eső termelés 60 százalékkal növekszik. A tbiliszi fésúsfonógyár 1953-ban több mint százezer méter gyapjúszövetet készített terven felül. A gyár kollektívája bekapcsolódott az üzemi terület jobb kihasználásáért folyó munkaversenybe A dolgozók tömegesen nyújtják he javaslataikat, s ezeknek magvalósítása lehetővé teszi, hogy idén 20 százalékkal növeljék a termelést. A gyár dolgozói vállalták, hoa' terven felül 14 millió rubel értékű gyapjúszövetet készítenek. A napokban a tervben előírt határidő előtt újfajta felöltő-szövetek gyártását kezdték meg*