Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-05 / 30. szám

VTLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I ifiető | tkídátmuiatá mliuvtetsli I SOÖS GÁBOR AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 30. SZAM PÉNTEK, 1954. FEBRUÁR 5. ARA 50 FILLÉR Az olasz válság Az olasz Keresztény Demokrata Párt Ismét elégtelenre vizsgázott az olasz közvélemény előtt: az 1953. június 7-i országgyűlési választások óta immár harmadízben bizonyítja be, hogy képtelen a kormányzásra, képtelen arra, hogy megoldja az ország alapvető problémáit, de képtelen arra is, hogy levonja a józanul gondolkodók előtt egy pillanatig sem kétséges tanulságokat. Az olasz közélet e klerikális pártja — úgylátszik — a legutóbbi parlamenti választások alkalmával nemcsak abszolút többségét, de józan ítélőképességét is elvesztette és belső életében is megindult a bomlás, a frakciókra oszlás és a véget nem érő személyeskedések folyamata. Amíg De Gasperinek hét évig sikerült — minden erejét megfeszítve — a miniszterelnöki székben maradnia, addig Pellának csak öt hónapra futotta, Fanfani pedig már az első bizalmi szavazásnál lemondani kényszerült. Fanfani tragédiája szokatlanul hamar következett be: január 12-én kapott kormányalakítási megbízást az olasz köztársasági elnöktől és január 30-án már benyújtotta lemondását. Egyébként ez az olasz politikai életben is példa nélkül álló felsülés nemcsupán a Keresztény Demokrata Pártnak, de magának Fanfaninak is eddigi legnagyobb bukása. Ez a termetre kicsiny, de gátlásoknélküli törekvéseiben a legnagyobb bajkeverő most negyedik alkalommal tett bizonyságot államférfiúi képességeinek teljes hiányáról. Elsőízben, mint földművelésügyi miniszter szabotálta el a földreformot, majd mint termelésügyi miniszter fordult szembe a munkásság törekvéseivel és érdekeivel. A Pella-kormányban már mint belügyminiszter követett el mindent, hogy teljesen megszüntesse, vagy legalábbis jelentősen korlátozza a dolgozók sztrájkjogát. Amikor ezévben, január 12-én Einaudi köztársasági elnök Fanfanit bízta meg az új kormány megalakításával, általános feltűnést keltett, hogy a köztársasági elnök még egyszer sem késlekedett oly sokáig az új miniszterelnök kijelölésével, mint ezalkalommal. Ezzel az intézkedésével Einaudi hangsúlyozni kívánta, hogy a maga részéről ellenzi Fanfani jelölését. Erre mutat az is, hogy a kormányalakítási megbízást először Pellának kínálta fel, mintegy hangsúlyozva, hogy Fanfani jelölése kizárólag a Keresztény Demokrata Párt parlamenti csoportjának vezető bizottságaitól származik és azt a többi parlamenti pártok egyáltalán nem támogatják. Beavatott körök azt is tudni vélik, hogy Pellát azért állították félre, mert személye nem felelt meg az Egyesült Államok római nagykövetének és mert Pellának az olasz nemzet méltóságáról tett egyes kijelentései összeütközésbe kerültek aiz amerikai érdekekkel. Jellemző a Keresztény Demokrata Párton belül uralkodó állapotokra, hogy egyetlen kereszténydemokrata politikus sem állt ki sem Pella támogatására, sem pedig azért, hogy visszautasítsa az olasz érdekeket alapjaiban sértő amerikai beavatkozást; Amikor a kereszténydemokratapárti vezető politikusok megállapodtak Fanfani miniszterelnökké történő kijelölésében, két célkitűzés lebegett szemük előtt: egyrészt arra törekedtek, hogy Fanfani demagóg-baloldaliságával megosszák az élesen kereszténydemokrata-ellenes, egyre elégedetlenebb munkásságot. Másodsorban arra számítottak, hogy Fanfani, aki közismert hatalomszeretetéről, senkit és semmit sem fog kímélni azért, hogy az európai védelmi közösség ratifikálását kierőszakolja. Egyik elképzelés sem vált valósággá, mert nem válhatott azzá, egyszerűen azért nem, mert Fanfani figyelmen kívül hagyta a tényeket: nem számolt az olasz gazdasági élet minden eddiginél nagyobb és mélyebb válságával, a közel kétmillió munkanélkülivel, azzal a csaknem hárommillió olasz családdal, akiknek a jövedelme mélyen a létfenntartási minimum alatt van, azzal, hogy a lakosság nyolc százaléka számára a legszükségesebb élelmiszerek is elérhetetlenek a drágaság miatt, azzal, hogy az olasz lakosság három százaléka pincékben, barlangokban, barakokban, padlásokon lakik, azzal, hogy a legtöbb mezőgazdasági jellegű vidéken általában csupán 78 napot dolgoznak évente a mezőgazdasági munkások. Minden gondolkodó ember előtt világos, hogy az olasz politikai és gazdasági válság csupán széleskörű, a baloldali pártokra is támaszkodó koalíció létrehozásával oldható meg. Ehhez pedig mindenekelőtt az szükséges, hogy felszámolják a Keresztény Demokrata Párt hatalmi monopóliumát, továbbá, hogy határozottan szembeszálljanak azzal a mind erősebbé váló — mindenekelőtt az Egyesült Államok részéről tapasztalható — politikai és gazdasági nyomással, amely előtt oly készséggel hajtott térdet és fejet De Gasperi, majd Pella kormánya is. Semmi jövőt sem lehet jósolni azoknak a legújabban tapasztalható kereszténydemokrata törekvéseknek, amelyek egy jobboldali koalíció létrehozásával vélik megoldhatónak az egyre sűrűbben ismétlődő kormányválságot. Az ország felelős politikai tényezőinek szembe kell szállniok azokkal az amerikai követelésekkel, amelyeknek célja rávenni az olasz centrumpártok vezetőit arra, hogy megakadályozzák — akár belső front alakításával is — a „balratolódást". Az olasz politikai élet vezetőinek, az ország sorsáért felelős tényezőknek tudomásul kell venniök, hogy az alapvető problémák megoldása — a nép életszínvonalának emelése, a dolgozó osztályok részvételének biztosítása az olasz politikai vezetésben — nemcsupán a Kommunista Párt feladata, de érdeke, sőt kötelessége minden más politikai pártnak is. A különböző pártoknak tehát olyan személyeket kell kiválogatniok, akik hajlandók együttműködni egy olyan kormányban, amely konkrét reformokat valósít meg és elősegíti a feszültség csökkentését, MAI SZAMUNKBÓL: Molotov elvtárs felszólalása a külügyminiszterek berlini értekezletének keddi tanácskozásán ' 'A 82. számú Autóközlekedési Vállalat ! javítóműhelyének dot' gozói kemény munkát végeznek azért, hogy a szokatlanul zord időjárás ellenére is biztosítsák a teherautók. autóbuszok és taxik üzem• képességét. Ilyen időben sokkal több a baj, nehéz, csúszós az út, a motor megerőltetve jár, sokkal több a lehetőség a jármüvek megrongálódására A közlekedési vállalat javítóműhelyének dolgozói sztahanovista művezetőjük, Soós Gábor vezetésével végzik a javítások nehéz munkáját, Soós Gábor szakmájának régi munkása és sok éves tapasztalatait állandóan átadja fiatalabb dolgozótársainak Soós Gábort szeretik a javitómühelyben, mert mindenütt ott van, ahol segíteni kell. A javítóműhely dolgozói előtt nincs akadály. Ezért a vállalat szegedi kocsiparkjának 95 százaléka a idő ellenére hely dolgozói pártunk III. kongresszusára felajánlásokat tettek üzemanyag megtakarításra, használt alkatrészek felújítására a jármüvek rossz javítási idejének megüzem- rövidítésére és a miben van. A javítómű- nőségi munkára. i Versenyvállalások a III. pártkongresszus tiszteletére SZEGEDI GÖZFÜKÉSZ Pártunk harmadik kongresszusának tiszteletére a Szegedi Gőzfűrész dolgozói is megtették felajánlásukat. Munkájukkal akarják kormányunk nagyszerű programmja, a jólét, az életszínvonal emelésének programmja megvalósulását elősegíteni. Felajánlásunk megtételénél figyelembe vettük, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat előírja: a parasztságnak négyszer annyi fűrészárut kell juttatni, mint az elmúlt évben. Ezért a következő versenypontok alapján tesszük meg felajánlásunkat: 1. Az első negyedévi tervünket öt százalékkal túlteljesítjük. 2. A tervet 95 százalékos tervszerűség mellett teljesítjük. 3. Bányásztársaink munkájának elősegítésére, a több szén érdekében a bányaszéldeszka tervünket tíz százalékkal kívánjuk fokozni. 4. Vállaljuk, hogy a fríz tervünket, amelyből az új lakóházak padozata készül, túlhaladjuk tíz százalékkal. 5. A fajlagos anyagkihozatal javítására vállaljuk, hogy az 1953. negyedik negyedévben elért lombos fűrészáru kihozatali 1954. első negyedében 60 százalékra eme1 jiik. Ebbo a hatvan százalókba beleszámoljuk a fűrészárun kivül a kisebb kihozatallal járó bányászéideszka, vasúti talpfa, friz és donga kihozatali is, 6. A minőség javítására vállaljuk, hogy a tölgy, akác és gyertyán fűrészárunál elért 35.6 százalékos I.—II. osztályú áru helyett ezévben ebből a minőségből 40 százalékot termelünk. 7. A dolgozók szociális ellátásának megjavítására vállaljuk, hogy az újonnan épülő fürdőt és öltözőt a tervtől eltérően nem augusztus l-ig, hanem május 15-ig felépítjük. Szeles György párttitkár Dékány Antal üb.-elnök Molnár István DISZ-titkár Lengyel István igazgató VAS- ÉS FÉMIPARI SZÖVETKEZET A szövetkezet tagjai pártunk III. kongresszusának tiszteletére a következő vállalást teszik: 1. A munkaverseny állandósítása érdekében negyedéves terveinket munkapadokig lebontva március, július, szeptember és december 27-ig termelési értekezleteken megvitatjuk. Egyéni és a műhelyrészlegek versenyének nyilvánosságát a versenytáblákon és faliújságokon rendszeresen biztosítjuk. .2. A lakosság igényeinek kieléfritéséro 400 ezer forint értékű különböző háztartási cikket készítünk. A javítási munkák készítési határidejét a minimumra csökkentjük, hogy késedelmi reklamációt ne kapjunk. 3. A csoportvezetők minőségi átvevőként való beállításával, a gyártási sorrend megváltoztatásával munkánk minőségének társadalmi ellenőrzését megszervezzük. Ezzel elérjük, hogy szövetkezetünk jobbmiuőségü munkát tud végezni. 4. Mezőgazdaságunk megsegítésére tsz-brigadot szervezünk, akik a színhelyen végzik el a javításokat. Vállaljuk, hogy egy termelőszövetkezetet patronálunk. A termelőszövetkezet gépeit soronkívül megjavítjuk és mezőgazdasági munkájuk elvégzésében is segítjük. 5. Az importcikkek felhasználásának csökkentése érdekében újítási tervfeladatot készítünk, hogy a színes-fém felhasználásunkat 1.2 százalékra csökkentsük. 6. 1954 -es évben mintegy három millió forint értékű exportcikk gyártási technológiáját kidolgozzuk és folyamatos gyártását bevezetjük. 7. Szövetkezeti tagságunk szociális helyzetének és munkakörülményeinek megjavítására 700 ezer forint értékben új műhelyrészek, fürdők, öltözők építését ez év április 15-ig befejezzük. Básthy Gábor párttitkár Horváth Ferenc elnök Murka István művezető SZEGEDI JUTAARUGYAR | A Szegedi Jutaárugyár dolgozói is móltóképpen készülnek április 18 ra, a harmadik pártkongreszszusra. A dolgozók valamennyien szocialista versenyvállalást tettek, hogy a párt iránti szeretetüket ée ragaszkodásukat vállalásaik teljesítésével ' fejezzék ki. 1. A munka minőségének javításával kapcsolatban vállaljuk, hogy a tervezett szövődéi nyersáru minőségét négy százalékkal túlteljesítjük. 2. A hulladék-átlagot 0.6 százalékkal csökkentjük. 3. A nyersanyag takarékosságnál a tervezett kivonási százalékot 3.7 százalékkal túlszárnyaljuk. 4. A gópok jobb kihasználása érdekében a tervezett kilométerorsóórát 0.6 százalékkal túlteljesítjük, a vetés-gópórát pedig hat százalékkal. 5. Vállaljuk, hogy a TMK tervünket száz százalékosan teljesítjük. 6. Vállaljuk, hogy a mórahalml gépállomáson olyan munkát végzünk, amely biztosítja az ottani gépek határidőre való előkészítését. Harkányi Ferencné párttitkár Pintér Jánosné iib. elnök Krizsán Ferenc igazgató EGY SZÁZALÉK TCidfiéteü, Iaíjjáh telfaüti uáiíaldádt Reggel mindig úgy igyekszik a munkába, hogy a hosszú fagyos út után ideje legyen a porta meleg helyiségében felmelegedni s elolvasni a „Szabad Nép«-et. Rendszerint már fél hétkor ott van a porta kis helyiségében, kezében az újsággal és olvas. A „Délmagyarország* haza jár, azt este vacsora után olvassa, de őt nemcsak a szegedi események érdeklik. Az egész ország életét akarja látni. A Szabad Nép-bői olvasta azt is, hogy a part harmadik kongresszusának tiszteletére versenyt indítottak az ország üzemeinek legjobbjai. Erre a versenyre gondolt még ott a körfűrész mellett is. A hideg, huzatos műhely, a jégkéreggel bevont vékony deszkadarabok vörösre fagyasztották a kezét, amikor dolgomi kezdett. Azt latolgatta, hogy itt a Ládagyárban neki is kellene valamit kezdeni. Neki, Kispéter Istvánnak. akinek 25 éves létére már két sztahanovista jelvényt tűztek a mellére, akire egy egész brigád vezetését bízták. Első akart lenni a verseny megindításában. Első, mert nemcsak a kötelezettséget érezte, amelyet a két jelvény ráró, belül fiatalos lendület, nagy tervek és célok fűtik? Párttag és ez az, ami legtöbbre kötelezi most, amikor a párt III. kongresszusára készülünk. Kispéter elvtárs 1952-ben megkapta az első sztahánovista jelvényt, majd 1953-ban a másodikat. A brigádban ő a legöregebb és több fiatal brigádtagot ő tanított meg a gépen dolgozni. Kispéter István jól érti a szélező munkát. 14 éves kora óta dolgozik az Újszegedi Ládagyárban, megtanulhatta 11 év alatt. A tervteljesítésben 129 százalékot ért el, 98 százalékos minőségi munkát végez és 97 százalékban használja ki az anyagot. — Ha 98 százalék a minőség, 97 százalék az anyagkihasználás, ott még hiba van és így akad javítani való is — ezt szűrte le Kispéter elvtárs a sok gondolkodásból. S megszületett a terve. Brigádja egyik tagját oda intette a körfürész mellé, ő pedig ment fel az irodába. Ax irodában kellemes meleg csapta meg, a kályha mellé állt egy pillanatra vörösre fázott kezét melengetni. — A kongresszusra akarok felajánlást tenni — mondta. — Versenyre hívom az üzem brigádjait. Én a magam részéről brigádom nevében vállalom, hogy 3 százalékkal fokozzuk a tervteljesítést, 99 százalékra javítjuk a minőséget, 98 százalékra az anyagkihasználást. Gondolkozva mondta ezt el, ma* gúban utána számolt. Kispéter István — ha kimondja, állja is szavát. így indult el a vállalás a III. kongresszus tiszteletére. Az első eredmények már megszülettek: február másodikán 142 százalékra teljesítette tervét. A minőségi ellenőr megelégedetten veszi át az anyagot, a körfűrész mellől mind kevesebb hulladékot visznek el. A hónap végén majd azt is kiszámolják, hány százalékos az anyagkihasználás. Vincze Antal igazgató elvtárs már számol. Számít az egy százalékra, mert tudja, hogy ha a dolgozók szavukat adták valamire, állják is a sarat. Az egyszázalékos anyagkihasználás pedig — a szélező és szabász-brigádok felajánlása, Kispéter István vállalása alapján — 230 ezer forint évi megtakarítást jelent népgazdaságunknak. (n. rn.)