Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-05 / 30. szám

•ÉIIM6YIR8RSZI6 PÉNTEK, 1954. FEBRUÁR" 5. Az úgynevezett európai védelmi közösség a Szovjetunió és más békeszerető európai államok ellen irányul Molotov elvtárs felszólalása a külügyminiszterek berlini értekezletének kilencedik, Berlin (MTI). Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője szerdán este a Berlin demokratikus övezetében tartott sajtóértekezleten beszámolt a külügyminiszterek kilencedik tanácskozásáról. A szerdai ülésen, amelyen Bidault francia külügyminiszter elnökölt, folytatták a második napirendi pont megvitatását Elsőnek Molotov szólalt fel, Kijelentette, hogy a német probléma mellett az európai biztonság kérdésének is figyelmet ken szentelni. Tisztázni kell az úgynevezett európai hadsereg kérdését. Ez nem egyszerű dolog — mondotta Molotov. — Nem véletlen, hogy a francia és az olasz parlament nem siet az errevonatkozó szerződés ratifikálásának megtárgyalásával. A bonni és párizsi szerződések több évtizedre lehetővé teszik, hogy a nyugati hatalmak beavatkozhassanak Nyugat-Németország belső ügyeibe, sőt bármikor kivételes állapotot hirdethessenek Nyugat-Németországban. Nyugat-Németországnak azáltal, hogy aláirta a bonni szerződést, nincs szabad keze belső ügyeinek intézésében. Azt állítják, hogy a bonni és párizsi szerződésekből folyó kötelezettségek csak a békeszerződés aláírásáig hárulnak Nyugat-Németországra. Miért állapították meg ennek ellenére ötven évben e paktumok érvényességét? Dulles és Bidault urak — folytatta Molotov — felszólalásaikban kétségbevontók, hogy a bonni és párizsi szerződések 50 évig kötelezőek Németországra nézve. De vájjon megfelel-e ez az állítás a valóságnak? A párizsi szerződés 128. cikkelye kimondja, hogy az egyezmény érvényességének időtartama 50 év. A tényeket nem lehet letagadni. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a nyugati külügyminiszterek eddig nem mondták meg világosan, hogy államaik békeszerződést akarnak-e kötni Németországgal. vagy kitartanak-e a bonni és párizsi szerződések mellett. A két változat nem fér meg egymással. Ugylátszik, hogy a nyugati hatalmak évtizedekre akarják elodázni a német békeszerződés megkötését. A bonni és párizsi szerződések alapján Nyugat-Németországnak külpolitikai téren sem lesz szabad keze. Közismert, hogy a bonni és párizsi egyezmények tervezetét amc.ikai, angol és francia kormánytényezők dolgozták ki. A Szovjetunió egyáltalában nem működött közre ebben. A bonni és párizsi szerződések egyik célja az, hogy a belőlük folyó kötelezettségeket Németország keleti részére is kiterjesszék. Mit jelent ez? A szovjet küldöttség véleménye szerint ez azt jelenti, hogy Kelet-Németországot olyan útra akarják terelni, amely nem felel meg az európai biztonság követelményeinek és ellenkezik a német nép érdekeivel és a német nép függetlenségével is. Eden és Bidault urak az értekezleten kijelentették, hogy az egységes Németország a bonni és a párizsi szerződés értelmében a békeszerződés megkötése után szabadon dönthet ügyeiről, arról is, vájjon az európai védelmi- közösség tagállama akar-e maradni vagy sem. De megfelel-e ez a valóságnak? Molotov szovjet külügyminiszter ezután felhívta az értekezlet figyelmét a bonni szerződés 7. cikkelyének második pontjára, amely kimondja: a három nyugati hatalom és Nyugat-Németország együtt fog működni, hogy békés eszközökkel megvalósítsa közös célkitűzéseit. Miféle célkitűzések ezek? Az egységes Németország megteremtése, de olyan Németország, amelynek Nyugat-Németországhoz hasonló kormánya lesz és amely belép az európai védelmi közösségbe. Ezt a rendelkezést nehéz máskép magyarázni, mint úgy, hofry a három nyugati hatalom é's Nyugat-Németország együttműködése arra Irányul, hogy együttes erőfeszítéssel bevonják az újraegyesített Németországot az európai védc'ml közösségbe, egyszerű szavakkal szólva: bevonják Németországot az európai hadseregbe. Eszerint a bonni kormány már eleve kötelezettséget vállalt, hogy csak az esetben járul hozzá Németkeddi tanácskozásán ország újraegyesítéséhez, ha ez egyben az egységes Németországnak az európai védelmi közösségbe történő bevonását is jelenti. Hogy lehet ilyen esetben Németország igazi szabadságáról beszélni? Ilyen körülmények között még akkor sem lehet egységes, szabad német államról beszélni, ha Németország két részét összekapcsolják egymással Az úgynevezett európai védelmi közösség a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és más békeszerető európai államok ellen irányul. A bonni és párizsi szerződések létrehozói a valóságban nem akarják Németország újraegyesítését, sőt ellenkezlőleg, • az újraegyesítés megakadályozáséra törekednek. Utalni kell a három nyugati hatalom 1952 május 27-én kelt deklarációjára, amelyet a párizsi szerződés aláírása alkalmából hoztak nyilvánosságra. Eszerint Anglia és az Amerikai Egyesült Államok saját hadseregével nem vesz részt az európai védelmi közösségben, csupán bábaszerepet vállal az európai hadsereg világrahozásánál. A deklaráció kimondja, hogy amenynyiben az európai védelmi közösség egységét, az európai -"integrációt- bármilyen irányból veszély fenyegeti, az Egyesült Államok és Anglia kormánya ezt saját biztonsága veszélyeztetésének tekinti és az északatlanti egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint fog eljárni. Ez azt jelenti, hogy NyugatNémetországnak nem lesz viszszafelé vezető útja, nem dönthet szabadon arról, vájjon az európai védelmi közösség tagja akar-e maradni, vagy sem. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Németország esetleges kilépési szándékát, vagy kísérletét az Amerikai Egyesült Államok és Anglia saját biztonsága elleni fenyegetésnek tekintheti és ennek megfelelően járhat majd el Ez azt jelenti, hegy ilyen esetben például az Egyesült Államok kijelentheti: Veszélyben a haza! Es tudjuk, hogy ebből mi következik. Fel kell vetni a kérdést, azt jelenti-e ez a deklaráció, hogy Nyugat-Németországnak szabad keze van külpolitikája meghatározásában? Ilyesmiről szó sincs. A három nyugati hatalom a deklaráció alanján minden eszközzel, katonai beavatkozással is megakadályozhatja azt. hogy Nyugat-Németország kilépjen az európai védelmi küzösseg' bői. Világos tehát, hogy Eden és Bidault urak kijelentése, amely szerint Nyugat-Németország szabadon dönthet arról tagja akar-e maradni az európai védelmi közösségnek, vagy sem, nem fedi a tényeket. Molotov a továbbiakban hangoztatta: Dulles a némot kérdéssé] kapcsolatban említést tett egyik, 19.39 őszén elhangzott nyilatkozatomról. Dulles úr nem mondta meg, hogy ez milyen nemzetközi körülmények között történt. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szovjet kormány 1939 nyarán hosszas tárgyalásokat folytatott az angol és francia kormannyal és olyan egyezmény létrehozására törekedett, amely megakadályozhatta volna a hitleri agreszsziőt. Közismert tény, hogy akkor az Egyesült Államok kormánykörei támogatták Chamberlain angol miniszterelnök politikáját. Chamberlain politikája azt a célt szolgálta, hogy Hitlert a Szovjetunió ellenj támadásra bátorítsa. Ez azonban akkor nem sikerült. Sem Chamberlain, sem francia szövetségesei nem voltak hajlandók egyezményt kötni a Szovjetunióval, mert ez az egyezmény megkötötte volna Hitler kezét. Ezzel elősegítették Hitler Lengyelország elleni támadását, az 1939-ben kezdődött háború kirobbantását. Ezt senki sem vonhatja kétségbe. Dnlles úr többízben azt bizonygatta, hogy a nyugatnémet hatósÚT gok megfelelő tekintéllyel rendelkeznek és ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaság hatóságai nem élveznek kellő bizalmat. Ez az állítás téves és hamis információkon alapul. Meg kell állapítani, hogyan áll ez a dolog a valóságban. Közismert, hogy a bonni hatóságok a bonni és párizsi szerződések mellett törnek lándzsát és nem sietnek a békeszerződós megkötésével. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a békeszerződés mielőbbi megkötéséért küzd és feltétlen ellenzője a bonni és párizsi paktumoknak. Nem lenne-e jó egész Németország területén népszavazást végrehajtani, hogy kétségbevonhatatlanul kiderítsük, mit kíván a német nép: a bonni és párizsi paktumokat, vagypedlg békeszerződést? Akkor kiderülne az is, hogy ki képviseli napjainkban a német ncp akaratát. Molotov után Dulles és Bidault szólalt fel. Mindketten újra az úgynevezett szabad választások kérdésével foglalkoztak. Ezúttal nem vonták kétségbe, hogy osakugyan tervbevotték az újraegyesített Németország bevonását az európai védelmi közösségbe. Eden ellenezto népszavazás végrehajtását. Bidault ezután Molotov felszólalásával foglalkozott, de újra nem adott érdemleges választ a szovjet külügyminiszter legfontosabb kijelentéseire. Molotov a továbbiakban még egyszer felvetette a kérdést, miért próbálják oly lázas igyekezettel ö»s"oragas7tapi nz ligynevezett európai védelmi közösséget és ki ellen irányulnak nz Amerikai Egyesült .államok világszerte létesített katonai támaszpontjai. Mindez a szovjet küldöttség véleménye szerint, háborús készülődés. Ezekre a kérd'sekro Dulles és Bidault kitérő vá'aszt adott. A páctwze.t<Uég.e.U u$i4váta sxtásának tafiasztatataibót Követendő példák A Szeged Városi Pártbizottság az első vezetőségválasztó párttaggyűlések után összehívta a párttitkár elvtársakat és megtárgyalta velük a taggyűlések tapasztalatait. A vitából azt a tanulságot vonta le a pártbizottság, hogy a pártszervezetek munkájához még több elvi segítséget kell adnia a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések sikeréért. • Helyesen készítette elő a pusztamérgesi gépállomás párttaggyűlését a pártszervezet vezetősége és a járási pártbizottság. Jó pártpolitikai és szervező munkával előre tudatta a párttagsággal a vezetőségválasztó taggyűlés jelentőségét. Ennek eredményeként a pártszervezet valamennyi tagja megjelent a taggyűlésen és kommunista felelősséggel vett részt annak vitájában. A pusztamérgesi gépállomás pártszervezetének taggyűlése jelentőségéhez mérten foglalkozott a DISZ-szervezettel is, ami annak köszönhető, hogy a vezetőség beszámolója őszintén feltárta azt a hibát, mely szerint a pártszervezet nem törődött megfelelően a DISZtagokkal. Pór szó a hibákról Egyes pártvezető elvtársak nem ismerik a kommunista bírálat és önbírálat jelentőségét. A mórahalJ mi gépállomás beszámoló és vezetőségválasztó párttaggyűlésén nem alkalmazták megfelelően a párt erősítésének és fejlesztésének ezt a fontos fegyverét Amikor Molnár Sándor elvtárs, a felsőbb pártszerv kiküldötte, ezért bíráló szóval illette a taggyűlést, ördögh elvtárs, a pártszervezet titkára azt válaszolta, hogy az ünnepi taggyűlésen nem akarta bírálattal rontani a tagság hangulatát. Ördögh elvtárs elfeledte, hogy a kritika nem kampány, hanem azt a pártélet további javulása érdekében állandóan alkalmaznia kell minden kommunistának. • Szeged járás párttaggyűlésein tapasztaltuk, hogy a vezetőség által előterjesztett határozati javaslatokat vita nélkül megszavaztatják. Ez a helytelen gyakorlat eleve kizárja azt, hogy a párttagság helyes javaslataival kiegészítse a pártvezetőség határozati javaslatát. Előfordul hogy a vezetőség határozati javaslatához a tagságnak nincs hozzátennivalója, de előfordul az is, hogy a párttagok, tagjelöltek kiegészítenék saját véleményükkel a határozatot. Helyes tehát, ha a taggyűlés elnöke pontról-pontra bocsátja vitára a pártvezetőség határozati javaslatát s csak a vita után szavaztatja meg. „Nyissák már meg végre az utat egy állandó, szilárd kormány megalakítása előtt" Togliatti és Scoccimarro elvtársak tanácskozása Einaudi olasz köztársasági elnökkel Róma (MTI). Einaudi olasz köztársasági elnök szerdán fogadta Togliatti és Scoccimarro elvtársat, az Olasz Kommunista Párt parlamenti csoportjainak vezetőit, Molé szenátort, a független baloldali szenátorok csoportjának vezetőjét, a liberális De Carot, a monarchista Eanrot és Covcllit és a fasiszta Bobertit. Csütörtökön tehát lezárultak a köztársasági elnöknek a kormányválsággal kapcsolatos tárgyalásai, Togliatti az államfővel folytatott megbeszélése után újságírók előtt a többi között a következőket mondotta: „Első követelésünk az, hogy az új kormány ne legyen egypárti. Másodsorban azt kérjük, hogy végre nyissák már meg az utat egy állandó, szilárd kormány megalakítása előtt és ne zárkózzanak cl a dolgozóknak a képviselőház baloldalán helyet foglaló pártjai elől, hiszen ezek a pártok a június 7-i választások tulajdonképpeni győztesei". A' képviselőház kereszténydemokrata csoportjának vezetőségi helyei betöltése körül kedden heves harcokra került sor. A Fanfani-ellenes irányzatokhoz tartozó képviselők (ezeknek az irányzatoknak a vezetői Piecioni, Pella, Gronchi és mások) támadták Fanfani köpenyegforgatdsát és törtelését. Az ülés végén a kereszténydemokrata képviselők hosszú vita után jóváhagyták a párt vezetőségének a négypárti koaliciő felélesztésére vonatkozó határozatát, Ruházati kiállítás nyílt az MSZT székházban Gyönyörű kiállítás nyílt meg női szöveteket, nyári karton- és setegnap délben az MSZT székház (Horváth Mihály-utca) nagytermében. A kiállítást a Könnyűipari Minisztérium rendezi és célja, hogy bemutassa Szeged dolgozóinak szocialista iparunk 1954-es évre készített újdonságait, gyönyörű készítményeit. A kiállítás bemutatja textiliparunk gazdag választékkal előállított új gyártmányait, a gyönyörű kötött holmikat, a férfi és lyemanyagokat. Megtaláljuk a kiállításon mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy dolgozóink és családtagjaik csinosan és ízlésesen öltözködhessenek tavaszra. A kiállításon megtalálhatók cipőgyáraink új modelljei az olcsó téli cipőktől kezdve a szép nyári szandálokig. Az ízlésesen összeállított gazdag kiállítás bizonyára nagy tetszést arat majd Szeged dolgozói körében. 11. Julcsa, az egyetlen lánytcstvér, aki néhány éve esküdött meg Jánossal, sürgölődött a szobában és a konyhában. Zsírozta a tepszit, csavarta a rétest, keverte a tölteléket, a katlan és a kemence körül tett-vett sietősen. — De furcsa így, mikor mindnyájan együtt vagyunk — állt meg a szobában egy pillanatra. — Az egész család itt van, csak Sándor hiányzik. — Bérestanyásnak még Vízkeresztig se jár a szabadság — szögezte le János, ö pedig mór bérest anyás, szegény feje. Nyilván mink is azok leszünk nemsokára. Vasamé odakint kihúzta a levessel teli nagy cserépszilkót a forró kemencéből. A nyikorgás behallatszott. A kemence szájára feltette az előtét, s a levest a nagy cseréptálba öntötte. így kitálalva, bevitte az asztalra a káposztalevest. — Na együnk — szólt az apa. Már mindenki ott ült az asztalnál. Az öreg Vasas szavára, mint valami vezényszóra, valamennyien kanalazni kezdték a tál tartnlmát. Csak így, egy tálból ettek. Az volt az elvük, ők nem urlzálnnk külön-külön tányérokkal, egytálból ettok a régiek is. Ki ki illedelmesen abból a részéből szedett a tálnak, amelyik hozzá legközelebb esett. Nem beszéltek evés közben. Komolyan, szortartásosan fogyasztották a leves után n zsíros hurkát is, amit Vasasné egyenesen a kemencéből hozott az asztal közepére, tepszistől együtt, KOVÁCS MIHÁLY RECENYE Amikor jóllakott, az öreg Vasas becsukta a bicskáját. — Hogy meghalt szegény Katona-nagyanyátok, isten nyugtassa, megvettük ezt a házat, tudjátok — közölte a fiaival. A nagyobb fiúk bólintottak. Szabó János, a vő pedig, aki a fontos dolgokról rendszerint hiábavalóságokra tereli a szót, alkalmasnak látta az időt, hogy megkérdezze: — Tényleg nemesember volt az apja a megboldogult öreganyánknak! Vasasné felelt, kicsit büszkélkedve! — Az bizony. Török Erzsébetnek hívták nz én boldogult édesanyámat leánynevén. Nemes volt az apja, bizonyosan tudom. De nem sok haszna volt belőle szegénynek... — Hát nz úgy volt, — vette át a szót az öreg Vasas József, — hogy amikor a törökök bent voltak itt, Magyarországon, a ti dédöregapátok dédöregapjai, már aki akkor élt belőlük, roppant gazdag emberek voltak. Ha a törökök el nem buknak itten, az egész zöldhalmi határ a boldogult Katona szüléteké, illetvo az örököseié lett volna tán máig is. Katona István atyátok meg már csak ilyen közönséges zsellérember volt, mint mink vagyunk. Tamás itt hamiskásan mosolyogva köz beszólt: — Hallod, János! Ha a zöldhalmi határ ft mienk .volna, hát októberben elkezdhetnénk hat ökörrel szántani és karácsonyig taposhatnánk a borozdát. Nevettek, Ósak János maradt komoly. — Nekem elég voína tiz hold is — felelte. Ha énrajtam állna, olyan törvényt csinálnék, hogy minden embernek annyi földje legyen, amennyit kényelmesen fel bir szántani. — Az a baj, fiam, hogy a király nem te vagy — felelte az öreg Vasas. — így aztán a grófé a föld. A legények elnevették magukat megint. Most Tamás maradt komoly, s mint az előbb Jánosból, most belőle buggyant ki a földre való ácsingózás: — De az annya jóistenit annak a grófnak, én is bele kergetném a borozdába, ha énrajtam állana! Igazsága van Jánosnak, azt mondom 1 Hallgattak pár percig, aztán János tovább tudakolta a Vasasok nemzetségét, az ipához intézve a kérdését: — Hát a maguk atyafiságában volt-o nemes? — A mienkben nem volt., fiam, ahogy én tndom. Az én apám, idősebb Vasas Tamás, bizonyosan szegényembor volt. De az volt a többi felmenőnk is, mert, ha nem nz lott volna, csak tudnám én is. Mert nagy szó volt ám régebben, ha va'aki nemes volt. Adót nem fizetett, katonának nem vitték el, csak ha a maga jószántából bevonult. A parasztot nem is olyan ember számba vették, mint a nemest. A Jóska gyerek — de a bátyjai, meg a sógoruk is — a jóllakástól ellankadva figyel ték ezt a beszédet. Jóska még most is evett. (Folytcijiuk.)