Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-07 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUAR 7. BnHB icaMMHaHBaaMiH DELMÜGYSRORSZAG Képes híradó A paprika csomagolása A szegedi és szegedkörnyéki kertészek paprikáját a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozza fel. Képünkön a feldolgozó vállalat egyik üzemrészében automata gépek csomagolják a finomra őrölt paprikát. A szegedi paprikatermesztés válságos éveiről Szegedi munkáskezek hosszú évtizedek alatt kifejlődött gyakor lata, tudása, munkaszeretete eredményezte azt, hogy a szegedi paprika világhírű fűszerré lett. A szegedi paprika nemcsak többezer ember megélhetését biztosítja, nemcsak valuta behozatalát jelenti, hanem a munka diadaláról is szól. Kormányunk mezőgazdaságfejlesztő programmjában is fontos helyet tölt be az a határozat, hogy a táji jellegű növények termesztését felkarolják. Amikor a paprikatermesztők . és paprikaszakértők Szegeden összegyűlnek, hogy irányítást, biztatást kapjanak új feladataik elvégzéséhez — tekintsünk vissza a felszabadulás előtti évekre. 1928-ban az egész ország őrlemény-produkciója csupán 218 va gont tett ki, amelyből Szeged 159 vagon, Kalocsa 59 vagon paprikát termelt. Számos külföldi fogyasztóréteg, mely azelőtt magyar paprikát fogyasztott, ezért áttért a spanyol paprika használatára. Ezek jártak még jobban, mert akik továbbra is ragaszkodtak a magyar paprikához, azok soki szor a spanyolnál drágább áron, spanyollal külföldön hamisított magyar paprikát kaptak. A gazdasági válság éveiben hivatalos minősítő jegyeinkkel külföldön nagyon sok visszaélés történt. Egyes európai államok hatóságai olyan »paprikapótló« gyártására és forgalmazására adtak engedélyt, amely paprikát csak alárendelt mennyiségben tartalmazott, főtömege kukoricadara, olaj és a paprikaőrlemény természetes színét ügyesen utánzó anilin-festék volt. Harcolni kellett az exportőröknek is a magyar paprikáért, mert egyes »tudósok* azt bizonyították, hogy a magyar paprika gyengébb, édes fajtája nem is fűszer, hanem csak fcstőszer. A Horthy-korszak válságos éveiben a paprika vetésterülete állandóan változott. 1929. évet rekordtermésnek könyvelték el, ennek nak. folytán a következő évben a terület megkétszereződött. 1930-ban azonban rossz volt a termés. A termelőre mindennek az lett az eredménye, hogy 1929-ben, amikor nagyobb mennyiségű paprikája termett, óriási árúbőség lépett fel, míg a következő évben, amikor a szűktermésű év eredményét dolgozták fel, áruhiány következettbe A termelő mindkét esetben rosszul járt. De mindig résen volt a spekuláció! A régi paprikások emlékeznek még rá, hogy játszottak velük; ha §ok termett, ha kevés — a tőkés húzott belőle hasznot. Vigasztalanul hányódott a paprika a világgazdasági válságban. 1929—30-ban a termés fele fűzéresen megmaradt, az őrlemény ára az előző évi árak felére csökkent. A kapitalizmus körülményei között egyenletes, folyamatos kiviteli forgalom nem alakulhatott ki és állandó külföldi piacokat nagyobb termésfelesleg elhelyezésére nem tudtak biztosítani. A fűszerpaprikatermelés jelentőségét nemcsak az adta meg, hogy a paprika nemzeti fűszerünk és hogy számottevő belföldi kereskedelmi forgalma mellett külkereskedelmünknek is szerepe van, hanem annak a mintegy tízezer termelőcsaládnak a kenyeretadó foglalkoztatása, akik ebből éltek és élnek ma is. Szeged vidékén 6000 család foglalkozott a felszabadulás előtt is a saját, vagy bérelt földjén — több mint fele 1 holdon aluli területen — termeléssel, mintegy 11.000 kat. holdon, míg a többi feles munkából, illetve készítésből élt. Ezeknek a családoknak a sorsa ma biztató — amikor munkájukért a kormányzat politikája folytán megfelelő ellenszolgáltatást kapnak. Akár termelőcsoportban, akár, mint magántermelők hasznosítják az apáikról reájuk hagyományozott termelésbeli tudást megbecsült tagjai társadalmunk- t , . 'VVV^^^V-^VYWVY'^.-•YV\^-v'VYWWYYV"-vVVVVW-^^ /VYVYVVVVWVVVVVVieOftOOftOeOerVVVVI Wl&&Q>íÍ4>(lvC a szegedi paprika múltjából V\AAMAAA\AAAAA\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/A* A paprikával valahogy úgy vagyunk. mint a labdarúgással a londoni győzelem óta: nem nálunk volt az őshazája, de mi vagyunk híresek róla, minket jellemez leginkább. A paprika ma világszerte magyar specialitás, hazánk határain belül pedig joggal tartják szegcdi jellegzetességnek. A szántóföldi paprikatermesztés őshazá ja bölcsője Szeged-Alsóváros és Röszke. A paprika eredete a múlt homályába vész: van, aki már az arabok, görögök, rómaiak korában ismert gyógynövényeknek tartja, de valószínűbb, hogy csak Amerika fölfedezésével került át aZ óhazába, s jött be a Balkán felől hazánkba. Szenczi Molnár Albert 1621-ben megjelent szótárában még „törökbors" néven említi, amint a kukoricát a székelyek máig is „törökbúzának" hívják, s egy időben a kávénak is „törökbab" volt a neve. A név híven őrzi a jövevény növény útját. A „paprika" szó eredete is így vall: egy indiai alapszóból származó, „bors" jelentésű görög szó (piperi) délszláv közvetítéssel, kicsinyitőképzővel ellátva került nyelvünkbe. A „paprika" szóra az első írásos adatot nyelvünkben éppen Szegedről ismeri a nyelvtudomány: 1748ból, egy számadáskönyvből. Szegedről terjedt aztán el a szó szerte az országba, sőt külföldre is. Magyar alakjában került a németbe is, a franciába is. Jellemző az is, hogy az idegen nyelvekben átvitt értelme is fejlődött: Németországban a pikáns, csípős vicceket, Franciaországban a pornográf képeket is „paprikának" hívják. A paprika a 19. század közepén vált világszerte magyar nemzeti különlegességgé. Érdekes jele ennek a bábjáték Paprika Jancsija. Általánosan ismert jelenség ugyanis, hogy minden nemzetnek megvan a maga kedvenc tipikus, tré fás bábfigurája, e ennek nemzeti neve, mégpedig különösképpen a nép kedvenc ételéről elnevezve. Hollandiában Pickclhering, Franciaországban Jean Potage („leves"), Angliában Jack Pudding, Olaszországban Maccaroni, a németeknél Hans Wurst, az orosz nép körében Kapusztnyi. Nálunk Paprika Jancsi lett a játék jellegzetes tréfacsináló bábújának nevo. * A paprika termelésére hazánkban az első adatunk a 16. század közepéről van: Takáts Sándor írja, hogy Zrínyi Miklós nevelőanyja, Széchy Margit termelt kertjében a különféle növényi ritkaságok mellett „vörös törökborsot" — azaz paprikát. Érdekes, hogy a 18. század nagy magyar polihisztor tudósa, az ország földrajzi és néprajzi krónikása, Bél Mátyás 1723ben „magyar borsnak" nevezi, ami mutatja, hogy ebben az időben már kezdett nemzeti jellegzetességgé válni. „Senki több borsos ételt nem fogyaszt, mint a magyarok" — írja. S hogy valóban a paprikáról, „magyar borsról" van itt szó, elárulja a következő sorokban: „Ennek magvai tokokban teremnek, aminőket a paszulynál ismerünk... vörhenyes a magja megérve és piros a tokja*. A 18. század végén, 1793—94 ben egy hazánkban utazgató külföldi már a páprikafeldolgozás maihoz hasonló módszereiről ad hírt. „Hu már megérett — írja útleírásában Hoffmanzegg a paprikáról — felfűzik és felakasztják, azután sütőkemencében megszárítják és összetörik". A paprika használatára nézve ugyancsak a 18. század végéről kitűnő adatokat nyújt Veszelszki Antal 1798-ban megjelent „növénykönyve". Ebből tudjuk meg, hogy míg a parasztság közt a paprika törve, fűszerként használatos, a magyar urak az ecetes paprikát savanyúságként használják. „Zölden, apró ugorkák között — írja etzettel bétsinálva főtt, sült hús mellé még az urak asztalára is feladják, mások ismét tzékla, vagyis veres répa közzé teszik, a föld népe pedig bors helyett él vele; de a végre gyümölcseit megszárítván, küllőkbe megtörik apróra, ittzénként jó áron eladják". * A paprika mint fűszer tehát ha zánkban először a nép közt lett használatos. Szirmay' Antal „Hungaria in Parabolis" című munkájában 1807-ben már idézi a máig is ismert népdal egy változatát: „Tul a Tiszán iszik magyar korsóbul — jó paprikás húst is eszik bográcsbui". Csefkó Gyula mutatott rá, hogy a törött paprika, a 18. század végén, a 19. század elején lett nemcsak a paraszti, de a nemesi, líri konyhák keresett fűszere is. Napoleon szárazföldi zárlata annyira megdrágította a bors árát, hogy mind jobban kezdték helyette a paprikát használni. Hozzájárult elterjedéséhez, hogy az abszolutizmus németesítő törekvéseinek viszszahatásaként jelentkező népiesnemzeii mozgalom már ekkor meg látja benne az ápolandó, terjesztendő magyar különlegességet. De a paprika kellemes íze. illata, tetszetős színe miatt rövid idő alatt kedveltté, ál'alános nemzeti fűszerré lett hazánkban, olyannyira, hogy a paprika szeretete hamarosan az „igaz magyarság" imertetőjévó vált. „Sokan azt tartják — írta Széchenyi István 1830-ban a Hitel előszavában — igazán mester szakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, s azt ugyancsak magyar embernek, ki azt szereti is". Vedres István, „Szeged város hites „földmérője" tudósít bennünket a szegedkörnyéki paprikatermelés fellendüléséről 1807 ben „Egy nemzeti jószág" című füzetében. Azt írja a „vörös paprikáról", hogy „ez előtt egynéhány esztendőkkel szembe se tűnt", most pedig „már helybe a piartzon száz tallérra megy ar ára mázsájának". Nemcsak fűszerként használta parasztságunk a paprikát, hamm gyógyszernek is. Malária, kolera ellen, főként pálinkában old. i sikerrel használták már a tör "A időkben, s később, az 1831-es na>.y kolerajárvány idején is. S hegy a paprika antibiotikus jellegem !:, baktériumölő hatásának kom: / jelentősége van, azt Kováes 3 rrenc, ma is élő ncvos tüdőszakorvosunk „A paprika és a tüdőbeti ségok" címmel Szegeden, 1937. i >vember 7 én tartott előadásáb a kitűnően bizonyította. A népi orvoslás többévszázados tapasztalata e téren is orvostudományul!., gyógyszertárunk segítségére leh . A paprikát régen „külükben" ti r ték. Hasítása és őrlése speciá i szegedi találmány: Pálfi János ' s Pálfj Boldizsár nevéhez fűződir, akik 1859-ben kísérletképpen kez Iték el, általánossá azonban a 70-- s években lett. Kényes művelet i paprika őrlése, ma is sok szakérte met igényel, mert az őrlés közbi- i keletkező hő vegyi változást, ízbeli romlást idézhet elő. • A' szogedkörnyékl paprikatermelés jelentősége a mult század közepétől nőtt meg. Innen terjedt át termolése Kalocsa környékére is. A paprika-export a 80 as években kezdődött, s hamarosan a bőte.mőbb, do silányabb minőségű spanyol paprika fölé emelkedett világhírben, minőségben. „A magyar fűszerpaprika alapvető jó tulajdon ságai — írja Obermaycr Ernő Kos suth-díjas tudósunk, a paprikara mesítós tudósa — amelyek révé világhírűvé lett és magyar fii szorkülönlegosséggé vált: az őrle mény tűzpiros színe, őrlésének finomsága, fűszeres illata és za mata", * A felszabadulás előtt a paprika tcrmolásének és földolgozásának irányítása élelmes tőkések kezében volt. Az alsóvárosi és röszkei pap likasok sokat harcoltak régen a kikészítők, malmosok, kereskedők ki?sákmányolási törekvései ellen s sokszor áldozatul estek a tőkés világpiac szeszélyének. Ma mindez a piulté: most egyenletes, biztos ára van a paprikának, jó életet biztosít termelőinek, értékes valutát szerez államunknak, erősíti népgazdaságunkat. A szegcdi paprika szín, íz, illat és zamat tekintetében ma is első a világon, s ez nemcsak a talajtól, az éghajlati viszonyoktól függ, hanem elsősorban a paprikatermolő szegedi nép apárólfiúra szálló, hagyományos népi tudásának, szakértelmének, kitartó ügyességének, valamint a paprikával fog'alkozó tudósaink közreműködésének következménye. Szögedi Péter EGY J Ö L DOLGOZÓ ÚJÍTÁSI MEGBÍZOTT (O. f.) Ipari Tanulók Napja Az ország ipari tanulói nagyje-1 Igen érdekes és kiemelkedő eselentőségű évforduló megünneplésére készülődnek. E hónap első felében lesz négy éve annak, hogy az ipari tanuló képzés központi irányításáról és a szakmunkásképzés fontos kérdéséről megjelentek a minisztertanács rendeletei. Ezek a rendeletek, ezek a határozatok azt jelentették, hogy új út nyflt meg a jövő szakmunkásai előtt és fejlődésükkel, szakmájuk tökéletes elsajátításával új módon törődik államunk. Tanulóintézetek, tanműhelyek létesültek, ahol a legkiválóbb mesterek, a legkiválóbb szakemberek foglalkoznak az ifjúsággal. Ezért ez évtől kezdődően minden január 8-án, vagy az ehhez legközelebbi vasárnapon megrendezik az Ipari Tanulók Napját. Ez a nap igen nagyjelentőségű esemény fiatal ipari tanulóink életében és igyekeznek is emlékezetessé tenni ezt a napot. Szegeden is felejthetetlen ünnepség megrendezésére készülnek az ipari tanulók. Vasárnap, 10-én délelőtt 10 órakor kezdődik az ünnepi műsor az ipari tanuló iskolában, ahol kultúr- és sportbemutató lesz. ménynek ígérkezik az ipari tanulók kultúrműsora. A nyáron a kutasiúti állami gazdaságban voltak a tanulók gyapotot szüretelni. Az itt szerzett élményeket a művészeti közösság népi játék formájában dolgozta fel. Ebből mutatnak be részleteket. Ez a játék hasonló lesz a „vízrejárás" és a „paprikacsipedéshez", amelyekkel igen nagy sikert arattak a szegedi ipari tanulók. Kiemelkedő része lesz az ünnepségnek az, hogy az elsőéves tanulók DISZ-be való felvétele is ekkor történik. A délelőtti műsor után délután 5 órakor folytatódik a szórakozás. lii KÍPNIVWJK fs PARíaiZAtMlAK SZAGÁRA ,, nélkülözhetetlen az agitációs munkában Az Erőmű kapuja mellett a többféle hirdetmény, plakát, falitábla közül a legszembetűnőbb az újítási híradó, amelyről megtudhatja bár ki, hogyan fejlődik az újítómozgalom az üzemben. A beadott javaslatokat is meg lehet tekinteni és a kiváló újítók fényképeit is itt közlik. Az Erőműben Balogh Károly elvtárs az újítási megbízott. Már több mint két éve foglalkozik az Erőmű dolgozóinak újításaival. A pontos nyilvántartás, az újítási díjak időben való kifizetése, a megvalósított javaslatok dicsérik munkáját. Órákat tölt a dolgozók között és javaslataikat egy-egy jó ötlettel segíti. Figyeli, tanulmányozza, hogyan dolgoznak, többször megmagyarázza, hogyan könnyítsenek munkájukon és beszélget az újítókkal, érdeklő, dik terveik iránt. így szerzett tudomást arról, hogy Vágner Péter kazánfűtőnek már kész újítása van, do még nem árulja el, csak akkor, ha a rajzolóval együtt elkészítették. Az újítók lelkesednek munkájukért, a gyors elbírálás is ösztönzi, serkenti az újítókat és bizalommal fordulnak Balogh Károlyhoz, ha tanácsra, támogatásra van szükségük. Tudják, hogy neki mindig van ideje, szava, jó tanácsa számukra. Ha szakvéleményre kell küldeni egy egy értékes újítást, erről minden esetben értesíti Balogh elvtárs az újítóit, de sürgeti a szakvéleményezöt is, hogy ne húzódjon sokáig az ügy. Az elmúlt évben öszszesen 173 javaslatot nyújtottak be a dolgozók és ebből 127-et vezettek be. Az elfogadott újítások nagyobb eelzius fokot is eléri. Ilyen magas részo üzembiztonsági szempontból igen jelentős és a megtakarítási értéke — a most elbírálás alatt lévőkkel együtt — két millió forintot tesz ki. Az újítók között verseny indult meg. Jelenleg Pozsár József karbantartó esztergályos tulajdonát képezi az a vándorzászló, mely a legjobb újítói illeti meg. Zacsik Ferenc is a legjobbak közé tartozik, de ide lehet még sorolni Pávó Lajost, Sclmeczi Mihályt is, akik igen érté kes újításokkal segítettek fejleszteni az újítómozgalmat. Balogh Károly az új évi újító feladatterv elkészítésénél is figyelembe vette a dolgozók javaslatait. A műszaki fejlesztési körön sok olyan problémát vetettek fel, amelyre eddig semmiféle megollást nem találtak. Az ezévi újítási feladatterv 71 pontja elgondolkodtatja az újítókat, ért kes ötleteket ad munkájukhoz. Ez a feladatterv tartalmazza azt is, hogy a pincében a kazánok alatt állandóan terjengő füstöt és gázt, valamilyen úton-módon el kell távolítani, hogy itt a levegő egészsége sebb legyen. Régen foglalkoztatja a vállalat vezetőségét, hogy különféle szenet kapnak és nem tudják azt megfelelően összekeverni. Tehát olyan szénkeverő gépet ke l szerkeszteni, amivel megoldják ezt a problémát. A gépek hűtésére használt víz túlságosan felmelegszik, különö, sen nyári időszakban, amikor a 46 hőfokon a víz nem tud hűteni. Itt az a feladat, hogy a gépek hűtését oly módon oldják meg, hogy üzemeltetés közben elkerülhető legyen a felmelegedés. Gondos tervet készített az újítómozgalom további fejlesztésére Balogh elvtárs. Az Erőműben igen jelentősen fejlődött az elmúlt évben az iljító-mozgalom, hisz a beadott javaslatok megtakarítási értéke ötszöröse az 1952-es évinek. Balogh Károly újítási megbízott azonban az új esztendőben sokkal jobb eredményeket akar elérni — teljesíteni az újítási feladattervet, könnyíteni a munkán, biztonságosabbá tenni az üzemeltetést, minél több dolgozót bevonva az újító/mozgalomba. 77. Jj, Január 20-ig meghosszabbították a téti iskolai szünetet Az általános és a középiskolai tanulóifjúság körében elterjedt meghűléses megbetegedés miatt a téli szünetet január 20-ig bezárólag meghosszabbították. Áz első tanítási nap az általános és az öszszcs középiskolákban január 21, csütörtök. Tilos a nyú'vadásral A földművelésügyi miniszter rende'ete értelmében a vadászati idény hatralévö részében nyúlra vadászni nem szabad.