Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-07 / 5. szám

DÜmmQRSZAG CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUÁR 7. Télen — a Felszabadulás ísz juhnyájánál A gazdaságos juhtartis minden lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállományunkat 1956. év végéig 2.3 millióra, darabonkénti gyapjúhozamát pedig átlagosan 3.8 kilogrammra kell emelni. Elsősorban a magas gyapjúhozamú, emellett fejesre is alkal­mas, fésűs gyapjút termelő merinói juhfajlát kell tenyészteni, a cicája jelenlegi állományszámának fenntartása mellett. (Az MDP Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak a mezögazdsságl termelés fejlesztéséről szóló határozatából.) ffó hi,rítta a határt. S túl Szeged házain, a bsk tói tanyák kéményéből füst gomolyog az ég felé. A Felszaba­dulás tsz központi tanyaházának járóján két pej ló trappban húzza u kocsit. A szél marokra fogta a havat és odavágva a járóra úgy, hogy jó tíz centire süpped a lovak lába a hóban. A kocsin szemére hú­zott fekete kucsmával ül a közép­idős Nagy József: a szegedi Fel­szabadulás tsz állattenyésztő bri­gádjának vezetője. Józsi bácsi zsörtölődik, meg ki­ereszt a fogai között egy cifra ká­romkodást ls. Hát hogyne. A csi­korgó hidegben, a behavazott úton több kilométert jöttek az úgyneve­zett Rózsa tanyától a központba, hogy abrakot vigyenek a jószágok­nak. közte a juhoknak ls. Mert azok a Rózsa-tanyán vnnnak. Meg is beszélte a raktárossal, az öreg Nagy, hogy mikor érkeznek, de a raktárosnak nyomát sem lelték. „Hol lehet, mit csinál?! Nagyon kéne pedig az abraknak való". A juhryáj juhásza: Szabó D. Fe­renc és a cimborája: Encman Ja­kab ls mérgesedik, amikor az üres kocsival a Rózsa-tnnya udvarára ér Nagy József. Mondja is Szabó: — Valahogyan nem becsülik meg eléggé a juhnyájat. Pedig de na­gyon jó hasznot ád. És csak leg­feljebb .90, vagy száz napig kell etetni, mert aztán az év többi nap­ján megleli kosztját a legelőn. A 312 létszámú Juhnyáj még egy jó hét­lel ezelőtt kinn volt a legelőn. A hó azonban a hodályokba szorítot­ta őket. Megállapfja a juhász, ha az idő engedné, ha eltűnne a hó, akkor tán még januárban is legel­tetnénék. De április l-re minden­képpen kiviszik a legelőre a nyá­jat és — ahogy a Juhászok tartják •— megkezdik a barangolást. A Jnhnrií/ az elmúlt esztendőben, közel 100 ezer forint hasznot adott a szövet­kezetleknek. A juhtejből 13 mázsa gömölyét készítettek. Az anyaálla­tokról 5 kiló 25 deka gyapjút nyír­tak. a meddő juhokról olyan négy kilót. Nem rossz eredmény ez. Derül a szeme a szikár, cigaret­táját szívó Szabó D. Ferencnek, a juhásznak. Mert bizony büszke — és joggal — arra, hogy az anyaju­hokról egy kilóval több gyapjút nyírtak a tervezettnél. Kapott is n derék munkáért pontosan 928 fo­rintot. De azlán később komorodik a juhász arca, mert panaszát so­rolja. A terv a gömölyckészítésnél úgy szólt: a tejből hat mázsát kell készíteni. De a juhász olyan oda­adóan munkálkodott a nyájnál: annyi tejet adtak a juhok, hogy 13 mázsa gömölye lett. Tehát a tervet itt is túlteljesítette. "De valaho­gyan — szól fejét csavargatva a ju­hász — odázzák a túlteljesitési pré­mium kiadását. Pedig az járna is.» Igaza van Szabó D. Ferencnek! A tsz vezetői adják meg a lelkiisme­retes, nyáját szerető Juhásznak mindazt, ami őt munkája után megilleti. Hív juhász, menjünk be a ho­dályba, « nézzük meg a jószágokat. Pár pc*c múlik el, s már benn is vagyunk a meleg hodályban. Kis bárányok pajkosan ugrálnak, s ott őgyelegnek anyjuk körül. A juhász felkap egy kis bárányt, magához szorítja, s olyan szépen mondja, hogy benne van mesterségének, nyájának szeretete: — Olyan szépek, aranyosak ezek a kis jószágok. Vigyázunk is rájuk, mint u tulajdon szemünk világára. I>r furc/tn. gyünk, hogy nagyobb eredményt érjünk el az idén, mint tavaly. Csak hát a téli etetésen sok múlik, kicsit szűkre szabott az abrak. Szóvá tettük ezt ml ketten, de hát még nincs elég foganatja. A juhok fejenként és naponta húsz deka abrakot kapnak, persze ezen kívül silótakarmányt. Lega­lább tíz dekával több abrakot ké­ne adni, — ez a véleménye a ju­hásznak, aki pedig érti mestersé­gét. — Ha ez meglenne, akkor mindjárt több lenne a tej és a gyapjú is. Nem kukorica abrakra, hanem búzaocsu, olajpogácsa ab­rakra gondol a juhász, , A in* rfiflill csinálják úgy, hogy meglegyen a juhoknak a több abrak. Lehetőség van erre. S a több abrak ára Igen busásan megtérül a juhnyájnál. Ezreket veszítenek a tsz-tagok ak­kor, ha nem emelik az abrak mennyiségét. A 312 juhot két hodályba szorí­tották be. Az egyik hodályban elég a hely, a másikban azonban kevés. A kisebb hodályban a Jó­szágok egyrésze nem tud hozzá­jutni az etetőhöz. Nyilvánvaló ez is csökkenti a hozamot. Sőt az el­lés előtt álló anyáknak is káros ez. Akad egy olyan helyiség, ahol a kis hodályban lévő sok Juh egy részét el tudnák helyezni. Így az etetés is rendesen haladhatna. Csak azon múlik, hogy nem készí­tették el még az etető állást. Né­hány szövetkezeti tag pár nap alatt elvégezhetné az etető állások ösz­szeállítását, még sem fognak hozzá. A juhászok már nem egyszer csen­dcsen is, meg hangosabban is szó­vá tették ezt. Szólt Nagy Józsi bácsi is — de az etető állások csak nom készültek el. A tsz-vezetői gon­doskodjanak arról, hogy végre elké­szüljenek az etető állások. Nem nagy dolog ez, de mégis sok múlik rajta: több gyapjú, több tej. A leg­becsesebb toxtilnyersanyag ma is a finom gyapjú. A juhtej pedig két­szer olyan tápértékű, mint a tehén­tej. Jár a juhász a hodályban és ete­téshez készülődik. Az etetés ide­jére a kis bárányokat egy külön el­kerített részbe zárják, hogy ne há­borgassák anyjukat, nyugton ma­radjanak. A juhász munkája vég­zése közben arról beszél, hogy szép a juhok gyapjúja, nincs azzal semmi hiba. De megint csak visz­szatér az abrak kérdésére. Szól arról is, hogy a nyájban zömmel merinói fajta juhok van­nak és viszonylag kevés a cigája. "A merinói fajtákat szaporítjuk, természetesen ezek közül is a leg­jobb apáktól, anyáktól... Nagyon jó az is. hogy a zsírosgyapjú be­váltási árát az eddigi 15 forintról 36 forintra emelték kilónként.* A zstrosgyapiú átvételi árának több mint duplájára való emelése nagy hasznot jelent a Felszabadu­lás tsz-tagjalnak. Megduplázhatják — és a juhászok azon vannak, hogy így legyen, — a juhnyáj bevételét. yíúnx ndébh n taranrn. de Szabó D. Ferenc és a társa: Encman Jakab már azt is tervez­getik, tavasz nyíláskor hol kezdik el 'a nyáj legeltetését. Május utol­ján pedig megkezdik a juhnyáj nyírását. Azért májusban, mert addig még sokat fejlődik a jó­szágok gyapjúja. így tapasztalta ezt ki hosszú évtizedek során Sza­bó D. Ferenc. A juhnyáj téli átteleltetése biz­tosítva. De ez önmagában véve nem elég. Biztosítani kell kicsivel több abrakkal, — ismételjük — a hozam növelését. A hideg, arcot pirosító szél ka­varja a havat a juh hodály tete­jén. Lassan esteledni kezd és meg­gyújtják a hodályban a viharlám­pát. Még végzi a munkáját a két juhász, hogy több finomgyapjút, több tejet és sajtot adjon a nyáj. Lassan csend lesz. Elcsittul a nyáj. Pihenőre készülnek a derék juhászok is. Morvay Sándor Kéményseprők munkában n lehet orvoshoz [ütni ünnepnap vagy éjszaka? yolcan ültünk péntek este nappali szolgálatos gyópry­an és vártuk, hogy olkó­a gyógyszer, umit az orvos t... „Nem hagyhattam a t őrizetlen. A körzoti orvos­nincs telefonja, kénytelen voL tnrrf olynnt hívni, akinek van. Ez perszo külön költség..." Ez a bo­szélgctós megütötte a fülemet, mert magam is hasonló bajban szenved­tem éppen. Bizony ucin mindenki­nok okozott örömet a karácsony, többek között nekem sem. Mert knrársony napján én sem tehettem egyebet, mint a házbnn lévő tele­fonon mogkértem egy telefonos or vost, hogy jöjjön el hozzám. Egy jóérzésű szomszédasszony vigyázott bel egemre, amíg én a pa­tikában eltöprengtmn azon, hogy miért nem segítenek ezen a nom új­kclntti bajon, amoly a dolgozókat sújtja. Persze, tudom: az orvos is dol­gozó. öt is megilleti az ünnepi pi­henés, kikapcsolódás. Ámde, ha telefonja lenne, esetleg megmond­hatná, hogy mit csináltunk, kihez forduljunk ilyen esetben. Mert nemcsak ünnepnap van ez így, ha­noin hétköznap is rendelés után, sőt minden éjszaka, A körzeti orvostól természetesen nem lőhet kívánni, hogy 200 forint liöltséggol telefont vezettessen be és fizesse a havi 40 forint előfize­tési díjat. Ainde az SZTK költség vetésében ez igazán nem játszana szerepet. Vagy még helyesebb lenne, ha az SZTK központban állandóan rendelkezésre állana 2—3 orvos, aki­ket ki lehetne hivni olyan esetben, lm a körzeti orvos nem tnlálható és ők uutóval járva, gyorsan rondcl­kozésro állhatnának a várntlunnl mcgbotcgcdőknck, akik nem mehet­nek be a rendelőbe. Tessék elhinni, hogy Szegeden igen gyakran adódik ilyen eset. L. J. Két diáklány sétál összebújva a keményre t'ágyott, havas úton. El­kerüli ők^t két .kéményseprő. Mar a lányuk,-előtt haladunk lassan be­szélgetve. Vállukon az elmaradha­tatlan kormos seprő, ogy fekete bőrtús)iKa „csé görbe, szélesebb vas: a kaparó, Vágó, feszítő szerszám. Az egyik' lányka, amikor meglát ja őket- gyorsan egy gombot ko­ros a kabátján és halkan elmond­ja hácbmszor: — Kéményseprő, tizenhárom, meglátom az Ideálom. Aztán odafordul barátnőjéhez és amikor látja, hogy az nem vette észro az előttük haladó „szerencse emberoket", rászól: — Fogd meg a gombod! Olyan hangosan mondja ezt, hogy n két kéményseprő is meghallja. Fiatal, vidám ombcrck, ismerik ők is ezeket a babonás szokásokat és elnézően szoktak mosolyogni raj­tuk. Most azonban az egyikük visz szufordul és kormos arcából inesz sziro viritunak fehér fogai, ami­kor évődve, novetvo valamit visz­szaszól. A két lány elpirul, gyor san befordulnak a következő sar­kon. Mi azonban kövessük tovább a két kéményseprőt. Nem azért, hogy útjukban szerencsét vetnek, (ahogy a babona tartja), hanem, hogy belenézzünk az élotükba, munkájukba. Sokan nem is gondol­nak arra, hogy ezek a kormosképü emberek monnyi munkát végeznek ol naponta, mennyi tűztől mentik meg n dolgozó nép közös vagyonút és az egyes családok értékeit is. Délután húrom órút ver n tanács­ház toronyórája. A két kéménysep­rő befordul u Szőohonyl-tór 8. szá­mú ház kapuján. Keresztül men­nek az udvaron és belépnek egy ajtón, amolyro nagy betűkkel ír ták ki: Fürdő. Mi ide nem követ­jük őket, hanem benézünk a fürdő mellett lévő irodába, a Csongrád megyei Kéményseprő Vállalat sze­gedi kirendeltségének irodájába. Beszélgetésre marasztaló meleg van bent, Így a fürdőzök ls bejön­nek majd ide, már csak azért is, hogy megnézzék, milyen munká­juk lesz másnapra. Tisztára fürödve, civilbe öltöz­ve lépnek bc a mi kéményseprőink. A babonáskodó kis diáklány nem Is­merne rá köztük azokra a kor­mos „szereucso emberekre", akiktől Ideáljának megjelenését várta. A felszabadulás előtt fürdőjük sem volt a kéményseprőknek, úgy kormosán, piszkosan kellett haza­menniök. Most azonban az Anna kút állandó melegvizet ad fürdő­helyiségükbe. Emellett havonta egy­egy kiló szappant, két évonkint té'i és nyári ruhát, bakancsot, fejvédőt és szájvédő ken­dőket,.a kezük ápolásához pedig gly­cerint biztosit számukra a kollek­tív szerződés. A kis iroda helyiségbon alig le­het szót érteni. A sok kéménysep­rő a holnapi munkáról beszélget. Vau aki másnap kazánokat tisz­tit, a másik üzemi kéményt kotor, a harmadik kémenyajtót épít bc, i agy valumolylk háziasszonynál lisztítja ki a tűzhelyet, kályhát. A házlusszonj-ok nugyrésze már tudja, hogy, ha rendszercsen tisz­títja tűzhelyét, igen sok tüzelőt lukuríthat meg. Például, ha 5 mil­liméteres koromlerakódás van a kályhacsőben, 50 százalékkal több tüzelőre vau szükség, hogy a megfolelő meleget biztosítsuk. Lassan mindenki megtudja te­hát, li'ogy a körzetébe beosztott házak kémónykotrásán kívül még milyen munka vár rá másnapra, llazn indulnak. Ki pihenni, ki tanulni, ki szórakozni. Varga La­tos, a kékszemű, szőkehnjú fiatal ÜB-elnölc azonban még az Irodá­ban marad. Dolga van a szakszer­vezeti ügyekkel. Varga Lajos elmondja, hogy a kéményseprő „megelőző tűzrendészet! közeg", aki gondos munkájával hárítja el a tűz veszedelmét a gyárak, üzemek és a családok vagyonától. — Talán azért is tartanak min­kot, kéményseprőket a szerencse emberének — emlékeztet a babonás emberekre. Sok helyre visznek ők így sze­rencsét. Varga Lajos például ha­vonta körülbelül ezer ház kémé­nyét kotorja meg és emellett el­látja u többi tüzrendószeti felada­tokat is körzc'ében. Evenként min­den házban kéményt is égetnek, hogy eltávolítsák a lerakódott ko­rom-kátrányt. Sok helyen megfor­dulnak. — A háziasszonyok szívesen látnak bennünket, ha odamogyünk. de még szívesebben nézik, ha már elmegyünk onnan — moDd­ju Varga Lajos mosolyogva, arra célozva, hogy az ő munkájuk bi­zony szeméttel jár. Aztán elmesé­li, hogyan tette fölöslegessé az ő munkáját egy tigyos háziasszony, Vőneki Ottóné: (Újszeged, Fürj­utca). — A fiatalasszony örömmel fo­gadott és olújságolta, hogy nincs már szükség a kéménykofrásra. Megmutatta az új villanyfőzőt és vlllanysütőt, nmelyot vásárolt. Van azonban olyan eset is, amikor szaporodik a kémény söprő mun­kája: egy ogy kéménnyel többet kell kotornia. Két évvel ezelőtt történt, szintén a FUrj-utoában. Csóti Ferono, az Újszeged! Kender­gyár dolgozója családi házat épí­tett. Az új házban ellenőrizni kel­lett a kémény építését, megadni nz engedélyt a használatra. Varga Lajos három hónappal ezelőtt, ami­kor CsóUók házának kéményét ko­torni akarta, szép, új tűzhelyet is látott a konyhában ... Nem járnak tehát becsukott szem­mel, gondos munkájukkal meg­montik a tűztől a kis családok va­gyonát, de látják azt ls, hogy a ml országunkban pártunk és kormá­nyunk gondoskodása által hogyan nő, gyarapszik ez a vagyon. a Szegedi Városi Tanács Egészségügyi Állandó Bizottsága széles aklivahálózat segítségévei vigyáz / / a dolgozók egészségére r Qleolilkűri leletekre bukkantak üizakatjugat-JCináheui Az északnyugatkínai Dél-Senhszi tartományban mintegy 24.000 négy­zetméter területen folytatott asatá­sok során neolit-kori leletekre bukkantak. A talált tárgyak között vannak festett, vörös és szürke ngyagedény-töredékek. A lelőhelyet körülbelül három láb mély árok határolja, amely régészek megálla­pítása szerint régi szemétgödör le­hetett. hatalmas agyagváza tört cserepeit találtak az egyik gödörben. Senhszi tartomány, amely rend­kívül gazdag régészeti emlékek­ben, a kínai régészeti kutatások egyik legfontosabb központja. E legutóbb talált leletek újabb se­gítséget nyújtanak a többezer év­vel ezelőtti kultúra és élet megér­téséhez. A tartomány népi kormá­nya rendkívül nagy gondot fordít a lelőhely megőrzésére, amelyben újabb ásatásokat és tanulmán^ozá­Kőbaltákat, kőkorsókat és egy sokat kell folytatni. hogy a kis bárányok háta szőrére számokat festettek. Hogy miért? így pontosan nyilván tudják tar­tuni, hogy melyik kis bárány, me­lyik anyától származik. Mert az anyák is ugyanazt a számot vise­lik, mint a kis bárányok. "A. vidéken és a f6városnak abban a mozás is segít abban - állapítja részeibe ahol még nincs gázveze_ meg a juhász, -„hogy « legjobban t a háziasszonyok köl-ében igen tejelő és legtöbb gyapjút adó 0icsó és gazda­anyák fialt hagyjuk meg tovabbte­nyészlésre. Mert mi azon vagyunk, hogy növeljük a nyáj hozamát.* Fcljűbb tólja fején kucsmáját, ki­csit gondolkozik, és fűzi tovább a szót: — Olvastam én is a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határozatot JA hír hAxiaiwxonyoItiinli t A Szegedi Városi Tanács Egész­ségügyi Állandó Bizottsága közel 300 ajcííva segítségével jó munkát véjrzétt az elmúlt évben az egész­ségügy minden területén. Az anya- és csecsemővédelmi al­bizottság 312 előadást tartott a gyermekbetegségekről és az üze­mekben dolgozó terhes anyák vé­delméről. A bizottság tagjai elmen­tek a szegedi üzemekbe ós több esetben az egészségükre káros mun kakörben dolgozók áthelyezését kérték. így került könnyű, ülő­munkára az Újszegedi Konder-Len­szövögyárban Sándor Józsofnó, aki bár terhes volt, addig álló mun­kát végzett. Több fiatal Ipari tanu­lót is áthelyeztek javaslatuk alap­ján könnyebb munkára. Az üzomélelmezést ellenőrző al­bizottság 11 üzemi konyha olhelyc­zését és az ottani munkakörülmé­nyeket vizsgálta meg. A Délmn­gyarországi Üzomélclmezésl Vál­lalatnál felhívták a figyelmet, hogy a nyers árut nz üzemben no egy útvonalon szállítsák a készételek 100.000 háztaitási gázpalack készül ebben az évben ságos Maort palackgáz. De volt pu­nasz is bőven, mert a palackhiány akadályozta a zavartalan elosztást és az új jelentkezők Igényeinek kielégí­tését. A háziasszonyok bizonyára örörn­mel fogadják a hrrt arról a szociEt­Azt a részt is, ami a juhászokra i lista szerződésről, amelyet most vonatkozik. És hát mi rajta va-1 kötöttek meg a kőbányai alumí­nium hengermű és a budapesti Er­zsébet királyné-úti aluminiumáru­gyár dolgozói. A kőbányai alumíni­um hengermű multévi jó munkája után az idén komoly feladatokat vállalt közszükségleti cikkek gyár­tásában is. Az aluminiumárugyár­ral kötött szerződésben az üzem dolgozói vállalták, hogy ebben az évben körülbelül 100 ezer háztartási gázpalack gyár­tását teszik lehetővé azzal, hogy a gyártáshoz szükséges ötvözött tárcsákat elkészítik, kol, mert így fennáll a fertőzés ve­szélye. Azóta a javaslatot inogvu­lósifották. Az állandó bizottság közbenjáró sára nz UjBzogedl Kondcr-Lenszü­vőgyárban terhes tanácsadás) szol­gálatot létesítettek. E példára 1954­bon a hat legnagyobb szegedi üzem­ben megvalósítják a terhesanyák üzemi vizsgálatát, s ezzel sok időt takarítanak meg számukra. Az állandó bizottság kérésére a vá­ros központjától hét kilométerre lé­vő Mihálytolckon a régebbi heti egy­szeri rendelés helyett minden nap van orvosi rendelés. Az itt élő dolgozó parasztok a nemrég létesített kó­zigyógyszertárban most a gyógy­szert is azonnal megkaphatják. Az állandó bizottság közbenjárását le­vélben köszönték meg a dolgozó parasztok. A bizottság nagyszámú aktiva­hálózata segítségével oldotta meg a tüdő-, rákszűrések, a véradó mozgalom és a BCG-oltások terén ráháruló feladatokat ls. Rosszabbodott az egészségvédelem Angliában Angliában az utóbbi három év]kórterem sem. Ennek eredménye­során 21 százalékkal csökkentek az képpen hosszú névsora van azok­egészségvédelemre fordított kiadá- nak, akik felvételre várnak a kór­sok. A meglévő kórházaknak nincs elegendő anyagi fedezetük, hogy új orvosi berendezést szerezzenek be. Nagy hiány észlelhető kórházi ágyakban és egészségügyi személy­zetben. Az "Evening News" című lap ezzel kapcsolatban megírta: -kórházainkban nagyon kevés az ápolónő, nagyon kevés a kórházi ágy. Nincs elég jól berendezett házakban. A betegeknek kijelen­tik, hogy valószínűleg két évig is várqiok kell". Az "Illustrated" című folyóirat szerint Birmingham legnagyobb el­megyógyintézetéről, a "Winston Green«-kórházról már 1893-ban megállapították, hogy nem felel meg rendeltetésének, de ennek el­lenére a mai napig is használják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom