Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-07 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUÁR T. 3 PÉitPGYflRORSZBG A testvég népi dent&Uc&ciáU életéfr'át m A csehszlovákiai Ifjúsági Gát építői számára készített lakóházak Szlovákiában Albániában 1952 ben kezdték el az ötéves terv egyik nagy léte­sítményének, egy kőolaj finomító gyárnak építését. A gyár kapacitása 150 ezer tonna lesz évente. A gyár építésével egyidőben kezdték meg 3500 munkáscsalád számára egy k febb lakóváros építését. Képünk az új lakóházak építését mutatja. Hírek a Szovjetunióból Jflit játizanak a moizkaai izínházak ? Sok darabot mutattak már be ebben a színházi évadban a mosz­kvai színházak. Van köztük kíasz­szikus színdarab: a -Vihar*, vígjá­ték: a -Hol az az utca, hol az a ház*, romantikus színmű: a -Le­genda a szerelemről*, szatira: .a "Nebraskai őrangyal* és a mai falu életéről szóló darab, az -Üj idők*. Dickens és Majakovszkij, Lessing és Dubois neve olvasható a szín­házak falragaszain. Sok történelmi darab szerepel a színházak műsorán, a forradalom napjairól. A Művész Színházban -Az Auróra ágyúlövése« című da­rabot, a Központi Közlekedési Szín­házban az -Ellenség vihara*, a Sztanyiszlavszkij színházban -A Szcsasztlivaja-utcán* című darabot játsszák. Mai témával foglalkozik J. Cse­purin darabja, a -Tavaszi áradat*, amely a Volga—Don-csatorna épí­téséről szól. Az új darabot a Szov­jet Hadsereg Központi Színháza játssza. Nagy tetszéssel fogadta a közön­ség a moszkvai Drámai Színházban előadott -Vezetéknév nélkül* című vígjátékot is, amelyet V. Minko írt. A klasszikus színművek közül Lessing -Emília Galotti*-ját a Kis Színház tűzte műsorra. (Ukrán irodalom a Szoa/efuiud népeinek nyelőén A Szovjetunió Országos Könyv­kamarájának adatai szerint csupán az utóbbi öt év folyamán ukrán szerzőknek több mint 1G00 köny­vét adták ki a Szovjetunió számos népének nyelvén. E könyvek össz­példányszáma meghaladja az 50 milliót; ebből körülbelül 400 könyv több mint 20 millió példányban jelent meg orosz nyelven. Ivan Franko műveit 490-szer ad­ták ki, Sevcsenko könyveit 33 nyel­-ven, összesen 385-ször adták ki a Szovjetunióban. Az egész Szovjetunióban széles­körűen elterjedtek L. Ukrainka, M. Kocjubinszkij, P. Mirnij és számos mai ukrán író művei. 26 nyelven 52-szer adták ki Vanda Vaszilevszka -Szivárvány«-át, 25­ször O. Goncsár -Zászlóvivők*-jét, 16 -szór N. Hibák —A perejaszlavi gyűlés*-ét és V. Szobko -Á béke záloga* című művét. Számos ki­adásban jelentek meg A. Kornyej­csuk színművei, M. Rilszkij, P. Ti­csina, A. Malisko versei. öttműködő gépwr a tejkombinátban A szovjet gépgyárak most azon dolgoznak, hogy teljesítsék a kön.v­nyűipar különböző ágainak meg­rendeléseit. A könnyűipari üzemek sok új önműködő gépet rendelnek. Ezek közé tartozik az önműködő gépsor, amely papírból készült te­jespalackokat gyárt, a palackokat megtölti és lezárja. A gépsort a leningrádi -Krasznaja vagranka*­gépgyárban készítették el. Ilyen gépsorokkal szerelik fel a városok tejkombinátjait. A hadliö'e'ezeUséi bevezetéséről ssóló alkotmánymódosító iavis5a» tárgya ása Nyugai-Néme'oiszágb^n Berlin (MTI) Mint a -Telegraf* című nyugatberlini lap megbízható bonni forrásra hivatkozva jelenti. Adenauer utasította Ehlers szövet­ségi gyűlési elnököt, hogy a bonni parlament a legkülönfélébb helye­ken elhangzott intelmek, tiltako­zósok és kérelmek ellenére még a berlini külügyminiszteri értekezlet összeü'ése előtt kezdje meg a hadkötelezettség bevezetéséről szóló alkotmány­módosító törvényjavaslat tár­gyalását. Berlini politikai megfigyelők a hírrel kapcsolatban kijelentették, hogy Adenauer folytatja provoká­cióit. Kész tények létrehozásával pró­bálja megakadályozni a berlini értekezlet eredményességét, mert retteg a nagyhatalmak meg­egyezésétől és a mai nyugatnémet kormánypolitika létalapját jelentő nemzetközi feszültség csökkenésé­t Nyolcvanegy dolgozó paraszt kérte visszavételét az ásdt'aaími Szabadságharcos termelőszövetkezetbe A nagy mozihelyiség utolsó pad­soraiból a sűrű füst miatt alig le­hetett odalálni a szónoki emelvény re, ahol a tsz elnöke tartotta ép­pen beszámolóját. Jónéhány órája vitatkoztak, gyűléseztek már az ásot' halmi Szabadságharcos tsz tagjai és a férfiemberek ugyancsak eregették a pipa-, meg a cigaretta­füstöt a plafon felé. így gyűlésen nagyon megnyugtató egyet-egyet szippantani a jó dohány füstjéből cs az'án könnyebben megered a szó, könnyebben mondja el az ember gondolatait. Mondanivaló akad éppen elég, ha együtt van a tagság. A Szabad­ságharcos tsz tagjai pedig ugyan­csak szókimondó emberek, nem ké­remszépeneznek, ha hibát látnak, hanem nyíltan odamondják min­denkinek véleményüket. Ez hasz­nos dolog, hiszen a tagság véle­ménye nélkül nem is tud a vezető ség jól gazdálkodni, irányítani, nincs meg a szövetkezeti demokrá cia. — Döntsön hát a tagság — hang­zott fel újra Bénák elvtárs tsz-el­nök szava, amikor előkereste a; új belépők névsorát, hogy kit vegjii^k vissza újra szövetkezetünkbe. Azoknak a nevét olvasom fel, akik az ősszel kiléptek a tsz-ből, de most újra visszajönnének. Egymásután kerültek a nevek döntésre. — Simon Mátyást jódolgos em­bernek ismerjük, — szólaltak fel többen is, — legyen újra tsz-lag, ha már meggondolta magát és szeretne közénk állni. — Szekeresékről sem tudunk rosszat mondani — tanakodtak töb­ben — vegyük hát vissza őket is. — született meg az elhatározás ós Szekeres György feleségével együ't újra a Szabadságharcos tsz tagja lett. — Közénkvaló Farkas Csamangó József, Szabó András, Szűcs Jó­zsef, Komócsin György is. Jó em­berek ezek, csak megtévedtek az ősszel — adta a tagság beleegye­zését a felvételbe. És hogy miért tévedtek meg! — ennek is megvan az oka. Az olyan Bozsó János, Rutai János, Turu Lajos, Fekete József, vagy Árokszállási Mihály-féle emberek, akik az ősszel teleszájjal agitáltak a szövetkezeti mozgalom ellen, megtévesztettek sok becsületes dol gozó parasztot. Csamangó József, Szabó András is azt mondta a visz­szalépéskor, hogy azért lépett ki, mert rábeszélték arra. De már megbánta, hogy hagyta magát becsapni. A szövetkezeti mozgalomnak ezek az akadályozói most a visszalépé­sek ellen is agitálnak. Nem tetszik nekik, hogy minden taggyűlésen negyvenen, ötvenen kérik vissza­vételüket és hogy eddig 81 olyan dolgozó parasztot visszavettek az ásotthalmi Szabadságharcos ter­melőszövetkezetbe, akik az ősszel kiléptek a tsz-ből. Bozsó János például azt mondotta Szabó And­rásnak, amikor közölte vele be­lépési szándékát: „hát nem tudtok a szövetkezet nélkül megélni! Hol van a parasztbecsület, a rátarti­ság! Megingott a hitetek az egyé­ni gazdálkodásba!" Rutai János pedig még a lakásán is felkereste Szabót. — Ne lépj vissza a szövetkezetbe, jobb lesz neked, ha egyéni maradsz — akarta lebeszélni a visszalépés­ről Szabót Rutai. S az így vála­szolt: — Semmi közöm hozzátok. Meg­bántam már ezerszer, hogy az ősszel is hallgattam rátok, nem akarok több álmatlan éjszakát. Nem hagyom el a szövetkezetet, teli zsákokat, teli hordókat akarok látni év végén kamránkban, nem úgy, mint régen, amikor nem vol tam tsz-tag. Hagyjatok békét ne­kem, úgysem hallgatok többé rá­tok. Mivel a becsületes dolgozó parasz­tokkal nem boldogultak, fondor lathoz folyamodtak; a szövetkezet ellenségeit akarták újra becsem­pészni a tsz-be, de ez nem sikerült nekik. A tagság egyhangúan eluta­sította azokat a visszalépőket, akik csak bajt csináltak akkor is, ami­kor szövetkezeti tagok voltak. — Nincs szükség Mezei Erzsébet­re, aki mindent a sajátmagáénak hitt és a kamrájába akart vinni mindent, ami a kezeügyébe került, - szólaltak fel a tagok a gyűlésen. — Csik Bálint sem való közénk, aki azért lépne be a tsz-be, hogy kihasználja a szövetkezeti tagság­gal járó kedvezményeket és a földjét pedig nem akarja beadni, hogy családja művelje azt — mon­dogatták a tsz-tagok. És az elmúlt két taggyűlésen a szövetkezet tagsága 24 visszalé­pőnek utasította el a felvételét, mert nem találta őket maguk közé valónak. Nem kellenek a kupecek, a spekulánsok, kulákbarátok a Szabadságharcos tsz-be, csak a becsületes tagokai veszik vissza. Éberré vált a tagság; a pártszer­vezet felnyitotta a tsz-tagok sze­mét. Nem nagy létszámú tagságra, hanem jódolgos, becsületes embe­rekre van szükség a 2500 hcldas gaz­daságba. Azok a dolgozó parasztok pedig, akik újra a szövetkezeti gazdálko­dás útjára tértek, már meg is kezd­ték a közös munkát. Elsősorban ők járnak jól, hogy visszatértek, hiszen nem kell kifizetni a terme­lőszövetkezet adósságának rájuk eső részét, nem kell visszaadni a 10 százalékos beadási kedvezményt sem. A háztáji tehén után nincs tejbeadás, vehetnek üszőt állami segítséggel, építhetnek házat ál­lami támogatással, jogosultak az öregségi járulékra is. Ila betegek lesznek, jár az ingyenes betegszállí­tás és szülés esetén az anyáknak segély. Egyholdra növekedett a háztáji terület is, de ezenkívül még lehetno sorolni sok előnyt, ami a tsz-tagoknak jár. Mindehhez még hozzájárul az a megvalósí­tásra váró terv is, amit a termelő­szövetkezet vezetősége készített a tagság jólétének, jövedelmének emelésére. Ezért választják újra az ásott­halmi dolgozó parasztok a szövet, kezet! gazdálkodást, (T. JJ TAVASZ A JÉGEN Színes osztrák f lm A Gordon jégrevűben együtt sze­repel a tulajdonos felesége, Alida és a tehetséges, fiatal Éva. Alida féltékeny a fiatal művésznőre, s egy alkalommal az előadás után durván megsérti. Évának felmon­danak. A revü többi művésze tilta­kozik a tulajdonos eljárása ellen, mire ők is az utcára kerülnek. A fiatalok saját erejükre tá­maszkodva önálló revü előadásába kezdenek. Éjjelente volt főnökük pályáján próbálnak. Éva egyik régi barátja segítene rajtuk, de Gordo­nék lebeszélik erről. Mikor meg­tudják, hogy jégpályájukon titok­ban próbákat tartanak, kegyetlenül kiutasítják őket. A művészek anyagi helyzete igen nehéz. Váratlanul jóbarátjuk akad Haller riporter személyében. Fel­keresi Évát, s felajánlja segítségét. Egy ismerőse révén, aki a „Parkok és terek gondnoksága" hivatalban dolgozik, elintézi, hegy a fiatalok a városi park korcsolyapályáját — díjtalanul — megkapják. Megkez­dődnek a próbák. A bemutatón Gordonék és megjelennek, hogy jót mulassanak a kudarcon. Az elő­adást váratlanul záporeső szakítja félbe, de a fiatalok folytatják a táncot. Gordon csoportjának művé­szei, akik résztvettek a bemutatón, Éváék oldalára állnak. Megmond­ják Gordonnak, hogy vegye vissza Évát és társait. Miután a revűtu­lajdonos ezt nem teljesítette, mű­vészei sztrájkbaléptek. Az előadá­sok „technikai okokból" szünetel­nek. Gordon már második hete nem tart előadást. Ezáltal elveszti ját­szási engedélyét. Jégpályáját a fia­tal művészek csoportja kapja meg. Ugylátszik, hogy az új revű pre­mierjét semmi sem zavarhatja meg. Gordonék felbérelik Manuelt, régi alkalmazottjukat, hogy okozzon rö­vidzárlatot az előadáson. Aljas kí­sérlete csak néhány percre zavarja meg az előadást, mert Haller ide­jében ártalmatlanná teszi a provo­kátort. Jelenet a filmből A revű sikerével és Éva Haller­ral való kibékülésével fejeződik be az est. A filmet bemu' 'ja a ma meg­nyíló Vörös Csillag filmszínház és a Szabadság mozi. Thimaija altábornagy az „AFP" tudósító'ának adott nyilatkoz iában megerősítette, \ hogy az ügyn'ikö.'t terrorzá: ák a had iog'yokat Kcszon (Uj Kina). K. Sz. Thimaj­ja altábornagy, a semleges nemze­tek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság elnöke megerősítette: az amerikai fél l'szinmanista és csangkajsekista ügynököket csempészett a tongjangni tábor­ba, hogy azok terrorcszközök­kel visszatartsák a hadifoglyo­kat a felvilágosításokon való részvételtől és attól, hogy hazatelepítésüket kérjék. Thimajja altábornagy a tong­jangni táborban uralkodó állapo­tokról január 2-án nyilatkozott Georges Galleannak, az „AFP" tu­dósítójának. „Nem kétséges számomra, — mondotta Thimajja altábornagy —, hogy azok az emberek, akik fokoza­tosan a hadifoglyok vezetőivé válnak, Formozáról (Tajvan) és Dél-Koreából valók. A tongjangni táborban sokszor ke­lült sor zavargásokra és több gyil­kosságot követtek el." A semleges hazatelepítési bizott­ság elnöke elmondotta, sok hadifo­gollyal beszélt, akik közül többen hangoztatták: „Haza akarnak menni annak ellenére, hogy egész testüket tetoválták." A szongkokni táborban uralkodó helyzetről szólva Thimajja altábor nagy kijelentette, hogy „ott nincs iyoma kényszernek". A több m-m 200 délkoreai hadifogoly — foly­tatta Thimajja — „fegyelmezetten vonult a felvilágosítás helyére. A táborban sohasem voltak zavargó sok. Nincs tudomásunk erőszak'-s kodásról és nem követtek el gyí kosságot",

Next

/
Oldalképek
Tartalom