Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

PÉNTEK. 1954. JANUÁR í. DELMHGY1R0RSZIIG «k A Magyar Dolgozók Pártja Csongrád megyei Bizottsága újévi üdvoz'ete A Magyar Dolgozók Pártja Csongrádmegyei Bizottsága az újesztendő alkalmából üdvözli a megye kommün stáit, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket. Sikerekben gazdag újeszíendőt kíván és harcba hívja megyénk kommunistáit, valamennyi dolgozóját, hogy az újesziendőben Csongrád megye hagyományaihoz híven harcoljanak Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk programmja célkitűzéseinek: egész dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonala gyorsabb ütemű emelésének megvalósításáért. MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGA A

Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Bizottsága a sikerekben gazdag ó-esztendő után az újév alkalmaból üdvözli Szeged munkásait, a termelőszövetkezetek tagjait, az egyénileg dolgozó parasztokat, értelmiségieket, Szeged minden dolgozóját. Üdvözli a pártszervezeteket, a DISZ és a többi tömegszervezetek vezetőit és tagjait A Városi Pártbizottság kívánja, hogy munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a népért dolgozó régi és új értelmiségünk az új esztendőben új és még nagyobb sikereket érjen el a kormányprogramm megvalósításában, a jómódú, békés, szocialista Magyarország megteremtéséért folytatott harcban, a jólétet jelentő béke, gazdagabb, boldogabb életünk védelmében. Ü> MAGTAR DOLGOZÓK PARTJA > SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA r j esztendő kezdődik, új munkasikerek, örömtelibb élet forrása. Pártunk ét kormányzatunk féltőn szerető gondoskodásával, segítségével mérföldes lépést teszünk előre az új évben i* azon az úton, amely a szocializmushoz, a virágzó, gondtalan élethez vezet. Kivárnunk müitfca szegedi és a környékbeli községek dolgozóinak, olvasóinknak, levelezőinknek és családjuknak boldog új évet, fi munkát, erőt, egészséget. A JiELMAGYARORSZÁG" SZERKESZTŐSÉGE A munkás-paraszt levelezés elmúlt évi eredményei és további feladatai A mankó*-paraszt levelezési mozgalomba mindinkább több olvasónk, üzemi és értelmiségi dolgozók, fiatalok kapcsolódnak be. akik a sajtóval való rendszeres kapcsolat fenntartásával népi demokratikus rendszerünk további fejlődéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért, a még meglévő visszásságok folyamatos megszüntetéséért munkálkodnak. A levelezőket nemcsak az a tudat füti, amikor a pártsajtónak írnak, hogy felfedjék a hiányosságokat, hanem az is, hogy segítsék a sajtó munkáját, tájékoztassák azt a mindennapi élet köTülöttük történő eseményeiről. A sajtó nem végezhet jó munkát, ha nincs meg az őt tájékoztató, munkáját segítő levelezői hálózata. A sajtónak meg kell becsülni és fejlesztenie kell a levelezői mozgalmat. A szerkesztőség feladata, hogy a sajtóban kifejezésre juttassa a dolgozók gondolatait, a levelekben foglaltakat. A „Délmagyarország" elmúlt évi levelezési munkájában jelentős előrehaladás, számszerinti és minőségi fejlődés van. Ez nemesek a lap ezirányú javuló munkáját, hanem a dolgozók pol'tikai fejlődésének, öntudatának, bíráló készségének növekedését is mutatja. A „Délmagyarország" szerkesztősége az elmúlt évben több mint 3500 levelet kapott. Levelezőink és olvasóink a legtöbb esetben helyesen látták meg azokat a kérdéseket, amelyek a fejlődést elősegítették és a dolgozók többségét foglalkoztatták. A levelezők a dolgozók nagy többségének hangját juttatják el a sajtóhoz, — amely a ncpé — és a dolgozók érdekeinek szószólói. A dolgozók érdekeinek szószólói amikor a tervteljesítésről, a mezőgazdaság terméshozamának emeléséről írnak, ugyanúgy, mint mikor a lakosság anyagi és kulturális szükségletcinek kielégítéséről, a bürokráciáról, vagy egyéni sérelmeikről, saját személyüket érintő kérdésekről írnak. Szerkesztőségünk eredményesen használta fel munkájában ezeket a leveleket, támaszkodott azok megállapításaira és jelentős számút közöltünk is azokból a lapban. Az önállóan feldolgozott és a levelezők aláírásával közlésre került levelek száma mintegy 1200 volt, ami csaknem egyharmadát tette ki a kapott leveleknek. Ezek a közölt levelek sokszor közérdekűek voltak, s soraikra az illetékesek gyakran tettek intézkedéseket. Igen sok levelet szerkesztőségünk munkatársai saját cikkeik megírásához használtak fel. Ezek a levelek is épp oh hasznosak voltak, mintha önállóan jelentek volna meg. Igen sok bejelentést és panaszt vizsgáltak ki a szerkesztőség munkatársai a beérkezett levelek alapján, s intézték el a dolgozók ügyeit. Nem egyszer a levelek nyomán derítettünk fel igen komoly hiányosságokat és hívtuk fel rá a felsőbb szervek figyelmét. Például az CM. 65/8., Segédipari Vállalatnál, a Vasipari Szövetkezetnél, stb. Erről cikkek a „Délmagyarország"-ban jelentek is meg. Majdnem minden levél megelégedést keltő alapossággal lett feldolgozva, elintézve, s a levelek írói is — különösen az utóbbi időkben — kielégítő választ kaptak, bármilyen kérdést is tárgyalt levelük. Az értékelés alkalmával meg kell állapítani azt is: a számottevő fejlődés ellenére tovább kell javítani a szerkesztőség munkáját és tovább kell fejleszteni a levelezési mozgalmat. Meg kell valósítani, hogy gyorsabban dolgozza fel a szerkesztőség a beérkező leveleket, és gyorsabban vizsgálja ki a dolgozók bejelentéseit. Szorosabbá keli tenni a kapcsolatot a levelezők és a szerkesztőség között. El kell érni, hogy az új esztendőben minél több új levelező keresse fel bizalommal a helyi pártsajtót, s írja meg az őt foglalkoztató kérdéseket. Tudatosítani kell jobban, mint eddig, hogy a levelezőket nem választják és nem is jelöl'k ki. A pártsajtónak minden igaz szándékú dolgozó a levelezője lehet, s minden befolyástól mentesen, azt írhat meg, amit akar, amit szükségesnek tart. Az elmúlt év októberében tartott levelezői értekezlet nem hozta meg minden tekintetben azt az eredményt. amit keVett vo'na hozn'a a levelező mozgalom fejlődésében. Bár azóta számos olyan dolgozótól kaptunk levelet, ak'k azelőtt nem írtak, és mcnnyiség'leg is emelkedett a beküldött levelek száma. Feladata a ..Délmagyarország" szerkesztőségének elérni azt, hrgy azok a dolgozók, akik egyszer írnok a sajtónak, állandó levelezővé váljanak és aktív harcosai lesrvenek a levelezők táborának, erősítsék azt. Bátran, minden gátló körülménytől menteden írjanak olvasóink és Szeged dolgozói a „Déimagyarország"-hoz, eredményt, hibát, sérelmet egyaránt. Használják fel a sáliét örömük kifejezőjének, a hibák leleplezésének eszközéül, a szocializmus építésének fegyveréül.' Ezen keresztül is még szarosabbá kovácsolőd'k a párt és a dolgozók közötti, a bizalomra épült kapcsolat és a dolgozók lapja, pártunk helvi sajtója, a „Délmagyarország" még jobban a közvélemény szószólója, nőnünk jóléte emelésének harcos esfköze lesz. Dolgozó parasztok között — új év küszöbén Pénzosztás Szilveszter-délutánján a Táncsics termelőszövetkezetben MAKKEGÉSZSÉGES, visító és fehéren rózsásbőrű jorksíri és feketés berksíri malacokat vittek a szabadpiacra már többször a szegedi Táncsics tsz tagjai. Szép a sertésállományuk, s még most is több, mint száz „kis röfi" hancúrozik az akolban. Kapósak a malacok. Perjés! Károly, az állatfelelős egy-egy piaci nap után sokszáz forintot vitt a közös kasszába; cserébe a malacokért. Mert párjáért 6G0—670 forintot adtak. A szabadtejert is szépen jött a pénz és belőle kerek 60 darab százast — hatezer forintot — tettek félre. Eladtak aztán még a Terményforgalmi Vállalatnak 220 kiló lucernamagot: mázsánként 1300 forintos szabad árért. De, hogy még több legyen a pénz, értékesítettek egy kazal lenszalmát is. .Tár azért is majd kétezer forint. Természetesen tervszerű, okosan megalapozott árnsitásoknt végeztek a szövetkezetiek, S hogy oly' sok pénzt árultak a szabadpiacon, nagyon jó. mert mutatja, akad ott szépen felesleg, van mit aprítani a tejbe. De mit kezdenek az összegyűlt és félretett jó pár ezer forinttal? Három nappal ezelőtt mosolyogva, nagyvígan azt mondta róla Csúcs Mihály elvtárs, a tsz elnöke: — Az 1953-as év utolsó napján, Szilveszter délutánján kiosztjnk a pénzt. Előleget adunk az októberi, novemberi és decemberi munkaegységekre. S az a tervünk, hogy ezután mindig osztunk pénzelőleget, hogy ne legyen évközi pénzgondunk, így lesz minálunk — s ezt a világ legtermészetesebb dolgának vette. Az elnök, a tagság — a termelőszövetkezet — mögött sok munka, bajlódás és harc ál). Ha üggyelbajjal, s ha úgy tetszik, néha káromkodva is, de nagyot jutottak előre. Erős emberek ők is — állják a sarat. A jó ólét útjári mennek előre. Mindig előre! SZILVESZTER DÉLUTÁNJA. Szeged — a város — peremén hosszan terpeszkedik a Táncsics tsz szép központi tanyaháza, ndvara, s a gazdasági épületek. Szántóföldek ölelik körül, s messze túlnan, a láthatár szürkés ködbe vész. Tehén bőg az istállóban, s az udvar egyik végében, az akolban az anyakocák lustálkodnak. Emberek jönnek, mennek az udvaron. Egy kendős néni fejkendőjét igazgatva pirosarcú, fürgemoz gású fiatal asszonnyal tréfálkozik: — Én már megkaptam (a pénzelőlegre gondol). Igyekezz te is lelkecském, mert még nem jut, szedd a lábaid. Amaz ringó derékkal előre lép, benne van a tréfában éa huncutkodik: — Az kéne még osak, hogy ne jusson... Ej, én már felvettem a pénzt. Fel ám! — s nevetnek mind a ketten és aztán mivel egyfelé laknak, együtt lépdelnek hazafelé. Bent az irodában Hajdú Antal, a pénztáros, asztal előtt ül, s adja a pénzelőleget. Egy-egy tag többszáz forintot kap és itt mindenütt az öröm honol. Ilát bizony, nem kis dolog: pénzzel a zsebben búcsúzni az óévtől, s belépni az újba. Jön az öreg Dobó Mihály is, az egyik sertésgondozó. Felveti fejét, kezével kétfelé simítja nagy bajszát, s eltünteti zsebében a bankókat. ..Hát halljátok, ez igen!" — valami ilyesmit mond a körülötte állóknak, s nézelődik kicsit, meg szót vált a többiekkel. Felveszi a pénzelő! eget Süli István is. fí sem fiatal ember már: két lánya férjnél, egy fia katona a néphadseregben, egy pedig még iskolás. Különben Süli a kertészeti brigád vezetője. S ilyenkor, amikor eliramodik egy év és nagy léptekkel jön a másik, az ember azon kapja magát, hogy ez is, az is eszébe jut és fürkészi az élet igazságait. Valahogy így volt ezzel a kertészeti brigád vezetője is. Régen ő temetőben is dolgozott, ott tett-vett a virágok között. S a temető tán oly' jelkép is azidőre. Mert akkor — évekkel ezelőtt — az egyszerű emberek, a Süli Istvánok eltemethették sok vágyukat., s nem állt előttük távlat. Életükben gyakran volt temetői komorság, szomorúság. Folytak az évek, s a Siilik élete a felszabadulás előtt ugyanazon sivár maradt. Most ez az újév is szebb, még tartalmasabb életet tartogat. Nem üres kamrával ós üres zsebbel megyein az 1954-os esztendőben Süli István sem. Osztják tovább a pénzelőlegct. Először a szövetkezetiek életében. Az elnök: Csúcs Mihály felé sokan fordulnak és elmondják érzéseiket. El is tréfálnak vele. Mert szeretik, becsülik ezt az őszhalántékú embert, ki úgy mosolyog vlaosza rájuk, ahogy csak a tisztalelkűek, az egyenes jellemüek, a nagycsaládért harcolók tudnak. MOST LÉP AZ IRODÁBA Forró János. Fekete, fél téli nagykabát rajta. Köszön és kicsit beszélget a többi tsz-taggal. Forró bácsi, —• ahogy sokan szólítják — két hónapja még csupán, hogy belépett a szövetkezetbe. Nem nagy idő ez, de már azért mégis egyre jobban kezd szívéhez nőni a közös munks; a szövetkezet. Csúcs Mihály, az elnök szólítja meg a csendes, halkbeszédű Forró Jánost: — Forró bácsi — maga is jöjjön és vegye fel a pénzelőleget. Mai gának is jár. Az öreg Forró elmosolyintja magát, aztán odalép az asztalhoz. A pénztáros neki is odaadja a pénzelőleget, majd utána odaírja nevét ő is a fehér papírra, úgy is nyugtázza: „eddig elért munkaegységeim után felvettem a pénzelőleget". Bizony jó érzés az, ha az ember érzi, megbecsülik s munkájának haszna nem marad el. Bizonyosan megfordult Forró János fejében: „Amióta a nagy családba álltam, úgy érzem, hogy nagyobb az erőm, jobban tudok boldogulni, Jól jött nagyon, hogy most pénzelőleget kaptam". Varga Antal, a tehenész az ajtófélfának támaszkodik és derül az arca. Nézi, hogyan osztják a pénzt a szövetkezet tagjainak. Az egyik tsz-tag tréfálkozva odaszól neki: — Hát te Antal, rpiért nem igyekszel ? A TEHENÉSZ NEVET, huncut fény szemében. — Vegyétek csak tl fel elsőbb a pénzt, én ráérek. Mert ugye itt is lakom... Na azért vigyázok, hogy ki ne maradjak! Zsong, bong az iroda, folyik a beszéd. Móra Antalon a sor. ő is felveszi a pénzelőleget, kerek 300 forintot. Aztán ez is, az is lassan hazafelé indul. Már most is kívánják a tsz-tagjai egymásnak: — Boldog újesztendőt! S a Táncsics tsz tagjainak Is az a meggyőződése; így lesz. És kívánunk mi is jó egészséget, jó munkát — új eredményekot. MORVAY SÁNDOR Szeged mellett, Tápén — egy egyéni gazdánál A nóta is úgy tartja: „Szeged híres város, Tápéval határos" ... S ott Tápé községben él Bodó István nyolcholdas dolgozó paraszt és családja. Bodót úgy ismerik a községben, mint az egyik legjobb gazdát. Ilyenkor, télen, amikor már a munka dandárján túl vannak, jócskán jut idejük arra is, hogy terveket szőjenek a következő évre. Ezt a tervezgetést segíti és könnyebbé teszi az új begyűjtési renszor, meg a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat. Bodó István még az ősszel négy holdon elvetette a búzát és az árpát. A gabona már kizöldelt, de bizony nem nagyon gyorsan fejlődik, mert kevés volt a csapadék. Bodó István gondos gazda, tudja a módját, hogyan kell rajta segíteni. A.z őszi kalászosok fejlődését — mint ahogyan azt a mezőgazdasági határozat is megjelöli — tavasszal fejtrágyázással gyorsítja meg majd. Saját tapasztalatából tudja, milyen sokat jelent ez. Mert a mult gazdasági évben is három mázsával több termett azon a földön, amelyikre pétisót is szórt. Szilveszterre készülve, Bodóék mákos-diós hnjtottat, meg más egyebet is szoktak sütni. Most is igy csinálták. A mákos és diós hajtot'hoz sok cukor kell. Jut bőven abból a másfél mázsából, amit a cukorgyártól kaptak. Tavaly ugyanis 600 négyszögöl cukorrépára kötöttek termelési szerződést, s ezért kaptak a másfél mázsa cukron, a két mázsa répaszeleten kívül 700 forintot is. Bodó István már a következő évre is megkötötte a cukorrépatermclési szerződést. A minap nagy munkában volt a F>odó:család, mert disznót vágtak. Nem volt egészen két mázsás, de a másik — amelyik még hizik — már felül van a három mázsán. Minden évben igencsak három disznót szoktak hizlalni. Egyet beadásra, kettőt pedig levágásra. Most még egy anyakoca is röfög az ólban, s így már évekre előre biztosítják a beadást és a család szükségletét. Bodó István egyéni gazda úgy tartja, mindig első az állam iránti kötelezettség. Baromfi- és tojásben(fásukat egész évre már tavaszszal teljesíteni szokták. Most ősszel is erre gondoltak, amikor két kotlóstyúkot ültettok. Ezek a baromfik tavasszal már tojnak, s így nem lesz probléma a tojás- és baromfibeadás teljesítése. Az üszőborjút el akarták adni. De amikor megtudták, hogy a második tehén után most már nincs beadási kötelezeUsóg, örömmel elhatározták, felnevelik a borjút. Az eredmények mutatják, hogy Bodóék eddig sem gazdálkodtak rosszul. De biztosra veszik, hogy ezután még több gyümölcse lesz a családi tervnek. Hisz a párt és kormány segíti az egyéni gazdálkodó, kat. Ugy számítják, lesz mnjrl pénzük arra is, hogy befejezzék régebben megkezdett családi házuk építését, s így jövőre beköltözhetnek új otthonukba. Msg'utataták az étenjárő íöszcTpspnfea'crRie'öííe! A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat szerdán — december 30-án — az élenjáró fűszerpaprikatermelök részére értekezletet tartott. Értékelték az 1953-as év paprikatermalési versenyét. Polák Zoltán elvtárs, a Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatója tartott beszámolót. Ezután került sor az 1954. évi fűszerpaprika szerződési feltételek ismertetésére. A paprikatermelésben élenjáró két termelőszövetkezet és 34 egyénileg dolgozó paraszt között 8000 forint jutalmat osztott szét a vállalat. A paprikatermelésben különösen szép eredményt ért el a Szeged-mi hály teleki Szabad Tisza és a röszkei Lenin tsz. A jutalmak átadása után a mihályteleki Tanács János, a csorvai Dóczi Lajosné. a szegvári Gyila Márton, a szegedi idős Szögi József, a röszkei Császár János, a mihályteleki Németh István, a csongrádi Gulyás András, a domaszéki Masa János ismertette munkamódszerét, amellyel a kiváló paprikatermést elérték. Az értekezleten mozgalom indult azért, hogy az 1953. évi 45 mázsás holdankénti paprikatermelési átlag helyett 1954ben holdankénti 60 mázsás termést érnek el. Felszólalt a megbeszélésen Nagy István elvtárs. Szeged Város Tanácsának elnökhelyettese s a többi között kiemelte, milyen jelentős a paprikatermelők részére az új begyűjtési rendszer, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat. Az értekezlet elősegítette a január 7-én. csütörtökön Szegeden sorrakerülő paprikatermelési ankétot — mintegy előkészítője volt annak. Falusi népi együítesek a Szcv'efunicfcen A kolhozrend megnyitotta a fejlődés útját . a népművészet előtt. Nehezen találni ma olyan kolhozt, gépállomást, vagy szovhozt, a Szovjetunióban, amelynek ne lenne népi együttese. Nincs olyan félreeső zuga a szovjet országnak, ahol ne születnének, ne zengnének a kommunista pártot, a hazát, a szovjet ember alkotó munkáját dicsőítő népdalok. A Szovjetunióban 350.000 kultúrcsoport működik. Több mint ötmillió tagja van ezeknek az együtteseknek. A mult évben 910 000 fellépésüknek 90 millió nézője volt. színjátszó csoportok ma már teljes operát adnak elő. Rosztov területen, meg számos falusi klubban Csehov vígjátékait játsszák. A falusi kultúrcsonortok munka után fellépnek a kluh'khrn, a mezei szállásokon. Tatfrik írseasszínvonr'ú, kulturált szórakozást nyújtanak társaiknak. Kiev-terüM gépállomásain és kolhozaiban 456 kultúragitációs brigád működik. Ezek a brigádok nyáron U20 műsoros estet rendeztek a brigádszállásokon. Ukrajnában idén nagy sikerrel rendezték meg a területi, kerületi és városi kultúrversenyeket. Lvovterület kultúrversenyén mintegy jSOOO népi énekes, zenész, táncos, A kultúresoportok jelentős része, felolvasó, zeneszerző és költő vett falusi népi együttes. Egyes falusi' részt,