Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

DÍLMflGYSRORSZBG PÉNTEK. I9M. JAXUAR 1. SZEGEDI ÖRÖKSÉG WAAAAAAAAAAAAAAAAAA\AAMAAAAAá/^ Népköltészetünk kincsei A nép nemcsak a történelem al**' kólója, de végső soron az emberi kultúru mogteremtője is. Amint n történelem minden nngy egyénisége a néptömegek ki nem mondott vágyainak összegezője és kifejezője, akkcift az irodalom, a művészet legnagyobbjai is Homéros óta napjainkig Antensként merttonek újra és újra erőt, ihletet a népi kul'úra kincsestárából, Ilyen értelemben tanította Gorkij a szovjet írókat: „A nép nemcsak minden anyagi érteket létrehozó erő, hanem a szellemi értékeknek is egyetlen és kiapadhatatlan forrása". A szegedi népköltészet legszebb alkotásai is sok értéket, szépséget, tanulságot őriznek számunkra. Népköltészeti gyűjtőink érdemes munkássága könyvtári szöveget, dallamot halmozott fel a szegedi nép költészetének kinesciből: ezokből az egyoldalúság veszélyo nélkül válogatni is csak kötetre valót lehet. Ha mégis ízelítőt akarunk adni népünk eszejárásának, költői tehetségének, művészi Ízlésének e kincsestárából, csak úgy tehetjük, hogy népköltészetünk néhány jellemvonását nrúb&ljuk velük illusztrálni. C jellemvonások egyike népköl** tészetiink optimizmus n. Gorkij mutntott erre legnagyobb nyomatékkal rá, hangsúlyozva, hogy bár a népköltészet megteremtői nehezen, keservesen éltek, életük Jogtalan és védtelen volt, élt bennük a nép halhatatlanságának tudata, n meggyőződós, hogy minden ellenséges orő fölött győzedelmeskedni fognak. Ebből az optimizmusból sarjad a népköltészet alapvetően vidám hnngu'nta, humor, hol fjnom, hol vaskosabb tréfája, szerelmi derűje, életkedve, a legegyénibb mondanivalónak és legközösaégibb, legtipikusabb mondanivalójának egysége. „Esik eső karikára — Kis anrn/alom kalapjára — Nem esik az urakéra — Sem a szegény rabokéra". E Kálmánygyiijtötto négy sor a feudalizmuskapitalizmus bilincseiben vergődő nép életének, érzéseinek hü tükre. A Kossuth-nótából ismert sorral kezdődik, majd — akár Petőfinél, a „szabadság, szerelem" egysége jegyében — a szeretőjére gondoló parnsztlogény érzéseinek ad hangot. A két utolsó sor képe az akkori ország képe: a mezőn dolgozó parasztrn hull az eső, de a palotáikban dőzsölő urakat, s a börtönök mélyén sínylődő rabokat —\ milyen egység az ellentétekben! — nem éri. Ez a dalocska egyúttal jő példa népköltészetünk másik, formai ismeri otőjegyének bemutatására is. A tömörség ez a jellemvonás, melyet a népköltészet szinte utolérhetetlen tökéllyé fejlesztett. „Hetes eső, hármas ünnep: gazdamorgás — hérösdallás". A szegedi népköltészolnek ez a rövid, csattnnós szólása köteteknél többet mondóén fogalmazza meg a paraszti társadalom osztályhnreát, ami egy t».mp:isan jellemzett konfliktusban '•súcsosodik ki: a hetes esőkor vagy hágmns ünnepkor a nagygazda dühös a „dolog nélkül* ételt pusztító, a pihenéstől kedvro kapó béres dúdolászásától. Tanulságos ez a találós kérdés is: ..Húsból lőttem, hús nem vagyok — Urak előtt kedves vagvok — Fehér fődön tdncógatnk — Sok hamisságot csinálok — He oka egynek se vagyok". Mennyi társadalmi tapasztalat, évszázados paraszti tanulság rejlik e versikében. mellyel a lúdtollat, az írótollet. jellemzi parasztságunk I Ára nemcsak e kis műfajokban, **' szólásokban. közmondásokban, találós kérdésekben mutatkoznak meg népünk költészetének jellemvonásai, a derűlátó tartalom és a tömör forma. Ez jellemzi dalainkat, balladáinkat is, anélkül persze, hogv az optimizmust vulgárisan értelmernénk, s így kirekesztenénk a szomorú, bánatos. a népi sors keserűségét, tragédiáit köl'észetté oldó népi alkotásokat. Ezek is hangot kapnak népköltészetünkben. „Hossz a házamon a tetéj — A gója rászána. de fél — A nagy adó súja alatt — Házgércndám ma id leszakad, — Egrek váni gyön a biró — assé kérdi hány a síró — kocsira rakl gúnyámat - - utolsó véka búzámat". A századforduló ór a közelmúlt parasztsorsánnk egyaránt megdöbbentő mozzanatát tipizálja e dal: „Nincsen rosszabb, mint a szögény hérösnek — Éjjel-nappal dógozni köll szögénynek — Kézibe aggyák n kötőfék szárát — Szánesa föl az újszögedi nagyúrral", A béres sors panasza ez, amint a, másik is. a be. vonuló szegény legényé: „Lémönőbe van a nap az égőn — Ki könyörül a szögény legényen — Majd könyörül a jó isten — Ez világon igaz kislány nirrsen. — Márciusban van a- vizilnlás — Októbérba miig a berukkold* — Október a berttkkolás — Éngöm még a lányok sé sajnának". Bégi katonadalaink a kényszerű idegenszolgálatról hol kesergőn, hol lázadón szólnak: „A szögedi városháza de sárga — Oda visznek éngöm vizitálásra, — Ingöm, gatyám ledobom a pallóra — Könnyes szemmel nézők a tiszt urakra". „Edösanyám mér szültél a világraT — Mé. szültél az ágyúgolyó számárat — Inkább doplál vóna a nagy Dunába — Most nem Hinnék a császár katonája". így panaszkodik az alsóvárosi dal is: „Nem hiszök, nem hiszók — Barátnak sé papnak: — Mér atta be nevem — Polgármestőr úrnakt — Nem vétőttrm soha — Szöged rdrossának. Mégis besoroltak — fíngöm katonának". Balladáink komor alaphangja is nópünk nehéz sorsát idézi. A Rózsa Sándorról, Barna Péterről, Ceehő Pistáról és a többi szegedkörnyéki szegénylegényről szóló ballada a múltszázadi népsors egyik típusának, a társadalmi és nemzeti nyomás elől a puszták viszonylagos szabadságába menekülő betyárnak állit emléket A Baücs Marisról, Farkas Julcsiról, Super Annusról. Kalmár Roziról és a többi népballadai alakról szóló dalok a parasztélet egy-egy tragédiáját, a munka vagy a szerelem egy-egy végzete* szerencsétlen gégét fogalmazzák meg megrázó erővel. ftfépköltéesetünk életvidám, ep" timistn alaphangját légin, kább njstílusú dallam* népdalaink - a folklór legfyakrebben hantnált alkotásai — adják om«. fölszánt atom a tzögwdi nsgyuredt — Cimbalommá rakatom M ae ujját — Cimbalom mőg ettma ISssz az ajja — Szépen szél majd, ka a rúzsám mén rajtcf — ez a vidám, tréfálkozó hang érvényesül a legtöbb ilyen dalban. A tömörségnek, saellemességnek, tartózkodó népi humornak ez újabb példája mellett végül rá kell mutatnunk épp ennek kapcsán népköltészetünk egy harmadik jellemvonására is, a folklór tartalmi gazdagságára. Szerelem, katonaság, közösségi és egyéni sors, öröm és bánat, az élet ezer mozzanata kap megfogalmazást népünk dalaiban. Az anya iránti szeretetnek lehet-e szebbformát adni, mint ez a szegedi kis dal: JÉdösanyám édös teje — Kesere a más kinyere — Kesere is, csuhaj savanya is — Néhanéha panaszos is." la ópköitészetünk • kincsei nem csupán történeti értékűek: nemcsak a múltról tanítanak meg sok olyanra, amit öszintóbbon, hitelesebben népünk sorsáról sehol sem olvashatunk. Nngy részük ma is eleven rősze lehet lnil túránknak, nomcsak művészeti együtteseink, énekkaraink műsorszámaiként, de költőink, Íróink, tanítómestereinkként is. A világirodalom, a magyar irodalom legnagyobbjai nagyra értékelték a folklórt, a nép költészeti alkotásait. Gorkij a szovjet írók első kongresszusán egyenesen kimondta: „Nem ismerheti a dolgozó nép igazi törté netét az, aki nem ismeri a nép íratlan alkotásait." Goethe megille'ödve írta le, hogy „a kosárfonók, ablakán át kihallatszott népdalok egyszerűségét és közvetlenségét müköltö soha el nem érheti." S a magyar irodalom jeleseinek vallomásai mire intik a mai magyar írókati Kölcsey azt mondja: „A való nemzeti poesis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni, szükség tehát, hogy a pórdalainkra ily céllal vessünk tekintetet." Csokonai arra figyelmezteti költötársait: „Magyarjaim, literá torok! hallgassátok figyelemmel a danoló falusi lányt és a jámbor puttonostr (t. i. a szüreteiét — P. L.) Petőfi nyilatkozatát — „hiába. a népköltészet csak az igazi költészet" — mindenki ismeri; de már kevesebben azt az Aranytól megőrzött nyilatkozatát, mely szo. rlnt „nagy részt odaadott volna költeményeiből, csakhogy eredeti népdalaink szebbjeinek 6 lehetne a szerzője." „Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép!" — kiált lelkesülten másutt Petőfi. Maga Arany János arra a versére volt legbüszkébb, amelyre egy kanász azt mondotta, hogy ő is ugyanúgy tudta volna megírni I Pálóczi Horváth Ádám Petőfihez hasonlóan egy népdal hallatára igy kiáltott fel: „Bártsak én tudnék ollyat irni!" Kemény Zsigmond egy székely népballada szepaégét dicsérve kijelentette: „odaadnám minden regényemet érte!" Jókai egy tréfás népmeséről azt mondta: „Én nem mernék hasonló alkotásra vállalkozni!" S többször kijelentette: „nálunk a Helikon tanult a mezőtől!". Nehogy azt higgyük, ma már nincs mit tanulniok íróinknak a népköltészettől. Ma is hasznos, tanulságos lenne, ha forgatnák a fiatal szegedi irók népköltési gyűjteményeinket, s eltanulnák belőle mindazt a formai, tartalmi tekintetben példátmntatót, amit a folklór megvalósított, mellőzve természetesen a korhoz, a feudális megnyomoritottsághoz tartozó paraszti vonásokat. Gorkij különösen a folklór típnsalkotó erejét emelte ki: „A folklór, a dolgozó nép szóbeli költészete alkotta meg a legmélyebb és legélénkebb, művészileg legtökéletesebb hőstípusokat." A szegedi népköltészet WneRei ** tehát irodalmunk és kultúrforradalmunk számára egyaránt termékenyítők lehetnek. A már feltárt anyag írói felhasználása, a kulturális tömegmozgalomban való hasznosítása mellett nem kisebb feladatot jelent a nép száján még élő, eddig fel nem jegyzett folklóralkotások gyűjtése is. Népünk költői örökségének megmentése nemzedékünk halaszthatatlan feladata. PETEK LÁSZLÓ A Tiszatáj téli száma miétl mm nemuH U a befedi tfafucés* UutUtrtió+mij* a* idei uusenyU? Szeged üzemeinek kultúresoportjai nagy lelkesedéssel készülnek a kultúrversenyre. 'A Szegedi Gőzfürészben azonban nem készülnek a • versenyre; nem is neveztek be. Mi az oka annak, hogy olyan üzem, mint a Szegedi Oőzfürész. melynek dolgozói között sok fiatal ií van, nem vesz részt a versenyben és az üzemben elhanyagolják a kultúrmunkáir Ezt a kérdést vetette fel a napokban megtartott DISZ vezetőségválasztó gyűlésen Kókay Magda DISZ kultúrfelelős is. Kókay elvtársnő elmondotta, az üzemben ez év május harmincadikán tehát több mint féléve volt utoljára kulturális jellegű megmozdulás. Az idősebb elvtársak nagyon szívesen hallgatják a kullúrclőadásokat, mi fiatalok pedig — mondotta Kókay elvtársnő — szívesen veszünk részt fcwltúrmunkában és szórakoztatjuk idősebb dolgozó társainkat. Nem kap az üzem ifjútága elég támogatást a kultúrmunkához. De ugyanez volt a panasza Juhász Lajos színjátszó D/SZ-tagnak is, aki elmondotta, hogy az üzemben tok olyan fiatal van. aki szivet örömest játszana a színjátszó csoportban, ha megkapnák a kellő támogatást hozzá. De nemcsak a fiatalok. hanem az idősebb dolgozók is látják az üzemi kultúrmunka hiányosságait. Erről beszélt a szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlésen Varga Lajos rönktéri dolgozó, aki elmondta, hogy szinte semmit nem törődnek az üzemben a kultúrmunkával. Hosszú idő óta nem jöttek össze a dolgozóink, hogy együttesen művelődjenek és szórakozzanak. Szinjátszó gárdánk tétlenül áll — mondotta Varga elvtárs. Ménesi József fűtő elvtárs is felszólalt ezen a gyűlésen, ö is hiányolja a hultúrmunkát az üzemben. Elmondta, hogy a kultúra terjesztéséről is szolgáljuk dolgozó népünk felemelkedését és ezen a téren a Szegedi Gőzfürészben komoly lemaradás van. Az újonnan megválasztott üzemi bizottságnak és a DISZ - vezetőségnek legfőbb feladata legyen az, hogy a kultúrmuvka terén mutatkozó hibákat megszüntessék. A Szegedi Gőzfűrész jó termelő munkájának eredményeként ott csillog az üzem bejáratánál a büszke élüzem Jelvény. Feladat az, hogy április I-re már egy megújhodott, erős kultúrgárda tagjainak színvonalas előadása tegye ünnepélyesebbé felszabadulásunk ünnepét. BAR AT JÁNOS Az ÚJ év új feladatok megoldásának követelményét, új remények, célok valóra váltásának lehetőségét állítja egész népünk elé. így van ez az irodalom terülotén is. Az egyre növekvő olvasótábor kíváncsi az új év új irodalmi eredményeire, az új írói, költői tervek megvalósulására, s arra, hogy mennyire fogják felhasználni a lehetőségeket az irodalmi élet munkásai. A szegedi olvasók is nagy érdeklődéssel tekintenek a Szegedi írószövetség helyi lapja, a Tiszatáj következő évi munkája elé. Nyolcadik évfolyamába lép ezidón; már nem fiatal, kezdő folyóirat. Joggal várunk tőle tehát nagyobb eredményeket, újabb fejlődést az új esztendőben. Várakozásunkat még csak fokozza, hogy a Tiszatáj lehetőségei is jelentősen bővülnek, 1951ben az eddigi négy szám helyett ötször fog megjelenni. Elni a lehetőségekkel: ez a Tiszatáj szempontjából elsősorban a jelenleg még megtalálható hibák megszüntetését jelenti. Annál is inkább, mert nem újkeletű hiányosságokról van szó, hanem olyanokról, amelyek már hosszabb idő óta vitatottak. de még ma is kisórik és jellemzik a folyóiratot. Az elkövetkező év legfontosabb feladata: emelni kell a szerkesztés színvonalát. Melyek a Tiszatáj szerkesztésének fő hibáit Választ ad erre a lap legutóbbi. 1 953-as téli száma is. E szám szerkesztésének egyik fő hibája, amelyet leginkább kifogásolni kell: a helyi jelleg szükségesnél nagyobb hiánya. A Haladó hagyományaink, a Vita és a Szemle rovatoknak elsősorban az lenne a feladatuk, hogy valóban tiszatáji kérdésekkel foglalkozzanak. Haladó nemzeti hagyományaink rovatában Borsi Darázs József Noszlopi Gáspárról írott tanulmányát közli a lap. A tanulmány érdekes, jó írás, azonban a probléma sajátosan dunántúli. Miért a Tiszatáj foglalkozik ezzel t Ugyanakkor azonban a Tiszatáj adós marad helyi hagyományok felelevenítésével. Több helyi évforduló volt az 1953-as évben amelyekről a lap meg som emlékezett. Juhász Gyula születésének 70. évfordulójáról ebben az évben emlékeztünk meg. A Tiszatáj ezzel kapcsolatiban egész évben nem közölt érdemleges Írást. Ezt ugyan éppen moRt valamenynyire pótolta Péter László Juhász Gyula elfelejtett makói verseiről szóló érdekes írásával és a 24 Juhász Gyula-vers közlésével. Nem esett szó továbbá Nyilasi Sándorról, a Szegedi Nemzeti Színház 70 éves évfordulójáról sem. Általában hiányzanak a színházzal, képzőművészettel, zenével kapcsolatos Írások. Pedig ilyenek közlése a szerkesztői munka tervszerűsítósének alapján nem lenne megoldhatatlan, sőt még csak túlságosan nehéz feladat sem. Bizonyítja ezt Korényi Györgynek. a Szigligeti Színház munkájáról közölt cikke. A cikk egyetlen hibája, hogy rövid; szívesebben olvasnánk többet a Szigligeti Szinházrói. A vitnrovat is elhanyagolja a helyi problémákat. A megjelent két írás, különösen Naesády Józsefé jó, bár kétségtelenül indokolt és figyelembe kell venni Király Istvánnak a legutóbbi Irodalmi Újságban megjelent bíráló soralt velük kapcsolatban. Nacsády József fel tudott vetni olyan szemTiontok.it, amelyek újat mondanak központi irodalmi lapjaink bírálatai mellett is. Ez teszi érthetővé, s indokolttá, hogy a Tiszatájban megjelenő kritika országos problémákhoz szól hozzá. Papp Zoltán, egyébként helyes írása azonban nem mond újat és lényegbevágót. Ehelyett sokkal hasznosabb lenne, ha a helyi irodalmi folyóirat helyi irodalmi kérdésekről vitázna. Ebben adós a Tiszatáj. Kevés kritika jelent még meg eddig magában a Tiszatájban megjelent Írásokkal kapcsolatban, pedig ez nagy segítséget jelentene az itteni íróknak és jó alkalmat adna a tanuláshoz, fejlődéshez n szegedi kritikusoknak. Szó nélkül marndt az elmúlt évben például Lődi Ferenc Ivánka eímű verses elbeszélése egyik alakjának, a tanítónak sikerületlen írói megoldása, amelynek megvitatása pedig nagyon hasznos lett volna. Ezt a Tiszatáj helyett nem mondta el más. nem segíthetett más fórum a költőnek a hiba kijavításában. A szerkesztés másik fő hibája az aktualitás, az időszerűség nagymértékű hiánya. Ez összefonódik a már említett dologgal, a helyi események időszerű, a tartalomban is nagyobb változatosságot jelentő feldolgozásával, színház, képzőművészet, zene a kulturális tömegmozgalom területéről. Bizonvára érdeklődést váltót* volna k' . olyan cikk, amely a szegedi sztq I ház szereplését ismertette volna a Vidéki Színházak Ünnepi Hetén. A legutóbbi számban aktuális éu ebből a szemszögből dicsérendő írás Diószegi András Kuczka Péter új kötetéről írott bírálata. A Mindenkinek! Mindenkinek 1 cimü kötet megjelenése jelentős eseménye és eredménye mai irodalmunknak, érdekli az olvasókat a róla szóló ismertetés. A Kabeiaisról szóló tanulmány azonban elkésett; jobb lett volna, ha az előző számban jelenik meg. Az említett hiányosságok megszüntetésében sokat jelentene, ha tervszerűbbé tennék a szerkesztői munkát, egy egész évi terv előre elkészítésével és annak betartásával. A felsorolt hiányosságok ellenére a legutóbbi szám tartalma és különösen szépirodalmi anyaga színesnek, változatosnak mondható. Színvonalas, kedves, szép verseket és prózai Írásokat olvashatunk. Pet rovácz István - és Farkas László két szatirikus versét kell elsősor ban megemlítenünk. Uj szint jelentenek ezek a Tiszaiádban, olyan műfajnak a megjelenését, amely eddig még nem ezeropelt. Tartal mukban is aktuálisak, mai életünk visszáságaiból merítik témájukat. Ugyancsak Petrovácz István Búzaföldről című verse érdemel az elsők között elismerést. Hangulatos, szép kép, biztos, töretlen ritmuséval kiemelkedő verse a téli számnak. (Kár. hogy a gondatlan korrektúra ebben is otthagyta súlyos sajtóhibaként — a számban előforduló sok más mellett — a kfilöob saó elírását. Mely többször követkeoAtessn m betűvel jelentkezik « lapban.) A kiemelkedő versek közé kell sorolni Slmal Mihály Bélre clmü koreai gyermekekről szó ló szép versét éa László Ibolya két költeményét. Különösen a Nyomodat mossák ősnesők cimü ragadja meg a figyelmet, mai irodalmunkban újnak és szokatlannak számító témaválasztásával, szép képeivel és változatos, hangulatos stílusával Találnak snép itroko jó témaválasztást a téli szára többi versében is. Vincze András két költeménye helyee mondanivalójú. mély érzéseket felvető. Üzenet a fiataloknak című versből azonban bántóan ütnek ki az első, második és az utolsó versszak esi szolatlan utolsó sorai. Gondatlan szórendfl sorokat ée rossz igeragozást találunk a Tavaszi rügyekben is: „Hej, mit iszok zord esté ken, 7 Ha most kerülsz jó napot*. Helytelen az utolsó versszak „rohamozza* igealakja. Mindemellett ritmusbizonytalanság jelzi verseit. A szerkesztéskor kellett volna felhívni UJ Rezső figyelmét is arra. hogy lelkes, szülőföldje, a Tiszatáj szeretetétől mélyen áthatott versében néhány pontatlan, nehezen érthető sor maradt Nem derül ki világosan, mire gondol a költő a következő sorokból: „Nézem, nézem, szerelmesen né zem / Szép hazámból nyert legszebbik részem". A kővetkezőkben pedig pontosan az ellenkezőjét mondja annak. amit szándékozott: „Győzelemről győzelemre érlelt j Mának a mnlt roppant elégtételt". Prózában ez Így hangzik: a mnlt. sorozatos győzelmei adják meg a kárpótlást a Jelennek. Nem ezt akarta mondani a költő. A szándék és a megfogalmazás értelme közötti súlyos szakadékot a szerkesztőnek észre kellett volna vennie. A megértés rovására menő bonyolultság jellemzi teljes egészében Kiss Lajos mondanivalójában nagyon igényes szerelmes versét és András Sándor Bzines, lírai Útiképeinek harmadik részét. A ha'odik részben könnyen kijavítható képzavar található. „Fut a hajó. oldalán állok". Valószínű a fedélzet széléről nézhette a költő a dunai tájat. Egyes sorok gondosabb megfogalmazása nagymértékben emol'o volna Varsányi Péter és Németh Ferenc verseinek színvonalát Is. Borsodi Gyula: Mint a pipacs című vers» -elhibázott mondanivalóid. A próza! írások részletek nagyobb terjedelmű művekből. Nem volt szerencsés a kiválasztás Dér Endre regényéből. Nem egységes ez a részlet, túlságosan rövid Is. Problémája, hogy a nyilván' főhős kisfiú alakját az életkornak ellentmondó módon ábrázolja az író. A Kovács Mihály regényéből vnló részlet biztató ígéret, érdeklődést keltő ízelítő. Varga János Fnrkns vagy pásztor oimű írásának kiválasztása sem egészen szerencsés. Nem derül ki belőle a cselekmény Időpontja és ez megnehezíti a részletben közölt érdekes mese eszmei mondanivalójának megérté sót. Szépen tolmácsolja Farkas László Le rmon'ov versét és Kertész Erzsébet Cvirka litvánból fordított elbeszélését. Csontos Magda >