Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

DlLMIGYiRöRSZflG PÉNTEK. 1964. JANUÁR F. „Változtatni kell!" A FRANCIA MUNKÁSSÁG emlékezetes, 1953. augusztusi nagy sztrájkja alkalmával született meg a „la dóit changer" — „változtatni kell" jelszó, amely azóta szállóigévé lett Franciaországban, az egész francia nép jogos követelésévé. Röviden és tömören fejezi ki: a francia politikában változásnak kell következnie, különben Franciaország nagyhatalmi helyzete menthetetlenül bukásra van ítélve. Ennek a minden tekintetben indokolt követelésnek az oka az a politikai és gazdasági válság, amely 1953. decemberében eddig nem tapasztalt mélypontot ért el. A Negyedik Köztársaság — így nevezik a Francia Köztársaság második világháború-utáni szakaszát — rendkívül válságos időket él át és előreláthatóan ez a válság még súlyosbodni fog. 1953. decemberében Franciaországra valósággal „rázúdultak" a nyomasztó események. A sikertelen bermudai értekezlet, Dulles és Eisenhower fenyegetései a Franciaországnak nyújtott segély beszüntetésével kapcsolatban, a példa nélkül álló, tizenháromfordulós elnökválasztás, a vietnami háborúnak a franciákra nézve egyre reménytelenebb alakulása annak bizonyítéka, hogy a francia kormány képtelen a nép érdekeit megvédeni, képtelen arra, hogy kivezesse Franciaországot a jelenlegi nehézségekből. Képtelen azért, mert teljes mértékben az amerikai imperializmus kiszolgálója, és mert erejét személyi harcokban, kicsinyes, pozíciókért folyó küzdelmekben fecsérelj el. A világsajtó annakidején egyöntetűen állapította meg, hogy Franciaország a bermudai értekezleten erősen alárendelt szerepet játszott és a róla szóló döntések is nélküle születtek meg. Nem is történhetett másképp, mert — mint' az erről szóló tudósítások közlik — Laniel és Bidault, Franciaország két képviselője haragos viszonyban voltak egymással, és mert elnökjelöltek ls voltak, kínosan ügyeltek arra, hogy semmit se veszítsenek népszerűségükből. Ezért nem volt határozott francia álláspont a bermudai értekezleten. Az amerikai burzsoá sajtó, ismerve a francia kormányon belül dúló személyi harcokat, olyan álláspontot foglalt el, hogy „Franciaországot meg kell fosztani nagyhatalmi szerepétől", mert valójában „Európa gyógyíthatatlan betege". A „New York Times" egyik szemleírója szerint „Franciaország nincs többé, csak franciák vannak". Ugyanennek a lapnak a katonai szemleírója megállapítja, hogy „Franciaország politikai és pénzügyi bizonytalansága anynyira szemmellátható, hogy jelenlegi formájában semmiféle katonai vagy politikai tervvel kapcsolatban nem lehet rá ténylegesen számítani". „Franciaország — folytatja a szemleíró — a bonni kormány javára ténylegesen elvesztette NyugatEurópában vezető szerepét". „Csupán Nyugat-Németország felfegyverzése biztosítaná — fejezi be cikkét a New York Times szemleírója — „Európa védelme" számára a szükséges emberanyagot és az Egyesült Államoknak Franciaországra kizárólag csak azért van szükségük, mert Franciaország utánpótlási vonalnak, légierő-támaszpontnak és ellátási raktárnak használható". DULLESNEK, az Atlanti Tanács december 14-i, párizsi ülése alkalmával tartott sajtóértekezletén tett nyilatkozata folytatása és betetőzése volt az amerikai sajtó és politikusak Franciaország ellen folytatott megfélemlítési hadjáratának. Csak így értékelhető Dullesnek az a kijelentése, mely szerint abban az esetben, ha a franciák nem ratifikálnák az európai védelmi közösségről szóló szerződést, az Egyesült Államok kénytelen lenne „tragikusan és alapvetően" újból felülvizsgálni külpolitikáját és kilátásba helyezte a Nyugatnak juttatott „segély" esetleges megszüntetését. Dulles szavaiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok kongresszusa biztosan akarja tudni, hogyan áll az európai egység ügye, midőn majd márciusban a külföldnek szóló segély költségvetését tanulmányozza. Eisenhower elnök december 23-i nyilatkozata lényegében ugyanezt tartalmazza; Eisenhower kijelentette, hogy ha nem jön hamarosan létre az európai, védelmi közösség, ez „arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy felülvizsgálják Európával kapcsolatos politikájuknak alapvonalait". Eisenhower nyilatkozata tehát «*- hasonlóan Dulles kijelentéseihez — nem más, mint az amerikai kormány részéről Franciaországra gyakorolt nyomás újabb megnyilvánulása. RENÉ COTY, az új elnök megválasztását megelőző alkudozások, viták és mesterkedések egyenesen lejáratták a különböző polgári pártok amúgy is erősen megnyirbált tekintélyét a francia közvélemény előtt. A New York Times véleménye szerint Franciaország politikusai „lerombolták azt a reményt", hogy az újonnan megválasztott elnök „stabilizáló" hatást gyakorol majd Franciaország politikai életére. „Miféle tekintélye lehet annak az elnöknek — teszi fel a kérdést a New York Times cikkírója — akinek megválasztását a szar vazások ennyi fordulójával kellett kierőszakolni? Ez egyben a parlamenti rendszer azon formájának a válsága is, amelyet a franciák fenntartani igyekeznek". A lap végül annak a véleményének ad kifejezést, hogy „Franciaországot egy új Napoleon mentheti meg". A burzsoá „New York Times" jellemzően nagyképű megállapításaival szemben az igazság az, hogy Franciaországot nem egy új Napoleon, hanem a józan ész politikája mentheti meg, egy olyan politika, amely a reális tényekre és nem az egyes jobboldali pártok érdekeinek kielégítésére épül. Az elfogulatlan szemlélőnek észre kell vennie, hogy a francia nép legszélesebb tömegei — pártállásra való tekintet nélkül — a legélesebben ellene vannak az európai védelmi • közösségről szőlő szerződés ratifi- [ káoiójának, mivel az egy új, nyugatnémet támadó hadsereg felállítását célozza. A francia nép azt akarja, hogy a francia kormány olyan külpolitikát folytasson, melynek keretén belül teljes mértékben érvényesülnek a francia-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény előírásai. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy csupán ez a politika szolgálhatja Franciaország és Európa biztonságát. December 13-án Franciaország-szerte hatalmas tömegek ünnepelték a francia-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötésének 9. évfordulóját, jeléül annak, hogy a francia nép világosan látja: a franciaszovjet kapcsolatok kiszélesítése az egyedül járható út Franciaország számára. AZ ÜJ FRANCIA elnök január 17-én lép hivatalba. Ekkor mond le Laniel miniszterelnök is. Franciaország számára tehát az újesztendő első hónapja rendkívül nagyjelentőségű: az új elnök hivatalbalépésén és a kormány lemondásán kívül ekkor lesz a négy nagyhatalom külügyminiszterének — előreláthatólag — január 25-én kezdődő berlini értekezlete is. A haladó emberiség azt várja, a francia néptől, hogy az új kormányt reális, az ország érdekeit szem előtt tartó politika folytatására kényszeríti, hogy ennek eredményeként Franciaország betölthesse fontos szerepét Európában. Petrovics István Szovjef-Bjelorusszia virágzó szocialista köztársaság Á kormány úgy bánik az egyetemi és főiskolai diáksággal, mint amilyen bánásmódban a közoktatást és a francia kultúrát részesíti Heves viták a francia nemzetgyűlés ülésein A francia nemzetgyűlés szerdai ülésén órákig tartó, sokszor viharossá vált interpellációs vita után egyhangú határozati javaslatot fogadott el. A határozatban az ülésen jelenlévő 621 nemzetgyűlési képviselő éles szavakkal ítélte el Laniel miniszterelnök és belügyminisztere rendőrségének december 15-i példátlanul gálád támadását a kormány botrányos -kultúrpolitikája"- miatt békésen tüntető egyetemi és főiskolai hallgatók ellen. Gionovi kommunista képviselő emlékeztetett azokra a körülményekre, amelyek között a rendőri provokációk lejátszódtak. Martinaud-Deplat belügyminiszter rendőrsége a diáktüntetések során 100 diákot őrizetbe vett, a gumibotos támadás során pedig 40-en megsebesültek. Erre a támadásra — mondotta — senki más nem adhatott parancsot, mint maga a belügyminiszter és rendőrprefektusa. A kormány éppúgy bánik az egyetemi és főiskolai diáksággal, mint amilyen bánásmódban a közoktatást és a francia kultúrát részesíti. Ennek oka pedig nem lehet más, mint az, hogy a francia burzsoázia ügyeinek intézésével megbízott kormány lehetőleg zavartalanul fojytatni akarja háborús politikáját. Nyilvánvaló az összefüggés a hadikiadások felduzzasztása és a francia kultúra fejlesztését szolgáló költségvetési hitelek csökkentése között. A francia nemzetgyűlés keddi ülésén megtárgyalták az 1954 január-februári katonai költségvetést és az ugyanezen időszakra szóló közoktatási hiteleket. Azért tárgyalták csupán a kéthavi katopai költségvetést, mert a nemzetgyűlés a komoly pénzügyi nehézségek miatt nem hagyhatta jóvá az egesz évre szóló katonai költségvetést. 416 szavazattal 208 ellenében (a kommunisták és szocialisták) Í78 milliárd frankos összegben elfogadták 1954 első két hónapjának katonai költségvetését. Triboulet, a parlament hadügyi bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy a szavazás nem jelenti a kormány mostani katonai politikájának jóváhagyását. Élesen bírálta a kormány fegyverkezési politikáját. Villon kommunista képviselő az indokinai háború megszüntetését követelte. Párizsból érkezett jelentés szerint az a 16 nemzetgyűlési képviselő, aki hétfőn kilépett az úgynevezett -független parasztpártiak" sorából, szerdán elhatározta, hogy -parasztcsoport" elnevezéssel új pártpolitikai alakulatot hoz létre, amelynek elnöke a Loircmegyei Pupat képviselő. Az új politikai csoport által közzétett nyilatkozat leszögezi, hogy -a végrehajtó hatalom megszilárdítása" érdekében kívánja kifejteni politikai tevékenységét. A Szovjetunió népeinek barátsága a szovjet társadalom egyik nagy hajtóereje. Ez a barátság biztosítja a soknemzetiségű szocialista állam sziklaszilárd hatalmát, a kommunizmus sikeres építését. A Bjelorusz SZSZK, amely 1954 január 1-én ünnepli fennállásának 35. évfordulóját, fejlődésével fényesen példázza a szovjet népek barátságának éltető erejét. A bjelorusz nép a Kommunista Párt és a szovjet kormány fáradhatatlan gondoskodásának eredményeként, a Szovjetunióban élő testvéri népek, elsősorban a nagy orosz nép segítségével történeimészovjet népek szövetséget alkpfc tak, a Szovjetunióban egyesültek. Testvéri együttműködésük hozta meg a győzelmet. A bjelorusz nép a háború után a legkorszerűbb technika alapján építette újjá lerombolt iparát, sőt megkezdte a köztársaság további iparosítását. Bjelorusszia ipari termelése 1952ben a háborúelőttinek másfélszerese volt. Egész új iparágak létesültek (automobil- és traktoripar, lo. komobilok, turbinák, építőipari gépek gyártása, stb.). Hála a Kommunista Párt és a Bjelorusszia városaiban és falvaiban sok új üzlet nyilt. A képen: a „Gyermekvilág" elnevezésű nemrég megnyílt minszki játéküzlet látható. ben először önálló államiságot nyert. Bjelorusszia a cári Oroszország elmaradott határvidékéből virágzó ipari-kolhozköztársasággá vált, megteremtette élenjáró szocialista kultúráját. A Bjelorusz Szovjet Szocialista Köztársaság kilépett a nemzetközi élet porondjára s az élen harcol a tartós világbékéért. Bjelorusszia a Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben hitlerista megszállás alá került. A maga erejéből nem rázhatta volna le a fasiszta igát. Az ellenség szétzúzása csak azért volt lehetséges, mert a szovjet kormány gondoskodásának, 'állandóan növekszik a bjelorusz munkásság, kolhozparasztság és értelmiség anyagi jóléte. A lakásépítkezés terjedelme egyre bővül A háború óta falun 516.000 lakóház épült fel. Ezzel több mint kétmillió ember jutott új lakáshoz. Szovjet-Bjelorusszia fővárosa, Minszk, újjászületett romjaiból, szebb lett, mint valaha ls volt. A Szovjetunió népei a dicső Kommunista Párt vezetésével testvéri nagy barátságban bizton haladnak a kommunizmus felé, A külpolitika hirei Az egészségügyi minisztérium közleménye Az utóbbi hetekben megszspc rodtak a légzőszervek hurutos meg betegedései, a nátha, főleg pedig az influenza. Ezek a betegségek főleg hideg és nedves időjárás esetén fordulnak elő tömegesebben, amikor a szervezet ellenállóképessége a napfény és a vitaminok hiánya miatt bizonyos mértékben csökkent. A szervezet lehűlése is gyengíti az ember ellenállóképességét és elősegíti ezeknek a fertőzőképes betegségeknek a terjedését. A náthás, hurutos embereket feríőzőeknek kell tekinteni. A betegség terjedésének megakadályozása céljából fontos, hogy mindezek a betegek, mind pedig a környezetükben lévő emberek a következő követelményeket figyelembe vegyék: 1. A beteg ügyeljen arra, hogy köhögésével, tüsszentésével' másokat ne fertőzzön, mert az ilyenkor szétfröccsenő nyálkacseppek a kórkozók millióit tartalmazzák és aasonló betegséget idéznek elő annál, aki azokat beleheli. 2. A náthás, influenzás betegek már akkor is fertőznek, amikor ezekre a betegségekre jellegzetes tünetek a betegen még nem láthatók. Az ilyen — betegség lappangási szakában lévő — személyek a betegséget szintén terjeszthetik. Ezért a kórházi gyermekosztályokon és szülőosztályofcon ápoltak érdekében az ilyen kórházi osztályokon fekvőket nem ajánlatos látogatni. 3. Az egészségesek kerüljék a fertőzési lehetőségeket, ne látogassanak náthás, influenzás betegeket. 4. A jó táplálkozás, elegendő alvás, az időjárásnak megfelelő öltözködés növeli az ellenállóképességet. 5. Aki lázas, köhög, tüsszög, ég a szeme, fáj a feje, forduljon azonnal orvoshoz* Washington (TASZSZ) December 29-én Washingtonban tanácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A tanácskozások azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államok kormányának kívánságára átadnak az Egyesült Államoknak 186 hadihajót (főként torpedónaszádokat és partraszállító hajókat) azon hajók közül amelyeket a Szovjetunió a második világháború éveiben a kölcsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szovjetuniónak. A hajók átadása a kölcsönbérlettel kapcsolatos elszámolások rendezésének részét képezi. Párizs (TASZSZ) A -L'Informatlon" közli Edeuard Irtladier nemzetgyűlési képvise'őnek, volt miniszterelnöknek cikkét az indokínai háborúról. Dalaűier a cikkben hangsúlyozza, hegy Ho Si Minb kormánya többször kifejezésre juttatta tárgyalási készségét és ennek során Franciaországra nézve előnyös feltété* eket kínált, továbbá gazdasági egyezmények megkötését javasolta. «A francia kormány nem adott semmiféle választ ezekre a javaslatokra — írja Daladier —. holott e javaslatok alapján végetvethettek volna a háborúnak és biztosíthatták volna, hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távolkeleten ..." Da'adter befejezésül követeli hogy a francia kormány és a parlament haladéktalanul hozzon határozatot az indokmai háború beszüntetéséről. (MTI) A -Ferman" című teheráni lap cikket közöl a tervezett „közéDkeleti védelmi tömbbel" kapcsolatban. — Teheráni politikai körökben most sok szó esik a közápkeleti védelmi tömb megalakításáról — írja a lap. Felmerül az a kérdés, hogv Irán kormánya ... miért nem vallott nyíltan színt, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni. — Ha ránézünk a térképre, látjuk. hogy Iránnak 2300 kilométeres közös határvonala van a Szovjetunióval, amellyel emellett komoly gazdasági kapcsolataink ls vannak. Ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezenkívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetunióval, amely 1921-ben jött létre. — Irán népe örömmel folytat semleges politikát és sohasem lesz hajlandó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politikájával ü GGT felhívást in!#ze*t a frneia ficlgczp' hoz, hueiY harcoljanak a munkabérek emeléséért Párizs (MTI). A CGT országos irodája felhívást intézett a CGT valamennyi szervezetéhez, valamennyi francia dolgozóhoz, hogy legteljesebb akciósgységben indítson hatalmas méretű kampányt hogy kikényszerítsék a kormánytó' és a tőkésektől a munkásság következő követeléseinek teljesítését: 1. A minimális havi munkabéri 25.166 frankban kell megállapítani, egységesen az ország egész területére. 2. A minimális munkabér emelésével megfelelő arányban általában emelni kell a munkabéreket és a nyugdíjakat. 3. A dolgozók csupán évi összkeresetüknek 300 0OQ frankot megha1 adó része után fizessenek adót. a magvaMiignszlév hrárncldnti^e'! m®g® Szésére és megvizsgáláséra kostt egyezmény meprBsKő okmányait Kurimszki Sándor rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Magyar Népköztársaság jugoszláviai követe és Mile Milatnvics, a jugoszláv külügyminisztérium osztályfőnöke kormányaik megbízásából december 29-én a jugoszláv külügyminisztériumban kicserélték az 1953 augusztus 28-án létrejött, a határincidensek megelőzéséről és az esetleges bekövetkező incidensek megvizsgálásáról szóló magyar—jugoszláv egyezmény megerősítő okmányait,