Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-03 / 283. szám

OELMQGYORORSZBG CSÜTÖRTÖK, 1953. DECEMBER 8. A szovjet kormány jegyzéke Pakisztán kormányához ! Moszkva (TASZSZ) A. G. Szteéenko, a Szovjetunió pakisztáni nagykövete november 30-án felkereste D. A. Rahimot, Pakisztán helyettes külügyminiszterét és a következő jegyzéket adta át neki: ©Az utóbbi időben különböző országok sajtójában, igy az amerikai sajtóban is, közlemények jelentek meg arról, hogy Pakisztán kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya olyan egyezmény megkötéséről tárgyal, amely lehetővé teszi amerikai katonai légitámaszpontok létesítését Pakisztán területén. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemelnek néhány amerikai államférfi kijelentései Pakisztán kormánya és az Egyesült Államok kormánya említett tárgyalásaival kapcsolatban. E kijelentések cáfolják, hogy ilyen tárgyalások folynak. Ezcnkivül közlemények jelentek meg, melyek szerint Pakisztán kormánya és az Egyesült Államok kormánya tárgyal arról a kérdésről, hogy Pakisztán csatlakozzék a középkeleti agresszív katonai tömb létrehozásának terveihez. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni Pakisztán kormáA koreat-Hnai fél erélyesen tiltakozik a titkos ügynököknek szóló utasításokat tartalmazó elfogott levél ügyében Keszon (ÜJ Kína) A semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság november 8-án egy levelet fogott el, amelyet egy liszinmanista titkos ügynök akart az amerikai ellenőrzés alatt álló övezetből a tongjangni hadifogolytáborba csempészni. A levél a tongjangni táborban működő liszinmanista és esangkajsekista ügynököknek szóló utasításokat tartalmazott, továbbá a délkoreai ©tábori csendőrség parancsnokától© és a Kuomintang-banditák maradványainak puszani úgynevezett nagykövetségétől. Az indiai fegyveres őrség által elfogott levél olyan döntő bizonyíték. hogy az amerikai fél kénytelen volt beismerni az összekötő-rendszer fennállását a tongjangni hadifogolytáborban működő és külső titkos ügynökök között. Jtfo'ofov elvtárs fogadta Ixrael új mosxktai kii i etét Moszkva (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere december 1-én fogadta S. Eliasivot, Izrael állam szovjetunióbeli rendkivüli követét és meghatalmazott miniszterét. S. Eliasiv rövidesen átnyújtja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének. nyának figyelmét arra, hogy a Szovjetunió nem fogadhatja közömbösen nz említett tárgyalásokról szóló közléseket, minthogy olyan egyezmény megkötése, amelynek alapján Pakisztán területén, azaz a Szovjetunió határának közelében amerikai katonai légitámaszpontok létesülnének, valamint Pakisztánnak az említett középkeleti tömb létrehozását célzó tervekhez való csatlakozása közvetlenül érinti a Szovjetunió biztonságát. A szovjet kormány szeretne magyarázatot kapni Pakisztán kormányától a fentiekre vonatkozóan©, Az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszaka Az ENSZ-közgyűlés teljes ülése New-York (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlésének november 30-i, délelőtti teljes ülésén a szovjet küldöttségnek az új világháború veszélyének kiküszöbölését és a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedésekkel kapcsolatos határozati javaslatát vitatták. Pandit asszony, a közgyűlés elnöke az ülés megnyitása után bejelentette azt az elhatározását, hogy nem korlátozza a küldöttek felszólalásait az említett kérdésekben. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői ellenezték az elnök bejelentését. Azzal kapcsolatban, hogy Lodge amerikai képviselő újból tiltakozott az elnök határozata ellen, Pandit asszony szavazásra tette fel arra vonatkozó határozatát, hogy a Szovjetunió képviselőjének megadja a szót. Az amerikai-angol csoport 19 szavazat segítségével elérte e határozat elvetését. Az elnök határozatát 12 küldöttség (Szovjetunió, Ukrán SZSZK, Bjelorusz SZSZK, Lengyelország, Csehszlovákia, India, Indonézia, Burma, stb.) támogatta, 16 küldött tartózkodott a szavazástól. Ilymódon az új világháború veszélyének kiküszöbölését és a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedésekkel kapcsolatos kérdés vitája arra korlátozódott, hogy a küldöttek kifejtették szavazatuk indítóokait. A közgyűlés ezután szavazott a szovjet határozati javaslat felett. A határozati javaslat bevezető részének első cikkelyét a többség elfogadta. E cikkely szövege a következő: ©A közgyűlés megállapítja, hogy a koreai hadműveletek megszüntetése fontos lépés a nemzetközi feszültség enyhítése terén és hogy ezzel kapcsolatban kedvezőbb feltételek jönnek létre az új háború veszélyének elhárítását szolgáló további intézkedések megvalósítására©. A bevezető rész második cikkelye mellett hét' küldöttség szavazott: a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelorusz SZSZK, Len© gyelország, Csehszlovákia, India és Szaúd-Arábia. 17 küldöttség több ázsiai és arab ország, valamint néhány latinamerikai ország küldöttsége — tartózkodott a szavazástól. 29 ország — köztük az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — képviselői a javaslat ellen szavaztak. A javaslat e második cikkelye megállapítja, hogy a fegyverkezési hajsza jónéhány országban nemcsak, hogy nem szűnik meg, hanem növekvő mértékben folytatódik. A tömegpusztító fegyverek és az atomenergia hadicélokra történő felhasználása egyre veszélyesebbé válik sokmilüó ember számára. Az ameri'-ai-angol csoportosulás elérte, hogy a szovjet határozati javaslat rendelkező részét is elvetették. Jónéhány ázsiai és arab állam küldöttsége, a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelorusz SZSZK, Lengyelország és Csehszlovákia küldöttségével együtt szavazott a tervezet egyes cikkelyeit illetően, Külpolitikai krónika Olasz kivándorlók tragédiája flarie Luce, az Egyesült Államok római nagykövete a „U.S. News and World Report" amerikai folyóirat tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Olaszországban * túlnépesedés a legnagyobb probléma. Az olasz vezetőkörök képviselői szintén sokat beszélnek a túlnépesedésről és álszentül hangoztatják. hogy az egyedüli „kiút" a kivándorlás. Az olasz vezető körök vonakodnak radikális intézkedéseket tenni az amerikai „támogatás" terhe alatt roskadozó ország gazdasági talpraállitására és sorsüldözött honfitársaik közül iparkodnak minél többet más országokba irányítani. Pedig hát a messze idegenben megint csak távolról sem rózsás a kivándorlók helyzete. Az „Unita" című lapban egy Brazíliába kivándorolt olasz igy ir barátjának: „ ... Öt hónapja búcsúztam el tőled. Azóta mást sem teszek, csak hazagondolok és könnyezem. Nehéz itt az élet ... Már két hete nincs munkám. A gyárakat sorra bezárják. Egyre nehezebb élni... Május 16-án amerikaiak jöttek ide katonákat toborozni. Hétszáz olasz, hogy éhen ne haljon, inkább jelentkezett önkéntesnek. Kibírhatatlan a helyzetünk itt. Tudomást szereztem például arról: nz olasznak gyakran szándékosan nem adnak munkát, hogy kénytelenek legyenek jelentkezni az amerikai hadseregbe ,. . Május 16-án másfélezer olasz kérte a követségen hazatelepítését. Azt a választ kapták, hogy ha egyszer kivándoroltak ide, itt is kell /maradniok. Emiatt zavargások voltak. Néhány ember meghalt, sokan megsebesültek. A konzult a rendőrség védte meg". A levélben azután az áll, hogy „a világ legszerencsésebb embere az, aki otthagyhatja Brazíliát, mert ebben az országban az emberek éhen halnak", A szerencsétlenek, akiket a nyomor elűzött hazájukból, az amerikai ágyútölteléktoborzók karmaiba kerülnek. Nem ezért beszél annyit Luce úrnő Olaszország „túlnépesedésérőlT" Rövid külpolitikai híreit Róma (MTI). Vasárnap Siena-megyében községi választások voltak, amelyeken a kommunista és a szocialista pártok hatalmas sikert értek el. A népi erők nemcsak, hogy megtartották különben is igen erős állásaikat ebben a megyében, hanem még újabb jelentős előrehaladást is értek el. Chiusi városkában a népi erők ismét megszerezték maguknak a közigazgatás irányítását azzal, hogy megkapták a szavazatok 87 százalékát. Egészen kivételes eredmény ez, amely talán egyedülálló egész Olaszországban. A vasárnapi választásokon Sienamegyében összesen körülbelül 23.000 szavazó szavazott. A 23.000 szavazatból a baloldali pártok összesen több mint 16.000 szavazatot szereztek meg. • Szófia (MTI). A „szabad görög rádió" közli a Görög Kommunista Párt központi bizottságának nyilatkozatát, amelyben a Görögországban foganatosított újabb letartóztatásokkal foglalkozik. — Népünk harcolni fog legjobb fiainak megvédéséért, — han ;k a többi között a nyilatkozat —. Az amerikai megszállók és görögországi szolgáik gúnyt űznek népünkből, meg akarják törni népünk harci akaratát, rabbá akarják tenni a görög népet. De semmiféle terrorral, gyilkossággal és népellenes intézkedéssel nem tudják elérni sötét céljaikat. A görög nép tovább folytatja harcát és sohasem hajtja majd járomba fejét. A görög kommunisták ennek a harcnak az első soraiban fognak küzdeni és a végsőkig teljesítik a nép és a haza iránti kötelességüket, bármilyen áldozatokat is követel tőlük ez a harc. Az amerikai imperializmus behatolása Észak-Afrikába Moszkva (TASZSZ). A „Pravda" száma Soria párizsi levelét közli az amerikai imperializmus Marokkóba és más északafrikai országokba történő behatolásáról. Az amerikai Imperializmus írja a szerző — hosszú évek óta igen komoly érdeklődést tanúsít ÉszakAfrika iránt. Az Egyesült Államok, kihasználva Franciaország háború utáni nehéz helyzetét, hozzáfogott Észak-Afrika elhódításához. A három északafrikai ország — Marokkó, Algir és Tunisz — közül az Egyesült Államoknak Marokkóban sikerült magához kaparintania a legszilárdabb és legfontosabb gazdasági és stratégiai pozíciókat. Tuniszt és Algírt azonban szintén nem hagyják figyelmen kívül az amerikai üzletemberek és tábornokok, akik ott is igyekeznek biztosítani gazdasági és katonai hatalmukat. Az Egyesült Államok a „Marshall-terv" segítségével hamar elérte, hogy a francia kormány jelentős tőkebefektetéseket engedélyezzen számára a stratégiai anyagok kitermelése területén. Igaz, — jegyzi meg a szerző — az északafrikai amerikai magántőkebefektetések összege mindmáig nem ismeretes. A monopóliumok gondosan titkolják ezeket az adatokat. Az amerikai trösztök figyelemelterelési célzattal a már jólismert módszerhez folyamodnak: úgy álcázzák tőkebefektetéseiket, hogy az illető ország nemzetiségével takarózó társaságokat alakítanak, amelyekben természetesen ott vannak az amerikai monopolisták megbízottai. A másik gazdasági előny, amelyre ugyancsak a „Marshall-terv" eredményeképpen tett szert Észak© Afrikában az Egyesült Államok, az volt, hogy a tőkebefektetések mellett kereskedelme is jelentősen fokozódott Marokkóval, Algirral és Tunisszal. A „Marshall-terv" még egy harmadik előnyhöz is hozzájuttatta az amerikai imperialistákat. ÉszakAfrikát bevonták katonai terveikbe. Természetes — folytatja Soria —, hogy az Egyesült Államok soha nem tudott volna ilyen pozíciókat biztosítani magának, ha azok a francia kormányok, amelyek a „Marshall-terv" életbeléptetése óta gyakorolnak uralmat, nem rakták volna le a fegyvert az amerikaiak követelései előtt. A francia vezető körök a marokkói, algiri és tuniszi nemzeti felszabadító harc fokozódó lendületétől rettegve sajátos szövetséget kötöttek az amerikai imperialistákkal. E szövetség arra irányul, hogy szükség esetén amerikai segítséggel törje le az északafrikai nemzeti felszabadító mozgalmat, ezen felül Észak-Afrikát hatalmas haditengerészeti támaszponttá teszi. A francia vezetők gyengeségét érző amerikai imperialisták még tovább akarnak menni. Ugyanakkor, amikor a gyarmati rendszer ellenségeinek nevezik magukat, a francia gyarmati igát a dollár igájával igyekszenek felváltani, kiszorítva francia versenytársaikat Észak-Afrikából. Marokkó, Algir és Tunisz népei — írja befejezésül a levél — egyre világosabban és félreérthetetlenebbül értik meg, hogy minden imperialistától meg kell szabadulniok s hogy a kivívott nemzeti függetlenség hozzásegíti őket a nyomornak, a gyarmati elnyomásnak. ' w w » "pgyszer egy miniszter a minisztériumához tartozó egyik vállalata előtt elhaladva észrevette, hogy az üzem körül helyenkint rossz a kerítés. Nem tetszett ez a miniszternek és amikor megérkezett dolgozószobájába. felhívta telefonon a szóbanforgó vállalat igazgatóját. — Szergej Mitrofanics! Rossz állapotban van a kerítésetek. Meg kellene javítani és újjá kellene festeni. Üdvözöllek!... — mondta a miniszter, s már le is tette a kagylót. Szergej Mitrofanics, amikor meghallotta az ismerős hangot, ijedten próbálta összeszedni erejét a hatalmas feladat teljesítésére, aztán mégis megkönynyebbülten sóhajtott fel. Hiszen egyszerű dologról van szó, mert ácsok is vannak, mázolók is, anyag is. Két nap múlva rendben lesz minden. S valóban: az ácsok egy nap alatt bedeszkázták a réseket, a mázolók odakészítették vödreiket, okkersárga, világoskék, krómsárga, barna festékekkel. Bő választék volt a színekben. Tehát készen álltak a mázolók is, s Fjodor, az öreg mázoló beszaladt az igazgatóhoz, hogy. megtudakolja, milyen színűre fessék a kerítést. C/ergej Mitrofanics majd megdermedt a rémülettől — most derült ki, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. A miniszter ugyanis nem adott utasítást, milyen színűre fessék a kerítést. Szergej Mitrofanicsnak kellett hát határozni; azaz, hogy kellett volna, ha Szergej Mitrofanics tudna határozni. Oszszehívta hát tanácskozásra a munkatársakat. Az értekezlet résztvevői egyenesen és bátran kifejtették véleményüket: egyesek szerint kékre, zöldre, sárgára, mások szerint szürkére kell festeni a kerítést! A női munkatársak azt tanácsolták: fessék a kerítést halványkékre, halványzöldre, halványsárgára, világosszürkére. Szegény Szergej Mitrofanics előtt újabb probléma merült fel. Választania kellett. De Szergej Mitrofanics nem tud választani. És azért nem tud választani, amiért határozni sem tud: nem meri vállalni a felelősséget sem a kék színért, sem a halványsárgáért, sem a világosszürkéért. Mert hátha nem az a szin lesz, amire a miniszter gondolt? M< {/altiunk színi.. • 1BTA: NYIKOLAJ MOSZKVIN Ekkor az értekezlet öszszes tagja elindult a kerítéshez. Ügy gondolták, a helyszínen könnyebb eldönteni a kérdést. Mindegyikük ecsetet ragadott és kedvenc színével befestette a kerítés egy-egy deszkáját. Csupa színes sáv lett a kerítés és mindegyik tanácsadó a magáét dicsérte. Szergej Mitrofanicsnak a szeme káprázott már a színes sávoktól, de határozni még mindig nem tudott. Mert hiszen nem is a színen múlik, hanem a felelősségen! Körülnézett, kire lehetne hárítani a felelősséget. De bárkire nézett, mind alacsonyabb beosztású volt nála. Nem marad más hátra, mint;.. utasította Fjodort, a főmázolót, rakja össze festékeit és menjen hazo; majd hívatja. Ö maga pedig munkába állította a grafikusokat, készítsenek albumot. Másnapra készen volt az album, minden lapján egy-egy kerítés díszelgett. Tizennégy darab különböző színű kerítést ábrázolt az album. Ekkor Szergej Mitrofanics kiválasztotta legvakmerőbb munkatársát és a minisztériumba küldte. Nem számít, kihez megy, nem baj, ha a legjelentéktelenebb irodafőnökhöz is. Csak írja alá nevét az illető valamelyik kerítés alá. Ezt természetesen nem is az illető saját aláírásának fogják tekinteni, hanem — úgymond — minisztériumi aláírásnak. És éppen ez a lényeg ... A vakmerő munkatárs visszatért, de az albumot nem hozta magával. Talált ugyan a minisztériumban megfelelő embert, tetszettek is neki a kerítések, különösen a világoskék, de az illetőnek még meg kellett a dolgot valakivel tanácskoznia... |7 gyík nap mult a másik után ... Hetek multak el, de válasz nem érkezett. Az új deszkákkal kijavított kerítés változatlanul olyan csíkos volt, mint a zebra. Szergej Mitrofanics elhatározta, megpróbálja a tudósokra hárítani a felelősséget. De csak okosan! Albumot egyelőre nem küld nekik és aláírást sem kér, hanem ilyen kérdéseket tesz fel a tudósoknak: melyik színnek nem árt a nap? melyik szín időálló? milyen szín kedves a szemnek? A tudósok éppen tintába mártották tollúkat, hogy megírják a választ, amikor Szergej Mitrofanics telefonja ismét megszólalt és az ismerős hang ezt mondta: — Felétek jártam ma. Miért olyan csíkos a kerítésetek, mint a zebra? Be kell festeni! Szergej Mitrofanicsban ebben a pillanatban szörnyűséges elhatározás született: megkérdezi! — De milyen színűre fessék? — kiáltotta szinte magánkívül, de azért tiszteletteljesen. A drót túlsó végéről nem jött válasz, elmaradt az üdvözlés is... Szergej Mitrofanics ott állt a néma telefon fölött, karját széttárta. Mit tegyen?... Mély lelki bánatába roskadva töprengett íróasztala mellett, s végre így határozott: A kerítést, — hogy ne gyötörje őt többé — le kell bontani és helyére élősövényt kell ültetni. A sövénynek saját színe van, maga felelős a színéért, nem pedig Szergej Mitrofanics ... Már nyúlt ls a csengő után, hogy hívassa az ácsokat és a kertészeket, amikor váratlanul kinyílt az ajtó, s belépett búsan Fjodor, a mázoló. De nem egyedül jött, hanem ... Jaj, anyám!... Fjodor mögött maga a miniszter lépett be!... — Ne szidja őt! — mondta csendesen Fjodor a miniszternek és Szergej Mitrofanicsra mutatott. — Én, vén szamár, én kezdtem el az egészet! Magamnak kellett volna kiválasztani a kerítés színét, mert hiszen nálamnál jobban senki sem ismeri a színeket!.,i Nem ő tehet róla 17 lszomorodott, megneheztelt erre a miniszter szíve. Most jött rá, miért kell neki késő éjfélig, hajnali kakasszóig a minisztériumban ülni. Azért, mert az ilyen Szergejek és Fjodorok helyett gondolkodik, helyettük dönt és helyettük vállalja a felelősséget!... és bár haragudott, átölelte Fjodort, meg is csókolta és gyorsan visszatért minisztériumába, hogy javítson a helyzeten.., Fjodor pedig felvidulva, széjjelrakta okkersárga, égszínkék, krómsárga és barna festékeit. Egy Kicsit gondolkodott — és kiválasztotta a kerítés számára a legmegfelelőbb színt***