Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-03 / 283. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. DECEMBER 3. A tszcsk-ből kilépett dolgozó paraszt nem ellenség Szeged város és a szegedi járás termelőszövetkezeti csoportjai is a párt útmutatásával egyre jobban szilárdulnak és erősödnek. A szövetkezeti gazdálkodás mély gyökereket eresztett szerte az egész szegedi járásban, s a tszes-k lelkes, odaadó tagjai harcban az ellenséggel megvédték jobb életüket jelentő szövetkezetüket. Termelőszövetkezeti csoportjaink az ország egész dolgozó parasztságának több mint egynegyedét egyesítik soraikban. A párt- és kormányintézkedések eredményeképpen és a tagok jó munkája nyomán jelentősen emelkedett a szövetkezeti parasztság életszínvonala. Az újszegedi Haladás termelőcsoport egyik tagja: Vecsernyés Pál évi keresete 21 ezer 676 forintot tesz ki, a természetbeni járandóságokat is pénzre átszámítva. Vecsernyés havi jövedelme kereken 1806 forint 33 fillér. Szeged város és a szegedi járás szövetkezeteiből azonban léptek ki tagok, — azok az emberek, akik nem meggyőződésből léptek be, s kívülhagyták szívüket és lelküket. Természetesen, a kilépők között szép számmal vannak munkakerülők, hanyagok is. A szövetkezetekből kilépő becsületes emberek munkájukkal azonban értékes tagjai a társadalomnak. De mégis az a tapasztalat, hogy a szegedi járásban előfordul: így, vagy úgy, de ellenségként kezelik a szövetkezetből kilépő becsületes, jószándékú embereket, köztük a középparasziokat is. Ez megnyilvánul a járásban egyes párt- és tamácsfunkcionáriusofcnál is. Ezek a községi vezetők nem értik pártunk Központi Vezetőségének október 31-i határozatát és károsan — megengedhetetlenül — elferdítik a párt és a kormány helyes politikáját, figyelmen kívül hagyják, hogy &• párt júniusi határozata új szakaszt nyitott egész népi demokráciánk fejlődésében. A termelőszövetkezetekből kilépőket különböző formában ellenségként kezelik Ásotthalmán, Mórahalmon és Kübekházán is. De burkoltabb formában fellelhető ez több más községben is. Nekikeseredett ember a kübekházi, Erzsébet-ntcában lakó Hegyes János is, aki kilépett a Sarló és Kalapács termelőcsoportból. Nagyon bántja és kedvét szegte, hogy a községi tanácselnök egy beszélgetés során azt mondotta feleségének: ellenségek vagytok. Jogosan sérti, bántja és nyugtalanítja ez a nagyon helytelen és elítélendő megállapítás Hegyes Jánost. Miért is lenne ellenség?! Dolgozó paraszt ő, s azért nem lehet sem őt, sem más becsületes dolgozót ellenségnek bélyegezni, amiért kiléptek a szövetkezetből. A gyálaréti Komszomol tszcs vezetői csűrik és csavarják, különböző indokokkal a csoportból két holddal kilépő Papo Antal és felesége kukoricajárandóságának kiadását, — a megdolgozott munkaegységek után. Hasonló a helyzet a mórahalmi Vörös Október csoportban is és s kilépő tagoknak nem igen akarnak adni a teljesített egységek után kukoricát. Törvény, hogy a kilépő tagoknak kivitt földjük arányában vissza kell téríteniök a ráeső kedvezményeket. De törvény az is, hogy a kilépők megkapják teljesített munkaegységeik után mindazt, ami őket megilleti — a rendelkezéseknek megfelelően. A gyálaréti Papp Antalék is készségesen visszatérítik kivitt földjük után a kedvezményeket, de jogosan várják, hogy a munkaegységek után megkapják járandóságukat. A pártnak és a kormánynak édes gyermekei a szövetkezetek és ezután az eddigieknél még több segítséget kapnak. De a párt és a kormány — épp az egész mezőgazdaság terméshozamának növelése és az egész dolgozó nép életszínvonala emelése érdekében — fokozottabban segíti az egyénileg dolgozó parasztokat is. Ezt a segítséget az élet minden területén érzik az egyénileg dolgozó parasztok. A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség október 31-i ülésén a következőket mondotta: „Világos, hogy a paraszti kisárutermelő gazdaság nem tudja olymértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke parancsolóan megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért meg kell növelni az egyéni parasztság biztonságérzetét, minden eszközzel segíteni kell termelési kedvét, minden módon kezére kell járni, hogy megkönnyítsük neki a többtermelést, hogy érdekeltté tegyük a többtermelésben". Kétségtelen, hogy Szegeden és a szegedi járásban jelentős mértékben növekedett az egyéni dolgozó parasztok biztonságérzete, termelési kedve. Ennek egyik mutatója, hogy a tartalékföldeket szinte mind bérbevették. Igaz szavakkal állapította meg a szőregi Todorov Amerné is: „Nékünk, egyénieknek is jobb. a kedvünk". Nyilvánvalói hogy a tszcs-kből kilépők egyéni dolgozó parasztokká válnak. Részükre is ugyanúgy jogosak mindazok a kedvezmények, mint a többi egyéni dolgozó parasztnak. Ezért növeljük az ő biztonságérzetüket, termelési kedvüket is. Az ellenségnek nem teszünk engedményeket, szilárdan folytatjuk vele szemben a harcot, De amint már mondottuk, a szövetkezetből kilépők nem ellenségek. S belőlük is kerülnek majd ki a következő évek szövetkezeti tagjai. Meg kell mondani azt is. hogy a fent szereplő községek, termelőszövetkezetek funkcionáriusai munkaterületükön nem egyszer előbbre vitték a fejlődést, de az adott esetben nagy hibát követtek el. A hiba azonban csak addig hiba, amíg ki nem javítják. Nem kétséges, hogy a párt útmutatásával megszüntetjük a tszcs-kből kilépőkkel szemben egyes helyeken megnyilvánuló helytelen és káros magatartást. Ezután bizton várható, hogy minden tszcs-ből kilépő és egyéni dolgozó paraszttá váló ember hasznos tagja lesz a társadalomnak, Morvay Sándor DÍLMSGYflRORSZBG rtP* A trieszti kérdés Vidák István elvtárs, a Szegedi Vasöntöde do|qozója az üzem békebizottsáqána k „kérdezz-felelek'' ládáján keresztül arra kérte szerkesztőségünket, hogy válaszoljunk követke. ző kérdésére. Mi történik Tiesrtben és mivel végződhet a trieszti kérdés? Az alábbiakban válaszolunk Vidák elvtárs kérdésére: Trieszt Szabad Terület — Trieszt és környéke — jelenlegi helyzetének ismertetéséhez tartozik, hogy Trieszt hosszú évszázadokon át, egészen az első világháború befejezéséig Ausztriához tartozott. Az olaszok az első világháborút követő saint-germaini (kiejtve: szenzsermeni) békeszerződés értelmében kapták meg Triesztet és birtokolták 1945. áprilisáig. Ekkor Tito — bár Alexander angol tábornagyai együtt aláírt egyezményben kötelezettséget vállalt, hogy csapatai nem lépik át & Fiúmétól nyugatra húzódó vonalat és elismeri Trieszt angol-amerikai megszállásának jogosságát — seregeivel bevonult Triesztbe és Jugoszláviához csatolta a várost az 1945. júniusában létrejött egyezmény értelmében azonban a jugoszláv csapatok kivonultak a városból és az új megállapodás alapján Triesztet és környékét két övezetre, az angol-amerikai csapatok által megszállt, úgynevezett „A" övezetre és a jugoszláv megszállás alatt lévő „B" övezetre osztották fel. Az 1947. évi békeszerződések alkalmával az olasz békeszreződés megszövegezése során Jugoszlávia és Olaszország egyaránt magáénak követelte Triesztet és környékét. A jugoszlávok arra hivatkoztak, hogy Trieszt környékének lakói nagyobbrészt szlovének, az olaszok pedig azzal érveltek, hogy Trieszt lakossága úgyszólván teljesen olasz. A békeszerződés egyik álláspontot sem fogadta el, hanem kimondotta, hogy Trieszt Szabad Területnek lefegyverzettnek és semlegesnek kell lennie úgy, hogy a két övezetet ismét egyesítik. Kimondotta továbbá a békeszerződés, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának kormányzót kell kineveznie Trieszt Szabad Terület igazgatására. A kormányzó kinevezésétől számított 135 napon belül valamennyi megszálló csapatnak el kell hagynia Trieszt Szabad Területet, hogy szabad választások tartásával létrehozhassák az alkotmányozó gyűlést. Ez a megoldás egyaránt megfelelt a trieszti lakosság, de az olasz és a jugoszláv nép érdekeinek is. A békeszerződés rendelkezéseinek betartása lehetővé tette volna, hogy a trieszti kérdés hosszú időre lekerüljön a rendezetlen nemzetközi kérdések napirendiéről. Az angolszászok — úgy látszik — nem tartották magukra nézve kötelezőnek a békeszerződés előírájelölt személyeket, akiket a Szovjetunió ajánlott, sőt később azokat sem, akiket korábban maguk is megfelelőnek tartottak. Igy akarták megteremteni a jogcímet arra, hogy az angol-amerikai csapatok továbbra is megszállva tartsák Triesztet, mivel ez a kikötő fontos szerepet tölt be az angolszáz stratégiai elképzelésekben. Trieszt Szabad Terület birtokáért folytatott olasz-jugoszláv vetélkedés egyben lehetőséget biztosít az angolszászoknak arra, hogy ezen keresztül is kézbetartsák az olaszokat és jugoszlávokat egyaránt. Hol Olaszországnak, hol Jugoszláviának ígérik oda Trieszt Szabad Területet, mivel mindkettőt meg akarják nyerni a támadó atlanti politika számára. Ezekkel az ígéretekkel zsarolják az olasz és jugoszláv uralkodó köröket egyaránt. Amikor 1948-ban Olaszországban választásokat tartottak, a három nyugati nagyhatalom nyilatkozatban jelentette ki, hogy egész Triesztet Olaszországnak juttatják. Ezév szeptemberében viszont — hogy a jugoszlávoknak kedvet adjanak a támadó balkáni paktumba való belépéshez —, Dulles, amerikai külügyminiszter — az olaszok legnagyobb megrökönyödésére — kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem tartja magára nézve kötelezőnek az 1948. évi háromhatalmi nyilatkozatot, zött, békésnek semmiképpen tom mondható célokhoz, ellenkezőleg: az olasz és jugoszláv népet elkesere. diés és gyűlölet tölti el az angolszászok iránt. Kétbalkezes, semmivel sem indokolható eljárásuk — mint azt a Szovjetunió október 12 i jegyzéke megállapítja — elkerülhetetlenül fokozza az államok közötii súrlódásokat, mindenekelőtt a Trieszti Szabad Teriilettel szomszédos országok között, veszélyezteti a békét és a biztonságot ebben a körzetben. Természetesen nem lehet megjósolni, hogy Trieszt Szabad Területtel kapcsolatban milyen események várhatók és bár sokszor lehetségesnek látszik az olaszok és jugoszlávok közötti fegyveres összetűzés is, mégis nagyobb annak a valószínűsége, hogy az angolszász hatalmak kegyei; hajhászó Titó- és és Pclla-rezsim rendszereik további fenntartásához elegendő káxpő^ás fejében hajlandók egyelőre várakozó álláspontra helyezkedni, hogy alkalmas pillanatban újabb követeléssel állhassanak elő. Az ember ség ismét gazdagabb lett egy tapasztalattal, amely morf már kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az angol-Szászok egyrészt semmibe sem veszik a békeszerződés előírásait másrészt- hogy a Trieszt Szabad Területtel kap c.solates események szükségszerű következményei annak «z, erő'szakos és c®ak saját szempontjait érvényesben| akaró hatalmi politikának, amely annyira jellemző az angolmert az már „elavult", ezért Bel- fezászokra. E politikáinak szükséggrádnak és Rómának kétoldali tár- szerűen előbb vagy utóbb a legtH. gyalásokkal kell rendeznie & triesz- jesebb kudarccal keli végződnieti kérdést. ;mert számításon kívül hagyja az Mivel az olasz parlament a kö. egyedül lehetséges politika alapvető zeijövőbea dönt az úgynevezett követelményeit: a népek és nemze. ..európai védelmi közősség"-ről tek önrendelkezési jogát, a szerzőszól'ó egyezmény ratifikálása fe- ; diések betártását és a nemzetközi lett és, mert Olaszország is tagja biztonság elemi előírása^ közösség"-nek — az angolszászok jónak látták, hogy a rat'fikáláa biztosítására a változatosság kedvéért az olaszoknak ígérjék Trieszt Szabad Terület angol-amerikai megszállás alatt álló ,,A" övezetét. E bejelentés a végsőkig kiélezte Olaszország és Jugoszlávia között a korábban is pattanásig feszült helyzetet és az ennek során kitárt négynapos zavargások következtében 6 ember meghalt és 162 megsebesül1, sőt Titó katonai beavatkozást helyezett kilátásba arra az esetre, ha olasz katonaság vonulna be az ..A" övezetbe. Megállapítható, hogy ezzé) nz önkényes és egyodalú lépéssel az sainak betartását. Nem fogadták el angolszászok nemcsak hogy nem azokat a kormányzói tisztségre ki-'jutottak közelebb az általuk ki'-űTrieszt Szabad Terület kérdésé© nek megoldása egyedül a békeszerződés idevonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása révén érhető el, vagyis: 1. Mielőbb ki kell nevezni a terület kormányzóját. 2. A kormányzó kinevezésétől számított 135 napon belül a megszálló csapatoknak el kell hagyniok Trieszt Szabad Területet. 3. Haladéktalanul életbe kell léptetni Trieszt Szabad Terület ideiglenes rendiéről szóló határozatot. 4. Meg kell alakítani Trieszt Szabad Terület ideiglenes kormánytanácsát és végül 5. A kormányzó kinevezésétől számított 3 hónapon belül életbe kel] léptetni Trieszt Szabad Terület állandó statutumát. Pctrovics István A DlSZ veTetőségvá'aszlás tis7ie'efére indít tf versenyben elsők akarnak lenni a Paprikafeldolgozó Vállalat fiataljai Zárszámadás a szőregi Micsurin tszcs-ben A szőregi Micsurin termelőcsoportban is megtartották már az évvégi zárszámadást. A zárszámadó közgyűlésre szépen felöltözve mentek a tszcs tagjai, mert hiszen a nap kicsit ünnep is volt számukra. Egy év alatt erősödött és szilárdult a Micsurin termelőcsoport. Az elmúlt évben az oszthatatlan közös vagyon 86.959 forintot tett ki. Ezévben vagyonuk 126.308 forintra emelkedett, jó munkájuk nyomán. A csoportnak 796 hold a területe, melyen 126 tag dolgozik. A gabonatermesztésen kívül nevelték a híres szőregi gyümölcsfacsemetéket és rózsafákat, amelyekből szintén sokezer forint jövedelemre tetvek 1 szert. Búzából egységenkint 2 kiló 64 dekát, árpából 94 dekát kaptak a szövetkezet tagjai. Osztottak azután mákot, olajat, cukrot, szappant, kölest és más egyebeket is. Készpénz 6 forint 52 fillér jutott egységenkint. A természetbeni járandóságokat is készpénzre átszámítva egy egységre a részesedés 23 forint 84 fillér. A zárszámadó közgyűlésen Temesvári elvtárs, a tszcs elnöke helyesen állapította fneg, sokkal több a jövedelmük, ba l^ezni ra saját hasznukét^, • jobban gazdálkodnak s nem gazosodik cl a kukoricájuk sem. De elhatározták, hogy a jövőben megszüntetik a hibákat. A kertészeti brigád jó munkát végzett és vezetőjükkel: ökrös Mihály elvtárssal sokezer forint hasznot hoztak a tagságnak. Adamovics elvtárs 647 munkaegységet szerzett, Király István 562 munkaegységet, Veiszhard József 572 munkaegységet, Ökrös János pedig 438-at. De nemcsak ők, hanem a többi becsületesen dolgozó tagok — a bajok ellenére — sem szűkölködnek. Helyesen foglalkozott a közgyűlés a munkafegyelem megszilárdításával s azzal, milyen nagyfontosságú a közös vagyon óvása és gyarapítása. Megbeszélték azt is, hogy a teriiletet brigádokra, munkacsapatokra és egyénekre felosztják, mert ez mélyíti az egyéni felelősséget s hozzájárul a tagság több hasznához. Több más feladatot is megbeszéltek a zárszámadó közgyűlésen, amely elősegítette, hogy az elkövetkezendő időkben sikeresebb, jobb munkát tudjanak véAl'ig mult egy hete, négy fiatal lány nyitott be a Paprikafeldolgozó Vállalat DISZ helyiségébe. — Téged keresünk — mondotTák amikor megpillantották Rózsa László DISZ' titkárt. — Fontos közölni valónk van. Ezután elmondották, hogy tudomást szereztek a DISZ szervezet vezetőségének újraválasztásáról és javaslatot tettek, hogy hívják ki ebből az' alkalomból többtermelési versenyre az élelmiszeripar valamennyi ifjúmunkását A Paprikafeldolgozó Vállalat fia. faijainak ezt a komoly elhatározását tett is követte. A siker elérése bizony sok tennivalót hárított Rózsa elvtársra, aki csaknem mindennap felkereste a pártszervezet titkárát, hogy a feladatokat megbeszé''e ve. le. Igy történt akkor is* amikor a fiatalok csoportosításáról volt szó. Ugyan5s az őszi szezon kezdetekor több nrvnt száz ifiúnrtunlcás lány került a vállalathoz — a paprikahasításhoz, a esi Fedéshez, de a csomagóléba is. Most ifjúsági brigádok alakuljak a csomagolóban, a müszárítókmál és a rakodóknál is, és versenyszerződést köröttek egymással. A múszárí:óban igen felelősségteljes munkával bízták meg a fiatalokat. A hasított paprikát gondosan. az előírt hőfokon kel] szá. rítaníok mert csak a jól kiszáradt paprikát lehet őrölni. A szárítóban , A íuták ég A gépkezelők jg iíiúmunikások. A csoportvezetők mindenkit a képességükimslk megfelelő helyre állítottak, így azután akadály néUcü megy a munki. Különösen Kovács IsWánné tűnik ki a csoportvezetők közül jó szervező munkájává. A DISZ vezetőség igen nagy gonddal ügyeit a brigádok össz; állítására és azok vezetőinek megválasztására A legjobban termelő DISZ.aktivistákat jelölték a brigádok élére. A Paprikafeldolgozó fiataljai el. sok akarnak tenni ebben az országos versenyben. E] is határozták, hogy újabbnál újabb sikerek e'.e'iré sére serkentik egymást. A kiemelkedő eredményt elérők fényképeit ,.büszkeségeink" felirat olate a „vörös sarok"-ba teszik majd ki és feltüntetik a kép alatt a fiatalok • termelési eredményejt is. A hangos, híradó, de a DlSZ-tábla is naponta hirt ad a kiváló ifjúmunkásokról. 110 százalékra akarják növelni január 10 ig a DlSZ-fiatalok az át'agteljesi"menyüket. Ennek érdekében megszerveztek egy öt tagból álló munkamódszer átadó csoportot, amelyben : alkalmával egv kis nirosz V-1 olyan kiváló ifjúmunkások vannak, ' nek a bel ke őr munkaae ztálárn Már most több olyan DISZ-fiatal van a Paprikafeldolgozó Vála'atnál- akinek a versenykihívás óta emelkedett a termelése. Pé'dáu] a csomagoló üzemrészben Csányi Ilona 24 százalékkal növelte előző eredményét. R*zaa Mária és Iva'ona Mária tasakbélyegzök 150 százalék helyett 167-re teljesítik normájukat. Azok közül a DlSZ-tagok közül, akik egy-két hónapja léptek be a szervezetbe. Juhász Aranka és Bpr. ta Júlia tűnik ki, 136 Bzázalékos eredményükkel, de Csóti Mária sem marad el messze mögöttük 122 szá. zalékával. A Iehúzóknál Császár P. József és Király Imre termelési eredménye 190 százalékot muiat. A műszúrífóban már most éberen figyelik egymás/t a három műs. akban dolgo-ó ifi brigádok. I;t Szarvas Eta csoportja vezet 149 százalékkal. Császár Erzsébetek 130, Kovács IsVánné brigádja pedig 120 százalékra teljesíti elő rányzatá1, A DISZ-esek békeőrséget is vállalnak, hogy ezáltal is jobban fokozzák termelésüket. A békeőrségek űz. aki mint Sümegi Júlia. Balatoni István- j azon a nnpon külön feíaj uitást is né. akik termelésükkel megközelítik, fesz. Már soIzszt b+i V ví otá'.k sőt túlhalad iák a 200 százalékot. A csoport tagjai tanácsokkal látják el gyengébben termelőket és gyakor. latban is megmutatják, hogyan dol. goazanffik; ^ a Paprikafeldolgozó DTSZ fiataljai, hogy élenjáró harcosai a termelés-' nek. Most a DISZ vezetőségválasz, tás alkalmával újra meg akarják